Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-09 / 106. szám

üj üzem. — jól termel. A seprőről szóló közmondást átalakítva fogalmazzunk így, amikor a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáráról írunk. Esztendeje alig múlt, hogy új üzemcsarnokukban megkezdték a termelést, máris szép elismeréssel dicsekedhet­nek: Május 1-én anyavállalatuk és velük a balassagyarmati gyár, elnyerték a Könnyű­ipari Minisztérium Kiváló Vállalat címét. Termékeik kiváló minősége, divatos kivitele, korszerűsége indokolta a dicsérő cím odaítélését. Balassagyarmaton női felsőruházati cik­kek, gyermekholmik, valamint férfi fürdőnadrágok készülnek, melynek egy részét cseh­szlovák és szovjet piacra is szállítják. Újabban Mongólia is érdeklődik az itt gyártott szép árucikkek iránt. A varrógépek mellett leányok, asszonyok dolgoznak, közöttük Ba­lázs Olga — képünkön —, akik elégedettek munkakörülményeikkel — kulcsár józsef — Ácsorgó emberek a főkapunál Megváltak A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a fokozódó terme­lési és gazdaságossági igények teljesítéséhez minden szüksé­ges feltételt alaposan szám­ba vesznek. Az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítésének lehetőségeit csakúgy, mint a gépi idő kihasználását, vagy a technológiai és munkafegyel­met. A fémbevonó üzem ter­mékei iránti igény is rendkí­vüli módon megnövekedett. Valamennyi gyártmányuk rendelésellátottsága egész évre biztosítva van. Az első ne­gyedévben pontosan eleget tettek tervfeladataiknak. A második negyedévben azon­ban további lelkiismeretes munkára van szükség, ha ele­get akarnak tenni az üzem­mel szemben támasztott köve­telményeknek. A második negyedévben 2600 tonna tűzihorganyzott huzalt kell előállítaniok, míg a galvanikus horganyzott hu­zalból 1467, az ónozott huzal­ból 70, a rezezett huzalból 51, a PVC bevonatú huzalból pe­dig 105 tonna az igény. De , bármilyen fontos feladata van is a termelésben a tech­nikának, mégis legfontosabb tényező az ember, a maga szorgalmával, fegyelmezettsé­gével és szakmai felkészült­ségével. Mondani sem kell, hogy a II. negyedévre terve­zett feladatokba nincs bele­kalkulálva a fegyelmezetlenség. Éppen ezért természetes, hogy maradéktalanul csakis akkor teljesíthető a terv, ha fegyel­mi vétségek nélkül minden dolgozó a legteljesebb szorga­lommal, szakértelemmel és igyekezettel vesz részt a ter­melés különböző fázisaiban. Az üzemnél nem nézik el a fegyelemsértéseket és nem riadnak vissza semmiféle in­tézkedéstől, hogy a jól szerve­zett termelési ütemet biztosíta­ni tudják. Az eredmények is igazolják, hogy az üzemben legtöbben példát mutattak a helytállásból. Az emberi helytállás stabil bázisa adta az indítékot a vezetésnek, hogy határozottan lépjen fel a fegyelmezetlenkedőkkel szemben. A legteljesebb egyetértéssel találkozott az az intézkedés, hogy akik kilóg­nak a sorból, azokkal szem­ben szigorú intézkedést foga­natosítanak. Kakuk Pál és Oláh Zoltán igazolatlanul tá­vol maradt munkahelyétől, ezért mindkettőjüket elbocsá­tották az üzemből. Volt, aki fizetést követő napon nem állt munkába, ezért ennek a munkájára sem tartanak az­óta igény. Ez a fegyelem jó figyelmeztető mindenki szá­mára. Szeretnék elejét venni a technológiai utasítások meg­szegésének is, hiszen ebből is jelentős kára származhat az üzemnek és gátolhatja fela­datainak maradéktalan teljesí­tését. Külön felhívták a dol­gozók figyelmét a tűzihor- ganyzásra kerülő tekercsek előírásszerű bekötésére és a horgany megfelelő hőfokon való tartására is. Ezek fon­tos feltételei a folyamatos termelésnek, mert a hanyag kezelés esetében jelentős munkaidő-kieséssel kell szá­molni. Intézkedtek, hogy e té­ren folyamatos legyen a vizs­gálat és az ellenőrzés. Minden percet szeretnének a termelés szolgálatába állí­tani. Felfigyeltek az olyan esetekre, amikor egyes dolgo­zók a munkahelyüket a mű­szak befejezése előtt 10—15 perccel előbb elhagyják. Elő­fordult már, hogy egy-két te­lep a munkaidő korai befeje­zésével 10—15 percre szinte kezelő nélkül maradt. Igazga­tói utasítás intézkedik a für­dők nyitási és zárási idejé­ről, a munkahelyre érkezés­ről és a munkahelyről törté­nő távozásról. Mégis előfor­dult, hogy egyes dolgozók az Igazgatói utasítást megszegve előbb megfürödtek és a mű­szak vége előtt elhagyták az üzem területét, hogy a főka­pu előtt ácsorogva várják a műszak végét. Az üzem vezetői most a szocialista brigádok és törzs- gárdatagok segítségét kérték mindenfajta fegyelmezetlen­ség felszámolásához. Azt vár­ják a szocialista brigádok tagjaitól, hogy figyelmeztessék a magukról megfeledkezett fegyelmezetlen dolgozókat. Az üzem szeretne eleget tenni megnövekedett feladatainak és emelt fővel jelenteni a XI. kongresszusnak, hogy kötele­zettségeiknek maradék nélkül eleget tettek. Ehhez azon­ban olyan légkörre van szük­ség, amelyben minden perc­nek megvan a maga becsüle­te és termelési értéke. Orosz Béla „Viszontlátásra, de már egyenruhában..." Sorozás Salgótarjánban — Vigyázz! — a „zé” betűk megremegtetik a falakat. — Jó napot, elvtársak! — Erőt, egészséget, alezre­des elvtárs! — így kezdődött a sorozás kedden a Kohász Művelődési Otthon KISZ- klubjában. Csaknem félszáz fiatal je­lent meg az első napon a sorozó bizottság előtt. Zömé­vel a salgótarjáni és a pász­tói járásból érkeztek. Az egész napos foglalkozás már a katonaéletre való fel­készítés jegyében zajlott. Az 1951—54 között született fia­talemberek egészségi állapo­táról, a nagy tapasztalatok­kal rendelkező sorozó orvos, Magyarfalvi András vélemé­nye: — Néhány évvel ezelőtt a rendszertelen táplálkozás, a túlterheltség, kevés mozgás miatt gyakran merült fel ki­fogás. Ma az egészségesek aránya jóval kedvezőbb az akkori állapothoz képest. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyerekek is többet törődhet- 5V*aek egészségükkel. Rossz a testtartásuk, hajlamosok a gerincferdülésre. Az orvosok vigyáznak rá: csak az erős, kifogástalan egészségi állapotú fiúk kar­tonjára kerüljön az „Alkal­mas” pecsét. A sorozó bizottság előtt el­sőnek a magasabb osztályban sportolók jelentek meg. Fa­zekas István, Dropka Béla és társaik a hadseregben is lehetőséget kapnak, majd, hogy babérokat arassanak a zöld gyepen. Orosz János, a sorozó bizottság elnöke nem­csak a labdarúgók, atléták, sorsát viseli szívén. Módot találnak arra, hogy a bevo­nulás és kiképzés után szak­májuk szerinti elfoglaltsá­got kapjanak. A fiúk egymás után ültek le a bizottsággal szembeni székre. Rövid beszélgetés: — Van jelenleg is katona testvére? — Anyagilag lesznek-e ne­hézségei a családnak, ha be­vonul? A keddi csoportból jó né- hányan tartalékos tiszti isko­lára jelentkeztek. A salgó­tarjáni Makó Zsoltnak is ez volt a szándéka. Az orvosi vizsgálat után a bizottság rö­viden tanakodott: — Fiam, dolgozzon becsü­lettel, egyelőre nem számo­lunk magával — mondta Orosz János. — Nem visznek katoná­nak? — kérdezte a fiú elkes­kenyedett szájjal. — Sajnos, ezzel a fogsor­ral nem lehet. Bárkányi János egészségi állapota kifogástalan. — Hivatásos katona szeret­nék lenni. A fegyelem, a ka­A GYŐZELEM NAPJA és találó volt a kórkép, amelyet Pontos József Attila még 1937-ben, a Thomas Mann budapesti felolvasására írott versében a fasizmusról adott. „.. .s az ember­ségen mint... a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág” — írta a költő. Ekkor kezdett burjánzani Európa közepén a Zsarnokság, az • elnyomás, akárcsak a beteg sejtek a rákos daganat környékén, hogy aztán a kór a ber­lini meg római betegséggócból szétterjedjen a földrész többi országaiba is. A rák elhatal­masodott, a szervezet, az emberiség egész erejére szükség volt, hogy legyőzze a beteg­séget. Huszonkilenc éve, 1945. május 9-én — Moszkvában ezer ágyú harminc üdvlövése szólalt meg, Londonban sok éves elsötétítés után minden utcai lámpát, kirakatfényt, ref­lektort meggyújtottak, New Yorkban pedig konfettivel, szerpentinnel borított vidám tánc járta Manhattan utcáin — a Győzelem Nap­ján véget ért a második világháború euró­pai része; Hitler „harmadik birodalma”, a fasizmus történelmi múlttá lett. Igaz, olyan múlttá, amelynek keserű emlékei mindenütt jelen voltak a földrész országaiban. Temetők végtelen sorában pihentek a harcokban ele­sett katonák és a légitámadások polgári ha­lottal, milliószámra váltak a náci kremató­riumokban fekete füstté a meggyilkolt áldo­zatok, városok és falvak ezreiben üszkös ro­mok emlékeztettek a fasizmus rombolásaira. A náci fegyverletétel okmányának hivata­los aláírásán, erről magának Zsukov marsall­nak emlékirataiból tudunk, Keitel náci ve­zértábornagy öntelt arcán rosszindulatú ki­fejezéssel, kezével lehulló monoklija után kapva lépett a karlshorsti német tiszti iskola egyik termébe az asztalhoz, hogy kézjegyé­vel hitelesítse a' történelem legpusztítóbb háborúját kirobbantó náci hadsereg feltétel nélküli kapitulációját. (Az előzetes jegyző­könyv aláírásánál, Reimsban, Gustav Jodl náci tábornok még „nemeslelkű bánásmódot” kért a vele szemben ülő Bedell-Smith ame­rikai és Szuszlaparov szovjet tábornokoktól, holott jól tudta: őt is és a többi háborús, emberiségellenes bűnt elkövetett személyt a szövetségesek, megállapodásuk szerint, fele­lősségre vonják majd.) Esztendőkön át taposta náci csizma a szov­jet földet, raboltak, dúltak a fasiszták. Több mint húszmillió szovjet ember adta életét azért, hogy 1945. május 9-én a győzelmet ünnepelhesse a világ, mintegy hetvenezer szovjet várost és falut pusztítottak el rész­ben, vagy egészben a nácik, a szovjet nép­gazdaság harminc százaléka megsemmisült. Az Egyesült Államok külügyminisztériumá­nak egyik 1945-ös kiadványa, a győzelem ta­vaszának hangulatában fogalmazott így: „Az európaiak többsége úgy tekint a Vörös Had­seregre, mint felszabadítójára. Még Nyugaton is azt vallják, hogy elsősorban a Vörös Had­seregnek köszönhető az aurópai tengelyhatal­mak szétzúzása.” Azt mondhatja bárki, minek ezeket a már történelmi értékeléseket újra meg újra meg­ismételni, hiszen már nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem is tudják, mit jelent a „ten­gelyhatalmak” elnevezés — vajon ki emlék­szik még például arra, hogy egy magyar fa­siszta miniszterelnök, Gömbös büszkélkedett mindig azzal, hogy ő találta ki a két fasiszta ország szövetségének elnevezésére a „Berlin —Róma tengely” kifejezést... *Ám a múlt felidézésére, túl a Győzelem Napjának 29. évfordulóján, szükség van. A múlt, a tegna­pi küzdelmek tanulságaiból következik a je­len: a Győzelem Napjának egyenes, termé­szetes folytatása, a szocialista külpolitika küzdelme előbb a hidegháború ellen, a hi­degháború utáni időszakban pedig a békés egymás mellett élés gondolatának mindenna­pi gyakorlattá válásáért. A fasiszta támadástól, rablástól és elnyo­mástól legtöbbet szenvedett és a fasizmus elleni harcban legtöbbet áldozott ország, a Szovjetunió állt kezdettől fogva a nemzetkö­zi enyhülésért folytatott küzdelem élén is. Mert a Győzelem Napja után jó ideig csak a Szovjetunióban őrizték meg az egykori an­tifasiszta koalíció tagjai közül a fasizmus el­leni harc közös alapelveit; a szövetség tő­késállamainak reakciós vezető körei szinte már a győzelem másnapján a szocialista nagyhatalom kijátszására szőttek terveket és szerveztek akciókat. A szovjet politika alap­ja az volt: a háborús győzelem után meg kell nyerni a békét is, a fasizmus leverése után az oly sokat szenvedett Európa orszá­gainak meg kellett találniok a békés együtt­működés, a szavatolt biztonság szilárd rend­szerét. Huszonkilenc évvel a Győzelem Napja után éppen ennek a gondolatnak a jegyé­ben tevékenykednek a szocialista országok küldöttei a Genfi-tó partján, az európai biz­tonsági értekezlet zárószakaszának előkészí­tésén. Ezt az értekezletet pedig, a Varsói Szerződés országai az emlékezetes budapesti felhívással kezdeményezték a békés egymás mellett élés gyakorlatának világrészméretű megvitatására és elfogadására. Az 1945-ös május a fasizmus katonai meg­semmisítése mellett jó néhány országban azt is jelentette: a felszabadult népek hozzálát­hatnak a minden betegség elleni küzdelem­ben oly fontos megelőző gyógymódhoz is; a politikai-társadalmi-gazdasági változások, más szóval a szocialista forradalom útjára lépéssel eleve megakadályozzák, hogy a szörnyű kór, a fasizmus, amelyet József At­tila a rákkal azonosított, újra felburjánoz- hassék a földrész testén. . „ , Napja egyúttal a lehetőség A (jyozelem napja is volt millió meg millió dolgozó ember előtt, hogy maguk ve­gyék kezükbe sorsuk kormányát; azon az 1945-ös májuson virradt fel a Szovjetunió mellett kialakuló szocialista országok haj­nala is. Vetélkedő fiataloknak A szécsényi ifjúmunkás na­pok keretén belül1 az idén is megrendezik az üzemek ifjú­sági brigádjainak és a mun­kahelyi KISZ-alapszervezetek tagjainak politikai és kulturá­lis vetélkedőjét. A június 2- án lebonyolításra kerülő zá­róvetélkedőt pontgyűtő ver-1 seny előzi meg, amely a már megkezdődött ifjúmunkás na­pok kiemelt rendezvényeinek látogatásához kapcsolódik. A benevezett 11 ifjúsági brigád és 9 munkahelyi KlSZ-alap- szervezet 3—3 fős csapata a csoportos pontgyűjtés után kül-, bel-, gazdaság- és ifjú­ságpolitikai, valamint irodal­mi, zenei és képzőművészeti témakörökben méri össze tu­dását. tonaság emberformálása vonz legjobban. Édesapám is a honvédségtől ment nyugdíjba — magyarázta a húszéves gépésztechnikus. A pásztói Birkás Tibornak is hasonló szándékai vannak. — Apám, bátyám, nagybá­tyám rendőr. A tényleges ka­tonai szolgálat után én is er­re pályázom. A határőrség­hez kértem magam, s nem volt különösebb akadálya. Az előadóteremben ezalatt Tóth József foglalkozásvezető beszélt a fiataloknak. A ka­tonák életéről adott ízelítőt, elmondta, hogy a családos fiatalokról az állam miként gondoskodik. Egy-egy kato­nasztori megmosolyogtatta a hallgatókat. Néhány hónap múlva talán maguk is ha­sonló esetek részesei lesznek a néphadsereg alakulataiban. Délutánra elmúlik az izga­lom. A fiatalok megtudták, melyik fegyvernemhez kerül­tek és így búcsúztak egymás­tól: — Viszontlátásra, de már, egyenruhában... Szabó Gyula Mai kommentárunk Az igazságos elosztásról Száz lakást igazságosan elosztani nehéz dolog. Különö­sen akkor, ha ennél jóval több a jogos igénylő. A feladat — sokszor elhangzott különféle fórumokon, tanács- és végrehajtó bizottsági ülésen —, hogy a legjobban rászorulók kapjanak elsőként új otthont. Salgótarjánban a dolgokat még inkább megnehezíti a városátépítés. A régi, elavult házak lakóit kell elsősorban másik lakásba költöztetni. Ez „elviszi” az épülő lakások nagy többségét. Éppen ezért a tanács igazgatási osztályának dolgozói mellett — akik hivatalból foglalkoznak a lakásügyekkel — külön társadalmi bizottság segített. A bizottság tagjai elis­merést érdemelnek. Fáradságot nem ismerve járták végig a családokat, hogy a helyszínen győződjenek meg a lakáskö­rülményekről. Ebben az évben száz lakás elosztásáról döntött a tanács. Érthető, hogy ez milyen sok körültekintést, emberséget, hely­színi vizsgálódást követelt. A végrehajtó bizottság nemrégiben véglegesen jóváhagy­ta a névjegyzéket, amely az 1974-es év lakáskiutalási, illet­ve -vevőkijelölési névjegyzékét tartalmazza. A száz lakásból negyvenkilenc tanácsi bérlakás, ötvenegy pedig tanácsi ér- tékesítésű, régebbi nevén szövetkezeti lakás. Milyen módon történt az elosztás? Elsősorban a Salgótarjáni városi Ta­nács rendelete szabályozza, kinek, melyik családnak jut el­sősorban lakás. Az igénylőket névjegyzéken tartják nyilván. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az igazgatási osz­tályon minden fontos adatot — családi körülményeket, mun­kahelyet, gyerekek számát, keresetet, eltartottakat, szociális helyzetet, meglevő lakást — hivatalosan számon tartani. Ezek alapján pontozásos rendszerrel állapították meg, ki a leginkább rászoruló. Természetesen a számok mögött min­dig emberek vannak. így előnyben részesülnek a sokgyer­mekes családok, a fizikai munkások, a gyermeküket .egyedül eltartó édesanyák. Ez mindenképpen igazságos. Az idei évi lakáskiutalási névjegyzék szigorúan a sor­rendiséget veszi figyelembe, örvendetes, hogy a negyvenki­lenc tanácsi bérlakásból tizennyolcat sokgyermekes csalá­dok kaptak, ők a Zöldfa utcában épülő lakásokba költöz­hetnek, amelyeknek nagy többségéhez az egy nagy szoba mellett még két félszoba is tartozik. Az sem véletlen — a párt- és a kormányhatározatokat figyelembe vevő intézkedés következménye —, hogy a negy­venkilenc tanácsi lakásra jogosult igénylő közül negyvenhét munkás. Közülük húsz fiatal házas, tizennégy pedig olyan édesanya, aki egy, vagy több gyermekét egyedül neveli. Ez utóbbi szám különösen örvendetes, mert Salgótarjánban még egy esztendőben sem kapott ennyi egyedülálló édes­anya lakást. Hasonló a megoszlás a tanácsi értékesítő lakásoknál is. Az ötvenegy jogosult közül negyvenhárom a munkáscsalád. Fiatal házaspár harminchét. Ebben a formában nagycsaládo­sok, vagy egyedülálló anyák kevésbé kértek lakást. Érthe­tő, nekik jobban megfelel a tanácsi lakás. — csatai —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom