Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
Népművészeti hét és kiállítás március 25—április 7. Balassagyarmati fafaragók a budai várban Érdekes, érdemes és szép feladatra vállalkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Schöm- lierz Zoltán kollégiuma — Galló Györgyné kulturális nevelő tanár irányításával —, mikor ezt az egyedinek is mondható népművészeti hetet cs kiállítást megrendezte. — Világszerte divattá vált a népművésaet, az ilyen. jellegű kiállítások iránt is megnőtt í z érdeklődés — magyarázta mosolyogva Veronika. (Gallonét így ismerik és szólítják szerte a hatalmas házban a villamosmérnöki kar kollégiumában). — A mi diákjaink az ország minden részéből, úgy is mondhatnánk, mindegyik nép- művészeti tájegységéről valók. — Általuk és értük támadt l át ez a „népies” ötlet — adta magyarázatát ennék a pompás kiállításnak. — A népművészet értékelése, megőrzése és továbbadása nemcsak a tudósoknak, a népművelőknek és az alkotóknak a. feladata — fogalmazta meg a továbbiakban nagyon szépen a kiállítás lényegét Borbély Jolán néprajzos, a Népművészeti Intézet főelőadója. Megnyitó beszédében dicsérő szavakkal magyarázta, hogy az egyetemi kollégiumi kiállítás is igazolja a népművészet népszerűsítésének lehetőségeit. Valóban: a kiállított tárgyaik együttese, a megrendezés reprezentatív módja a hozzáértőt és a laikust egyaránt lebilincseli A rendezésért külön dicséret illeti Szepesvári Lászlónál, népi iparművészt, a szerencsi szakkör vezetőjét, aki vidékről utazott fel és éjt nappallá téve, fáradságot nem ismerve, — igaz több egyetemista önzetlen segítségével — a 25-i megnyitóra létrehozta ezt a kiállítást. Érthető volt lelkes igyekezete, hiszen a szerencsi díszítőművészek az ő tanítványai. Azok, akik a legtöbb alkotással képviselik a népművészetet1 hímzéseiken, szürrátátesei- ken, varrottasaikon a mintaszerkesztés, motívumgazdagság és á művészi kivitel egyaránt elkápráztató, s nemcsak a színek miatt. Nő,grad megyéből, a palócföldről is több ismerőst számlálhattunk. Az Ifjú Népművészet Mestere Egri István balassagyarmati fafaragó pálya- díjnyertes munkái előkelő helyet kaptak, fálítékája, kis sarokasztala, székei és palócüvegcserepek megsebezek a kezét, de azért tovább menekült; az első emeleti szemétledobó- ba. BcliUről nyomta az ajtót, de amikor látta, hogy a kintieknek nincs szándékában őt oda is követni — féltek a kiabáló, véres kézzel hadonászó Go dótól — kinyitotta az ablakot és azon kilépve, a vlllámháribóba kapaszkodva megpróbált egy másfél méter távolságra levő erkélyre átmászni. Ebben azonban a lakás tulajdonosa megakadályozta, így a villámhárítón kúszott le a földszintre. Ekkorára már viagy ötven ember gyűlt össze a földszinten, a lakások erkélye is megtelt a megbotránkozott lakókkal. Godó végül is a föld fölött 2—2 5 méterrel eleresztette a villámhárítót, s a lent várakozók közé esett, akik megpróbálták lefogni. Még akkor is ellenkezett. — Egy műanyag szalaggal, amelyet a FÜSZÉKT használ kartonok kötözésére, összekötöttük a két lábát, hogy legalább a rúgásaitól védve legyünk — vallotta az egyik tanú. Idő közben rendőr is érkezett a helyszínre, s Godó ekkor betetőzte botrányos viselkedését: szidalmazta és zubbonyánál fogva rángatta a rendőrt. A Salgótarjáni Járásbíróság hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért, kétrendbeli lopás vétségéért és lopás bűntettéért is felelősségre vonta Godó János karancskeszi géplakatost, ugyanis idő közben egy kötött kardigánt is ellopott a salgótarjáni piacról. Halmazati büntetésül — nem jogerősen — egyévi és háromhónapi fegyházra, és háromévi közügyektől eltiltásra ítélték, továbbá kizárták a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. 1974-ben adják át az első 25 000 hektár termővé tett földet a termelőszövetkezeteknek a dél-íizbegisztáni karsini öntözőrendszer építői. Az öntözőrendszer minteev 900 000 hektár, korábban teljesen terméketlen földterület hasznosítását teszi lehetővé, amelyen köze! 1 millió 300 ezer tonna gyapotot termelhetnek Az embe’-kÓT a'knttn oázisok összterülete Üzbegisztánban már meghaladja a 2,7 millió b -ktárt padja méltán váltott ki tetszést, elismerést. Régi pásztor fafaragások — palóc módon — hallottuk innen is, onnan is, mert a szakkör néhány tagja is szerepe] a kiállításon. Örkényi Ferenc Cseirhátsu- rányból, Gál István Csitárról, Kőszeghi Pál és Gonda Sándor Balassa gyarmatról ’küldte el szebbnél szebb munkáit: mó- kusos csatlakot, áttört faliképet, palóc motívumú fogasokat és egyéb használati tárgyakat. Népi figurák fából faragva, akár a cserhátsurányi menyecske népviseletben, mind-mind a szemek kereszttüzében álltak a kiállítás megnyitóján, és még fognak is állni naponta a kiállítás végéig, mondta az ügyeletes mérnökhallgató. A fazekasság régi hagyományainak ifjú őrzője a tatai Csiszár József, edényei, tálalásai művészi megformálásban jelennek meg szintén ezen a kiállításon, méltón képviselve a híres dunántúli fazekas dinasztiát. Legfőbb tanulsága a kiállításnak, hogy nemcsak bemutatja a népművészet ismert, vagy haladó kínoséit, hanem hogy megmutatja, miképp lehet ezeket korszerűen felhasználni. A kállítás megnyitója ünnepélyes, és ugyanakkor nagyon bensőséges is volt: mondhatni stílszerű, hiszen kékfestő ruhában, egyetemista lány és fiatal pedagógusnő énekelt népdalokat olyan szépen, hogy magnófelvétel is készült velük, akárcsak a megnyitót követő ismerkedési esten, ahol interjúk sora készült a szerencsi nívódíjas amatőr népművésszel, Szepesvári Lásziónéval, a balassagyarmati Egri Istvánnal, a Népművészet ifjú mesterével é6 az ifjú Csiszár István fazekassal. Nagyon hangulatos estét töltöttünk a- kollégium ódon falai között, fenn a várban a sok lelkes, érdeklődő fiatal között Tanulságos volt részt vennünk ezen a megnyitón, ezen a kiállításon: az idősebbeknek emlékeztetőül... a fiataloknak azért, hogy megismerjék és megkedveljék a magyar népművészetet. —cl ekes— {Most mit mondjak. Ha dicsérem, rossz néven veszi. Azt mondta, nincs szükség rá, nem filmsztár ő. Ha pedig nem mondom el. mi* lyen ember, még meghamisítom az igazságot. Sem az egyiket, sem a másikat nem szeretném. Legjobb, ha kimondom amit gondolok Baja Béla, ott a Kis-Zagyva völgyében rendes ember. Aki nem látta, nem is sejtheti micsoda szépséges az a völgy Hullámzik a domboktól. Hogy itt a tavasz, változik a színekben. Egyik oldalon a Cserhát, a másik oldalon a szentkúti hegyek innenső oldala. Az út mentén pedig a lucfalvi közös gépműhely. Bekerítve, az udvar tisztán tartva, a gépek pedáns sorrendben. Az épületek is takaroson rendben. A kapu tárva, de az öreg Pribisán János szigorú tekintete a bejáraton. Telt ember, mérges a nézése, amit a vastag bajusza kihangsúlyoz. Csak mutatja nagyujjáva! háta mögött az irodát. Az idegen útja arra vezethet a kapun belül. Fülke az inkább, mint iroda. Asztal benne, rajta faládika a kartonoknak. Nyilvántartása az embereknek. gépeknek. Két szék és ezzel kész Egyik az írnoké, a másik Buja Bé’áé. ha ráül. Ritkán ül rá. Akkor is Szatmári Zoltánnak. a helyettes.ének a megviselt kocsiját bütykölték. Azzal futkos a műhely ügyében csak azért Baja nyakig a motorban volt. Neve ha’lutára is csak annyit mondott: — Van olyan... Komótosan kibújt a motor- h i/.boi, letörölte kezéről az olajat. összehúzva szemét, homlokát meg ráncba amit félig eltakart az alulról fokozatosan őszülőbe forduló, fakó haja. Minden bűnéért az alkoholt okolja Menekülés o villámhárítón Üldözői karjába pottyant Ha Godó Jánost megkérdik: miért követte el a terhére rótt bűncselekményeket, azt válaszolja: — Mert annyit ittam, hogy remmire sem emlékszem. Már most, ha az iránt érdeklődnek, hogy miért nem ismer mértéket az alkoholfogyasztásban, ez a válasz: — Januárban lopásért elítéltek, és nemsokára be kell vonulnom a börtönbe. El voltam keseredve... Vagyis azért lopott, mert berúgott, és azért rúgott be, mert lopott. Ami a többszörösen bűntett vádlott logikájánál is különösebb; ha már kel- 1 őképpen „elázott", többnyire i Ikoholt lop. így volt ez tavaly < ecemberben, amikor a salgótarjáni dsemegeüzletből egy üveg kecskeméti barackpálinkát lopott, és ez év februárjában is, amikor u salgótarjáni 201. számú ön- kisaolgáló boltból eltulajdoni- t >tt egy üveg vodkát. Ez utóbbi cselekményére azonban nem emlékszik, sem arra, ami utána történt1 — Csak arra emlékszem — mondta ügyészségi kihallgatása alkalmával —, hogy különböző italboltokban Igen nagy mennyiségű szeszes Italt fogyasztottam. Tisztában vagyok azzal, hogy ilyen állapotban beszámíthatatlan vagyok, és olyan cselekményeket követek el, amelyeket józan állapotban semmiképpen sem. A tanúik azonban — ugyancsak sokan vannak — nagyon- is jól emlékeznek a történtekre. Godót az egyik bolti eladó leleplezte, de az kitépte magát a kezéből és futásnak eredt. A bolti dolgozók üldözőbe vették, Godó azonban kitartóan szaladt előlük, görcsösen szorongatva zsákmányát, az üveg vodkát. Az Arany János utca 9. számú ház kapuján beugrott, de megbotlott a lépcsőkön, s az üveget elejtette. Az Sz. K. Emberkéz alkotta oáxtHok Átadták a legnagyobb rizshántol ót Kazahsztánban. Kzil-Orda városában átadták a Szovjetunió legnagyobb rizshán tolóját. A rizshántoló azért épült Itt. mert a Szír-Darja alsó folyásánál rendkívül gyorsan feilődik a rizstermelés. Ez a körzet adja Kazahsztán rizsének négyötödét. az egész szoviet rizstermelés 20 százalékát. GYAKORNOKOK a tanácson Egy fiú és egy lány Salgótarjánban úgy döntött, hogy a tanácsi munkát választja élethivatásának. Mind a kettő húsz év körüli. Érettségiztek. jelenlegi „rangjuk”: ta" nácsi gyakornok. Fekete László azonnal a tájékoztatással kezdi: — Tavaly májusban vezették be a tanácsokon a gyakornoki rendszert. — Mit jelent ez? — Szeptembertől érettségizett fiatalokat vettek fel a városi tanácsokhoz. Ennek több oka volt. Egyrészt így olyan emberekkel tudják felfrissíteni a tanácsi apparátust akik szívesen és lelkiismeretesen végzik ezt a csöppet sem könnyű munkát. Másrészt a gyakornok is megtanulja, mi az. amire tulajdonképpen vállalkozik. Darázs Marikáé a szó: — Amikor én ide kerültem, a Salgótarjáni városi Tanácsra. adminisztrátornak vettek fel. Gyorsírtam,, gépeltem. Ha kellett, különféle anyagokat címeztem meg másoltam. Mindlrr éreztem, hogv e^t sokáig nem lehet csinálni. Többet, válami mást akartam. — Mégpedig? — Saját, önálló feladatokat Így aztán amikor lehetőségem nyílt erre a gyakornoki munkára, rögtön elvállaltam Gondoltam, megpróbálom, akkor már némi ismerettel rendelkeztem. — Mit csinál egy gyakornok? — Minden osztályon tölt bizonyos időt, hogy a gyakorlatban tapasztalja ki. mi if az a tanácsi munka. Amikor az ember nagyjából megismerkedett a különféle osztályok feladataival, tevékenységével. akkor elvégzi a tanács- akadémiát. • Oda felvételizni kell, ami nem gyerekjáték. Nagyjából ismerni illik az államigazgatási feladatokat, és a marxizmus—leninizmus esti középiskola anyagát. Ismét Fekete László veszi át a szót. — Igaz, hogy különösebb munkát még neon bíznak ránk. de sokat tanultunk már eddig is. Néha a legjobb könyvnél is érdekesebb esetek adódnak. — Például? — Én az igazgatási osztályon kezdtem. Készítettem gyámügyi környezettanulmányt. beültem lakásügyi fogadóórákra. Ott bőven lehet ismerkedni az életteL Aztán januártól a termelésellátás felügyeleti osztályra mentem. Itt megint sok új dolog adódott. Kisipari engedélyek kiadása, törvényességi felügyelet. Voltam szövetkezetnél közgyűlésen, fegyelmi tárgyaláson Megfigyeltem, milyen határozatokat hoznak az előadók, azt hogyan indokolják. .. — Ez nagyon érdekes — szól közbe Marika —, én jelenleg ugyancsak az igazgatási osztályon dolgozom. az egyik főelőadó mellett. Nagyon sok a birtokháborítási ügy. Volt, hogy a főelőadó megkérdezte tőlem, miután meghallgattuk a panaszost; „Marika, maga hogyan dönte• ne?. Darázs Marika a szervezési osztályon már hosszabb időt eltöltött. Most Fekete Lacin a sor: — Itt a tanácsülés és a végrehajtó bizottság munkájával ismerkedem. Az én számomra a tanácsi munka nem is annyira idegen. Édesapám a megyei tanácson dolgozik, nyolc évig községi tanácselnök volt. Ügy nagyjából tudtam, mi a feladatuk a tanácsoknak, milyen sokféle ügyek adódnak. Valamikor jogász szerettem volna lenni, erről nem is mondtam le. Ha elvégeztem a tanácsakadémiát, szeretnék jogi diplomát szerezni. — A tanácsakadémiára felvételizni kell... — Igen. éppen ezért minden. hónapban egyszer a megyei tanácsra megyünk, ahol egész napos konzultációnk van. Ez a tanulásunkat segíti. Emellett a tanács hetente egv délutánt „ajándékba ad” nekünk. hogy megkönnyítse a feladatunkat. — Ha végeznek? — Mindketten szeretnénk visszajönni és a tanácson dolgozni. — Fizetés? — Nem is rossz. Ezerhat- száz forintot kapunk havonta. — Marad-e szabad idő? — A munka és a tanulás mellett az is akad. Mind a ketten fiatalok vagyunk, kell a szórakozás is. Laci hozzáteszi: — Négy hónapja, az egyik bábcsoportba járok. Sokat olvasok, és rendkívüli módon szervezem a tanácson a kispályás futballt. — Marika? — Én is sokat olvasok, amellett a KISZ-klubba járok. Ott most alakú] a program. szerveződik az élet. Ennél többre pedig úgyse futja az időből... Csatái Erzsébet Hirtelen dombok... — Tessék... — Elindult az irodája felé. Kék vászon, sokat mosott ruhájába belekapaszkodott a szél. A Cserhát felől a bár- kányi völgyön nyargalt át. Amit port talált az udvaron, azt magasra korbácsolta. A gépeket javító szerelők oda se neki. Siettek, mert közeledett a munkaidő vége és végezni akartak azzal, amit elkezdtek. Sok babramunka van a gépműhelyben. Most pedig megváltozott a helyzet náluk is. önállósultak. Maguknak dolgoznak, számolnak, aztán év végén számvetés a központtal Ügy nevezik ezt a termelőszövetkezetben, hogy ágazati rendszer. Valójában, az önállóság és a felelősség összpontosítása ez. Baja Bélát bízták meg az ágazat vezetésével. ö pedig a kipróbált embereit gyűjtötte maga köré: Otrak Bélát, Budai Bélát. Ottmár Gyulát meg a többieket. Szatmári Zoli lett a helyettese. Akár egv gyárban a sorrend. Bajának ez a természetes, akinek érdekes, azon jót derül. A hangja csendes, mint a mosolya. — Üzemi módon kérem, üzemi módon.. Az biztos, akár a gyár a gépműhely. Fontos a munkakezdés, mint a befejezés. Egész nanon át szorgalmas munka folyik. Aki a rendet megszegi, azt megbünteti. Baia Béla mondása már közszájon forog: „Ha nem megy a munka, semmit sem ér a demokrácia”. Otthonról a szülői házból hozta ezt a magatartást. Abba született, hogy az aoja Baja János a bányász mindennap hajnalban. pontosan indult munkába, és pontosan is tért haza. Mikor Béla gyerekként kilépett az iskolából, az apja csak ennyit mondott neki: „No gyerek, kezdjél magaddal valamit.” Így kezdődött, és a közlekedési vállalatnál folytatódott a műhelyben. Telek Pál. a szalmater- csj mester mellett, akiből az üzemi fegyelem áradt. Róla mesélik, hogy kemény kezű ember volt. A növendékei mielőtt haza mentek, mindig megnézte, rend ben-e a szer szám. Azt mondta: — Ez a legfontosabb, ezzel keresed a kenyeret. Ha rendetlenül hagyták, visszarendelte a gyereket, kidöntötte a láda tartalmát és újból berakatta. Az öreg Telek nem volt tulajdonos, csak egyszerű dolgozó, de lelkiismerete az volt. Azt szerette volna, ha mind. akik mellette dolgoznak, kitűnő emberekké válnak. Baja Bélának, ha gondba fordul élete, ma is felkeresi az öreget, az pedig büszke rá. Mert már ott, a közlekedési vállalatnál elkezdte a tanulást, és gépésztechnikusként fejezte be, őszülőbe forduló halántéikkaL A tanulásra pedig Baranyi Bertalan. a kisterenyei MEZŐGÉP Vállalat vezetője biztatta fel Baját. Csupa kitűnőségek nevelték. A gépműhely udvarán csoportosulás támadt Az emberek Szatmári körül és Baja felé tekingettek. Baja kiment. Hangfoszlányok hallatszottak: „Holnap a papírokat készítsétek el, holnapután menjetek a gépért”. — „Jó, azt is megnézzük”. „Rendben” „Reggel indulhatnak a talaj’ művelők.” Egy alacsony ember állt meg az udvaron. Vastag, nyakas pulóver kéklett rajta. Kövesdi Pál volt, az éjjeliőr. Járt a szeme körbe-körbe, hogy felmérje, mi hol van. Baja tréfásan fogadta. — Megjött? — Látod... — Rendben van. vigyázzon. — Azért vagyok itt. — CsaJk el ne lopják az éjjel magát isA gépműhelyben letelt a munkaidő. Az emberek elmentek és csend lett. A szél zörgette a gépet védő műanyag lepedőt. Baja még maradt. A holnapi napra készült. Minden napra készülnie kell. Sok még a gondja. És úgy szeretné, ahogyan a nagyüzemben tanulta. Ügy, hogy sem az öreg Baja János, sem Telek Pál előtt ne kelljen szégyenkeznie, de a közösbeliek is elégedettek legyenek vele. Ide tartozik, közéjük. Nagybárkányi születésű! Itt nyargalt gyerekkorában a patak völgyén. Itt növekedett emberré is. Itt alapított családot is, méghozzá szépet, akikért érdemes fáradni. A vitáig csapott a szó. Lezárta így egyszerűen. — Ha elkezdtem, akkor végigcsinálom. Ez munkásbecsület. .. Igen. ezt az újat most * kezdte. Nem lesz köny- nyű folytatni. A Kis-Zagyva völgyén hirtelen dombokon a szántó. Sok a kérges gondolkodású ember is. Birkózni kell az újért. De Baja Béla kemény embernek tűnik, a nagyüzem formálta. Bobál Gyula NÓGRAD - 1974. március 31., vasárnap 5
