Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

Ok mostohák talán? A sipékí híres szeszfőzde teljes kapacitással dolgozik. Szeptember óta sem nappal, sem éjszaka nincs megállás ott. Szita István, a főzde ve­zetője azt mondta a napok­ban: olyan hajrá van. hogy az egyik üst már ki is lyu­kadt az alatta szított állandó, nagy hőségtől. Mindezt azért bocsátottam így előre, meri Igazolni kívántam, hogy a szé- csényi körzeti ÁFÉSZ-nes ei a fó'zde megérné a nagyobb gondoskodást. Ugyanis Szita véleménye szerint is egy esz­tendőben megteremtik az egy­millió forint forgalmat. Tulajdonképpen ez a dolog lényege: a főzde elvégzi a ma­ga kötelezettségét, ezzel szem­ben a gazda nem sokat törő­dik vele. Aminek következmé­nye, hogy a környező közsé­gekből odasereglő nagyszámú megrendelő látja hátrányát. Tehát Sipeken nem kielégítő az ilyen jellegű szolgáltatás. Nézzük sorjában, miről is van szó. Nem a főzde munká­jára panaszkodnak az embe­rek. Arra, hogy a főzde kör­nyéke elhanyagolt. Téli Idő­szakban sártenger íogia körül. Képtelenek az ott dolgozóik a legszükségesebb közegészség­ügyi feltételeket is biztosítani. Pedig ez nagy hiba. A szeszfőzde alkalmazottai tisztában vannak ezzel. Tár­sadalmi munkában már pró­bálkoztak az udvar rendbeté­telével. Követ hordtak ide, de ez kevés volt ahhoz, hogy megváltozzon, a körülmény. Most, hogy az út felszáradt, a főzde előtt egy csatornában a bennmaradt víz átható sza­ga tölti be az udvart. Arra lenne szükség, hogy a körzeti ÁFÉSZ adjon támo­gatóst anyagiakban is a szesz­főzde udvarának rendbetéte­léhez. Ha az ottani dolgozók cementet kapnak, abból kibe­tonozzák az udvart. Azt elkí­vánni, hogy a társadalmi mun­ka mellett saját pénzükbe is kerüljön a szeszfőzde környé­kének: rendbetétele, nem ildo­mos, mivel jelentős pénzt fi­zetnek be a központi szervük­nek. Ne legyenek hát mosto­hák. — B. — „Reméljüljő lesz az ellátás. fl zöldségboltban Mátraszelén Igazán szép ez a kis boll itt, Mátrasze- lén. a falu kö­zepén. Minde­nütt tisztaság Az ajtóval szemben leve polcokon rend­ben sorakoznak a befőttek konzervek, sa­vanyúságok. Aláttuk bab borsó, krump­li. hagyma.. Ahogy az már egy zöldséges­boltban lenni szokott. Az egyik sa­rokban feltor­nyozott ládák hosszú sora. Bennük piroslő almák. méri az almát. Rengeteg dol­Az újdonsült boltvezető, gom volt vele. El se tudja Oravecz Andrásné mosolyog: képzelni, mennyit takarítot­— Nagy sláger az alma tam. Azóta egyfolytában csak ilyenkor, tavasszal. Viszik rendeltem. Meg az áru jött, négy-öt kilójával. Ebben van azt vettem át. Szeretném, ha a vitamin... minden vásárló megtalálná, A zöldségbolt a nádújfalui amire szüksége van. A krump- AFiÍSZ „tulajdona”. litól kezdve a savanyú ká­— Nemrégiben vettem át a posztéig, sózott mogyoróig, boltot — meséli Oraveczné, — Előtte hol dolgozott? miközben fürgén jár a keze, — Salgótarjánban, a Salgó A kedves vevő citromot vásárol... Fodor Tamás felvétele ötvennel több gyereket helyeznek el Á napokban tartotta a diós- jenői községi pártáiapszerve- zet taggyűlését, amelyen töb­bek között beszámolt Molnár Károly, a helyi állami szoci­ális foglalkoztató intézet ve­zetője is az intézmény tevé­kenységéről. Elmondta, hogy ebben az esztendőben új munkatermet építenék, s ezzel az intézet­ben levő gyermekekkel való foglalkozás színvonalának ja­vítására nyílik majd lehető­ség. Még a IV. ötéves terv idő­szakában sor kerül az intézet bővítésére. így újabb ötven gyerek elhelyezésére nyílik mód. úti élelmiszerboltban voltam .‘ladó. Nehéz volt a bejáras, •neg itt több fizetést is ka- Dok. Az alapom háromszáz orinttal emelkedett, ez be­iig, nem mindegy. — Sok a vevő? — Nem unatkozom. Sokan /ásárolnak. — Mit keresnek leginkább? — Talán legtöbben zöldsé- ;et visznek, aztán krumplit, lagymát, káposztát, borsót, lost, tavasszal sokan kere- :ik a dughagymát, ültetik ki a kertekbe. — Milyen az ellátás itt, fa­lun? — Nem akarom elkiabálni, le most jó. Nagyon ritkán .cell mondanom, hogy nincs. Egy kereskedőnek, az én vé­leményem szerint legalábbis, nagyon rossz azt mondani a vevőknek, hogy nem tudok adni. Az a jó, ha mindenki tele szatyorral, jó érzéssel megy ki a boltból. — Nehéz volt az indulás? — Minden kezdetben van valami nehézség. Nagy kedv­vel csinálom, remélem, nem hiába. Ahogy a számokat né­zem, az első hét alatt duplá­jára nőtt a forgalom. Aztán majd meglátjuk a többit. — Konzervet vesznek-e? — Igen, már megszerették a falusi asszonyok is. Rájöt­tek, hogy nagy könnyebbség a családnak. Főként a hús­konzervek, májkrémek men­nek, a halakat eléggé ritkán keresik. El ne felejtsem, ren­geteg befőtt is fogy, na meg a különböző szörpöknek van nagv keletjük. Azt különösen szeretik a gyerekek. Közben újabb vevő érkezik a boltba, már két jól megtö­mött szatyorral. Oraveczné máris kérdezi: — Mit tetszik parancsolni...? —csatai— Szégyen a három gyermek? Beszélgetés u passiói járási Vöröskereszt szervesetek idei munkájáról Ezekben a napokban 44 he­lyi Vöröskereszt-alapszervezet dolgozta vagy dolgozza ki idei programját a pásztói járás községeiben. A tervezés a he­lyi szervezetek egész évi mun­kájának döntően fontos szaka­sza: sok múlik azon, hogyan körvonalazzák a teendőket, mit emelnek ki a sokféle fel­adat közül. Erről beszélgettünk Fülöp Árpádnéval, a pásztói járási Vöröskereszt-szervezét titkárá­val. — Melyek azok a legfonto­sabb területek, amelyeken eredményeket várnak a helyi szervezetektől? — Merőben új feladataink nincsenek. A korábban is ér­vényeseket kell az idén ma­gasabb szinten elvégeznünk. Különös gonddal két területet kell figyelemmel kísérnünk: a családvédelmet és az ifjúság egészséges életmódra nevelé­sét. — Ez utóbbi téren hogyan kívánnak dolgozni az idén az alapszervezetek? — Nagyon kitartó és követ­kezetes munka vár mindany- nyiunkra. Ha egészséges élet­szemléletű felnőtt nemzedéket akarunk nevelni, akkor a szo­kások alakítását már az óvo­dában kell kezdenünk. Csak példának említem: a fogmo­sás ma már válóban a legele­mibb dolgok közé tartozik, mégis van még gondunk vele. A minap megkérdeztem Ku­tasón egy kisfiút, mos-e rend­szeresen fogat? Egyáltalán nem szoktam —• volt a vá­lasz, majd mentségként hozzá­tette: helyette időnként meg­eszem egy almát, az tisztítja a fogakat is. Szerencsére az óvodákban már kötelező az ebéd utáni fogmosás, az isko­lákban Is mindenütt megvan­nak a tisztasági csomagok, használják is a gyerekek. A felső tagozatosoknak tanfolya­mokat rendezünk. Ilyen pél­dául az ifjú egészségőr tanfo­lyam, amelynek keretében az elsősegélynyújtás legalapve­tőbb ismereteire tanítják meg a gyerekeket. A tanultakból versenyen adnak számot, ezek a szabadban megrendezett ve­télkedők nagyon népszerűek. A hetedikes tanulók a házi betegápolás tudományát sa­játítják el, a nyolcadikosok­nak pedig már asecsemőgan- dozást is tanítunk. Ugyancsak a végzős általános iskolások­nak osztályfőnöki óra kereté­ben szexuális felvilágosítást tartunk — külön a lányoknak és külön a fiúknak, hogy több bátorsággal kérdezzenek. — Hogyan fogadják a szü­lők ezt a kezdeményezést? — Nem tiltakoznak ellene, sőt! A szülők iskoláján olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy a legtöbben gátlásokkal küzdenek, nem tudják, meny­nyit és mikor szabad elmon­dani gyermekeiknek. A ser­dülőkor problémáihoz kapcso­lódó otthoni bizalmas beszél­getésektől a legtöbb családban még mindig félnek. Kértek bennünket a szülők, hogy ez­után is tájékoztassuk őket, ho­gyan foglalkoznak gyerme­keikkel az iskolában, hogy ott­hon ők is ennek megfelelően beszélgethessenek velük. — Milyen programot tervez­nek a középiskolásoknak? — A gimnáziumban a nagy­lányok iskoláiét rendezzük meg. Nem új dolog, de a ko­rábbi évek tapasztalatai alap­ján igen hasznos. A 17—18 éves fiúk pedig a családi élet iskolája című tanfolyamon vesznek részt. Nagyon értel­mes, hasznosan forgatható ké­zikönyvet bocsátunk rendelke­zésükre, amelyet még házasu­landóknak is aiánlhatunk. A fiúkkal folytatott beszélgeté­seket különösen fontosnak tartjuk, mert túl kell már jut­ni azon az állásponton, hogy a családi élet harmóniája csu­pán az egyik félen, a felesé­gen múlik. — A családi életre való fel­készítéshez már kapcsolódik a családvédelem. Milyen felada­tai vannak ebben a helyi Vö­röskereszt-szervezeteknek 7 — Elsősorban a nézetalakí­tásra, szemléletformálásra kell az eddiginél nagyobb gondot fordítanunk. Néhány rossz ta­pasztalat arra figyelmeztet, hogy igen sok a tennivalónk. Sok faluban még szégyellni- valónak tartják a három-négy gyermek nevelését. A terhes­gondozás propagálására is nagy szükség van, nem szíve­sen mennek orvoshoz a terhes kismamák, különösen azok, akik első gyermeküket várják. A családvédelem a születéstől az öregedésig tartó folyamatos munka. Az idős emberekkel való törődésnek nagyon szép példája volt a Szarvasgedén legutóbb megrendezett öregek estje. Minden községben meg kellene ezt tartani, persze eh­hez a helyi tanácsok és tsz-ek anyagi segítsége is szükséges. — Az eddigiektől kissé tá­voleső terület, de hozzátarto­zik az egészséges, kulturált életmódhoz a lakáskultúra is. Mit tesz ennek formálásáért a Vöröskereszt? — Szeretnénk az embereket arra nevelni, hogy ne ők szol­gálják lakásukat, hanem ott­honuk tegye szebbé, könnyeb­bé életüket. Az utcára néző „tisztaszobák” sok faluban még most sem a családé, csu­pán azért rendezik be, hogy ha jön valaki, lássa: mire te­lik. Felvesszük a TIT-tel a kapcsolatot az ilyen jellegű előadások megszervezése érde­kében. — szenei i —• \ női dolgozók segítésére Támogatás a segítség a termeléshez A balassagyarmati ÁFÉSZ vezetősége az utóbbi években igen sokat tett a dolgozó nők helyzetének megkönnyíté­sére, munkakörülményeik javí­tása érdekében. Növelte a szö­vetkezet a munkát megkönnyí­tő berendezések, felszerelések számát. Több munkahelyre a nehéz áruk mozgatására tar­goncákat vásárolt. A vendég­látó boltokban megszüntette a keznyomású légpumpás sorki­Dorogháza lélekszámúi te­kintve nem tartozik a legki­sebb községek közé, mégis az adottságok, és lehetőségeik tá­léin szűikeibbre méretezetteb- bek, minit néhány hasonló la­kosságú faluban. A község az „egyutcások” köz» tartozik, .szélességié szinte nincs is, csak hossza. S még egy érdekesség: Nem ti a két község székhelye, bár ott jóval kevesebben lak­nak, mint Dorogházán. Igaz, Nemti központi elhelyezkedé­sű, vasútállomása van, és a körzetesítés i tervekben az sze­repel, hogy később még két községet csatolnak ide. Ha a két községet egyéb izem pontból összehasonlítjuk, egy furcsaság magyarázatra vár: mi az oka annak, hogy bár Dorogiházáról évente 3—5 család elköltözik, de ugyan­ennyien házat is építenek, és letelepednek — míg Nemtiben csak a költözést lehet számol­ni, az építkezést nem, mert nincs. A közös tanács titkára, Da- nyi Ignác, éppen az „ügyele­tet” tartja Dorogházán, bérez nem véletlen, hiszen szerda és szombat kivételével minden­nap 8-‘tói 4-ig a társközségben tartózkodik valaki a tanácsi vezetők közül. — Ez pedig azt is jelenti, hogy gyakorlatilag minden ta­nácsi vonatkozású ügyet itt, a helyszínen el lehe+ intézni, nem kell Nemtibe járni. Még a házasságkötést is kívánság Egyufcás község, sok-sok ingázóval szerint .oldjuk meg. Ha a fia­taloknak úgy tetszik, áthozzuk az anyakönyvet Tulajdonképpen már ez is bizonyítja, hogy a társközsé­gek között alá- és fölérendelt viszony nincs. Ha az ez évi közságfe.i lesztá&i adatokat néz­tük, a két községre 200 ezer forint jut, Ebből Dorogházán a közvilágiiási hálózatot bőví­tik, 49 világítótestet helyeznek el a község kevésbé kivilágí­tott utcáiban. A 200 ezer fo­rint nem sok. de ehhez feltét­lenül meg kell említeni a ta­valy Nemtiben épített orvosi rendelőt, hiszen az 800 ezer forintba ke-ült, s bizony jócs­kán elvitt az ez évi fejleszté­si alapból is. — Hogy az orvosi rendelő Nemtiben épült, azt a körzete­sítés indokolja — mondja a titkár. — Egyébként is, ott mindig a székhelyjelleget kell hangsúlyozni, míg Dorogházán — az anyagi befektetés több is — az alapellátást keli biztosí­tani. Elsorolja, hogy Dorogháza mi mindennel rendelkezik. A kereskedelmi hálózat az igé­nyeket kielégíti, az óvoda elég meny. nagy ahhoz — 31 férőhelyes —, hogy mindül jelentkezőt fel tudjanak venni. A kul túrház modern, könyvtár is van, és heti két filmvetítés. A körzeti iskola ugyancsak szép, tágas épület, ide járnak Szuháról és Mátraálmásról a felső tagoza­tosok. — Csak munkalehetőség nem álcád itt helyben. A férfi­ak Ménkesre, Kisterenyére, Nagybátonyba és Salgótarján­ba járnak dolgozni, az asszo­nyok pedig vagy Jánosaiméra, vagy a kazár! varrodába. A munkás.jurátok száma megfe­lelő, de nap közben busszal innen eljutni a legközelebbi nagyobb településig, nagyon nehéz. Ezért például a mén- kesi járat nap közben „polgá­riként” hozza-viezá az embe­reket Hogy miért telepednek le né hányán Dorogházán, és Nemtiben miért nem építenek — arra tulajdonképpen nincs válasz. Végül is, mindenkinek magánügye, hogy hol szeretne élni. De arra a kérdésre, hogy Dorogházához miért ragasz­kodnak az idevalósiak, talán segít válaszolni ez a véle­— Sokáig dolgoztam Salgó­tarjánban, kereskedőként. Nem volt rossz munka, csak az utazás tette nagyon nehéz­zé. Amikor reggel 6-kor elin­dultam innen, mar 7 óra előtt a városba értem Egy egész órám maradt a munka­kezdésig, amit nem tudtam kihasználni. Amikor 1971-ben az élelmiszer és iparcikkbolt vezetőiekért visszakerültem Dorogháaára, a jövedelem ugyanannyira jött ki, mint a korábbi kereset. És végre itt­hon dolgozhattam. — Amikor a lakberendezési áruház megnyílt, hívtak visz- 6za Salgótarjánba. A fizetése met persze megemelték vol­na. Nem mentiem Itt 200—300 ismerős bejön naponta véső rolni, beszélgetni, néha tán egy kis „protekciót” kérni hiánycikkügyben — ezt a be­járással nem lehet elcserélni. Égj-ébként la, így együtt él az ember a községgel. Három év­vel ezelőtt még egymillióval kevesebbet forgalmazott az üzletünk, mint most. Bővült az ellátás ruházati cikkekben, iparcikkekben. Ha tovább is így javul, nem lesz ok pa­naszra ebben a községben sem Mindezt pedig Tóth Ferenc az élelmiszerbolt vezetője mondta, aki Dorogházára való, e valószínűleg már nem is költözik ei innen. Orosz Júlia mérést é§ megoldotta a csőve­zetékes vízszolgáltatást. Javult a nők szakmai kép­zettségének színvonala. 1970- ben még csak 34 százalékuk rendelkezett a munkaköréhez előírt szakmai képesítéssel; 1973. év végére viszont már 46 százalékra növekedett a szak* képzett nődolgozók száma. Egyre több nő tölt be boltve­zetői állást, és jó az arány a központi igazgatásban is. ahol két osztályvezető és négy cso­portvezető a nődolgozók kö­réből került ki. A szövetkezet ebben az év­ben újabb kedvezményeket vezet be a nőpolitikái határo­zatban foglaltak végrehajtása céljából. Így többek között: két tíz éven aluli gyermek eseté­ben két nap, három vagy en­nél több gyermeknél négy nap pótszabadságot kapnak az anyák. A gyermekeit egyedül nevelő nődolgozót egy gyer­mek esetében két nap, és min­den további gyermek esetében két-két nap pótszabadság illet meg. 1975. december 31-ig minden boltegység dolgozói kapnak targoncát és egyéb olyan esz­közöket, amelyek megkönnyí­tik a nehéz fizikai munkát. A célkitűzések között ki­emelten kap helyet a nők po­litikai és szakmai továbbkép­zése. Az 1977. év végéig min­den dolgozó nőnek lehetővé teszi a szövetkezet gazdasági, párt- és szakszervezeti vezető­sége. hogy a munkaköréhez szükséges politikai és szakmai képesítést megszerezhesse. Az elkövetkező három éven belül egy nő végzi el az öthónapos pártiskolát, 12 nő a marxista középiskolát, kettő a marxista— leninista egyetemet. Az érin­tettek maguk vállalták min­dennapos munkájuk mellett e nem kis fáradságot és szel­lemi erőfeszítést igénylő fel­adatot. mivel tudatában van­nak. hogy a mai követelmé­nyeknek csak politikai mű­veltségük növelésével tudnak eleget tenni. A szakmai és politikai to­vábbképzésen résztvevők gondjain azzal kíván enyhíte­ni az ÁFÉSZ, hogy az utazá­si és a tankönyvvásárlási költségeket teljesen, az egyéb tanfolyami költségeket pedig ötven százalékban a szövetke­zet viseli. A politikai képzést végzőknek nemcsak a költsé­geit téríti az ÁFÉSZ, hanem két óra munkaidő-kedvez­mény is megilleti őket. ame­lyet tetszés szerint, bármikor igénybe vehetnek. A három- és az ennél több- gyermekes anyák, valamint a szociális szempontból hátrá­nyos helyzetben levők eseté­ben. a tanfolyam teljes költ­ségét a szövetkezet fedezi. Megyei kamarazene-fesztivál A VI. megyei kamarazene­fesztivált március 17-én dél­előtt tíz órai kezdettel rende­zik meg Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Állami Ze­neiskolában. Közreműködnek a jászberényi, a váci, a nagy- bátonyi. a salgótarjáni és a balassagyarmati állami zene­iskola növendékei. Onneoi megnyitót mond Kelemen Ist­ván, a városi tanács vb mű­velődésügyi osztályának he­lyettes vezetője. A zsüi-i tag­jai : Halász Ferenc főiskolai tanár, a budapesti Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakközép- iskola igazgatója. Váci Károly főiskolai tanár, a szakközép- iskola igazgatóhelyettese, Ken­gyel Endre, Vécsei István, Varasdy Frigyes, ugyancsak főiskolai tanárok' NÖGRAD — 1974. március 15., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom