Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-26 / 121. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÖGRÁD AZ-.MSZ-MP NÓGRÁD. MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXX. ÉVF., 121. SZÁM ARA; 1 FORINT '974 MÁJUS 26.. VASÁRNAP liiUhíi* Jáno§ liíviraía a Iléke-világtunács ünnepi elnökségi ülésének, Párizs Tisztelt ünnepi ülés! Barátaink! Szívből köszöntőm a nem­zetközi békemozgalom ne- gvedszázados fennállása al­kalmából rendezett ünneoi ülésünk minden résztvevőjét. Ezekben a hetekben százmil­liók emlékeznek erre a jubile­umra. Ünnepelnek mindazok, akik szerte a világon szóval és tettel küzdenek az embe­riség békéjéért és biztonságá­ért. A béke erőinek összefogása az 1949-es párizsi és prágai kongresszus óta korunk legát­fogóbb mozgalmává terebé­lyesedett. Hathatós erőfeszíté­sei bizonyítják, hogy a kü­lönböző ideológiai és politi­kai meggyőződésű embereket tömörítő béke-világmozga- lom meg tudja fékezni a há­ború imperialista megszállott­jait. Ünnepi ülésük olyan kö­rülmények között tekinti át a megtett utat. amikor kedve­zőek a kilátások a nemzet­közi helyzet enyhülésének tartóssá tételére. Ez egyben nagy felelősséget is ró mind­annyiunkra a béke-világmoz- galom minden hívére. A re­akciós körök mindent elkö­vetnek, hogy feltartóztassák és visszafordítsák az enyhü­lés biztató folyamatát. Jelen­tős mértékben Önökön, a bé­kéért küzdő százmilliókon múlik, hogy a haladás, a bé­ke ellenségeinek próbálkozá­sai kudarcot valljanak. Biztosíthatom önöket. a Magyar Népköztársaság a jövőben is mindent megtesz, hogy az összes haladó hábo­rúellenes erőkkel és mozgal­makkal közösen elűzzük . az emberiség fenyegető rémét, a háborút. Barátaink! A békeszerető magyar nép nevében kívánom, hogy ta­nácskozásuk nyomán legyen még több és állhatatosabb híve a legnemesebb célokért küzdő mozgalmuknak. Erő­södjék tovább az antiimperi- alista békeszerető erők egy­sége! Érjenek el újabb si­kereket a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért vívott harcukban. Ez a történelmi jelentőségű évfordulóiéi« járuljon hozzá, hogy a földkerekségen min­denhol végleg elhallgassanak a fegyverek, győzzön a né­pek akarata, szabadságvágya, legyen béke. Kádár János A XI. pártkongresszus tiszteletére Kohász-mankásörök felhívása Egységgy üléseket tartottak a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek munkásörei szombaton. Az egységgyűlésen a munkás- örök felhívással fordultak a gyár dolgozóihoz, hogy újabb munkasikerekkel köszöntsék a párt XI. kongresszusát. A fel­hívás így hangzik; „Kedves Elvtársak? Mi munkásőrök olyan fel­adatokat látunk el. amelv biz­tosítja hazánkban a munkás­hatalmat, és védi épülő szo­cializmusunk vívmányait. Ezt a tevékenységet mi a terme­lőmunka mellett végezzük, melyért még nem maradt el az elismerés pártunk és dol­gozó népünk részéről. Ez a megbecsülés és pártunk iránt érzett szeretetünk, munkásőr hivatástudatunk ösztönöz bennünket további feladatok végrehajtására. Ismeretes mindenki előtt, hogy pártunk XI. kongresz- szusának és hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójára országos méretű munkaver- seny-mozgalom bontakozott ki. Ehhez a felhíváshoz vál­lalatunk dolgozói is csatlakoz­tak az elmúlt hónap végén, már megkezdték felajánlá­saik megtételét és végrehaj­tását a negyedik ötéves terv eredményes teljesítésének ér­dekében. A népgazdaság különböző, Igen fontos területeiről — ilyenek az építőipar, mező- gazdaság, a belkereskedelem, a közúti járműprogram, a termékeinket felhasználó KGM-vállalatok — sokkal több az igény, mint a gyártá­si lehetőségünk. Ezenkívül több vállalat fordult már párt- és gazdasági vezetőink­hez, hogy segítsük őket kong­resszusi vállalásaik teljesíté­sében azzal, hogy több anya­got adunk. Mi munkásőrök, akik élen­járunk a példamutató áldo­zatvállalásban, kezdeményez­zük a vállalat kollektívájá­nak, hogy a lenini hagyomá­nyokra alapozva tartsunk olyan kommunista szombatot, melyen két teljes műszak vé­gezne termelőmunkát. En­nek eredményével hozzájá­rulnánk a jelentkező igények kielégítéséhez. Számításaink szerint körülbelül 450—500 tonna készárutermelés vár­ható, ha ajánlásunkat a vál­lalat kollektívája elfogadja és megvalósítja. Ezt az áru- mennyiséget természetesen az illetékes kereskedelmi szer­vek a legfontosabb területek­re irányítják. A kommunista szombat megtartására javasoljuk a jú­nius 8-i szabad szombatot, két műszakban 6—14 és 14—22 óráig. Kérjük vállalatunk dolgozóinak kollektíváját, hogy fogadja el a teljes üzem megszervezésének gondola­tát. Minden dolgozó saját te­rületén végezze munkáját, mert így tudja a leghatéko­nyabban teljesíteni önként vállalt feladatát. A továbbiakban javasoljuk, hogy a végzett munkáért já,- ró bérünket egyrészt hasz­nálják fel a Vietnamban épülő szakmunkásképző isko­la építésére, másrészt pedig vállalatunk dolgozói szociális ellátásának emelésére. A vi­dékről bejárók aránya 30 százalék, ezért vállalatim': KISZ-tagsága és munkásőrei együttesen nyújtsanak segít­séget olyan falvak iskolai el­látásának javításában, ahon­nan bejárnak dolgozóink. Mi munkásőrök ebben az évben még minden hónap egy szabad szombatját tovább­képzésünkre használtuk fel. örömmel tettük, mert tud­juk, hogy ezzel is a dolgozó népet szolgáljuk. De úgy érezzük, hogy ezt a többlet­feladatot még vállalnunk kell, és bízunk abban, hogy a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek kollektívájának egyetértésé­vel találkozik javaslatunk. Vállalatunk munkásai fel­szabadulásunk óta már sok kiemelkedő munkasikert mondhatnak magukénak. Ez a biztosítéka annak, hogy a dolgozók tehetsége, alkotó- képessége és lendülete to­vábbra is segíti a vállalatot feladatának végrehajtásában — ezen keresztül támogatja a szocialista társadalom épí­tését, növeli hazánk gazdasá­gi erejét és további lehetősé­geket teremt népünk jólété­nek növeléséhez, boldogulásá­hoz” — hangzik a felhívás. ÉLETÜNK, JÖVŐNK Gyermekeinket ünnepeljük május utolsó vasárnapján, a nemzetközi gyermeknapon. Kedves, szép hagyomány immár, hogy meg­sokasodnak ilyenkor a bűbájos gyermekfotók az újságokban, plakátokon, s gyarapodik a vásárlók serege a játéküzletekben az ünnep előtt. Fűt mindenkit az őszinte, szívből jövő adakozó kedv, a „legyen kicsit más, kicsit még ünnepibb a hangulat” a szülői szeretetnek az az örök velejárója, hogy tőlük semmi jót, semmi szépet nem sajnálunk. Ha az egyéni törődések, meglepetések, örö­met szerző pillanatok tömegét felmérhetnénk, már roppant mennyiségű, gyermekeinknek adott öröm gyűlne össze. A mi társadalmunkban azonban a gyer­meknek szánt ajándékok áradata egész évi, szüntelen folyamat már, hosszú ideje. Tör­vények és intézkedések, a segítségnyújtás ezerféle formája, a törődés megnyilvánulásai, végső soron mind-mind azért, hogy gyermek­nemzedékek, korosztályok növekedjenek kö­rünkben — a tegnapinál sokkal többet adva nekik, s a mai ajándékainkat holnap sokszo­rosan túlszárnyalva. De elegendő-e az ajándékok tömege? De­hogy is végződhetik ezzel a sor. Ami ennél sokkal több: a gyermek önnön énünkből kér, követel magának. Nem keveset, hanem sokat. Jó szót és símogatást, okos, szerető tanácsot és figyelmeztető szót; jó példát majdani fel­nőtt életére, figyelmet kis gondjaira, problé­máira — időt, időt és nagyon sok időt. Azt, amiből a felnőttnek — sajnos, általában — kevés van, amivel korunk gyorsuló életvite­le szűkmarkúan bánik. S amit még sem sza­bad tőlük, a kicsinyektől, gyermekeinktől megvonnunk. Ez az, ami semmivel nem he­lyettesíthető, s amit pótolni soha többé nem tudunk; ahol mulasztásaink és türelmetlensé­geink, elfordulásaink és sietségeink visszaüt­nek. Adjunk gyermekeinknek többet önmagunk­ból. A család melegségéből, az együtt töltött órák oldott, bizalmas hangulatából. Napjaik és bajaik értő figyeléséből, közös sétákból és jó ízű együttnevetésekből; édesség, játék, ezek nélkül szegényes pótlék csupán. A gyermek­élet ezernyi óráját az iskola fogja fegyelme­zett, jó rendbe. De egyetlen iskola, egyetlen nevelő sem pótolhatja a családot. Az anyát és az apát, akik — milyen sokszor bizonyít az élet — meghatározói jellemnek és későbbi cselekvéseknek is. Rendezvények, kellemes programok bősé­ge kínálja magát ilyenkor, gyermeknapon. Lehet belőlük válogatni, azért vannak, hogy még ünnepibbé tegyék az ünnepet. Hogy ne feledjük: életünk legszebb értelme a gyer­mek, s amit neki adunk, önmagunknak is ad­juk! Várkonyi Margit Befejeződtek az idei írásbelik Szombaton országszerte be­fejeződtek az idei írásbeli érettségi vizsgák a középis­kolák nappali tagozatain. El­ső erőpróbaként 530 közép­iskolában több mint 52 000 gimnazista, illetve szakközép- iskolás diák írta meg dol­gozatát, magyar nyelv- és irodalomból, majd ezt köve­tően — a választási lehető- geknek megfelelően — a töb­bi tantárgyból. Az ország 295 gimnáziumá­nak 867 végzős osztályából együttvéve 26 434-en jelent­keztek önkéntességi alapon érettségire. Mindössze 125-en éltek azzal a jogukkal, hogy kérik a középiskolai végbizo­nyítvány kiállítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom