Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-17 / 113. szám

Pártmunha

I gyík nagyüzemünkben a helyi párt- szervezet mozgalmi tevékenységének módszereiről, munkastílusáról esvén szó, néhányan megjegyezték: „a mi pártvezetőségünk rettenetesen elfoglalt, szüntelen rohanásban van, s emiatt többnyire nem ér rá az embereket ügyes-bajos dolgaikban meghallgatni.” Felróható-e ez a szóban forgó vezetőségnek, rosszul értelmezi-e feladatát? — nem is olyan könnyű erre választ adni. Hiszen nyilvánvaló, hogy semmilyen üzemi, intézményi, szövetkezeti pártalapszervezet (és vezetőség) nem sajátíthatja ki a személyzeti előadó, szakszervezeti bizalmi, a közvetlen főnök, vagy éppen a nőbizottság tennivalóit. Nem lehet afféle panasziroda, lelki klinika, jótékonysági egylet, melynek az a dolga, hogy a hozzáfordulók bújára-bajára gyógyírt keressen és találjon. Ám az alapvető politikai feladatok mellett figyelmen kívül hagyhatja-e a pártszervezet az emberek mindennapi gondjait?

A kérdés megközelíthető ellentétes oldalról is. Az idősebb olvasók bizonyára emlékeznek azokra az időkre, amikor nem egy helyen a legszemélyesebb családi vagy lelki problémákat is szokás volt a pártszervezetben „kitárgyalni”. Az ilyen gyakorlat, bár napjainkban egyre ritkább, nem tűnt cl nyomtalanul. Egyik véglet sem követendő! Mi akkor a teendő?

Mielőtt elhamarkodottan válaszolnánk, vegyük szemügyre a párt-alapszervezeti munka lényeges sajátosságait, céljait. Az alapszervezet a párt politikáját közvetíti a tömegekhez, ennek megvalósítására mozgósít. A gyakorlati munka, a saját működési területén felmerülő helyi problémák kapcsán képviseli és hajtja végre a „nagypolitikát”. Nem valami hivatalhoz hasonlóan persze, hanem a mozgalmi munka sajátos módszereivel, a társadalmi aktivitás révén, az alapszervezetben dolgozó kommunisták tevékenységén keresztül.

Csakhogy a párttag is ember. Közéleti elkötelezettsége mellett van családja, magánélete, lehet beteg, ellentétbe kerülhet munkahelyi főnökeivel, gondok gyötörhetik, tévedhet. S nehéz perceiben kitől várjon vajon segítséget, ha nem attól a szűkebb körű politikai közösségtől, amely legközelebb áll hozzá, ahol legjobban ismerik? A kommunizmus a történelem leghumánusabb világnézete. Mi sem áll távolabb tőle, mint valamiféle esztétikus szenvtelenség, vagy merev bürokratikus elzárkózás az életbevágó emberi problémák elől. A pártszervezetek ezért nem lehetnek közömbösek saját tagjaik, de a pártonkívüliek személyes ügyei iránt sem.

Tegyük hozzá: a humanitáson kívül a józanul „praktikus” szemlélet is ugyanezt sugallja. Zavart, kiegyensúlyozatlan, magánéletük bajaival küszködő emberektől ugyanis képtelenség azt várni, hogy energikusan és hatásosan tudjanak össztársadalmi vagy akár munkahelyi közösségi kérdésekkel foglalkozni.

Az elmondottak ellenére előfordul, hogy egy-egy alapszervezeti tisztségviselő, titkár elszakad azoktól, akikkel együtt dolgozik, megromlik a dolgozókkal való kapcsolata.

Senki nem fordul hozzá emberi problémáival, mert úgyis tudja, hogy hiába. Az ok? Az elbizakodottság, a rutinra hagyatkozás, esetleg a kettő együtt. „Nincs időm mindenkit meghallgatni. Arra valók a bizalmiak.” „A saját területemet, az én embereimet úgy ismerem, mint a tenyeremet, fölösleges szaporítani a szót.” S a korábban előzékeny, érdeklődő, segítőkész tisztségviselő lassanként megfeledkezik arról, hogy tisztsége — társadalmi szolgálat. Ami azért is veszélyes, mert a helybeliek, a munkahelyi közösség kommunistái, és a pártonkívüliek nem kizárólag a Központi Bizottság határozatai alapján ítélik meg a párt politikáját, hanem aszerint is, milyen személyes törődést tapasztalnak az alapszervezetben.

„A mi párttitkárunkhoz mindig nyugodtan fordulhat az ember, mindig számíthat a tanácsára, a segítőkészségére.” Az ilyen vélemény egyúttal a bizalom, a szeretet jele, s minősítés a javából. Jó érzés ilyent hallani! Amint felemelő dolog, ha az ember gyermeküket egyedül nevelő édesanyáktól, pályakezdő fiataloktól vagy éppen önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került emberektől arról értesül, hogy „nem maradtam egyedül gondjaimmal, a pártszervezet segített”.

Akkor persze, amikor különlegesen nehéz, az üzemi vagy a társadalmi demokratizmus kitaposott útjain megoldatlan problémáról van szó. Mert az semmiképp sem elfogadható, ha egy pártszervezet minden csip-csup ügyben maga kíván intézkedni. Ha megpróbál olyan igényeknek eleget tenni, amely a szakszervezeti bizottság, az ifjúsági szervezet, a lakáshivatal, az egészségügyi intézmények, netán a bíróság dolga. Ha ahelyett, hogy irányítaná és ellenőrizné a vállalati, a helyi társadalmi szervek és demokratikus fórumok munkáját, afféle közbenjáróként, ügyintézőként vagy békebíróként mindent a saját hatáskörében igyekszik rendezni. Az ilyesminek ugyanis csak két következménye lehet. A pártszervezet vezetősége nem győzi munkával, s az egyéni óhajok és sóhajok tengerében összecsap a feje felett a hullám. S növeli önmaga körül ' azoknak a „sértetteknek” a táborát, akiknek vagy nem volt igazuk, vagy objektív okok miatt nem lehetett kívánságuknak eleget tenni.

zzel szemben minden pártszervezet

alapvető feladata, hogy figyelemmel kísérje az emberek élet- és munka- körülményeit, s azoknak a szerveknek, intézményeknek a tevékenységét, akik e körülményeket alakítják. A maga eszközeivel járuljon hozzá a munkahelyi légkör javításához, legyen érzékeny az emberek mindennapi gondjai iránt. Rendszeresen számoltassa be. ellenőrizze mindazokat a gazdasági és mozgalmi szerveket, testületeket és tisztségviselőket, akiknek közvetlen hatáskörébe

tartozik a dolgozók ügyeinek gyakorlati,

operatív intézése, s ügyeljen, hogy azok lelkiismeretesen eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Politikai irányítással és ellenőrzéssel gondoskodjon arról, hogy a bürokratizmus, a lélektelenség, a felelőtlenség ne ho- nosodhassék meg egyetlen szerv vagy ügyintéző tevékenységében sem.

Vajda János

Évtizedek egy munkahelyen

fii Tolt

mely így

az erő,

Bstegség miatt zárva

Megszokták már a balassa- ja, hogy a gyári dolgozóknak, hez címzett néhány „kedves” gyarmati kábelgyáriak, hogy de az ÁFÉSZ-nek is megéri kísérő szóval, nem „tarisznyáznak”. Nem a büfé üzemeltetése. Rengeteg Annak idején a gyár áldo- hordják a tízórait sem tarisz- tej, kakaó, töltelékáru, süte- zatot vállalt azért, hogy dol- nyában, sem aktatáskában, mény, hűsítő ital, édesség fo- gozói jobb ellátásáért helyi- hisáen az ÁFÉSZ jóvoltából gyott a büfében. Négy hete séget biztosítson az ÁFÉSZ- egy nagyszerű üzemi büfé azonban lehúzták a rácsot, az nek, egy büfé üzemeltetésé- működik az irodaházban. II- ajtóra kikerült: Betegség hez. Most viszont joggal elletve működött, mert beteg- miatt zárva. A dolgozók pedig várja — éppen a dolgozók ér- ség miatt a büfé lassan négy aktatáskából, szatyorból, „ta- dekében — hogy; üzemeljen is hete zárva van. risznyáznak”, így fogyasztják ez a büfé! Egy ember betegA havi csaknem 40 000 fo- el a tízórait, az uzsonnát — sége nem lehet ok a zárva rintos forgalom azt bizonyít- bosszankodva és az ÁFÉSZ- tartásra. — So —

Talán harmincegynéhány év után sem gondolta pontosan végig, hogy mi volt a közvetlen ok, az elszakíthatatlan meggyökerezéshez az. erő, ami ennyi esztendőn keresztül az öblösüveggyárban tartotta. Talán a családi hagyomány indította erre az útra. A nagyapja, és az apja is üvegfúvó volt. De közrejátszottak szomorú események is. Nemcsak az, hogy az apja akkoriban ugyanarra a mesterségre adta a fiát, amit maga is művelt — és ami megélhetést biztosított.

Az édesapa korán meghalt. Jandala Alajos hat elemivel, és a csonka, kenyeret váró családdal nem is dönthetett másként. 1937- ben munkát vállalt, s hogy hol, az nem is lehetett' kétséges: behordó lett az öblös- üveggyárban.

— Egy éven át voltam behordó, azután bankafúvó lettem, s végül eljutottam a segéd munkaköréig, ami valódi rang volt már. Csakhogy 1944-ben sosem az történt, amit a munkásemberek elképzeltek maguknak. Én is így voltam.,Elvittek mint leventét — mert nem voltam katona — és azután a fogság következett. 1948-ban jöttem haza. S akkor megint előttem állt a kérdés: próbáljak-e valamilyen más munka után nézni, esetleg tanulni, mindent újrakezdeni? Utólag bevallhatom, a tanulással úgy voltam, hogy erőm, energiám nem volt belekezdeni. De a munkahellyel kapcsolatban már nem volt magammal vitám. Az üvegfúvók mesterségét választottam, az öblösben kezdtem a munkát, megtanultam, amit lehetett — és mindig is szerettem, amit csináltam. A hazatérés után, amint lehetett, visszajöttem az öblösbe.

Akkor már mint kehelyfú- vó kezdte az újat, s azóta is kehelyfúvó mester. Októberben lesz 51 esztendős, a kedvezményes nyugdíjkorhatárig már csak két és fél éve van hátra. A hosszú évtizedek alatt alkalma volt megfigyelni a változásokat. Megismerni egy fiatal nemzedéket a munkáján keresztül, és nagyon sokat foglalkozott az emberekkel. Hiszen visszatérte után azonnal munkát vállalt a szakszervezetben, s már egy évtizede munkásellátási reszortfelelős.

— Van egy fiam, két éve üvegcsiszoió segéd. Most volt sorozáson, megy katonának. Remélem, hogy leszerelés után visszajön ide. Bár letette a gépkocsivezetői vizsgát, s előfordulhat, hogy két év múlva ezzel akar elhelyezkedni. Pedig a fiatalok, akik most dolgoznak az üzemben, jóval többet keresnek, mint a velem egy- korúak annak idején. Nem is tudom pontosan meghatározni, mi az a változás, ami megkülönbözteti a mai fiatalokat — persze, azért nem

mindenkit — tőlünk, a harminc év előtti önmagunktól. Csak egy példa: hatkor kezdődik a munkaidő, de aki jól akarja kezdeni a napot, az itt van már öt után, hogy előkészítse a szerszámokat, hogy minden a helyén legyen kezdésre. A fiatalok hatra jönnek. Azt mondják, akkor kezdődik a munkaidő. Így igaz, de kell lennie valami plusznak, amiben a munkaszeretet is látszik, nem csak a pénzkeresés óhaja. Ez a plusz nem „veszett ki”, csak mindenkiből egyenként kell előbújtatni. Sok nevelés kell a fiataloknak. Azért, mert nem a körülmények kényszerítik őket, és nincs választási lehetőség — azért, hogy megbecsülhessék a lehetőségeket.

Harminchét év munka, megbecsülés, néha egy kis elkeseredés, de számtalan újra nekirugaszkodás — ennyi az egész dióhéjban. Sok ez, vagy általános, különlegességek nélkül? Ki így érezheti, ki úgy. Mindenesetre még két és fél évre szóló erő, helytállás — és persze egészség, ahogy ő mondta — kell a kemence mellett, ahol régóta helye van, és ahol mindig szeretett dolgozni. Az izzadtság- cseppek, melyek nao mint nap befutják az arcát, már nem is a kemence melegének szólnak, csak a fáradságtól szabadítják meg, hogy reggelente már öt órakor itt lehessen a szerszámokat előkészíteni.

O. J.

Szarvasmarhatenyésztési

tájkiállítás

A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormány- program eddigi eredményeinek bemutatására, a kedvező tapasztalatok kicserélésére és a további feladatok meghatározására táj ki állítást rendeznek a nyár folyamán az ország három nagy tenyésztési körzetében: Baranya, Vas és Heves megyében. Az első kiállító Baranya lesz: június 4. és 6. között öt megyéből fogad vendégeket. Az esemény- sorozat megnyitó tanácskozására Pécsett kerül sor, a bemutatókat viszont a megye legjobb szarvasmarha-tenyésztő üzemeiben tartják majd. Állategészségügyi, valamint szervezési és takarékossági okokból egyaránt előnyösebb ugyanis, hogy a szakemberek látogatnak el a gazdaságokba, mintsem a nagy értékű állatokat szállítsák különböző helyekről egy központi kiállításra. Ily módon arra is lehetőség nyílik, hogy a vendégek működés közben tanulmányozhassák a szakosított szarvasmarhatelepeket. (MTI)

A búza termesztésére kevésbé alkalmas homok- és savanyú talajon, közkedvelt kenyérgabona a rozs. Gyomirtást rendszerint nem igényel, mert erőteljes fejlődése elnyomja a gyomokat. Megyénkben többek között a dejtári termelőszövetkezetnek is évről évre jó bevételi forrást jelent a rozs termesztése. Az idén is vetettek az árunövény-félcségből, melyet anyarozsként értékesítenek. Képünkön: a gazdaság anyarozsfertőző gépével az esőtől rohamosan fejlődő rozstáblákra indulnak

— kulcsár —

Mai kommentárunk

Országos átlag alatt

A Nógrád megyei termelő- a termelőszövetkezetet. Maszövetkezetek egyre többet ál- gyarnándorban a tsz-elnök doznak a mezőgazdasági említette, hogy szerelői az új munka könnyítésére, a külöá- típusok meghibásodása láttán böző ágazatok műszaki fej- „zavarba” jöttek, s a szervizt lesztésére. E törekvéseket kellett hívniok. Ebben az nemcsak az indokolja, hogy esetben a munkából kiesett egyre nő a gazdaságokban napok számával károsult a dolgozó tagok átlagéletkora, gazdaság, örvendetes, hogy az Sokkal fontosabb érv ennél a esetből tanulva a termelőhozamok emelése, az ipar- szövetkezet megoldást keres szerű termelés alapjainak szakmunkásainak továbbkép- megteremtése. Azokban a zésére.

termelőszövetkezetekben, ahol A fejlődésnek más ellenta gépesítés foka viszonylag mondásai vannak. Nagy a magas, a terméseredmények szóródás a különböző ágaza- évről évre rohamosan emel- tokban. Míg a kalászosok ter- kednek, s sorra dőlnek meg melése teljes gépesítéssel törté- az átlagtermések helyi „csú- nik, a burgonya, cukorrépa csai”. géppel való termesztése elMi jellemzi a mai helyze- marad ettől az ütemtől. Biz- tet? tató, hogy a szurdokpüspöki

Tavaly a statisztikai ada- és a tereskei cukorrépa-ter- tok szerint megyént termelő- mesztésre alakult társulás szövetkezeteiben 1273 darab tagjai első feladatuknak a traktor, 301 kombájn, 385 szükséges gépek beszerzését teherautó vett részt a terme- tekintették, lésben. A gépekre és gépi Az üzem- és munkaszerve- berendezésekre költött összeg zésben meglevő hiányosságok eléri a 85 millió forintot. Ez is bizonyos feszültséget szül- átlagosan több mint egymil- nek. Vannak gazdaságok, lió forint. ahol a tejhozam 3500 liter

A fejlődés számokkal mér- felett van, máshol a 2000 li- hető, de mértéke korántsem tért sem éri el. Kukoricából egyenletes. A technikai szín- néhol 20 mázsát, másutt 40 vonal növelése egyes gazda- mázsa felett takarítottak be Ságokat nehéz helyzet elé ál- tavaly. A nagyfokú diffe- lít. Főként a kis területen renciáltság meghatározza a gazdálkodó üzemekben jelent fejlődés lehetőségeit, problémát egy-egy magasabb Az ellentmondások mellett

teljesítményű gép beszerzése, említést érdemelnek azok a Nőtincsen például arról pa- kezdeményezések, amelyek naszkodtak, hogy a takar- egy-ogy termelőszövetkezeten mánybetakarító gép ellenér- belül a tipizálást segítik. Ez- tékét már egy évvel a szál- zel az alkatrészellátás időn- lítás előtt be kell fizetni, s ként jelentkező gondjai is

a gazdaság nehezen nélkülözi azt a több százezer forintot.

A másik sokat hangoztatott gond: a kedvezőtlen domborzati viszonyok miatt az országos átlagtól jóval hamamérséklődnek, könnyebb a

gépek rendszeres karbantartása, ami alapvetően befolyásolja azok élettartamát.

Ma még kevés gazdaság gépműhelyében végezhetnek műszeres vizsgálatokat, s

rább tönkremennek a gépek, felvetődik egy-egy területen A korai elhasználódás a fej- központi szerviztelep létre- lődés egyik hátráltatója. Ta- hozása is.

valy például 160 traktort se- Megyénk termelés ír— otke- lejteztek ki a gazdaságok- zeteinek gépellátottsága ma ban, s az új beszerzés 133 az országos átlag alatt van.

darab volt.

Az anyagi erőforrások biztosítása mellett van egy másik oldala is a gépesítésnek. Sok múlik azokon az embereken, akik a nagy gépekkel dolgoznak.

A nagy területeket művelő közös gazdaságokban ez a különbség azonban egyre csökken. Ahhoz, hogy utolérjék magukat, ‘ néhány évértékű nek kell eltelnie. Az utóbbi Hozzá- években megindult folyamat

értésük, szakmájuk szeretete azonban kedvező jövőt vetít súlyos ezrektől kímélheti meg elénk. Sz. Gy.

NOGRAD — 1974. május 17„ péntek 3

I