Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
Prágától — Loznicáig A Ganz-MÄVAG mátranováki gyáregységében jugoszláv megrendelésre Átadták a Drlna-hidat, amely Loznlcánál köti Össze a folyó két partját A híd teljes hossza 288 méter, súlya 436 tonna, ■ ha egyszerre szállítanák, a mozdony m8- c'ÍU 700 méter hosszan kígyóznának a szerkezetekkel meg* rakott tehervagonok. Mondjam, hogy nem volt Itt semmi, amikor öt évvel ezelőtt idekerültem: csak a tárdig érő sár. a bénvai fate- h?D maradványai, néhány rossz épület és oiegyven-ötven lelkes ember... ? És nézzen most körül! Néha magam la elcsodálkozom: Valóban Igaz. »ml itt öt esztendő alatt végbement? Hogy a bányászokból .ló szerelők, hegesztők, laka- tjsok lettek? Hogy negyven ember helyett lassan már hússzor annyian leszünk? Hogy felépült ez is. az is, s ami még hiányzik, azt építjük, megvalósítjuk. Hogy azóta már közel szózhúszmillió íorLnt termelési értéket produkálunk évente. Csodák nincsenek. Munka van. Kemény, kitartó, következetesen végzett munka. f/.épségével, eredményeivel, elkeseredésekkel. örömökkel vegyítve. S ez visszazökkenti az embert a reális valóságba. Legelőször acélszerkezeteket rsinálgattunk, majd fő profilként megkaptuk a csarnoki futódaruk gyártását. Neki is lendültünk a nagy munkának. Iparkodtak az emberek, de a lelkesedés nem pótolta a szakértelmet, a hozzáértést. Mert hát a szén, meg a vas... Olyan ez. mint amikor a gyerek kezd járni. Először csak ösztönösen feláll, ismerkedik a távlatokkal. Később tesz néhány lépést de megtorpan ... Ha nem sikerült a hegesztés, újra csináltuk. Ha Lett. És szépen, lassan, kisebb zökkenőkkel beindult a gépezet. Gyártottuk a darukat a fél országnak, egyre kevesebb hibával. Daruk, daruk. Egyre ezek mentek. Ügy éreztük magunkat. mint egy kartondobozban: Nincs más? Pedig szerettünk volna egyebet Is. A pesti törzsgyár hídgyáregvségéhez tartozunk, hát miért ne gyárthatnánk mi is hidakat? Gyerekek? Még a daruk is csak úgy-ahogy mennek, van még javítani való a minőségen, maradjatok csak annál 1 — csillapítottak odafent. Persze, nem nyugodtunk bele. Addig- addig harcoltunk, mondogatván: hogyan bizonyítsunk, ha még egy kis flóknvi hídnak a kivitelezését sem bízzátok ránk? Akkoriban kezdték el Pesten Csehszlovákiának. Pop a loznicai híd második szakaszának átvételére. Mondanom sem kell, hogy a kisujjában van az acélszerkezetek gyártásának minden tudománya. Egy álló napig búita a híd minden zegét-zugát, azután megtörölte olajos kezét, nyújtotta a baráti jobbot, és csak annyit mondott: gratulálok! Ezek után, gondolom, nem hat nagyképűségnek kijelenteni: nem véletlenül rendeltek meg a jugoszlávok egy újabb, még ennél Is nagyobb méretű hidat nálunk. Gyártmányaink már világ- színvonalon állnak, de a még több, korszerűbb gép, berendezés hiányát nagyon érezzük. A loznicat híd árbevétele is talán ezért tolódik el negatív irányba. így Is közel tizenhárommillió forintot kanunk érte. De ha lenne egy revétle- nítő berendezésünk, még gazdaságosabb, anyagilag is jobb eredményt tudnánk elérni. Igaz, hamarosan ezek a gondjaink is megoldódnak, csak hát: az idő pénz. Ahogy mind jobban megismerik termékeinket, úgy nő az újabb és újabb megrenderádra. két kishíd munkálatait. “ eglmásSfk ajánlania Nem vnit tűi kom ni v külön- " ajamanaK a Nem volt túl komoly, külön leges műszaki feladatok elé állító munka. Gondoltuk: Itt a ragyogó alkalom. Elkértük, ideadták olyan vállveregetós ^ak szavakkal: aztán igyekezzetek! Azóta Igyekeztünk. Legyártottuk a még hiányzó összeszereltük vártuk az első külföldi átvevőket. Kifogástalan munka! — jelentették ki, miután mindent tüzetesen átvizsgáltak, ellenőriztek. Hát, sikerült! Ezerkilencszézhetvenegy októbere volt akkor. Tulajdonomét nem, még egyszer és képpen ettől kezdve számítjuk még egyszer. Kínnal, keserv- hídgyártásunk kezdetét. Az elvei és káromkodással. De SO- cő mnnkáml Kitörni* minrlpnkan . visszasírták akkoriban a bányát... Aztán az első önálló lépést követi a második. ső munkával sikerült mindenki bizalmát megnyernünk, beváltottuk a hozzánk fűzött reményeket. Eldőlt: a daruk harmadik, negyedik, sokadik. mellé üj profUt kapunk. A Ls egyszer csak megáll az em- következő évben már sorozat- ber menet közben, körülnéz ban szállítottuk Csehszlováké felkiált: már tudok járni! kiába a vasúti, közúti, kis- és Legyártottuk az első darut, középméretű hidakat. Közben v i,szállítottuk, üzemelt. A másodikat is. Kiszállítottuk. üzembe helyeztük. partnereink. Amikor a cseh szlovák hídátvevők itt voltak, velük tartott .a prágai metró egyik beruházási szakembere, tájékozódásképpen.... már hozzáláttunk a - metró tartóoszlopainak ésöszszerkezeteket, szekötő főtartóinak gyártásá- hidakat, és — hoz. így Prága közlekedésének javításához már nemcsak a föld felett — hiszen a hidak javarészét ide gyártottuk körvasút kialakításához —, hanem a föld alatt is segítséget nyújtunk. Ugye, mennyi minden történt öt év alatt? Még mennyi minden történik ezután. Hiszen megrendelésünk már az egész jövő évre van. A vállalat piackutatói arra törekszenek, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Egyiptom — nekik a Szuezi- csatorna környékére gyártunk zsilipeket — után más országban is megismerkedjenek Nóg- rád megye, közelebbről, Métmind Jobban összekovácsoló- mnnvák «»(mmnsi,. dott aJ szakmunkásgárda, egy- hatMeLékelvel ' ® de re beldegződöttebb mozdula- Terveink? mér majdnem készen voltunk tokkal nyúltak a szerszámok a harmadikkal. Hozzákezd- hoz, mértek fel egy-egy féltünk a következőhöz. Örül- adatot. Nem volt olyan mű- tünk: no, ugye, nem is olyan ördöngős mesterség ez. megtudunk ml mindent csinálni. szaki probléma, amit meg ne tudtunk volna oldani, sőt: különleges, nagyon hasznos ké- Aztán jöttek a reklamációk, szülékek konstruálásával sike Szondán j áriunk Három falu kosos útja A művelődési ház előtti park ilyenkor délidőben a gyerekeké és a* öregeké Fotó: Fodor Tamás ilyen szép ban látott még épületet?... A büszkeség valóban jogos. Már a járási hivatalban azzal fogadott az elnök. HorNagyon szép ilyenkor Júnl- néz ki, nem kerül többe kétusban a Szanda környéki táj. tőszézötvenezernél. Sok pénz, A hegyek, dombok mindenütt az igaz, de évekig nem lesz zöldellnek. A falukban az rá gondunk, asszonyok a kiskertekben. Három község tartozik Mindenütt virág, odébb salá- közös tanácshoz. Szanda, véth József, hogy a legjob- ták, zöldhagyma krumpli és Szandaváralja és Terény. Ré- ban dolgozó házak közé tarborsó. .. gi palóc községek, Szandavár- tozik a járásban. Itt mindig Egy óra körül érünk Szán- aljának külön nevezetessége sokan vannak. Az nem fordára. A gyerekek éppen jön- a régi várrom. dúl elő, hogy az emberek ne — Az útjainkra sokat kell érdeklődnének egy-egy elő- költeni — mondja a titkár, adás, kultúrműsor iránt. — Ebben az évben egymillió —Jelenleg Mózer György Ha már javítjuk, iskolaigazgató rült megteremteni a korszerű és munEz nem jó. az nem jó. itt is. ott is javítani kell. Megint gyártástechnológiát megtorpantunk. Nem értünk karendet. hozzá? Mégsem vagyunk rá képesek? De igen! — válaHát — olyan jólesik ezt kimondani —, elértük, hogy szóltunk összeszorított szájjal gyártmányaink minősége már magunknak. Csak még jobban megközelíti, bizonyos esetekoda kell figyelni, még több gyakorlat. Ismeret, még több szakmunkás, még szervezettség kell. ben pedig eléri a világszínvonalat. Nemrégiben járt itt Mi - nagyobb lan Radojkovies, a Belgrádi Műszaki Egyetem professzora, Természetesen, sok van. De legelőször is: az eddig elkészült tizenhat híd után még ebben az évben legyártunk vagy részben befejezünk újabb hatot. Mert csak így tudunk megtorpanás nélkül továbbhaladni; ha újra meg újra bebizonyítjuk: megtanultuk a leckét, és tudjuk feladatainkat.” \ Elmondta: Szabó László, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének termelési főmérnöke. .Feljegyezte: Karácsony György nek ki az iskolából. Busz várja őket a főtéren. Beszállnak, aztán már indulnak is, A padokon játszogató kis gye- forintot, rekek, itt-ott nyugdíjasok. A tanácsházán is javában zajlik az élet. Majoros János, a titkár: — Felújítjuk a tanács épületét, ráfér, már régi. Még a látja el az akkor aszfaltburkolatot kap- igazgatói teendőket. Jó szer- nak az utak. , vező. Érdekes, színvonalas Nem maradtak tétlenek a műsorokat állít össze. Ha már három község lakói sem. Szí- megvan a szép művelődési Visen dolgoznak társadalmi ház, természetes, hogy gyak- munkában. Tavaly a közös ran tartunk rendezvényeket, munka értéke meghaladta a Színház jött Pestről. Voll falakat is kicseréljük. Min- háromszázezer forintot. Repülj páva, meg még na deIl“ve, uí,„,a Szanda váralján iskolakerí- gyón sok minden. Nemcsak a padló került. Nézze, milyen cs;n^itak és futballkaput. szandaíak, hanem a környező szepek ezek a padlodeszkák. Akármilyen kicsiségnek lát- községekből is sokan jönnek. Valóban ráfér a tatarozás aznc> a fiataloknak fontos... a tanácsházára. Annyi szép Szandán eligazították a Bé- új ház épült a környező fa- ke utcát és javában tart a luban, hogy a tanács sem művelődési ház környékének maradhat el. rendezése — Mibe kerültek a munkák? különösen büszkék vagyunk — Kettőszáznyolcvanezer — mutat ki az ablakon Maforintot terveztünk. Most úgy joros János. — Melyik faluA Csigéjék kéményére lya készül ieszállni. gó- TI JT • t . I f ~t f ~l esititgathatod eleget a nyáron, Meglőttek cl gotvciK msiíval, s valósággal ráugrik a V/€/ fcsVI/ I U/IV be az utcáról: „Gólya, gólya, tavalyi fészekre. Ide-oda kap, '—^ v— vaslapát, — Hozzál nékem innen gally-, meg szalmacso- . kisbabát!” — A kis szöszke mót húz ki és rakja oda, ahol nyebfi úgy válaszolgatni a te is eláll. Ugrik a bodzabo- ruhással, mikor azok elkö- kiszabadítja magát anyja karritkás a fészek alja oda. ahol gyerek kérdéseire: korhoz, ölbe kapja a kis szönnek. s elporoznak a fehér jaiból. Legalább két utca gyeA Csigéjék portája mögött, — Édesapám! Miért vitte szöszkét és szalad vele. A autóval, hogy aztán megköny- rekei ott ugrálnak, kiabálnak /.supposék udvarán virágba el édesanyámat az a csúnya kiskapu kinyílik, megjelenik nyebbülten átkarolja az asz- a kiskapu előtt, az ő kéméborult barackfa mosolyog bácsi a fehér autóval? benne egy sápadt arcú asz- szonyka rég ölelt, puha dere- nyűkre mutogatva. Mert most vissza a felhőtlen égre. A fán — Jót akar az, kislányom, szony, karján pólyával, mö- kát, a kis szöszkét is kézen már az ő kéményükön rendezméhek zümmögnek. Egy-egy Meggyógyítják! götte két egyenruhás mentős, fogva, s meginduljon, velük geti fészkét egy gólya. A kis szirmon négy-öt is tolakodik, —Édesapám! Mikor jön — Virágszálam, hát meg- az utcai „tiszjtaszobába”. Hát szöszke büszkén kihúzza ma- hogy bedughassa csápját a haza édesanyám? jöttél? — borul az asszony milyen is a szeme, szája, ki- gát: szép sárga virágporhoz. Szem- — De sokat tudsz karaty- nyakába a íérfi. majd szé- re hasonlít az a gyerek? Nem- — Nékünk mán hozott a ben, a tornác, széltől védett tyolni, kedves. Majd hazajön gyenkezve mosolyog a mentő- sokára a díványon rugdossa gólya egy igazi alvóbabát, részén is megelevenednek a nemsokára. sök felé. az eget a kis vörös élet. olyant, amelyik sír is, meg a Jegyek, hangyák, bogarak, — Jaj, de jó lesz — tapsol — Édesanyám, hát megjöt- Ahogy megszabadul minden lábával úgy fog, mint a kezétíongók. A tornác mellett vé- a gyerek ugrálva, ragyogó tél? — szalad a kis szöszke ruhadarabjától, ráncos kis vei. Az enyém és játszhatok gig, a szőlőlugas indái nyújtó- arccal. is anyjához, boldogan kapasz- kezével megragadja az egyik véle a lugas alatt. Ha nem hivatják nyakukat a jó meleg A kert, a zöld kerítéses el- kodilt a szoknyába, de inkább rózsaszínű lábát, s dugná a szitek, nézzétek meg. égi kályha felé. Itt kezdődik ső udvar, a falu, a határ, az a két idegen bácsitól való szájába. S a gyereksereg uána tóNem sajnálják a fáradságot, ha a kultúrházról van szó — büszkélkedik a tanácstitkár. Az sem érdektelen, hogy a művelődési ház építését is-Ä" művelődési házunkra nagyban segítették akteé#beliek. A művezető, Lisanyi Ferenc, a nógrádkővesdi kőbánya mérnöke társadalmi munkában vállalta az ezzel járó sok gondot, bajt. 0 készítette egyébként a terveket is. De mindig hozzátette, hogy már csak azért is segít, -mert a a kert: tégla alakban húzódik mintha mindjárt kiáltana a félelmében, le egészen a Csigéjék kerítésé- mérhetetlen boldogságtól. Ta- — Hát oszt, ig. A kertben felgyűrt inguj- Ián a hangyák, a gu- kérdi a férfi jú. csupaizom fiatal férfi, bók, a szárnyait pró- metlenséggei. hajladozik: fürgén tapossa bálgató pillangók, is kiáll- — Fiú — mondja az aszásóját. Jó föld van alatta, tanak. Csak mi nem halljuk? szonyka férje szemébe nézve, csak szikkadt. Néha ásójára, Mint ahogy ők sem hallják a azzal a halk suttogó hangja- támaszkodik, megtörli izzadt kis szöszke lánykát, aki a val, amit akkor használ, ha homlokát. Kevés esőt kapott kert végébe szalad, ott meg- a másiknak örömet akar sze- ez a jó föld az ősszel, nehezen állapodik a Csigéjék kerítésé- rezni. A férfinek is felcsillan . — Most mán magam Is Iá- óul az utcai tisztaszobába, ml lett? — tóm, hogy fiú! — S az apának kíváncsi türel- a szíve a büszke örömtől majd kiugrik a helyéből. A kis szöszke is megszólal: A kéményen a gólya most hátára fekteti hosszú, piros csőrét, és hangos kelepelésbe kezd. Fent az égen,- Édesanyám, úgy-e most, * ^ Tkefí?g> * “-«• SÄ'STÄÄn „ , kelepelésre mind lejjebb összecsapja a ereszkedik, mar rém, akivel játszhatok? Az asszony „ j„ *____________ _ ________________ _ _______ ____________________________ , _________, majd néhány v ágja az éles ásó. Zsuppos Já- nél a nagy bodzabokor tövé- a szeme, de csak egy pillanat- kezet: számycsapással párja mellett nos az ő tisztességes neve. ben és ütemesen kiabál a ké- ra. Mert a férfiember olyan, — Jaj, hogy én téged eddig terem a kéményen, övé a kis tornácos házzal mény felé: „Gólya, gólya, vas- hogy amint bánatát is elrejti, észre se vettelek ebben a Nemsokára valahány gyeregyütt a barackfás udvar, a lapát, — Hozzál nékem kis- örömét se mutogatja, különö- nagy örömben, kis Zsuzsikám, mekes ház van az utcában, lugas, a kert, meg a mellette babát!”. sen nem két ilyen idegen pedig de sokat gondoltam mindnek kivágódik a kiskajátszadozó. alig ötéves pufók Az utcán porfelhő száll az egyenruhás előtt. Esetleg a rád a szülőotthonban. Gyere púja és sivító gyermekhang arcú kis szöszke lányka, aki a égnek, nyomában motorzúgás, kocsmában, ott nem szégyen, ide anyádhoz. — Azzal ma- viszi haza a hírt: frissen ásott földből csigákat, ami éppen a kiskapunál el- ott vagy azért iszik az ember, gához szorítja, hogy az szinte — Édesanyám! Édesapám! apró köveket szed egy csomó- hallgat. Zsuppos János kézé- mert bánata van, vagy azért nyög belé. — Hogyrie játsz- Zsupposékhoz most mán tényba. Azért is jó néha arra az ben megáll az ásó, a kapu fe- mert öröme van. Kezet is ráz hatnál a kistestvéreddel, a ti- leg megjöttek a gólyák! ásóra támaszkodni mertköny- lé figyel. Igen í> az. a lélegze-nagy igyekezettel a két egyen- éd is. Érted? A tiéd! Majd Dénes Géza. kőbányában sok szandai dolgozik. .. A három község között nagyon jó a kapcsolat. Bizonyára ez is segít az előbbre lépésben. A harminc tanácstag közül tizenkettő terényi, tizenkettő szandai, hat pedig szandaváraljai. Mind a nárom faluban van óvoda, ami megkönnyíti a gondokat. Jó a bolthálózat is. Szandán néhány éve épült az üzlet, Váralján szintén. A te- rényiek sem panaszkodhatnak. — A körzeti Iskolánk Szandán van. Ide hozzuk be a gyerekeket autóbusszal. Épp az idén kapnak központi fűtést. A kőművesmunka már elkészült. A többi a szünetben. Bevezetik a vizet is, hogy a gyerekeknek kényelmesebb legyen az iskolába járás — mondja a tervekről Majoros János. — Emellett? — Jövőre bővítjük a terényi orvosi rendelőt és felújítjuk itt az óvodát is. Szandán mindez már megvalósult, százhetvenezer forintot fordítottunk az orvosi rendelőre. Mindent összevetve elégedettek a három község lakói. Erre megvan minden okunk. Mert évről évre gyarapodik Szanda, Terény és Szandaváralja. .. — cse —• r
