Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-03 / 78. szám
Alsópetényi asszonyok Az „Unitas” Fonalfeldolgozó és -forgalmazó alsópetényi üzemében tavaly 80 tonna fonál bér orsózását végezték. A termelési érték és a forgalmazás bevétele 87,5 millió forint volt Ez több mint hétmillió forint nyereséget jelentett az üzemnek. Az idei tervek hasonlóak. Ebben az évben továbbfejlesztik az üzemet. A régi kastélyra 3 millió forintot költenek. így lehetővé válik kötő-hurkoló és kötött készáru üzemrész kialakítása is, s újabb 30 környékbeli asszony talál munkalehetőséget. ■ , ■ ____________ K OBitilnik Jlnosné a legjobban keresők közé tartozik. Tíz Ive dolgozik az orsózószakmában. Korábban Várra járt, most már nem kell utaznia Munkában Papp Dezsőnf motrlngoló Laluja Magdolna a csomagolt fonalakat méri fodor Tamás képriportja ' J0851 «ÉRDESEKRE válaszolunk A jubileumi jutalomra vonatkozó legutóbbi jogi válaszunk nyomán több nyugdíjas olvasónk fordult panasszal szerkesztőségünkhöz. Panaszaik okai különbözőek voltak. abban azonban mindannyian egyeztek, hogy egykét év előtti nyugdíjazásuk alkalmával nem kapták meg a jubileumi jutalmat, annak ellenére, hogy a jogosultsághoz szükséges munkaviszonyban töltött idővel rendelkeztek. K. Miklós és F. József salgótarjáni, valamint F. István hugyagi olvasónk kérését azzal utasították el, hogy a huszonöt, illetőleg a negyvenéves jubileumi jutalom kifizetésétől számítva még nem telt el tizenöt, illetőleg tíz év, így ezen idő letelte előtt jubileumi jutalom nem fizethető ki. H. József pásztói és S. Péter salgótarjáni olvasóink, akik egyébként mindketten termelőszövetkezetből. mint alkalmazottak mentek rokkantsági nyugdíjba, azért nem kapták meg a jubileumi jutalmat, mert a munkáltató termelőszövetkezetek szerint csupán öregségi nyugdíjasok jogosultak a nyugdíjazási évben jubileumi jutalomra. A tizenöt, illetőleg tíz év elteltéhez ragaszkodó munkáltató álláspontját minden bizonnyal a 10/1967. (X. 8.) MüM. sz. rendeletre alapította, amelynek 7. § (1) bekezdése valóban kimondja, hogy „aki huszonöt éves jubileumi jutalomban részesült, negyvenéves jubileumi jutalmat csak a huszonöt éves jutalom esedékességétől számított tizenöt év elteltével, aki pedig negyvenéves jubileumi jutalomban részesült, ötvenéves jutalmat csak a negyvenéves jutalom esedékességétől számított tíz év múlva kaphat.” A munkaviszonyban álló dolgozók tekintetében valóban ez a szabály érvényesül, bár ugyanezen jogszabály 8. §-a ezt a kötöttséget is enyhíti, eszerint ugyanis „A vállalat a jelen rendelet 7. §-aban foglaltaktól a dolgozó javára eltérhet.” A nyugdíjba menő dolgozók tekintetében azonban nem ez, hanem az Mt. V. 68. § (2) bekezdése az irányadó, amelynek értelmében „A dolgozó nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat, a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. A negyven-, illetőleg ötvenéves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak nyugdíjazásakor legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszonya van.” Ezzel a szabállyal nincs ellentétben a fent idézett Mü.M. rendelet 7. § (1) bekezdése, mert utolsó mondatában az is kimondja, hogy „Az Mt. V. 66. § (2) bekezdésében megjelölt esetekben ezek az időtartamok legfeljebb öt évvel csökkennek.” Mindebből tehát egyértelműen kitűnik, hogy jogtalanul utasították el annak a nyugdíjba menő dolgozónak jubileumi jutalom kifizetése iránti kérelmét, akinek a nyugdíjazás évében legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszonya volt, és az előzőleg kifizetett jubileumi jutalom esedékességétől számítva legalább tíz, illetőleg öt év eltelt. Hasonlóan jogszabályt sértően járt el az a vállalat, illetőleg termelőszövetkezet is, amely a fentiek értelmében egyébként jogos jubileumi jutalom kifezetését a rokkantsági nyugdíjazásra -hivatkozással utasította el. A Mun- katörvénvlcönyve ugyanis nem különböztet öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjasok között. A jubileumi jutalomra való jogosultság tehát a rokkantsági nyugdíjasok tekintetében is fentiek szerint áll be, természetesen azzal a teltétellel, hogy az egyszer részére már kifizetett jutalomra még akkor sem tarthat igényt, ha esetleg rokkantsági nyugdíjjogosultságának megszüntetése után újból muir’-át vó’igl. Olvasóink tehát elévülési időn beb'1 mindkét esetben ’otfgal fordulhatnak panaszukkal a munkaügyi döntőbizottsághoz. Férj nélkül — gyerekkel TÁRSADALMUNK megkülönböztetett figyelemmel veszi körül a gyermekeiket egyedül nevelő nőket. Törvények, nem- deletek biztosítják a politikai és hivatali közéletben való egyenjogúságukat. A magánélet területein azonban, még sok helyütt eltérő a helyzet. Különösen kisebb településeken szólják meg — általában mindkét nem képviselői — az elwálit asszonyokat, anélkül, hogy a válás valóságos okairól tudomásuk lenne, vagy mérlegelnék azokat. Pedig gyakori az eset, hogy a válást nem a nő hibájából, vagy éppenséggel közös megegyezéssel mondta ki a bíróság. A darabjaira hullott szerelmet értelmetlenség tovább ragasztgatnl; a család és a társadalom érdeke is azt kívánja, hogy a végérvényesem megromlott, jéggé vált kapcsolat végére pontot tegyenek. Elvált asszonyokkal, beszélgettünk hivatali és magánéletükről: Hogyan fogadta környezetük a válást? Munkáltatójuk segíti-e a talpra állást, érvényesülésüket és boldogulásukat, hogy ne érezzék érdemtelenül a változás hátrányát? Mennyiben nőtt a gond, a felelősség? Mennyi idő jut a gyerekekre — aztán a szükséges szórakozásra, művelődésre? — Egészen friss még az én válásom, alig pór hónapos — mondja Kecskés Lászlómé, a nagybátonyi Vadrózsa essz- pressaó vezetője. — Itt lakom, és hosszú évek óta itt, ismerős környezetben dolgozom. Amióta az emberek megtudták, hogy elváltam, azóta megváltozott a viselkedésük, valami miatt másképpen néznek rám. Flegmatikusabbak lettek, néha gúnyolódók is. Bánt a dolog, mert én alapjaiban véve a válással nem változtam meg, csak érzékenyebb lettem. Bizony nem mindegy, hány évesen válik ei az ember: a hosz- szabban együtt töltött idő emlékei jobban megviselik. KECSKÉSNÉNEX iié“6 make van: a 18 éves szakmunkás fiú az édesapjával, a nyolcadik osztályos kislány vele él. A család közös fedél alatt, az együtt épített házban, de külön háztartásban. Mostantól egymás mellett, de külön utakon futnak az egykor egymáshoz tartozó életek. — A válással kevesebb lett a munkám, a gondom meg talán több: minden dolog intézése rám szakadt. Nagy már a kislány, az idén végzi el az általánost. Jól tanul, bár egy kicsit most romlott... Szeretném közgazdasági technikumba járatni. Nagy Gyuláné, a Központi Statisztikai Hivatal Nógród megyei Igazgatóságának gép- irónője hat év óta neveli egyedül — pontosabban az édesanyjával — második gimnazista fiát. Neki már több és szélesebb körű tapasztalata van az elvált asszony „státuszára” vonatkozóan. — Tizenhat évesen, abban a korban mentem förjlhez, amelyikben az ember nem is gondol arra, hogy a házassága egyszer meg is bukhat. Ma már én is azt mondom, ahogy mondani szokták, ezzel a tapasztalattal másképpen keze1 »- ném. Először tanulnék, megalapoznám az életemet, és ha ez megtörtént, csak akkor, érettebb fejjel teremtenék kiegyensúlyozott, meleg családi otthont. Most milyennek találja az életét? — Nem panaszkodhatom az életemre. Nagy fiam van, leendő támaszom, ha rászorulok. Édesanyám pedig, ha idős is, leveszi a háztartás gondjának jó részét vállamról. A munkámat szeretem, jói érzem magamat a kollektívában. Törődnek velem. Tudják, hogy egy. nagyfiú taníttatása, nevelése mennyi mindennel jár. Mindig kérdezgetik, mi van a fiammal, hogy tanul, mire lenne szüksége... Á tanulásban sajnos én nem tudok már neki segíteni, egyedüli, amit tehetek, hogy anyagilag biztosítom számára a tanulást. A kis szobácskábán van lemezjátszó, részletre televízió, s most szándékoznak magnetofont venni. A televízió melletti sarokban helyezték el az üveges könyvszekrényt. Polcain ismeretterjesztő művek, néhány lexikon, regények, versek. Ady és Burns egy sorban, egymás alatt. — Még csak három éve, hogy rendszeresen, vásárolok könyveket. Nemcsak én, hanem a fiam is hasznát veszi a tanulásban. Örülök, hogy lehet részletre kapni; enélfcül nehezebb lenne. — Mit szeret olvasni? — Legjobban a verseket, meg Shakespeare drámáit. Kedvenc költőm Radnóti; sokat szenvedett, nagyon megragadott a költészete KÉT EMBER — kétfelé gond a közös elvált asszonyi sorsban. Egyedül viselik az életnek azokat a terheit, amiket rendszerint két ember szokott. De csak látszólag egyedül: mert gondjaik enyhítésén segít a munkahely, segítenek a munkatársak, a barátok is, amint azt az emberség, az egymásért való felelősség megkívánja. —ok— Vélemények a tanulásról — Ügy tudom, ősztől több mint 30 dolgozónk jár a szakközépiskola esti tagozatára — mondta Szántó Imre, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat kereskedelmi osztályának vezetője. — Erős igény alakult ki az önképzésre, a tanulásra. Sokan látják, hogy ez az előrehaladás útja. Vállalatunk profiljának bővülése — aluminium késztermékeket is gyártunk — és az újabb és újabb technológiai eljárások is továbbképzésre ösztönzik a dolgozókat. Magam is ebben a cipőben járok: 1971- től a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola miskolci kihelyezett tagozatán tanulok, rendszervező szakon. 1960-ban végeztem a salgótarjáni gépipari technikumot. 1963-tól dolgozom itt. Egy év után a technológiai osztály vezetője lettem. Időközben megváltoztak a feltételek, a vállalat termelési szerkezete. A piackutatás egyre fontosabb lett — ehhez már az eddig tanultakat is fel tudom használni. — Hallottam, hogy újsütetű férj. A családi életet és a tanulást nehéz-e egyez, tetni? — Feleségem laborasz- szisztens. Mindketten ösz- szeegyeztethetőnek tartjuk a tanulást az életünkkel, igaz, hogy a vizsgaidőszakban a szabad időm nagy részét lefoglalja a készülés. De így is marad idő arra, hogy hangversenyekre járjunk. Ez a „hobbym”, a zeneiskola ütő tanszakát végeztem valamikor, aktív zenész is voltam, doboltam fiatalabb koromban. Ügy érzem, ebből már kiöregedtem : 33 éves vagyok... * Az ősszel indulók közül két fiatal lakatost, Pleva Lajost és Romata Istvánt kérdeztem meg, mi volt a döntő az indítékok között, amiért vállalják a munka melletti tanulást? — Huszonnyolc éves vagyok, nem tegnap végeztem a szakmunkásképzőt. Két vagy három évvel ezelőtt már feliratkoztam, akkor n*m indult be az osztály. Nem a köpenyért tanulok... — Én se hagyom itt a csarnokot, ha S'k-’nil végeznem. Érdemesebb nagyobb szaktudással a műhelyben dolgozni, mint meósnak menni. Nálunk sokan emelt szintű oktatást kaptak, de érettségi után se pályáztak íróasztalra. Másfél évet már jártam esti gimnáziumba, a bevonulásomkor szakadt meg a tanulás. Most 25 éves vagyok, a betűtől nem félek — remélem, sikerülni fog. — A feleségükkel beszél- gettek-e már arról, mit hoz magával a tanulás? — Feleségem is dolgozik, a finomkötöttáru-gyárban. Beszéltünk arról, hogy „át kell váltani” kissé kevesebb lesz a szabad időm, de megoldható a tanulás. Romata István válasza hasonló : — Nejem érettségizett, Magyarnándorban, az ÁG- ban könyvelő. Természetesnek veszi, hogy tanulni szeretnék. Hétfőn délután öttől lesznek az órák, egyébként háromra hazaérek minden nap. — Mivel töltik a szabad idejüket, miből kell majd „lecsípni"? Pleva Lajosnak egy 200 négyszögöles kertje van, ott „ügyködik” mióta enyhébb az idő Esténként olvasás, napilapot, a Pártéletet és könyvet, ha jut rá idő. Romata István mosolyogva mondja, hogy ő nem otthonülő típus, feleségével rendszeresen járnak moziba. Másik szenvedélye a horgászás, o ezért várja a jó időt. Apósával és barátaival kiruccannak az Ipolyra, Bánkra. Palotásra. Ha már fürödni is lehet, akkor családi kirándulással kötik össze a pe- cázást. Esténként egy halom újság várja otthon: napilapok, sportújságok, képesújságok. Amikor megkérdezem: tartanak-e attól, hogy nehéz lesz a tanulás, szinte egyszerre mondják, hogy korai lenne még erre gondolni, majd a beszámolók után... Egyébként is önkéntesen jelentkeztek és komolyan veszik — sikerülnie kril! Hatmillió forint nógrádiaknak Az OTP Nágrád megyei Igazgatóságán elkészült kimutatás szerint szerencsés év volt a tavalyi a Nógrád megyei totózók és lottózók számára. 1973-ban 83 fogadónak volt négyese a lottón, és 13, vagy 13+1 találata a totón. A 83 szerencsésnek összesen közel hatmillió forint nyereményösszeget fizettek ki. A jelek szerint Fortuna ebben az évben sem lesz mostoha a nógrádiakhoz; már eddig is számos nagy nyeremény fordult elő a megyében. Legutóbb Gaál Ferenc kisterenyei lakoshoz kopogtatott be a szerencse. aki a 12. játékhéten négyes találatot ér el a lottón. FÄSITANAK BANKON. RÉTSAGON Az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság facsemetéket adott a rétsági tanácsnak. A gazdaság több mint kétezer suhángot, 30 fenyőcsemetét, 1300 cserjét adott ingyen a tanácsnak több mint 47 ezer forint értékben Ezeket a bánki tó üdülőkörzetében és a rétsági parkban ültetik majd el. Nyitva fetef ett vízcsapok A hosszantartó szárazság miatt gyakorta előforduló vízhiány sok bosszúságot okoz a lakosságnak. Hogy csak egyet említsünk; a nyitva felejtett vízcsapok következtében a szomszédok „beáztatása” az utóbbi heteikben jócskán elszaporodott. Ennek alátámasztására íme néhány adat; az Állami Biztosító salgótarjáni fiókjához február első napjaitól március elejéig tizenöt esetben érkezett vízhiányból adódó b eázáo -k ár bejo'. en tés. Az esetek nagy részében a város belterületién fordul elő „áztolás”; így az Arany János úti lakóháziakban, a Rákóczi úton és a Kemerovó-lakótele- pen. S bár a biztosító a kárt a bebiztosított lakásokban minden esetbon megtéríti, azért nem árt óvatosnak lenini, lakótársaink nyugalmának megőrzése érdekében. G. K. M. NÓGRÁD — 1974. április 3,, szerda
