Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-19 / 65. szám

Nemzetiségek Galgagután Anyanyelvi óvoda, hagyományőrző kisdiákok A nagy, festett, mázas cse­réptál hiteles tanúk szerint 170 éves, olyasmire használ­ták, mint egy mosogatódézsát. Hogy a tál ne hiányozzék a háztartásból, az idős néninek, aki szívesen adta ezt a kincset — vettek egy műanyag edényt. A többi régi használati tárgy — néhánynak magyar neve eines, csak szlovák — ugyan­csak nagy érték a galgagutai kisiskolások szemében, akik ősszegyűjtögették ezéket. Egye­lőre az iskola kisdabosszobá- jánaik egyik sarkát foglalják el, de hamarosan, kiállítási darab válik belőlük. — Májusban szeretnénk a kiállításunkat megnyitni, ahol bemutatnánk a nemzetiségi községekben használatos régi' munkaeszközöket, a terem másik oldalán pedig mai, mo­dem használati tárgyainkat — mondja az iskolaigazgató, Ko­vács Imréné. — Mi,vei egy hűtőszekrényt, vagy egy televíziót nem állít­hattunk ki, írtunk a gyártó cégeknek, és ők na,gyon kész­ségesen színes prospektusokat küldtek a gépeikről. De nem csupán a használati eszközö­ket szeretnénk megmenteni az elfeledéstől, hanem a helyi népszokásokat is. Néhány nap­ja kisdiákjaink népviseletbe öltöztetett bábokkal bemutat­ták a roviemkát, a régi vasár­napi népszokást. Mert a va­sárnapnak pontos „forgató- könyve” volt. A lányok és le­gények kinn sétáltak az utcán, s még az is megszabott volt, hogy hol találkozhatnak össze. De összegyűjtöttünk más ér­dekességeket is, például a fo­nóban történtekről, hiszen ré­gen a fonó egyfajta ,terűm” volt, ahol sokan összejöttek, és sok mindent megbeszélhet­tek. Gyürki Tibor az alsó tagoza­tos iskolában csapatvezető, és a szlovák nyelv tanára. A nemzetiségj községben ugyanis nemcsak a hagyományok ápo­lása, de a mai kultúra, és a nemzeti sajátosságok megtar­tása is f ontos. — Heti 11 órában tanulnak a gyerekek szlovákot. Az első időben úgy volt, hogy az első­sök közül csak az tanulta a nyelvét, aki külön jelentkezett erre. Ma már mindenki így kezdd az első osztályt. Ez pedig annál inkább köny- nyű, mert már az óvodában is tanítják a gyerekeket. Illetve csak azokat, akiket fel tudnak venni az óvodába. A közös ta­nács vezetői Nógrádkövesden erről így tájékoztattak: — A 25 személyes óvodánk­ban már 37 gyerek van egy csoportba összezsúfolva. Egyet­len óvónőjük- Homyák Anna, aki egyelőre képesítés nélkü­li, mivel most vették fel az óvónőképzőbe, ö szlovák nyel­vű gimnáziumban végzett. De ennyi gyerekkel egy ember nem tud foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy még 15 községbeli kisgyereket el kel­lene helyezni az óvodába. Te­hát csoportszétválasztás kéne, egy kis- és egy nagycsoport lenne ideális. De ehhez egy óvónő, egy dajka és egy kise­gítő kellene még. A február 22-1 falugyűlésen a helybeliek fela' Vnlották az Egy napot az óvodáért akció megindítását. Ez óriási segítség, annál is in­kább, mert még helyet is biz­tosíthatunk az új csoportnak. De ez nemcsak elhatározás kérdése, mert a dolgozókat fi­zetni kell és a fenntartási költség is megnő. De arra — ami nagyon örvendetes —. hogy három éven belül ennyi gyerek születik, az ötéves terv előkészítésekor még nem szá­míthattunk. Az anyagiakat soron k,vül nekünk keli elő­teremtenünk, a megyei szer­vektől pedig bérmutatót kell kémünk. Ez tehát a központi téma Galgagiután. Nemcsak a nyelv­tanulás , miatt van szükség az óvodába járásra, de az elsőd­leges okok mellett az „iskolá­ra nevelés” is szerepet játszik. Az alsó tagozatosak ugyanis sok olyannal büszkélkedhet­nek, ami másutt ötletként sem szerepel. Van itt citerazene- kar, amelyik a gutád dalokat jegyzi le, és adja elő. A sokfé­le szakkör mellett me&emon- dóversenyt rendeznek, és nagy-nagy izgalommal készül ­nek egy látogatásra, mert a rádiósok ígérték, hogy eljön­nek hozzájuk. Nem véletlen hát, hogy a két évvel ezelőtt alapított járási vándorzászló mindkét alkalommal ehhez a kisdoboscsapathoz került. Ha harmadszor is elnyerik — végleg náluk marad. Orosz Júlia Nyugállományban Hírből sem ismeri az unalmat Az unalmat hírből sem is­meri Űrhalomban Hegedűs János nyugalmazott tanácsel­nök. Viszont őt az egész falu apraja-nagyja ismerősként üd­vözli. Csak véletlenül fordul­hatott volna elő, hogy nem éppen egy tanácskozáson, ren­dezvényen, közéleti fórumon találkozunk. A tanács végre­hajtó bizottsága ülésezett, a közművelődési helyzetet ele­mezte. Rövid időre Hegedűs János „napirendet” változta­tott: — Nyugdíjas vagyok, de közéleti ember. Két esztendő­vel ezelőtt vonultam nyugál­lományba a tanácstól. Azóta is akad tennivalóm bőven. A községi pártalapszervezetnek titkára vagyok. Tanácstagként képviselem a választópolgá­rok érdekeit. Az MHSZ községi titkárának is megvá­lasztottak. Az ÁFÉSZ felügye­lő bizottságában tagként, ,•> járási NEB-ben vizsgálatok résztvevőjeként vagyok jelen. Ezek után nincs csodálkozni való azon, hogy az unalmat tényleg nem ismerem. — A tanácselnöki tenniva­lókat 1958—71 között látta el. Mire a legbüszkébb, ha ma végig sétál a falun? — Az jskola bővítésére, az orvosi lakásra, és rendelőre, a sok járda, és »villanyhálózat korszerűsítésére. A sokirányú tennivaló ellátása közben gyo­morfekélyt is kaptam. Közéle­ti emberek jellegzetes beteg­sége. Természetes, hogy tanács­tagként az egykori tanácsel­nök hasznosítja az államigaz­gatásban szerzett hosszú évek tapasztalatait. — A Kossuth utcában a 12* es körzet tanácstagja vagyok. Tanácselnökként nem bírál­hattam magam, most kissé kí­vülálló vagyok. Ha ötmillió forintom lenne, akkor is el tudnám költeni a közösség ér­dekében! Ismerem a közvéle­ményt. Bosszantó dolog, ha esténként „hangyás” a televízió képernyője csak azért, mert gyenge a feszültség A hálózat már alig bírja a nagy megter­helést. A vízelvezetés megol­dása is sürgető feladat. Jön­nek hozzám az emberek más ügves-bajos dobokkal is. Űr- Italomban születtem, ismer mindenki, eljárok hát az ér­dekükben. Nem szívesen mond le va­lamiről. ha annak megvalósí­tását célul tűzi. Dolgavégezet* lenül sem tanácstól, sem ter­melőszövetkezettől nem szo­kott távozni. A járásnál is gyakran megfordul. Ami a szívén, az a száján A párttitkári tennivalókra terelődik a szó. — Egész embert kíván! A községi alapszervezetnek 19 tagja van. Nehezen jutunk egyről a kettőre a pártépítés­ben. Ennek magyarázata, hogy a fizikai dolgozók munkahe­lyükön párttagok. Valami megoldást azért keresünk. Jellemző felkiáltás nyomán lett MHSZ-titkár. János bácsi már nyugdíjas, úgyis ráér — mondották neki. Nemet mon­dani nem volt ereje. Mintegy 25 fiatalt tömörít a községi MHSZ-klub. Adminisztráció, kispuskák kezelése tartozik a titkár tennivalói közé. Az ÁFÉSZ-nél mint fel­ügyelő bizottsági, t.ag több el­lenőrzésben vett részt, segítet­tek a belső ellenőrnek. NEB* vizsgálatban az elmúlt évben kettőben serénykedett. A ke­reskedelmi forgalmat, és a munkavédelmi helyzetet ele­mezték. — Miként telik egy jellem­ző naó ’ ­— Ma például délelőtt az MHSZ járási szervezeténél jártam. Azután lap terjesztési operatív bizottsági ülésen vet­tem részt. Ebéd után végre­hajtó bizottsági ülésre siettem. Hát így telik egy nyugdíjas tanácselnök szürke hétköznap­ja! — r. i. — A község! közös tanács A lakosság szolgálatában A lakosság jó véleménnyel van a tanács munkájáról amióta Endrefalva központtal Pilinyt és Szecsónyfelfalut közös tanácsi irányítás alá vonták. Mindhárom község­ben, az anyagi erőhöz mér­ten szemmel látható változá­sok történtek. Közel egy hó­nappal ezelőtt Balázs Pál, a községi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára jelentést terjesztett a testület elé, amelyben számot adott arról a munkáról, amelyet a köz­ségi közös tanács a lakosság érdekében elvégzett. Amikor ennek a három községnek a gazdagításáról, gyarapításáról szólunk, nem tehetjük anélkül, hogy ne emlékezzünk meg a múltjá­ról. A lakosság dolgos nép. A gyárakban, az építkezéseken, a mezőgazdaságban, valami­kor a bányában dolgoztak. A munkájuk azonban nem gyü­mölcsözött, mint ahogy most gyümölcsözik. Emlékezzünk csak a nyaranként megismét­lődő árvizekre. A múlt rend­szerből öröklött állapotokról eredt ez. Sok családnak oko­zott nagy szomorúságot a vadvíz pusztítása. A felszabadult dolgozó nép, szorgos munkájával megvál­toztatta az életet mindhárom községben. Erről adott számot a végrehajtó bizottság titkára is a közös községi tanácsnak. A falvak régi nagy átka a mérhetetlen sár volt. Az el­múlt esztendőben Endrefal* ván, Pilinyben és Szécsény- felfaluban útkarbantartáso­kat végeztek. A községek ut­cájának többségében már jár­dán közlekednek az emberek. Ezek jók is. A közutak rom­lottak meg, ezért fordított a tanács erre nagyobb figyel­met. Nem teljes a munka a csekély anyagi lehetőség mi­att. De a tanács ezt a felada­tát állandó kötelességének tartja. Javították a közvilágí­tást. szépítették a k-lubkönyv- tárakat, a pilinyieknek autó­buszvárót építettek. A szol­gáltatás keretében a gázcsere­telepet bővítették. A belső rend érdekében a csatornákat rendbe tették. Kitisztították a közkutakat. A tanács közhasznú mun­káját hosszan lehetne sorolni. A gondoskodás meglátszik a három igazán nagyon szép községen. Takarosak az utcák, gondozottak a lakóházak, amelyek előtt már zöldell a virág. A patak sem rakoncát* lankodhat kedvére, kibélelték medrét. Ez nem csupán hasz­nos, hanem tetszetős is. Ékes­sége a környéknek e három község. amelyet a dombok, sűrű lombos erdők féltve őriznek. Sok még a tennivaló, hogy még szebb, még vonzóbb le­gyen ott minden. A községi közös tanács végrehajtó bi­zottsága megbízatásának meg­felelően gondoskodik arról, hogy azt az anyagi bázist, amelyet számlálhat magának, hasznosan használja fel a la­kosság javára. Tervezik, hogy Szécsényfelfaluban kikövezik a patak medrét Endrefalván a hasznos szolgálatot tett művelődési otthon helyett egy korszerűbb klubkönyvtárat építenek. Az előkészítés sza­kaszában van egy autóbusz- megálló építése is Endrefal­ván sok szép tervet dédelget­nek a község vezetői. Meg­valósításukra számítani lehet, mert amit ígértek, azt telje­sítették is. Ott van Endrefal­ván mindhárom község szol­gálatában az új étterem és presszó. Alakul Endrefalva központja. Szécsényfelfalu­ban az új bolt, a klubkönyv­tár, Pilinyben is az új mű­velődési otthon, és így lehet sorolni hosszan. Természetesen, ahhoz, hogy gyarapodjanak, a tanácsnak szüksége van a lakosság tá­mogatására. Ezen javítani kell, mert hiányos. Az erők összevonva sokat jelentenek. És érdemes összefogni, mert annak hasznát az ott élő emberek látják elsősorban. — B — Jól sikerült beszámolók Jól sikerültek a tanácstagi beszámolók a Hazafias Nép­front salgótarjáni bányakörze­ti 'területén. Sokan szólaltaik fel a váilasztápo1,górok közül, hogy megkérdezzék a tanács­tagoktól, mit végeztek egy év alatt, hogyan sikerült megol­dani a gondokat, történt-e előbbrelépés a jelölő gyűlési javaslatok megvalósításában. Ezen a területen fontos beszédtémát jelentett a ta­nácstagi választókörzetben az újonnan épülő 21-es számú műút, és az ezzel járó számos városrendezési gond. A ta­nácstagok beszámolóikban fe­lelősségteljesen szóltak a saját és a tanácstestülieti tevékeny­ségről. A választópolgárok he­lyeslésével találkozott az az igény, hogy az új út megépí­tésével egyidejűleg gondos­kodjanak az indokolatlanul sok italbolt megszüntetéséről, helyettük inkább korsizierű élelmiszerüzletre van szükség. A felszólalásokat, hozzászó­lásokat egyaránt a közösségi gondok és tennivalók feltárá­sa, megvitatása jellemezte. Ezeknek a során felmerült igények túlnyomó többségében a realitások talaján álltak. Tóth Gyula Szép teret kapott Balassagyarmat, melyet a jó idő beálltával alighanem gyorsan ki is sa­játítanak maguknak a fiatalok, a gyerekeket sétáltató kismamák, a megpihenő idősebbek fotó: kulcsár Berceli munkaerőhelyzet Kijárjak, vagy helyben maradjak? Arról szó sincs Nógrádiban, hogy a falvakba nagyüzemeket telepítsenek, de ifct-ott külön­böző szövetkezeti, vagy egyéb kis- és középüzemekkel már találkozunk. Beroeien a kö­zelmúltban arról vizsgálódtunk mennyi a munkaképes korú lakosság^ helyben, vagy ide­genben vállalnak-e munkát a megye déli részében elterülő 2455 lelket számláló község­ben. Segítségül hívtuk Tölgyes Lászlóné megbízott vb-titkárt. — A közelmúltban készített a tanács egy miunikaerőmérle- get. Néhány jellemző adatból fontos következtetésieket von­tunk le. A munkaképes korú dolgozók száma eléri az ezer- báromszázötvenet. Népgazda­sági ágazatok szerint 396-an az iparban 250-en a mezőgazda­ságban, 128-an az építőiparban és 168-an egyéb munkahelye­ken dolgoznak a berceli em­berek. Kevés, vagy sok a kijáró dolgozó? Soknak mondható! Reggelenként autóbusszal és vonattal, személygépkocsival és motor-kerékpárral 406-an távoznak a faluból, hogy meg­leljék kenyérkereseti forrásu­kat. A megyén belül — ezek közül — 158-an dolgoznak. Műiszakkezdés előtt észak felé, Balassagyarmat irányába utaz­nak. A nők a könnyűiparban helyezkedtek el. A férfiak zö­me a közeid nógrádkövesdi kő­bányába jár. Jelentősebb csoportot alkot­nak azok,' akik dél felé tarta­nak, tehát túl a megyehatáron. Ezen berceli lakosok száma el­éri a 248-at. Milyen gazdasági egységeknél helyezkedtek el? Legtöbben Ikladra igyekeznek, a műszergyárba. Többen Gö­döllőn dolgoznak, sokan jár­nak Bércéiről Mátyásföldre, az Lkaméba. Közlekedtetésük megoldott, a vállalatok jelen­tős figyelmet fordítanak arra, hogy bejáró dolgozóikat ne ve­szítsék el. Tehát az ingázók jelentős száma jellemző Bércéire. A 406 eljáró többsége reggel uta­zik munkahelyére és este ér­kezik haza. Mindössze 10 azok­nak a száma, akik vállalják a heti távollétet családjuktól, és csak szabad szombaton térnék meg otthonukba. A munkaképes korúak egy- hartmada kijáró. Foglalkozás szerint nehéz őket csoportosí­tani. A legkülönbözőbb szak­mákat képviselik: segéd-, be­tanított és szakmunkásként. Milyen tendenciák érvénye­sülnek az eljárók számát ilter tőén? Számuk nem növekszik, hanem csökken! Az utóbbi években ennek érdekéiben egyet és mást tettek is Bérce­ién. Űj munkalehetőségeket teremtettek. Melyek voltak ezek? Tölgyes Lászlóné így válaszolt: — Akiknek korábban a me­zőgazdaság adott kenyeret, azok manapság a helyi termelőszö­vetkezetben, az erdészetnél, valamint a közeli állami gaz­dasági kerületben helyezked­tek ei. A szövetkezet jelentős súlyt fektet a gépesítésre, így új munkaerőt alig tud foglal­koztatni. A fiatalok különben is idegenkednek a mezőgazda­ságitól, ha megváltoztak is a termesztési, tenyésztési körül­mények. Jelentős nyeresége a községnek, hogy alig három éve felépült az íkladi Műszer­gyár korszerű berceli gyáregy­sége. összesen közel 300 dol­gozónak ad kenyeret. Ha bő­vítik, újabb dolgozók foglal­koztatása várható. A mezőgazdaság és a gyár­egység mellett kisebb szőve: - kezetek is letelepedtek — fióküzemmel — Bercelen az utóbbi néhány évben. A fővá­rosi Munka- és Védőruházat’! Ipari Szövetkezet közel 60 leányt és asszonyt foglalkoz­tat. A rétsági Pannónia Hisz szintén munkát ad 20'—30 nő: dolgozónak. Rozgonyi István» tívwtcrfieszUvái A Magyar Rádió szórakozta­tó osztálya 1974-ban megren­dezi a rádió k abarészínháza - nak huimorfes.Z'tivá!'ját. Ebből az alkalomból a rádió pályá­zatot hirdet, amely nyilvános. A fesztiválon bárki részt ve­het új, eddig meg nem jelent elő nem adott művekkel. Hogy a most indulók ne kerüljenek hátrányos he’vzetbe. a rá'’tó- kabaréból már ismert, meghí­vott neves szerzők csak a má­sodik fordulóban kapcsolód­nak a versenybe A fesztivál három fordulós. A döntő a rá­dió ez évi szilveszteri műso­rában hangzik maid el. A fesztivál fődíja tizenötezer fo­rint. A pályaművek beküldési határideje május 1. Cím: „Hu- morfssztivál. Magyar Rádió. 1800 Budapest”. NÓGRAD - 1974. március 19., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom