Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
Alekezandr és Lev Sárgorodszkie: Azóta is hívom... niKiuttiiiiiJiiiiimiiiiiniiiiitiK'tWKHiiiMiiiimiimuiimjiiiiiHifiMiuiiiiiiuiniiirMiiiiiif'Wiim ' Sok»*» úgy tartják, hogy ekkor kell örülni, amikor vége a nagy szerelemnek.... Nem tudom, igazuk van-e?.... Én például valamennyi feleségemet őszintén, nagyon és oda- edóan szerettem.... Így volt ez — ahogy most V i sszaemlékszem — az első feleségemmel is. Julkának hívták, és csinibaba — istennő volt. Ahol elmentünk mindenki utánunk fordult. Ügy imádtuk egymást, mint Rómeó és Júlia... — Juljenka — tőlts egy |>ohár muskotályt — kértem. — Egy pillanat — válaszolta és hozott nekem egy pohár jól felvizezett kadarkát. — Juljenka! — süssél egy pár friss bécsiszeletet — könyörögtem. Hozott helyette egy szeletke főtt lóhúst. Hamarosan fogyni kezdtem, ^.z erőm elhagyott. Fáradékony lettem. Néha már remegtem a gyengeségtől. — Nem maradt más, mint elválni Juljenkától, a csinibaba — istennőtől. Csak jóval később tudtam meg, hogy pincémő volt. Hogy kiheverjem az így rám tört lelkidefektust, elmentem az Ermitázsba. Éppen egy meztelen Vénuszt csodáltam, amikor megpillantottam a nagy őt. Igaz, egy cseppet magasabb volt a Vénusznál, de gn mégis megkockáztatom, hogy szebb is. Annuskának hívták a lelke- met. Rajongott a balettért. Az édességet meg egyenesen falta. Ügy egymásba estünk, mint Leila és Medzsnun. Még aznap összeházasodtunk. Este már át is költöztem hozzá. — Sajnos, szabad ágy nincs — mondta szomorkásán Annuska. — Te a fotelágyban fogsz hálni. — De, édes galambom — csodálkoztam rá, — és ez a két széles dívány, a pamlag és a heverő? De látok én szófát is... — Mind foglalt — felelte Annuska. — Vagy leteszed magad a fotelágyba, vagy... Lefeküdtem a fotelágyba. A következő éjjel már a padlóra fektetett le. Ezt követő este pedig így szólt: — Ma este vendég érkezik Brüsszelből... Neked át kell költöznöd a másodunokatestvéremhez. Nála a komód tetején van annyi hely, ahol meghúzhatod magad. Kikészültem. Álmatlanság fogott el. Lidérceket láttam. Nem volt más választásom, mint Annuskával is felmondani a házasságot. Amikor búcsút vettünk, Annuska keservesen sírt... A munkatársai, a szálloda dolgozói elítéltek. .. Letörten, reménytelenül róttam a utcát. Hirtelen megláttam, hogy banánért állnak sorba. Hogy agyonüssem az időt, beálltam én is. Utánam egy asszonyság érkezett. Az arca, a szeme egy ismert olasz színészre hasonlított. jóllehet Antónia Pet- rovnának hívták. Valamivel magasabb meg idősebb volt nálam, de a szerelem ilyen apróságokra nem ad. Ügy megszerettük egymást, mint Sámson és Dzsamila. Köptünk a banánra. Bevágtuk magunkat a gépkocsijába. és meg sem álltunk a h 'zás- ságkötő teremig. Onnan a lakásomra száguldottunk. — A fátyol egy rubel hetven kopekjába került, drágám — mondta újdonsült szerelmem, miközben lemeztelenítette arcát. Az árcédulán, igaz, csak egy rubel hatvan kopejka volt, de én nem garasoskodtam. Egy rubel nyolcvan kopejkát nyomtam a markába. Az ünnepi vacsora után nejem taxiján külön-külön hazaszállította a vendégeimet. Azóta se köszön egy se. Engem is csak pénzért volt hajlandó elvinni a munkahelyemre. Ráadásul fantasztikus kerülőkkel. Volt rá példa. hogy a szomszéd városon keresztül értem célba. Egyszer meg egy hatalmas erdő szélén engem kitett a kocsiból, és felvett három vadidegen pasast. és elszáguldott velük... Végül is a sofőrnőre ráment minden pénzem. A frigyet kénytelen voltam felbontani. A kocsihoz viszont annyim hozzászoktam, hogy a taxi hangjára azonnal a magasba lendült a kezem. Így huppantam be az egyik kocsi hátsó ülésére. És ott ült a következő nejem... „Egy félénken remegő gímszarvas”, ennyivel lehet a legtalálóbban jellemezni. Ügy egymásba gabajodtunk, mint Valentyin és Valentvina. Még a tizennyolc évet sem töltötte be, de összeházasodtunk. Az esküvő után azonnal elrohant dolgozni. Otthagyta a telefonszámát. Azóta is hívom, de mindig mással beszél. Ennek négy éve. Ha egyszer mégis összehozna vele a telefon, megkérném, jöjjön el a válóperes tárgyalásra. Ha pedig ezután mégis nó- sülcsre adnám a fejemet, anv- nyit mindenképpen megkér dezné'k életem jövendő párjától, hogy mi a foglalkozása? Fordította: Sigér Imre FALUMÚZEUM Szentendrén megnyílt az ország legnagyobb falumúzeumának első tájegysége. AFelső- Tisza-vidék építészetét bemutató skanzen már megnyitásának első napjaiban is számos látogatót vonzott lond csakugyan, ha eldobja az életében talán csak egyszer kínálkozó szerencsét. Nem! — Sikolt föl benne a szilárd akarat, amely pálya- választásakor vezérelte. Nem! — Nekem hivatásom van — suttogta bele az éjszakába. — Tanítónő vagyok. — És egyszerre megjelent előtte az iskola, a tanterem fehér falaival, tintapecsétes, karcolásokkal telibarázdált padjaival, és a harminc csillogó, ráfigyelő kék meg barna szempárral. — Olyan lelkes szemei vannak — mondta egyszer, még alig ismerős korukban Gáspár András, a kollégája, akinek később a felesége lett. — Nem csodálom, hogy úgy rajong magáért az osztálya. Ugyan! — intette le magában önmaga túlértékelésének egy kísértő gondolatát Lídia. Senki sem pótolhatatlan. — Elkedvetlenedése fordított egyet a képen. Eh, micsoda idegőrlő munka. És mennyi hálátlanság. A szülők. Meg a gyerekek is. Kikerülnek az iskolákból, aztán elfelejtenek mindent. Köszönésre se méltatja a legtöbb. Milyen fáradt V olt most is, mielőtt eljött. Tavasz, év vége. ismétlések. Itt egyszerű feladat vár ró. Lassan összekuszál ódnak agyában a gondolatok. Szavak összefüggéstelen sorozata vezeti át az alvásba. De az el nem határozott jövő súlya nem oldódik fel pihenéssé az álomban sem. Alacsony halmot lát maga előtt és tudja, hogy mindennap egy homokszemet kell hozzá hordania a mögötte levő hegyről. Verejtékezve, fájó izmokkal vánszorog fel, le; fel, le, és úgy érzi, valami mást kellene csinálnia, nem ezt az értelmetlennek látszó munkát. És újra csak előtte a kis halom, és ő újra csak hordja a porszemeket és... Visszatér az öntudata. Már nem is emlékezik az álmára. Gondolkozik, kinyissa-e a szemét, fél, hogy, ugyanaz a sötétség burkolja be, mint elalvás előtt. Lassan megsejti mégis az ablak négyszöge felől opálosan derengő világosságot, és kiszakítja magát az eszméletlenség újra lehúzni akaró ösvényeiből. És akkor eszébe jut minden. A hegy, a halom, kínzó próbálkozásai, és nem tudni, milyen asszociáció folytán, határoz. Friss lendülettel ugrik ki az ágyból, jó hideg vizet csörrent a tálba, és tetőtől talpig megmosakszik. Azután a másik ágyhoz lép, ahol húga mély gyermekálomban piheni még most is. a tegnap fájón zavaros élményeit. — Julókám — költögeti gyöngéden. — Ébredj! Utazunk — súgja a fülébe a varázsszót. — Mindjárt indul a vonat. Itt hagyjuk ezt a sok locsogó vénasszonyt, meg vénembert. Megszökünk tőlük. András majd elintéz mindent. No, kelj hamar! Juliska felnyitja a szemét. Egy pillanatig azt sem tudja, hol van, de a nővére szeretettől átmelegedett, erőt sugárzó arcát látva, a kisebbnek a nagyobbhoz bújó bizalma elmos benne minden tétova bizonytalanságot. — De jó, hogy vagy — sóhajtja, és már öltözik is. Lídia meg olyan vad sürgésforgást csap a pakolással, gyors ágyazással, a szoba rendbe tevésével, hogy egy-egy mosoly is bemerészkedik a tegnap még hideg árvaságot lehelő lakásba. És mire a nap a szemhatár fölé emelkedik, a két testvér már a kiskaput zárja, s a bőröndök súlyától meggörnyedve siet az állomás felé. A vonatban Lídiának csak egy gondolata van, fél óra múlva újra meglátja a jól ismert várost, az otthont, az iskolát, a harminc ráfigyelő barna meg kék szempárt. A ; n n n délután már ja.znap tanít iSj egy órától fél ötig. És nem tud uralkodni a hangja remegésén, mikor megkezdi az első órát ezzel a néhány, unottra koptatott, de most új fénnyel ragyogó szóval: — Gyerekek! Vegyétek elő szépen az olvasó könyvet. Kemény Erzsébet A MÁSIK VOLT A JOBB tanuló, mindenből színjeles. Gerőcs Imre csak jó. Fizikából és számtanból nem kapott jelest, hiába magolt szorgalmasan. Fogát összeszorítva görnyedt a könyvek fölé, de ami a másiknak játszva sikerült, az neki a legnagyobb erőfeszítéssel sem. Egy városból származtak, egy évben születtek, a másik két hónappal korábban. Ge- rőcsnek fogorvos volt az apja. a másiknak orvos. Bár a városban is volt gimnázium, mindketten az ősi diákvárosba kerültek gimnazistának. Az előkelőbb. Az egyetemet már Pesten végezték el. Bár az ősi diákvárosban is volt egyetem, de Pesten mégis más. Gerőcs orvos lett, a másik fogorvos. Mindketten Pesten kaptak állást. Gerőcs Imre később letette a szakvizsgát ós gégész lett, a másik szájsebész. Gerőcs Imre kórházban. a másik klinikán. Aztán megnősültek. Gerőcs, aki barna volt, egy szőke nőt vett el, a másik, aki szőke volt, egy barna nőt. Gerőcs Imre örömmel tapasztalta, hogy az ő felesége szebb, viszont a másiké gazdagabb. Ez kicsit aggasztotta, de bízott benne, hogy ezt a különbséget szorgalmas, kemény munkával ki lehet majd küszöbölni. De aztán jött a háború, és egy időre eltűntek egymás szeme előL Később Gerőcs fogságba esett, a másikról az a hír járta, hogy meghalt. Gerőcs Imre elkeseredett. Ügy érezte, nem érdemes tovább élni a másik nélkül. Mintha élete értelme foszlott volna semmivé, a mérce, a zsinórmérték. Kinek éljen ezután?! Hiszen mióta az eszét