Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-22 / 117. szám
’ Satnháai estéit Győri fotóművésznek. Markó Ödönnek adott otthont Salgótarjánban a Megyei Művelődési Központ fotógalériája. A megnyitóra az alkotó is eljött, s tárlatvezetést tartott a Kiváló címmel kitüntetett tarja ni fotókör tagjainak. — ki — A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium 1974-ben érettségiző diákjai IV. A. Osztályfőnök: Pozsonyi Anna. Antal Imre Sándor — Hugyag, Barányl Agnes, Bogdándy István — Balassagyarmat, Chikán Erzsébetit — Hány, CservenáJc Mária — Szügy, Darázs Anna — Ecseg, Gál Piroska — Csitár, Gyarmati Mária — Balassagyarmat. Gyurász Lrz sebet — Patak, Gyurcsán Ilona, Győri Mária — Ipolyvece, Hegedűs Ilona — örhalom, Kajzin- ger Zsuzsanna, Kiss Zsuzsanna, Lisztes István, Megyesi Balázs, Mocsári Erzsébet — Balassagyarmat. Mrekvicska Mária, Paulácsek Erzsébet — Érsekvadkert, Per- kit« Magdolna — Balassagyarmat, Pinke Anna — Érsekvadkert, Pozsonyi Lajos, Príbeld Erzsébet — Balassagyarmat, Szabó Erzsébet, Szabó Katalin — Érsekvadkert, Szekeres Agnes — Ipolyvece, Széles István — Nógrádmarcal, Tóth Katalin, UJpál László — Balassagyarmat, Urbán Erzsébet — Ber- necebaráti, Varga Katalán — Nóg- rádmarcal, Veres Ilo^a — Cser- háts urány, Zerezi Klára — Balcusagyar mat IV. B. Osztályfőnök: Kovács Gábor. Balga Gábor — Balassagyarmat, Budai Márta — Erdőkürt, Gellen Gábor — Balassagyarmat, Gyet- vai Agnes — Magyarnándor, Kiss István, Koltányi Imre, Kovács József — Balassagyarmat. László Endre — Dejtár, Miszkuly Mária — Nagyoroszi, Molnár Péter — Balassagyarmat. Oláh Ilona — Nógrádszakál, Oroszy Gábor — Balassagyarmat, Pavlókin Tibor — Mohora, Pemeczky Zsolt, Pós- l'sd Zsuzsanna — Balassagyarmat, Pszota József — Herencsény, Ras- Icó Zsuzsanna — Budapest, Samu Zsuzsanna, Seres Hajnalka — Balassagyarmat. Tóth György — Mohora, Vermes Mária — Balassagyarmat. rv. c. Osztályfőnök: Hopkó Tatjána. Badó Ildikó, Bartos Erzsébet, Bertalan Zsuzsanna — Balassagyarmat, Donkó Zita — Nógrád- szakál, Farkas Erzsébet Ildikó, Fondatn Aliz — Balassagyarmat, Galó Erzsébet — Ludányhalászl, Gál Agnes — Balassagyarmat, Havjár Zsuzsanna — Erdőkürt, Jakab Mária, Jámbor Éva — Balassagyarmat, Kiszely Magdolna Ipolyvece. Kmetty Katalin — Balassagyarmat, Mihalik Mária — Terény, Papp Agnes — Csitár, Pineze Erzsébet — Patak, Szántó Judit — Balassagyarmat, Szkle- nár József — Horpács, Szochor Katalin, Tapolcai Ildikó — Balassagyarmat, Tóth Mária — Pat- varc, Ubrankovics Erzsébet — Nógrádmarcal, Végh Erzsébet — Ludányhalászi, Végvári Beatrix — Balassagyarmat. IV. D. Osztályfőnök: Farkas Andrásné. Berta Judit — Drégelypalárak, Czeba Katalin — Erdőkürt, Csábi Ilona — Hugyag, Felltnger Piroska, Garamvölgyt Ferenc, Gazda Gábor — Balassagyarmat, Hellen- paoh Mária — Nógrádkövesd, Heinrich László — Balassagyarmat, Hrubeca Anna — Mohora, Kelemen Klára — Cserhátsurány. Kiss Erzsébet — Erdőkürt, Ková- csevlcs János — Érsekvadkert, Mega György — Galgaguta. Mészáros Ilona — Mohora, Palánk! Klára, Pintér Jenő, Sebők Lajos, Serfőző Éva — Balassagyarmat, Soproni Angéla — Szécsény, Schnitzinger Éva — Balassagyarmat, Szandál István — Herencsény, Telek Béla — Ipolytamóe, ÜJJ látván — Bemecebaráti, Vrbovszkl Márta — Szügy. rv. E. Osztályfőnök: „.Tóbiás Anna. Badacsonyi Irén — Balassagyarmat, Balázs Mária — Cserhát- szentiván, Boholy Nóra, Czudor Mária — Balassagyarmat, Csizmadia Margit — Drégelypaláíik. Fekete Zsuzsanna, Garamvölgy! Györgyi, H&rmath Éva, Hartyáni Zita. Hlmmer Attila — Balassagyarmat, Kasza Magdolna — Cserhátszentlván, Kiss Margit — Drégelypalánik, Kiss Miklós — Ipolytarnóc, Kurta Éva — Balassagyarmat, Lisány! Béla — Nógrádkövesd, Lórik Mária — Illny, Meződi Magdolna — Cserhátsurány, Molnár Éva — Balassagyarmat, Molnár Ibolya — Kemence, Oláh József — Balassagyarmat, Oláh Terézia — Szécsény, Páldi Piroska — Balassagyarmat, Pénzes Edit — Felsőtold Robb Zsuzsanna — Balassagyarmat, Szalay Piroska — Herencsény, Szeghy József — Nógrádkövesd. Szili Mária — Litke, Varga Erzsébet — ipolytarnóc. lapon gyermekrajzok Kisterenyén Izgalmas dolog megismerni egy távoli, számunkra egzotikus világot, amilven Japán. Ezt segíti az a kiállítás, melyet a kisterenyei gimnázium Druzsba-klubjában szombaton nyit meg Radics István megyei rajzszakos felügyelő. Három részből áll az érdekes japán anyag. A kiállított rajzok felét a Japán Művészeti Nevelési Szövetség küldte a kisiterenyei gyerekek rajzaiért cserébe. Ezt dr. Szé- kácsné Vida Mária egyetemi docens, a Gyermekművészet Japánban című könyv szerzőjének a gyűjteményéből kölcsön kapott rajzok egészítik ki. Látható lesz még a kiállításon egy igazi japán specialitásnak számító összeállítás, mely írásművészetükről ad képet. Kamaraegyüttes hangvorsenye Balassagyarmaton A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola művésztanáraiból alakult Johann Sebastian Bach Kamaraegyüttes az Országos Filharmónia közvetítésével sikerrel szerepelt — többek között — a Magyar Tudományos Akadémia tudósklubjában is. A Veres István (fuvola). Fogarasi Béla (gitár). Ko- mády Gerzson, (ének) és Nyíregyházi Ágnes (gordonka) tanárokat magában foglaló együttes mostani hivatalos nevén május 27-én lép fel először Balassagyarmaton, a zeneiskola nagytermében. A gazdag, változatos programú hangverseny műsorát Réti Zoltán, a zeneiskola igazgatója ismerteti. Lá*%ló Lajost Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL az idei könyvhétre megjelenő RIPORTKONYVBOL 30. — Elkanyarodtunk. Én magáról szerettem volna hallani, s másokról beszél. — Nem az én bűnöm. Maga tett fel általános kérdéseket. És amit mondtam, abban en is benne vagyok. Én is egy bányász vagyok. Olyan, aki a munkájával, szerény példájával ízesítő akar lenni ebben a nagy kovászban. Vagy mondjam magának talán szebben: kohóban? Rgyebként a feleségemet is gy gyógyítgatom, mint önt, ő is televan előítélettel, és 4 NOGRAD - 1974. csodálkozik, hogyan tudok dolgozni olyan durva emberek között, mint az itteniek. Az egész felfogás elavult. — És ha mégis... Sikamlós vicceket mesélnek, meg ha dühösek, csak elszólják magukat Akkor... — Addig nincs bűn, amig természetes valami. Amikor valaki kéjeleg, az más. Az szomorú. Magamban könyör- gök érte. Mást nem tehetek. A káromkodókért se. De mondja, ott fenn nem hall ilyeneket?! Az, uram, hogy én itt vagyok, igehirdetés. Persze, eljárok egyházi rendezvényekre is. szeretet-teákmájus 22., szerda ra, hangversenyekre, énekelek istentiszteleteken, s ezt nekem senki se tiltja. Pedig tudják. És nem is nevetnek rajtam. Pedig megtehetnék. Ami pedig a szociális gondolkodást illeti. Én hallom és tapasztalom, mit tesznek itt a bányászért. Csak a friss levegő milliókba kerülhet. Állandó téma, hogyan védjék a bányászok egészségét, oktatják, tanítják, kötelezik őket erre. Bármelyik nyugati állam büszke lehetne arra, ha ennyit tenne a munkásai érdekében. Én ezért becsülöm a rendszert, bár hivatalos filozófiájával nem értek egyet. De politikájával igen. — Elnéztem előbb a vágat- hajtókat. Arra gondoltam, mi lenne, ha omlana a kőmeny- nyezet. Sajnálkozva néz rám. — Javíthatatlan. Itt nincs annyi omlás, mint a szénbányában. Baleset van, de annak kilencvenkilenc százaléka azért esik meg, mert nem tartják be az előírásokat. Nem várt baleset, körülményekből fakadó szerencsétlenség, ha jól emlékszem, három éve volt utoljára, amikor az egyik vájárra ráomlott a kő, pedig előtte végigkopogtatták. Ott voltam a temetésén. Magamban imádkoztam érte. A De profundist. ÖNMAGUK BÍRÁI — Szécsényben Ha vegigtallózzuk színházaink bemutatóinak sorát — túlzás nélkül állíthatjuk —, nagyítóval kell keresni azokat a műveket, amelyek a baráti szocialista országokban születtek. Bolgár színdarabra pedig nem is emlékezünk. Ezért ültünk be a szokásosnál is nagyobb kíváncsisággal a szé- csényi művelődési központ nézőterére, hogy megnézzük a hazánkban teljesen ismeretlen bolgár szerző, Koljo Georgiev önmaguk bírái című színművét az Állami Déryné Színház társulatának előadásában. Nem csalatkoztunk; a kicsit túlrendezett indíttatás után — amire a rendezőt kétségtelen a műben rejlő, s itt-ott felszínre is kerülő didaktizmus „halványítása” csábíthatott — igazán jó mulatságban részesültünk. Tetszett a közönségnek az előadás! Ennek egyik Kézzelfogható bizonyítéka volt a több ízben felcsattanó nyíltszíni taps. Georgiev műveit nem véletlen, hogy hazájában az utóbbi évtizedek legkiemelkedőbb színházi eseményeként tartják számon, megérdemli a figyelmünket. Azok a társadalmi, morális kérdések, melyeket kíméletlen őszinteséggel vesz írói bonckés alá, izgalmasak aktuálisak a mi viszonyaink között is, minden szocialista országban. Látszólag nemzedéki ellentétről szól a dráma, valójában sokkal több ennél: a szocialista emberi együttélés mindennapi konfliktusainak látlelete, a nemzedékek önvizsgálata. Mert nemcsak a fiataloknak — a kicsapott gimnazistáknak, Szávának és Barinak — kell szembenézniük önnön emberségükkel, hanem az idősebbeknek, a múlt dicsőségében „fürdőző”, befutott kö- zépkorúaknak is: Poljanov rendőr ezredesnek, Nikolov őrnagynak, feleségének s a többieknek. Sőt, az utóbbiaknak még nyíltabban és őszintébben kell megtenniük ezt az önvizsgálatot, hiszen végső soron tőlük, erkölcsi példamutatásuk erejétől függ, hogy az önálló, felnőtt élet előtt álló fiatalok milyen indíttatásokat, benyomásokat kapnák a hétköznapok munkájához. A szerző — mint említettük — nem mindig tudja a Da- mokles kardjaként függő di- daktizmust elkerülni. jó érzékkel kerüli el viszont az alakok idealizálásának csábítását, a jellemek egysíkúra formázását. Szereplőiben — mint a valóságos, élő emberben is — a jó és a rossz tulajdonságok elegyednek. Aszerint ítéltetnek meg, hogy cselekvéseiket mennyiben irányítja a társadalom igazságába vetett hit, a közösség szolgálata, és mennyiben az önös érdek. A fiatalok és felnőttek két jól elkülöníthető világa mellett így rajzolódik ki és magasodik fokozatosan azok fölé a harmadik pólus, az ezredes — a valóságban nem egyedülálló — magányos alakja. Míg a többiek csak részigazságokkal rendelkeznek, addig övé a teljes, a mindenkori érvényes társadalmi, történelmi igazság, így rokon- szenvünk is. Végső következtetése elgondolkodtató. „...Azt hiszem, túl sokat megengedünk önmagunknak, mert lassacskán megszűnünk önmagunk bírái lenni. Pedig nekünk azért hittek az emberek, azért követtek bennünket, mert mindig a legszigorúb J bírái voltunk — önmagunknak!” Lacina László rendezése egészében jó, gondos munka — egy kivétellel mértéktartó. Az ezredes alakja — érzésünk szerint — az első részben, bizonyára a mondanivaló minél hitelesebb, plasztikusabb kifejezése céljából, túl „lezserre”, néhol szinte már-már nevetségesen komikusra sikerült. Az egyébként kitűnő Kutas József játékával ezt a felfogást tovább erősítette. Ezredese a második részben tetszett feltétel nélkül: a két táborral folytatott vitáiban visszafogott, őszinte szenvedélye meggyőzött szavainak, tiszta erkölcsének igazságáról. Feleki Sári Jászai-díjas érdemes művész a hősi múltba és az unokája kritikátlan szeretetébe kapaszkodó nagymama szerepében bizonyította képességeit. De jól szolgálták a sikert a többiek: Valkai Pál, Lendvay Gyula, Fáy Györgyi, Balogh Katalin, Török Sarolta, N. Szabó Sándor és Orosz István is. A színház szándékát nem ismerjük, de szerintünk érdemes lenne a darabot a jövő szezonban is műsoron tartani, és olyan községekben is bemutatni, ahol eddig még nem játszották! Sulyok László Megyei filmbemutató A kilencek pere Mai tévéajánlatunk ZL2S: Magyarokkal a 17. szélességi foktél délre. Az elmúlt évben Páriáéban megszületett az az egyezmény, aminek a sokat szenvedett vietnami nép számára s balos időszakának kezdetét kellett volna Jelentenie. Négy nemzet képviselőiből alakultak tüzszünetl ellenőrző bizottságok. Feladatuk nehéz és • veszélyes. A saigoni rezsim, ahol teheti ott sérti meg a megállapodásokat, s Dél-Vietnamban ma is dörögnek a fegyverek. Itt élnek — tlzegy- néhányezer kilométerre Magyar- országtól — a NEFB magyar tagozatának katonái. A kétrészes film az ő munkájuk. Felvevőgépeikkel örökítették meg azokat az élményeket, amelyekben részük volt. A televízió munkatársai hétezer méter filmfelvételből állították össze a műsort (a méret érzékeltetésére talán elég annyi, hogy ilyen hosz- szú oellulold-szalag 4—5 Játékfilmre elegendő lenne), s a nézők ennek révén megismerhetik — helyszíni tudósításként, magyar „szemmel” — a távoli országot, ahol már három évtizede áll a harc, a földek bombatölcsérektől felszaggatottak, az emberek bizalmatlanok és beíeléfordulók. (A műsor 2. részét pénteken 20.oo-kor sugározza a televízió.) Védekezés Sikoltás, Ordítás. Szitkozó- dás. Izgatott hangok. Röhögés. Rohanunk az aknásszal a hangok irányába. Az egyik mélyedésben tarisznyák lógnak a sziklafalról. Ott ugrálnak, morognak, diskurálnak a bányászol». — Hogy farduljon fel az első falattól... ! — Bár tettek volna bele ciánt-----! — Ha elérem, a karóval! — De úgy nézett rám, hogy megbabonázott, mikor meg észbekaptam. és ordítani kezdtem, eltűnt. Hogy hová, a jófene tudja?! Ebben a sziklában ! Mióta uzsonnát kapnak a bányászok, elszaporodtak a patkányok. Most az történt, hogy az egyik tarisznyája leesett. Két kövér patkány lak- mározott a nylonzacskóban, mikor kinyitotta. Persze, hogy ellódította, a patkányok földre estek, és szembe fordultak a hirtelen és véletlen támadóval. S, aztán eltűntek a vezetékek, csatornák mentén. A károsult bányász köpköd, szitkozódik, a többiek nevetik. Az egyik ketté töri a szendvicsét és a kezébe nyomja. Az aknász velük dörmög, aztán rendelkezik. (Folytat)ukl) # A héten Nógrérfban bemutatott színe«, amerikai film címe: Életünk legszebb napja. Aki ezek után vidám történetet vár. szerelemmel, happy Middel az csalódik. Ennek ellenére, azok, akik jegyet váltanak a filmhez és megnézik az alkotást, értékes, komoly élmény részesei lehetnek. A film egyik írója, Dániel Berrigan maga is részese volt azoknak az eseményeknek. melyek a film alapjául szolgáltak. A Maryland állambeli Ca- tonsville-ben hat évvel ezelőtt — májusban — kilenc amerikai állampolgár — papok. egy ápolónővér, egy misz- szionárius házaspár — elégették a katonai nyilvántartás kartonjait, hogy ezzel felezzék ki tiltakozásukat a vietnami háború ellen. Tettükért 1968. októberében bűnvádi eljárást indítottak ellenük. A film a pert eleveníti meg. A vádlottak életükről mesélnek, a bíró folyton rendre utasítja őket. mondván, hogy ennek semmi köze az ügyhöz, pedig mindnyájan szembekerültek életük során az imperializmus rémbettehreL Az írd szerint a mű nem a per rekonstrukciója. A színdarab alapján született film vádirat az Egyesült Államok háborús politikája ellen. A film rendezője — Gordon Davidson — elsősorban politikai meggyőződését akarta kifejezésre juttatni a filmben, ezért választotta a dokumentumfilmszerű feldolgozást, a nagy feszültséget magukba sűrítő párbeszédeket. A film producere Gregory Peck, aki nem egy alkalommal bizonyította egyet nem értését hazája kül- és belpolitikájával. A vadnyugati filmekből is ismert markáns arcú színész többek között a Wounded Knie-i indián tiltakozó mozgalommal szimpatizálva, nem jelent meg az Oscar-díj átvételénél. helyette egy. az indián mozgalommal rokonszenvező kiáltványt olvasott feL A haladó mondanivalóhoz parádés szereposztás társul. A héten egy színes francia —olasz film is a vászonra került Hárommilliárd lift nélkül címmel, mely megszállott kincsvadászokról szól. Életünk legszebb napja. (Jelenet)
