Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-03 / 52. szám
Ssba nem féltem a bányában — Mi ösztökélte arra. A csatornára erősített ház- s~mtáblán Kazáron ez áll: munka után nézzen? Rákóczi út 21. Szén. nagy porta. Nyári konyhát is építettek a ház mellé. Hátúj <?r rázs, benne egy FIAT—85ö- es. Vajon mi lehet a házigazda foglalkozása? A kérdés viszont hogy szert. Más munkát nehéz találni. — Ketten vagyunk a fele- Otthon azért akad. Bözsi ségemmel. A nyugdíjam 2300 néni kedvel főzni. Nem vá- forint. Biztos, hogy nem meg- log at ás a család. Mindent élhetési 'gondok! Csakhogy megesznek. Vasárnap két egyre nagyobbak az igények, napra főznek. Most hétfőn A televíziót, hűtőgépet, mu- nyálakat adtak le. Jó pénzt re egy kiszuperált csille ad sógépet. gáztűzhelyet nem ad- kaptak érte. Hetente 80—100 választ. Háztartási tüzelőolajat tárolnak benne. A házban Tőzsén János 58 éves nyugdíjas bányász lakik, feleségével, valamint családos dolgozik, fiúk. — A bányászkodást 1933b'.n kezdtem — emlékezik a házigazda. — Gergely-aknán láttam először bányát. Csillésként kezdtem, 1968-ban nyudíjba ják ingyen. Ezeket már meg- tojás is összegyűlik, a baromvásároltuk. Ha elromlanák, fiudvarban. Bözsi néni a tarmegjavítja a fiam. aki Nagy- jáni piacon értékesíti. Disz- bátonyban géplakatosként nót kettőt vágtak a télen. Űjabb kettőt már „befogtak” Talpraesett ember Tőzsér a jövő télre. János. A felesége dicsekszik — A 21-es nyerő szám? is vele: ma'dnem mindenhez Néha szoktunk az emberrel ért! A nyári konyhát ő esi- „zsírozni”. De csak ritkán nálta. ' Járdát rakott le. sző* kártyázunk. Inkább a tele* amikor lővel is foglalkozik. víziót nézzük. Több magyarmentem, — Éppen most ültetek né- nóta. és népdal kellene. már csapatvezető vájár vol- hány tövet. Nagy keletje van tam. a csemegeszőlőnek. Piacra kazári — Soha nem félt a bámyá- nem jut belőle, megeszi a család. A háziasszony — Bözsi néki su íjamat ni — nem fordított hátat a meg. Pedig né- népviseletnek. A fején „ola- rablásában” is jós kendő” díszeleg. Magyanépviseletéről bányavidéken híres bizoTalán A szerenban? — Nem én! csém is volt. se ütöttem hány bánya részt vettem, szerencsétlenség az volt számomra, amikor szanáltak a bányánál. Siheder legény voltam. inségmunkára mentem. nyára emlékezetesek voltak a farsangok. — Negyven éve is van már annak, hogy a férfiak menyecskének. az asszonyok legénynek öltöztek fel. Mas- A legnagyobb rázatát ő sem tudja, hogy karában járták végig a falut, miért éppen olajosnak hívják, táncoltak, énekeltek. Még Mindenesetre nagyon jól mu- most is nevetek, ha arra tat. gondolok hogy a Cinke — — A Zöldmező tsz-nek bakterként dolgozott a tszJól bírja magát! Bizo- tagja vagyok. De mostaná- ben — milyen szemrevaló nyára nyugdíjasként is dől' gozik valahol. — Mindig akad valami összevesztünk, m inka A tenneiőszövetke- lett belőle: •/ F-» 'ártam. Dolgoztam az és ban nem járok a közösbe. A volt elnökkel két kiló mákon menyecske volt farsangkor. A díszes kendőt megigazít- Pereskedés ja a fején. Még az édesany- Salgótarjánban jáé volt, aki 79 évet élt. A Balassagyarmaton is vol- házigazda kiballag a nyári AGROFIbL-nái Lejártam Ti- tunk tárgyaláson. Mostaná- konyhából. Tovább ülteti a szakécskére. Mostanában inkább itthon vagyok. ban azért se megyek, mert a szőlővesszőket. Már a leve* lábam, nem bírja a vegy- góbén a tavasz. Rozgonyi ff Hog') EioszoaijtHi meg, édesapa, [••• • A jómódú falvakban mindig vigyázták a vagyont. Hajnaltó késő estig tartó munkával holdanként ragasztottal- hozzá egy-egy darabkát a földhöz s volt gondjuk a családoknak arra is, hogy a kínnál- keserwel szerzet* jószág ne apró- zódjék fel a sok gyerek között Ludányhailászi is a jellegzeteser „egyke” községek közé tartozott. A múlt idő azonban nem teljesen jogos: ma sem nehéz még összeszámlálni sogépet, tevét. A szoba sár« kában nágy cserépkályha ontja a meleget, a vendég kényelmes fotelban ülhet Nem hivalkodó, de csinos és pnak- *ikus a berendezés. Látszik, rogy megfontol,tan, okosan vásárolnak, megnézik a forint helyét. — Megel a nagy család is. csak több a munka és a lemondás — mondja Végh Imre. — Most, hogy idősödünk, kezdjük csak érezni, hogy sók a teher. De nagyok már a gyerekek, néhány év, és saját lábá- -a áll mind. Most már szám;-, tani kell arra is, hátha meggondolja magát valamelyik és családot alapít. Erre gyűjtünk most. Ne álljunk üres kézzel, ha útnak indítanánk valamelyiket. Megfogyatkozott a Végii- azo- Rita 16 éves, a községi var- család. Két gyerek — ha nem Jön a tavasz, megszaporodik a ház körüli munka. Metszeni kel) már a ribizlibokrokat is kát a családokat, ahol három, rodában dolgozik. Az egyet- is végleg — kiröppent már esetleg négy gyerek nevelésé- len a négy közül, aki nagyobb Régen heten ültek egyszerre re vállalkoznának. A Végh-család ezen kevesek közé tartozik. Végih Iméék mindig hallják, ha jönnek-mennek a vonatok. Az állomás tőszomszédságában laknak. A szép tágas ház fölé 18 esztendeje került a tető, akkor, amikor még csak a legidősebb gyerek, Mária cset- lett-botlott a ház körül. Most azt mondják Véghék. nem gondoltak ők négy gyerekre. A nagy ház azonban másról árulkodik... Mária most húsz éves, a Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatának hallgatója. kedvvel dolgozik, mintsem asztalhoz. a nagymamával tankönyveket bújna. A 15 együtt. Véghné 6—8 literes éves Imre, Esztergomban ta- fazékban főzte a levest, kelt- nul gimnáziumban. Teca még tésztát még most is négy tep- csák ötödikes, de jó osztály sivel süt egyszerre, zatai már most sejtetik: ő is — Hallok panaszkodni nétovábbtanulni készül. mely fiatalt, „magunknak Végh Imre a 2-es számú kevés a pénz, minek a csa- Volánhoz „szegődött” ben- Iád akkor?!” — meséli Végh zinkutas Rálassagyarmatah. Imre. — Amondó vagyok, aki Végh Irnréné bedolgozó a szé- csényi Palóc Háziipari Szövetkezetnél. ezzel pótol valamit a családi kasszához. Sok kell a nagy családra — Hogyan győzik? — Csak úgy lehet, ha nem verjük az igényeinket az égig — mondja az egyszerű, kézenfekvő választ a családfő. így gondolkodik, ne is nősüljön. Hiszen akár egy este is el lehet verni a havi fizetésit! A gyereknevelés pedig munkával. lemondással jár. Amt ..esetébe” kap az ember, art csak az tudja, aki maga is nevel gyereket. Persze, hogy pénz kell a nagy családhoz, de azért mégsem egyértelműJómagam sem keresek sokat, 611 a forinton e.z\. ^ m a> KWllAlf IrnVAtf Pártcsoportok és a tennivalók A párt alkotmányában — a Miként tud a pártcsoport nek szaval és tettei összhang- kéziét nélkül elképzelhetetlen Szervezeti Szabályzatban - egyértelműen me°fogalmazvégezni? Alapvető, hogy a munkahelyen felmerülő minA pártcsoportnak a gazdasaMerev szabályt nem lehet alkotni, hogy ezeket mikor tartták. hogy az alapszervezeti £].en lényeges jelenségre poli pártcsoportok irányítják a ta gi vezetők beszámoltatására sák. Olyankor, amikor a hegok munkáját, befolyásolják ágálni! Folyamatosan harcol a magatartását, és rendszeresen part politikájának végrehaj nincs joga Erre nincs is szűk- lyi politikai 'helyzet megíkí- tikaálag és konkrétan kell re- seg. Viszont nagy jelentőségű vánja A pártcsoport-értekezletek arra is alkalmas fórua kölcsönös és rendszeres tájékoztatás. az összehangolt mok, hogy tájékoztatót adja- a pártmegbízatások tásáért, magyarázza a határ©- munka érdekében. A pártcso- nak a pártvezetőségi ülésekértékslilc teljesítését. A pártcsoportok a legkisebb szervezeti egységek kát. befolyásolja poditiikai hanti pártban. Fontos szerepet gulatuleati zatokat. mozgósítja a dolgozó- port megbecsülését tükrözi, ha rőL, kitüntetések, előléptetések, rőL más személyi ügyek esetén ki- vez az ott hozott döntések- Mindezek nyomán szermozgósít a konkrét töltenek be az egész pártélet- A termelőüzemekben sokat ^^ajMrtcsoportbizalmi vé- feladatok megvalósítására, ben. A pártcsoportok zöme tehetnek a pártcsoportok a leményét. A feladatok közül lényeges A pártcsoportok a politikai nevelés fontos fórumai. Szeoredtményesen működik. De tervek megismertetéséért. Fel- _ _ - f ■ ium.ua lummen, nem minden alapszerveze-tben vjlásosító munikát kell foly- «tömgek közötti mély szerlnt értékelik tordítanak megfelelő figyel- „ Kapcsolat erősítése. A párt toli.«.« fordítanak met ezek megfelelő munkájára. figyel Akad tatai azért is, hogy ezeket a terveket a dolgozók reálisnak csoport tagjai együtt dolgoznak a pártonkívüldekkel, ispártmegbízatások teljesítését. Az elismerő szavak további jó munkára ösztökélnek, a bírácsaic papíron létezik. Feladata Ä~szöc7ahsta *btí-’ tókü^bölé^re^rl^L^llp^--------« -ww- » párttagiga nevelés folyamata yet- követelmény, hogy a p ártmegbízatás összhangban legyen a párttag munkájával, egyéniségével, érdeklődési körével. Ez esetben bizonyos, hogy a megbízatásnak maraSoffSfÄ sas Äd-&k£rÄrt csak papíron létezik. Feladata Veevenek A szocialista bri“ ,Jibo:zo kérdésekről. A nem merülhet^ ki abban, hogy gá^nvizgalom segítése is a ^^^láttóra^törté^31^3 a taggyűlés előtt sebtében ősz- pártcsoportok tennivalói közé i^éleménvt t, szehívják és figyelmeztetik a tartozik. A felelősségérzet nö- ' rvárttaaokat megjelenési kote- velése a termelésben is meg- arról, hogy az illető dőls»* ragu- . 0Ten. tőségének lebecsülését ie ___-■ . selejt. Fontos nevelési eszköz t ekinti. gyen. az éltcsapat tagja leA pártcsoportok színvona- déktalamü eleget tesz. szén csak annak hisznek, aki- las munkája rendszeres érter. 1. a ház körüli munkával kell a jövedelmet gyarapítani. Tehenet. bikát nevelünk, a kertben is szépen terem. Szórakozásra persze már nemigen futja. Nem vagyok az ital barátja, nem is mennék kocsmába. Meg aztán a gyerekeknek is meg kell érteniük, hogy vásárolni csak mértékkel, a legszükségesebbeket lehet. Végh Irnréné mellől szól: — Nincs is a megértéssel semmi baj. A kisebbek a nagyobbak kinőtt ruháit hordták. de nem volt ebbő] nálunk soha komoly szóváltás Az gyen megértés a szülők között, ■béke a házban, különben hiába a legszebb ruha, a legfinomabb nyalánkság, nem érzi jól magát otthon a gyerek. Felesége egyetértőén bólogat: — 22 esztendeje, hogy egv fedél alatt, egy házasságban élünk, de mondhatom, hogy a horgolása köztünk komoly összeszólaJIko" zás még nem volt. Az már előfordult, hogy nem egy véleményen voltunk, de mindig megtaláltuk a közös utat. Hol Imre engedett, hol én. így aztán még egy óráig sem tartott uramnak is tízéves már a kabát- a banag. Azt hiszem, gyereket ja mégis jó még. Vigyázni kell nevelni másképp nem is a holminkra és takarékoskod- teheti ni. Másként nem megy. Tu- * dom én jól, hogy az „egyke” gyereket legtöbbször elkényeztetik, tömik mindennel. De biztos, hogy jó dolog az? A mi gyerekeink korán megszokták a munkát, egyik sem fél a kapanyéltől, persze kell is a segítség. 560 négyszögöles a kert. Mégis, milyen szépen boldogul mindegyik! Marika még egyetemre is szeretne menni! Amire kellett, arra mindig fők értünk?”- szorítottak. Vettek hűtőt, moHa itt lenne Mária, Rita, Imre és Teca. ők sem mondanának mást. A távolkerült gyerekek levelei hű dokumentumai annak, hogv nagy hiányt jelent a családi élet nélkülözése. Mária levelének a végén, a szokásos beszámoló után ez áll: „Hogy köszönjük meg édesapa, hogy ennyit küzdöSzendi Márt» HailllllllllllMIIIIIIIIMIIIIHHIIIIIHniHHntMIMIIIIIItlIIIMIIIHIIIHHMMIIMIWIIMI itiiiniiiiiiiiiiiiiiiitiiinHiiiMiiiiiiiNiiiiiiitimiimiiiiiiin Miska bátya jókedve Ö röm ránézni, olyan jól néz ki. Hogy az idő így Wpendült, az arcát megszínezte a napfény. Nagyon illik barnasága a rövidre vágott, tiszta fehér hajához. A tekintete élénk, unokájáé sem jobban, pedig az a tinikorban van. Ö pedig erősen az öregedés fele. De min ment már át' Éppen hogy életben maradt. A hasát szinte gerezdekre szabdalták az orvosok. Túléte, méghozzá úgy, hogy joob az étvágya, mint bármikor. Amit soha nem tehetett meg, mert az izzó parázsként égette gyomrát, most megteheti, megihat egy pohár jó borocskát. Ez esik a legjobban szervezetének. Ilyenkor felcsillan a szeme, jókedvre derül, és megvall ja: .. . , — Soha ilyen jól nem éreztem magam — aztan hozzáteszi. — Elégedett vagyok az élettel... Nincs nagyobb öröm, mint ilyen tiszteletre méltó, az élettel elégedett emberrel akár csak egy órácskát is beszélgetni. Hát még, amikor a szó kimért csorgása pohárcsengéstől színesedik. Felenged a találkozást követő percek feszültsége. Mert azért az elejében volt egy kis tartózkodás Tóth Mihály bátyámban. Azt mondta később, hogy apja intelmei nyomán ez. Ennek is története van, el is mondom. A tízes években volt, hogy egy idegen ember fordult meg Nagylócon, aki idős Tóth Mihályt, Miska bátyám édesapját, akinek kár- mentővel felszerelt kocsmája volt, kereste meg. Egy pohár ital után bizalmas beszédre, a sarokba hívta a kocsmárost az idegen. Suttogott, mintha a falnak is füle lenne. Idős Tóth Mihály nagy megrökönyödésére azt súgta, hogy a kezében levő bőrtokba varrott tégla alakú valami pénzcsináló gép. El kéne rejteni. A kocsmáros hitetlenkedett. Mire az idegen kért egy tányért, a gép alá helyezte, akár a kosarat s tojó tyúk alá. és babrált rajta. Egy gombot jobbra, a másikat balra, aztán a hatás kedvéért az ajtóig szökken, kinézett, nem jön-e valaki. Aztán vissza, megnyomott egy kai lantyút, mire a tányérban csengett az ezüst, utána az arany. A bankban sem volt különb korona. A öreg elámult. Mire az idegen biztatta: — Na, küldje a gyereket a boltba — és nyomkodta a pénzt az akkor gyerek Miska bátyám kezébe. Az pedig uccu neki. Két karján teli csomaggal tértvisz- sza. Akkor kezdődött a nagy öröm, amikor az idegen ezer kororxáér megvételre ajánlotta a gépet. Csakhogy az idős Tóth sem ugrott fejjel a falnak. A gép eljárásának titka után érdeklődött. Ezt nem mondta meg neki a vigéc. Ellenben Losoncra rendelte az öreget nyersanyagért. így is történt. Ott ezüst- és aranyport kapott, de akkor már az ezer korona fejében. A megegyezés szerint később ebből kellett volna a pénzt készíteni, de az idegen jelenlétében, aki természetesen soha többé elő nem került. Amikor szétszedték a bőrtokos masinát, kiderült, két üvegpohár, egy fényes és egy rozsdás rugó volt benne. A történet életre keltése jókedvű nevetéssel ért véget. Miska bátyám szeméből a könny is kicsordult. Hanem Mariska néném. ez az élénk mozgású, a tűzhelynél csodálatos illatokat varázsló asszony, csak nem elégelte meg ezzel. Kiperdült a konyha közepére. — Mégis, miért kereste meg ezt az embert? — mutatott férjére. A gazda kezében már ott volt a pohár. Ilyen mozdulatot asszony! kíváncsisággal megzavarni, mintha felbőszítette volna — Hallgass már te. majd mondja... így került szó arról a perről, ami mindmáig keserűségbe fordítja Tóth Mihály hangulatát. Most Is mintha elborult volna az arca. A lelkiismeret marcangolt, mi a fenének ébresztgetni a múltat. Régebben történt, amikor Miska bátyám parádéskocsiskodott a közösben. De mellette fát is szárított a bizsukészítöKnek. Volt ilyen a tsz-ben. Ezért kétezer-nyolcszáz forinttal adósak maradtak az öregnek. Hiába taposott utána, nem sikerült behajtania. Egyszer a járás nál azt ajánlották neki: — Perelje be őket..: , . . Az öreget mintha fejbe ütötték volna, kábultan nézett, hogy jól hallotta-e? Szinte kirobban belőle. — Hát magamat pereljem Mert Tóth Mihály a közöst nagyon szerette. Ma Is tagja. Azóta nem dolgozik, hogy a gyomrával annyira megjárta. Ha dolgozni kellett, őt semmiből nem hagyták ki. Járt a parádés lovakkal, szárította a bizsufát. Ott éjjel is talpon kellett lennie. Ha megkéstek a mezei munkával, nocsak Tóth Mihály, gyerünk oda is. Akkor is azzal kezdődött, hogy vetni ment. Abroszt a nyakba,, bele a búzát, és kézzel. Nem volt könnyű tartani. Feszül a hasfala, akár a dob bőre. A beteges gyomra ezt nem bírta. Másnap már szédelgett. Az elnök még meg is bántotta. A szomszédban meghalt egy ember, a temetésére készültek vona. ö pedig már nem bírta a fájdalmat. Azt mondta neki bántón, hogy beképzeli magának a halált, attól szédeleg. Miska bátyám tartotta volna magát, de összeesett és elöntötte a vér. Akkor derült ki, hogy a vetéskor gyomorvérzést kapott. Olyan rosszul volt, hogy az orvos is lemondott róla. Nagyon szívós ember lévén, leküzdötte a betegséget. Amikor meggyógyult, a járandóságának egy részét is megkapta. Igaz, nyolcszáz forint híján, de az öreg ezzel már nem is törődik. Egy év után járó szabadságát keresi még. Ezt akarja megkapni, ami emberbaráti cselekedet lenne megadni neki. A másik óhaja, hogy biztonságban legyen az a közös, amelyiknek alapítója volt ő is, Tóth Mihály. Kevés náluk a fiatal, pénzük is csak csínján. Az elmúlt év volt, amelyiket nem veszteségesen zártak. Adósságuk majd egymillió forint A közgyűlésen Keviczki Sándorné beszélt kedvére, amikor azt mondta, járják ki, hogy engedjék el nekik ezt az adósságot, aztán társuljanak a hollókőiekkeL Tóth Mihály felnézett: — Na, látja, ez lenne a jövő útja. Másképpen itt nem sok a remény. Ha ez meglenne, akkor lennék igazán elégedett. K i tudja, meghallják-e szavát? Ha nem, Tóth Mihály és szeretett felesége, Mariska, akkor is meglesznek már. Két tehénke az istállóban, az egyik borjúval terhesen, a másik pedig tejet ad Naponta tíz, tizenöt litert is. Ez elfoglaltságot és örömet is jelent nekik. Aztán hazajárnak a gyerekek. az unokák, és akkor vidám a húr rs'"->c Tóth Mihály szeme. Bobál Gyula
