Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

A beruházások előkészítése a kivitelező szemével Hozzászólás „Őszintébbel] a valós élethez igazodva” címéi cikkhez Bogár és a gazda KÖZISMERT, hogy a beru­házások megvalósításában, ki­vitelező, beruházó és tervező vállalatok vesznek részt. Jog­körűik, hatáskörük az utóbbi időben kezd úgy kialakulni, hogy a veMiik szemben támasz­tó it társadalmi elvárásoknak ténylegesen eleget is tudja­nak tenni. Bonyolító — beru­házási vá'llaiátok — megbízá­sos alapon, mint közreműkö­dők vesznek részt a ténylege­sen beruházó-tervező-lkáviiitel'e- zó vállalatok között. Ennek, minőségben jobb változata volt eddig, ha a bonyoüító- bervező válMat egy személy volt. A politikai bizottsági hatá­rozat megállapította, hogy ez a szervezeti forma, és meglevő joghatáskör nem tudja meg­oldani a társadalmi elvárást, ezért új alapokra kell helyez­ni. Az utóbbi időiben számos szakmai vita és elképzelés lá­tott napvilágot. Kormányszer­vek engedélyével új formák bevezetésére jelöltek ki válla­latokat, tapasztalatszerzés cél­jából. Az intézkedések beve­zetését az ötödik ötéves terv­ben irányozzák elő. Megyénkben is kezdeménye­zői lehetünk az újnak. Olyan beruházásit, melynek a felté­telei megvannak, fővállalko­zásban végezzük el közösen. Vállalatunk foglalkozik ezzel a gondolattal, tervbe vettük, hogy ebben az évben egy, esetleg két beruházóval fő- vállalkozásban valósítunk meg beruházást, ahol az adottságok ezt megengedik. Kísérletkép­pen végezzük ezt, teljes ga­rancia mellett. Tudatában vágytunk annák, hogy e rend­szer bevezetésének jogi, pénz­ügyi feltételei jogszabályilag rendezetlenek. Azt is tudjuk, h»gy igen szervezett, egyezte­tett műszaki feltételeket és o! van nartmereket kíván, akik válllallják a jó együttmű­ködést Tudom, hogy szakmai körök­ben lesznek olyan megé l lap í- tások; mit akarunk, kivel, mi­vel és hogyan megvalósítani. Tőlünk ezt a megoldást az élet, a társadalom kért, ez az elvárás velünk szemben. Ez lehet az alapja a jobb együtt- műiködésniek, a kivitelező, bo­nyolító és tervező vállalatok között. Ebben az esetben azo­nosak az érdekek, egyforma a felelősség, és ez olyan belső szellemi tartalékokat hozhat felszínre, ami feltétlenül ka­matozik a későbbiek során. Az azonos érdekek pedig talál­koznának a társadalmi érde­kekkel. Eddig a beruházások meg­valósulásánál döntő tényező változások ellenére. Amíg ez a forma megmarad, addig az érdekek ellentéte miatt a vi­ta továbbra is fennáll. Én jó gyakorlatnak tartom a vitás tételeknél az egyeztetést, ha ez nem hoz eredményit, akkor harmadik gzemédy, vagy szerv döntését elfogadni. A mi vállalatunk tervező ás bonyolító vállalat. Elsődleges volt a határidő és a bekerülé;- feladata az élelmiszer-gazdaság si költség. Emiatt igen sok kritika, legtöbb esetben jogos elmarasztalás, ért bennünket. Az is közismert, hogy a beru­házás a jövőbeni fejlődés alapja. Kevésbé ismert és fel­mért az a hatás, amit a beru­házási tevékenység, az Import ellentételeit képező exportte­vékenység útján gyakorol a gazdasági helyzetre. Pedig a beruházási kereslet-kínálat jelentős hatással van a hazai termelésnövekedésire. 1970/71-BEN a beruházások 30 százalékos növekedése mel­lett a gépipar és az építőipar termelése csaknem 20 száza­lékkal emelkedett. Ez utóbbi két ágazatban az 1972/73-as évben a fejlődés stagnált, sőt a beruházások volumene, fi­gyelembe véve a gépipar és építőiipar termelésének növe­kedését, az 1970/71-es óv felé­re mérséklődött. 1972-ben, de még 1973-ban is befejező mun­kák folytak. Ez jellemző me­gyénk ipari és mezőgazdasági beruházására is. Űj beruházá­sok indítása még 1973ban is igen erősen mérsékelit volt, pedig a terv már ékkor több beruházással számolt. A beruházások szintje, 1973- bam, összehasonlítható árakon számolva lényegiéiben az 1971. évi szinten maradt. Ha figye­lembe vesszük a fajlagos be­ruházási költeéglek jelentős emelkedését, akkor azt álla­píthatjuk meg, hogy a tényle­ges beruházási szint kapacitá­siakban, rendeltetési egysé­gekben stb. számolva jóval alatta van a két évvel koráb­binak. Ezt a körülményt több ok magyarázza, ezek közül je­lentős tényező az ár. Kivitelező és lebonyolító vállalatok között a felmerült problémák, viták 80 százaléka az áraik körül alakul ki. Je­lenlegi építőipari árrendsze­rünk vallóban sok vitára ad bkot a bekövetkezett kedvező kielégítése. Szabad kapacitá­sunkkal részt, vállaltunk az iparkiteiepítési feladatok ter­vezési és leibonyolítási mun­kájában. Az elmúlt két évben 1.60 létesítményt adtunk át, ezeknek 80 százaléka maxi­mált árrendszert! vollt. Száz­negyven. létesítményt a le­szerződött értékben, készítet­tünk el, 19-nél 3—4 százalék­kal lléptük túl a megengedett költséget. Hívei vagyunk a fixáras szerződéses rendszer­nek. Ebben a formában éves szinten az összes beruházá­sunk 30’—45 százalékát végez­zük. Ez a módszer tőlünk lé­nyegesen több munkát köve­tel, de megéri, mert a későbbi vitákat úgyszólván teljesen ki tudjuk küszöbölni a bonyolító­val együtt, ugyanakkor a ter­vezőt is jobb munkára tudjuk kötelezni. Vállalatunk 80 százalékban a vállalati döntési hatáskörben megvalósuló beruházásoknál működik közre. Kormányren­delet határozza meg a döntést megalapozó javaslatok mód- staehét, és készítésének mód­ját. Négy jelentőséget tulaj­donítok a döntést megalapozó javaslatoknak. Ez kötelezően előírja a hatékonysági köve­telményeket, fedezeti forráso­kat és egyéb felitételeket. Sok olyan kérdést megold', amely problémaként jelentkezett az előző éveikben. VÉLEMÉNYEM csak egy kis töredéke azoknak a feladatok­nak, melyeknek megoldása előttünk áll. A címben emlí­tett oilkk írója többször szor­galmazta az együttműködést. Osigffliakozom hozzá, kérem, hívja' össze a megye összes kivitelező, tervező, lebonyolító vállalatának vezetőjét kötet­len, megbeszélésre. Űigy gon­dolom, közösen, közös akarat­tal többre megyünk. Vali Ferón c AGROBER igazgatója Űj üzem Romhányban Szinte, észrevétlenül, ma­rói holnapra nőtt ki Rom­hányban, az Építési és Kera- miagyár közvetlen szomszéd­ságában, a Gránit Csiszolóko­rong és Kőedénygyár új üze­me, amit Videnta-telepnek neveznek. Létrejöttében szere­pe van annak a kormányha­tározatnak, amely Budapest­ről egyes gyárak kitelepítését írja elő. Az óbudai lakótelep újjáépítése során döntött úgy a Fővárosi Tanács, hogy az eiőbb említett gyár budapesti üzemét kitelepítették. A dön­tés Romhányra esett. Ugyan­is itt már volt egy régebbi korszerűtlen telepe a gyárnak. Az új üzemben kell megolda­ni az eddig Budapesten elő­állított termékek folyamatos gyártását. — Az építkezést tavaly márciusban kezdtük el, ez év június végén kívánjuk át­adni — kezdi a beszélgetést Gyökér István telepvezető, miközben együtt körbejárjuk az új létesítményt, hogy meg­tekintsük, a kész, illetve fél­kész állapotban levő szociális létesítményeket. Az új munkacsarnok tető- ablakos lesz oldalait, kék, zöld, fehér csempével borít­ják a felmenő fal egyharma- dáig. Az épület készültségi fo­ka jelenleg 80—85 százalék. A befejező szakipari munkák finisénél tartanak. Helyezik az elektromos vezetékeket, most végzik a gőz- és fűtés- szerelési munkálatokat. Az új létesítmény csaknem 25 millió forintba kerül. Ebből 10 mil­lió a Fővárosi Tanácsé, ő ad­ta a kitelepülő üzemnek. — Mit várnak az új üzem­től? — Az üzemszerű termelés megvalósítása után a meg­rendelések függvényében évente 46—48 millió forint termelési értéket és 16—18 millió forint nyereséget. — Nem sok ez? — Nem, mert olyan termé­keket állítunk elő, amelyeket itthon is és külföldön is ke­resnek. Termékeink 15—20 százalékát a szocialista orszá­gokba; Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, Romá­nia, — exportáljuk. A többit belföldön értékesítjük. A fo­gászati és műszerészkorongok­ból rendkívül nagyok az igé­nyek, jelen pillanatban nem tudjuk kielégíteni. Az elmúlt évben a mostani tanműhely­ben — mutat az új csarnok melletti épületre — és a régi telepen, amely a község másik részén van, 11 millió forint értékű árut állítottunk elő. Ebben az évben, figyelembe véve a most folyó letelepítést, V 22 milliós termelési érték előállítását várják, tűlünk. — Sikerül? — Ha az építkezésben nem lesz valami váratlan fennaka­dás, akkor igen. De csak eb­ben az esetben... — Miként oldják meg a megnövekedett termelést? — Jelenleg 120-an dolgoz­nak a telepen. Hetven száza­lékuk nő. Két műszakban fo­lyik a termelés. Elképzelése­ink szerint 200 főre emeljük majó a létszámot. Most ké­pezzük ki Budapesten a meg­növekedett feladatokhoz és kibővített munkásgárdához szükséges középvezetőket. Egyébként a vezetői garnitú­ra 80—90 százalékban már együtt van. — Honnan szerzik a mun­kaerőt? — A környékről. — Egyes üzemek szerint nincs! — Van, de csak akkor, ha a dolgozók jó munkakörülmé­nyek közé kerülnek, korszerű gépeken dolgoznak, s megfe­lelő bért kapnak. Nálunk mindez biztosítva van. A helybeliek azonos munkáért, azonos bért kapnak a buda­pestiekkel. Egyfoimán része­sültek a nyereségből, meg­kapják a rájuk eső jutalma­zási részt, azonos mértékű a bérfejlesztés a budapestieké­vel. Ez a titok nyitja, ha le­het egyáltalán titokról beszél­ni. — állítja határozottan a telep vezetője. Amit mondott, azt tények­kel is bizonyította. Csakhogy erre már más üzemben is, ha kicsit késve és nehezen, de már rájöttek. Lehet, hogy a Gránitnak olyan múltja és neve van, hogy nagyobb irán­ta a bizalom? V. K. Pelyhedző állú sihederként került a gazdaságba Jusztin Péter. — Te gyerek! Nem lesz még neked korai a munka? — kérdezték tőle az állatgondo­zók. A tizennégy éves suhanc önérzetét bántották az ilyen megjegyzések: — Erős vagyok én, akár a vas — mondogatta, addig míg maga is elhitte, pedig a leg­nagyobb jóindulattal sem mondhatták volna róla, hogy robosztus termet. Gyorsan megszokta a korai kelést. Hajnali háromkor már sietett a fejőshez. Látva ezt az idő­sebb dolgozók, belátták: nagy segítséget kalptak a fiatalem­berrel. Az esztendők múlásával a kisfiúból kész ember lett. Termete megnyúlt, gyerekes vonásai eltűntek arcáról, a katonaság megedzette. Amikor a seregből visszaérkezett Var- sányba, már úgy volt; iparba megy dolgozni. Mégis maradt, már mint tsz-tag, egyik tulaj­donosa a termelőszövetkezet­nek. A juhászaihoz kellett fiatal szakember. Jusztin Jánost ta­nulni küldték. Szívesen vállal­kozott a feladatra. A tanfo­lyam elvégzése után nyájat vásároltak részére. — Nagybátomyból hoztuk. Amikor megláttam, elíacsaro- dott a szívem. Sok volt a sán­ta. beteg állat. Nekiláttunk az idősebb juhászokkal, hogy fel­javítsuk az állományt — mondja. Fáradozásuk gyümölcse nem maradt el. Jusztin János nagyon szere­ti az állatokat. Talán ez volt a döntő abban, hogy a juhász­mesterséget választotta hiva­tásul. Mert annak tekinti. Amikor szakmájáról beszél, szavait szenvedély hatja át. Ez állandó derűvel párosulva határozza meg az ifjú juhász jellemét. Nem titkolja: már várta az újságírót. — Azt hiszem, kevés hu- huszonkét éves juhász van a környéken. A tanfolyamon is csak lestek. Az idős szakem­berek között újoncnak érez­tem magam. Miért választot­tam? Nem juhászdinasztiából származom, ahol apáról fiúra száll a mesterség. Apám az ország másik részében kubi­kus. Én nem akartam elsza­kadni a falutól. A sok-sok él­mény szívósabb, mint a leg­vastagabb drótkötél — ma­gyarázza a málló vakolatú akol mellett. A napon sütké­rező Bogárnak, leghűbb segí­tőtársának füttyent. Az felkap­ja fejét, és odasomfordál a gazdi lábához. Nem rohan, a füttynek más hangsúlya volt. — A juhász csak a kutyá­jával teljes ember. Bogár ügyel a nyájra, egykettőre összekapja. Az elkalandozó állatokat éles csaholással hajt­ja vissza a többihez. Addig nyugodtan olvashatok... Újság nélkül sohasem megy legeltetni. A viccekből isme­rős juhász — tranzisztoros rá­dió nála természetes, a ju­hászsíp azonban még idegen. Más hangszereket kedvel. Ját­szik citerán, tárogatón, tangó­harmonikán. Ez a hobbyja. Az öreg Czinege Lajos bá­csi kíváncsian tekinget fe­lénk. — Igyekezz Jani! — mint­ha ezt mondaná tekintetével. — Körmölürak — jegyzi meg Jusztin János. — Sokat tanultam Lajos bácsitól. Ta­nítómesteremnek tekintem. Néha vitatkozunk, melyik a jobb módszer. A körmölés olyan, mint egy kisebb műtét. Éles szerszám­mal tisztogatják a juhok lá­bait, nehogy lesántuljanak. Ennek jó végzése is a szak­mai fortélyok, a juhásztitkok közé tartozik. Jusztin János még nem di- csekedhet ezzel. — Figyelem, hogy mikor, mit csinálnak. Vannak dol­gok, amiket nem árulnak el. Érdekes ez a mesterség! — A falu hogy fogadta az ifjú juhászt? — Megbecsülnek. A kereset­tel is elégedett vagyok. Azt sajnálom csupán, hogy kevés a korombeli a termelőszövet­kezetben. Ismerem a gazda­ság juhászaiénak fejlesztési tervét, s ezzel a saját jövőmet is. .. Bogár még mindig körülöt­tünk ólálkocük. A gazdához való ragaszkodását farkcsóvá­lással jelzi. A fiatal juhász sok-sok órát töltött már taní­tásával. Ketten talán a varsányi ter­me1 ősz övetke zet i u há szitában egy új szakaszt nyitoo’-. Szabó Gyula Keresés helyett nevelést! Káder- és személyzeti munka Magyarnándorban LEGNAGYOBB mezőgazda­sági üzemeink közé tartozik a Magyarnándori Állami Gaz­daság. Az elmúlt években te­rületileg és szerkezetileg szá­mottevően növekedett, új ke­rületeket csatoltak hozzá. A gazdaság dolgozóinak száma 1971-ben még 492 volt, tavaly már 899-re növekedett. A pártmunka továbbfejlesztésé­nek, és az ország fejlődésének alapvető követelménye a ká­dermunka javítása — a X. kongresszus ezen megállapítá­sa és a Központi Bizottság 1973. november 28-i határoza­ta nyomán a közelmúltban Balassagyarmaton napirendre tűzte a gazdaság káder- és személyzeti munka helyzetét a párt járási végrehajtó bi­zottsága. A cselekvés, az elvek gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatok, tanul­ságok miként összegezhetők? A gazdaság szervezetileg öt kerületből áll. A kerüietveze- tők döntő többsége megfelel a követelményeknek. Szak­mailag képzettek, politikailag elkötelezette^, vezetői tulaj­donságokkal rendelkeznek. Szerkezeti módosulások nyo­mán már több helyen stabi­lizálódott a vezetés. Emellett a vezetői állomány egészséges fejlődése, és összetételének kedvező irányú változása ér­dekében szükség van az ész­szerű és folyamatos cserélő­désre. ezt nem vitatja senki Sza kmunhástanuló nógrádi fotósok sikere A salgótarjáni 211. sz. Szak- Szakmunkásképző Intézet hir­munkásképző Intézetben \ im­már másfél éve működik egy Eotószakkör Gugi László ta­nár vezetésével. A tagok he­tente egyszer találkoznak, és e foglalkozások keretében cse­rélik ki tapasztalataikat, jut­nak hozzá új ismeretekhez. A közelmúltban pedig részt vet­tek azon a színesdia-fesztivá- don, amelyet az 500. sz. pécsi detett meg. Mind a csopor­tok, mind pedig az egyéni helyezések során szép sikerrel szerepeltek a salgótarjáni szakmunkások. A szakkörök versenyében negyedik helyen végeztek. Az egyéni értékelés­kor Határ István színes diái a második helyre kerültek, de erdemes megemlíteni Kiss Ist­ván. Pálas Zoltán és Csohány István munkáit is. a gazdaságban. A kádermun­ka alapelve — a hármas kö­vetelmény — a gyakorlatban bevált, alkalmazása a párt ve­zető szerepe érvényesülésének fontos eszköze, összeségében e követelmény érvényesül a gazdaságban. A vezetőknek 56 százaléka párttag. Egyre többen vállal­nak pártmunkát, tevékenyked­nek társadalmi és tömegszer­vezetben. Nyolcán politikai középfokú iskolát végeztek — ám hafnyolc évvel ezelőtt. A csúcsvezetőség tudja, hogy hol szorít a cipő. A vezetők szakmai képzett­sége több szinten nem meg­felelő. Az első számú vezetők 25 százaléka rendelkezik egye­temi. vagy főiskolai végzett­séggel. Kevés a fiatal agrár­mérnök Magyarnándorban. el­sősorban szemléleti okok mi­att. Idegenkedés, türelmetlen­ség tapasztalható velük szem­ben. Kényelmesebb doiog ta­pasztalt. régi szakembert be­állítani, mint egy friss diplo­mást. Ám káderek keresése helyett a káderek nevelése a helyes út! Bőven akad tenni­való a szakmai továbbképzés terén is. A középkáderi mun­kakörök betöltötték ugyan, de e téren a legnagyobb a diffe­renciálódás a szakmai kép­zettségben. A jó vezetői készséghez adottságok szükségesek, de ez­ek fejleszthetők is. A felügye­leti szerv jelentős figyelmet fordít a vezetési ismeretek el­sajátítására. Ilyen jellegű to­vábbképzésen a gazdaság irá­nyítói általában három - éven­ként vesznek részt. A tovább­képzés nem mindig jár siker­rel! Van aki nem tud az em­berekkel bánni, környezetében rossz a munkahelyi légkör, vezetők és vezetettek bizalma nem ideális. A SZEMÉLYZETI és káder­munka fontos része a minő­sítés. Ezt a munkát ütemterv szerint végzik, megjelölve, hogy ki kit minősít. és mikor. Személyzeti vezetővel 1971 óta rendelkezik a gazdaság. Munkáját egyre inkább ‘a ha­tározatok, rendelkezések szel­lemében végzi. A csúosveze- tőség által irányított párt- aiapszervezetek az új helyzet­nek megfelelően tervszerűb­ben munkálkodnak a káder - és személyzeti munka terén jelentkező elvek gyakorlati megvalósításán. A helyzetelemzés nyomán kikristályosodott Magyarnán­dorban. hogy melyek a leg­fontosabb tennivalók. A ve­zetők iránti követelmények növelése, a tervszerűbb és fo­lyamatosabb kádernevelés ér­dekében a gazdaság minden területén hatékonyabbá kell tenni a politikai alkalmasság előtérbe állítását. Szükség van olyan oktatási tervre, amely­ben négy évre meghatározza, hogy kit milyen politika'- szakmai oktatásra iskoláznak be, milyen jellegű, tovább­képzésen kell résztvennie. Több tervszerűségre, folyama­tosságra és céltudatosságra van szükség. A káderek ne­velésében fontos kérdésként szükséges kezelni a minősí­téseket. A személyzeti munka színvonalának emelésére to­vább kell fejleszteni e terü­leten is' a pártirányítást. A gazdaság előrelépésének egyik legfőbb feltétele a személyi ellátottság javítása, ezen be­lül speciális képzettségű szak­emberek alkalmazása. A zárt- rendszerű termesztési rend­szerekben ezekre egyre na­gyobb szükség van! Ha a ve­zetési stílusban több lesz a dinamizmus, akkor gyorsab­ban tudnak reagálni a meg­változott szervezeti, közgazda- sági körülményekre. KONKLÚZIÓKÉNT a vég­rehajtó bizottság is megálla­pította. hogy a gazdaságban következetesebben kell érvé­nyesíteni a csúcsvezetőségi és alapszervezeti szinten a párt­éi lenőrzést. Az emberek meg­ítélésében ne legyen kétféle vélemény: az egyik írásban, a másik szóban! A káderpoliti­kai alapelvek egységes értel­mezésére és érvényesítésére van szükség a Magyarnándori Állami Gazdaságban. Ez a fej­lődés záloga. NŰGRÁD - 1974. március 23., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom