Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-26 / 96. szám

Balassagyarmat vendégei voltak Fiatalok a közéletben Komlós János és Hofi Géza Előadásban, „táblás ház” előtt láttuk viszont kedvence­inket: Komlós Jánost és Hofi Gézát az elmúlt vasárnap a balassagyarmati művelődési központ színpadán. Ezek a nevek arra kötelezik a tudó­sítót, hogy udvarias közhe­lyek helyett csupán nagyon egyéni benyomásairól írjon... Komlós-Hofi, valamint Szegedi Molnár Géza, Bodor fivérek és Madarász Katalin „vendégművészeinket” vala­mennyien ismerjük a tévé­ből, rádióból, a Mikroszkóp Színházból. Ismerjük, szeret­jük Hofi, Komlós eredeti, bi­zarr. bátor egyéni hangvéte­lei. mégis jobbat, többet kap­tunk, mint amennyit vár­tunk. .. Ahogy Hofi mondotta, hiá­ba vádolják azzal, hogy a vidékieknek külön műsort csinál, a „vidék” csupán föld­rajzi fogalmat jelent nála, erről meggyőződhettünk vala­mennyien, akik befértünk a színházterembe. A Komlós, Hofi-féle poének természetrajzát ismerjük, a szatíra dolgában is jártasak vagyunk, rögtön „vettük a lapot”, amit Hofi szívesen, azonnal „nyugtázott” is ne­künk. Sokat és őszintén ne­vettünk, bár paradoxonnak hat, mert nagyon komolyan vettük amit hallottunk. Ko­molyan vettük a hibákat bí­ráló szándékot, á hazai táj­ra és a nagyvilágba tekintés­kor egyaránt. Éreztük az élő szó és az időszerűség felelős­ségét nemcsak Hofinál, Kom- lósnál, de a többi művésznél is. Madarász Katalin énekes­nőnek a magyar nóták, cigány­dalok egyik közkedvelt meg- szólaltatójának és Szegedi Molnár Gézának, a Bodor fi­véreknek is sokat tapsoltunk. A humor magas mércéjét, a művészet és a siker legmaga­sabb hőfokát érték el. A műsort háromszáz ember hallgatta végig és még leg­alább annyi szerette volna látni. Elekes Éva Teremtő nyugtalansággal Alkotásnak érzi a munkáját. Más a legkedvesebb barátjá­ról sem mesél talán ilyen sze­retettel. — Nem lehet sablonos, hi­szen az egyik legértékesebbet mi állítjuk elő itt, az ötvözet- I gyárban: ez a bórkarbid. Egyedülálló, sokoldalú ter­mék! Aki ilyen nagy jövőjű anyaggal dolgozik, mindig új es új feladatokra bukkan a további finomításában, töké­letesítésében. Nem túlzás, hogy ez a kemény anyag ötvözött jő közösséggé minket. A leg­apróbb újítás is hosszabb ideig tartó, összetett munka­fázis során kivitelezhető csak. Közösen csináljuk a feljegyzé­seket, közös az öröm is, ha sikerül valamit elérni. Szeren­csések vagyunk: a brigádunk­ban kiváló emberi tulajdonsá­gokkal rendelkező gárda jött össze. Csak hosszas unszolás után beszél magáról Szabó János. Másoktól tudom meg azt, hogy 27 éves fejjel a legtöbbet újí­tók közé tartozik. Sokat tett azért, hogy a felhasználó vál­lalatokkal kiépítsék a kapcso­latokat. Ez ad alapot ahhoz, hogy látható legyen, miként S1.45: Színházt Album. A rendszeresen jelentkező adás­ban ezúttal egy Magyarorszá­gon kevéssé ismert íróoéros — Szuhovo—Kobilin: a Tarel- kin halála c. drámájának ka­posvári bemutatóját idézik a nézők elé a darab néhány részletével. Ezután érdekes riportnak lehetünk tanúi: Po­gány Judit egy évtizede ját­szik a kaposvári Csiky Ger­gely Színházban: a tévéné­zők vele ismerkedhetnek meg közelebbről. Eseményszámba megy az a riport is. amelyet a műsor munkatársai Komlós Jánossal, a Mikroszkóp Szín­pad igazgatójával készítenek, abból az alkalomból, hogy a színház új darab bemutató­jára készül: Borisz Vasziljev: lehet még jobban kihasznál­ni a termék adottságait. Az üzemlátogatások nem csupán azt hozták magukkal, hogy nincsenek minőségi kifogások, hanem ötleteket adnak ahhoz, hogyan lehet a legkisebb, lát­szólag már értéktelen hulladé­kot is hasznosítani. Előkerül­nek a szakkönyvek is, igyek­szikfelkutatni bennük minden sort, ami a bórkarbiddal kap­csolatos. Tíz éve kohótechnikus. Va­jon a szakmai önképzésre; a kísérletezésre szánt órák után mire marad ideje? — A bórkarbid mellett van még három anyag, amivel na­gyon szívesen foglalkozom: a fa, a bőr és a réz. A felesé­gem örömmel fogadja ezt a barkácsolókedvet, jóformán semmit sem kell képcsarnok ból, lakberendezési boltból venni. Kíváncsian kérdezősködöm tovább, mert azt érzem, Sza­bó János nem csupán egy amatőr iparművész kohótech­nikus, aki túllép a megszokott otthoni barkácsolás! formá­kon, de egy olyan ember, aki­nek sikerült megtalálni vala­miféle teljességet az életében. Iván hajója című drámáját próbálják: a szerzőt a Csen­desek a hajnalok című da­rabja révén — azóta filmen is láthattuk. Az adás a pró­ba egy részletét is sugározza. A színházi élet érdekes ese­ménye volt az elmúlt hetek­ben az elsősorban kísérletei­ről ismert 25. Színház új pre­mierje: a Madách című elő­adás, amelyet Gyurkó László és Iglódi István, valamint Szigeti Károly nemzeti iro­dalmunk kiemelkedő alkotása nyomán állított színpadra. A darab az Ember tragédiája szövegét hűen tolmácsolja, de a ma összefüggéseinek, konf­liktusainak megfelelő sorrend­ben. s ezáltal új. korszerű gondolatokat is ébreszt. — Talán azzal kezdődött, hogy kezembe került Bartki Józsefnek egy könyve, amely­ben iskolásoknak mondja el a rajzolás alapvető tudnivalóit. Sokat jelent az is, hogy meg­nézek minden tárlatot. Nem akarok én ellesni, ellopni sem­mit a hivatásos művészektől — hiszen úgyis csak annak van értelme, amit a saját öt­leteimből valósítok meg. No, meg nem művészkedni akarok, azok a rézlapok, bőrtárgyak és fafaragások, melyeket én ké­szítek, a magam örömére és gyönyörködtetésére születnek. Volt persze olyan eset is, hogy egy klub falára — az Ötvözet MTE-ére — is felkerültek. Többször mentek anyámhoz Kácsfürdőre műgyűjtő hajla­mú turisták, ők is kicsaltak egy-két faszobrot tőle, de in­kább csak ajándéknak és sa­ját magunknak készítem eze­ket a dolgokat. A sportklub és maga a sport is elveszi a szabad időm egy részét. Ta­valy nyáron edzőtanfolyamot végeztem, de nem edzősköd- tem sokáig, mert sportköri el­nöknek választottak meg. Sok sporttémájú könyvem van. — kell is a készüléshez, egyszer már megyei bajnokok lettünk egy szellemi vetélkedőn, nem akarunk szégyent vallani. Egyébként, ha otthon vagyok, legtöbbször a négyéves kislá­nyommal töltjük az este nagy részét, a feleségem Zagyvaró­nán, a presszóban dolgozik. Ha a gyerek már befejezte a rajzolgatást — mert bőszen alkot —, és sikerül lefektet­ni, az egyedüllét és a csönd is segít a munkában. Nagyon szeretném, ha a művészet iránti szeretet általánosabbá válna nálunk az üzemben is. Biztos vagyok benne, hogy so­kan szeretik a szépet, köze­lebb kellene hozni a művé­szetet a dolgozókhoz. Miért nem lehet 20—25 képet az üzem klubjában is kiállítani? A brigádommal már tervbe vettük, hogy megnézzük a ta­vaszi tárlatot. Voltunk együtt színházban, moziban, a képek, szobrok közé is el akarunk jutni. G. Kiss Magdolna Mai tévéajánlatunk Lámxló La jóm: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ riportkonyvbOl A tanácsi vezető elhallgat, maga elé mered. Végül hir­telen a kezét nyújtja. Én próbálom tartóztatni. — Annyira ismeri ennek a városnak a születését, mint­ha minden napját itt töl­tötte volna. Hideg a keze szorítása. Már nem ül vissza, amíg felelet­képpen elmondja azt, ami kikivánkozik belőle. — Mondhatom minden na­pomat itt töltöttem. A tanács embere voltam. Attól kezdve, hogy a nyugati végen el­kezdtük a munkát, végig kö­vettem minden rezdülését. Az apám itt dolgozott. Kőműves volt a szakmája, művezető lett. — S most?! — Itt halt meg az egyik épület előtt. Az egyetlen ál­dozat az Uránváros építé­sénél. .. Födémgerendát emelt be a darus. Apám mögötte állt, figyelte. Már az épület­hez közeledett a daru, ami­kor alá szaladt valahonnan egy kislány. Talán elszökött a szüleitől, nem tudom. így mesélték, pillanatok alatt ott termett. Apám meg odasza­ladt, mert a daru alatt sen­kinek se szabad tartózkodni. Ki akarta hozni, de a gye­rek elszaladt előle, s a halál elől, mert abban a pillanat­ban leszakadt a daru tartó­lánca, és a gerenda apámra esett. Mindjárt meghalt, el­tört a gerince. Nyolc hónapja volt a nyugdíjig. A darust nem büntették meg, kiderült, hogy a láncban nem volt hi­ba Hogy miért akkor pat­tant el, sohasem tudtuk meg. Hallgatunk. A tanácsi ve­zető sóhajt. — A darus ötvenhatban disszidált, a bátyám volt. Havonta küld pénzt apám sírjának gondozásához. Hiá­ba írom: ne csináld, van pénzem, ne öld magad, kül­di. Sírboltot csináltattam a pénzből, anyámnak kis házat vettem, a többit félreteszem, hátha egyszer hazajön, akkor elköltheti. Most már a küszöbről szól vissza. — Ahol ez történt, ma park van és szökőkút. Olyan kellene még jópár az Urán­NÓGRAD s 1974. április 26* péntek Belső igénynek engedelmeskedik Az iskolai közösségi neve­lésről írta a szakdolgozatát most negyedéves az egri pe­dagógiai főiskolán. A tanulás a sok „mellékfoglalkozása” közül az egyik. Mert Simon Bálintné, álta­lános iskolai tanárnő nélkül kevés dolog történhet meg a faluban. Ami Cered község­nek ügye. az Simonné. Kis- Simon Katalin dolga is. Négv esztendő óta tanít, akkor „ol­tódott” be a közélettel, s úgy tűnik, egy egész életre. A csinos, 23 éves fiatalasz- szony három esztendeié tag­ja a nagyközségi tanácsnak. Az ötvenlelkes körzet — há­rom fiatal házaspár kivételé­vel — javarészt idős embe­rekből áll. Félt is Kati. hogy nem fogadják majd be ma­guk közé. nem lesz tekinté­lye. mint tanácstagnak. Ha volt is valaha aggálya, ma már alaptalan. Körzeté­nek lakói bíznak benne, sze­retik őt, rájuk merik bízni az ügyes-bajos dolgaikat. Soha nem éreztették vele. hogy ő is a „hátulkötősökhöz” tarto­zik. akit nem lehet még ko­moly emberszámba venni. Igaz, a bizalom kétoldalú do­log. Katalin is úgy dolgozott hogy rászolgált az idős em­berek megbecsülésére. Tavaly nyáron építették az utat a Zrínyi úton. A körzet tanácstagjára hárult a társa­dalmi munkák szervezése, összehangolása. — Igaz. ráment csaknem az egész nyári szünetem, de vé­gül is megérte — mondja Si­mon Bálintné. — Az embe­rek szívesen vállalták a tár­sadalmi munkát, senki sem húzódzkodott a szerszám nye­létől. Ez egyébként általános tapasztalat: ma már nem saj­nálják az emberek a fáradt­ságot akkor, amikor közügyek­ről, a köz javáról van szó. Simon Bálintné nemcsak pedagógus és tanácstag, ha­nem a községi Vöröskereszt szervezet vezetőségi tagja, az ifjúságvédelmi albizottság el­nöke. iskolai vöröskeresztes tanáréinak és az iskolai if­júságvédelmi megbízott. És amit nem is utoljára kellett volna hagyni: gyakorló anya, egy 14 hónapos kislány anyu­kája. — Hogyan tudja mindezt a kötelességet, hivatást össze­egyeztetni? — Ügy, hogy szinte percre be kell osztani az időmet. Ta­valy. amikor a Tiszta udvar — rendes ház mozgalmat szer­veztük, úgy mentem ellenőriz­ni, hogy babakocsiban vittem magammal a kislányomat. Sok most rajtam a teher, mert rengeteg időt elvesz a főiskola. Ott viszont idén ősz­szel végzek, több időm marad majd a gyerekek tanítására, na meg az egyéb „mellékfog­lalkozásokra” is. — Melyik társadalmi meg­bízatását szereti a legjobban? városnak. És még jó néhány­száz lakás. A menetidő: húsz perc. Uránváros tizenhat évig épült — Épült? — Még ma is épül. Uránvárosban tizenhat éve laknak emberek. És min­dig újak költöznek ide. öt- ezer-hétszázötven lakásba költöztek be eddig a lakók. Az otezer-hétszáz- ötvenedik lakó Csillés volt, aztán kitanul­ta a műszerész szakmát. Gimnáziumi érettségije van. Két éve nős. Másfél szobás lakást kapott. — Nem vagyok elégedett. Két és fél szobásat akartam. A szakszervezeti titkár kine­vetett: „Minek a kétszobás?” A gyerek miatt. Most van útban az első. Hármat szeret­nénk. Akkor pedig kevés lesz a másfél szoba. Elfogad­tam, mert ez is jobb, a sem­minél. De dühös vagyok. — Nem lepődöm meg ezen. Az üzem vezetői is így isme­rik. ilyen hörcsög természe­tűnek. (folytatjuk!) „Azt szeretném csinálni, amit eddig, csak többet és főleg alaposabban, jobban!” — A vöröskeresztes munkát csinálom a legrégebben, ter­mészetes hát. hogy ez áll leg­közelebb a szívemhez. Örü­lök neki, hogy a gyerekek mór önállóbbak, ügyesebbek. Mára is mentek tőlünk öten a kisterenyei járási elsőse­gélynyújtó versenyre. Tavaly '1 rí kelő helyen végeztek, sze­dnénk, ha idén sem vallaná­nk szégyent. — Mivel foglalkozik szabad deiében? — Van nekem szabadidőm?! — kérdez vissza nevetne. — F.gyébként nagyon szeretek olvasni, szívesen nézem a ió tévéműsorokat, és természe­tesen boldog vagyok, ha a kis­lányommal foglalkozhatom. — Tervek? — Nincs semmi új elgon­dolásom. Azt szeretném csi­nálni, amit eddig, csak töb­bet és főleg alaposabban, job­ban. ősztől már több időm lesz. akkor remélem, semmi sem gátolhat meg ebben. Kati maga mondta, hogv amióta „kéznél van” a falu­ban. minden dologban részt vesz. ami Ceredet érinti. A közügyek iránti érzékenység azonban maradandó. S nem is az időtől, a körülményektől függ csupán. Ha az embert belső indítékok vezérlik, ak­kor nem nézi az órákat, a fáradságot. És Kati ennek - a belső igénynek engedelmeskedik amikor a közért cselekszik. — szerdi — Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó megjelentette Ancsetl Éva: A megrendült öntudat mítoszai című könyvét, amely a polgá­ri gondolkodás tipikus útvesz­tőit vizsgád ja. Ugyancsak e kiadónál látott napvilágot — már második kiadásban — Albert Soboul: A francia for­radalom története 1789—1799. A könyv a marxista történész szemével tekinti át a forrada­lom egy évtizedének sokszor ellentmondásos eseményeit, mozgató rugóit, s mutatja be annak főszereplőit. A Szépirodalmi Könyvkiadó szintén második kiadósban juttatja el az olvasóikhoz — most a Szépirodalmi Zseb­könyvtár új köteteként — Galgóczi Erzsébet Pókháló című regényét; az ebből irt forgatókönyv alapján készült öim most szerepel a mozik műsorán. Két új verseskötet is megjelent. Az egyik szin­tién e kiadónál, ez Kiss An­na: Feketegyűrű című köte­te; a másik, a Magvető Ki­adónál megjelent kötet Ker­tész László verseit tartalmaz­za. Sokadik kiadósban jelentet­te meg Lev Tolsztoj világhi- rű regényét, a Háború és bé­két (két kötetben) az Európa Könyvkiadó. Szintén itt látott napvilágot — és ugyancsak nem először magyar nyelven — Lion Feuthwangel nagy sodrású történelmi regénye, a Rókák a szőlőben. Századunk amerikai költészetéről ad ki­tűnő áttekintést Serge Fa­uchemau könyve. A kiváló fiatal abházszerző, Fazíl Isz- kander először költeményei­vel jelentkezett a sokszínű- nyelvű szovjet irodalomban. Most — Tidtott gyümölcs cím­mel — megjelent kisregényei­nek és elbeszéléseinek ízléses kis kötete. A Magyar Helikon külön­leges csemegével jelentkezett: kivitelében is szép, pompás műmedlékletekkel illusztrált kötetben megjelentette Leo Frobenius: Fekete Dekame- ron cimű antológiáját, ame­lyet leginkább Boccaccio De­kám áronjához hasonlíthat­nánk. A pajzán történetek azonban a jellegzetes afrikai folklórt tükrözik. A Gondolat Könyvkiadó je­lentette meg Albert Schweit­zer: Életem és gondolataim című könyvét, a Béke-Nobel- díjas sokoldalú haladó tudós válogatott írásaival. Az Aranyláz Alaszkában cimű dokumantumregémy szerzője Pierre Bertán. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó újdonságai kö­zött első helyen kell említe­nünk az 1973. évi Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteményét,, amelyet a Mi­nisztertanács titkársága tett közzé, az Igazságügyi Minisz­térium közreműködésével. Megtalálható benne a múlt esztendőiben alkotott vala­mennyi törvény, törvényerejű rendelet, minisztertanácsi ha­tározat és rendelet, ország­gyűlési határozat; a minisz­teri rendeletek stb. Frederic G. Withington könyve, A szá­mítógép a valóságban, a kom­puter jelentőségét, alkalma­zási területeit és mind szé­lesebb körű alkalmazásának hatásait vizsgálja. A magyar—román közös könyvkiadás keretében látott rtapvilágot — a romániai Kri­terien gondozásában „A rend­tartó székely falu”. Ez a feu­dalizmus utolsó évszázadából közöl rendkívül érdekes do­kumentumokat. úgynevezett faluközösségi határozatokat, kitűnő bepillantást nyújtva így a korabeli társadalmi- gazdasági viszonyok közé. A magyar—szovjet közös kiadás keretében látott nap­világot a Műszaki Kiadónál — a Népszerű elektronika so­rozatban — Csabai Dániel: Újdonságok az elektroakusz­tikában és a mágneses hang­rögzítésben című könyve. Tíz esztendő magyar geodéziai szakirodalmáról ad áttekin­tést a szintén e kiadónál megjelent bibliográfiai kötet. Egy sokat vitatott és sokakat foglalkoztató kérdés szaksze­rű, s ugyanakkor rendkívül érdekes taglalása Drechsler László könyve, Az életszínvo­nal mérése és mérhetősége címmel. (Statisztikai Kiadó.) Középiskolás diákoknak ad jó segítséget Katsányi Sándor és Könyves-Tóth Lilla: Fölfe­dezem a könyvtárat című. az irodalom használatát szolgáló kézikönyve (Népművelési Propaganda Iroda). Koncertek gyertyafénynél Üj színfolttal gazdagodott a lengyel főváros kultúrélete: a Varsó környéki wilanówi pa­lota termeiben rendszeresen .gyertyafényes koncerteket” rendeznek. A palota gyönyörű termeiben tartandó irodalmi­zenei esteken kiváló varsói előadóművészek és színészek mutatják be 'a 17. és 18. szá­zadi zeneműveket és Irodalmi alkotásokat. A legutóbbi „igyertyafényes” wilanówi es­ten varsói színművészek ol­vasták fel Sobieski III. János királynak feleségéhez. Mary- síenkához írt leveleit. ame­lyeket a törökökkel vívott hí­res Bécs alatti csata idején írt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom