Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-06 / 30. szám

RELMEM Megyei filmbemutatók A rendőrség megköszöni Megérdemeltem nagy sikerű előadóest tanúi lehettünk hét­főn este a salgótarjáni Ka­rámos Szálló mozajiktermébem: a József Attila Megyei Műve­lődési Központ Pódium ’74 című előadóest-sorozatának második előadásaként Bitskey Tibor es Gordon Zsuzsa Já­szai-díjas színművésznő „...Mi­helyt teálta'ad embernek szü­lettem” című irodalmi összeál­lítását láttuk. A termet szín­ül! lg megtöltő közönség elő-' adás után hosszan ünnepelte a művészeket: majd Bitskey Tiborral, a Vígszínház kétsze­res Jásza i-díjas művészével ültünk le egy kis beszélgetés­re. — Az összeállítás címéül Csokonai Esl ve című versének egy sorát vaKasztotta; hogyan esett a választás épp erre? — Az én műsorom nem egy témát foglal magába, noha tu iiaj dánképpen egyről — az emberről szól. A választott mondatban is sok minden ő a miéi oglai tátik, ' és ügy ér­zem, ez fejezi ki a legjobban azt a gondolatot, amit én ez­zel kisugároztatni, közölni akarok. Csokonait a rokokó költészet legnagyobb alakjá­nak tartom, nagyon szeretem verseit, különösen az Estvét. Ebben a művében olyan dol­gokat írt le. amelyek a ma emberét — főként fiataljait — foglalkoztatják. Sok szó esik a civilizáció — ha nem vigyá­zunk — elerrabertelenítő, em­bers orvasató hatásáról; ezért érzem aktuálisnak a mondani­valót, a természethez való vissza találás élményét. A köl­tő a természet gyermekének érzi magát, hiszen az idézet­ben szereplő „teáltalad” kife­jezés a természetre vonatko­zik. — Előadóművészettel mióta foglalkozik? — Az első önálló estemre körülbelül tizenkét évvel ez­előtt került sor. Nehéz lenne megszámolni, hányszor lép­tem fel azóta. Egy biztos: na­gyon sokszor. Végigjártam Magyarország valamennyi je­lentősebb nagy- és kisvárosát, nem beszélve, Budapest kul- túrházairól és irodalmi presz- szóiról. — Mi a véleménye az élő­adóművészetről ? — A legszebb, de legnehe- zebbb művészeti ág, a színész szempontjából a legönállóbb művészet, összeállító, drama­0 v-sr Fotó: Fodor tuirg, író, rendező, előad ó egy­személyijén. Jelmez és díszlet nélkül magunk teremtünk meg mindent, mint Shakes­peare korának színészei. A cél: a mű gondolatainak fel­színre hozása, kisugárzása. Az előadóest lényege mindig a vers, amelyhez gyerekkori szerelem fűz. S örömmel tölt el, hogy Magyarországon egy­re jobban megszerették a köl­tészetet, hogy az emberekben olyan erős igény ébredt a ver­sek iránt. — Műsorában sok nagy ma­gyar költő műve szerepelt, vannak-e kedvencei? — Sok kedvencem van: a már említett Csokonai, aztán Ady, Szabó Lőrinc, Radnóti, Arany János... És mpst tulaj­ionképpen szégyenlem is ma­gam, hogy nem sorolok fel nég harminc nevet, mert olyan gazdag a magyar költé­szet. Nincsenek előítéleteim a költő modernségét illetően, mai vagy régi-e. Számomra a költők időntúliak, a lényeg: mit mond és hogyan sugároz­za. A modernség elsősorban nerh formai kérdés, hanem tartalmi. 1953-ban. Bán Fri­gyes Rákóczi hadnagya című művében játszotta élete első film főszerepét. Azóta számos filmben — a színházi alakítá­sok mellett — győződhettünk meg kivételes drámai erejé­ről, vígjátéki adottságairól, egyszóval: kiváló jellemábrá­zoló képességéről. Legutóbbi filmjében A szerelem határai­ban a társadalmi konvenciók előtt behódoló falusi orvost alakította. Jelenleg az Egy óra múlva itt vagyok című hatré­szes tv-film — előreláthatólag — négy-öt részében játszik, szovjet partizánt. A Vígszín­ház két produkciójában kapott jelentős feladatokat. Az egyik: A holtak hallgatása, amely Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című művé­ből készült; a másik: Széche­nyi és az árnyak, Eörsi István színdarabja. Esténként, mint vendég fellép a Thália Szín­ház Csusingura című kiaibukl