tudta, mindig azt a másikat akarta megelőzni, azon akart túltenni. azt akarta végleg legyűrni, vagy legalább felnőni hozzá. Most úgy érezte, mintha a végtelen űrben lebegne reménytelenül, a semmibe kapaszkodva. Egy napon új fogolyszállítmány érkezett a táborba, és azok között volt a másik is. Sápadtan, csont-bőrré asza- lódva. Gerőcs Imre boldog volt. Sokáig szorongatta könnyezve a kezét, ölelte a vállát. — Hány kiló vagy? — kérdezte később. — ötven. talán — sóhajtott a másik. Gerőcs Imre alig észrevehetően elmosolyodott, ö ötvennégy volt. De a mosoly rögtön ráfagyott az arcára, amikor meglátta a másik rangjelzését és kitüntetéseit. A m|sik őrnagy volt. amíg ő csak százados, és a másikat két kitüntetéssel több díszítette. — Gratulálok őrnagy úr — bökött nyögve a medáliákra. A másik lemondóan legyintett. — Ugyan, cafrangok. Odaadnám mindet, csak már otthon lehetnék. A katonás- dit meg ott folytatnám, ahol gyerekkorunkban abbahagytuk. Emlékszel, Imre? Gerőcs emlékezett. Akkor is mindig a másik volt a vezér. ő csak az alvezér. A másiknak nagyobb tekintélye volt a srácok előtt, és amikor vezért választottak, egyhangúan őt kiáltották ki. - Hiába próbálta Gerőcs néha Tóth-Máté Miklós: A másik megvesztegetni a fiúkat, színes üveggolyókkal, gombokkal, csokoládéval, nem ért semmit. Amikor választásra került a sor, mindig a másik került ki győztesen. Aznap este sokáig beszélgettek a barakkban. — Tudod — mondta elgondolkozva a másik — sok minden megfordult a fejemben az utóbbi időben, és egyszerűen nem tudok tisztába jönni magammal. Ügy érzem, elherdáltam eddig az életemet, jobban mondva, nem éltem jóL Természetesnek vettem mindent, és elfelejtettem körülnézni. Igen, ez a helyes, elfelejtettem körülnézni, csak szemellenzősen, akár a ló, mentem, ahová hajtottak. Most már elmondhatom. hogy nem érdekel a szájsebészet, mindig valami humán pályára vágytam. Talán művészettörténésznek, vagy ilyesminek. Azonkívül utálom és nevetségesnek tartom a háborút! GERŐCS IMRE MEGDÖBBENVE meredt a másikra. — A hazára nem gondolsz? — kérdezte összevont szemöldökké L — De igen — bólintott a másik —, és akkor mindig a Harkányi báró kétezer holdja jut az eszembe. Érted?!... Mindig a Harkányi báró kétezer holdja! Ahogy kutyagoltam a térdig érő hóban, jéggé dermedve, körülöttem egymás után dőltek ki az emberek. vízióként, mindig a báró hajtott előttem brics- kán, bundába bugyolálva, és hallottam, ahogy néha hátrakiált : Gyorsabban, fiam! Gyorsabban! — Kommunista lettél? — kérdezte élesen Gerőcs. A másik csodálkozva nézett rá. — Miért lettem volna az? De az otthoni aránytalanság egy magamfajta polgárnak is feltűnhet. Vagy nem? Pár ezer kilométerről, hullákkal körbecicomázva másképp tekint vissza az ember, és megpróbál gondolkozni is. Mert eddig helyettünk gondolkoztak! Ez az igazság, barátom. Aztán mindketten hazakerültek és folytatták ott. ahol abbahagyták. Az a régi beszélgetés a barakkban elmúlt a fogolytáborral, a háborúval együtt. Élni kellett, és ez kezdetben nem volt könnyű. Gerőcs Imre leköltözött Pestről szülővárosába. Az ottani kórházban kapott állást. Később hazaköltözött a másik is. Akkoriban vidéken elviselhetőbbnek tetszett az élet. Gerőcs úgy érezte, minden kezdődik elölről és ugyanott, ahol régen. A két család hetenként összejárt. Kanasztáztak és klasszikus muzsikát hallgattak a lemezjátszón. Az asszonyok megbarátkoztak egymással. Gyereke egyiknek sem volt. Autója a másiknak lett előbb, de egy évre rá Ge- rőcsnek is. Aztán a másik vett egy motorcsónakot, vett Gerőcs is. A másik őszibarackfát ültetett a kertbe, Gerőcs földiepret. A földieper abban az évben szép termést hozott, az őszibarackfákat megrágta a féreg. ' Egyébként nem sok esemény történt velük. Mindketten végezték a munkájukat. megbízható pontossággal. A magánpraxisuk jól jövedelmezett. Gerőcs Imre Fonyódon vett egy telket, a másik Aligán. Gerőcs Imre kéttornyú nyaralót építtetett rá, a másik csak egytornyút. Az őszi vihar, ötvenhat októberében egyiküket sem rázta meg túlságosan. Megtárgyalták ' az eseményeket, hallgatták a rádiót, és úgy gondolták, legjobb mindenből kimaradni. A másik ugyan megjegyezte: — Ha a Harkányi báró visszajön, fegyvert fogok. — Mellette vagy ellene? — kérdezte nevetve Gerőcs. A másik ekkor gyűlölettel nézett rá. és nem válaszolt. Aztán újabb évek teltek el, eseménytelenül. Látszólag mindketten elégedettek voltak, a város elitjéhez tartoztak, ezért érte váratlanul Gerőcsöt, amikor egy esti sétájuk közben a másik hirtelen megállt, és ezeket mondta: — Tudod, sok minden megfordult a fejemben az utóbbi időben, és egyszerűen nem tudok tisztába jönni magammal. — És utálod a háborút — mondta gúnyosan Gerőcs. — Hogyan? — Ügy, hogy ezt szóról szóra elmondtad már nekem egyszer. -Még a fogoly táborban. Nem emlékszel? — Igazán — csodálkozott a másik — csakugyan ezt mondtam volna? Nem... nem emlékszem. Cigarettára gyújtott, elgondolkozva bámulta a füstöt, majd csöndesen, inkább magának mondta: — Ügy éltem, akár egy kutya. Osonva mindig a fal mellett. Már ugatni is elfelejtettem. — Ezt ne mondd! — nézett rá szigorúan Gerőcs. — Miért ne? — Mert sértő. — Rámnézve valóban az — bólintott a másik —, de azt hiszem, ez az én magánügyem. — Nemcsak a tiéd! Az enyém is! A másik nevetett. Keserű. apró kis nevetéssel. — Miért vonatkozna ez rád is? Amit mondtam, egyedül magamra értettem. Te, úgy gondolom, más vagy. Gerőcs Imre megdöbbent. Mint mindig, most is a másiknak volt igaza. Ö való ban más. De kicsoda? Ki csoda az a Gerőcs Imre': Egyáltalán létezik egy Gerőcs Imre. vagy csak az árnyéka, az alteregója egy másik embernek?! Otthon sokáig gondolkozott ezen. Próbálta magi elé idézni Gerőcs Imrét, aki lehetett volna, ha nincs az a másik. Nem tudta. Mindig csak a másik hátát látta és mögötte saját magát. Úgy érezte, egy nagy hat után kullogott egész életében. És most... hogyan tovább? AZ A MÁSIK SEMMIVEL sem különb, mint ő. Szemfényvesztés volt az egész. De hát mit lehet most már tenni? Kezdjen elölről mindent? De mit? És hogyan? Talán nincs is ilyen nevű ember, hogy Gerőcs Imre. Talán csak elképzelte az egész életet. — És amikor a másik öngyilkos lett. nem követte. Megpróbált egyedül élni. i T
