Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

f (Folytatás az 1, oldalról) £ SXOcialista ..Ma a társadalmi fejlődés ü vine, a kommunizmus felé való előrehaladásunk üteme t re érezhetőbben függ a t sadalom intellektuális po- t ncláljától, a kultúra, a tu- < mányos és a közoktatás f jlődésétől” — hangoztatta I.sonyid Brezsnyev. majd rá- ■ a Látott: „A közoktatásban elért si- I- ereknek köszönhető, hogy a szovjet nép már ma büszkén r evezhető a világ egyik leg­műveltebb népének. Az álta- 1 .nos középfokú oktatásra \ dó áttérés, amely a mostani i éves terv végére befejező­dik, bőviti az újabb eredmé- i ek tömegbázisát a társa- t ilijii élet valamennyi terü- 1 lén” — mondotta Leonyid Brezsnyev. Igénye» szellemi értékeltet Az SZKP KB főtitkára vá­lasztási beszédében kijelentet­te: „Az utóbbi években a szovjet irodalom számos al­kotásában, filmekben és szín­művekben mélyen, élethűen es izgalmasan mutatták be a szovjet népnek a Nagy Hon­védő Háborúban aratott hal­hatatlan győzelmét. A párt nagyra értékeli ezeket az al­kotásokat. A szovjet emberek újabb és újabb nemzedékei számára a világcivilizációt megmentő nép hősiessége mindig hazafias példa, u bá­torság és rtemeslelkűség pél­dája lesz". „Az ország nagy művészi értékű mély tartalmú alko­tásokat vár kortársainktól az íróktól, a szovjet művészet valamennyi munkásától. A párt abban látja feladatát, hogy biztosítsa a legkedve­zőbb íelételeket a szocialista kultúra és tudomány fejlesz- 1 'séhez. Azt óhajtjuk, hogy a óvőben is erősödjék az al- i otó értelmiségnek a nép életéhez a .munkásosztályhoz is a falusi dolgozókhoz íű- idő kapcsolata. Azt óhajt­juk, hogy a demokratikus igényes és elvtársi légkörben megsokszorozódjanak a kom­munizmust építő nép számá­ra olyannyira szükséges szel­lemi értékek”. Leonyid Brezsnyev kifejez­te azt a meggyőződését, hogy a szovjet kultúra és tudo­mány munkásai mindig történelmi hivatásuk magas­latán fognak állni. A hékeprogram jegyében Most pedig engedjék meg, hogy kitérjek az SZKP kül­politikájára. A párt az elmúlt években rendkívül intenzív és megfe­szített tevékenységet fejtett ki a külpolitikai fronton. Tudják elvtársak, hogy ez mivel füg­gött össze. A nemzetközi helyzet, ä szovjet nép alapve­tő érdekei, a béke megóvása iránti gondoskodás arra kény- szerített bennünket, hogy erő­inket a komoly nemzetközi problémák megoldására össz­pontosítsuk. Robbanással fenyegetett a közel-keleti helyzet. A hideg­háború szelleme ránehezedett a népek tudatára és életére. Az Egyesült Államokkal, az NSZK-val és sok más tőkés nagyhatalommal való kapcso­lataink feszültek voltak. Pár­tunk ezt a helyzetet sohasem tekintette elkerülhetetlennek, még kevésbé normálisnak. Az általános nemzetközi erővi­szonyok értékelésénél már né­hány évvel ezelőtt arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy van reális lehetőség a nem­zetközi helyzetben elérendő alapvető fordulatra. Arról volt szó, hogy kilépjünk a felhal­mozódott problémák tárgyila­gos megvitatásának és megol­dásának tágas mezejére. E szándékok összegezett kifeje­zését, ezt a politikát fogal­mazta meg az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram. sikerek Itatása Erőfeszítéseink eredményei közismertek. Kedvező eredményeket ér­tünk el a nemzetközi helyzet­ben. Ez mindenekelőtt annak eredménye, hogy a szocializ­mus, a szocializmus sikerei, ereje és példája befolyásolja a világ eseményeinek alakulá­sát. Ez annak eredménye, hogy a szocialista országok közössé­ge céltudatos és összehangolt politikát folytat. Minden bi­zonnyal kijelenthetem, hogy a szocialista államok külpoliti­kai erőfeszítéseinek összehan­golása korábban sohasem volt olyan alapos és olyan hatékony, mint az utóbbi években. A szocialista államok kül­politikai síkon állandó kon­taktusban és teljes egyetértés­ben tevékenykedtek. A béke és a szocializmus erői kitartó küzdelmében az egyik legjelentősebb esemény volt az amerikai imperializ­mus agresszív háborújának beszüntetése Vietnamban. Főképpen a Szovjetunió és a szocialista országok politi­kája következtében, a nem­zetközi kapcsolatok légköré­nek megváltozása következté­ben a korábbinál kedvezőbb feltételek jöttek létre az im­perialista agresszió elleni harcra és arra, hogy felszá­moljuk a háború tűzfészkeit a Közel-Keleten. Sikerült megállapodásra jutni a csa­patszétválasztásban a Sínai- félsziget és a Golan-fennsík térségében. Ugyanakkor lát­nunk kell, hogy ezek csupán az ejső lépések. A rendezés fő kérdéseit még meg kell vizsgálni a genfi konferenci­án. Ez a feladat rendkívül bonyolult. Csakis a kpnferen- cián részvevő államok közös erőfeszítésével oldható meg. Európa példája Ha azt vesszük, hogy az enyhülés tendenciája uralko­dó vonássá vált a helyzet ala­kulásában, akkor ez különö­sen Európában szembetűnő. Ma joggal beszélnek Európá­ról, mint kontinensről, amely fontos láncszem lehet a bé­kés egymás mellett élés el­vein, a hatékony biztonságon és az egyenrangú együttmű­ködésen alapuló államközi kapcsolatokban. Az európai légkör változá­sában nem kis szerepet ját­szott a realista tendenciák fe- lülkerekedése Franciaország, majd az NSZK politikájában. Kétségtelen, hogy ebben az érdem az olyan politikai ve­zetőké, mint De Gaulle, Pom­pidou, Brandt és azoké az erőké, amelyekre az előbbiek támaszkodtak, ők meg tud­ták érteni, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak a hideghábo­rúra orientálódó szisztémája veszedelmes zsákutcába ju­tott, hogy ez a szisztéma alap­vetően ellentmond országaik nemzeti érdekeinek. Most Franciaországban és az NSZK-ban új emberek kerültek a vezetésbe. Giscard d’Estaing elnök és Schmidt kancellár már első megnyilatko­zásaiban hangoztatta, hogy megőrzi és folytatja mindazt, amit elődeik kezdtek. Fran­ciaországnak és Nyugat-Né- metországnak ez a politikája megértésre és viszonzásra ta­lál a Szovjetunióban. A békés egymás mellett élés útján ma tucatnyi állam ha­lad: kicsi és nagy, katonapo­litikai csoportulásokba tarto­zó és azokon kívül álló álla­mok. Kialakultak a lehetősé­gek, hogy jelentős mértékben bővítsük kapcsolatainkat Olaszországgal. Jó az együtt­működésünk Finnországgal, a skandináv országokkal, Auszt­riával és más államokkal. Bizonyos előrelépések történ­nek Nagy-Britannlával való kapcsolatainkban is. Megindult a folyamat, hogy Európa a tartós béke és az eredményes együttműködés övezetévé váljon, s ezt a fo­lyamatot mindenképpen tá­mogatni és folytatni kell. E célból mindenekelőtt sikere­sen kell befejezni az európai értekezletet. Helsinkiben és Genfijen már jelentős munkát végeztek. Si­NÚGRÁD - 1974. június 15., szombat került lehetőséget találni szá­mos fontos és bonyolult kér­dés megoldására. De miért is titkolnánk: egyes államok kül­döttségei megkísérlik bonyolí­tani a helyzetet, hol ezt, hol azt javasolják, többek közt olyasmit is, amiről előre tu­dott, hogy elfogadhatatlan, vagy egyáltalán semmi köze az ügyhöz. Meggyőződésünk, ha meg­van hozzá az óhaj, akkor meg lehet találni a kielégítő és mindenki számára előnyös megoldást azokra a kérdések­re, amelyeknek valóban kö­zük van a dologhoz és ame­lyeket még nem sikerült megoldani. A Szovjetunió és ax JUSA kapcsolatai Az elmúlt évek egyik leg­fontosabb külpolitikai esemé­nye az a jelehtős fordulat, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­ban ment végbe. A XXIV. pártkongresszus határozatai­hoz igazodva, elvileg közelí­tettük meg ezt a kérdést, számoltunk azzal, hogy a bé­ke fenntartása és a nemzetkö­zi légkör javítása szempont­jából mennyire jelentősek a szovjet—amerikai kapcsolatok. A haladás ebben az ügy­ben szemmel látható. A Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok nagy fontosságú okmá­nyokat írt alá: A békés egy­más mellett élés elvein ala­puló kölcsönös kapcsolataink­ról és a nukleáris háború elhárításáról, az első lépések­ről a hadászati fegyverek korlátozásában. Megállapodást kötöttünk a sokoldalú, köl­csönösen előnyös együttmű­ködésről. Ezek az okmányok és megállapodások jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy ne csak diplomáciai síkon, ha­nem számos más területen is a két ország üzleti körei, tu­dósai, művészei, közéleti sze­mélyiségei között is széles­körűen kifejlesszük az érint­kezéseket és a kapcsolatokat. Az amerikai kongresszus szá­mos kiemelkedő személyisége járt a Szovjetunióban. Viszon­zásként nemrégen a mi par­lamenti küldöttségünk látoga­tott az Egyesült Államokba. Mint tudják, hamarosan Moszkvában lesz ismét Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. Sor kerül a szovjet és az amerikai veze­tők harmadik találkozójára. Ezt a találkozót érthető ér­deklődéssel várják nemcsak a két országban, hanem az egész világon. A nyugati saj­tóban borúlátó értékeléseket olvashatunk a moszkvai ta­lálkozó lehetséges eredmé­nyeiről. Mi azonban máskép­pen gondoljuk. A szovjet— amerikai kapcsolatok javulá­sa folytatódhat, és kell is, hogy folytatódjék. Természe­tesen senki sem akarja hebe­hurgyán megoldani a még meg nem érett kérdéseket. Egy helyben azonban nem to­poghatunk. Korlátozni kell n fegyvereket Ez a szovjet—amerikai po­litikai kapcsolatokra vonat­kozik. Teljes mértékben vo­natkozik gazdasági kapcsola­tainkra is. Sajnos, a legfonto­sabb és a legbonyolultabb problémák a fegyverkezési hajsza korlátozásának terüle­ten maradtak fenn. Ezek kö­rül élénk vita fejlődött ki. Azok az amerikai, és az Egyesült Államokkal szövetsé­ges körök, amelyek ellenzik az enyhülést, szeretnének lendületet adni a fegyverkezé­si hajszának, s most megkí­sérlik, hogy ezért a hajszáért a Szovjetuniót hibáztassák. Ez a valóság nyilvánvaló el­ferdítése. Talán nem mindig érdemes a múltat emlegetni. Az adott esetben azonban teljesen helyénvaló. Közis­mert tények tanúskodnak amellett, hogy a fegyverke­zési hajszát, a tömegpusztító fegyverfajták előállításában kialakult vetélkedést ránk erő­szakolták. Nem mi kezdtünk atombombát, hadászati ra­kétákkal felszerelt tenger­alattjárókat, többrobbanó­fejes rakétákat és más fegy­verfajtákat gyártani. Véleményünk szerint az 1972-ben és 1973-ban meg­kötött szovjet—amerikai meg­állapodások a fegyverkezés korlátozásának kérdéseiről járható utat jelentenek jó célok felé, és ezen az úton kell továbbhaladnunk. Vagyis, ha az Egyesült Ál­lamok kormánya tartja ma­gát az egyenlő biztonságnak a megállapodásainkban rögzített elveihez, és lemond a kísér­letről, hogy egyoldalú elő­nyökhöz jusson, akkor a Szovjetunióban mindig jó­szándékú és aktív partnerre talál az olyan fontos ügyben, mint a hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése. Kedvezőek a változások a Szovjetunió Japánnal való kapcsolataiban. A Tanaka miniszterelnökkel megtartott tavaly októberi találkozón mindkét fél síkraszállt amel­lett, hogy a kapcsolatokat a javulás medrébe kell terelni. Ebben a vonatkozásban je­lentős országunk gyümölcsöző együttműködésé Indiával, Af­ganisztánnal, Bangladessel és más ázsiai országgal. Javultak kapcsolataink Ar­gentínával. Meghívtuk a Szov­jetunióba Ferón elnököt, aki a meghívást elfogadta. Gondo­lom. hogy ez a látogatás a küszöbönálló tárgyalások, valamint a politikai és a gaz­dasági érintkezések fejlődése a két ország között mindkét nép javára válik. Nem állunk meg félúton Szóval, elvtársak, az elmúlt években sok minden változni kezdett a világban. Félúton azonban nem állhatunk meg. Az enyhülésnek visszavonha­tatlanná kell válnia, és ezért folytatjuk a küzdelmet. Sík- raszállunk azért is, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhülés egészítse ki. A fegy­verzet korlátozása terén, mint ismeretes, sikerült több nem­zetközi megállapodást köt­nünk, és ezek nélkül a hely­zet ma bizonyára súlyosabb lenne. A fegyverkezési haj­szát azonban sajnos, nem si­került megállítanunk. Ilyen körülmények között a Központi Bizottság, államunk számos vezető szerve tovább­ra is lankadatlan figyelemmel kíséri szocialista hazánk vé­delmi potenciáljának szilárdí­tását. Ezzel egyidejűleg fáradha­tatlanul harcolunk azért, hogy reális lépéseket érjünk el a leszerelés terén. A pozitív nemzetközi poli­tikai változások rögzítésének es a tartós béke anyagi alap­jai megteremtésének fontos tényezője a gazdasági, a tu­dományos és a műszaki kap­csolatok sokoldalú fejlesztése. Ez minden állam érdekének megfelel. Nyugaton azonban vannak körök, amelyek az ilyen kapcsolatokért cserében politikai és ideológiai enged­ményeket szeretnének kierő­szakolni tőlünk. Ez hiábavaló fáradozás. A harcban azért, hogy rög­zítsük a nemzetközi kapcso­latokban elért pozitív lépése­ket, nagy jelentőségre tett szert még egy tényező: a szé­les körű közvélemény akti­vizálódása. Az enyhülés poli­tikája napjainkban valóban tömegbázisra tesz szert. Ál­landó gondoskodásunk to­vábbra is az, hogy megszer­vezzük az érintkezéseket más országok társadalmával, fej­lesszük a kapcsolatokat parla­menti, szakszervezeti és más vonalakon, mindenképpen szélesítsük a béke híveinek arcvonalát. A nemzetközi síkon tapasz­talható általános pozitív ered­ményekkel ellentétben tevé­kenykedik a Kinai Népköztár­saság vezetősége. Peking mi­litarista és soviniszta hangu­latot szítva az országban, kül­politikai célkitűzéseinek ren­delte alá a harcot a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág ellen, a kísérleteket az enyhülés meghiúsítására. A pekingi vezetők az utóbbi időben odáig mentek, hogy nyíltan szövetkeznek a leg­szélsőségesebb reakoió képvi­selőivel — a chilei juntával, valamint Anglia, az NSZK, az Egyesült Államok és más or­szágok imperialista burzsoá­ziája jobboldali szárnyának ve­zetőivel. És ez mindennél jobban leleplezi a pekingi po­litika valódi arculatát. Az SZKP óriási felelősségé­nek tudatában vesz részt a kommunista mozgalom előtt álló közös feladatok megoldá­sában. Pártunk szent köteles­ségének tartja, hogy elősegít­se a hatalmas mozgalom te­kintélyének és összeforrottsá- gának növelését, amely a szo­cializmusért és a békéért, a nemzeti és társadalmi szabad­ságért folytatott világméretű küzdelemben a legbefolyáso­sabb politikai erőt képezi. (MTI) Nixon Szaúd-Arábiában Az államfőnek kijáró hiva­talos fogadtatás után a dzsid- dai Al-Hamra vendégpalotá­ba hajtott Nixon amerikai el­nök és kísérete. Jóllehet az eredeti program szerint csak szombaton kez­dődtek volna a hivatalos tár­gyalások Nixon és Fejszál szaúd-arábiai uralkodó között, a felek már pénteken este tár­gyalóasztalhoz ültek. A meg­beszélésen — Ziegler amerikai szóvivő tájékoztatása szerint — a nemzetközi politika kér­déseit vitatták meg. A megbe­szélés fél óráig tartott. (MTI) Felhasználók, magánépítők, építők és kereskedelmi vállalatok! Vállalatunk, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvény gyár szerződést kötött vízszerel vényeinek javítására. A meghibásodott szerelvé­nyeket a helyszínen kija­vítja A NÓGRÁD MEGYEI VEGYESIPARI JAVÍTÓ VÁLLALAT Salgótarján, Kölcsey Ferenc u. 3. Telefon: 29-30, és A NÓGRÁD MEGYEI VEGYESIPARI JAVÍTÓ VÁLLALAT balassagyarmati telepe, Balassagyarmat, Rákóczi u. 02—64. Telefon: 34, 94. A javító tevékenység a szavatossági panaszokra is kiterjed. VÁRJUK MEGBÍZÁSUKAT! Hibabejelentés telefonon, vagy személyesen a fenti címen! •• Otvözelgyár, Salgótarján, azonnali belépésre keres közgazdasági egyetemet végzett ELEMZŐ KÖZGAZDÁSZ i TMK üzemvezetői munkakör betöltésére GÉPÉSZMÉRNÖ KÖT, TMK művezetői munkakör betöltésére GÉPÉSZ ÜZEMMÉRNÖKÖT, továbbá LAKATOSOKAT, VILLANY­SZERELŐKET és KŐMŰVESEKET. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat sze­mélyzeti osztályán 6—14 óráig. Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom