Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-07 / 80. szám

\iolcvan été termel a ialgólarfáai sílíiiiey^yár AMIKOR Schwartz A. es fiai budapesti üvegkereskedő közkereseti társaság tulajdo­nosai iparigazolvány birtoká­ban 1893 novemberében be­advánnyal fordultak a Buda­pesti Kir, Kereskedelmi és Váltótörvényszékhez, hogy az akkori Alsó- és Felső-Pál- taiva kisközségben üveggyár­tásra kiterjesztett tevékenysé­güket a kereskedelmi cégjegy­zékbe vezessék be, nem gondol­ták. hogy elhatározásuk az ország üvegiparának jelentős határköve lesz. Pedig az lett!’ Hiszen a trianoni békeszerző­dés óta hazánk egyetlen hú­zott módon gyártó síküveg­gyára maradt, melyben az ÜM. Salgótarjáni Síküveggyár ősét tiszteli. Nyolcvan éve, 1894. január­jában, a jelenlegi gyár petri- csésze üzemének helyén, 200 ezer akkori forint befektetés­sel kezdte meg az üzemét a Schwartz-féle solintáblaüveg- gyár. Kedvezett a telepítésnek a bamakőszénbányák közelsé­ge, s az, hogy Pálfalva már 1867 májusától vasúti össze­köttetésben állott a főváros­sal. A hazai táblaüveggyártó üzemek között a pálfalvi volt az egyetlen, és a múlt század végén csak négy olyan üveg­gyár létezett az országban, ahol széntüzelésre rendezked­tek be. Ezért az állam öt évi visszafizetésre 25 ezer forint kamat nélküli kölcsönben és J 894—1908 között adókedvez­ményben részesítette a gyárat A pálfalvi üzem termelőka­pacitása az alapítás évében többek között 1 Siemens rendszerű, 21 méter hosszú es 4x5 méter olvadékfelületű, generátorgázzal fűtött. 6 üveg­fúvó hellyel és 2 dobbal el­látott kádkemencéből, 3 nyúj­tókemencéből és több mű­helyből állt. A TABLAÜVEGGYAr már az alapítás évében országos je­lentőségű volt, hiszen a 140 munkást alkalmazó üzem belga eljárással 300 000 négy­zetméter (2 milliméterre át­számított érték) 2,3 és 4 mil­liméter vastagságú fúvott, finom síküveget gyártott, ami az ország 7 tábla- és 8 öblösüveggyárban előállított síküveg mennyiségének 38,1 százalékát jelentette. A gyár története igen vál­tozatos. A cseh dömping miatt 1898-ban kénytelen volt üzemét beszüntetni. A hazai síküvegszükséglet lényeges emelkedése folytán azonban 1906 júliusában ismét termel­hettek. Az újbóli üzembe he­lyezés Pock Jenő felvidéki üvegyáros nevéhez fűződik, aki a kádkemencét fazekas­kemencére átépítve, s az egész gyárat korszerűsítve, ál­lami szubvencióval kezdte meg a termelést. Itt készült az ország legjobb minőségű táblaüvege. A szükséglet nö­vekedése Pockot 1912-ben egy újabb fazekas- és nyújtóke­mence építésére késztette. Az első világháború kitöré­sekor ismét be kellett szün­tetni a termelést, s csak 1917- ben fújhattak ismét, de csak korlátozott mennyiségben üveget. Ekkor azonban már a budapesti központú Feketeer­dői Üveggyár Rt. a tulajdo­nosa. Az új tulajdonostól 1919. november 15-én a fővárosi „Mercur” Váltóüzleti Rt. vet­te birtokba a gyárat, mely­nek 75 000 korona vételárát 1920 február elején fizette ki. A pénzintézet, mint a bécsi központú Mercur Wechselstu. ban AG. leányvállalata, az éredekkörében levő síküveg­gyárból az 1920. február 25-én tartott alakuló közgyűlésen 5 millió korona alaptőkéjű ön­álló részvénytársaságot alapí­tott A kibocsátott részvény közel 100 százalékát a bank jegyezte. A fiatal Zagyvapálfalvi üveggyár Rt. alapvető válto­zást hajtott végre. 1929. no­vember 24-én az utolsó üveg­henger készítésével búcsút vettek a kézi munkás sikü­veggyártástól, s még abban az évben áttértek a gépipari táblaüveggyártásra. Krisztianzen svéd mérnök tervei szerint készült Siemens rendszerű félregeneratív és félrekuperatív kádkemence az új hutacsarnokban éjjel-nap­pali üzemmel 1929. december 24-én indult meg. Az üveg húzására 6 darab belga gyárt­mányú, egyenként 156 centi­méter szájnyílású Fourcault.- rendszerű húzógépet állítottak be. Az átállás nem volt zök­kenésmentes, a kemence élet­tartama is rövid volt: így a gyár kiadásai egyre emelked­tek. Közben a társaság rész­vényeinek 85 százaléka a cseh táblaüveggyárak társasága ke­zébe kerülve a cseh mérnö­kök kemencemődosítást és gyárátépítést határoztak el. A tőkeigényes munkák miatt az 1 250 000 pengő részvénytőkét kétszeresére emelték fel. A2 újjáépítést 1930 novemberé­ben be is fejezték. Az 1931. február 11-én termelését meg­kezdő és azóta kisebb módosí­tásokon keresztülment, de a régi rendszerrel üzemelő 783 tonna befogadóképességű kád­kemence ma is az ország leg­nagyobb kemencéje. A JÖVEDELMEZŐ vállal­kozás, mely 1939-től exportte­vékenységet is folytat, hosszú időn át külföldi érdekeltség­ben állt. Például 1942-ben több mint 90 százalékában cseh, angol, svájci és ameri­kai részvényesek voltak a tu­lajdonosok. A gyárnak szomorú korsza­ka volt a második világhábo­rú utolsó szakasza. Anyag- szállítási nehézségek miatt 1944. november 4-én beszün­tette tevékenységét, majd de­cember 17-én a német pa­rancsnokság rendelkezésére fontosabb gépeit Teplitz- Schönauba hurcolták. A felszabadulás után csak 1946 augusztusában indította meg ismét a termelést, és 1949 decemberében állami tu­lajdonba kerüli További történetéből kie­melkedik 1960 áprilisa, (ami­kor üzembe helyezték a má­sodik gyáregységet, a Zagyva II. üzem kemencéjét, 1964 de­cembere, ekkor indították meg a járműipari biztonsági üveg gyártását, 1965 júliusa, amikor a petricsésze előállí­tása kezdődött meg, majd 1969, a földgáztüzelésre való áttérés éve. Időközben niég bővült a választék: síküveg- tálka, zománcezott, edzett üveg, üvegcsempe, üvegmoza­ik és csiszolt bútorüveg gyár­tását is megkezdték. A gyár további életében is­mét döntő változást hoz az 1970—1975. között folyó 365 millió forint értékű beruhá­zás, melyből létrehozzák a Zagyva III. gyáregységet, és egyéb fejlesztést hajtanak végre. A termelés megindulásá­nak 80. évfordulóját ünneplő gyár méltán lehet büszke az évfordulót megelőző év ered­ményeire. Az 1665 dolgozót alkalmazó üzem 9,3 millió négyzetméter (2 milliméteres alapra számítva) síküveget, 1,3 millió pár petricsészét és 1 millió darab síküvegtálkát állított elő. A síküveg 32 százaléka exportra került, melynek 99,8 százalékát kapi­talista országok (USA, Hol­landia, Olaszország, NSZK. Anglia, Ciprus, Tunisz, Líbia) kötötték le. Mind az export mennyisége, mind a termelé­si érték (333 millió forint) és a nyereség (62 millió forint) szempontjából az 1973-as év rekord esztendőnek tekinten­dő. A JUBILEUMI év alkal­mából e cikk szerzője az ösz- szegyűjtött dokumentáció, a síküveggyár támogatása és az üvegipar veteránjainak visz- szaemlékezései segítségével könyv alakban Is feldolgozza a gyár múltját, bemutatja jelenét és vázolja jövőjét. Dr. Gajzágő Aladár Hl év a nyugdíjig „Amíg azt meg nem nézem... Cement —- hamuból Kiváló minőségű építőanya­gok készíthetők a vulkanikus hamuból. A grúz építőanyag­ipari tudományos kutatóin­tézet szakemoerei megállapí­tották, hogy többek között cement és beton is készíthető belőle. Speciális kemencék­be való edzés után a hamu megváltoztatja kémiai össze­tételét és nagyszerű saválló­vá válik. Grúzia területén számos vulkanikus hamule­lőhely található, melyeknek rétegvastagsága helyenként elér) a 20—25 métert. Ilyen hamulelőhely található az ország számos más körzeté­ben is. •. — _____________ Néhá ny adat Csehszlovákiából A komlót — a világhírű cseh sör alapanyagát kilenc ezer hektáron termesztik. Ami meglepő, hogy szőlőt en­nél^ sokkal nagyobb területen találunk: 34 ezer hektáron; ebből 24 ezer hektár Szlová­kiában van. A tízezer hektár cseh szölőföld aromás, de bizony savanyú bort ad Még Prága határában, sőt onnan észak-nyugatra, a Moldva és az Elba összefolyásánál levő őri királyi székhelyen. Mel­léiben is találunk szőlőt. Ide TV. Károly telepített szőlőül­tetvényt, amelynek borát ex­portálják is. ŰJ ELEKTRONIKUS ZSEBSZÁMOLÓGÉP Az erfurti Funkwerk „Mi­nirex ’73.” elnevezésű elekt­ronikus zsebszámológépének hossza 140, szélessége 80, ma­gassága 32 mm, súlya 350 gramm. Az új zsebszámológép alig foglal több helyet, mint egy golyóstoll, elvégzi a négy fő számolási műveletet, to­vábbá az osztást és szorzást — egy állandóval. Ügy temerik Bagó Józsefet, a pásztói termelőszövetkezet tagját, mint a Leg lelki is.m e re- teseb'b dolgozók egyikét Ti­zenhárom éve annak, hogy a gazdaságban tevékenykedik. Nem tartozik a legfiatalabb munkaerők közé. hisz már túl van a hatvanadik éven. s a neve előtt ez áll: „idős’’. Vi­lágéletében földműveléssel foglalkozott. Mint egyéni gaz­dának meg kellett küzdenie a megélhetésért. Szárazsággal, esővel, kártevőkkel viasko­dott. Még azt sem mondhat­ta. túlzás nélkül, hogy kisüze­mi módszerekkel dolgozott, annyira „kisüzemi” volt. Ami" kor a szövetkezet megalakult, nem ©okát teketóriázott, be- lépett a gazdaságba. — 1965 novemberében ti­zenhét tehenet bíztak rám. Azóta is az állatokat gondo­zom — mondja. Kihasználja a tavaszi jó időt. Sok a házkörüli tenniva­ló Ott szorgoskodik az udva­ron. szőlőkarókat farag akác­ból. Kidolgozott, kemény iz­mait akármelyik fiatal meg­irigyelhetné. A hosszú évek munkája tette olyanná, mint a vas. Az istállóban huszonöt te­hén van a keze alatt. Szép állatok, majd kicsattannak az erőtől. Bagó József érti a módját, úgy kezeli, mintha a sajátai lennének. Azoic is, hisz nemcsak dolgozója, egyik tulajdonosa a gazdaságnak. Nem is akármilyen. Tavaly ő fejte a legtöbb tejet. Megvolt az éves 3000 liter átlagosan. — Mióta közösen fejünk c-'ökkent valamit... Ennek is megvan a maga oka. Az állatok nem egyfor­mák. A takarmányellátás sem kifogástalan. Akadnak Bagó Józsefnek, olyan munkatársai, akik egyszer-kétszer elkésnek a kezdésről s ez máris meg­látszik a tej mennyiségen. Az idős állatgondozó az ilyen je­lenségek mellett ritkán megy el szó nélkül. Az emberek ez­ért is becsülik. Értük veti fel a problémákat, közös dolgaik­ért fáradozik. Talán éppen emiatt a Pavlov Szocialista Brigád vezetőjének is megvá­lasztották. — Az idén már lemondok erről a tisztségemről, öreg va­gyok. átadom a helyem a fi­ataloknak — magyarázza szín" te ellentmondást nem tűrő hangon, majd eey sóhaj köze­pette hozzáteszi: — öt évem van még a nyugdíjig. Látja, ezen kell még javítani, a korhatár csökkentésén. Sok a hasonló korú dolgozó a tsz-ben. Meg­érdemlik már ,a pihenést. Nem maga miatt mondja, pedig neki is elkelne a pihe­nés. Ő azonban dacol az idő­vel. Hajnal háromkor kezdi a munkát, délelőtt még kisza­lad a szőlőbe. Metszeget, ka­pál. mikor mi a tennivaló. Késő délután már megint az istállóban találni. Se vasár­nap, sem ünnep nincs számá­ra.: Este megbeszélésekre hi­vatalos. mint a termelőszövet­kezet vezetőségének tagja. Nagv élettan aszta 1 a tát ezeken az értekezleteken is kamatoz­tatja. A vezetők kiváncsiak a véleményére. .Különösen, hogy a szarvasmarhaprogram vég­rehajtása során komolv fel­adatok előtt állnak a Pásztói termelősaöi vetkezet dolgozói. »I T- Szén terveink vannak. A szarvasmarha-telep évről évre fejlődik. Az a célunk, hogy a hústermelésre álljunk rá. de addig a tejre is szükségünk van. Az emberek tudják, mi a feladatuk. Nekünk kell azo­kat végrehajtani — magyaráz' za Bagó József. A négy évvel ezelőtt vesz­teséges szövetkezet fejlődése valóban ugrásszerű. Bagó Jó" zsefék akkor sem voltak el­keseredve. Tudták: nehéz esz­tendők következnek, de előbb" utóbb újra a régi kerékvágás­ba kerülnek vissza. Most ez­en az úton haladnak. Nem könnyen. — A tavalyi szárazság mi­att kevés a takarmány. Taka­rékoskodnunk kell. Az ágaza­ti rendszer is ezt szolgálja többek között. Reméljük, jö­vőre már könnyebb dolgunk lesz... A bizakodás nem alaptalan. A szanálás óta eltelt eszten­dők eredményei is ezt bizo­nyítják. — Valami új technológiáról beszélgetnek a vezetők. Rop­pant kíváncsi vagyak rá. Ál­lítólag a tejet vezetéken szál­lítják majd a tej házba. Amíg azt meg nem nézem, nem me' gyek nyugdíjba — így fogad- kozik az idős állatgondozó. A technikától nem idegen­kedik Bagó József. Tudja ez a jövő útja. Fiának azt taná esolta: válassza a traktoros' szakmát. Szót fogadott, i Abb\ bízik, hogy évek múltán ő is ugyanolyan elismert dolgozó­ja lesz a gazdaságnak, min* most édesapja. Idős Bagó Jó­zsef. Szabó Gyula Címkegyáriak —■ —- " II» ........... F rissen szántott föld és fen/yveserdő illata üli meg n völgyben a régi bánya irodaépületét, melyet az országúton csak egy tábla hirdet: Kistelek. Azután a köves, közel kéi- kilométeres kacskaringós bekötő út végén megpillanthatjuk a szürke falú épületet, mely a figyelmes szemlélő számara sem árulja el, hogy üzemet rejt falai között, mindössze 30 aolgozóval. A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat „címke­gyára” ez, ahogy a környékbeliek hívják itt, Mátraszelén és Jánosaknán. A dolgozók nagy többsége nő. Fiatalok, idő­sebbek egyaránt, de mindjárt az üzem indulásánál megta­lálták a közös hangot: dolgozni kell. Ez nyolc évvel eze­lőtt volt. Ma már természetes, szorosan életükhöz kapcso­lódó folyamattá vált a munka. Jó évet zártak a tavalyival, és az eddig eltelt hónapok is kiemelkedő eredményeket jó­solnak. A munkaerő-vándorlás elenyésző volt az évek so­rán. A kezdő „csapat” mindig maradt. Élüzem. Nem kür- töli világgá semmiféle tábla a bejárat fölött. Ok csak egy­szerűen élüzem. Ez rangot és nagyobb követelményt jelent. Ennek jegyében élnek, dolgoznak itt az emberek. Zsidói Istvánná a nyomásra' tapadó címke gyártásának mestere Ebben a profilban gépmester­képzés nincs az országban. Piff- ka Sarolta itt tanulta szakmá­ját, mint átképzős, s ma már ő is önállóan dolgozik Kazinczi István a „mindenes” TMK-s. „Kellene még egy em­bér”, de nem panaszkodva mondja Az üzem „öregje" járási József vésnök. ütvén éve dolgozik szakmájában. Rövidesen nyug-; díjba vonul. jó pihenést kívúJ nunk Bíbók László képriportja NÓGRÁD — 1974, április 7., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom