Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-14 / 86. szám
Sokszoros újító munkások ' Derkovits Gyula 1894-1034 Hány baklövést követtem el nehezebb a fizikai munkakör- meglátogatjuk, a kis szakszergyerekkoromban addig, míg rájöttem: a Kokas. Kökény, Aladzagos, Olajos csak ragadványneve a faluinkban élő több tucat Baloghnak. Patkás- nak és Fábiánnak! A ragadványnév csak az egyik, félhivatalos lehetőség arra. hogy a közösség meg tudja különböztetni a leggyakoribb családnevet viselőket egymástól: gyakran a számokat is segítségül kell hívni. Budai I„ Budai II., Dunai I„ II.. III.. Kovács I—V. —. hogy csak a labdarúgás régi és mai képviselőit említsük. Kovács Lajos bemutatkozása juttatta eszembe mindezt: — Kovács uajos 9-es vagyok. — Itt, a kohászati üzemekben szükség volt erre a jelölésre. Igaz, hogy a 25 esztendő alatt, amióta itt dolgozom, öt Kovács Lajos már nyugdíjba ment. De volt olyan eset, hogy velem egy műhelyben, szintén lakatosként dolgozó munkatársamnak is ez volt a neve — mem tudom, l ogy melyikünk kapott volna fcbbet, de tény, hogy elcse- 'vlték a fizetési borítékunkat... A kovácsoló gyárrészleg karbantartó lakatosa Kristóf Imre is. Mindketten sokszoros újítók. — Ma. amikor a régi gépeket folyamatosan felváltiák a modern gépsorok, nem lett ben dolgozóknak újítani? — Véleményem szerint nem. Mi nap mint nap megfigyelhetjük a gépeket működés közben, látjuk a gyenge pontjait. hibáit. Talán még nagyobb lehetőségünk van az ésszerűsítés útját-módiát megtalálni, mint egy műszakinak — így vélekedik Kristóf Imre. — Persze, nagyon jók a közös munkák is — veti fel munkatársa — Oravecz István műszaki vezetővel és a brigádvezetőnkkel, Zsélyi Istvánnal például a 250 tonnás présgép kapcsolószerkezetét alakítottuk át. Természetesen a folyamatos önképzésre szükség van, anélkül még a napi feladatokat sem lehet már ellátni, nemhogy újítani... Egy-egy újítás kidolgozása magával hozza, hogy kézbe • vesszük a szakkönyveket, vállaljuk a szakmai tanfolyamokat.. Az Ady Endre szocialista brigád tagjai. Közülük hatan rendszeresen foglalkoznak azzal, hogyan lehetne a gépek termelékenységét növelni, a balesetmentességet biztosítani. Ez meglátszik gazdasági eredményeiken is: fél év alatt sikerült teljesíteni az aranyjelvényért vállalt munkát. — A célfeladatokért kapott pénzt közös kalapba tesszük. Ebből jut ajándékokra is. ha a hosszabban betegeskedőket „Fémruha" az épületeknek A lengyelországi Finom- mechanikai Intézet több éven at folytatott kísérleteinek eredményeként sikerült kidolgozni az olyan építőanyagok fémmel bevonásának módszerét, mint amilyen a beton, a kő, a kerámia, az aszfalt és a fa. Egész épülethomlokzatok fémmel történő bevonása természetesen nem nagyon valósítható meg, de ez a módszer alkalmas az épületek, műemlékek, domborművek és más objektumok részleges külső és belső fémbevonatának elkészítésére. A bevonat szilárdságát és tartósságát tekintve jobb minden festőanyagnál. Az anyag olvasztott fémből áll és porlasztó pisztollyal viszik rá a felületre. A bevonat szilárdan az anyaghoz tapad, s a víz, a hőség és a hideg hatására sem változik. A fémrészecskék között levő mikroszkopikus nyílások lehetővé teszik, hogy a bevont felület „lélegezzék”. vezeti csomag mellé kerül valami a kollektívától is. Bár legtöbben közülünk vidékiek, mégis elmegyünk a városért, a patronált Malinovszkij úti iskoláért szervezett társadalmi munkákra. Nem bújunk ki a közös rendezvények alól sem. sőt, kritikus szemmel figyel jük, hozzánk szól-e. igényes-e az előadó.' Ügy érzem, ez az Igényesség a munkahelyi fel adatok, a saját jogaink és munkánk iránti érdeklődés a forrása annak, hogy a termelési tanácskozásokon nem ülünk hallgatagon. Hallatják szavukat brigádunk tagjai, és egyre kevesebb a csak személyi problémákat felvető hozzászólás. Egy példát mondanék: olyanok is szóba hozzák a gyereküdültetés hiányossá gait, akiket közvetlenül nem érint. Zsélyi István brigádvezető szavait. hallgatva felvetődik bennem a kérdés: Vajon a vidékről bejárók Salgótarjánt vagy lakóhelyüket érzik közelebb magukhoz? — Naponta két és fél, három órát is utazom, míg Za- barról beérek. Az egyéniségemet, az életformámat az itt töltött idő határozza meg. Falun élő ipari munkás vagvok — igyekszem otthon városi lehetőségeket teremteni, és bekapcsolódom a községben folyó munkákba is — mondja Kovács Lajos. — Nyolc éve tanácstag vagyok Nógrádszakálon. így jól ismerem a falu problémáit. Ha járdásítani kell, a lakosság ott is segít társadalmi munkaórákkal. Megvallom, először húzódoztam. nem akartam elvállalni a tanácstagságot, féltem, nem lesz elég energiám hozzá. De az ember nem vonhatja ki magát abból a közösségből, ahol él. Én is úgy érzem, a falumhoz tartozom, az én, érdekem is, hogy megoldódjanak Nóg- rádszakál lakóinak gondjai — válaszolta Kristóf Imre. G. K. M. Nyolcvan éves lehetne. még dolgozhatna, „nagy öreg” lehetne, akinek nem csak művei, hanem személyisége is eleven erővel hatna a fiatalokra. Neun így történi . Derkovits ugyanis negyven évvel ezelőtt éhen halt és ezért művészi pályája éppúgy ketté tört. mint József Attiláé és mindazok? akiket a kát háború között: fnsizálódó világ felőrölt. Műve mégis több. mint a lezárt életműveké általában, Nekünk, az utókornak szánta képeit, a szocialista Magyar- országnak festett akkor is, amikor az remény volt csupán. Olyan örökséget hagyott tehát, amelyet igazán a ma festője és társadalma hasz- nosíthat. Röviddel halála ufón írta műveiről Bálint György: ,.A művészet az ő számára nemcsak szín- és formaproblé- mék, hanem emberi problémák megoldását is jelentette. A fény és árny festői küzdelme nála a társadalmi fény és árny emberi küzdelmévé szélesedett.’’ Ez volt művészetének lényege, és éppen ezt a lényeget nem akarta kora megérteni. Egyéni bajokkal küzködő. formakísérletekbe véksőkig belebonyolódó művészekhez szokott akkoriban kritikus és közönség. Szociális kérdésekkel képzőművészek nem foglalkoztak, írók is csak ritkán, áthárítva a feladatok nagy részét a ezociográfusok* ra. Megdöbbentően különösnek tűnt hát egy olyan festő életműve, aki nemcsak elkötelezte magát egy osztály ügye mellett, hanem egyszersmind része volt az osztálynak. belülről tudott azono- nosulni a vállalt harccal. Még különösebb volt. hogy ez a festő nem hagyományos eszközökkel tiltakozott a szegénység, a kiszolgáltatottság. a nyomor ellen, nem Munkácsy zsánerré szelídített „szegény ember"-piktúráját újította fel. — mint az Iv&nyi József (Zselényi) és Piróth Gyula (Makra) jelenete az első részből. Színházi esték MA alföldeik közül többen is — hanem kikereste mindazokat az eszközöket, amelyek a kortársak számára borzongatóan újak voltak. Felfedezte a maga számára a nemet expresszion,izmust, a formatorzításokat, a színtobzódásokat, az ironikus hangvételt. A kor magyar közönsége számára már maga ez a stílusi gazod ás is kihívásnak számított. A műcsarnoki szalonfestészettel az elegáns franciás posztimpresszionizmussal és a hideg neoklasszicizmussal szemben nem létezett alternativa a hivatalos művészet táborán belül. Az európai avantgarde hatásokat nemzetietlennek, a magyarság „szenemével’’ összeférhetetlennek. gyanúsan forradalminak, a kommün szellemi átmentésének érezték. A kurzus félelme nem voit alaptalan. Ma már tudjuk, hogy internacionalizmus és magyarság nem ellentétes. hanem egymást kiegészítő fogalmak — így gondolták ezt a Tanácsköztársaság művészei is. Derkovits. mint kommunista festő ezért nyúlt ahhoz a stílushoz. amely nemzetközi és egyben forradalmi volt, saját korában pedig ez volt az a stílus, amely egyenes folytatása lehetett 1919 magyarságot és európaiságot összeegyeztető hogyományainak. Ebből a gyökérből láolálkozott József Attila költészete, d« sokan másoké is. akik nem nyugodtak bele a forradalmak apályának fojtó légkörébe. „Nem. szenvedett annyit nemzedék. mint Derkovits nemzedéke, nem kínoztatott annyit és nem hányatott parttalan vizeken. Csoda-e, ha lázasabb és torzabb ez a művészet a többinél? Ha igaz művészetről beszélhetünk. úgy forró életigazsága ennek a művészetnek van”. — Irta értő kritikusa Rabi' novszky Máriusz, és ma éppen annyira érvényes e stí- lusigazodás indoklása, mint 1927-ben, amikor a cikk szü-. letett. Derkovits művészetének ..csodája”, igazi nagysága azonban nem a lázas és torz művészet hazai alkalmazásában rejlett, hanem e kezdeti zaklatott stílus átalakításában, személyessé formálásában. Furcsa módon mellőzöttsége, nyomora, osztályának mostoha körülményei ellenere képei egyre tisztábbak, harmónikusabbak, nyugod- tabbuk lettek. Derkovits valójában a „lövő világ mérnöke” volt. Késői vásznain a proletár figurájában mar nemcsak a küzdő, hanem a későbbi győztes alakja is benne sejlik. Anya gyermekével kompozícióin nemcsak a zord fagytól menekülő szerves élet ölt képi formál, hanem a jövőt dédelgető jelen is. Az aranyhoz társuló meleg színek, az ezüsthöz párosuló hideg tónusok nemcsak díszesebbé, meglepőbbé teszik a kompozíciókat, hanem egyszersmind felékesítik az elnyomottakat, értelmi hangsúlyt adnak a harcot megjelenítő szimbólumoknak. A harmincas évek elején Derkovits művészetében megszületett „gyönyörű. képességünk, a rend’’. Ebben a világban már minden forma tartalomra lelt. Az elnyomók gyűlöletesek. hidegek, rútak. az elnyomottak robbanó izmúak, más életre születettek. A világ még fenyegetésekkel telített. de egy-egy csónak orrán megcsillan a jobb jövő arany- fénye és a festett tükörben — a Nemzedékek című vásznon — a pioletármúltra utaló Marx formájú nagyapa kéoé a'att a csodaszép kisgyerek arca reményt ígér. P. Szűcs Julianna Pár esztendővel ezelőtt Kertész Ákos személyében „új” írót avatott a magyar irodalom. Igaz, az író nem volt éppen a legfiatalabb, már életének harmadik évtizedén is túl járt, és íróként sem volt kezdő. Az igazi írói siker mégis egészen idáig, Makra című regényének megírásáig váratott magára. De ezzel egy csapásra az irodalmi kritika és köz- érdeklődés kereszttüzébe került. Könyve rövid időt alatt — a szó jó értemében — bestseller lett, amely azóta már több kiadást megért. Minek köszönhető e revelációszámba menő siker? Mindenekelőtt annak az írói őszinteségnek, amelynek hangján szól hozzánk és rólunk az író, életünk boldog-keserű küzdelmeiről, megalkuvásainkról, életünk kusza — de kihámozható — szövevényeiről, jogos és vélt sérelmeinkről, örömeinkről, vagyis mindarról, amik vagyunk, amik — itt és most — foglalkoztatnak bennünket. Az olvasóközönség ezt érezte meg a műben. Kertész Ákos Makra című drámája — melyet két évvel ezelőtt a József Attila Színház mutatott be először, és amelyet a héten Salgótarjánban is láthattunk a szolnoki Szigligeti Színház előadásában — nem puszta regényadaptáció, szimpla regénykivonat. Saját belső törvényszerűségeket mutató, önálló mű, amely teljességét csak a színpadon és a színpadtól nyeri. Makra Ferenc lakatosnak mindene — állása, pénze, lakása, felesége, gyereke, szeretője megvan ahhoz, hogy — ahogyan ő megfogalmazza — „tökéletes ember” legyen. Jól élhetne, és mégsem, mert nem tudja vállalni önmagát, és mindig, minden helyzetben kimondani, cselekedni azt, amit gondol, amit tennie kellene. Makra nem tipikus munkás, de élő, valóságos alak, aki fellázad — de csak belül, önmagában, tettek nélkül — a társadalmi előítéletek és konvenciók ellen. Nem akar úgy élni, skatulyába zártan, mint a többiek, akik talán még boldognak is hiszik magukat, észre sem véve, hogy hazugságok, hamis konvenciók hálójában élnek. A Makra azonban nemcsak egy korából kilógó ember, hanem az önmagát fel nem ismerő ember tragédiája, akit végső soron határozatlansága és tehetetlensége öl meg. Makra — ahogy mondani szokták antihős, akit legközelebbi barátai, társai sem értenek meg. Zselényi, az egyetlen hű barát, próbálja ugyan összerakni A tepeloao muara az emlékképeket, hogy láttató egésszé álljanak össze, kísérlete azonban eredménytelen marad, mert az ő egész gon' dolat- és magatartás-rendszere, viselkedési normái a Makráétól eltérőek, ö elfogadta a konvenciókat, nem is kíván másképpen élni. Vali — ezt a lány ösztönösen megérzi — lenne az egyetlen hozzáillő, megértő ember és társ, de Makra nem ismerve igazán sem őt, sem önmagát, elszalasztja a lehetőséget. Az elhibázott lépések felismerése — az öngyilkosság előtti nagy monológban hangzik el — már későn érik meg, csak Makra negatív elhatározását erősítő tényező. A produkció a színház egyik idei legérdekesebb, .legértékesebb előadása volt. Babarczy László bátran, de egyben kellő művészi alázattal nyúlt a drámai nyersanyaghoz. Húzásaival, hozzáíratásaival, az egyes jelenetek monológgá dolgozásával, átcsoportosításával és az idősíkok részletesebb felbontásával rendkívül feszesse és kihegyezetté tette a drámát. Makra közvetlen környezetének, tragikus életútjának hiteles, igaz és valóságos rajzát adja. A színpadkép — Székely László gondos munkája — hűségesen követi az írói instrukciókat. Legnagyobb erénye egyszerűségében és praktikumában rejlik: a játékhoz igazodó és a játékot szolgáló. Piróth Gyulának, Makra alakítójának nem volt könnyű dolga. Makra tétova gyötrődéseit, néma mozdulatlanságát nehéz színpadon megformálni. A fiatal színészt dicséri viszont, hogy sikerült a figurát élővé tennie, elhitetnie. A jobb azonban mégis a nagy drámai összecsapásokban volt, amelyekben Makra is „élhetett”, játéklehetőséget kapott. A legérettebb alakítást Csomós Maritól kaotuk. Vali ösz- szetett, bonyolult alakját rendkívül finom és szuggesztív színészi eszközökkel állította színpadra. Ennek a színésznőnek minden fellépése — legyen az drámában, vígjátékban — igazi színészi remeklés. Iványi József a tőle megszokott magas színvonalon oldotta meg feladatát, és ábrázolta a cinikusan bölcs barátot. Antal Anetta kellően butuska, ide- gesítően mintaszerű asszonyt formált a feleség szerepében. A szeretőt Baranyai Ibolya (mv.) formálta meg plasztikusan, robbanó temperamentummal. Kürtös István, id. Tatár Endre és Lengyel István egy-egv eoizódszereppel járult még hozzá játékával a sikerhez. Emlékezetes színházi este volt.------- -------- Sulyok László B eszélgetés versekről Az 1975. évi irodalmi színpadi napokon Szakonyi Károly^ A két róka című művében az egyik róka Demus József volt. Felejthetetlenül kedves, ötletes alakításáért sok helyütt hallom Balassa- I gyarmaton még ma is Róká- i nak szólí tani, emlegetni... ö csak mosolyog ilyenkor, és talán nem is érti, hogy ez milyen nagy és komoly elismerés. — Az érdekes az, hogy jóformán nem is kellett érte túlságosan megküzdenem —magyarázza nevetve. ■— Mint a Madách Imre Irodalmi Színpad tagjára. Molnárné. Mer- czel Erzsébet, a rendező, rámosztotta ezt a róka szerepei, t én az ő instrukciói szerint csináltam mindent. Igaz. tetszett a szerep, jókedvvel „színész- kedtem”, először életemben. És már az első nekifutáskor megkapta a zsűritől a „Legjobb férfi színész alakításért” járó különdijat. — Meg is lepődtem, és nagyon boldog voltam — emlékezik vissza. — Ezért a Róka „becenevet” se bánom, sőt... — Melyik nehezebb: a színpadi játék, vagy a versmondás? — A versimondás. ami inkább megdolgoztat. Annak ellenére, hogy nem először mondtam most ve:set Egerben, a Pest—Nógrád—Heves megyei szakmunkásképző intézetek területi szavalóversenyén. Általános iskolás korom óta sokat mondok verset. A szakmunkásképző intézet házi ünnepségein pedig rend iieresen. de 1973-ban eljutottam már Salgótarjánba is, a megyei versenyre, ahol második helyen végeztem. A balassagyarmati Szondy György Szakmunkásképző Intézet harmadéves autószerelő tanulóját szenvedélyesen érdekli a művészet, az irodalom Ezt a szenvedélyt megértik odahaza és az iskolában is. Az egri versenyen iskolai javaslat aLapjan vett részt. — Mi a nehéz a versmondásban ? — Megtalálni az alkatomnak legmegfelelőbb verset, azután azonosulni veie, befogadni a költő gondolatait, erezni és megértetni, ez nem könnyű, de mindig izgalmas feladat a számomra. Nagyon szeretem a verseket. — A szabadon választott verssel győzött, s úgy hallottam, hogy Jobbágy Károiy, a zsűri elnöke is megdicsérte ... — Igen. Molnárné ajánlotta Gál Sándor szlovákiai költő egyik versét az Arc nélküli szobrokat... Miről szóq ez a vers? Röviden: katonákról, leszerelésről, bekevágyról. Ke- kiszínü ifjú istenekről, akik arc nélküli szobrokká meredve, harminchatos sorokban menetelnek... Közben a „nagy termekben nagy emberek járnak, rendezik fájó dolgát a világnak” ... A verseny időpontjában éppen , sorozás volt Egerben. Számomra olyan lélektani szituáció volt ez, hogy talán azért is sikerült úgy elmondanom Gál Sándor versét, hogv első leltem. Beszélgetésünk óta az országos versenyt is lebonyolították: Demus József olt is első helyezést szerzett. Elekes Éva
