Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

Diplomás" versmondóink « Bazsó Erzsébet Diplomán általában a fő­iskolai oklevelet értjük, itt azonban másféle diplomá­sok kerülnek sorra. Nemrég zajlott le a munkásfiatalok második országos versmon­dó versenye, melyen hét nógrádi indulóból hét került a döntőbe és kapott arany-, ezüst-, vagy bronzdiplomát. Ezeket a diplomákat is sok éves munka, tanulás előzte meg, s igy a maguk nemé­ben rangos „végzettséget” jelentenek. Ezúttal Bazsó Erzsébetet ismertetjük meg olvasóinkkal. Ö vétte át a vándorser- 1 igét, melyet a legjobban szereplő megye csapata őriz a következő versenyig. Halk szavú ember, aki ránéz, ta­lán el sem tudja képzelni, hogy odaáll több száz em- her elé, és verset mond. Weöres Sándor csengő-bon­gó rímeit mondta a döntő­ben. — öt éve vagyok iro­dalmi színpadi tag, s a Ko­hász Művelődési Központ színjátszó csoportjának tag­ja, mivel a kohászati üze­meknél dolgozom. Nem tu­dom megfogalmazni, milyen érzés aranydiplomásnak lenni, már két éve sem tud­tam, amikor először nyer­tem el. Talán nem is lehet szóban elmondani. Nagyon jó. Hogy miért csinálom? Szeretem. Már általános is­kolás koromban is szeret­tem a verseket. Először a ballagáskor „léptem fel”... Érzem, hogy adok valamit az embereknek, amikor ver­set mondok nekik. Voltunk versekkel munkásszálláso­kon, vállalati ünnepségeken, KISZ-klubban. Mindenütt odafigyeltek rám, elfogad­ták a szép szót. Kell nekik. Nem igaz, hogy nem igény­lik. örülnek neki. Hát ezért szeretem, ezért csinálom. Több műsor kellene, amit a munkások közé viszünk. Hogy meddig csinálom? Ezt nem lehet abbahagyni. Ott­hon érzem magam benne, szükségem van rá. Része az életemnek, hogy hagy­hatnám abba? Barna haj keretezi arcát, csillogó szemeit. Ahogy a versmondás szeretetéről be­szél, kipirul, mintha most is a dobogón állna. Hu­szonegy esztendős. Legköze- ’ebbi terve az, hogy beirat­kozik a középiskolába. Ta­nulni kell. Kell a munká­hoz, kell mindenhez. A versekhez is. A versmon­dást is tanulni kell, hogy az emberek még jobban oda- f igy el jenek a versmondóra. A* ápolónő kérdés — a felügyelő rálássál * Felelősségre won jak a szabálysértői Rágó Istvánná körzeti ápo- illetve az italmérést. E ren- tel arra, hogy a várfalat ln- lónő, balassagyarmati lakos deleiben foglaltak értelmében tézkedett, de azt nem tartot- felvetette, hogy több ország- nem szabad szeszes italt ták be. Probléma van az ban lépéseket tettek az alko- árusítani a munkahelyek te- ÁFÉSZ által üzemeltetett hólizmus mérséklésére. Pél- rületén működő büfékben, egységben is. dául Lengyelországban szesz- továbbá a gyárak, bányák, Nyomatékosan szeretnénk mentes napokat szerveztek, üzemek környékén (200 m-es felhívni a vállalatok és szö- Nálunk miért engedélyeznek körzetben) működő vendéglő- vetkezetek, de ezzel egyidő- ;ilkoholárusítást az üzemek és tó egységek reggeli nyitásé- ben a helyi tanácsok szak­gyárak, a Húsipari Váltadat, a nak időpontja nem előzheti igazgatási szerveinek figyel- kábelgyár, Fémipari Vállalat, meg az üzemek munkakez- métis, hogy e területen fokoz- bejárata közelében? Számít- désének idejét, az élelmiszer- zák az ellenőrzést és a meg­hatunk-e ezek bezárására, il- boltok pedig 0,2 liternél ki- szegőkkel szemben szigorúan letve az ottani alkoholáru- sebb palackozású szeszes italt járjanak el, mivel az előírá- sítás korlátozására, munka- nem árusíthatnak. sok megszegői a társadalmi kezdés előtt, fizetési napokon Már korábbi észrevétel összefogás ellen is vétenek! Lenin — a gyakorlatról OKTOBER előestéjén Lenin a következőket írta: „Nem áMltjuk, hogy Marx^ vagy a marxisták vailamennyi konkrét vo­natkozásban ismerik a SEOciaMzrn/ushaz ve­zető uitat. Ez képtelenség. Ismerjük ennek az útnak az irányát, tudjuk milyen, osztály- erők vezetnek ezen az úton, die a konkrét gyakorlati utat majd csak a a mitHAók ta­pasztalata mutatja meg, ha majd munkához látnak”. Lenin tehát felülemelkedett az ortodox dpgmatizmuson éppúgy, mint a minden for­radalmi romantikáitól mentes prakticizmu- son.. És nemcsak szavakban. Jó példa erre a szovjet állam külpolitikai irányvonala a genovai és hágai nemzetközi konferencia idején. 1922 eledén Szovjet-Oroszország meghívást kapott a genovai konferenciára, amelynek célja a háború utáni Európa helyzetének és fejlődési távlatainak megtárgyalása volt. Ilyen körülmények között természetesen fel­merült a kérdés, milyen irányvonalat kép­viseljen a világ első munkás-paraszt állama az őt körülvevő ellenséges, erős, de egyálta­lán nem egységes országokkal szemben. A „baloldaliak” szerint (akik a hatalmon levő pártban nem voltak kevesen) megalku­vás nélkül, elvi álláspontra kell helyezkedni, nem szabaid feláldozni a kommunista eszmé­ket a kapitalista országokkal kötött egyez­ményekből származó, ideiglenes anyagi elő­nyökért A konferencián, megsemmisítő be­szédekkel keil fellépni a polgári pacifisták­kal szemben, hangsúlyozni kell a burzsoázia erőszakos megdöntésének, az újabb imperia­lista háború elkeriilihetetlenségének tételét. A másik oldalon viszont olyan párttagok is , akadtak, akik — még messzemenő enged­mények árán is — a „megbékélést” hirdet­ték az ellenséges világgal. Lenin másképp gondolkodott. „Természete­sen megmaradunk a kommunizmus alapel­vein. & rossz kommunisták lennénk, ha megfeledkeznénk a' munka és a tőke össze­egyeztethetetlen ellentételeiről. Az imperia­lizmus mint egész, természetesen reakciós és agresszív, s a pártprogram ezen elemi igaz­ságairól megfeledkezni teljesen megenged­heteden. Talán bizony mindegy nekünk, hogy polgári pacifistákkal, vagy nyüt ultra- reakciósokkal van-e dolgunk? Miért ne pró­bálhatnánk meg kettéosztani Genovában a minket körülvevő tábort, kiugratni annak pacifista szárnyát, és tárgyalásokat kezdeni vele? Tehát jogunk van-e nem kipróbálni ezt a — ámbár problematikus — tehetőséget, miként lelhetnénk meg a kiutat a zsákut­cából, amelybe az emberiséget az imperializ­mus kergette? Vajon jogunk van-e tudato­san vállalni azokat a véres áldozatokat, amelyeket egy háború okozhat, ha csak egyetlen lehetőségünk is van elkerülni? Nem. Erre nincs Jogunk. Mindent megte­szünk, ami erőnkből telik, hogy ezt a szeren­csétlenséget elkerüljük”. Leninnek az a tézise, hogy a kapitalista rendszer különböző elemeihez differenciál­tan kall állást foglalnunk, teljes mértékben vonatkozik a szellemi szférákra is. Hiba vol­na vaUamiíéle egységes „burásod” kultúráról beszélni, nem kiválasztani abból a progresz- szív, humanista és demokratikus áramlato­kat, hanem az anarchista erőszak módszerei­vel elutasítaná az emberi értelem valameny- nyi múltbeli vívmányát Lenin mint tudósa forradalmár, államfér­fi szilárd, megrendíthetetíen eszmei alapiról, de mindig rugalmas módon fogott hozzá a történelem áramlatai által/ felvetett, előre nem látott feladatok megoldásához. Lenin határozottan szembehelyezkedett a valósággal szembeni fatalizmussal, a törté­nelmi szükségszerűség eszméinek olyan ér­telmezésével, amely csökkenti az emberi tó­dat, akarat és kezdeményezés jelentőségéi. Sokoldalúan és konkrétan világította meg azt az ismert marxista tételt, hogy az elmé­let nem dogma, hanem vezérfonal a cselek­vésihez. Ha tehet, még plasztikusabb Leninnek ez a magatartása a bre6zt-litovszki béke körül i vitákban. Történelmi közhely ma már, hogy „reálpoli'tíkailíag” Leninnek volt igaza a baloldali kommunistákkal szemben, akik farradaJmi háborút követeltek és ezzel koc­káztatták az orosz tanácsköztársaság fenn­maradását. A helyes gyakorlati megoldás Leninnél azon alapult, hogy elmétebiieg me­lyen, elemezte a forradalmi fejlődés összfo- lyama tárnak pillanatnyi állapotát. A világ- forradalom minden részeseménynél előbbre- való, de ez — mondja Lenin — csak akkor tehet valódd (tehát gyakorlati) igazság „ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet a szocializmus tel­jes győzelméhez”. S az akkori konkrét hely­zetet tekintve hozzátette: .Minden absztrakt i,gazság frázis lesz, ha bármely tetszőleges konkrét helyzetre alkalmazzák”. Lenin több, miint fél évszázaddiai ezelőtt rámutatott, hogy a történelmi fejlődés útja soha nem sima és könnyű. „... Nem dialek­tikus, nem tudományos,, elméleti lég helyte­len — írja Lenin —, ha úgy képzeltjük el » világtörténelmet, hogy fiz simán és fennaka­dás nélkül, olykor gigászi vi6szaugrósok nél­kül haiadi”. A kommunistáéi lemesség szószólói ma arr-i hivatkozva próbálják cáfolni a teninizmust, hogy a szocialista forradalom, a fejtett nyu­gati országokban még nem aratott győzel­met, és hogy a kapitalizmus ezekben az or­szágokban — a rájuk jellemző eUentmomdá.- sofe ellenére — műszaki és termelési szem­pontból még mindig fejlődik. Lenin kijelen­tésednek tudatos eltorzításáról van. szó. Le­nin a szocialista forradalomnak a fejlett tő- késorazágokban bekövetkező lassúbb érfeüö- désérőll szólva egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a forradalom győzelme után. ezekig1 az országokban a munkásosztály magas fokú szervezettsége és összeforrottsága tehetőv fogja tenni a szocialista újjáépítés feladatai nak gyors és hatékony végrehajtását A/, orosz munkásoknak hihetetlenül nehéz kö­rülmények között kellett végrehajtani** a forradalmat, más országokban — október győzelmének eredményeként — könnyebben, „emberibb úton” valósuknak meg a forradal­mak. „Nekünk a legkeményebb formájában kel­lett megvalósítanunk a proletariátus dikta­túráját” — írta V. I. Lenin... Más országok más „emberibb úton jutnak el ugyanoda,: « ■zovjethatalonhhozf’. Lenin elismerte a szociafiSzmuera vaáő át­térés különböző útjainak lehetőségét, és szüntelenül hangsúlyozta, hogy minden eset­ben változatlanok maradnak azok az alapve­tő sajátosságok, amelyek a politikai hatalom meghódítását és megtartását jellemzik. E vo­nások nemzetközi jelentőségét igy fogalmaz­ta meg: „Ma már nagyon jelentékeny nemmefköv'i tapasztalattai rendelkezünk, amely a legtel­jesebb határozottsággal bizonyítja, hogy for­radalmunk egyes alapvető vonásai nem he­lyi, nem sajátosan nemzeti, nemcsak oroset’ hanem nemzetközi jelentőségűek... Ag adott történelmi időszakban azonban az a helyzet, hogy az orosz példa miden országnak vala­mi nagyon lényegeset mutat meg, elkerülhe­tetlen és nem is távoli jövőjébői”. A megtett útra emlékezni nem múlhat el anélkül, hogy Leninre emlékezzünk, fis vi­szont. Ezért idéztük újonnan gondolatait születésének 104. évfordulóján. stb? alapján is végeztünk vizsgá­A megyei tanács kereske- latot Balassagyarmaton. Meg­delmi osztályának kereskedel­mi felügyelőségén Bölcső Pál felügyelő a következő felvi­lágosítást adta: — 1972-ben megjelent bel­kereskedelmi miniszteri ren­delet több vonatkozásban korlátozza az ital árusítását, állapítottuk, hogy a Húsipari Vállalat mellett működő strandbüfé az engedélyezett­nél korábban kinyit: 8 óra helyett már 7 órakor. A ve­zetőt szabálysértés címén fe­lelősségre vonjuk, a pénzbír­ságot, nem kerüli el, tekintet­Országjárás szabad időben Évről évre valamivel több a dolgunk és mégis — bármily kü­lönös ez a kettősség — valamivel több a szabad időnk is. A szó szoros értelmében sűrűbb és tar­talmasabb lesz tehát a munka­napunk. hisz’ gazdálkodni tanu­lunk vele, szaporodik a tapaszta­latunk, s korszerűbb módszerek, gépek segítik emberi igyekeze­tünket. De vajon legalább eny- nyire „termelékeny”-e szabadidő- gazdálkodásunk. Tudjuk-e pél­dául, hogy mennyit nyerhetnénk azzal, ha íróink szellemi vállal­kozásához csatlakozva, egyszer csak valóban megkezdenék „Ma­gyarország felfedezését?” Gépko­csival, vonattal, gyalogszerrel, ki­ki a lehetősége, ízlése szerint út­ra kelhetne, hogy megnézze, amit még nem látott, hogy lássa, ami­ről eddig csak ennyit vett észre: város, báz, kő. Desz elég szemlélni való. Hisz még a tudós is találhat Anjou-ko- ri szoborpantbeont, Dunából kl- halászott aranytányért, keszthelyi freskófalat. Hogy ne lenné akkor a mi „civil” szemünk számára új, érdekes, felfedezésre érdemes? I.átta-e például mindenki a Mátrában található siroki kőbál- vánvokat, a pilisi Óra-sziklát, a gvulai Erkel-fát, a bátorliget! ös- lápot, a vácrátóti botanikus kertet, « szarvas arborétumot, az ipoly­tarnóci 30 millió éves ősállat-Iáb- oyomot, az alföldi Fehér-tó külö­nös madárvilágát, a Kis-Balaton hófehér tollú nemeskócsagjait'S Ismeri-e a monoki Kossuth Mú­zeum 6i0 kötetes könyvtárát, a széphalmi Kazinczy-kiállítást, a dömsödi Petőfi-szobát, a nik’.ai Berzso.iyi-emlékmúzeumot, a ta­polcai Batsányi-múzeumot, a ba­lassagyarmati Palóc Múzeum több ezres néprajzi gyűjteményét, vagy a többi hazai skanzent? Fel­kereste már valahány gyógyvi­zünket, látta az őrség különös tájait, végighajózta (vagy inkább csónakáztál a Dunát, a Tiszát, el­csorogva az itt-ott derékig vízben álló fák mellett. S látta például a majki kamalduli szerzetesek kő­emlékeit, vagy akár a napról nap­ra arcát változtató budai Várat? Száz és száz oldalon sorolhat­nánk tovább, s csakhamar kide­rülne, legtöbbünk számára nem eléggé felfedezett ország Magyar- ország. Mert az igazán megismert haza nem nagyolva szemléltető terep­asztal, hanem minden árkával, dombjával, pórusával mozgékony, eleven életünk. Tenyér, amelynek arca van, amely beszélni, vála­szolni képes Történelmet és mindennapokat tálaló tenyér. Nádor Tamás Hogyan lehet valaki népi ellenőrré? Mivel jár ez a társadalmi megbízatás? Ezek a kérdések vetődtek fel tíz évvel ezelőtt Miklós Ferenc- ben. Ügy döntött, hogy a vá­laszt maga keresi meg. Ka- rancslapujtőn, lakóhelyén ép­pen a népi ellenőrzési cso­portot szervezték. Ö lett a vezetője. — Majd meglátjuk, mire viszitek! — mondogatták a falubeliek, vagy inkább kér­dezték. Azóta egy évtized telt el. Miklós Ferenc a közelmúlt­ban vehette át Péteri István­tól, a KNEB elnökhelyettesé­től a Kiváló Népi Ellenőr ki­tüntetést. — Hazudnék, ha azt mon­danám: számítottam rá. Vá­ratlanul ért. Arra következ­tetek, hogy figyelik a munkán­kat, nem feledkeznek meg rólunk, s ez igazán jóleső ér­zés — mondja a 45 éves számviteli osztályvezető. Az idén lesz negyedszázada, hogy a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben dolgozik. Eny- nyi idő alatt foglalkozása csínját-bínját megismerhette. Tapasztalatait a népi elle­nőrzési vizsgálatai során is gyakran kamatoztatja. Áz első időben csak a köz­ségi népi ellenőrzési csoport­ban tevékenykedett. Volt ott is dolga bőven. Különösen a termelőszövetkezettel kap­csolatos bejelentések, problé­mák megoldásában. — Előfordult, hogy a veze­Klválő Népi Ellenőr Betekinthet a „kulisszák” mögé is tők jogtalanul akartak jöve­delemhez jutni. Beszóltam a megyei NEB-re és csírájában elfojtottuk a próbálkozást. Ügy éreztem, a népi ellenőrök tekintélyét a faluban ezzel megalapoztuk — emlékszik vissza az egyik „zűrös” ügy­re. Mert találkozott jó né- hánnyal. Az idén például a háztáji állattartás helyzetét, a parla­gon heverő földek hasznosí­tásának lehetőségét, a zöld­ségellátás problémáit vizsgál­ják. Miért éppen ezeket? — Munkánkat szorosan összehangoljuk a község ve­zetőivel. Javaslatokat, ötlete­ket kérünk tőlük, miben és hogyan segíthetnénk. Ök pe­dig szívesen fordulnak hoz­zánk — mondja Miklós Fe­renc. Ehhez az is hozzájárul, hogy az újdonsült Kiváló Né­pi Ellenőr a tanácsnak is tag­ja. így a felelőssége is kettős. A faluban szeretik, tiszte­lik. Nem akart ő soha az igazság bajnoka lenni. Csu­pán az elkerülhető gondok miatt, a falus embe­rek életének megkönnyítése végett végzi társadalmi mun­káját. Néhány éve a járási NEB is rendszeresen foglal­koztatja vizsgálatai során. Legutóbb például a murjkás- eliátás helyzete és a béren- kívüli juttatások témakörben végzett vizsgálat vezetője volt. Főleg a számvitellel kapcsolatos területeken szá­mítanak rá. — A tapasztalat nagy előny. Egyszer a számviteli munkában és másodszor pe­dig a népi ellenőrzésben. A tíz év sok mindenre megtaní­tott. Volt eset, amikor ko­moly visszásságokat kellett a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítenünk. A felelősséget nekünk is vállalnunk kell — magyarázza á szokott alapos­ságával, mert e területen iga­zán példamutató. Van aki azt gondolja, a né­pi ellenőr munkája romanti­kus, hiszen a „kulisszák” mö­gé is betekinthet. Miklós Fe­rencnek nincs erre szüksége. Elég, ha ránéz a mérlegre, egy-egy összesítőre, máris látja, mi az, amit érdemes megnézni, ahol javaslatot tudnának nyújtani, segíteni NÓGRAD - 1974. a vizsgált vállalat dolgozói­nak. . A segítőszándék vezérli őket. Ahol megjelennek ott ma már örömmel fogadják okét. — Nem azt látják, hogy ellenük vizsgálunk, hanem értük. Ebben sokat fejlődött a népi ellenőrzés az elmúlt évtizedben. Mi annak örü­lünk, ha a vizsgálat eredmé­nyeiről utólag tudomást szer­zünk. Mit intézkedtek? Elfo­gadták-e javaslatainkat. Ez a legösztönzőbb, hogy újabb és újabb vizsgálatok során ne veszítsük el alaposságunkat —mondja Miklós Ferenc. Benne is kifejlődött egy ér­zés, amely szinte percek alatt elvezeti a hiányosság­hoz. Ez a népi ellenőrök ösz­tönös tulajdonsága az elen­gedhetetlen hozzáértés mel­lett. A tavaly alapított kitünte­tés tulajdonosa már az újabb feladatokra készül. Ha össze számolja, mennyi időt vesz igénybe a társadalmi munka, szinte hihetetlen, de két hó­nap jön ki. Nagyrészt dél­utánjai és estéi mennek rá. Miért csinálja? — Nehéz szóban kifejezni. Ha azt akarjuk, hogy előbbre lépjünk, az kell: ki-ki a ma­ga területén segítsen a má­siknak. Nekem ez jutott, és szívesen hajtom végre a meg­bízatásokat. .. Sz. Gy. április 21., vasárnap é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom