Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-10 / 58. szám
IfitA reu bocsötfufc őri ára! A háztartásból az üzembe AZ ORSZÁG ENERGIA- SZERXEZETEBEN az elmúl! évek során vegoement vátozá- sok érzékenyen érintették a nógrádi szén termelést: nép- gazdasági érdekből sor került a nagy ráfordítással termelő, alacsony fűtőértékű szenet adó aknák bezárásara. Okos előrelátás eredményeként azonnali központi és helyi intézkedések is segítették és segí tik a bányászgondok folyamatos megoldását, hiszen égető feladatként jelentkezett a bányászatból felszabadult férfimunkaerő, a jelenlegi munkások és a felnövekvő nemzedék foglalkoztatása. A megoldás új üzemek letelepítése, a régiek rekonstrukciója, a szénbányák vállalat, valamint a tsz-ek segédüzemági tevékenységének növelése. Mindamellett azonban ■— hogy a családi jövedelmekben ne legyen visszaesés — elő kellett segíteni a bányászfeleségek és a leánygyermekek munkába állítását is. így került sor «három könnyűipari üzem letelepítésére a bánya által átadott éo illetékben — Jánosaknán a budapesti fehérneműgyár, Kazáron a Váci Kötöttárugyár, Naeybátonv- ban a Budapesti Harisnyagyár kezdte meg a termelést. 1969- beri a három telephelyen már 562 nő dolgozott, s ez a szám az újabb bővítések révén ma már 1675-re emelkedett. Azoknak a nőknek, akik soha nem dolgoztak szervezeti körülmények között — a háztartásból vagy az iskolából (jöttek —, nagyon nehéz volt a beilleszkedés. Sokoldalú, körültekintő munkát követelt tehát a velük való foglalkozás, hiszen nehezen tudták megszokni a munkafegyelmet, a pontos kezdést, az egyéni felelősséget, az üzemi rendet és a légkört. A nagybátonyi harisnyagyárból az első időszakban magas számban késtek el, mert nem tudták megszervezni az új körülmények közepette felgyorsult ütemű családi életet. A kazán kötöttárugyárban 8s erősen érzékelhető volt, hogy a dolgozókban az átállás átmeneti nehézségei miatt bizonyos mérvű lelki konfliktusok keletkeztek, amelyeket csak hosszabb idő után sikerült feloldani. Sok nehézséget okozott a gyermekek bölcsődében, óvodában, illetve napköziben való elhelyezése: újabb gondot jelentett a családban, hogy például a megbetegedett gyermekkel ki maradjon otthon. Minden gyárban jelentkezett a gyakori hiányzás, a jogos vagy jogtalan távolmaradás, ami nehezítette az üzem tervteljesítését. Akadtak, akik nem is tudtak beleilleszkedni, inkább megváltak a gyártól: az elmúlt öt esztendőben ezen üzemekből 414-en léntek ki három hónapnál korábban, s a három hónap után kilépettek száma még az előzőnél is magasabb — 603-an távoztak. (Bár közülük 104-en újra visszatértek az űzőmhez.) A MUNKASöa VAJLAS folyamata megKúveteii a dolgozó nők általános műveltségének, szakmai és politikai felkészültségének tervszerű növelését — e fontos kérdésre sokoldalúan irányította rá a figyelmet az MBZ1V1P Központi Bizottságának 1970-ben elfogadott nőpolitikái határozata. iSzt követően a X. pártkongresszus is a társadalom fejlődésének előterébe állította a dolgozó nők helyzetének gyors ütemű javítását, feladatul szabva, hogy: „Társadalmi összefogással, a pártszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség és más társadalmi szervezetek együttes munkájával, az állami és gazdasági vezetők megfelelő intézkedéseivel kell közelebb jutni ahhoz, hogy mindenütt megszűnjön a nők hátrányos megkülönböztetése.” És valóban, nagy erőösszefogással indult útjára az a nemes törekvés, hogy e párthatározatok alapján mielőbb ténylegesen is váljanak valóra a nők általános helyzetének javítását szolgáló célkitűzések. A törekvés időszerűségét bizonyítja az a tény is, hogy nem csupán speciálisan nőket érintő problémáról vám szó, hanem arról az átmeneti nehézségről, amely az iparstruktúra változása következtében állott elő. Ez a helyzet azonban átmeneti jellegű, amely ebben a miliőben egyformán érint férfiakat és nőket. Mégis, a nők helyzetéről kívánok szólni, mert a munkába állításuk és foglalkoztatásuk teljes egészében egybeesik az egyéni, a vállalati és a társadalmi érdekekkel. A jelenlegi szükséglet, igaz, hogy zömében csak betanított munkásokat követel, de a holnap, a dinamikusan fejlődő üzemek termelése és a nők egyre fokozottabb társadalmi tevékenysége megköveteli a megkülönböztetett figyelmet. Milyen módon vonatkoztatható ez az említett üzemekre? Részjelenségként említem, hogy az elmúlt öt évben a három Üzemnél 907 dolgozó nő részesült segélyben, és 2125 főnek adományoztak kitüntetést, illetve pénzjutalmat Az egyes üzemek között persze e vonatkozásban igen nagy az eltérés: amíg a kazári kötöttáruüzemben a 378 dolgozó közül 45-en részesültek jutalomban, illetve kitüntetésben, addig a jánosaknai női fehérneműgyárban ugyanezen idő alatt a 757 munkásnő közül a jól dolgozók többször is kaptak jutalmat. (Tehát egyik helyen elméletileg ugyanazon dolgozó munkáját kétszer is elismerték míg a másikon egvszer sem.) MEGÁLLAPÍTHATÓ, hogy a párt- és mozgalmi szervek többszöri kezdeményezése után is csak lassú az előrehaladás a nők szakmunkásképzésében. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat is: tása, és szívesen tennének eleget e fontos feladatnak, a legjobb szándékuk mellett sem élhetnek vele, mert sajnos még a feltételei sem teremtődtek meg a járásban, de a megyében sem. üzem 1969 CO “ =8« szak- 1 műnk. 1 971 hí N la íi h 1973 N N 1 tfl ín & tí Kazári kötöttárugyár 260 6 285 10 375 14 Nagybátonyi harisnyagyár 87 4 338 9 540 17 Jánosaknai női fehérneműgyár 215 7 58» 60 757 69 Összesen: 562 17 1212 79 1672 100 Ez a felfogás mereven gátolja a munkásnők továbbtanulásra, szakmai és általános műveltségének fejlesztésére irányuló igényeit. Igaz, az átlag-bérszínvonal növekedése kedvezően alakult az! elmúlt évek során (a nagybátonyi harisnyagyárban az átlagbér az 1969-es 1430 forintról 1970- re 1780 forintra, a kötöttáru- gyár kazári telepén ezen időszakban 1120 forintról 1550 forintra, míg a Női Fehérnemű- gyár jánosaknai telepén 1390 forintról 1932 forintra emelkedett). a nőpolitikái határozat végrehajtása azonban többet követel ennél: a munkásnők szakmai műveltségének fokozását is. Kívánatosak az üzemi, n szakmunkásvizsgára felkészítő tanfolyamok, a munkásakadémiák és egy sor más, olyan szervezett kéozés, amely a munkásnőket valóban el juttat’a a szakvizsgáig, a szak- mrnkássá válásig. Persze, ezzel egvüttiáró politikai feladat a dolgozó nők állami oktatásban való részvételének a segítése is. Az MSZMP NÓGRÁD MEGYEI Bizottságának 1972. október 25-i határozata, amely kiemeli, hogy az üzemekben a tanuláshoz kedvező és ösztönző légkört kell teremteni a fizikai dolgozók számára, rámutat: „szervezzék a felnőtt- oktatás üzemi formáit, az anyagi érdekeltség rendszerével is ösztönözzék a munkások pótló és továbbképző tanulmányait”. S ha elismerjük is, hogy már kezdik felismerni e határozat megállapításainak fontosságát, és keresik a megoldás különböző formáit, megállapítható: lassú az előrehaladás a dolgozó nők továbbtanulása terén. A számok is bizonyítják, hogy eddig a nőket foglalkoztató új üzemekben csak elvétve találhatók olyan dolgozók, akik a munka mellett szerezték meg valamelyik iskolatípusban a végbizonyítványukat. A vezetők és a dolgozók — „nálunk a dolgozók túlnyomó többsége rendelkezik az általános iskola 8 osztályával” — téves megnyugvásának alapja ugyanis az, hogy a dolgozó nők 83 százaléka 40 éven aluli, akiknek már a lehetőségeik, körülményeik lehetővé tették a tanulást: ennek eredményeként rendelkezik a dolgozó nők 75 százaléka a 8 általános iskolai végzettséggel. De nem szabad megfeledkezni arról, hnjy az ugyanezen üzemekben dolgozó nők 19 százalékára, azaz 317 főre nem érvényes a fenti megállapítás. S ez a szám, ha nem is megdöbbentő, de elgondolkoztató, hiszen közel minden ötödik nőnek hiányzik az általános iskoláról szóló végbizonyítványa, középiskolai végzettséggel mindössze hat százalék rendelkezik, felsőfokú végzettségű nő pedig szinte nem is található. Az elmúlt évek során a munkaképes nők egyre nagyobb százaléka került az üzemekbe. Ennél fogva a mun- kásnók helye és szerepe tovább fokozódott a társadalmi életben. A megyei pártértekezlet 1970-ben találóan állapította meg: e nagy és kedvező változás új ellentmondásokhoz is vezetett. Átmenetileg nehezebb lett a családos nők helyzete, mert továbbra is rájuk hárul a család ellátása, a háztartás szervezése.” Az ellentmondások feloldását segítő intézkedések eredményesen segítették a nőpolitikái határozat megvalósítását, a dolgozó nők helyzetének javítását, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy például a vizsgált üzemekben az 1672 dolgozó nő közül 905-nek (azaz 54 százaléknak) van gyex-- meke, akiknek az ellátásáról és neveléséről meghatározott mértékben ők gondoskodnak. TOVÁBBRA IS KÖVETKEZETES intézkedésekre van szükség a tudatformálás, a szemléletalakítás meggyorsítása érdekében, a férfiak és a nők körében egyaránt. A dolgozók marxista—leninista műveltségének fokozását politikai kérdésként kell kezelni: a pártmunka szerves részévé téve a munkásnők szakmai és politikai felkészítését, a társadalmi életben való aktív te- vékenykedtetését is — hiszen a nőket foglalkoztató három könnyűipari üzem a salgótarjáni járásban ma már jelentős politikai erő is. (Közülük 222-en párttagok, a KISZ-ben 285-en tevékenykednek, és 1648 munkásnő tagja a szakszervezetnek. Többen fejtik ki tevékenységüket a tanácsokban, a Vöröskeresztben, a nőbizottságokban, a szülői munkaközösségekben és más társadalmi szervezetben.) Ma már alapfokú politikai tanfolyamot végzett a dolgozó nők közel 40 százaléka, és 58- an fejezték be a marxista— leninista esti közéfokú iskolát. A SOK TENNIVALÓ és számos akadály ellenére is egészséges folyamat indult meg te hát. Mindenekelőtt meglevő lehetőségeink jobb kihasználására, a további feltételek meg teremtésére van szükség ahhoz, hogy a könnyűiparban dolgozó munkásnők az eddiginél még gyorsabban fejlődhessenek — a gazdasági és társadalmi élet minden területén Azok a gondok. amelvek a nőket foglalkoztató üzemek mindennapi termelötevékenvsét’e közepette megfogalmazódnak tulaidonkéooen azon törekvések kanosán születtek, ame Ivek létrehozták és mtxkwi- tették az új munkafeltételeket. Örömünkre szoleált a nőket foglalkoztató üzemek letelem' tése, amelv lehetőséget teremtett arra. hoev egvre több bá nvá.szfeleség váljék munkássá és szorgos ievekezetével sűrítse elő az anyagi javak termelését. Az EMLÍTETT P^OBLlt- MáK nem kisebbíthetik az elért eredményeket. azt a nagyszerű ténvt, hogy új ina^á" honosodott meg az elméit évek során, és elvért»!nylon segítette célkitűzéseink meg valósítását. Tavaszi munka a földeken A nőket foglalkoztató köny- nyűipari üzemeinkben tehát egyértelműen a betanított munkások képezik a meghatározó hányadot: 1969-ben a létszám 97 százaléka, mig 1973-ban 95 százaléka dolgozott betanított munkásként. Az 1969-es esztendőben az 562 dolgozóból 17 nő rendelkezett szakmunkásvizsgával. Ez az aránv az 1973-as évre sem sokat változott, hiszen az 1675 dolgozó nő közül mindössze száznak sikerült szakmunkássá válnia. Ezzel az aránnyal egyáltalán nem Lehetünk elégedettek. Még akkor sem. ha a vállalatok vezetése láthatóan nem törekszik a szakmunkások számának növelésére Mert létezik ilyen koncepció. Ez abból táplálkozik, hogy az üzemben a munkásnők sablonmunkát végeznek. csak részfeladatot hajtanak végre, szalagrendszerben tevékenykednek, ami nem igényel különösebb szakképzettséget: megfelel e feladatok ellátására a betanított munkás is. Nem sikerült megoldaná azt a feladatot sem, hogy az alsó szintű vezetők — szalagvezetők, meósok. csoportvezetők stb. — továbbképzése a követelményeknek megfelelően történjen. Pedig az elmúlt évek során több mint száz nő került ezekre a posztokra. A kezdeti lépések, törekvések csak gyér eredményekkel jártak. Akik ' részére szükséges volna a továbbképzés biztosiőrjáraton voltunk. A tava- szi munkát figyeltük. Amerre jártunk, mindenütt szorgalmasan dolgoztak. Ez az esztendő kedvező tavasszal sok-sok bizakodásra adhat ismét okot. Jó termést remél mindenki, aki mezőgazdaságban dolgozik. Ezt remélni feljogosítja az embert az időjárás, ezzel egyetemiben az a szorgalom, amely a mezőgazdasági üzemeket szinte kivétel nélkül áthatja. KÉTBODONY TELJESÍTETTE FELADATÁT Jakab Ferenc, a termelőszövetkezet nagy tapasztalattal rendelkező elnöke kiegyensúlyozott nyugalommal mondta, hogy náluk a kora tavaszi feladatokat maradéktalanul elvégezték. — Lelkiismeretesen készültünk a munkára, amely már a tél beálltakor elkezdődött. A traktorosok, a gépjavítók, a szakemberek elsőrendű feladata volt a gépeket kijavítani. munkára kész állapotba helyezni. Az elnök dicsérő szavakkal emlékezett meg azokról, akik a gépeket munkára kész állapotba helyezték. — Elvetettük a tavaszi árpát műtrágyával megszórtuk az őszieket, és előkészítettük a talajt a kukorica vetésére. KARANCSSÄGON MINDENKI TALPON A gzó szoros értelmében talpon vannak az emberek. Valóban jól kihasználják a tavaszi munkákra kedvező időjárást. A fejtrágyázást például az elmúlt vasárnap végezték el. Hanzelik Ferenc, a tsz elnöke mondta, hogy az emberek maguk is sürgették: minden időt kihasználva dolgozzanak az idei jó termes érdekében. Karancsságon nagyon megváltozott a helyzet. Az emberek jókedvűen, lelkesen végzik kötelességüket. Ezt a szépen megdolgozott határ is tükrözi. Befejezték a mák. a tavaszi árpa vetését. A gépek többségében kifogástalanok Taloon vannak a fo- gatosok is. Hordják a trágyát, készítik a talajt. Az or- száaúttói balra a dolgos földművelő emberektől népes a határ. Szóljunk még a szerelők szorgalmáról, akik az időszerű munkához szükséges gépek mellett már a kombájnokat is kijavították. TRAKTOROK A KISHARTYÄNI HATÁRBAN Az egyik legmostohább adottságokkal rendelkező tsz- üzemben is teljes erővel folyik a munka. Az asszonyok egy csoportja a kőkúti kivágott akácos helyén csemetét ültet. Messziről látszik a nagy szakértelmük. A hirtelen dombos hartyáni földeken, ahol kukoricát termesztettek az elmúlt évben, traktorok kapaszkodnak az emelkedőkön. Ta- • '.njelőkészítést végeznek. A Varsányban a burgonya vetésére készülnek, ötszáz holdon termesztenek ebből a keresett növényből. Most folyik a vetés előtti talajelőkészités. Oláh János és Kanyó Sándor a műtrágyáról gondoskodik. tervezettnek megfelelő a tavaszi munka állása. A nedvesebb völgyek várnak még megművelésre. Annyi bizonyra^, Kishartyánban is jól teleltek az ősziek. Megkapták a műtrágyát, jöhet a tavaszi csapadék. SZÉCSÉNY HATARÁBAN Ide kell sorolni az állami gazdaság födjét a Kismocsá* ron és a Mocsáron. Ez az a mutatós fekete föld. Burgonyát termesztenek itt leginkább. Sűrűn forognak rajta a napfényben csillogó traktorok. Trágyát terítenek, talajt művelnek nagy szorgalommal A termelőszövetkezet sera késlekedik a munkávaL Minden feladat végzése tervszerűen folyik A gyümölcsösök nagyobb részét rendbe tették. A kertészetben a fóliás sátrak valatt zöldül a primőr. Elvégezlek a fejtrágyázást, elvetették a tavasziakat. A munkaerő nagy részét képviselő asszonyok a burgonyavetést készítik elő. Ennek egyik legfontosabb feltétele a vetőmag biztosítása, amelyet a prizmából szednek fel. A traktorosok viszont a vetésre készítik elő a talajt. Ez bizony több száz holdat is kitesz, és nem könnyű dolog az elvégzése. De a határidőt pontosan tartják. Boros Béla. a tsz elnöke elégedett a munkával. Egyetlen kívánsága, hogy a tavaszi eső még várion egy i kicsit. Addig, amíg — ahogyan ő mondja, a tőle megszokott szakmai precizitással — lezárjuk a talajt. Remélhetőleg á természet méltányolja az óhaját. Varsányból. Patakról képén számolunk be. B. Gy. Szécscnybeu szállítják a műtrágyát.
