Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

ÖÜJFAI.U Hegyek, völgyek ölelésében fekszik So­moskőújfalu. Aki gyalog akarná bejárni, rászánhatna egy napot. Nemzetközi ha­tárállomás van itt, hétköznap, ünnepnap csehszlovák, lengyel kocsik áradata áramlik az országba és vissza. Ide vezet az ország legnagyobb emelkedőjű vasúti pályája. Valamikor tipikus falu, ma alig van ház, ahonnan ne járnának városi munkahelyre. Nyáridöben sok a sétáló, a Fő téren szökőkút, padok. Az életmód is városias, az épületek, a lakások beren­dezése, az emberi kapcsolatok. Kedélyes emberek lakják, és szorgalmasak. Szeret­nék, ha Salgótarjánhoz tartozna a köz­ség, úgy, mint Zagyvaróna vagy Pálfalva. Tréfásan szokták mondani: Tarján na­gyot fejlődött, de akkor lesz igazi város, ha Somoskőújfaluhoz csatolják ... És ha ez még várat is magára, az idő a talál­kozásnak dolgozik. Sok ház épül, kévés kell ahhoz, hogy találkozzanak az utcák. A „Kolhozban** Ő a jószavú kocsmáros KŐBÁNYÁSZOK Tréfál a március «— Kemény munka, jó kereset Hol vannak a ntzerek? — Milliónyi bazaltkocka Ülünk a «is lemezbódéban. Kétoldalt pad, középen egy nagy, ütött-kopott dobkályhá­ból árad a meleg. Hidegtől, fáradtságtól elgémberedett emberek ülik körül. Bagó­kon. vagyunk a kőbányászok között. Közvetlen mellettünk Somoskő, a várral, bazaltöm- léssel — Megtréfál bennünket ez a huncut március — szól valaki, aztán többen egyszerre nyug­tázzák. Valóban csúnya az idő. A szél úgy nyalogatja a kis bódét, hogyha tán nem ülnénk benne, el is röpítene innen. Gyurcsik Péter, Angyal Pál, Üjvári István, Tankina László, Hubina József bányá­szok* Már csak ötén vannak. So­kan kikoptak a szakmából. Pedig valamikor zengett a hegy, a ritzerek kalapálásá­tól. Voltak kétszázan is. Ak­kor még nem követelt magá­nak annyi helyet a beton és az aszfalt. Tizennyolcszor-ti­zennyolcai, tízszer tizennyoj- cas bazaltkockákat faragtak. A régi szakma ma már csak emlékekben él. Talán szeren­csénk van, hogy akad egy, a regiek közül való, az 51 éves Tankina László. Magas, szikár, borostás arcú ember. Szívesen vall. mint az elfelejtett idők krónikájáról — Innen került ki a Mar- git-tégla. vagvis a pesti Mar­git-hid burkoló anyaga. Tar- jánban az acélgyári utcát, meg talán a Keletinél a Rot- tambiller utcát is a mi kö­vünkből burkolták. Jó anyag ez. kérem. Ahová azt rendesen lerakják, ötven évig hozzá sem kell nyúlni. Kopik talán 3—4 centit, aztán ha megfor­dítják. újból jó. Tudom, most már nem szeretik az autósok, ha megázik, csúszik. Próbálták a kőfaragókat, a ritzereket géppel felváltani, de rájöttek, hogy nem lehet. A kalapácsot érzéssel kell ke­zelni Maczli. bunkó, kalapács, durmancs (hasító) — ezek voltak a szerszámaink. A meleg, a beszélgetés fel­élénkíti az embereket — És most, hogyan megy? — Fúrás, robbantás, aztán toljuk a megrakott csillét a dömperre. Egy csillébe há­romnegyed köbméter fér. Ti­zenhárom csille a napi norma, ezért fizetnek 106 forintot. Három és fél, négyezer fo­rintot is lehet keresni, ha vala­ki jól bírja. De csak aki bír­ja. Aki csak úgy hirtelen bele­vágott a bányászkodásba, az gyorsan tovább áll- Erős szer­vezet, láb, derék, izmos kéz kell ide. — És ha esik az eső? — Az esőt, azt mi nem na­gyon szeretjük. Sárban nem ÁFÉSZ- italbolt Somoskőúj­falun. A falubeliek nem sze­retik a kreált, mozaik szót. Egyszerűen úgy hívják: Kol­hoz. Ki volt a névadó? Gon­dolom, valami kedélyes társa­ságból pattant ki, aztán, ha a szellem kilép a palackjából, már csak tudomásul vehetik. Van is ebben valami találó. Nem tettek ki almát ábrázoló emblémát — mondván a hi­tel, az... Akinek pénze van. azt kiszolgálják. Mindenféle rendű és rangú ember bejön ide. Na, persze. Inkább férfi­ak. Falun a kocsmázás ma Is inkább patriárkális szokás. Az asszonyt, a lányt inkább csak üveggel küldik ide. Ahogy az élet nagy fóru­main, vasúton, országúton, úgy itt a kocsmában is talál­ni állandóan embereket. Szüntelen a zsongás, a nagy L alakú söntésben. Fogatosok vitatkoznak: van-e- még a föld­nek fagya?;.. Mennyibe ke­rül a termény Tarjánban? És általában a piacon. Kinek mi van aladó? Azt itt lehet leg­gyorsabban megtudni. S ha megkondul a harang, az el­hunyt emlékét idézgetik. Nagy ritkán bevetődik száraz fáiéval egy vándorhegedűs, de ez In­kább csak ünnep táján, van, vagy ha valahol nagy lagzira készülnek. Mindenki ismer mindenkit. Somokői Sándor a kocsmáros <s. Középkorú. Fehérre kemé­nyített könenye. vidámságot árasztó kedélye fiatalabbnak mutatja. Tíz éve van itt. Fe­lesége, s még egy fiatalasz- szony váltja. De ő, egyedül is Csillét rolt Mikuska István Tankina László bemutatja, ho­gyan dolgozott valamikor a ritzer lehet dolgozni. Ilyenkor ott­hon. az ablak mögül kémlel­jük az eget. — Akkor a hó sem öröm? — Azt elhányjuk. Azért nem vagyunk olyan ijedősek. A szél változatlanul dühöng, az emberek megmelegedtek, és szedelőzködnek. Tegnap robbantás volt. s a hatalmas katlant elárasztotta a kőzuha- tag. milliónyi bazaitkocka. Két hónapig is megtart, amíg csillébe rakják. A nagy kő­halmazok mellett olyanok az emberek, mint a hangyák. A kő kemény, mint az acél. Az ember mégis megbontja év- millós nyugalmát, hogy az or­szágban valahol útként simul­jon a talpunk, a gépkocsik ke­rekei alá győzi a forgalmat. Pedig rit­kán van megállás: fröccs, tör­köly. édespálinka, sör, bambi. Közben sípol az Ünipress. kolbászt szeletel az átutazó­nak, csokoládét kínál, és mindezt fáradhatatlanul. Ha nem mondanák is. első* Pilla­natban látni, könnyed, ügyes mozgású. Fejben számol négy­öt féle tételt, és pontos, mint egy Nationál kassza. — Parancsoljon a vendeg. Mit kér a vendég? Jól van. Józsikám, már adom. — Fél füllel odafigyel a szellemes viccre és nevetve nyugtáz. Különben senkit sem tüntet ki különös szimpátiával, de mindenkihez van egy jó, sze­mélyes kérdése. A kocsma nevét itt sütötték ki. de az a megfogalmazás, hogy „kom­mersz mosoly”, azt valahol másutt, talán Pest tájékán. Itt nem honos. Természetes a közeg, nyílt, egyenes. Beszél­ni nemigen tudok vele. me-t hát a hivatal, az hivatal, plá­ne ahová ennyi szomjas em­ber tér be. Ellenőrizendő, hogy valóban előzékeny ember-e. Somoskői Sándor, a vendégeket kérde­zem. A fotósnak is kattan a villanó lámnáia. Ez további mozgást, élénkséget támaszt. Nagv darab ember, egv vo- lános a vendégek szóvivőre. Rákacsint a poharazókra. kö­szörüli a torkát, hogy valahogy fülest kapjon a kocsmáros. — Írja meg. hogy ez a Sa­nyi egy csibész, egy ... Belemegyek a játékba, írom. De le se betűzöm a tréfás ug­ratást. majdnem elkapja tő­lem a blokkot a volános. — Hű. az istenfáját, nehogy ezt írja. Aki körülöttünk van, kórusban nevet. — A kocsmá­ros is. Érti a fonák mókát. Csak a volános van egv kicsit megszeppenve. Szeretne be­lém látni. Nem tudhatja, hogy a krónikás is eljön szívesen Somosra egy kis jó heccért. A NEPBOLTBAN A Fő utcán van a presszó, szomszédságában. Az egykori felirat: Népbolt. valahogy itt felejtődött a falon. Itt ma­radt. és beleívódott a somosi- ak szóhasználatába. De egyéb­ként sem veszített jelentésé­ből. Szívesen járnak ide a környékbeliek. Na persze aki­nek ez van közel. Van, aki ekképpen állít be: mondjátok meg, mit főzzek? Örök asszony! kérdés. A boltvezető Balázs Istvánná, Angyal Andrásné, Szálkái Julianna, Czikora Lászlóné. azonban nem tanácstalanok. Főleg, mióta megjött a hűtő­pult. Van mirelit-áru. vágott baromfi, s ezeket egyre in­kább megkedvelik. Ez a bolt volt a községben az első ön- kiszolgáló. Balázs Istvánnén, egy kis tört mosoly suhan át. — 1958-ban álltunk át Ké­rem, ki kellett állni az ajtó­ba Nem mertek bejönni. Va­lami rosszat sejtettek. Le is csökkent a forgalmunk az első fé] évben vagy százezer forinttal. Rossz volt. amíg meg nem szokták. Szerencsé­re ma más a helyzet. Most. 300 ezer forintot is itthagy­nak havonta a vásárlók. Hogy mi mindent árulnak a boltban? Ezen a boltvezető is meglepődik A vegyi áru­tól az élelmiszerekig több ezerféle cikket. Reggel po­haras tejet, kiflit, zsemlét, visznek az iskolába. Ez érr pen nem jövedelmező üzlet, de azt tartják itt: nem min­dig a bevétel az első Sok­ka! inkább a vásárló a fon­Czikora Lászlóné kiszolgál tos. Ez inspirálta a dolgozó­kat arra is, hogy ' időnként árpát, kukoricát, is árulja­nak. örülnek is érte a falu­beliek. Így nem kell autóbu­szon. vasúton kényelmetlen- kedni vele.. Szeretnek ide járni vásárolni. Mindig ben­sőséges. talán olykor csalá' ban a pohár fenekére néz, netán a mozgóárus sem jön,, nincs elegendő kenyér. A mozgóárus is ahhoz a válla­lathoz tartozik, amelyhez a bolt. Nem arról van szó. hogy ne jussanak jó kenyérhez a somo6Íak. Igenis De egy vál­lalaton belül, az ilye™ csinált 1 fíasiiyomoí' regrgefiente népvándorláshoz a kora reggeli ban. Kisebb hasonlítanak órák. Ettől sokan félnek. Mérge­lődve gondolnak a közleke­désre. Olykor kimarad egy iárat. de ha kisebb kocsi jön, fel sem fémek. Ilyenkor aztán szavakban elszabadul a pokol. Érdemes feljegyezni a Volán gépkocsivezetőjének. Kiss Mik­lósnak a szavait. Ikarus 66- ost vezet Itt lakik a Ricsajon. (Onnan a név. hogy valamikor van a tanacsháznál, a főtéren. Kultúrált utazás!? Lidérces 60—80 utas várakozik. Már messze fény. Csakhogy az utas csak az eiső ajtó nyílik. Kész ezzel nem lakik jól fizet a pankráció a feljutás. Aki bír- bérletért, s már nagyon a vé- ja, marja — tolakszik. Min- gén a türelme. Ha reggel in­Angyal Andrásné a pénztárgépnél dennaposak a jelenetek. A vasútállomásnál lenne még 8 —10 felszálló A község alján is 4—5. Hogy sikerül-e, az csak annyira bizonyos, mint a szó- beii Bodri vacsorája. — Volna megoldás? Sokan keiea-K oomosivoaj- íaluból kenyerüket a város­- Igen. Ha akarnák. Ha 'íz Oncsa-háaak környékén sok statisztikát vezetnének az uta- >’t a virgonc gyerek.) sokról, a bérletesekről, akkor 127-kor indul az Űiteleorő!. talán íróasztal mögül is képet .rajról 4 40-re ér be Tar- ’ehetne kapni ezekről a reg-v- Pba öt árakor am' Ülte- ti hajcihőkröi. Gondolni kel­lep. 5.02-kor indul a város fe- lene a lépcsőzetes munkaköz­ié 5—6 álló utassal. 5.05-kor dA«~o dúl a munkába, napja ideg­izgalommal kezdődik. Aki le­marad. arra orrolmak a mun­kahelyén. Rövid a vélemény. Aki fizet a bérletért, elvárja, hogy ne heriingnek nézzék, hanem uta­zó embernek. Ne nyúljon el egy tízperces út fél óráig. Az utásszá Hí tás nem szimpla gaz­dasági vállalkozás, hanem sok­kal ,i.n.kább közszolgálat. Ez utóbbit azonban jóindulattal •sem lehet mondani a zsúfolt buszokról, mivelhogy a kala­uzt is elspórolják róluk. dias is a hangulat. Aminek a következménye, vagy éppen eredménye az. hogy az Élel- rmszer-kiskereskedelmi Vál­lalat méltányolja a bolt dol­gozóinak igyekezetét Mint szocialista brigád, elnyerték az ezüstkoszorús ielvényt. Mielőtt azonban elbúcsúz­nánk. valamit a ielkemre kötnek. Bai van a kenyérrel. Ez ne maradjon ki a cikkből. A közsésben van pékmester. c1 jár ide mozgóárus is sok­szor, megmarad a bolti ké­m-ér Ha viszont a pék job­konkurrencia sokba kerül. . megmaradt kenyeret le ke árazni — 1 ember máj- ne. eszi meg! Hát. érdemes, gondolkozni • Kár lenne mesterségesen f< szültséget teremteni ebben kis összeszokott együttesbe; ahol nem erény, hanem tér mészetes állapot a szívélyes séc. Ehhez — ahogy ők nekem —. — Jó napot kíván: Gulyás Lrnő Felvételek: Fodor Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom