Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-15 / 111. szám

Megyei filmbemutatók Iragéáia - szatíra - vígjáték Gazdag moziprogramot ígérnek a következő napok filmbemutatói. Négy színes íilm — a román Veronika és a bűvös zsák, a francia—olasz Volt egyszer egy zsaru, a len­gyel Síkos út, és az olasz Az audiencia — kerül vetítésre. Közülük az utóbbi kettőt ajánljuk a nézők figyelmébe. Jan Lomnicki filmje, a Sí­kos út egy fiatalemberről szól, aki az életet intenzíven akarja élni, de nincs semmi terve, elgondolása, nincs ér­tékrendje. Az élethez, a tár­sadalomhoz, végső soron ön­magához való viszonya sem tisztázott. Szerelme, amely tá­lán kisegíhetné, értelmet ad­hatna életének. képes lenne arra bírni, hogy „csináljon valamit”, tragikus véget ér. Marco Ferreri, a Méhkiráiy- nő és a Diliinger halott kitű­nő rendezője, a katolikus egyház kríziséről beszél új filmjében, Az audienciában. A kafkai ihletésű történet — egy kisember beszélni akar négyszemközt a pápával, de nem kerülhet sor a kihallga­tásra — hol az érzelmek, hol Enzo Jannacci és Claudia Cardinale a kitűnő olasz film egyik jelenetében a heves polémia, hol a szatí- dia Cardinale, Vittorió Gass- ra hangján szól. A rendező man, Michel Piccoli és a „ko- ismét kiváló színészeket vá- nők” fiatalembert megformáló lasztott, Ugo Tognazzi, Clau- Enzo Jannacci személyében. Fiatalok, hol vagytok? Emlékezetes hangverseny Mátranovákon Azoknak, akik. Mátranovákon részt vettek a művelődési házban megrendezett hang­versenyen sokáig emlékezetes marad e zenei csemege. A munkáskórusok országos fesz­tiválján szereplő együttesek közül az Ózdi Kohász vegyes­kórus, a Magyar Kábel Mű­vek férfikara, valamint az 50 éves jubileumát ünneplő sal­gótarjáni Bányász Művelődési Ház aranykoszorús diplomá­val kitüntetett férfikara adott műsort. Herboly Géza, a községi kultúrotthon igazgatója kö­szöntötte a vendégeket, köz­tük a jubileumát ünneplő Bá­nyász kórust. Azt kívánta, hogy továbbra is ápolják, fejlesszék a gazdag munkás- dalkultúra hagyományait. Az együttesek ezután már felszabadultan önthették dal­ba érzéseiket. Nemegyszer csattant fel a vastaps! A dél­utáni hangversenyt a salgó­tarjáni Bányász Művelődési Ház férfikarának műsora nyi­totta meg. Virágh László kar­nagy dirigálásával Farkas Fe­renc: Várkonyi futónóták, Zsolnay—Ady: Góg és Magóg, Pásztó—Weth: Éhségdal, Gramm: Fel szocialisták című művét mutatták be. A műsor kellemes meglepe­tését jelentette az ózdi vegyes­kórus, amely tavaly ünnepel­te fennállásának 75. évfordu­lóját. Korényi Lajos karnagy dirigálásával különösen Ka­rai : Barikádra című műve aratott nagy közönségsikert. Ezután a Magyar Kábel Művek férfikórusa — Kalmár Márton vezetésével lépett színpadra. A Szovjetunióban is járt kórus Mozart, Erkel és más zeneszerzők műveit mutatta be. Az érces hangszí­nű szólisták magukkal ragad­ták a közönséget. Amikor a műsor végén másodszor is elénekelték a Dobriden-t, a nézők vastapssal jutalmazták a produkciót. A munkáskórusok által be­mutatott művek mondaniva­lója szorosan valóságunkhoz kapcsolódik, bátorítanak, lelkesítenek. Sajnos, Nógrád- ban még nem vonz nagy tö­megeket e művészeti ág. Pe­dig a munkásdalkultúra ha­gyománya, tárháza szinte ki­apadhatatlan. A nagyszerű művek tolmácsolói között mégis alig találni fiatalt! Őszülő hajú, munkában meg­öregedett dalosok álltak szín­padra, különösen a férfikó­rusokban. A Salgótarjánban megren­dezett munkáskórusok orszá­gos fesztiválja, a minősítő verseny, a Mátranovákon, va­lamint Nagybátonyban lezaj­lott hangverseny méltón rep­rezentálta, hogy milyen szép a dalolás napjainkban, ami­kor társadalmunk biztosítja ehhez a feltételeket. Megyénk munkásdalkultúrájának mély gyökerei, tradíciói vannak Salgótarjánban. Ezért érde­mes nagyobb figyelmet, oda­adást tanúsítani iránta nap­jaink fiatalságának. (de) László Lajost Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKONYVBOL 24. — Majd meglátja néhány perc múlva milyen tiszta lesz a levegő — ordít egy ala­csony, sovány bányász. — Másképp ki se bírnánk a munkát... Most már tudom, miért kia­bál valamennyi. A ventillátor nagyobb zajt csap, mint egy cséplőgép. — Nemcsak az — nyújt fe­lém egy szendvicset H. J. a mélyedésben, ahova leültünk —, a fúró, a kalapács, a csil­lék. Ha nagyon csináljuk, olyan zaj van, mint a csatá­ban. Akkor füldugót haszná­lunk vagy fülvédőt. De én nem szeretem, bár kötelező a használata. Egyszer meg is büntettek, mert észrevették, hogy kiszedtem. Vajas zsemle turistaszalá­mi vai, ez az uzsonna. Leszál­lás eíőtt csirkepörköltet kap­tak. Kell a jó kondíció. Ne­héz a munka. Vagy másért is? — Beszélnek mindent az emberek — mormog H. J. — Sugárveszélyről, szilikózisról, vibrációs betegségekről, reu­máról. — És nincs igazuk? — gyű­ri csomóba az uzsonnapapírt az alacsony bányász. —. De­hogy nincs. Nézze —- és meg­ropogtatja az ujjait. — Mint­ha diót törnének. — Nagy a te szád, Józsi — dörzsölgeti az öklét tűnődve H. J. — Ha a mezőn dolgoz­nál vagy a traktoron, amit a bányáért hagytál ott, talán nem lenne reumád? Valami csak eléri az embert, ha ke­nyeret keres. Egyőnket előbb, a másikat utóbb. A szénbá­nyában is kaphatsz reumát, metán is van, meg szilikózis­veszély is, de emiatt ne bá­nyásszák a szenet? Te... nagyokos. — De a sugárveszély — ve­tem én közbe. — Én arról nem tudok ér­demben beszélni áll fel H. J. — Az én paraszti eszem csak annyit formált ki az elmúlt tíz év alatt erről, hogy nem szükségszerűen betegszik meg itt valaki, ha vigyáz, és ha vigyáznak rá. Márpedig vi­gyáznak, mert orvosi felü­gyelet alatt vagyunk, rend­szeresen és alaposan vizsgál­nak bennünket. Persze, ne­künk is kell vigyázni ma­gunkra, értem ezen azt, hogy kapzsiságból nem szabad po­ros munkahelyen dolgozni, hanem, amint előírták, csak nedvesített anyaggal kell töl­teni a csilléket. Aki kapzsi, és nem öntözi meg jól a kö­vet, beszívhatja a port, ami mindenképpen egészségtelen, szilikózist okozhat, ha sugár­betegséget nem is, mert ah­hoz, én szerintem, nagyon is vékony itt az uránmező. Persze, én laikus vagyok, kérdezze meg majd a mérnö­köket, az orvosokat. Elindulunk a vájvég felé, Mielőtt elérnénk a szürkés- barna kőhalmot, dübörgés közeledik felénk. H. J. a falhoz nyom. Piros, törpe Siemens-mozdony és hosszú csillesor. A csillék megpúpoz­va szürke, sáros kővel, tör­melékekkel. Némelyik csille száraz követ szállít. — Látja — ordít H. J. —, ez az! Itt is kapzsi volt egy- pár ember, nem nedvesítette meg a követ, mert az idő- veszteség. S akkor jár a szá­juk. .. A bányavonat elrobog. Az egyik bányász elkiáltja ma­gát, 1 ________ _ 4 NÓGRÁD — .1974. május 15„ szerda í Egy jelmérés margó jfirn Szakmunkástanulók a T anulságos adatokat ta­lál, aki belelapoz a megyei könyvtár na­pokban elkészült felmérésébe. A könyvtár munkatársai 1973. január 1-től december 31-ig több fázisban kísérték figye­lemmel a szakmunkástanulók olvasottságát. E munka során állandóan regisztrálták a bei­ratkozott tanulók kölcsönzéseit október, november hónapban statisztikai lapokkal részlete­sen, elemzően figyelemmel kísérték a fiatalok olvasmá­nyait, és ezzel egyidőben kér­dőíves felmérést végeztek. Feladatul tűzték ki a város­ban működő szakmunkáskép­ző intézetekkel levő kapcsolat további kiépítését és tájéko­zódtak a Salgótarjánban mű­ködő üzemi könyvtárak szak­munkástanuló olvasóiról. A téma fontosságát szükség­telen részletezni. Mint az kü­lönféle dokumentumokban is megfogalmazódott, művelt, képzett, széles körű ismeretek­kel rendelkező szakmunkások­ra van szükség, és ezeket a tulajdonságokat az olvasottság nagyban befolyásolja. Min­denképpen dicséretes a könyvtár ilyen jellegű kezde­ményezése, mely a további olvasóvá nevelő munka egyik alapja lehet. A vizsgált évben a könyv­tárnak öt és fél ezer olvasó­ja volt, ebből 780 szakmun­kástanuló, az összolvasók 14 százaléka. A város szakmun­kástanulóinak létszáma az 1973/74-es tanévre valamivel több mint másfélezer, tehát a szakmunkástanulóknak közel a fele könyvtári tag. Érdekes számokat mutatnak a kölcsönzések, melyeket ok­tóber, november hónapban vizsgáltak részletesen. A 2053 kölcsönzött kötetből 867 köte­tet az elsős, 673 kötetet a má­sodikos, 513 kötetet pedig harmadikos tanulók vettek ki. A szépirodalom a kiköl­csönzött művek 70,3 százalé­kát jelentette, ismeretterjesz­tésre 29,7 százalék maradt. A különféle adatokból kitűnik, hogy a fiúk többet olvasnak, gyakrabban vesznek kézbe is­meretterjesztő könyveket, mint a lányok. Az ismeretter­jesztő irodalmon belül a fiúk elsősorban műszaki, má­sodsorban társadalomtudomá­nyi, a lányok elsősorban tár­sadalomtudományi könyveket olvasnak. A szépirodalmi művek köl­csönzése azt mutatja, hogy a< fiúk között legnépszerűbbek a modern külföldi, és mai ma­gyar írók, legkevésbé olvasot­tak a klaszikus magyar szer­zők. Lányoknál első helyen a mai magyar irodalom, máso­dik helyen a klasszikus' kül­földi irodalom áll. Legna­gyobb részben (53,8 százalék) regényeket olvasnak. Jelentős szerepet kap még a mese, a fantasztikus irodalom. A leg­többet kölcsönzött magyar szerzők között Rejtő Jenőt, Jókai, Rónaszegi. Arany és Ber- kesi, követi. A felsorolt- köny­vek nagy része iskolái tana­nyaghoz kapcsolódik, de megelőzi őket Rejtő Jenő, és a szórakoztató irodalom képviselői közül Rónaszegi Miklós, Berkesi András. Az ötnél többször kölcsönzött művek között szerepelnek Sánta Ferenc és Galgóczi Er­zsébet munkái. A külföldi irodalomban a klasszikus, kalandos könyvek Verne, Coo­per, May és Dumas mellett helyet kap Hemmingway is. A felsorolásban a kötelező irodalom mellett szép szám­mal vannak ma élő és régeb­bi klasszikusok, bár a krimi­írók is idesorakoznak. Az egyik legérdekesebb kérdés arra vonatkozott, ho­gyan választják a fiatalok olvasmányaikat. A kép a kö­vetkező: ^ legtöbben (57.7 százalék) keresgélés közben, spontán választanak, a könyv­táros ajánlatát csak 7,7 szá­zalék igényli. Jelentős szere­pet játszik a könyvek igény­lésében a televízió, a rádió, kisebb mértékben az újságok könyvajánló tevékenysége. A felmérés részletesen tar­talmazza a szépirodalomból és ismeretterjesztő irodalom­ból a legkedveltebb témakö­röket, melyeket a kölcsönzé­sek igazolnak. Kiterjedt a fel­mérés sajtótermékek olvasá­sára is, és arra is, hogy a fia­talok mennyire ismerik a kölcsönzésen kívüli szolgálta­tásokat. Az értékelés reálisnak tűnő helyzetet mutat a témáról, és fontos feladatokat tűz ki. Bar az eredmények egy része határozottan jó, bőven van tennivaló. Érdekes lenne pél­dául felmérni, hogy az isko­la befejezése után hányán morzsolódnak le az olvasók közül. Célszerű lenne továbbá felvenni a kapcsolatot ifjú­sági szervezetekkel, közös rendezvények és akciók szer­vezésével, mely ugyancsak elősegítené az olvasóvá neve­lést. Célszerű lenne részlete­sebben kitérni a kötelező iro­dalmon kívüj olvasott érté­kes irodalmi művekre, és ezekkel kapcsolatban hatáso­sabb propagandamunkát ki­fejteni. A megyei könyvtár fel­mérése értékes, alapos munka. Ha sikerül a leszűrt következtetések alap­ján fokozni a szakmunkásta­nulók körében kifejtett pro­pagandamunkát, és ezáltal javítani az eredményeket, nem készítették hiába a sok időt igénylő felmérést. Oroszul tanulni — világdivat Hangverseny Nagybátonyban A „Nagy bá tony fejleszté­séért” mozgalom keretében május 20-án, délután fuvola­koncertet rendeznek a helyi állami zeneiskola nagytermé­ben. A műsorban Csáki Ju­dit, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola tanulója, a nagybátonyi zenei tanintézmény egykori növendéke Händel-, Rosetti-, Mozart-, Debussy- és Farkas­műveket ad elő, iskolatársa, Szüts Katalin zongorakísérete mellett. A hangverseny tiszta bevételét a községi óvoda fel­újítására fordítják. — Gyerünk az üres csil­lékkel ! EZER MÉTER MÉLYEN... Cuppog a csizmánk, ahogy a sínek mentén baktatunk N. T. üzemvezetővel és Sz. P. aknásszal. A fülledt leve­gőt hirtelen friss áramlat váltja fel. — Az áthúzó légáramlat — magyarázza N. T. — Eb­ből tápláljuk a ventillátoro­kat a fejtésekben. Itt csak szellőztetéssel lehet dolgozni, még a- feltörésekben is dol­goznak a ventillátorok. Látott már feltörést? Nem? Tovább imbolyognak lámpáink. Az aknász előrelép és megáll. — Itt van egy, igaz a ki­sebbek közül való, de mutató­ul jó lesz. A lámpa sziklába vágott ajtóra világít. Az ajtó, mint kiderül, egy akna bejárata. Az aknán vaslétrák. Felnézek szédülök. Az üzemvezető megindul előttem, már öt— hat méterre jár fölöttem, amikor az aknász hozzám lép. — Tessék követni . T1 Megindulok. Ügyetlenül ra­kom a gumicsizmámat a vas­fogakra. Rakom, rakom, és egyre nagyobb a félelmem. Megcsúszom és... De csak tovább felnézek, az üzemve­zető már messze jár, mintha felülről is emberi hangokat hallanék. Vagy mégsem? És egyszerre, mint a gépfegyver, kattogni kezd a műanyag ko­bak a fejemen. Megállók. Kezdem felemelni a fejemet, de felülről rámorditanak. (Folytatjuk!) Tavalyi adatok szerint csak­nem 17 millió diák tanul oro­szul a világ különböző or­szágaiban. Az első szputnyik fellövése óta különösen nö­vekszik azoknak a száma, akik érdeklődnek az orosz nyelv iránt, s hogy a tanulás minél könnyebb legyen. 1937- ben nemzetközi szövetség ala­kult Párizsban: az orosz nyelv- és irodalomtanárok nemzetközi szövetsége ü>eve orosz rövidítésben: MAP- RALJ). E szövetség vezetői Budapesten tanácskoztak. Bulgária, Jugoszlávia, a két Németország, Lengyelország. Ausztria és Svédország kép­viseletében megjelent taná­rok, és a magyar házigazdák egyaránt könnyen tárgyaltak V. G. Kosztomarov szovjet professzorral, hiszen a tanács­kozás közös nyelve — érthe­tően — orosz. Pósa Ilona, a MAPRALJ magyar szekciójának vezetője a tanácskozás szünetében ar­ról beszélt, hogy a nemzetkö­zi szervezet milyen segítséget nyújtott eddig a nyelvtanu­lóknak. — 1967-ben e szervezet ke­retében megalakult Moszkvá­ban a Puskin Intézet, szak­emberei szótárakat, típustan- terveket és tankönyveket dol­goznak ki, s az intézet mó­dot ad arra. hogy a külön­böző országok orosztanárai rendszeresen találkozzanak és kicseréljék tapasztalataikat. — Jelenleg harmincegv or­szágban működik nemzetközi szekció. Sőt, néhány éve már több japán középiskolában is tanulnak a diákok oroszul. — Nyelviskolánkban éven­te 2500-an tanulnak oroszul — mondja Pósa Ilona, aki a bu­dapesti Gorkij nyelviskola igazgatója — főleg felnőttek és jelenleg Szolnok. Heves. Borsod és Csongrád megyé­ben van tagozatunk. Mivel országszerte nő az érdeklődés, hálózatuk továb­bi kiterjesztését tervezik. Nóg- rádban is kívánatos lenne megvalósítani! — 25 éve folyik Magyar- országon az orosz nyelvokta­tás. Az első időszakban a ta­nárok jelentős része még nem rendelkezett megfelelő tapasz­talattal. Azóta megváltozott a helyzet. Ebben jelentős ré­sze van a MAPRALJ tevé­kenységének. Jó tankönyvek készültek, amelyeket ma már az ország minden iskolájában használnak. A hazai orosz nyelvtanárok közül szinte ki­vétel nélkül mindenki járt már hosszabb-rövidebb tanul­mányúton a Szovjetunióban. A nyelvtanítás komplex fel­adat. amelyhez szervesen hoz­zátartozik annak az ország­nak a megismerése, ahol a nyelvet beszélik. Egy oroszul nagyszerűen beszélő amerikai nyelvtanár például elmesélte, hogy Moszkvában járva rá­csodálkozott egy élelmiszer- üzlet pénztárosára, aki a fi­zetésnél ezt kérdezte tőle: „Kudá?” vagyis hová? Kide­rült. hogy az a szokás, hogv máshová könyvelik a tejet és a kenyeret. A kérdés erre vo­natkozott. A helyi, szokások megismertetésében is részt vállal a MAPRALJ, és a jobb propagandamunka érdeké­ben tavaly létrehoztak egv könyvkiadót, amely nyelvta­nulást segítő tankönyveket, szótárakat, módszertani útmu­tatókat ad ki nagy példány­számban, s elérhetővé teszi a külföldi nyelvtanulók számá­ra. A tanácskozáson résztvevő egyetemi tanárok közül meg­kérdeztünk néhányat, hogv tapasztalataik alapján miért tanulnak tanítványaik oro­szul? Dr. Alfréd Schmidt osztrák professzor válasza: nálunk az orosz nyelvet a tan terv java­solja, mint a világnyelvek egyikét. A hallgatók általá­ban harmadik nyelvként, az angol és a latin mellett vá­lasztják. Dr. A. Alitan. NSZK- beli egyetemi tanár elmond­ta, hogy náluk nemcsak a nyelvészek, hanem a gyakor­lati pályán dolgozók, közgaz­dászok és más szakemberek is» tanulnak oroszul. Dr. A. Me- nac jugoszláv professzor véle­ménye szerint, azért divat ma az orosz nyelv a világon, mert az emberekben él a vágy, hogy megismerjék az orosz kultúrát és eredetiben olvashassák az orosz iroda­lom alkotásait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom