Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

Egy cí „Egy vagon csomagot elküldtem már én... „Vagonba sem férne a sok csom...” ba kerül* az iskolázta tás. La­pu j tőn nincs aki annyi cser magot elküdött, mint én. Egy vagonba belesse menne talán. Amikor a fiam Moszkvában volt. mindig küldtem valamit, hadd örüljön a gyerek. A gyerekek kiröpültek. Az egyik Salgótarjánban, a má­sik Siófokon, a harmadik Bu­dapesten, a Cordatic Gumi­gyárban dolgozik. — Ha tehetik, mindig jön­nek. Így is ritkán adódik, hogy az egész család össze­jöjjön. Jó gyerekek az enyé­mek. Ünnep-, név-, vagy' szü­letésnap nem múlik el aján­dék nélkül. Vettek már cent­rifugát, mosógépet, csillárt. Pedig mindig mondom: Édes gyerekeim, nincs nekünk még segítségre szükségünk. Majd ha lesz, én, az anyátok szólok nektek... A nagymama mosolyogva meséli, hogy nemrégiben, ami­kor Pesten járt, az Ivánék kisfia — az édesanyja orosz — nagy örömmel fogadta a nagymamát: — Bábuska, Gizuska hoz- tad-e a Laczkó Rózsát? Az udvaron ragyogóan süt dig egészségesek voltunk, az Ugyanis a tehenünket Ró- a nap. A háttérben a Karan es uram meg szorgalmas, dolgos zsának hívják. A gyerek má vonulatai kéklenek. A közeli ember. sik nagymamája Leningrád­kertekben zöldülni kezdenek . . «wmá« után ban lakik, ott sem igen lát­a fák. Igazi tavasz, öröm kint 1önnek elő Hogy Laci a leg- hat állatokat. Most négyéves. lennt- idősebb fiú mindig ' orvos nagyon aranyos naert or-Qs^ul Laczkóéknál Karancslapuj- akart leami. Amikor doktorrá is. magyarul is egyformán be­ton. az udvarom mindenütt avatták a pesti egyetemen, az szél. gyerekjátékok. Amott kis bi- egész család ott volt. Tibor, a Laczkóék egy család a sok ciikli. Mellette egy piros sáp- középső, egy ideig gyógysze- közül, akik Nógrád megyében ka hever. résznek készült. Fel is vették élnek. — A kertajtót muszáj min­dig kulcsra zárni, mert Tibi­ké már igencsak ágaskodik.— panaszkodik tréfásan a nagy­mama, Laczkó Lajosné. Mert két unoka Siófokról most itt „nyaral” a nagyma­mánál a faluban. — Két napja hozták le őket a fiaméit, ök Jugoszlá­viába készülnek egy kis uta­lásra. Örülök nekik. Bárme­lyik jön az öt unokánk közül mindegyiket egyforma szere­tettel fogadjuk. Laczkó Lajosék három gyer­meket neveltek. Valamennyi diplomát szerzett. A legidő­sebb és a középső fiú orvos lett, a legkisebb Iván vegyész- mérnök. — Rá különösen büszke a család. Iván ugyanis Moszk­vában végzett, az ottani egye­temen. i Az édesanya itt egy pilla­natra külön elábrándozik. — Iván mindig nagyon jő tanuló volt. Első osztályos ko­rától kezdve színjeles. Az egyetemet is vörös diplomá­val fejezte be. Joggal va­gyunk rá büszkék. A faluban nincs is még egy ilyen. Laczkó Lajosék mindig so­kat dolgoztak. Az édesapa nagyon szép és régi mester­séget választott Kerékgyártó. A felesége közbeszól: — Volt is keletje azoknak a kerekeknek, amiket ő csi­nált. Az egész Kanancs völ­gyéből ide jártak Ldtkétől az egyetemre. Aztán hirtelen egészen Tarjánig. Volt úgy, úgy döntött, mégis fogorvos hogy még Ceredről is jöttek, lesz. Az egyetemen ismerke- hogy megcsinálja az uram az dett meg a feleségével is. eltörött kocsikereket. Most Siófokon dolgoznak. Laczkó bácsi hosszú ideig övék a két „nyáraló” gyerek, kisiparos volt Amikor Ka- — Nagyon érdekes ez. — rancslapujtőn szervezték a meséli a nagymama. — Ami­termelőszövetkezetet, ő is be- kor az én gyerekeim szület- lépett Bognárként alkalmaz- tek. mindegyik között négy Iák. év és — Ez annyit jelentett, hogy van. Mintha csak megrendel- jóformán minden famunka tűk volna. Az öt unokám meg keresztül ment a kezén. Csá- két év alatt született Jófor- nált 6 tetőszerkezettől kezd- mán alig van közöttük korkü- ve mindent. Becsülték a kő- lönbség. zösben. Csak közbejött az ál- A szülők mind a három fi- landó derékfájás. Szorgalmas, ukat egyformán szeretik. Ez becsületes ember volt az én természetes is. De Laczkóné uram, aki csak a családjának, még külön elmeséli, hogy a a gyerekeinek élt. Rokkantsá- legkisebb, Iván, elsős korától gi nyugdíjat kap, de még mindig tovább akart tanulni most is höl ezt, hol azt esi- Tehetséges gyerekként indult, nálgat. Tudja, úgy van ez. Bizonyíthatja ezt a Kökény hogy aki egész életén kérész- meg Jászberényi tanár úr is... tül dolgozott, az öregségére Amikor az én gyerekeim még­sem tud tétlenül ülni... születtek, még nem tudtam. Laczkóék mind a három fi- mi lesz belőlük. A lehetőséget ukat taníttatták. László és mind a három megkapta. Él- Tibor orvos, a legkisebb fiú tek vele. mérnök lett. — Nehéz három gyereket — Tudja kedves mint a iskoláztatni, diplomát adni a mesében. Egyszer volt, hol kezükbe. Ha nincs a fe’.szaba- nem volt, sok gond. baj volt... dulás nem is sikerül. Kaptak Az a szerencsénk, hogy min- ösztöndíjat, de még így is sok­Hazánk más ország lett! n 90 pvpa me8lett ember az, aki 1?45­c v ben. hazánk felszabadulásá­Az unokák vidáman játszanak a napfényes udvaron. A nagymama így búcsúzik: — Az uram is, meg én is sokat dolgoztunk egész éle­tünkben. de megvan az ered­ménye. A gyerekeinkből em­bert neveltünk. Építettünk melléje egy házat. Nem is kell más öröm, meg boldog­ság már nekünk, mint a fia­asriyaa «««««**■■■ Csata! Erzsébet ben, hazánk felszabadulásé nak évében született: erről a sorsforduló esztendőről semmilyen közvetlen élménye nincs; mindaz, amit tud, csak képekből, fil­mekből, leírásokból és családjának elbeszélé­séből ismert előtte. Belép tehát a harmadik ikszben egy egész nemzedék, amely a kis­ded kortól a meglett korig úgyszólván bio­lógiailag is együtt fejlődött az új világgal. Az utódnemzedéken belül vannak termé­szetesen, akik még az ötvenes évekre se emlékeznek, s harcok, küzdelmek, megráz­kódtatások és mélyreható változások sorát még nem tudatos fejjel élték végig, s felnőtt egyéniségük kialakulása már a szocializmus alapjainak lerakása utáni évekre esik. Nagyon nehéz számukra híven érzékeltet­ni, hogy milyen Magyország volt az a régi. amelynek romjai fölött kellett felépíteni az újat. A tárgyi világ leírása még viszonylag könnyebb, hiszen az egykori képek, filmek aránylag híven visszaadják, hogy nézett ki akkor egy magyar falu, egy külváros, egy gyámegyed, egy iskola. Hogy festettek a milliós tömegű szegény proletárok, parasz­tok, s miként a gazdagok, arisztokraták és nagypolgárok luxusa; hogy ruházkodott, táp­lálkozott, tanúit, vagy nem tanult a nép tö­mege. Még statisztikában foglalni is jól le­het, milyenek voltak akor a társadalmi vi­szonyok, az osztályok közötti éles és áthi­dalhatatlan ellentétek, milyen szerény kis morzsa jutott a megtermelt nemzeti jö­vedelemből a társadalom dolgos, túlnyomó többségének és mennyi bőség a keveseknek. Ezek az adatok ismertek és világosan beszél­nek. Egybevetni a tegnapot a mával azonban nem csak tárgyiakban kell és lehet, hanem a két társadalom legmélyebb lényegével, Egy ilyen mérleget azért nehéz megvonni, mert a felszabadulás utáni nemzedéknek egyszerűen hiányzanak a képzetei, tapaszta­latai, kisegítő fogalmai a régiről. Majd har­minc év alatt, ugyanis a magyar társadalom teljesen és gyökeresen átalakult. Nem csak úgy, hogy megszűntek a kizsákmányoló osz­tályok, a kivételes előjogokkal rendelkező arisztokrácia, a pénz hatalmára támaszkodó burzsoázia, a velejéig reakciós és embertelen rendőri-csendőri bürokrácia, hanem a hata­lomra került munkásosztály és parasztság, sőt az értelmiségi réteg se ugyanaz. Aho­gyan a felnőtt ember ugyanaz és mégsem ugyanaz, mint a gyermek. A világ természetesen technikai szempont­ból mindenütt haladt. A gépek, automaták, a tömegtermelés, a kommunikáció és közle­kedés forradalmi változásai a világ külsejét mindenütt, vagy majdnem mindenütt átala­kították. A technikailag fejlett országokban mindenütt vannak autópályák, mindenütt elterjedt a televízió, a hűtőszekrény, gépko­csik tömege száguld az utakon, milliók utaznak, viszonylag könnyebben hozzáférhe­tő a tömegek számára az olcsó tömegter­mék, ruházati cikk. Még ezek figyelembevé­telével is óriási a haladás, a külső kép meg­változása Magyorországon önön múltjához viszonyítva, s még a legkritikusabb kritiku­saink se tagadhatják meg e változások le­nyűgöző külsőségeit, két kezünk munkájával épített új ipar és korszerű mezőgazdaság beszédes alkotásait. Ha lehet, mi azonban még ennél is többre tartjuk azt, amiben az emberi élet, az emberi sors és lehetőség vál­tozott, amiben az emberi-társadalmi viszonya latok szocialista forradalma végbement. Mert a technikai fejlődés szocializmus nél­kül — egyre megrázóbb példákat mutat rá a világ — burjánzó szörnyeteggé is válhat: féktelen, eltipró, pénzhajszába fásult társa­dalmakat teremt, ahol törvényssei űen nö­vekszik a bűnözés, agresszivitás, a tömegek szellemi manipulációja, az ellentétes osztá­lyok közötti harc és feszültség, a kultúra konzumjellege. Az a tény, hogy hazánk a szocializmus útján haladva el tudja kerülni e bajokat, társadalom és technikai fejlődés nem kerül szembe egymással, már most is történelmi előny, hosszú távon pedig egyre inkább azzá válik. A mi társadalmunk emberének minden tekintetben új politikai és szociális koordi­nátái vannak. Számára az természetes, hogy például a fejlesztés és növekedés céljai a társadalmi célokból fakadnak, azokkal össz­hangban kell lennlök. Természetes, hogy van egy munkás—paraszt szövetség, a nem-' zeti egység alapja, hogy az össztársadalmi érdek az irányadó, miközben azokat össz­hangba hozzuk a termelő csoportok és egyé­nek érdekeivel. Természetes, hogy a nép nagy többsége már tud élni, és él is a szo- pialista demokrácia lehetőségével, és ilyen vagy olyan formában részt vesz a közügyek­ben, s az is természetes, hogy a szocialista társadalomátalakitás forradalmi folyamatai­nak élén a tudományos ideológiával, a marxizmus—leninizmussal felfegyverzett párt halad. Vagyis természetes, ami soha, egyet­len azelőtti nemzedék számára nem adatott meg,, hogy egy harmonikusan és humánusan fejlődő társadalomban éljen a lét és jövő biztonságának tudatában. A mai nemzedéknek természetes továbbá az is, hogy őszinte barátokkal, hű szövetsé­gesekkel, a Szovjetunióval, a szocialista or­szágok közösségével együtt halad országunk. Nemzetközi tekintély és nemzeti méltóság, kölcsönös támogatás és egyeztetett fellépés a világban, széles körű kapcsolatok vala­mennyi kontinensen és a haladó erők támo­gatása minden országban jellemzi külpoliti­kai tevékenységünket. Nekik, a mai nemze­déknek, már nem kellett átélniük a gyenge­ség és kiszolgáltatottság, az elszigeteltség és sodródó bizonytalanság, a valódi nemzeti ér­dekek elárulása és a reakciós erőkhöz orien­tált külpolitika szégyeneit, amelyet az úri Ma­gyarország felidézett. Magyarország a térkéj pen ott található, ahol harminc évvel ezelőtt: de a világ és önmaga számára ez már egy más ország. De a történelem nemcsak Iskolai tantárgy, nemcsak írott könyv és lapok. A történelem élő hordozója az ember, a társadalom, aki mindezt végigküzdötte, látta és tanúsítja. A fa lombjai azonban nem zöldellhetnének, hu törzse nem támasztaná alá, ha gyökerei, ame­lyekről sarjadt, nem tartanák szilárdan a földben, és nem táplálnák, biztosítva, hogy nőjjön, és hozzon új meg új gyümölcsöket. F’nnplr a felszabadulásnak a fáját az Xju i & 1945-ös év ültette el, testvéri szovjet hadsereg vére öntözte, s a haladás és a szocializmus népi erői oltalmazták. Gyü­mölcsét ma mindenki élvezi: erre emlékez­tet ez a mai, felszabadulásunk 29-ik évfor­dulója. Rózsa László 4miről keveset beszélőnk: A csehszlovák mezőgazdeság Száztíz éve Marienbadban több mint fél évszázada ipa- és Szlovákia — túlnyomórészt (ma: Marienske Lazne) idő- ráról híres Ezek nem üres mostoha éghajlat alatt fek- zött koszorús költőnk Vajda szavak. 1805-ben már 18 ezer szik. Az évi középhőmérséklet János. Csehországi élményeit orsós pamutfonoda működött két-három fokkal alacsonyabb a miénknél, 8 Dél-Szlovákiát: leszámítva, a föld minősége sehol nem éri el a zsíros bé­kési szántókét. Az ország 12.7 millió hektáros területből alig ötmillió a szántó. A hétmillió dolgozó közül 1,1 millió tevé­kenykedik a mezőgazdaság­naplóban összegezte. Ebben odaát, s 1831-ben acélt adott olvasom egy helyütt az otta- az első kokszüzemű kemence ni nép szorgalmáról: „A do- Vitkovicében. 1910-ben Cseh­log. illetve a munka itt leg- ország lakosságának 34 száza- magasabb mindenek fölött, léka az iparban talált ketnye- szentlélekként lebegő eszme. ret. s több mint 60 százaléka Dolgozni... múlhatalanul városokban lakott, szükségesnek tartják, mint a De félre a múlttaa. Aki ma lelegzetvetelt. s melyen meg vonattal érkezik Csehszlováki- ban. Erős a gépesítés és a n^nai^nrtr^OdXeír)-m^mpttp0v ába> anrLak feltűnik, hogy a műtrágyázás. Az eredménye? nem annyira azért születtek, szemközti vágányon csaknem hogy eljenek hanem élnek percenként követ tehervonat azért, hogy dolgozzanak ... tehervonatot: érc- és olajszál­lítmánnyal. gépekkel, daruk­kal, autókkal megrakott szerelvények húznak el. Vá­ros vásos után. gyár gyár után marad el a pálya mentén. A SZORGALOM meghozta gyümölcsét: az egy­kori Csehországot méltán ne­vezték a „Monarchia műhe­lyének’’, Csehszlovákia pedig Meddig élhetünk? — teszi fel a kérdést a Delta a növénytermesztés új felis- Magazin új száma, és válaszol méréseiről, a sors könyvét rá: a legújabb kutatások ered- „átíró’’ genetikai sebészetről, ménvei szerint az emberi élet az Angliában feltárt római lehetséges időtartamát (ami palotáról, a rokkantak megse- becslések szerint 110—120 év gítésére kidolgozott új technl- lehet). az örökletességet meg- kai csodákról, a gravitációs határozó, a sejtmagban talál- hullámok kutatásáról és a ható DNS szabja meg. A lap Jupiter feltárásában elért új új száma részletesen (r a eredményekről. Sok hír, Infor- ..multiflex” rugalmas építke- máció, ötlet és találmány, zésről, az újtípusú autómoto- száznál több fénykép — köz­rokról, a háromdimenziós «*«*“"* különösen látvá­nyos színes fotó — teszi tel­moziról. az alakfelismerésre jessé a Delta Magazin programozott számítógépekről, megjelent új számát. most A VAROSOK ORSZÄGA. Az egy hektárra jutó éven­kénti termés. 1966—1970 átla­gában: búzából 29 mázsa, rozsból 21,9 mázsa, szemes ku­koricából 35,3 mázsa, burgo­nyából 151,1 mázsa, tisztított cukorrépából 365 mázsa. , . , , „, A vonat azonban nemcsak SÜfJSSi. a városok és az utolsó négyzet­kezdetétől a magasból kell to­vább lépnie E lépések mégis nagyok A háborútól különö­sebben nem sújtott csehszlo­vák ipar. ha az 1948-as szín­vonalat 100-nak vesszük. 1970- re elérte a 665-ös. az építő­ipar a 718-as indexet. Az egy főre eső acél*, cement-, és textiltermelés a szocialista or­szágok között itt a legmaga­sabb. A MEZŐGAZDASÁG ADATAI nem ilyen kedvezőek Mind­két országrész — Csehország méterig megművelt földek mellett robog, hanem végte­len erdőkben is. Csaknem annyi az erdő. mint a szán­tó. Még megkapóbb szá­mukra. hogy az erdők csak­nem háromnegyed része tű­levelű. fenyves. Évente há­rom és fél miliő vadat ejte­nek el bennük, köztük med­vét. hiúzt. farkast, vadmacs­kát. Firon András NÓGRÁD — 1974. április4., csütörtök 5 S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom