Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-11 / 108. szám

„Szép szóval oktasd, játszani is engedd..." Nemrég fiatal munkásokkal beszélgettünk a szabad időről, pihenésről. Egyikük — látszó­lag eltérve a témától — hir­telen kifakadt: — Ha kinézek a lakásunk ablakán a ház előtti kis ját­szótérre, vagy valamelyik parkban egy padra leülök, egyszerre bosszankodva és sajnálkozva nézem a sráco­kat Egy-egy labdázó kis csa­paton kívül jobbára csak ten- gő-lengó gyerekeket látok. Tépdesik az éppen csak cse­peredő fűzfák gallyait, mű­anyag karddal szurkálják egymást vagy az arra sétáló öreg néniket, pisztolyt dur- rogtatnak. Ugrókötél helyett drága, de szokszor még is ke­veset érő játékokat kapnak, a szülőknek talán a lecke ki­kérdezésére marad idejük, de nem figyelik meg, tud-e ját­szani is a csemetéjük. Mi még tudtunk, ök nem tanul­ták meg vagy már elfelejtet­tek? Meggyőződésem, hogy csak látszatra kanyarodtunk el a témától. Nem véletlenül kezd tért hódítani az iskolákban is a* a helyes szemlélet, hogy a napközis munka egyenrangú az oktatással, távlatai, egyre bővülő feladatköre van. Az sem véletlen, hogy az egész napos iskolai formával egyre több helyen kísérleteznek. Az eletre, a munkára akarunk nevelni, alapot adni ahhoz, hogy személyiségüket kitelje- sitő, értékes emberekké vál­janak a mai iskolások. Teljes eletet pedig csak az tud élni. aki a munka mellett a sza­bad idejét is tartalmasán tölti el. „A játék komoly dolog — mondta Kosztolányi. — Ez vezeti be a gyerekeket az élet­be.” Nyelvünkben sok, tartal­mában is összefüggő fogalmat jelölünk „játék” szóval. Csak a nyelvi játék kedvéért emlí­tek meg néhányat közülük: — Az a tárgy, eszköz, amely azért készült, arra való, hogy valaki, főleg gyermek, játsz- szék vele; — Kedvtelésből vagy szeszélyből végzett cse­lekvés; — A teremtő képzelet­nek, a szellemnek meglepő, szeszélyesen alkotó tevékeny­sége, munkája; — Művészi alakítás, ábrázolás, előadás, mű; — Mozgás, mozgási lehe­tőség. Szinte bármelyik meghatá­rozásból kiindulhatunk, ha ar­ra keresünk választ, miért nem tud manapság olyan sok gyerek játszani. Mert vajon azok a bizonyos tárgyak, esz­közök, melyek arra valók, hogy — főleg gyermekek — játsszanak velük, megfelelő- ek-e? „Ugrókötél helyett drá­ga, de sokszor keveset érő já­tékokat kapnak...” — mond­ta a mai srácokról a fiatal géplakatos. Színes építőkoc­kák helyett billenős teherau­tót kap a két-három éves kis­fiú, méregdrága villanyvasút pompázik a fenyőfa alatt, amellyel a család mindegyik tagja szívesen játszik, de a kicsit még nem köti le — folytathatnánk a sort. Utalnak a meghatározások arra is, hogy a játék és a mű­vészet között milyen szerves kapcsolat van. De most még- • sem erről, hanem a legutolsó, rövid kis magyarázatról sze­retnék néhány szót szólni. „Mozgás, mozgási lehetőség” — vajon ez mennyire adott ma a szokásos gyermekjáté­kokban? Ha a téren játszó gyereke­ket figyeljük, úgy tűnik, egy­re kevesebb a mozgást igénylő játék. Ritkán láthatunk fo­gócskát, ugróiskolát, körjáté­kokat. Csak a városi gyere­keknél, a még mindig kevés számmal meglevő játszóterek miatt van ez így? Néhány éve, amikor egy gyermeküdülőben töltöttem a nevelési gyakor­latot, a falusi gyerekeket Is noszogatnom kellett, hogy akinek nem jutott labda vagy pipgpongütő, az se üldögéljen unatkozva a pádon, ne szök- dössön be a szobába a társas­játékokhoz. Mit tehetünk annak érde­kében, hogy ne csak a négy fal között tudja elfoglalni magát a gyerek? Az iskolák­ban a harmadik testnevelési órát mindenütt játékra hasz­nálja fel a testnevelő. Az út­törőfoglalkozások vezetőinek, a szülőknek is arra kellene buzdítani az iskolásokat, hogy minél több időt töltsenek sza­bad levegőn, és a focizásból kimaradók és kislányok kár­pótolják magukat a több tu­cat, Játékszer nélkül is reme­kül megvalósítható szabadté­ri „társasjáték” valamelyiké­vel. Ne feledjük el: „A játék komoly dolog.,.” G. K. M. Tavaszi irodalmi presszó Méltó befejezés Karsai János, a „pantomim sámánja” — ahogyan írták róla — Az élet bonyolult cí­mű műsorával a közeli na­pokban Balassagyarmaton járt A pantomim művész fi­atalember, de már neve van es rangja. Jegyzik a népmű­velők, a színházi szakembe­rek és az újságírók is. Tehet­ségéről, művészetéről a Nép- szabadság, a Magyar Nemzet, a Magyar Ifjúság, a Film, Színház, Muzsika és több me­gyei lap közölt már méltató cikket. Csusingura és Rama- ,1 ana nevezetes némajótékosát amolyan kuriózumnak iktat­lak be a balassagyarmati ren­dezők az irodalmi presszó programjába. Amiről Karsai beszélni akar, azt nem verssel, dallal és zenével, hanem mozdula­tokkal. gesztusokkal jeleníti meg. Előadásában az élet bo­nyolultságáról vallott sajátos művészi eszközeivel, mert ahogy ő is mondta: „művé­szete elválik a tánctól és a színjátszástól”. Karsai gesz­tus-beszédével. robbanó ötle­teivel az asszociációk egész sorát indította el a nézőkben. — Művészi és filozófiai elkép­zelései az élet helyes értelme­zésére tanítottak. A műfaj természetéből adódott, hogy a presszói környezetben nehe­zebben tudott beleilleszkedni, de végül Is a bemutatott tar­talmas, olykor meghökkentő produkció — a Mimikri pantomimegyüttes két tagjá­nak közreműködésével — megértő közönségre talált. ★ Karsai János előadásának másnapján — a korábbi el­maradást pótolva — Sinkovlts Imre és Gombos Katalin szín­művészek adtak műsort a nagy Madách-szakértő, Ke- resztúry Dezső irodalomtör­ténész professzor bevezető előadásával. A szilfa alatt cí­mű összeállítás Madách Imre műveiből állt. A színhely ezúttal nem a Tünde cukrászda, hanem a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ színházterme volt, mivel a presszó pódiuma, kör­nyezete a hatalmas érdeklő­dés számára kicsinek bizo­nyult. Az előadáson ugyanis az irodalmi presszó bérletesei mellett kétszáznál több szo­cialista brigádtag is megje­lent. Az 6 jelenlétük tette igazán elevenné, élénkké a színházat, az irodalmi presz­szót. Az előadás közismert re­mekművekből állt: Az ember tragédiája, a Mózes és a Csák végnapjai című drámák epi­zódjai önkéntelenül Babits szavait juttatták az ember eszébe: „eszmével fejezni ki a szív eleven kínjait megrá- zóbb, mint képekkel és zené­vel tenni azt”. Sinkovlts Im­re előadása újra meggyőzött mindenkit kivételes színpadi művészetéről, arról, hogy ké­pes „a halkabbal a hango­sabbat, kevesebbel is többet” kifejezni. Gombos Katalin tragikus alakká formálta — Keresz- túry Dezső professzor értelme­zésének megfelelően — Ma­dách feleségének, Fráter Er­zsébetnek alakját. Vitali Ildi­kó gitárkísérete, éneke is szé­pen idézte Madách szellemét. A művészek Madách kevésbé ismert verseivel: Petőfi sír­ján, a Nép szava, Az aradi sírra címűekkel nem csak a drámaíró, hanem a költő Ma- dáchot Is megszólaltatták. Él­ték Madách szavait, s ennek nyomán a szilfa alatt című műsor piros betűvel írható be a balassagyarmati irodalmi presszó krónikájába. Elekes Éva László Lajost Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKONYVBÖL — Talán látja, hogy több éhettem volna, mint vagyok, na nem jön a háború. Ve­zérkari tiszt, vagy legalább tanar. Esetleg mérnök. Meg­volt hozzá az alapom. Most semmi se vagyok. De tanítok, hogy mások többre vigyék. A hall Van p»í órám, hogy körül­nézzek szálló előterében. Ha ne. íJnám, hol vagyok, nem lenne könnyű kitalálni. Van valami szállodajellege, hiszen a portás éppen úgy emelgeti a falról a kulcso­kat, mint bármelyik fővárosi szállodában. A vörös márvány padlózaton hosszú, süppedős szőnyeg húzódik. Trópusi nö­vények, pálmák, citromfák teszik lakályossá, barátságos­sá. A folyosó végén étterem, presszó, a másik oldalon ve­gyesbolt, sőt cipész-, fod­rászműhely és könyvtár is található. A lakóknak szinte ki se kell lépniök az utcára, NÓGRÁD - 1974, május 11-, szombat mindent megtalálnak a há­romrészes épületen belül. De szanatórium is ez a szálló. A fotelokban, a kényel­mes székekben rokkantak, be­tegek, lábadozók ülnek, olvas­gatnak, beszélgetnek és dohá­nyoznak. Nem éppen szívde­rítő látvány, ha egy mankós, vagy alig bicegő bányász vé­gigmegy a folyosón. Az étteremben reggel hat órától éjfélig váltják egymást az emberek. Három műszak önti a bányászokat, s ez a szálló nagyobb, mint Pécs pa­tinás és egyetlen szállodája, sőt annál is nagyobb, ami­lyent építeni terveznek. A presszós se unatkozik. Ciga­rettát vettem, s pillanatnyilag nem tudott százast váltani, mert mindenki azzal fizetett. Nem kellett sokáig várnom, kiadta a jelszót, hogy csak tízest fogad el. Néztem az órámat, két és fél perc alatt összegyűlt a visszaadni való kilencvenöt forint. A vegyesboltban sok friss felvágott, de Pick szalámi Is állandóan kapható, ha pedig valaki karórát, olcsóbb ék­szert és bármilyen inget akar venni, kaphat. Persze nem havi elszámolásra, mint áré­VAS UTÁN - A FA Megkülönböztetett tiszteletet parancsol a kemény, munkától kérges kéz: az esztergályosé, amint éppen fest. a hegesztőé, amint lemezt domborít, a la­katosé, amint éppen szobrot farag. Mert ezekben a kezek­ben érezhetők az élet ritmus­váltásai: az eret kidagasztó emelések, a nagy ütések — a letisztult ecsetvonások és a szorongva pattogó faforgácsok. Talán paradox párhuzamba állítások ezek. de igazak. Mert a kezek ezerféle szépet alkotni ts teremtődtek ... Valamiképpen ezekkel a gondolatokkal magamban kezdtem a beszélgetést Hege­dűs Gyulával, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének lakatosával, akivel nem is oly régen közölte a Népművelé­si Intézet: a következő or­szágos kiállításon számot tar­tanak munkái bemutatására. Hegedűs Gyula, ez a kevés szavú, szemüveges fiatalem­ber szobrászkodik. Vagy aho­gyan ő egyszerűbben fogal­mazza, farag. A fát. a leg­ősibb, az emberhez legköze­lebb álló anyagot választotta, amelyből — szerinte — sugár­zik az élet melege. — Jobban magaménak ér­zem, mint a követ, a festéket, vagy bármi mást. Ha ránézek egy feketedő tuskóra. vagy ke­zembe veszek egy göcsörtös ágat, szinte önmaga mondja, mi legyen belőle, már tudom, mit akarok — mondja. Egy kiállításon láttam a Botra támaszkodó juhász cí­mű szobrát. Szikár, meggör­nyedt öregember nézett előre, arcán darabosan rajzolódott ki a fáradtság, tartásából va­lamilyen megmagyarázhatat­gi bányaboltokban. Kint a tábla: hitelt nem adunk. De ez nem mindenkire érvényes. A törzsvásárlók fizetés előtt már kapnak kontóra is árut. A cipészműhely nagyon csendes. Nemigen javíttatnak a bányászok. Ki talpaltat ci­pőt havi öt-hatezer forintos kereset mellett? Legfeljebb akkor keresik meg a susztert, ha leválik az új cipő sarka, vagy talpa. És ez is előfordul néha. A könyvtár délután nyit. Nem tudtam bemenni. A hall­ban időző bányászok szerint harmincezer kötetes. Szak­mai és szépirodalmi állo­mánnyal. Tehát minden egyes lakóra harminckét kötet jut. Vajon olvasnak-e ennyit? A fodrásznál se ülnek. Jobban bíznak a városi bor­bélyokban. A fiatalok nem maradnak szabad idejükben a szálló falai között. Az öregek meg? Ki tudja? Talán, ha ha­zautaznak a falujukba, ott ad­ják át magukat az ollónak. Borotválkozni meg ki járma már borbélyhoz? Vannak az­ért egy páran. Főleg a rokkan­tak, akik nehezebben indul­nak el városportyára. (Folytatjuk) lan ősnyugalom áradt s te­kintetét követve az ember ösztönösen is a távolban le­gelésző juhnyájat kutatta. Ügy állt, mintha a következő pil­lanatban megmozdulna, s pu­lijának füttyentve terelné le­gelésző állatait. Mintha élt volna; a szemlélődő szinte érezhette azt, amit a fiatal­ember a fából sugárzó meleg­ségnek nevezett. Torzulásmentes. egyszerű vonalú alakok kelnek életre esténként a szótlan lakatos faragókése alatt: a szántóve- tők, az öregemberek és a Jö­vőbe táncoló párok. — A nép művészetét érzem magamhoz a legközelebbinek. s az első lépéseket is — még ösztönösen — ennek a segítségével tettem meg. Azt tartom: sokat kell meríteni ebből a forrásból, át. meg át kell érezni, mint sza­vaiénak egy vers mondaniva­lóját, s ha az ember már té­továzás nélkül érzi és érti. ak­kor próbálkozhat, változtathat kifejezési formáin. Ügy gon­dolom, hogy a naiv művészet­ből kell átváltani a hétközna­pok munkásságába. Lassan, gondolkodva vall magáról, és szavalt mintegy bizonyítja: 1972-ben. Balassa- gvarmaton, a palóc népművé­szeti pályázaton második lett. Tizennyolc éves volt akkor mindössze, a résztvevők kö­zött a legfiatalabb. Talán ezért is figyelt fel ró a fa nagy mestere, a Kossuth-díjas idős Szabó István is. — Meghívott magához Ben- czúrfalvára. megnézte mun­Mai tévéaj 20.00: Szombat este. Sokfé­lét kínál a nézőknek a tele­vízió összeállítása: részleteket Offenbach operettjeiből. Cso­konai Vitéz Mihály Az estve című versét (Major Tamás, tol­mácsolásában). Tévé-SZÜR-t. színészek és újságírók fizikai és szellemi ötpróbáját, s talán a legérdekesebbnek ígérkezik a 20.00-kor vetítésre kerülő Erzsébet királynő. VII. rész, a televízió ráadásaként. A ze­nés történelmi helyzetmagva- rázat az őfelsége Bözsi alcí­met viseli, s voltaképpen a nagv sikerű angol történelmi filmsorozat mai magyar kör­nyezetbe ültetett paródikus változata A szerző Bogáti Pé­ter, aki Deák István rendező­vel együtt Igyekezett átvenni Nemrég a milánói rendőr­ség több tucatnyi, polgári ru­hás nyomozója sorra járta a városi filmszínházakat, ahol az egyik, Olaszországban nagy port felvert amerikai gengszterfilmet mutatták be. A rend őreinek a moziban tet| látogatását egyáltalán nem az idézte elő. mintha szenvedélyesen szeretnék a detektív műfajt, csupán egy kaimat és hasznos tanácsokkal látott el — mondja. S talán az azóta sem hiány­zó segítségnek köszönhető, hogy az 1973-as esztendő újabb sikert hozott Hegedűs Gyulának: júliusban, a Nyír­egyházán megtartott országos népművészéti kiállításon öt al­kotása szerepelt u rangos me­zőnyben. — Mostanában új témák foglalkoztatnak. Megkapott gyárunk néhány munkafázisa, a más-mással foglalkozó em­berek ezernyi mozdulata, a ebből meritek. A napokban fejeztem be egy háromalakos kompozíció faragását. Fúrósok a címe és újabb, hasonló té­májú munkákat is tervezek. Csendben, egyedül dolgozik Mátranovákon. De nem elég a veleszületett tehetség, a meg­érzés ösztöne; segíteni, irányí­tani is kellene a néha még bizonytalankodó kezet. Ezt ő is tudja, s ezért válaszolt ha­bozás nélkül így. amikor meg­kérdeztem. mi a legnagyobb kívánsága? — Nagyon jó lenne egv-két hetet eltölteni valamelyik mű­vésztelepen. Negyvennél is több szobor díszíti már maga csinálta kis műhelyét, a műtermet, ahol a gyártócsarriok napközi zaja után esténként újabb ötleteket szül a csend .,. Szemüvegére ráesik a fény. ahogy utánanéz egy-egy Pat­tanó forgácsnak, és keze alatt, amelyben délelőtt még kala­pács döngött és reszelő sikí­tott a vason, most lassanként formálódik a Szén. Az anyag megírását követő napon Hegedűs Gyula keresett fel, kezében két levéllel. Az egyikben tíznapos meghívás állt a sárospataki múvészte- lepre. A másik levélben felkérték, hogy az országos népművésze­ti pályázaton és kiállításon ve­gyen részt. ánlatunk a hatrészes film stílusát, meg­keresni azokat a pontokat az eredeti történetben, amelyek alapot adhatnak színvonala.* és nem bántó élcelődésre. Kü­lön kiemelendő Haraszti Lí­via maszkmester és Szekulesz Judit jelmeztervező, akiknek közreműködésével a magyar színészeket sikerült az Erzsé- bet-film szereplőihez szinte tö­kéletesen hasonlóvá varázsol­ni. Mi sem természetesebb, hogy Erzsébet-Bözsit Pápav Erzsi alakítja, aki a hatrészes eredetiben a címszereplő Glen da Jackson hangját tolmácsol­ta magyarul. A többi szere­pekben Nagy Attilát. Bilicsi Tivadart. Körmendi Jánost Szabó Gyulát. Kazal Lászlót és Kovács Istvánt láthatjuk. különleges furfgnggal kigon­dolt rendőri műveletet haj­tottak végre. A moziknak ugyanis, ame­lyekben ezt a filmet vetítet­ték, ez alkalommal a sajátos egérfogó szerepét szánták. Jó néhány veszélyes bűnözőt füleltek le Utána többen beismerték, hogy „a legújabb munkamódszereket akarták tanulmányozni.” Karácsony György A nyomok a moziba ve?einek i.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom