Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

Munkásszállás —■ rrunkásmúveiőáés öt éve énekelnek együtt a karancskeszi pávások Fodor felv. Szomszédok — egymásról — Az a falu nem főútvo­nal mellett van. bekötő úttal kapcsolódik hozzá. Az elzárt­ságot a fejlődés kerékkötőjé­nek tartják, pedig nem min­denütt az: megőrzi a falu- közösség varázsát a falusi emberek egységét. Ilyen he­lyen nagyobb örömet jelent minden, amit megte­remtenek maguknak: jobban kihasználják a közös létesít­ményeket és az egyéni gyara­podás által adott lehetősége­ket. Ahogy nőtt a kocsitulaj­donosok száma, úgy nőtt az országjáróké is. De emellett, ha esténként végigmegy va­laki a falun, sok házból Hall muzsikaszót: minden második ember tud valamilyen hang­szeren játszani. Muzikálisak az emberek, mély gyökerei vannak a kulturális igények­nek a szülőfalumban, Egyhá- zasgergén — ezzel a vallo­mással indult el a vita a ka- rancskeszi iskola tanári szo­bájában. Szőllős Gábor egy éve tagja ennek a tantestü­letnek és mint mondta: erős benne a gergi életszemlélet hatása. — Itt, Karancskesziben öt éve van népi kórus, és a megelőző években is mindig volt valamilyen énekkar, ze­nekar. És te is ebben a kó­rusban énekelsz — száll vele vitába az egyik kolléga, Ra­dies, Aladár. — Fejlődőképesebb falu Karancskeszi, ismerjétek el. Nagyobb is, több az ipari munkás, innen többen elju­tottak továbbtanulni — kap­csolódik be az igazgató, Koczka István is. — Az is igaz, hogy heterogénebb az összetétel. — De az arányokat kell nézni: Gergén kilencszáz la­kosból jutott tíz gyerek zene­iskolába, Résziből pedig öíen- hatan, két és fél ezerből — érvel Varga Anna, aki szin­tén Gergőről származott Ka- rancskeszibe. — Mindkét faluban vezetek kórust. Az egyházasgergei csak féléves, de nagyon fej­lődőképes, jó társaság. A ke- sziekkel pedig már egészen bonyolult, nehéz kórusműve­ket is meg tudunk tanulni. A lényeg az, hogy az aktív mu­zsikáláshoz. énekléshez ked­vet érző embereknek itt is, ott is legyen fóruma Mindkét pávakörrel egy-egy estét töl­tök hetente. A fél hetes busz- szal ékezem Gergőre, fél ki­lencig érek rá: a kórus tag­jai még a próba után is együtt maradnak, beszélgetnek. Minden várakozást felülmúlt a lelkesedésük, áldozatválla­lásuk: a rárósi napok előtt alkalomszerűen alakult meg a kórus, ők maguk kérték, hogy állandósítsuk a próbá­kat, a szerepléseket, ötezer forintot adott a téesz — ez éppen csak ruhaanyagra volt elég. Nem is reméltem, hogy telies öltözetben állhatnak ki a kisterenyei megyei kórus- találkozóra. Mindenki hozzá­tett még 500-at, ebből lett kendő, harisnyanadrág, gyön­gyök. .. De ha valaki nem tudná vállalni a szereplést, természetesnek érezné bárme­lyikük, hogy ellenszolgáltatás nélkül átadja az öltözetet másnak — mondta a legin­kább illetékes, László László tanár, a két együttes karna­gya. — Megkontráznám saját magamat: el kell ismerni, hogy itt Résziben is igénye­sek az emberek, összetartó az együtt éneklők közössége. A kórustalálkozón mi szere­peltünk elsőként: az emberek végignézték a többieket, és különösen az egyházasgergei- eknek szurkoltak — teszi hozzá Szőllős Gábor. A karancskeszi kórus leg­idősebb férfitagja, Zsidai Jó­zsef is bekapcsolódik a be­szélgetésbe. — Azt mondom én is, az a tő, hogy mindenütt legyen olyan ember, aki vállalja egy pávakör vezetését, hiszen ha mélyebben is, de a falusi em­berek többségében él a zene szeretete, szakképzett vezető kell, hogy irányítson bennün­ket. Lehet, hogy Egyházas- gergén ma is több hangszer van a családokban, de tény­leg volt itt nálunk is zene­kar, apám és apósom is ját­szott benne. És vannak nóta­fák — ahogy ott a Varga csa­lád ismer rengeteg régi dalt, Résziben többek között Ro- vács Pálné a summásdalok ismerője. Hogy nincs ellentét — az éneklést szeretők körében, nem is lehet — a két falu pávásai között, az is bizo­nyítja, hogy a tervek sorában szerepel egy közös fellépés májusban. A kalocsai nem­zetközi találkozó, a rárósi napok, a helyben megrende­zett palócnap, a négy rádiós szereplés után még sok mun­ka várja a keszi pávakör 22 fős gárdáját. Erről is szólt László László: — Meghívást kaptunk jú­niusra a Magyar Rádió által rendezendő népzenei fesztivál­ra. Mindig van cél előttünk, hogy még színvonalasabb produkcióval léphessünk fel — ezért joggal hiszem, hogy nem szalmaláng az emberek lelkesedése. G. Kiss Magdolna Ldttsló Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKÖNYVBOL A. De vízöblítés nélkül ná- unk már nem fúrnak. Na- ;yon fontos ez, hiszen a por zilikózist okozhat a bányász zervezetében. Ez így igaz! )e azt ne felejtse el: embere álogatja. Én még ma is igy elem a bányászokat. Van lözöttük olyan, nem is egy, ki tizenöt—tizenhat éve itt lolgozik, és semmi baja incs. Ezek túlnyomó része ól táplált, egészséges ideg- endszerű ember. — Másik újításunk volt a lépi szállítás bevezetése, íem tusakodnak ellene, nyil- 'ánvalóan megkönnyítette a nunkát. De kevés volt a :sille, a vitla. Bosszankodtak miatt eleget, talán még ma s egyik legnagyobb gond ez. íogy mindig legyen üres :sille. — Jól együtt dolgoztunk a izovjet szakértőkkel, akik lizony meglepődtek, sőt meg- löbbentek az 1956-os esemé- íyeken. Azon, hogy akkor a lolgokat nem ismerő, vagy alán ismerő, de rosszindulatú •mberek félremagyarázzák a íözös törekvéseket. Emlék­szem, szégyelltük magunkat a túlkapások miatt, de nem tudtunk mit tenni. És azért különösen restelkedtünk, hogy a vállalat munkásainak egy része, sőt néhány veze­tője is, részt vett az ellen- forradalmi cselekmények­ben. Végül a szovjet szak­emberek hazautaztak. — És ezzel befejeződött az uránbánya első, mondhat­nám, hősi korszaka. Ami ez­után következett, az már nagyüzemi termelés volt Hamar rendbe jöttek a dol­gok, bár tízmillió forint kárt okoztak az ellenforradalom viharai. — Amikor a munka meg­indult, zavaros körülmények között adták ki az anyagot a raktárosoknak. Nem kértek elismervényt, fizetést se ép­pen teljesítményért kaptak az emberek, aki ügyes volt. szerintem kétszer is szerez­hetett pénzt egyhavi munká­ért. .. — Mindez nem sokáig tar­tott. 1958-ban rendbe jött minden, új üzemeket építet­tünk, a szolgáltató és mély­fúrót, az ércdúsítót, amilyen NŰGRAD - 1974. április 20, szombat nincs több az országban, ku­tató intézetet alapítottunk... — Nem haragszik ugye, ha megkérdezem, miért mondja: építettünk, alapítottunk, rendbe hoztuk, bevezettük...? — Én ezt joggal mondom. A vállalat első magyar igaz­gatója én voltam. A MAI IGAZGATÓ — Volt néhány elődöm, én csak pár évre tudok vissza­pillantani. Ez, azt hiszem, nem is érdekes. Minden rendben volt, nekünk nin­csenek piaci problémáink, nem voltak a nyugati dekon­junktúra idején sem. Biztos üzletfelünk a Szovjetunió. — Es szóbeszéd tárgya... — Mindenütt vannak hiva­tali titkok. Stratégiai anyag­nál. mint az urán, azt hi­szem. még inkább érthető ez. Tudom, ötvenhatban sok mindent fecsegtek, követel­tek. Azon túl vagyunk, a megállapodás előnyös, ennyit mondhatok. Drágán bányá­szunk. de nekünk megéri. Többféleképpen. Először úgy, hogy a dúsított uránért fizet­nek, másodszor úgy, hogy nagyarányú, kamatmentes kölcsönöket kapunk fejlesz­tésre. Es nemcsak a bányá­szokhoz. a hozzájuk tartozó üzemekhez, hanem — rossz kifejezéssel — a járulékos beruházásokhoz is. Lakásépí­tésre, szociális, kommunális célokra... — Beszélik, az amerikaiak is felajánlották az együttmű­ködést. hogy felépítik az Urán várost, hogy utakat csi­nálnak. De mondja, mi tör­tént volna, ha a dekonjunk­túra idején, amikor náluk több bányát bezártak, nálunk is abbahagynak mindent? Mert nálunk ekkor kezdődött kifejlődni az uránbányászat, mikor a nem kommunista or­szágok uránbányászata, ha átmenetileg is, ha részlege­sen is, de válságba került. Ezt azok, akik nem ismerik a piac ingadozásait, viszont szívesen veszik a külföldi ..csemegét”, nem gondolják, meg. És végül az uránipar­ban egyelőre erős a katonai érdekeltség, abban pedig nem ingadozhatunk, kinek a vé­delmi potenciálját gazdagít­juk. Nyilván azét, akivel együtt tartunk saját céljaink érdekében. — Nincs okom, hogy két­ségbe vonjam a szavait, ért­hető, magyarázható, amit mond. Mégis... nemrégiben találkoztam egy bányásszal, igaz, spicces volt, de azt mondják, a kapatos ember kimondja a lényeget. Tudta, hogy miért járok a vállalat­nál, azt kiabálta: „Maga so­kat megtud, de az igazat so­se ... 1" — Erre sem tudok mást mondani, mint az előbb. Egyébként ez csak az egyik úgynevezett „kényes” téma. Van még néhány. Az egész­ségi ártalom a másik, talán az előbbinél is túlhajtottabb. Nem akarom ismételni, amit biztosan hallott, hogy nálunk mindenki tönkremegy, s csak az elkeseredett emberek jönnek hozzánk. Inkább azt ajánlom, hogy személyesen győződjék meg az igazságról. Segítem ebben. És még vala­mit. Nézzen körül az Urán­városban. A bánya adta Pécsnek. Az igazgató fáradt és el­foglalt. Várakoznak az elő­szobájában. De nehéz meg- . találni, és ezért most udva­riatlan leszek: fenntartom még néhány szóra. {Folytatjuk} Majdnem százan egy fedél alatt ..1914-BEN IS fenntartjuk tagozatunkat a munkásszál­láson. ahol hét előadást ren­dezünk hasonló módon a művelődési központban meg­rendezett előadásokkal, a he­terogén érdeklődési körhöz alkalmazkodva.” Ez a mon­dat a Salgótarjáni Kohászati üzemek művelődési központ­iának idei éves tervében ol­vasható, s jószerével az egyetlen említés a munkás- szállóról. A hét előadás témáját és mélységét tekintve valóban igen heterogén. Munkajogi kérdésektől a fertőző beteg­ségek megelőzésén át a koz­moszban feltételezhető ide­gen civilizációkig minden be­lefér. Első pillantásra is két­ségesnek látszik, hogy az összeállítást az igények szül­ték. A hét előadás persze nem minden. Mint azt a mű­velődési központ igazgatójá­tól, Illés Páltól megtudtam, évente egy—két alkalommal kiviszik a színjátszó csoport műsorát, a kamarazenekart, néha a fúvósok is adnak térzenét. Végeztek-e vajon az utóbbi időben valami fel­mérést arról, hogyan véle­kednek a szálló lakói a ren­dezvényekről, kielégíti-e az igényeiket mennyiségben és minőségben ? — Felmérést nem végez­tünk — mondja az igazgató — de nem vagyunk tájéko­zatlanok a rendezvények ha­tásáról. Rendszeresen meg­beszéléseket tartunk Angyal Gyulánéval, aki a szálló gondnoka, és egyben tago­zatvezető. Ö általában beszá­mol arról, mi tetszett az embereknek, mi az, ami job­ban érdekelte a hallgatósá­got. Ugyancsak a szállón la­kik Darázs László, aki a tár­sadalmi vezetőség tagja, ő szintén segítségünkre van ebben a kérdésben. 'Így mondhatni, az igényfelmérés személyes kapcsolatokra épül, s olyan képet ad, mely szerint a szálláson lakók igényeit a lehetőségtől füg­gően megfelelően kielégítjük. A művelődési központtal szemben, a keskeny völgy túlsó oldalán, kicsi házak közt húzódik meg a munkás- szálló épülete. A földszinten a bejárattal szemben nyílik a nagy társalgó, ebből a bi­liárdszoba, amelyikből a könyvtár szobájába jutunk. Mindenütt rend, tisztaság. A gondnoknővel beszélgetek. — Kilencvenegy személyes a szálló, általában telve va­gyunk. Az állandó lakók szá­ma hatvan, hatvanöt. Fiatalok középkorúak. Hogy mi ér­dekli őket? A fiatalokat a tánczene. Amikor kijött a kamarazenekar, az nem na­gyon tetszett nekik. Nekem? Nekem sem nagyon. Érteni kell azt is. Igen, vannak is­meretterjesztő előadások. Ál­talában húszán, huszonötén hallgatják végig. Nem min­denkit érdekel minden téma. Vannak olyanok is, akik ha tudják, hogy előadás lesz, megszöknek, kimennek a vá­rosba. Így azután előfordul, hogy nem is teszünk ki pla­kátot. Nem is nagyon van ilyen az ismeretterjesztő elő­adásokhoz. inkább akkor, ha valamelyik öntevékeny cso­port jön ki. Olyankor még a környéken lakók is bejönnek. Ilyesmi kellene több. Nehéz megszervezni az előadásokat. Hétfő, péntek, szombat nem jöhet szóba, mivel a lakók többsége hét végén otthon van. Fizetésnapkor is nagyon sokat nem lehet benn tarta­ni, mennek... Aki itt van, az is mind azt mondja, erről már hallott az üzemben, a reggeli szünetben rendezett előadásokon. Még legjobban az orvosi dolgok, a jogi ese­tek. bűnügyek érdeklik az embereket. Nézik a televízi­ót, biliárdoznak, olvassák a lapokat. Négy napilap és há­rom folyóirat jár a szállás­ra. Darázs Lászlóval nem beszélhettem, már nem lakik a szállóban. A könyvtárat évek óta Bagi József vezeti. Így beszél; — Háromszáz kötet van ebben a letétben. Igények szerint kéthónaponként cse­rélem. Főleg izgalmas, kalan­dos könyveket visznek, meg szakkönyveket is néhányan. Harmincöt, vagy negyven rendszeres olvasóm van. Saj­nos vannak, akiket nem lehet rávenni, hogy olvassanak, hi­ába ajánlok nekik akármit. Legfeljebb az újságba lapoz­nak bele. No, persze ez csak kis rész. nem jellemző, da ilyen is van. A tenyérnyi előtérben új­ság borította asztal mellett olvassa a lapokat Tácsik Ti­bor és Világosi György. Mindketten fiatalok. Egymás szájából veszik ki a szót: — Az előadások? ott vol­tunk majdnem minden. Ér­dekesek. .. A jogi előadások hasznosak... Jó lenne egy­szer valami kirándulással összekötött dolog... Esetleg a szakszervezettel... Vagy most az olajválságról vala­mi. .. Ki sincs plakátolva legtöbbször, csak este beszól a gondnok... Hiányzik a ve­títés is... — a két fiú nyár óta lakik a szállóban, Kiss József azonban, aki a be­szélgetés közben leült az asz­talhoz, már három éve: — Van tv, sakk. biliárd, pingpong... Előadáson nem nagyon voltam, valahogy úgy esett, hogy mindig olyankor voltam délutános. A könyv­tárba nem járok, olvasni itt az újság. A fiúknak más a vélemé­nyük. Az egyik a könyvtár­ból veszi ki az útleíráso­kat, tudományos-fantaszti­kus könyveket, a másiknak közel ötven útikönyve van már, ami érdekli, azt meg­vásárolja. A SZÁLLÓNAK külön röp­labdapályája volt. azt nagyon szerették a lakok, de a terü­letre lakóházat emeltek. A kép nem teljes, de re­ális. A helyzet nem könnyű, de javítható. Szükséges len­ne módszeresen felmérni az igényeket, összevetni azokat a lehetőségekkel, és a hírve­rés alkalmas fogásaival élve felkelteni az érdeklődést azokban, akikben még nem érett igénnyé, vagy nem fo­galmazódott meg elég tuda­tosan az ismeretszerzés ál­landó vágya. Majdnem szá­zan élnek egy fedél alatt. A közös munka és közös szó­rakozás mellett a közös ta­nulás élményét is meg kelle­ne ismertetni velük. — gás pár —• Mai tévéajánlatunk 21.55: Utószezon. Magyar film, a Fábri Zoltán életmű­vét bemutató sorozat része­ként 1967 februárjában mu­tatták be a Fábri Zoltán korábbi stílusától sok tekin­tetben eltérő megformálású filmet, amit Rónay György Esti gyors című regénye alapötletének felhasználá­sával. Szász Péter írt film­re. A mű a bűntudatról, a lelkiismeret-furdalás leküzd- hetelenséeéről szól. A főhős — Kerekes gyógyszerész — két véletlen esemény hatá­sára eleveníti fel magában 1944-ben elkövetett bűnét. Unatkozó öreg cimborái te­lefontréfát eszlnek ki meg- ijesztésére, eszerint kihallga­tásra kell mennie a rendőr­ségre. S ebben az időben adják hírül a lapok a fa­siszta tömeggyilkos. Eich­mann letartóztatását és per­be fogását. Ez a két tény fel­idézi Kerekesben a múltat, amikor egyetlen szóval, vagy odavetett „hacsak”-kal ha­lálba küldött egy bujkáló, üldözött házaspárt. Kerekes megszállottként elemzi sa­ját múltját, szinte az őrü­lettel határos lelki válságba kerül. Maga körül üldözőket lát, és cimboráit kéri fel tá­ráiul — mert bűnhődni akar. Végül az öngyilkosság gon­dolata is megérlelődik ben­ne ... A főszerepben Páger Antalt láthatjuk, az öregek kompániája: Kőmíves Sán­dor, Rajz János. Szendrő József. Balázs Samu és Ko­vács Károly. Rajtuk kívül Apor Noémi. Básti Lajos. Tolnay Klári és Zách János alakít jelentős szerepet a filmben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom