Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-13 / 85. szám
A FŰTÖBER nagybátonyl gyárában dolgozik Sulyok Imre festőszakmunkás, akinek jó munkájától függ az Itt gyártott termékek tetszetős kivitele, minősége. Lelkiismeretesen dolgozik, elégedettek szorgal mávaL —kj— Mi lesz a hat gyerekkel? Magán ügy, vagy sokak gondja? A törtömet első pillantásra magánügynek látszik, családi 'drámának, amilyenné a részeges apa tette. De hamarosan rá kell jönnünk, hogy ez sokkal több ember ügye, mint a közvetlen szereplőké. Olyanoké is, akik eddig nem tudtak, vagy nem akartak reszt venni benne azzal, hogy a családra tartozik. A régi helyzetet megváltoztató események márciusiban, egy késő délután , kezdődtek ... * A férfi ül a csöpp konyhában, és sört Iszik, Reggel vitt el 130 forintot, az utolsó pénzt otthonról, az asszony keservesen számol arra a három napra, amíg nem kapnak pénzt, öt gyereket etetni »légisem lehet tíz-húsz forintból. A férfi előbb fenyegetőzik, meg is üti az asszonyt, a legnagyobb lány sírva fakad — 11 éves —, de ez a jelenet már annyiszor ismétlődött, hogy az asszony szinte közönyös belenyugvással veszi. Aztán a szomszédok hallják, hogy a gyerek slfeitozni kezd, az asszony kijön a konyhából, már a vállán csurog a vér. A szomszéd rohan telefonálni, mentők, rendőrség! A mentőorvos később azt mondja: — Hát, asszonykám, ha az a sörösüveg a koponya tetején találja el, nem is tudom, lehetett volna-e még segíteni magán. Birtnyi Józsefet a rendőrség, élettársát a mentők viszik el. Futó Józsefék, a szomszédok befogadják addig az öt kisgyereket. Az asszony néhány nap múlva — saját felelősségére — hazamegy a megyei kórházból. A férfi ügyét gyorsított eljárással tárgyalják: az ítélet 10 hónap szigorított börtön. De mi lesz a gyerekekkel, hiszen az édesanyjuk még most sem rúd dolgozni? Enidrész Gábor, a nógrád- megyeri tanács titkára: — Hogyne emlékeznék az esetre, nagy vihart kavart. Amikor az asszonyt a mentők elvitték, azt mondta Futóék- nak, a gyerekeket sehová ne engedjék elvinni! Ugyanis már korábban ajánlottuk, hogy adja állami gondozásba, legalább a kisebbeket. Másnap én magam mentem Futóékhoz, és 300 forintot vittem, mivel ők etették a gyerekeket. Tudtuk korábban is, hogy Birimyi nem dolgozik, nem ad pénzt, ha ritkán dolgozott is, el itta. Az asszony maga keresett a gyerekekre, a tsz-ben állat- gondozó. A legkisebb gyereket, a hatodikat, tavaly Pestre vitték, állami gondozott, de csak addig, amíg 3 éves nem lesz. A tanács minden hónapban 530 forint értékű segélyt ad a családnak. Az édesanya, aki még mindig betegállományban van: — Kinn laktunk pusztán, egy éve, hogy a tsz-portára beköltöztünk. Azért Is mennyit rimándoktam! Nézzen körül! Se kerítés, se udvar, a ház, meg csupa víz. Ha esik az eső, föntről beázik, alul meg a padlóra bugyborékol a víz. De — örültem, hogy kaptam. — A családi pótlék 1600 forint — a 300, ami a kicsiért jár. Pestre kerül. Korábban 3000 forintot is megkerestem a tehenészetben. Aztán jött a rendelet, hogy asszonyok ilyen nehéz munkát nem végezhetnek, csak a növendékállatot gondozhatják. De ez a rendelet nekem majdnem havi 2000 forintomba került! Azelőtt se rúgott meg a tehén, tudok kézzel is, géppel is fejni. A saját felelősségemre is vállaltam volna az ot(maradást. Nem engedték... Mint utóbb kiderült, a család kezdetben 350 forintot kapott havonta a tanácstól, csak mostanában adnak 530-at. Számoljunk csak: naponta 35 forint táppénzt kap, ehhez jön a családi pótlék, és a tanácsi segély. Ebiből hatan élnek! Két gyerek óvodás, három Iskolába jár. Aki gyereket nevel, tudhatja, hogy mi minden kell számára azonkívül, hogv minden nap rendesen ehet. Most a gyerekek megszabadultak a részeges apától, nem kell többé félelemben éir.iOk — az asszony úgy mondja, többé nemhogy, egy fedél alatt, de egy községben sem akar ezzel az emberrel élni. De mégis, ez a vékony kis asszony az egyetlen kereső, hamarosan a hatodik gyereket is visszahozzák Pestről, s nyilván még több kiadása lesz. Erre azt mondja mindegy, csak a gyerekeivel maradhasson, különben nincs is értelme ennek a küszködésnek. A család története magánügy is lehetne, ha nem volna a hat gyerek. És a népesedés- politikai határozat megjelenését követően is volt, aki ezt mondta: ugyan, minek szült ennyi gyereket? Ha állami gondozásba adnák őket — amire minden jogcím meglenne — példás anya volna? Reméljük, a történet eléggé egyedülálló, de ennek a hat gyereknek a sorsa is fontos annyira, hogy felhívjuk rá a figyelmet! Orosz Júlia Pár pillanatig várni kell. amíg előkerül Freistag János- né, a diósjenői VILTESZ szövetkezet egyik ügyes kezű asszonya. Arról beszélgetünk, hogy miként vált a szövetkezet dolgozójává, illetve munkássá, eközben közéleti személyiséggé? — Huszonöt évig háztartásbeli voltam. Amikor a gyerekek kirepültek a családi fészekből. úgy gondoltam, én is megpróbálkozom az üzemi élettel. Megtehettem, mert ahová igyekeztem, az az üzem helyben volt. Kezdetben minden szokatlan, furcsa és új volt. Már az első napokban kitűnt érdeklődésével, szorgalmával, kézügyességével. — Itt ismertem meg, milyenek az üzemben dolgozó emberek, mit jelent az: kollektívában élni. — Milyen tapasztalatai voltak? — Nehéz, de szép feladat a dolgozókkal bánni. Érteni kell a nyelvüket, együtt érezni és gondolkodni velük, határozott igent mondani, amikor megvan annak a feltétele, nemet, amikor a kérést nem lehet teljesíteni. — Önnek sikerült megértetni mágát dolgozótársaival? — Ügy érzem, hogy igen. Azt a munkát, amit rámbíztak mindig elvégeztem. a keresetemmel is meg voltam elégedve. Talán azért alakult így, mert kedvvel dolgoztam Szerintem az immel-ámmal végzett munkának soha sincs meg az eredménye. Ifjúsági parlament Vitázzunk! TÜT LEEJTENI is bajos lett volna, olyan sűrűn ültek az asztaloknál. A Kohász Művelődési Központ egyik termében csaknem százan jöttek össze a Salgótarjáni Kohászati Üzemek első ifjúsági parlamentjére. A hengermű nyolcvan fiatalján kívül sokan voltak vendégek is, akik 'tájékozódni akartak: hogyan is kell ezt az új fó* rumot lebonyolítani. Elhangzott Laczka János gyárrészlegvezető beszámolója. majd Agócs Jutka, hengerműi KISZ-titkár ezt mondta: — Most pedig beszélgessünk! Hallottátok a beszámolóban a kifogást, hogy nincs közvetlen kapcsolat a gyár- részi egyezetés és a fiatalok között. Itt az alkalom, kezdjük meg a kapcsolat kialakítását, most. azonnal! Nem kellett a felszólítást megismételni, a hengerműi fiatalok kész mondanivalóval jöttek a parlamentre. Elsőnek Stoff Józsefeié nyújtotta fel kezét: — Többen tanulnak közülünk középiskolában, gimnáziumban is levelező tagozaton. Már eddig is voltak, akik abbahagyták, mert egyszerűen nem tudunk műszakot cserélni az iskolanapokon. Akadt aki harmadikból maradt ki. mert elege volt, hogy örökösen könyörögni keilett a munkatársaknak a műszakcsere miatt Jó lenne, ha a gyárrészlegvezetés segítene ebben a tanuló fiataloknak. Bolyós László az idősebb „szakik” és a fiatalok közötti kapcsolat egyes jelenségeit bírálta: — Sokszor az idősebbek húzzák vissza a fiatal dolgozót, mondván: „minek hajtasz. te kis zöldfülű, csak eltolod a normát!”. Pedig a legtöbb fiatal azért jön a gyárba, hogy hajtson, hogy tegyen valamit az asztalra. Ha alakítanánk egy ifjúsági üzemet, nem lenne ilyen problémánk. Az első néhány hozzászólás meghozta a kedvet az őszinteséghez. Nem előre fogalmazott mondatok hangzottak el, hanem „ami a szívünkön, az a szánkon’’ jelszóval arról esett szó. ami a hengerműi fiataloknak valóban fáj, amit szeretnének jobban, eredményesebben csinálni. Babindali Piroska, a munkakörülményeket sérelmezte: •— Nehéz munkát végzünk a DEXION-üzemben, egészségre ártalmas anyagokkal dolgozunk. Javarészt fiatal lányok tevékenykedünk együtt, 40 kilós, dobozokat. 56 kilós kötegeket. kereteket emelgetünk, tologatunk. Műszakonként 10—13 tonnát kell megmozgatnunk. A többiek nevében is kérem: köny- nyílsének a munkánkon! A GYARRÉSZLEG csaknem minden második dolgozója 30 éven aluli fiatal. Nem véletlen, hogy a tanulásról többen is beszéltek. Palla László például a nyolc általános elvégzésének megkönnyítésére mondott javaslatot és brigádja nevében felajánlotta, hogy segítik a tanulókat. Túrán Sándor az oktatási osztálynak címezte mondanivalóját: — Ne csak anyagilag támogassák a levelező tagozaton tanulókat! Nem ártana olykor egykét emberi szó sem. Ha néha érdeklődnének, milyen problémái vannak az embernek, mert az mindig van. Tarján András az ifjúsági törvényre készített igazgatói utasításról mondott bíráló szavakat. — Kevés benne a néven nevezett felelő» ég a határidő. így aztán a számonkérés igencsak nehéz lesz. A KISZ-nek egyetlen pontban van egyetértési joga. ezt kevésnek találom. — Azt mondják, sok a vándormadár a fiatalolt között — kezdte mondandóját Csongrádi Gyula. — Amikor én idekerültem fél évig minden munkahelyen megfordultam, ismerkedtem. Most az új dolgozó egy helyet ismer csak. ha az nem tetszik, felmond. Miért nem lehet a bevált gyakorlatot átvenni? Diósi János az újítások népszerűsítése mellett emelt szót. — Sok fiatal áll elő használható. okos ötletekkel, de van olyan tapasztalat, hogv „állj már le, srác’’, jeligével elveszik a kedvét. Nem lenne szabad ezzel elintézni a javaslatokat. Kritikai megjegyzéssel állt elő Sípos Ákos is: — Társadalmi munkát vállalt a brigádunk a baglyasi bentlakásos iskolának. Már csak ' kiselejtezett anyagokat kellett volna vételezni a gyárnál, az ellenértékét az iskola térítette volna. Az anyagot nem kaptuk meg. azzal az indoklással, hogy a gyárnalr nincs az iskolával szerződése. Segíteni csak akkor lehet, ha előtte szerződést írunk alá? AMI AZ ŐSZINTESÉGET illeti, abban igazán nem volt hiba a hengerműi fiatalok parlamentjén. Igaz. a párbeszéd javarészt a fiatalok é» a gyárrészlegvezetés között zajlott le, a fiatalok egymás közötti vitájának kevés hely maradt. De elhangzott az a javaslat is, hogy ne legyen vége a vélemény- cserének, a gyárrészlegi par- lamenttel. folytatódjék a beszélgetés üzemi szinten is. „Ne csak a főnöknek dobjuk a labdát, vitázzunk egymás között is!”. Ezeknek a beszélgetéseknek fiatalok és idősebbek, vezetők és beosztottak egyaránt csak hasznát vehetik. Szendi Mária Kedvezményes szén- és brikeftvásár A cfm elolvasása után bizonyára akad, aki azt mondja, hogy tavasszal nem vásárol téli tüzelőt. Természetesen nem kötelező, pénzét és idejét mindenki úgy osztja be, ahogy akarja és tudja. Mégis megfontolandó a dolog, mert az előrelátó ember akkor vásárol, amikor Jóval olcsóbban kapja, amikor áru is van, és amikor fuvart is adnak. A Nógrád megyei TÜZÉP- és AFßSZ-telepeken április 1-től magánszemélyeknek mázsánként 10 forinttal olcsóbban adják a ká- nyási szenet, a dorogi brikettre pedig 15 forintos kedvezményt adnak. A kedvezményes vásár kiterjed a dolgozók és a nyugdíjasok hitelakciós tttzelőutalványaira is. A bányászilietményesefc közül azok részesülnek kedvezményben, akik forintösszegre meghatározott utalványt kaptak. Vállalatokra, közületekre, TÜZÉP- boltokra és magánkiskereskedőkre nem terjed ki a kedvezményes vásár, viszont a központi fűtéses épületek lakőbizottsága engedményes áron vásárolhat szenet és brikettet. Az árleszállítás időszakos, tehát a mázsánként! 10, illetve 15 forintos kedvezmény meghatározott mennyiségű tüzelőre szól. Érdeklődésünkre a TÜZÉP salgótarjáni telepén azt a választ kaptuk, hogy jelenleg kányási kocka és dorogi brikett kedvezményes áron kapható, készpén« zért és hitelakciós utalványra is» A Volán Vállalat a tüzelőszálh- táshoz most megfelelő gépkocsit tud adni, jelenleg három-nég v napon belül házhoz szállítják a megrendelt tüzelőt. A nyugdíjasoknak mázsánként egy forintos szállítási kedvezményt is adnak. A téli tüzelő beszerzése különösen a nagyobb családos, kiskeresetű embereknek okoz gondot. Államunk országosan 110 millió, forintos költségvetési támogatást adott erre a célra. Az időszakos szén- és brikettvásárlás meghatározott szénmennyiségre szól, tehát a kedvezményes vásárlással addig lehet élni, ameddig a készlet tart. Munkásarcok • •.Sajnálom, hogy későn kezdtem... Ez a helyes felfogása tükröződött minden cselekedetében. Észre sem vette, szinte máról holnapra belecsöppent a közösség szolgálatába. Megválasztották tanácstagnak, a Hazafias Népfront járási küldöttének, majd a nőbizottság elnökhelyettesi tisztségét ruházták rá. — Sajnálom, hogy ilyen későn kezdtem ... — Én is így vélekedem — állítja határozottan a telep vezetője. — Freistagnénak soha sem kellett kétszer szólni, ha segítségre volt szükség. — Szívesen tettem, mert nem azt néztem, hogv müven munkával bíztak meg. hanem azt. hogy milyen célt szolgálok vele. Űj beosztásomban, a meóban is szívvel-lélekkel dolgozom. Eddig még nem tudtak olyat kérni tőlem, amit ne végeztem volna el. Valószínű, egyéb, más vonzó emberi vonása mellett rzt a jó tulaldonságát is figyelembe vették, amikor a kislét- számú pártaiaoszervezet úgy döntött, hogy felveszi tagjai sorába. Az eltelt idő alatt pedig Freista«né bebizonyította: többre kénes. Párt titkárhelyettesként saját Példájával és meggyőző szavaival szolgálja a közösséget, teszi vonzóvá a párt politikáját. — Alapszervünk létszáma mindössze hat fő, de bízom benne, hogy 'rövidesen új, jó emberi tulajdonságokkal rendelkező. a közösséget szerető, azt szolgáló párttagokkal gyarapodunk. E gondolat kapcsán említi: — Amikor bejelentettem, hogy ideiövök dolgozni, akkor férjem ellenezte. Most meg örül annak, hogv felesége ilyen megbecsülésben részesül. Szóba került a fiatalság is. Azt mondja. Tevékenyebbek is lehetnének. Szeretném, ha a mi felfogásunkat és a közösségi tevékenységünket minél többen átvennék. Sajnos, többen húzódoznak ettől. Nem a türelmetlenség mondatja ezt velem. Lehet, hogy mi, akik nehezebb körülmények között nőttünk fel. váltunk önállóvá, másként értékeliük a mostani jót. mint ők. akik már beleszülettek a lóba. a gondtalanabb életbe. Sajnálom. hogy ilyen későn kezdtem. örülnék, ha most lehetnék 30 éves. Biztos, hogv sokat tanulnék. Sajnos, erre nemigen jut idő. Eljártak fele tem az évek. Munka után otthon vária a kert. a házimunka és 80 éves édesanyja. Ha megfárad a munkában —. mert ez is együtt jár az élettel — megpihen, aztán újult erővel folytatja. Azt vallja: az alkotó, a tevékeny munka adja az élet értelmét. Eredményes munkájáért jutalomképpen hat napot töltött Prágába', a nemzetközi nőnapon oed g megkapta a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitün'etés:. — Amikor hazajöttem Külföldről. akkor tudtam m?-’ az örömhírt. Hirtelen úgv éreztem: talán etrv kicsit sok ’e-z az örömből. Mi tagadás, jólesett az elismerés. Nem azért, mert rám esett a választás, de meg kell mondanom: igazságosan ítélkezik a teleo vezetője és a pesti főnökség. Legalábbis én így érzem ... * Rövid munkásmúltia lehet, hbgy hasonlít sok más kezdő asszonytársáéhoz, akik nemrég indultak el a munkássá válás útján, de még nem jutottak el addig, mint ő. Példáia egyértelműen és világosan bizonyítja: az érvényesülés útja minden új dolgozó számára nyitva van. Vagy ahogy mondani szokták: mindenki a kezében hordja a marsallbotot. V. E. NÓGRÁD — 1974. április 12., péntek 5