játékában is. „Mellesleg” elő­adóesteket tart, szinkronizál: a Pirjev rendezte Karamazov testvérekben a legidősebb fiú Dimitrij magyar hangja volt Ezt a szerepet színnadon is eljátszotta már. Elfoglaltsá­gairól így vélekedik: — Amióta a pályán vagyok mindig sokat dolgoztaim. Időn­ként szükségből, de szeretek is sokat dolgozni. Néha azért vannak jó heteim, vagyis né­hány szabad szambáit délutá­nom és estém. Sulyok László Imre Lászlói Két év nyolc hónap Kisregény 26. Csak mielőtt neki­kezdünk. Gondoltuk, körül­nézünk egy kicsit. Ott... A többiek is ott vannak. Olyan jó itt. Tudja, városi srácok vagyunk. Meg amúgy is., hiányzik a friss levegő. A lány arca némileg meg­enyhül. — Mondták az irodán, hogy festés lesz. — csicsergi vala­mivel barátságosabban. — Hát, akkor csak fessenek nyu­godtan. De aztán szép legyen am! Mert a csúnyát azt nem szeressük. — Olyan lesz, mint a sze­me. Vagy amilyenre akarja. — Nincs nekem beleszólá­som abba’! — Miért ne lenne — lehe­li a szavakat Kapelláró. Sír­ni tudna a rászakadt gyönyö­rűségtől. Ebben a pillanatban úgy érzi, nincs amit meg ne tenne ezért a lányért. Már üzért Is. hogy ránevessen leg­alább. Va^y csak egy félmo­solyt vesztegessen rá. de az neki szóljon. — Tudja, az az igazság, hogy itt már évek óta esedé­kes a festés, nekünk mind­egy is, hogy milyen színű lesz, már kimeszeltük volna magunk is, de az üzemegység­vezető nem engedte, azt mondja, hadd csinálják a szakemberek. Maga szakem­ber? — Olyasféle, — Aztán mit kapnak ezért a munkáért? Kapelláró érzi, hogy most hazudni kellene valamit, de nem viszi rá a lelke. — Nem tudom én azt •—• mondja kevés szünet után — a főnök alkudott meg. nem ón. És maga mit csinál itt? — A tej házban vagyok. A palackozóban. Ugyan most- már nem üvegbe töltjük a te­jet tavaly óta. hanem fóliá­ba. — Lehet avval keresni? — Hát... Biztos nem any- nyit, mint a festők. És maga melyik városba való? — Pesti vagyok. — A szülei is, vagy csak kétlaki ? — A szüleim is. Fontos ez magának? — Nekem? Ugyan már ... Kapelláró hirtelenében nem tudja mit mondjon, fohászko­dik magában, jaj. el ne akadjon a társalgás valami­képpen. Elkezd beszélni össze­vissza. ami a szájára jön, ki­húzza magát, nagyképűsködik, közben a veríték kiveri a fel­ismeréstől. most megjátssza masát és ezt a kislány észre­veszi. észre kell hogy vegye a sódert, a nagy pénzedről, amit keresnek, éjszakai züllésekről bárokban, cimzanó mellett, a cimzánó. s megnyomja a cé el­ső szótagját, neki magának is furán cseng, amint kimondja, — Kár. hogy nem Pesfen találkoztunk. Azóta már be­hívtam volna egy presszóba. Eljött volna? — Tudom is én. Talán. Ha jobb dolgom lett volna. De magát ilyen festékes ruhában oda úgyse engednék be — te­szi hozzá évődve. — Majd fölöltöznék. Van énnekem rendes ruhám is. Közelebb húzódik, minden mellékgomdolat nélkül kérdezi: — Maga mindig egyedül van itt? — Dehogy! Vagyunk itt öter Is, ha a juhászok, a gulyások idebenn vannak, nem legeltet­nek. összejövünk sokan. Csak most beteg a takarító néni- Be­osztottuk magunknak az ins­pekciót. Mindennap más taka­rít. Amelyikünkre sor kerül, az tovább marad. — Elég messze innét a falu. — Van kerékpár Jaj. me­gyek is. mert azt se tudom, hol áll a fejem, annyi a dol­gom. Ebben a pillanatban közé­jük vágódik egy rongylabda. Kicsi sebesen lohol utána, s megáll előttük. — Szcsókolom. Ezer bocs’. Kapelláró a pokolba kíván­ja, zavartan körülnéz. Észre­veszi, hogy Kés is elindul fe­léjük. A gémeskút felől előtű­nik lompos járásával Bika. Errefelé közelít az is- Odaér­nek mind a ketten, mostmár négyen fogják körül a kis­lányt. A szemük vad. Felfal­ják a tekintetükkel. NÓGRAD - 1974. februái 6., szerda n Drámái jelenet a filmből. Egyetlen új film bemu­tatójára kerül sor a műsor­héten: A rendőrség meg­köszöni című olaa&—NSZK bűnügyi film Stefano Van- zina rendezésében készült. Felfogásában művészi igényességében olyan korábbi nagy sikerű bűnügyi filmek mellé sorakozik, mint a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében és A rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek. A filmben a látszólag egy­szerű bűnügyből komoly po­litikai hátterű eseménysoro­zat fejlődik ki. Bíráló hang­vétellel szól ,, jelenlegi olasz tásadalom belső bomlásáról, az állandóan fenyegető erő­szak növekedéséről. A köz- oonti konfliktus a rendőrség és az ügyészség diszharmoni­kus viszonyából adódik, ami­nek következtében az a furcsa helyzet alakul ki. hogy a bűnözők büntetlenül kerül­nek ki az igazságszolgáltatás intézményeiből. A hangsúly azonban főként a társada­lom bűnösségére tevődik, amelyben az igazság halálra van ítélve. kult krimiből komoly bűn­ügyi és politikai intrikákat bemutató művé. Kíméletlen munka. amelynek minden eleme annyira a helyén van, nyújtja, egyaránt emberi fl« gura, és súlyos konfliktusok megszemély esi tője az igazság ts korrupció harcának kép­viselője.” Enrico Maria Salern.Q mel­lett számos kiváló művész — Mariangela Melato, Mario Adorf, Franco Fabrizi. Cy­rill Cusack — játszik fősze­repet. A filmet valamennyi or- hogy jók a lehetőségei kül- szágban, ahol bemutatták, földön is. Szereplők, tempó kedvezően fogadta » közön- és cselekmény egyaránt ma- ség ég a kritika egyaránt. Az gas nívójú, a rendezés szia* angol Variety kritikusa ír- te végig kitűnő... Salerno ta: „A film meggyőzően aia- egyik legjobb alakítását K o v u s e 1 e t a m e g y e b e n zünk. Az általános és közép­Énekelni jó. Azoknak, akik szívesen csinálják, nagy örö­met szerez. Egyedül azonban magányos a hang, kórusban jobban szárnyal a dal. Amíg az énekkar a pódiumra ke­rül, hogy fellépése után meg­köszönje a tapsokat, nagyon sok munka telik el. Nehéz munka, és társadalmi munka. Az éneklés örömein kívül nem jár érte ellenszolgálta­tás. Sokan ezt a munkát nem ismerik el, mint ahogyan az szóba került a KÓTA (Kóru-' sok Országos Tanácsa) me­gyei titkárával, a Guthy Évá­val folytatott beszélgetés so­rán. — Sajnos, van egy hibás szemlélet. Sokhelyen nem ve­— Na. mi van srácok? Meg- űntátok? Menjetek csak, mind­járt megyek én is. Mintha egyik se hallaná, eleresztik a fülük mellett. A kislány egyikről a másik­ra néz. Hátrál. Aztán a távoli irodaépület felé tekint, bizony az jó messzi van ide. — Gyere te is főnök — mondja Kiesd­A kislány hosszan nézi Ki­csit. — Főnök, elúszunk a meló­val. Nemsoká itt lesz Petter- son, letol — mondja Bika. A kislány hosszan nézi Bi­kát. — Jó. jó. menjetek csak. én is mindjárt megyek. A három fiú nem mozdul semerre. — Vigyél vizet, amennyi kell. — pattog keményebben Kapelláró hangja Kés felé — Kicsi, keverj maltert. Te meg — néz Bikára — keverj be kenőszappant- Mozgás, srácok. Látja, hogy mindegyik dü­hös. Lassan elindulnak, egyre csali visszafelé tekingetve. Már messze járnak, amikor a kislány megszólal: — Mi az, maguk szövetséget kötöttek, hogy olyan egyfor­mára nyíratták a hajukat? Kapelláró keserves ábrázat- tal simít végig tegnapi ko­paszságán. Valami fölényes válaszon töpreng, de nincs ideje rá, mert a kislány újra kérdez; — És miért nevezik magát főnöknek? — így alakult. Már régóta dolgozunk együtt. Ém lennék a rangidős. Ennyi. (Folytatjuk) szik jónéven, ha próbára, fel­lépésre elkérünk valakit. Vannak, akik haragszanak, kellemetlen megjegyzéseket tesznek. Ez nagyban akadá­lyozza a kórusok munkáját. — Mi az, ami nehézségként merül fel? — Egyik legnagyobb gond, hogy kevés a szakember. Ej országa^ szinten is igy van, de nálunk az országosnál is rosszabb a helyzet. Igaz, az előző évekhez képest javu­lás tapasztalható, de még na­gyon messze vagyunk az op­timális állapottól. Ez a gond különösen a Röpülj páva köröknél áll fenn. A szakem­berhiány különösen fontossá teszi a vezetők szakmai to­ábbképzését. Sajnos, ezzel is gondok vannak, illetékes he­lyen sem mindenki ismeri el ezek fontosságát, szükséges­ségét eléggé. Talán ez az oka annak, hogy a KÓTA és az illetékes szervek kövött az együttműködés nem mindig kielégítő. — Mi a KÓTA szerepe a megyében? — Elsősorban szervezés, a kórusok munkájának, fellé­péseinek összhangja. Mivel saját költségvetése nincs, szorosan együtt kell működ­nie a kórusokkal, a közműve­lődési intézményekkel. Ennek a fentieken kívül az is aka­dályozója, hogy nem kapunk, vagy ha kapunk is, nem idő­ben értesítést, jelzést a kó­rusok tevékenységéről. így az összehangoló, szervező mun­ka nagyon nehéz. — Hogyan értékeli az el­múlt év megyei kórusáletét? — Számos, jól sikerült ren­dezvényünk volt 1973-ban. A legkiemelkedőbb a Röpülj láva körök országos minősí­tése vojt. Ehhez hasonló or­szágos rendezvényt különben az idén is tervezünk. Május­ban kerül sor a munkáskóru­sok országos minősítésére Salgótarjánban, melyet az SZMT-vel közösen szerve­18.25: Radar. Ifjúsági érdekvé­delmi műsor. Eddig több témát érintettek az adások során, s így óhatatlanul csak vázlatosan. Ezt követóen egy témát tűznek majd napirendre, s azt részletesebben vitatják meg a résztvevők. Emel­lett tíz perccel meghosszabbodott a műsoridő is. A most adásra kerülő Radar témája az ifjúsági törvény gyakorlati végrehajtásá­nak helyzete vidéken. A műsor első felében azt a fűmet láthat­ják a nézők, amelvet nvole So­mogy megvet tsz-ben forgattak a tv munkatársai. Közöttük van •lyan tsz, ahol szép eredmények­iskolai kórusok közül kilenc kapcsolódott be a Magyar Rádió „Éneklő ifjúság” moz­galmába. Ez is haladás, ha figyelembe vesszük, hogy 1972-ben a mozgalomban csak öt megyei kórus vett részt. Április 29-én Salgótar­jánban lesz az „Éneklő ifjú­ság” hangversenye. Nagy gondunk a szakközépiskolák és szakmunkástanuló intéze­tek tanulói számára szerve­zendő kórusok helyzete. A jelenleg működő több mint tíz ilyen jellegű oktatási in­tézményből csupán ötben van kórus. A salgótarjáni ipari- tanuló-intézetben már évek óta vajúdik a kérdés, talán 1974-ben megoldódik. — Hogyan értékeli a Rö­pülj páva körök munkáját? — Szép eredményt mutat­tak fel ezek a közösségek. Gyakran halljuk őket a rá­dióban, látjuk a televízióban. Úgy tűnik, a mozgalom Nóg- rád megyében betölti a neki szánt szerepet, saját községé­ben, közegében igényesebb, kulturáltabb éneklést terjeszt el. Ebből a szempontból jók a megye adottságai, ez kie­melt feladattá teszi, hogy a még meglevő, néhány helyen még érintetlen anyagot ere­deti formájában megőrizzük. A kóruséneklés nem csak kulturális érték, nem csak művészeti, hanem közösségi nevelés, jellemformálás szem­pontjából is fontos. A tö­megművelődés terén az egyik leginkább elérhető forma. Vannak országok, ahol a cso­portos éneknek szinte kultu­sza van. Egy ilyen munkás-, vagy népi hagyományokban gazdag közművelődési forma mindenképpen megérdemli a támogatást, az együttműkö­dést, hogy minél hatásosabb, sikeresebb legyen. Értékeink­re jogosan lehetünk büszkék, de kötelességünk lehetősége­inkhez képest gyarapítani őket. ről adhattak számot, s van ahol a kérdésre csak vállrándítás volt a válasz. A stúdióbeszélgetés rész­vevői arról is szólnak, hogy mi a teendő ezekben az esetekben. Mi­lyen módszerekkel, eszközökkel kell élni, hogy az ifjúsági törvény előírásai megvalósuljanak, s vé­gül hogy milyen kötelezettségek várnak magukra, a fiatalokra. A vitában részt vesz Illisz László, a KISZ KB titkára, Dr. Varga Jó­zsef a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munkatársa és dr. Révész Péter az Országos Ifjúság- nolitikai és Oktatási Tanács mun­katársa. gáspár Mci tévéajánlatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom