Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-14 / 110. szám
I rjp • * a I ej — iiova lettél? lsein először fordul elő a «algina, J<u.i piac bejáratánál levő tejbüfében az, hogy elfogyott a tej és joghurtot sem ■ Jliétett m„r kapni. A nyitva- U'tás déli 12-ig szól. Ha regit ti 8-kor már nincs a tejbolt- han tej, akkor mit árulnak uéiig? Valószínűleg zacskós cukorkát, meg zsírt, esetleg néhány féle sajtot! Ezért viszont nagy luxus egy boltot üzemeltetni, és az eladókat ott tártani délig. A tej lenne az igazán lényeges, hiszen aki a piacon bevásárol, vidékről jött, és megy vissza a buszhoz — szívesen vásárolna itt, hogy iic kelljen a város valamelyik Csemege-üzlete felé, szatyrokkal megpakolva kerülni. Vajon mennyi lehetett az a tej, ami 8-lg már elfogyott? Ha nagy a forgalom, arra is számítani lehet, s piaci napokon többet kellene rendelni! Bizonyára kellemetlen, ha az el nem adót mennyiség délben a nyakukon marad, de. hogy csak reggel 8-ig futja a készlet — ez túlzott óvatosság. Ügy hirdeti a plakát, hogy a tej élet, erő, egészség. Ha van! Ha nincs, akkor bosszúság és kerülő út. Ez utóbbi viszont igen keveset használ a tejfogyasztás növelése ügyének. — O — a tóé főid az én világom.., PortréíiJm id. Szabó István szobrászművészről Fejlesztik a juhászatot A mátramindszenti termelőszövetkezetben fejlődik a juhászat. Jelenleg 1233 darab az anyajuhállomány. Ez évben úgy tervezik, hogy pótlásra 400 darab yerketoklyót visszahagynak. Elképzeléseik szerint 1976-ra az anyák száma meghaladja a kétezret A juhállomány növelésével párhuzamosan gondoskodnak a szükséges férőhelyről is. Az idén 2 darab 600 férőhelyes hodály építését vették tervbe. Az építkezésre csaknem más- félmillió forintot költenek. Tar jani rádiósok a Bcke-versenyen A szovjet rádiószövetség az idén is megrendezte Békeversenyét, amelyen a salgótarjáni rádiósok is indultak. Az MHSZ városi klubjának, és a Bolyai Gimnázium rádióklubjának tagjai 37 ország, több mint 400 állomásával teremtettek összeköttetést. A legtöbbet a Szovjetunióval és Amerikával, de „találkoztak” az éterben japán és dél-amerikai állomásokkal is. A verseny értékelése — mint minden rádiós versenynél — elhúzódik, körülbelül nyolc hónap múlva tudjuk meg, mit jelent helyezésben a tarjáni rádiósok teljesítménye. Vizsgálták a húsellátást A szécsényi járási Népi Ellenőrzési Bizottság csütörtökön tartja következő ülését. Elsőnek Pilinyi János, járási NEB-elnök és Lantos László vizsgálatvezető a gazdálkodás felügyeleti és belső ellenőrzésének fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásának járási tapasztalatait ismerteti. Ezután összefoglaló jelentés hangzik el a belföldi turizmus és feltételei, a szállás, ellátás, közlekedés és egyéb szolgáltatások vizsgálatáról. A népi ellenőrök vizsgálták: milyen a hús- és húskészítmény-ellátás a járási székhelyen, és a munkáslakta községekben. Erről Antal Károly vizsgálatvezetö ad számot. ..Palocföld az én világom...” — nyilatkozza nem kis büszkeséggel id. Szabó István, me- „yénk KosBUía-Uíjas szobrász- művésze a róla, s művészetének „tiszta forrásául” szolgáló, szülőföldjéhez fűződő kapcsolatáról szóló kisiilm bevezető képsorainak kíséretében. A pesti „Híradó mozi” nézőterére időtöltés céljából „betévedt” látogatónak váratlanul nagy élményben lesz része — kiváltképp, ha nógrádi — a népes alkotógárda által készített tízegynéhány- perces színes film láttán. Nem kell sokáig keresni az élmény eredőjét: az alkotóknak sikerült a film — jelen esetben a kisfiún — sajátos eszközrendszerét annak a szolgálatába állítani, hogy a szűk időhatárok között is minél teljesebben bontakozzon ki a művész karaktere, sokszínű egyénisége. A film mentes az öncélú elemektől, azt érzékelteti, hogy az egykori kerékgyártó a művészet igencsak göröngyös útját járta be, mígnem simára lelt. Táj és ember, munka és művészet, szocialista elkötelezettség, politikai hitvallás harmóniája jellemzi id. Szabó István — vagy ahogy mindenki tiszteli szőkébb hazájában, Pista bácsi — művészetét. E harmóniát sugallja a film minden egyes kocaaja, lelváltva — s egymással szoros öszefüggésben — villantva fel Benczúrralvát, s egy-egy szobrot, Hollókőt es egy-egy menyecskét, a világ bonyolult dolgaiban eligazító, véleményt mondó ősz művészt, a sokszor, s joggal megdicsért — de még ilyen nagyvonalúan még soha nem ábrázolt — salgótarjáni belvárost, a kisebbfajta néprajzi múzeumnak is beillő lakásbelsőt, a Nógrádi Sándor partizánjait bújtató karancsi erdőséget, a határban szorgoskodó palócokat, s az üvegbe lelket lehelő „csillagfúvókat”. Mint id. Szabó István szob- rászatát, a róla készült portréfilmet is három alapmotívum, a három nagy élmény foglalja egységes, természetes keretbe. A palóc etnikum, a tájjelleg hatása érződik minden alkotásán, s kamatostul fizeti vissza, amit a nép közelségétől, művészetétől kapott. Ez az ábrázolás- mód bányászsorozatára is jellemző. A munka, a helytállás tiszteletére tanít a fába vésett történelem. Ugyancsak elhivatottsággal ábrázolja a megye gazdag munkásmozgalmi múltjának jellegzetes hőseit, eseményeit. ld. Szabó István tizenkilenc esztendeje él az egykori Do- lányban, a magyar „festőfejedelem” nevét viselő kisközségben: Benczúrfalván. A műterem falai között közel két évtizede szobrok születnek: itt szelídíti alkotássá a kemény fát, a nehéz kőtömböt, a rideg fémeket a művész vésője és kalapácsa. Természetes, hogy a film képsorai is itt időznek legtovább, s nemcsak a művész közvetlen környezetét, hanem a falu nagyot változott életét is ábrázolva. Szép, őszinte film született Id. Szabó István munkásságáról, amely — egy országrészhez kapcsolódik ugyan — híven őrzi a népművészet nemzeti jellegét, de az úgynevezett naiv művészet körén felül emelkedve a magyar szobrászművészet szerves és rangos részévé vált. Nagy érdeme a film alkotóinak, hogy ezt sikerült érzékeltetniük. E .kisfilm 1973-ban, id. Szabó István születése hetvenedik évfordulójának évében készült. Érdemes a figyelmünkre ! Csöngrady Béla Váltóőrei beszélgetni ugyancsak bajos dolog. Különösen, ha csúcsforgalmi időt fog ki az ember. Elhangzik egy kérdés, válasz helyett érkezik egy vonat. Másik kérdés; szaladni kell a váltókulcsért. A harmadik kísérletre a telefon csörög, s „érdemi” válasz helyett csak ennyire telik; egy pillanat, egy pillanat... Körülbelül tíz percen át így festett a társalgás képe fonódi Józseffel, a balassagyarmati vasútállomás váltóőrével, amikor végre megállhatott, és szusszanhatott egyet. Szék van ugyan a kívülálló számára rejtélyes berendezésekkel felszerelt házikóban, de szinte sosem ül le rá: — Ugyan minek? Tíz percnél tovább sosem tart a pihenő — mondja és már szalad is a váltókhoz. — Tudja, ha vonat jön, be kell hozni a váltókulcsot — mondja lihegve, amikor visz- szatér. — Ez rögzíti a váltót, biztosítja, hogy semmilyen szerelvény vagy gép ne jö- hesen arra a sínre, amelyiken a vonat halad. Minden váltónak külön kulcsa van, s a kulcsoknak meghatározott helye a házikó kulcsazonosító berendezésében. Két vonat között Ha nem jön vonat, vándorolhatnak az állomás gépei egyik sínről a másikra, de persze ehhez meg ki kell vinni a váltókulcsokat. — Hányszor szalad a váltókhoz napjában? — Azt csak a jó ég tudja — mondja a homlokát töröl- getve, és ezúttal á sorompóhoz ugrik; öt perc múlva újabb vonat robog át a pályán. Néha késik a vonat, ilyenkor bőven kijut neki a sorompó előtt várakozók szidalmaiból. — Mintha bizony én tehetnék róla... És tudja, mi az érdekes? Az autósok sokkal türelmetlenebbek, mint a gyalogjárók. Pedig biztos, hogy előbb érnek el oda, ahová indultak. — Mióta váltóőr? — kérdem, és automatikusan balra pillantok, nem fenyegeti-e újabb „vonatveszély” a társalgást. — Most egy ideig /semmi nem jön — mondja nevetve — beszélgethetünk. Tizenkét éve őrzöm ezt a házat. Naponta körülbelül húsz vonat halad át. — Mikor ebédel? — Amikor a vonatok engedik. Hosszú a munkaidő, nappal tíz, éjjel tizennégy óra. Valamikor csak jut idő az ebédre is — néz rám ugrató mosollyal. A falon menetrend, fölötte villanyóra, ök jelzik, mikor kell a váltókhoz futni, a sorompóra vigyázni. — Mi történik, ha elromlik az óra? — Egyszer előfordult, „át akart verni” tíz perccel. De óvatosságból mindegyikünk hord magánál karórát is. — Nagy felelősséggel jár ez a munka. Nyugodtan alszik? — Mit mondjak? Az attól függ... — módja hamiskás mosollyal. — Mitől? — Attól, hogy éppen hol vagyok. Eddig még mindig nyugodtan aludtam, de tudja, miért? A fülemhez hajolva árul ja el a „titkot”: — Mert mindig otthon al szom. Itt soha... Sz. K. Pásztor Nyergesen A GÉPKOCSI kereke szán- kázik az eső áztatta nyálkás talajon. Hegygerincen kanyargó keskeny földút vezet Nyergespusztára, öt kilométerre Nógrádszakáltól errefelé él Murár Pál. Juhnyája a zöldellő domboldalon békésen legelészik. Az állatok csak egy pillanatra emelik fel fejüket, azután folytatódik a monoton ropogás. A fekete puli kíváncsian rohan a jövevények felé. A juhász hivó szavára megtorpan, gazdája lábaihoz heveredik, a kutya méltóságához méltatlan lustasággal. _ — Azt hittem a fiam jött... — fogad az öreg kissé csodálkozva, mert errefelé igazán ritka a beszélgetőpartner. Tavaly még volt egy törékeny asszonyka, aki naponta kijárt, ebédet hozott, eldiskurált a juhásszal. A felesége. Most őt gyászolja magányában. Igaz a menye sem feledkezik meg róla. Kell a meleg étel a szervezetének. Aggódnak is érte. Az elmúlt esztendő nyarán majdnem megjárta. Bizseregni kezdett a lába, térde zsibbadt, megroggyant, arcára, nyakára furcsa hólyagok szöktek. Húszéves barkócafa botjára támaszkodva1 tartotta magát egy ideig. A mezőőr és a rendőr vitte le a faluba. A körzeti megbízott motorkerékpárral rohant Ludányba orvosért. — Napszúrás volt, az erek összeszűkültek a nyakamon — magyarázza Murár Pál. Félévre elszakították a nyájtól. Sok gyötrelmet átélt életében, de az igazi kínszenvedés az volt, hogy ő, aki életében nem volt orvosnál, így megjárta. Nem hiúságból bántotta. A megszokott vidék hiányzott neki. Ekkor volt ideje végiggondolni életét. — Olyan az, mint egy regény. Csak meg kellene írni. .. Egyéves volt, amikor apja a fronton veszett, testvére karjaiban. Az nevelte fel Murár Pált. Bátyja a második világháborúban tűnt el. A megrázkódtatások sorozata tetéződött a határrendezés idején. Menyasszonya itt, ö a másik oldalon maradt. Ju- haival együtt kalandos úton került át magyar oldalra. Ekkor még a maga juhait őrizte, de a háború mindenét elvitte. A felszabadulást követő években így került Nyergespusztára a Hamerszki- féle tanyára. — Nagy juhtenyésztő társulat jött létre. Volt mikor kétezer állat is kinn telelt — emlékszik vissza az új élet kezdetére. Néhány év múlva kibontakozott a szövetkezeti mozgalom. A juhok száma megcsappant. Kellett a pénz, a bárányokért jól fizettek, ö mindig mondta, hogy nem lesz ez így jó. A jövőre is gondolni kell. — Most szaporítjuk az állományt. Szövetkeztünk a környékbeli tsz-ekkel. Jók a legelők, ez meg olyan állat, hogy mindent megeszik mutat az ötven méterrel arrébb legelő nyájra. Szavaiból érezni a gondosságot, ami már a vérében van. Gyerekeit becsülettel felnevelte. A fiú asztalos lett. Az apja már nem bánja, hogy hűtlen maradt a pásztorélethez. Nem csalogathatta romantikus történetekkel. Nem vágott a fokossal tolxmjokat, egyszerű botját legfeljebb az ágak félretolására használta. Farkasok sem törtek a nyájra. .. mi csábította volna a fiút? — Pedig szép szakma ez... Szakmának mondja, pedig neki sokkal több ennél. Hivatás, elkötelezettség, hatvan esztendő emlékei, maga az élete. Kapott érte kitüntetést is! — Dobi elvtárs nyújtotta át személyesen... ÖRÜLT NEKI, hogyne örült volna. Nagy izgalmak közepette, remegő kézzel vette át, azután sietett vissza a tanyára, mert kezdődött az elletés és az is legalább olyan fontos dolog volt. Sz. Gy. Elégedetten mosolyog Bucsánszki Józsefné Kiváló vállalat dolgozók Bakos Jánosné kiváló dolgozó Antal Józsefné A fővárosi Luxus Áruházban is találkozni a Nógrád megyei Textilipari Vállalat ízléses, divatos termékeivel. A praktikus ruhácskák elismerést keltenek. A szép blúzok, szoknyák, tavaszi kosztümök sok országba eljutnak. A Molnár Bclúné varrás közben Szovjetunióba az idén 150 000 darabból álló kollekciót küldenek. A váll,-lat dinamikusan fejlődik. Növelték a nyereséget, főleg termelékenységből. A közelmúltban a Köny- nyűipar Kiváló Vállalata ci- Szabó Józsefné kiváló dolgozó met nyerték cl. A kismamaruha meósa: Kovács Márta (Kulcsár József képriportja) j~ NÓGRÁD — 1974. május 14., kedd 5
