Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-16 / 63. szám

■ II Magyar Tanác^iztársaság és a levéltárügy 1919—1974. ötrveruíít éwel eaelAt valósult meg először — lia csupán 133 napra — Mia- í-yarorBaágon, a munkások, a c.oigozó nép hatalma. 1919. márdti« 2.1-én létrejött a Ma­gyar Tanácsköztársaság. Nem az 55 év. nem a kerek évforduló gondolata ösztönzött arra, hogy e sorokat papírra vessem. Nem is a Tanácsköz­társaság létrejöttét, gazdasági, po 14 tálkád, kulturális, szociális v.ézkedé6ed't, hősi harcait ki­áltom feleleveníteni, méltat­ni, hiszen megtettük már rundezt sokszor, a egy újabb .fordulók dokumentum kap­án még ezután is meg fog­juk tenni. Az őszinte csodáltat, -z.tatet adta kezembe • tol­lat A helyenként kissé már m.egsárgult, de történelmi étr- kükból mit sem veszített le­ltári dokumentumok mind- inéi és mindenkinél meggyó- bben mutatják, hogy az a »hatalom, amely történelmi Vtmény raé’.ikül Jött létre 1 agyarországon, s mely nap lint nap újabb külső és belső Uenséggel vívta élethalál­harcát, még a levéltár-üggyel, nagy egészben aprónak tűnő -rulettel is törődött. Voltak képzeteseik, intézkedéseik, ár mindent, és úgy, ahogyan »rvezték — éppen az ismert Kjjektí’V okok miatt —, nem tudlak megvalósítani. Nógréd vármegye levéltári h: vatalániak töredék irattári íyagaból az alábbiakat tud- ’k meg e korszakra, e fcémá- a vonatkozóan. A Tanácsiköz- . .-saság 1919. május 8-j (37.) várna közölte a Közoktatás­ügyi Népbiztosság 28. K. N. zámú rendeletét, melynek 1. -a kimondta, hogy vala- íennyl levéltárnak (Országos levéltár, egyes volt miniszté­riumok által őrzött levéltárak, armegyei és városi, az egy- 'ázi testületek, valamint a családi levéltáraiknak) ügyeit — a belügyi népbizottsággal i gyetértőteg — a közoktatás- ügyi népbiztosság veszi át A rendelet 2. §-a arról in­tézkedett hogy az egyes levél­tárak alkalmazottai illetmé­nyeiket ideiglenesen, továbbra i s. onnan kapják, ahonnan ed- rúg kapták. 1919. április 18-án Jelent neg Nógrád vármegye intéző izottsága 3563/1919. sz. ren- . zlkezése, amely kimondta, úgy a vármegye volt ysztvl- elöi (így a főlevéltáros is) -gyei őre rendelkezési állo­mányba kerülnek”, és közü- ifka vármegyei munkásta­nács fogja kijelölni azokat akiket s Tanácsköztársaság szolgálatába átvesz. A Közoktatásügyi Népbiz­tossá 2 33. K. N. számú ren­delkezése tartalmazta a levél­tárakkal kapcsolatos egyéb in­tézkedéseket „A Közoktatás- ügyi Népbiztossá« a történet- tudományi kutatás előmozdí­tása céljából az összes levél­tárak tudományos szervezésé­nek egységes vezetését a meg­alakítandó Országos Levéltár- ügyi Tanácsra bízta, amelynek hatáskörét ideiglenesen a le- véltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője töl­ti be. A történelmi értékű káptalani és koravén ti levéltá­rak köztulajdonba vétetnek, a kijelölendő történelmi értékű levéltárak pedig az Országos Levéltárba letétbe helyezen- dők. Történelmi és tudomá­nyos jelentőségű oklevelek adásvétele tilos. A levéltárak titkossága a tudományos ku­tatás számára megszűnt Min­den levéltár egy héten belül a levéltárügyi megbízotthoz (Úri u. 28.) bejelenteni tartozik el­mét és az alkalmazottakra vo­natkozó adatokat” (Megjelent a Népszava 1919. május 24-i számában, valamint a Tanács- köztársasági Törvénytárban, a Magyarországi Szocialista Párt kiadása, Budapest, 1919. III. kötet 109—111. oldal.) A BUDAPESTRE küldött Je­lentés szerint Nógrád várme­gye levéltári hivatalának al­kalmazottai ekkor: Dr. Radios Vendel főlevéltáros, szolgálati ideje 1914. jóm. 2-től, Balassa- gy-maiton 1919. március 15. óta (Gorada Károly nyugdíjas, nyugalmazott árvaszéki ülnök, (szolgált 1910-től) és Frecska György szolga (1885-től). A vármegyei levéltári hivatal — mint köztudott — Balassa­gyarmaton, az alispán! hiva­tal egyik szakhivatalaként mű­ködött ekkor, egészen a fel­szabaduló s i g. Ugyancsak a Népszava 1919. május 24-i számában volt ol­vasható, a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népblzt06ságá- nak felhívása. Lényege: azok a tudományos kutatók, akik felvétetni kívánják magukat a tudományos kutatók névjegy­zékébe, (tudományos munkás­ságuk nyomtatásban megje­lent műveik feltüntetésével) jelentkezzenek írásban a Köz- oktatásügyi Népbiztossá g Fő­iskolai Csoportjánál. (Bp. V., Báthori utca 12. II. an.) Az 1919. május 27-én kelt irat sze­rint dr. Radios Vendel élt a lehetőséggel; elküldte jelent­kezését. De mi tett a folytatás?... Mi történt ténylegesen a ma­gyar levéltárügy terén? A szép kezdeményezésekből az állan­dó harcban, rövid idő alatt mennyit sikerült megvalósíta­ni? Sajnos, erre a kérdésre a dokumentumok bél nem ka­punk teljes képet. Az Orszá­gos Levéltárügyi Tanács nem alakult meg, de a levéltárügyi megbízott és az Országos Le­véltár vezetője — mint köz­ponti levéltári hatóság — mű­ködésüket elkezdték. Az em­lített két rendelet (a 26. és 33. K. N. számú) csak az első lé­péseket jelentette a magyar levéltárak fejlesztésére. Ké­szítőik nem használták fel — valószínűleg nem is ismerték — a szovjet levéltárügyi alap­okmányát, az 1918. június l"i Lenin által aláirt dekrétumot. Ez a tény azonban nem csökkenti kezdeményezésük értékét. Megtették az első lé­péseket ahhoz, hogy a levél­tárak, melyek a feudális és polgári korban, a Horthy-kor- szaikban az uralkodó osztály céljai szolgálatában álltak, a proletariátus, a nép érdekét segítsék elő. Ezért kívánták megszüntetni a fennálló (a le­véltárak szétszórt, az egysé­ges vezetést nélkülöző) hely­zetet „A Közoktatásügyi Nép­biztosság levéltári intézkedése volt az első olyan jogszabály, amely a levéitárügy egészét, az ország összes levéltárát érintette, leszögezve a levéltár, ügy országos rendezésének szükségességét, a központosí­tás elve alapján”. (Rákosi Sándor: A Magyar Tanácsköz­társaság levéltári rendeletéről Levéltári Közlemények 1955. 161. L) A Tanácsköztársaság buká­sa után ezek a kezdeményezé­sek, eredmények mind meg­semmisültek. A Közoktatás- ügyi Népbiztosság rendelkezé­seit is hatályon kívül helyez­te az ellenforradalmi kormány és kötelezte az Országos Le­véltárat, hogy a begyűjtött anyagot sürgősen adják visz- sza tulajdonosaiknak. A HORTHT-KORSZAK nemcsak a 133 nap vívmá­nyait igyekezett megsemmisí­teni. hanem mindent megtett emlékének bemocskolására is. A ma levéltárosainak felada­ta, hogy a Tanácsköztársaság eredményei között a levéltári rendel eteket is számon tartsuk és méltó helyet biztosítsunk a magyar levéltárügy történeté­ben. Leblanc Zsoltné írás és koaéleíiség Á Nógrádiban élő. teással is foglalkozó emberek a napok­ban Salgótarjánban, a Nógrád negyei Tanács KlSZ-klubjá- an találkozhattak dr. Hor- ith Istvánnal, a megyei ta- *cs elnökhelyettesével, aki a -szélgetés során — többi kö- itt — hangoztatta: „Tudato- a törekszünk a kapcsolat Alakítására az irodalmi te- cenységgel valamilyen tor­iban kapcsolatban levőkkel, zen kívánatosnak tartjuk i irodalmi alkotói munka ki- . mtakoztatásának segítését" E találkozás, amelynek ín- jkoltsága — tekintettel a legyei „irodalmi élet” jelen illapotára — nyilvánvaló, s melynek tanulságai, bár kü- íböző szempontból, de min- nképpen megszívlelendőek, -.t is jelzi, hogy a megyei , turpolitika következetesen rekszik a különböző művé- ati ágak képviselőivel való oi-osabb kapcsolatra is. A irt több dokumentumát em­lítetnénk, amelyek napja­ikban az élet különböző te­letem fejtik ki hatásukat természetesen a szellemi, kulturális életben is. Az J-es tudománypolitikai .yelvek, amelyek a magyar ülemi életre meghatározó entőséigűek, napjainkban a egvalósulás mérhető szaka­iba kerülnek hazánkban, "készületben van a közmű- Idésí határozat is és így ább. Természetesen, a do- menitumok hatása megyénk- ís érvényesül az adott te­meken. Társadalmi fejlődésünk je­len szakaszában megnőtt a jelentősége annak is, hogy a művészetek művelőinek társa­dalompolitikai érzékenysége, feladatvállalása növekedjen' Kulturális politikánk egyik jellemzője, hogy figyelembe veszi a kultúra — a művésze­tek — társadalmi szerepének sajátosságait, számol azzal, hogy a kultúrának elsősorban ideológiai, s csak közvetetten politikai szerepe van. Tehát nem szűkíti le a kultúra —, s ezen belül a művészetek — funkcióját közvetlen politikai szerepre. Azt azonban joggal elvárja, hogy az adott alko­tóműhelyek és alkotók fele­lőssége —, s elsősorban ide­ológiai-politikai felelőssége — erősödjön, friss vitaszellemben tisztázódjanak mai valóságunk problémái, izmosodjon a mű­vekben a szocialista eszmeiség, s magas színvonalon szóljon az alkotás társadalmunk osz­tályaihoz, rétegeihez. Megyénkben is érvényes, hogy a művészetek, az iroda­lom nem választható el a köz- életiségtől. Életünk sajátossá­gaihoz ma számos olyan kér­dés tartozik, amelyek figyel­men kívül hagyásával nem lehet szó egészséges irodalmi tevékenységről sem. Az a sok­oldalú párbeszéd például, amely napjaink egyik sajá­tossága társadalmon balul a, igen sok alkotói izgalmat kí­nálhat. A szocialista emberi viszonyok fejlődésében elért eredmények, amelyek megmu­tatkoznak az életmódban, a szociális intézkedésekben stb., ösztönzően hathatnak az embe­ri öntudatra, a szocialista Ma­gyarországon élő ember büsz­keségére. Ennek tudatában nyűgöd tabban szólhatunk azokról az ellentmondásokról is, amelyek szintén a mai ma­gyar társadalomban teremnek. E társadalmi közeg alkotóinak is mindinkább természetes és nélkülözhetetlen. A szocialista demokrácia fejlesztéséhez kapcsolódó tevé­kenység hazánkban ma ugyan, csak elsőrendű fontosságú. Hogy a szocialista demokrácia miként válik az emberek tu­datának részévé, mikor válik az emberi viszonyok meghatá­rozójává, arra a válasz az írástudóknak sem lehet kö­zömbös. Ez nevelési feladat is. A szocialista demokráciát meg kell tanítani az embe­rekkel- A költő szavaival: ..nem középiskolás fokon.. ” A szocialista demokráciára való felkészítés az egyik köz­ponti kérdés társadalmi és ideológiai szempontból. A szo­cialista demokrácia nem vá­lasztható el az emberek poli­tikai ismereteitől, de — mű- ve’tséeétől sem! S a művelt­ség gvaranítái-ában az iroda* 1 >:n. ha e<t/-z :'•;«« sz -m’-en funkcionál, mindig is részi vesz, Vagv beszélhetnénk a kö­zösségi élettel kapcsolatos te­4 NÓGRÁD - 1974. március 16., szombat Svucx — a legendás rís! út (VI) A jövő számlája A hétesztendő« álombői most ébredő csatorna gyöke­resen megváltozott világgaz­dasági helyzetben — az elő­zetes tervek szerint július ele­jén — kezdi meg újra műkö­dését A csatorna eddigi tör­ténetét a nagy és drámai ösz- szecsapások jellemezték, ame­lyekben a világgazdasági té­nyezők csak másodlagos sze­repet játszottak. Ha a világ­nak szerencséje van — az új­jáéledő csatorna gondjai el­sősorban gazdasági jellegűek lesznek. Igaz, ezek nem kis gondok. A lényeges változást abban lehet összefoglalni, hogy hét év alatt a világ tengeri teher­szállítása óriási változásokon ment keresztül. Ezeket a vál­tozásokat éppen az kényszerí­tette ki, hogy a Szuezi-csator­na kiesése felborította a nem­zetközi tengeri kereskedelem legfontosabb útvonalainak egyensúlyát A Perzsa-öbölből Londonba vezető út megkétszereződött. A Perzsa-öbölből a legköze­lebbi szovjet kikötőig, Ogyesz- száig vivő útvonal 40 száza­lékkal lett hosszabb, és ugyanennyivel növekedett a tengeri szállítás távolsága To­kio és Rotterdam (tehát a Tá­vol-Kelet legnagyobb expor­táló országa és a legnagyobb nyugat-európai kikötő) között! Különösen érzékenyen érin­tette természetesen a Szuezi- csatorna kiesése az olajszállí­tást. 1966-ban, az utolsó esz­tendőben, amikor Egyiptom még zavartalanul irányíthatta a csatorna forgalmát, 176 mil­lió tonna olajat szállítottak a csatornán keresztül. A Perzsa­öböl országaiban hajóra rakott olaj 36 százaléka ezt az utat vette igénybe (emellett a cső­vezetékek játszottak különö­sen nagy szerepet). A csatorna lezárása után ez az egyensúly felborult. A Kö­zép-Keletről Nyugat-Európába áramló olajnak körül kellett bajóznia egész Afrikát. Ez for­radalmat idézett elő a nagy a költségeket, és kiegyenlítet­te az Afrika körüli út hosz- szúsága miatt okozott veszte­séget. A Szuezi-csatoma újjászü­letésének legnagyobb gazda­sági kérdőjele ily tetődön az: hogyan alakul majd a csator­na és a mammut tankhajók gazdasági párbaja? Jelenleg a Szuezi-csatorna maximálisan csak körülbelül 70 ezer ton­nás hajókat tud átbocsátani. Az egyiptomi kormány már 1966-ban nagyszabású terveket készített a csatorna kiszélesí­tésére. Ezeket a terveket a há­borúk szele elsöpörte — most azonban újra előveszik őket A történelmi drámák ismer­tetése után érdemes egy kissé a számok felé fordulni, hogy megértsük az újjászülető csa­torna dilemmáját. Előzetes becslések szerint 1980-ban a Perzsa-öböl környékének or­szágai körülbelül másfél mil­liárd tonna olajat termelnek majd. Ebből 1,3 milliárdot tengeri úton kell szállítani. Figyelembe véve azonban a mammut tankhajók időközben történt előretörését, az emlí­tett mennyiség szállításához szükséges nyolcszáz hatalmas tankhajóból mindössze két­száz tudná használni a csator­nát. Még egy igen érdekes ér­vet kell megemlíteni. A mam­mut tankhajón a szállítási költségek viszonylag annyira olcsók, hogy egy 259 ezer ton­nás őriáshajó, egész Afrika megkerülésével, olcsóbban szállít Nyugat-Európába egy tanná olajat, mint a lényege­sen rövidebb szuezi úton ha­józó 70 ezer tonnás tankhajó. A megoldás kézenfekvő: a Szuezi-csatoma gazdasági jö­vője az új helyzetben azon áll vagy bukik: alkalmassá tud- Ják-e tenni az óriás tankhajók áthaladására! Ez technikailag teljesen megvalósítható. Végrehajtásá­hoz a jelenlegi számítások sze­rint körülbelül hat-nyolc esz­tendő és több százmillió dol­lárra van szükség. Ez az Újjá­születő csatorna előtt álló gaz­dasági gondok lényege. Van a kérdésnek egy világ­politikai és hadászati oldala is. A Szuezi-csatoma megnyitása, majd kibővítése azt jelenti, hogy szovjet hadihajók gyor­sabban juthatnak el a Feke te-tengerről a Perzsa-öbölbe vagy az Indiai-óceánra Ugyanakkor az amerikai föld­közi-tengeri flotta hajói előt‘ is megnyílik ez a lehetőség Külön tényező, hogy az amu­rikai flottában, annak jelle': miatt, magasabb az óriási m - retű repülőgép-anyahajók ará­nya. Ez azt jelenti, hogy a Szuezi-csatorna kibővítése minden kereskedelmi tényező ­től függetlenül, hadászatilag ;s érdeke az Egyesült Államok­nak! Meg kell azonban je­gyezni, hogy az utóbbi idő­ben a Szovjetunió haditenge­részeti erői is nagyméretű he­likopterszállító anyahajókkal bővültek. Az említett politikai és ka­tonai tényezőkből eredő kö­vetkeztetések világosak. Neve­zetesen: az újjászülető csator­na világgazdasági feladatai­nak ellátása mellett csak ak­kor tekinthet békés jövő elé — ha a világpolitikában a je­lenleginél is határozottabban kibontakozik az enyhülés lég­köre, és mindenekelőtt a szé­lesebb körű szovjet—amerikai együttműködés. A hajdani „Fáraók csator­nája” viharos történetének új szakaszához érkezett. És egy­ben válaszúihoz is: az eny­hülés és a világbéke elemi ér­deke, hogy a csatorna törté­netét a jövőben ne a hadügv- minisztériumok térképészeti szobáiban írják, s a földkerek­ség talán legfontosabb vízi út­ja a békés kereskedelem ösvé­nye legyen. Több mint egy viharos év­század után a Szuezi-csator nának erre van szüksége. — Le. — VÉGE Évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszották hazánkban is az amerikai Richard. Nash Esőcsináló, című drámáját. A belőle készült fűm — Burt Lancasterrel a címsterepben — hasonló sikerutat tett meg. Most kedvező fogadtatásra talált a da­rab musicaiváltozata is, a 40 fok árnyékban, Harvey Schmidt és Tom Jones szövegével, illetve muzsikájával. A Bor József által rendezett zenés játékot Salgótarjánban a héten mutatta be a szolnoki Szigligeti Színház társulata, Huszár Lászlóval és Bókay Máriával a főszerepekben. Képünk az előadás egy vidám jelenetét ábrázolja, jobb szélen a két főszereplővel. Audio-Vizuális Közlemények tankhajók építésében. A jóval hosszabb Afrika körüli út ter­mészetesen lényegesen meg­drágította az olajszállítás költ­ségeit. Ennek az ellensúlyozá­sára erőltetett ütemben meg­kezdték az óriási, 200 ezer tonnás és annál is nagyobb, úgynevezett „szupertankha­jók” építését. így egyetlen úton óriási mennyiségű olajai lehet szállítani, ami lenyomta vékenységről, a közösség és az egyes ember szempontjá­ból. Életünk legizgalma­sabb kérdései közé tartozik, miként viszonyul az egyes em­ber a közösségi tevékenység­hez. Közösségi élet, közéleti aktivitás, és egyéni, vagy cso­portérdek között ma tarka ellentmondás húzódik. Anyagi éhség, egyéni érdek, szubjek­tivizmus mélyen gyökerezik történelmünkben. Az emberi viszonyok ilyen jellegű feldol­gozása — feloldása — szintén nemcsak politikai, hanem tár­sadalmi, közösségi érdek is. A közösség művelődéséért fele­lősséget vállalók körében nem nélkülözhető e kérdések vizs­gálata, s az ennek szellemében történő alkotói munka. S ter­mészetesen, még hosszan so­rolhatnánk társadalmunk mai, megannyi izgalmas írói lehe­tőséget is kínáló jellemzőjét. örvendetes lehet az írással faglalkozók számára a megyei kultúrpolitika azon szándéka, hogy az írói-alkotói tevékeny­ségnek is mind határozottabb társadalmi hátteret adjon- E törekvés jegyében — ha szerény mértékben is — már történtek lépések, s ezeket bizonyára újabbak követik majd. A megyei irodalmi élet bontakozásában azonban a leglényegesebb az, hogy az írást művelők közéleti aktivi­tása. alkotói ereje, ideológiai- politikai műveltsége, önmagá­val szem’-en támeis'tott Ígé­rve. s n míV-liíE-Ü ..?•?- — —".nvar-Si rn?-»'-v« •? nzt m ■ l.z történik — a ' ' • zó emberek! T. E. Megjelent az Audio-Vizuális Közlemények idei első száma. A 11. évfolyamba lépett fo­lyóirat 1974. évi első számát dr Polinszkv Károly művelő­désügyi miniszterhelyettes be­széde vezeti be amelyet az UNrSCO-tárr.'ga‘'--al létre­hozott Országos Oktatástech­nika! Központról szóló megél- laoodás aláírásakor mondáit Cikkek foglalkoznak a külön­böző oktatási szintek audio­vizuális problémáival az óvó­nőképzéstől a felsőoktatásig A körülbelül 150 oldal térje delmű számot nemzetk"'- szemle zárja melyben töbl között a Moszkvában nen- meatar; t< nemzetközi aud vizuális ív'1!':‘fison és kon rencián járt magyar delegáci jelentéséből olvashatók rési letek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom