Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

Balassagyarmati példa Asszonyok az iskolapadban Koza Károlyné Balassagyarmat. Kossuth Lajos utca 1. szám. Csendes az udvar. A nyitott ablakon gyenge zsongás hallatszik ki. A pártiskolán egyéni tanulás van. A huszonhat asszony és lány már az utolsó órákat tölti a pártiskolán, pénteken a záró. foglalkozásra is sor kerül. — Ennek a pártiskolának több érdekessége van — kez­di a beszélgetést Guth József, a tanfolyam vezetője. — Az egyik az. hogy a huszonhat hallgató valamennyi asszony, illetve lány. Öt- hónapot vál­laltak, öt hónapot töltöttek el itt az úgynevezett bentlaká­sos iskolán. Természetesen az úgy volt bentlakásos, hogy reggel nyolc órától, ebédszü­nettel, délután három óráig történt a foglalkozás. Renge­teg előnye yolt. Eddig Ba­lassagyarmatról évente öt-hat elvtársunkat tudtuk öt hóna­pos pártiskolára beiskolázni, most egyszerre huszonhatan végezték el tanulmányaikat. Rendszeresen tanultak, nem szakadtak el a családtól... Megtudom, hogy a 2(j hall­gató közül 14 munkásasszony, kilenc alkalmazott és három értelmiségi dolgozó. Közülük 21 asszony. A férj. a gyer­meknevelés mellett vállalták a politikai továbbképzést. És még valamit. A hallgatók kö­zül kettő főiskolai. 10 közép­iskolai végzettséggel rendel­kezik. 14-nek van általános iskolája. Az viszont me^nt nagyszerű, hogy húsz hallga­tónak van különböző társa­dalmi funkciója. — Tematikánk egyébként teljesen azonos az öthónapos bentlakásos pártiskolai anyag­gal. Négy témát dolgoztunk fel. Munkásmozgalom, gazda­ságpolitika. filozófia, vezetés- elmélet. párténítés szerepelt az öt hónap alatt előadásaink között. Az öthónapos anyag­ból kijegyzeteltem néhány té­mát. A marxizmus—leniniz- mus tanulmányozásához szük­séges alapfogalmakkal kezd­ték. A hazai témák között szerepel a szocializmus alap­jainak lerakása hazánkban, vagy a nemzeti jövedelem, a párt nőpolitikája, a párt mű­velődéspolitikája. vagy a né­pesedéspolitikai határozat. Az előadás után konzultációt folytattak a kommunista er­kölcs kialakulásáról és más fontos témáról. — Az indulás talán nehéz volt a hallgatóknak. A ba- rátkozás, az ismerkedés gyor­san megtörtént, s egy nagy­szerű kis kollektíva kovácso- lódott össze. Ez aztán a ta­nulás eredményeiben is meg­mutatkozott — mondja Guth József. Feltétlen el kell itt mondani azt is. hogy a hall­gatók nagyobbik része olyan, aki nem tudná, éppen csalá­di okok miatt, a salgótarjáni Fodor Imréné tanulást vállalni. Itt pedig be­csülettel végigtanulták az öt hónapot. Kis szünet következik. Köz­ben megszólal a lemezjátszó, mások tollaslabdáznak. A ta­nulás mellett más élmények is felelevenednek. Az a ta­nulmányi út, amelyet egy al­kalommal Salgótarjánba, egy­szer pedig Csepelre szervez­tek. Salgótarjánban ellátogat­tak a munkásmozgalmi és a bányamúzeumba, megtekintet­ték az üveggyárat, de elmen­tek Karancsberénybe is a mú­zeumba. A Csepeli Vas- és Fémmű pártbizottságán a nő­politikái határozat gyakorlati végrehajtásáról győződhettek meg, üzemlátogatás, filmvetí­tés, este pedig színház szere­pelt a programban. Három hallgatóval váltot­tunk szót. Arról beszélget­tünk: mit jelent számunkra a pártiskolán eltöltött öt hó­nap. Koza Károlyné fizikai munkás a Budapesti Finom­kötöttárugyár balassagyarmati üzemében. — A munka mellett nem ment a tanulás. Ez a megol­dás nagyon jó. Szívesen vál­laltam az öt hónapot. Úgy érzem, sokat tanultam. Gya­rapodott elméleti tudásom, s most azon a sor. hogy az itt tanultakat a gyakorlatban is jól alkalmazzuk. Ügy érzem, eddig csak ösztönösen végez­tem a politikai munkám, most már elméletileg is meg­alapozott lesz a tevékenysé­gem ... Fodor Imrénét — aki ve­zető óvónő Balassagyarmaton — is megkérdeztük. Ö így vá­laszolt. — Tagja vagyok a peda­gógus csúcsvezetőségnek. Örü­lök ennek az öt hónapnak. Mint vezető óvónőnek a ve­zetéselmélet volt az. ami a legtöbbet jelentette számom­ra. Csatlakozom a többi vé­leményhez. most már a gya­korlati munkán a sor. A szakmai tevékenység mellett véleményem szerint is ma már követelmény a politikai képzettség. Úgy vélem, ez az öt hónap csak a kezdet, fel­tétlen folytatni kell a tanu­lást. A ruhaipari szövetkezetnél alapszervezeti párttitkár Guth Vera. — Számomra rendkívül so­kat jelentett ez az öt hó­nap. Két éve. hogy tagja va­gyok a pártnak, most pedig alapszervezeti titkár is let­tem. Ez az iskola sokat segít a munkámban. Eddig úgv vé­geztem a munkám, amit el­lestem másoktól. Most céltu­datosabb lesz az. Betegek a szüleim. Ez a helvben tanu­lás viszont nem okozott sem­mi családi problémát... Beszámolásra készülnek a hallgatók. Asszonyok, lányok, akik öt hónapig ültek a pád­ba. s tanultak. Huszonhatan kezdték ezelőtt öt hónappal, huszonhatan be is fejezik ta­nulmányaikat a balassagyar­mati öthónapos pártiskolán. Guth Vera Fotó: Kulcsár József Most már valamennyien ázt' várják, hogy visszatérjenek munkahelyükre, s ki-ki a ma­ga területén gyümölcsöztesse az itt tanultakat. Somogyvári László KOSUIOGSIEÍB ZOLTAna (1023—1974) ííJSfJ Mély megrendüléssel és fájdalommal tu­datjuk, hogy nagy türelemmel viselt, hosz- szan tartó, súlyos betegség után május 28- án elhunyt Komócsin Zoltán elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője, országgyűlési képviselő, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, pártunk és a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a nem­zetközi kommunista mozgalom ismért sze­mélyisége. t Komócsin Zoltán eivtárs temetése június 1-én, szombaton 14 órakor lesz a Mező Im­re úti temető Munkásmozgalmi Panteonjá­ban. Az elhunyt harcostársai, munkatársai, elv­társai és tisztelői 13 órától róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. Budapest, 1974. május 28. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Népszabadság szerkesztő bizottsága A Magyar Népköztársaság országgyűlése Komócsin Zoltán elvtárs életrajza 1923. április 18-án, Felsögal- lán született, munkáscsalád­ból. Életének nagy részét Sze­geden töltötte, ott végezte is­koláit, tanult szakmát és kap­csolódott be a munkásmozga­lomba. 1944-ig mezőgazdasági nap­számos, alkalmi munkás, inas, végül kereskedelmi alkalma­zott volt. A felszabadulástól halála napjáig különböző pártfunkciókat töltött be. 1938 óta volt tagja a párt­nak; ugyanettől az évtől vett részt a munkásmozgalomban. 1944—1948 között Szegeden te­vékenykedett mint pártfunk­cionárius. Kiemelkedő szerepet játszott a kommunista ifjúsági mozgalom szervezésében. Sze­geden már az illegalitás évei­ben az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. Egyik alapító­ja volt Szegeden a Kommu­nista Ifjúmunkás Szövetségnek, majd a MADISZ-nak. 1948- ban rövid ideig a párt Köz­ponti Vezetősége titkárságá­nak munkatársa volt, majd 1948—1949 között a Vas me­gyei pártbizottság titkáraként tevékenykedett. 1949 és 1950 között ismét a Központi Veze­tőség apparátusában dolgo­zott mint az agitációs osztály helyettes vezetője. Közben a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága mellett működő főiskola hallgatója lett, újságírói képesítést szer­zett; majd 1953-tól 1956. feb­ruárjáig ismét a Központi Ve­zetőségben dolgozott, előbb az agitációs és propagandaosz­tály helyettes vezetőjeként, majd vezetőjeként. 1956. feb­ruárjától 1957. márciusáig a Hajdú-Bihar megyei pártbi­zottság első titkára volt. 1957. áprilisától a KISZ országos szervező bizottságának vezető­je, majd központi bizottságá­nak első titkára volt. Ugyan• ebben az évben beválasztot­ták a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­ba, s a párt Politikai Bizott­ságának póttagja lett. 1961— 1965 között a Népszabadság Főszerkesztőjeként tevékeny­kedett. 1962-től a Politikai Bi­zottság tagja. 1965-től a Köz­ponti Bizottság titkára volt, A Központi Bizottság 1974. már­cius 19—20-i ülésén bízta meg a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának vezetésével. Több alkalommal választot­ták meg ország'"'"'lési képvi­selőnek 1949-b Vas megyé­ben, 1953-ban Szabolcs me­gyében, 1958 és 1967 között három alkalommal Csongrád megyében választották képvi­selőnek, 1971-ben Borsod me­gye 5. sz. választókörzetében lett országgyűlési képviselő. 1958-tól az országgyűlés hon­védelmi’ bizottságának tagja. 1967-től pedig külügyi bizott­ságának elnöke volt. Kitüntetései: Magyar Nép- köztársaság Érdemrend V. fo­kozat (1950); Munka Érdem­rend (1962); Szocialista Ha­záért Érdemrend (1967); Fel- szabadulási jubileumi emlék­érem (1970); Lenin-emlékérem (1970). Gépek az emberek támogatására A kormány határozatának megfelelően az idén mintegy 430 000 belkereskedelmi dol­gozó munkaideje csökken, amelynek azonban fontos fel­tétele, hogy ugyanakkor a la­kosság bevásárlási körülmé­nyei ne lássák kárát e válto­zásnak, sőt gyorsabb, egysze­rűbb, korszerűbb legyen a vá­sárlás. E fontos követelmény teljesítéséhez nyújt segítséget modern hűtőbútorokkal és ke­reskedelmi gépekkel a mű­szaki árut értékesítő vállalat, amelynek gazdag választéká­ról, újdonságairól a Rudas László utcai mintateremben kedden megtartott sajtótájé­koztatón számolt be Csáki László vezérigazgató. A belkereskedelmi üzlethá­lózat felszerelésének korsze­rűsítését, s a munkiadőcsök- kentés egyik feltételeként a gépesítést az állam is támo­gatja, az előző két évben ösz- szesen 110, az idén pedig már 150 millió forinttal. A vendéglátóiparban kü­lönösen nagy szolgálatot tesz a munkaerőgondok megoldá­sában, a munkaidő-csökkentés feltételei nelc megteremtésében a legújabb mosogatóberende­zés, amely 1 óránként 500— 1000 tányért mos el garantál­tan tisztára, és szárazra, s így három-négy dolgozó munká­ját végzi el. Az üzlethelyiségek, étter­mek, szállodák nagy gond­jának, a takarításnak megol­dására a MEKOFÉM szövetke­zet nyújtott lehetőséget azzal, hogy egy angol licenc alapján az év második felétől már gazdag választékban gyárt korszerű takarítógépeket, egyebek között súroló- és víz­felszedő, szőnyegtisztító és más berendezéseket, amelye­ket nemcsak a kereskedelem­ben, hanem az ország egész* ségügyi és szociális intézmé­nyeiben is előnyösen használ­hatnak. A Belkereskedelmi Minisztérium mintegy tízmil­lió forint állami támogatást nyújt az élelmiszerüzletek hű­tőbútorainak beszerzéséhez, s ez az összeg 800—1000 mély­hűtő felállítását, alkalmazását segíti. Ne szólj szám... Az elmúlt hét végén a Nógrád megyei Mezőgazda-. sági Termékértékesítö és Be­szerző Szövetkezeti Közös Vállalat igazgató tanácsa ülést tartott. A Karancs Szálloda mozaiktermében volt minden, ami szem-száj­nak ingere — természetesen a jogszabály adta határokig —, cukorkafélék, frissítők kávé, sőt, a legújabb Fecs­ke cigaretta is. Kellemes klímában mond­ta el szóbeli kiegészítőjét a MÉK igazgatója, rontos és időszerű téma szerepelt na­pirenden: az idei zöldség- és gyümölcsellátás. A beszámolót követően tanulságos, de a „kívülálló” résztvevő számára kínos csend következett. A har­minc egynéhány tsz-elnök, főmezőgazdász, a tagszövet­kezetek MÉK igazgató taná­csába delegált képviselői vi­ta helyett mélyen hallgat­tak. A csendet csupán „un­szolásra” néhány üdvözlő hozzászóló törte meg, pedig lelt volna miről beszélniük a zöldségtermelő gazdaságok vezetőinek, mert ez a csend korántsem jelentette, hogy a MÉK és a tagszövetkeze­tek házatáján minden rend­ben van. (Erről a megye piacain a legkönnyebb meg­győződni.) A MÉK vezetői jogosan várták, hogy munkájukhoz javaslatokkal, vélemények­kel nyújtsanak segítséget az igazgató tanács tagjai. Mind­ez elmaradt, s nehéz rá ma­gyarázatot kapni. Annál is inkább, mert ezek a tsz- vezetők otthon arról panasz­kodnak, hogy a MÉK az át­adott termékekről „lefölözi” a hasznot, kapcsolatukon van mit javítani, hogy ke­vesebb kritika érje a terme­lőket, felvásárlókat és érté­kesítőt. Az igazgató tanács tagjai, a termelőszövetkezetek ve­zetői nem éltek a lehetőség­gel. Ügy tűnt, azt tartják szem előtt: ne szólj szám, nem fáj fejem ... Akkor fáj majd igazán a fejük, ha azokkal a problé­mákkal, melyeket most meg­előzhettek volna, a közeljö­vőben találkoznak. — sz. gy. — AZ EMBERI alkotás ritkán sűrűsödik össze egyetlen nagy tettben. Évek során az egy­szerű, dolgos hétköznapok eredményei ezernyi apró mo­zaikdarabként állnak össze. Így alakul a boldogulást ke­reső, a közösségért munkál­kodó ember élete. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak, amikor felke­restem Gérecz Jánost, a Nóg­rád megyei Tanács VB pász­tói járási hivatalának elnök- helyettesét. Fontosnak tartani, amit az ember csinál, egyenletes len­dülettel vágni neki minden új feladatnak, mindig ugyan­abban a szellemben — ez le­hetne mottója pályájánál?. Alaptermészetéből fakadóan egyszerűen, őszinte szavakkal beszél életéről, munkájáról. — Nyolcán voltunk testvé­rek. Azt hiszem, sokan emlé­keznek arra, hogy a régi rendszerben a népesebb csa­ládok sorsa nem volt irigy­lésre méltó. A felszabadulás­kor tizenhárom éves voltam, testvéreim között a legidő­sebb. így nagyon fiatalon hozzáedződtem a kemény munkához. 1951-ig a balassa­gyarmati Magasépítési Válla­latnál segédmunkásként dol­goztam. Majd a földműves- szövetkezeti hálózatba kerül­Kiváló Népi Ellenőr „Minden szükség tem, 1960-ig mint könyvelő, s járási revizor tevékenyked­tem. Ekkor lettem párttag. Gérecz János a párt hívó szavára bekapcsolódott a ter­melőszövetkezeti munkába. Öt évig tsz-főkönyvelőként, há­rom évig járási főkönyvelő­ként dolgozott. A párt, az állami szervek bizalmából került 1968-ban a járási ta­nácshoz elnökhelyettesnek. Azóta ; itt végzi munkáját. Elismerés, megbecsülés övezi. — Talán az én pályám is bizonyítja: lehet fizikai mun­kásból vezető — mondja el­tűnődve. — Ehhez viszont a társadalom ' segítségén túl akaratra, kitartó tanulásra, a család részéről megértésre, esetenként a szórakozásról való lemondásra van szükség. Most is tanulok. A marxis­ta—leninista egyetem poli­tikai gazdaságtan szakosító tagozatán. Nap mint nap a 25 kilo­méter távolságra levő Egy- házasdengeleg községből jár területen van rá” be munkahelyére. Beosztásá­ból eredően társadalmi meg­bízásai szélesek. Hogyan bírja kellő energiával? — Szeretem a munkámat — vallja. — A nagy lekötött­ség vele jár, de ha valamit kedvvel, felelőséggel végzünk, nem lehet fárasztó. 1962 óta aktív népi ellenőr, a pásztói járási NEB mellett működő pénzügyi szakcso­portnak volt a tagja. 1971-től járási NEB-tag. Az eltelt időszakban számos vizsgálat­ban részt vett. Ezek közül a legjelentősebbnek a megye közútjairól, a közlekedés hely­zetéről végzett vizsgálatot tartja. — Jó érzés volt tapasztalni megállapításaink és javaslata­ink egy-egy részét a megyei NEB összefoglaló jelentésé­ben. S még inkább azt a tényt, hogy a megyei tanács e témában hozott határozata tartalmazza a problémák je­lentős részének megszünteté­sére teendő intézkedéseket. Rövid szünet után így foly­tatja: — A tanácsok és a népi el­lenőrzés feladata számos terü­leten azonos, kapcsolódik egy­máshoz. Munkámmal össze­egyeztethető. Ügy érzem járá­sunkban a tanácsi vezetők és a NEB között jó és eredmé­nyes a kapcsolat. A népi ellenőrzési munka jelentőségéről így beszél: — Véleményem szerint a népgazdaság minden terület I.;! szükség van rá. Nem a fele­lősségre vonás, hanem az el­lenőrzés az elsődleges. Köny- nye-bben orvosolhatók a hi­bák, ha idejében felhívjuk rá a figyelmet. Nem szépítve. a maga valóságában kell \ megmutatni azokat. Ez gaz­dasági és közösségi érdek is. GÉRECZ JÁNOS nemrégi­ben a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést kapta. — Ez a megtiszteltetés, amelyben a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke ré­szesített, érzésem szerint el­sősorban' a lelkes kollektíva által elért sikeres munkának szól — mondja beszélgetésünk végén. Adorján László NÓGRÁD — 1974. május 29., szerda i

Next

/
Oldalképek
Tartalom