Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-08 / 32. szám

A tsz, amelyik példát mutatóit Az őrhalmi Hazafias Nép­front termelőszövetkezet 1972. nyarán vette saját kezelésbe a helyi és a' hugyagi művelő­dési házat. Ez megyénkben úttörő jellegű kezdéményezés volt. — Példánkat azóta más ter­melőszövetkezetek is követték — említi öntudatos büszkeség­gel Vikor Ernőné főkönyvelő. Nem bánták meg ezt a há­zasságot”: sem ők, sem a fa­lu lakói. A termelőszövetkezet nagyobb anyagi \ támogatást tudott — és tud — nyújtani a tanácsnál; ez érződik a ren­dezvények számán, minőségi színvonalán. Szebbé, kulturál­tabbá tették a szórakozás és művelődés körülményeit. Ki­cserélték a függönyöket, szé­keket vásároltak, újrafestették a falakat. Új, függetlenített, fiatal művelődésiház-igazga- tot neveztek ki. — Kettős célunk volt akkor — emlékezik BalLa István szö­vetkezeti elnök. — Egyrészt, mert sok szakmai és politikai tanfolyamot szervezünk, meg­felelő lehetőséget kívántunk biztosítani tagjainknak a ta­nulásra, szórakozásra; más­részt a fiatalok számára kí­vántunk jobb és több szóra­kozási alkalmat teremteni. — S hogyan érzik; meg­valósultak-e ezek a célkitűzé­sek? — Elképzeléseink minden­féle szempontból beváltak. Így értékelte a vezetőség is, s így fogalmaztam meg a zárszámadási beszámolóban is. A termelőszövetkezet kultu­rális alapja az elmúlt eszten­dőben 90 000 forint volt. En­nek több mint a félét külföl­di és belföldi kirándulásokra fordították. 35 000 forintot há­rom község — örhalom, Hu- gyag, Patvarc — sportéletének támogatására fordítottak. S bár ez nem kimondottan kul­turális jellegű kiadás, pár ezer forint jutott az óvodásoknak is, gyermeknapi ajándékokra. A művelődési háznak külön költségvetése van: 117 000 fo­rint. Ebből 71 800 forint az összes bevétel, amelyben ben-' ne van a községi tanács hoz­zájárulása is. A két összeg különbsége jelenti a termelő- szövetkezetnek a művelődést házak működtetésére fordított tényleges kiadását. — A szám szerinti adatok — jegyzi meg az elnök — csak egy részét teszik ki a kulturális célokra fordított összegeknek. A buszt például rendszeresen odaadjuk, buda­pesti színházlátogatás céljaira a fiataloknak. De odaadtuk már az óvodásoknak is. Pénzes Géza tanár, a hu­gyagi művelődési ház tiszte­letdíjas igazgatója is elisme­rően nyilatkozott a termelő- szövetkezet megértő támoga­tás áiról: — Hozzánk nem jár szín­ház. Ezt a hiányt úgy pótol­juk, hogy feljárunk Pestre. Legutóbb a Vígszínházban voltunk. A popfesztiválra márciusban jegyeztek elő ben­nünket. A tsz — ha kérjük — mindig ideadja a buszt, ösz- szeszedünk 45 fiút és lányt, aztán megyünk. Délelőtt mú­zeumlátogatás, szabad prog­ram, délután színház. — öt—hat éve hagyomá­nyosan, minden esztendőben tagjaink részt vehetnek a hor tobágyi lovasnapokon. Most nyáron pedig voltak a Szege­di Szabadtéri Játékokon. — Említette a külföldi ki­rándulásokat is: tavaly mer­re jártak? — kérdezem a fő­könyvelőnőtől. — Voltak többen Moszkvá­ban a Barátság-vonattal, és Becsben. — Milyen céllal szervezik ezeket az utazásokat? — Ezek nem tapasztalat­csere-kirándulások. Az isme­retek bővítése, új élmények szerzése a cél.. Bécsben pél­dául végiglátogatták a város nevezetességeit. Az őrhalmi termelőszövet­kezetben tőrödének a tagok szórakozásával, művelődésé­vel. Nem sajnálják az erre fordított összegeket. Hiszen többszörösen térül az vissza, szellemiekben, és a jó köz­érzetben realizálódik. Elnnél drágább kincse pedig — sze­rintem — egyetlen falunak, közösségnek sem lehet. —ok— filmszínházaink játsszák Volt egyszer egy vadnyugat Miután Hollywoodból a diva­tosabb műfajok kiszorították a westernt, a vadnyugati filme­ket, ezek olasz stúdiókban szü­lettek újjá. Néha paródiának leplezve, máskor kertelés nél­kül dicsőítve meg a keményök- lű, biztos lövésű. ló- és verej- tékszagú férfiak „csodálatos” életét. Félreértés ne essék. Sen­ki sem állítja, hogy westernben nem lehet nagyot alkotni, pél­da rá a műfaj fénykorában ké­szült „Hatosfögat” című film. A legtöbb rendező azonban nem tud ellenállni a műfajból adódó lehetőségeknek. A címben szereplő film íróit, rendezőjét tekintve akár olasz is lehetne. A főszereplők kö­zött már az angolszász nevek vannak többségben, és ameri­kai a színhely, a háttér. Maga a film az állatanatómiai tan­könyv szemléltető ábráira hasonlít, mely egy olvan lovat ábrázol amelyiken az összes betegség együtt van. A film­ben is megvan a vadnyugat összes kelléke. Van vágta, mes­terlövészet, ellenszenves nega­tív hős, rokonszenves és titok­zatos Idegen, akinek furcsa és néha érthetetlen szokásai van­nak, van védtelen nő. és rab­lóbanda, némi gyilkosság, és szenvedélyes bosszú. Cowboyok ugyan nincsenek, de a kemény, öklű rablók, csizmán át biz­tosan célzó vezérükkel, kitűnő­en helyettesítik őket. Mind­emellett van még erkölcsi fö­lény, gazdagság átka, szegény­ség becsülete, egy adag szenti- mentalizmus, egy adag szűkén mért sex—, hogy a fiatalabb korosztály is megnézhesse — és sok gyönyörű kopár táj, szí­nesen, széles változatban. Miért okozott mégis sokak­nak csalódást. Akik a piff- puffot várták, azoknak kevés a tízegynéhány nyilvános hul­la. Akik esetleg társadalmi gyökereket kerestek, azok csak felszíni konfliktusokat talál­tak, akik pedig izgalmas cse­lekményt vártak, néha mél­tán voltak mérgesek egy-egy vontatott, hosszú képsor után. Ami mégis értékes volt a film­ben, az a főszerepeket ala­kító színészek jó játéka. Hen­ry Fonda, Claudia Cardinale Charles Bronson alakítása a tőlük megszokott élményt nyújtotta, colttal és lóháton is. Ugyancsak ért valamit a film humora, mely néha át­csillanva a komolyságot eről­tető témán, féloercekre paró­diává tette a filmet. Mindent egybevetve a nosz­talgikus cím nem az eltűnt vadnyugatot és annak erköl­csi fölényét, hanem inkább azt az időt siratja, amikor a mű­faj uralta három világrész filmvásznait. A western fel- támasztása' ezúttal is sikerte­len maradt. —sr.— Maár Gyulát eddig elsősorban író­ként és forgatókönyíróként ismer­tük. Most saját forgatókönyvéből Végül címmel lélektani filmet for­gat. A történet főhőse az államosí­táskor kinevezett első 500 munkás- igazgató egyike. A film kezdete nyugdíjaztatásának napja, amikor szembenéz eddigi életével. A fősze­repet Jozéf Kroner (képünkön) po­zsonyi színész, az Üzlet a korzón cimű Oscar-dijas csehszlovák film főszereplője alakítja. Jelentős fel­adatot kapott még az elgondolkod­tató, érdekes filmben Törőcsik Ma ri, Szacsvay László és Lázár Kati Szocialista módon... Brigádok a könyvtárban A Salgótarjáni Kohászati üzemekben mintegy 120 szo­cialista brigád van. Hozzájuk juttatta el a Kohász Művelő­dési Központ a következő fel­hívást : „Szocialista brigádok, figyelem! Kössenek kulturális szerződést a Kohász Művelő­dési Központ könyvtárával! A szerződés hozzájárul a kultu­rális vállalások teljesítéséhez Segítség az általános művelt­séghez és szakmai fejlődés­hez!” Mit tartalmaz ez a szerző­dés? Három-három pontban a brigád és a könyvtár vállalá­sait. A brigád vállalja, hogy tagjai, általános és szakmai műveltségük érdekében, a könyvtár rendszeres olvasói lesznek, részt, vesznek az álta­luk igényelt könyvtári rendez­vényeken és ezekre munkatár­saikat is mozgósítják, vala­mint vállalnak bizonyos szá­mú társadalmi munkaórát a könyvtár érdekében. Mit nd a könyvtár? Megkülönböztetett figyelemmel kutatja a brigá­dok érdeklődését soron kívül biztosítja az általuk igényelt könyveket Kihelyezett előadá­sokat, rendezvényeket szervez a brigádtagok igénye szerint, erre igyekszik a kért előadót, közreműködőt biztosítani, a brigádot központi rendezvé­nyeire meghívja, részvételét lehetővé teszi. Nyilvántartja a brigádok könyvtári vállalásai­nak teljesítését.és erről az ér­tékeléshez adatokat szolgáltat. A szerződés formanyomtatvá­nyán szerepel az egyéb válla­lások rovat, valamint egy zá­radék, amelv szerint a szak- szervezeti bizottság és a könyvtár együttesen vállalják, hogy az igazolt könyvtári tel­jesítést az értékelésnél műve­— Nagyon hegyes a nyelve. Azok beszélnek így, akik még nem szerettek senkit Mert azok nem is szenvedtek. — Honnan tudja maga eze­ket? — Megtanított rá az élet. — Tudja is maga mi az élet. Csak beszél itt. — Nemcsak beszélek. Azt mondom, amit gondolok. — Kigondolni könnyű va­lamit. — Nem akarom én megját­szani magam. ígérje meg, hogy este találkozunk. Jó? Csönd támadt közöttük. Az­tán idegen hang riasztotta őket. Bika hangja; — Főnök! — gúnnyal csen­gett a hangja — Itt van Pet- terson. — Akikor nekem mennem kell — mondta nyugodtan Kapelláró belül azonban csu­pa egy nyugtalanság volt. So­káig beszélgettek. Már dél­utánra járt az idő. Hozzá sze­rette volna tenni, visszajön nemsokára, legszívesebben azt mondta volna, el se megy többé hosszú idő óta ez az első nap, amikor úgy érzi, va­lóban él. Dehát ezt nem mondhatta, már Bika miatt sem. Elindult, vissza-vissza- nézve, nézz utánam, csak egyszer nézz utánam. Kislány, hogy találkozzon a nézésünk, tudjam, hogy rendben van minden. Nyugodtan jövök ak­kor hozzád, és egyszer el se megyek többé, nem voltam így még senkivel, mint Veled, mintha kővel ütöttek volna Imre Lászlót Két év nyolc hónap Kisregény 28. mellbe, nem tudok" magamhoz térni, viszem az arcodat ma­gammal, viszem a szőke haja­dat. a hangod simogatását, ezt az ajándék-déleiőttöt, amint ott állsz az ajtóban. Menj be, ne álldogálj ott Bi­kával. Nem olyan mint én. Leteper, mert képes rá. nem úgy szeretne szeretni, vigyázz, nagyon vigyázz Marika. Meg­állt hogy kiáltson neki, hogy odaparancsolja maga mellé Bikát, de a kiáltásból csak féresikerült intés lett, talán észre se vették, vagy úgy tet­tek, mintha nem vennék ész­re, valamit nevetnek, talán őt nevetik ki, oda kellene menni, elzavarni Bikát, kopj le, ez a csaj nem neked szü­letett, ha pedis nem megy, a pofájára mászni, ráverni, ami ráfér, kutyákat uszítani rá, futna ki a világból, legalább innen el, örökre, hogy ne is látná többé. Dúlva-fúlva ért Kicsiékhez, NÓGRÁD - 1974. februát 8., péntek a két fiún látszott ma seho­gyan sem megy nékik a mun­ka. — Pettenson? — kérdezte, amint körülnézett. Kicsi és Kés röhögtek. — Nem is volt itt — vilá­gosította fel Kicsi. — Bikának piszkálta a csőrét, hogy nem jössz. Na, megállj Bika. Gyere csak, megtudod, hány a kettő. Fekete düh járta át, a keze ökölbe szorult. Minden eszé­be jutott egy pillanat alatt, mennyi bajt okozott neki ez a rohadt, az első perctől kezdve, mióta csak megismer­ték egymást. Gyűlölte, ameny- nyire embert gyűlölni lehet, nyáreleji napok szerelemtüzé- ben. amikor elszólítják, elbo- londítják az embert attól, akit szeret. Mert neki is kellene. Mire kell neked egy lány, aki tiszta? Fölment a létrára, mérgében olyan tempóval kezdte a falat lekaparni, hogy a másik kettő megbabonázva nézte, ilyennek nem látták még Kapellárót. Azután rá­juk is átragadt ez a lendület, a szájuk széle is elkeskenye­dett, arcesontjukra ráfeszült a bőr, homlokukon izzadság- csöppek gyöngyöztek, a meg­szállottak _ dolgoznak így, ko­nokul. semmit - nem nézve, amíg egy csepp erő van ben­nük. így csak önmagát tudja hajtani az olyan ember, aki csak a maga szolgája. Megverem. Agyonverem — izzott Kapelláró mérge. Hirte­len Bereczki alakja tűnt fel az emlékezetében, visszagon­dolt egy régi beszélgetésre, néhány hete ismerte akkor még, szemük előtt tépte egy­mást két srác, ők kihajoltak az ablakon, valamelyik új ház ablakán, amelyen üveg sem volt még, a ház előtt, a sáros, Lánctalpas traktoroktól föl­szaggatott úton ütötték egy­mást, heves kiszámítottság" gal, a végén az egyik — zö­mök, pufajkás fiú — az arca elé emelte a kezét, ujjai kö­zül vér szivárgott, ez a meg­adás jele volt, tudta, látta a másik is, otthagyta lassú lép­tekkel, erőszakolt nyugalom­mal, néha azért hátrapillani- va. nem i*ohan-e rá hátulról a legyőzött ellenfél, előfor­dult mái- ilyen, de nem. a srác már semmit sem akart, elment a szégyenével, meg­verték, mit tehetett volna? Bereczki akkor fölemelte - mutatóujját és egyenesen hoz­zá címezte a szót; no Kapel­láró, tudod-e miért a sová­nyabb győzött és nem az erő­sebb? Azért, mert ő ütötte az elsőt. Mindig az győz, aki elő­ször üt. Öreg igazság. Persze ahhoz el is kell találni. Jól kell eltalálni. (Folytatjuk* lódesi vasalásnak, illetve tel­jesítésnek elismerik. A brigád vállalásai csak a szerződést aláírókra vonatkoz­nak. Az akciót első ízben rende­zik meg az SKÜ Művelődési Központjának könyvtárában. Maga a forma jól bevált már számos más nagyüzemben. A könyvtárnak eddig is több mint tíz brigáddal volt szei mélyes kapcsolata, részben az üzem területén elhelyezett 12 letéti könyvtár, részben kü­lönféle egyéb érdekeltségek révén. A most lehetővé tett szerződésakció ezt a kapcsola­tot hivatott tovább szélesíteni. Csak néhány, a könyvtár már jól bevált, brigádokat érintő rendezvényei közül: író-olvasó találkozó, könyvismertetés, egy-egy szerző bemutatása műveivel, komplex, úgyneve­zett „magnós műsor”. A bri­gádtagok mindezért csak rész­vételt, olvasást és. néhány óra társadalmi munkát vállalnak. Ezek után jogos a kérdés, hány brigád kötött szerződést ilyen kedvező körülmények között? Alig több mint tíz. Az eddigi könyvtári „törzsgár­da” egy része. Hogy n propa­ganda volt elégtelen, hogy a szervezés hatástalan. eset­leg az érdeklődés nem kielé­gítő. annak megállapításához széles körű vizsgálódás1 kelle­ne A november óta jelentke­zett tízegynéhány brigád azon­ban igen kevésnek tűnik, ha az összbrigádszámot nézzük. A szocialista brigádok vál­lalásai közül talán a legtöbb probléma a kulturális vállalá­sok körül adódik, jóllehet ez egyáltalán nem másod- vagy harmadrendű politikai kérdés. A legtöbb ellenvetés ezeknek a vállalásoknak a felületes, sematikus voltát hozza fel érvként, és meg kell valla­nunk, nem alaptalanul. Véde­kezésül általában a lehetősé­gek hiányát, és a meglévők nem kielégítő ismeretét lehet felhozni. Az előbb ismertetett eset — mely sajnos nem egye­düli — azonban arra mutat, ' hogy egy szinttel lejjebb is van változtatni való. Olvasni még a bejáró, ingázó munká­soknak is módjukban áll. ha igénylik ezt az önművelődés;, szórakozási formát. Az olva­sóvá nevelést azonban igen nehéz felnőtt korban elkezde­ni. Az olvasáshoz kedvet csi­nálni sok módszerrel lehet, de egyik sem érvényes minden helyzetben, egyik sem szava­tol eredményt. Mégis úgy vé­lem. hogy az olvasómozgalom mellett más csatornákon, szer­vezett és spontán megmozdu­lásokon keresztül kellene fel­ébreszteni az igényt. Nem két­lem, hogy például az SKÜ művelődési könyvtára ezen a vonalon is tett erőfeszítéseket, de a példa azt mutatja, hogy ez kevés... És nem ez az üzem az egyetlen eset — gáspár — Mai tévéajánlatunk 18.25: Örökségünk. Doku­mentumfilm. „Ami mögöttünk van, az bennünk van ...”. ez­zel a Kassák-idézettel kezdő­dik a film és ennek jegyében oillant vissza a magyar könyvnyomtatás 500 esztendős fejlődésére, az eredettől nap- 'ainkig. Hess András nyom­dájától egészen a komputeres szedésig. Maga a film nehezen összefoglalható, inkább han­gulati jellegű, igen kevés ma- gyarázószöveagel. Kém mó­don mutatja be az utat. amit a betű. az írás. a képzőmű­vészet fejlődése jelentett az embereknek. Voltaképpen a könyv révén a gondolat fejlő­dését kísérhetjük nyomon: Ezt a vonulatot a barlangrajzok­tól. a japán és héber írásjele­ken át az első magyar nyom­dáig láthatjuk. A film bemu­tat mai könyvtárakat is. pL a Szabó Ervin Könyvtár uta­zó könyvtárát, híradóanyago­kat a hitleri fasizmus könyv­égetéseiről, a kolozsvári és debreceni nyomdát. Coménius műveit, a pannonhalmi és eg­ri könyvtárat, egyszóval kü­lönböző korok könyvművésze­tének legszebb példányait. Barokk hangverseny Sdlgótai jánban Február 9-én délután két órakor a József Attila Megyei Művelődési Központban, este hét órakor a számviteli főis­kola hangversenytermében ke­rül sor az Országos Filharmó­nia második — középiskolás is felnőtt — bérleti hangver­senyére. A barokk zene klasz- ;zikus műveit Perényi Eszter hegedűművész és Kovács Im­re fuvolaművész szólaltatja meg. A műsorban felép a salgótarjáni szimfonikus ze­nekar és a pedagóguskórus is. A hangversenyben elhang­zó Händel-oratorium. a Béke­óda énekes szólistái Zsigmond Gabriella és Németh Gábor, a Magyar Állami Operaház tag­jai, valamint Guthy Éva, a Salgótarjáni Állami Zeneisko­la tanára lesznek. Magyar dráma ősbemutatója Az Állami Déryné Szin- áz mindenkor örömmel vállalt feladatának tekintet­te az új magyar színpadi művek bemutatását. Ennek jegyében a héten tartották meg a színház budapesti Kulich Gyula téri színpa­dán Gerencsér Miklós Fer­de ház című színművének ös- és sajtóbemutatóját, Csongrádi Mária, Jászai-dí- jas rendezésében. A társa­dalmunk időszerű problé­máiról szóló dráma fősze­repeit Szalai Károly, Zubor Ágnes, Környei Oszkár, Há- vel László és Kovács Mária játsszák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom