Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
Fantasztikus történet A lánynak gyönyörű. Mondja meg őszintén, vissza- bronzvörös haja volt és nagy utasítana, ha később egy kizöldeskék macskaszeme. .A húszévesek derűs mosolya ragyogott az arcán, amikor leült és felesleges erőfeszítéssel igyekezett térdére húzni harminc centinél nem hoszabb miniszoknyáját. — Miért jött el az előző csit udvarolnék magának? — őszinteséget kért, hát — Ez nem megoldás. Gyenge vagyok és tudom, hogy a szépségének nem tudnék soká ellenállni. Sajnos, el kell neki. Az igazgató kartárs a zsánerem. — A mindenségit! Maga jó munkaerő. Gyors- és gépíróhiány van. Nem szorul rá munkahelyéről? — kérdezte arra, hogy a főnöke udvarlá- barátságosan Szlatona, az sát is elfogadja. igazgató, negyven év körüli, őszülő halántékú, rokonszenves férfi. — Jó hely volt csak távol esett a lakásomtól. Itt lakom a • szomszéd utcában. Ez az iroda ideális lenne részemre. — Nézze, kislány, maga jól gépel. A gyorsírással sem áll hadilábon. Kellemes, megnyerő modora van. Azt hiszem, remek titkárnő lesz. — Köszönöm szépen. Boldog vagyok, hogy ön mellett dolgozhatom majd! őszintén válaszolok: örülnék válnunk. Nem találkozhatunk többé! — mondotta szomorúan lehajtott fejjel Szlatona és kezet nyújtott a lánynak, aki felsóhajtott: — Igazán sajnálom. Most kereshetek magamnak egy másik állást. Rosszkedvűen indult az ajtó felé. ' — Hová megy? — kérdezte csodálkozva Szlatona. — Amint mondottam. maga Felnőtt ember vagyok. Magánügyeimben én döntök. — Nem titkolhatom tovább, hogy tetszik nekem. Szép és fiatal. Beleborzongok. ha arra gondolok, hogy megcsó- mellett nem tudnék ellenáll— Várjunk egy kicsit kolhatnám és talán nem is tiltakozna. De értse meg, nekem feleségem van és két gyermekem. A lány egy kicsit sápadtan nézett maga elé, és halkan azt suttogta: — Akkor maradjon közöttünk a hivatalos főnök-beosztott kapcsolat... ni a kísértésnek. De azért nem kerülhet hátrányos helyzetbe. Ez igazságtalanság lenne. És mivel ez a munkahely magának megfelel, hétfőn belép. Én pedig még ma lemondok az igazgatói állásomról és áthelyeztetem magam egv másik vállalathoz! Galambos Szilveszter 'á-crríA- . ÜBi Kiss Attila: KISLÁNY Mártii Larni (finn író): • • • • TŰKOR AMIKOR A HÁZASTÁR- férnek ketten abban a pará- feliratú ajtót, csak a vele SAK változatos életükből nyi lakásban, és mégcsak szemben álló alak eltakarja húszegynéhány évet már nem is igénylik az újat...” a bejáratot. Mereven nézte a „lehúztak” egymás mellett — Valóban, Elüt és Jusztuszt tükröt, majd megtörölte sze- vannak, akik teljes egyetér- egyáltalán, nem foglalkoztatta mét és üvölteni kezdett. tésben, mások örökös cívó- környezetük megváltoztatá- _ Miféle figura ez itt? d ások közepette, veszekedő- sa. Miért vegyenek új ágyat, Csak án ég nem takarodilí sekkel mergezve egymást es amikor a régi meg nem nyi- önmagukat, — hozzáfognak korog? Felesleges volna kikörnyezetük aprólékos tanul- dobni az öreg asztalt és a mányozásához. Az egyik há- székeket is, ha korukat elrejtheti a festék. És minek vonszolnák le a szemeteskukába a kiszáradt fikuszt, amikor annak is megvan a maga funkciója: este az ágaira lehet akasztani a nyakkendőt az inget, a harisnyát stb... A házaspár lakásában még- változást eredményez. Meg is volt valami, ami a férjet zassági tanácsadó pszichológusa szerint az otthon „mikroklímája” döntő mértékben befolyásolja a házastársak lelki egyensúlyát. Ahhoz, hogy a családi békesség, és boldogság tartós legyen, nem árt időnként átrendezni a lakást, ami szükségszerűen pozitív kell azonban jegyezni, hogy fölöttébb idegesítette: egy a 'ekhelyeket nem célszerű lábakon álló, körülbelül egy az ablakhoz tenni. Egyese- méter magas tükör, amit még seket ugyanis a sors azzal a a felesége örökölt, rossz szokással áldott meg, _ Meg ^ ^ dúlni ettől az , öreg kacattól — mondotta gyakran Jusz- tusz. — Miért? — kérdezte csodálkozva a felesége. — Ez az egyetlen értékes darab a lakásunkban. Manapság ilyen hogy amint megszólal a vekker, kiugranak az ágyból, és ha az ablak az adott pillanatban éppen nyitva van, a teljes ébredés már az utcán, vagy a kórházban éri utói az „áldozatot”. Hogy elkerüljük az egyhangúságot, ki kell cserélni rokokó tükör teljesen ritka- a bútorokat is. Megállapítást ságszámba megy. Miért'utá- nyert, hogy például a mo- lód annyira? dern lakásokban az öreg a férj homlokát ráncolta, agyak nyikorgása feléb- — Túl sok időt rabol el tő- reszti az élénk fantáziájú led. szomszédot. A sokszintes lakóházak kényelmét tanulmányozó tudósférjek azon a véleményen vannak, hogy egy ágy átlagéletkora húsz év. Ezután potom pénzen el kell adni, vagy odaajándékozni valakinek. Ügyszintén fel kell újítani a lakás többi helyiségének berendezését is. Ez ugyanis a család költség- vetését egyensúlyban tartja, illetve adósággal terheli. Az üzletemberek azt tanácsolják a fogyasztóknak, hogy minél többet vásároljanak hitelbe, mivelhogy a hitel a tartós inflációs viszonyok között jelentős tőkét eredményez. .. Elli és Jusztusz már huszonnégy éve házasok. „Nézzék csak ezt a mintaházaspárt — mondogatták nem egyszer a ház lakói. — Békésen meg— Időt... tőlem? Hogy érted ezt? — El kell ismerned, hogy minél idősebb leszel, annál többet állsz a tükör előtt. amikor összeel az útból! — Nézze meg magát jobban! — mondta döhösen Jusztusz. A „söröshordó” közelebb hajolt a tükörhöz, majd mormogott valamit a bajúsza alatt: — MI AZ ÖRDÖG! DE HISZ EZ a /legjobb haverom, nagyrabecsült gyerekkori barátom... Furcsa, hogy megváltoztál, mióta utoljára találkoztunk. Borostás az ábrázatod. a szemed olyan piros, akár a nyű- lé. Ne vágj itt ríofákat nekem ! Hallod ?! Figyelmeztetlek...! Mit vigyorogsz? Látom, még nem ismersz úgy istenigazából. Na, tűnés innen! — és nagyot rúgott a tükörbe. Az üvegdarabok — mint a gránitszilánkok — szerterepültek. A tömeg gombamódra szaporodott. Utolsónak a rendőrautó érkezett. A csendháborítót betessékelték a kocsiba... Hazafelé s Jusztuszt már csak kétszer figyelmeztették. Amikor sötét házuk udvarára éft. egy pillanatra leült a lépcsőre, és rnagábamélyedt. Először életében hiányzott nek> a rokokó-tükör — szeretett volna szembenézni önmagával. Hirtelen mellette termett egv „született csendháborító”: hosszú hajú fiatal— Bezzeg, házasodtunk és megkaptuk ember, akit előreugró állal és ezt a tükröt, nem így beszél- az emberekhez való közeledés tél. Akkor azt ígérted ne- fantasztikus képességével kém, hogy még öregen csú- ajándékozott meg a sors. nyán is szeretni fogsz. — __. d urcáskodott a felesé». , — öregszel, igaz, de azért Egy kis sziverősítő bizonvára még mindig szép vagy..-. jót fenne... A rokokó tükör előtt folyta- — Bizonyára — sóhajtotta tott beszélgetés ezzel abba- Jusztusz. maradt. Egyébként a családi *♦ ♦> ♦> *!♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦> *♦* ♦♦♦ *♦* *♦* *** *** *♦* *♦* *♦* *♦* *♦* *♦* *♦* *♦* *♦* *♦* *** *♦* ♦♦♦ *1* *1* *♦* ♦♦♦ *1* ♦♦♦ *♦* ♦♦♦ *1*' Csuda jő a zárójeles türfce! Mintha nem magyarázta volna ed részletesen, hogy miért nem szabad egy generálozott ötszázas kiskocsival, hozzá rekkenő melegben regimenteket cipelni! De hát magyarázhat az ember! És: mi van aikikor, ha olk zavartalanul együtt tölhetnek egy vasárnapot? Te isten, hány és hány vasárnapot töltöttek ők már együtt zavartalanul! Meg a Zolika! Milliószor megkérte már a feleségét, hogy ne Zolikázza Zolit Zoli már önmagában is becézés. Hiába: Zolilkázza. Alsónadrágban mászkált fel-alá, konyha, előszoba, szoba, minden áj tó tárva-nyitva, egyáltalán nem volt álmos. „Vajon áz agyonfinomkodás nem éppúgy megöl mindent, mint a kendőzetlen durvaság? — morfondírozott. ;— Igen, én is Misiké vagyok, ott állok ezzel a rohadt pocakommal, kilencvennégy kilósán az előtt a kis szúnyog házmestergyerek előtt, es ismételgetem: lepisilték Jó, hogy azt nem mondtam, le- pityilték, pitty, pitty, pitty. Mennyivel bátrabb, férfiasabb, ahogy az a kis srác mondta. És kifejezőbb! Mert ha valamit lepityilnek, isten, mi van akkor? Lepityilték, hát lepityilték.' Egy lepttyilésre jóformán még felháborodni sem lehet hát még elégtételt követelni, együttérzést kívánni?” — Na, megszünteti ő majd ezt a gügyögést, nem lesz Lencsike sem, és pityilés sem, hanem... Odaáüt az előszobatükör elé, és hangosan mondta alsó- nadrágos, nem éppen szívderítő tükörképéinek: — Lenke, lepisálták a ponyvámat! Fél kettő elmúlt, mire végre elaludt, de reggel ötkor már talpon volt. Ekkor hasított bele, hogy az akkuról elfeledkezett. Hátha kimerült. Éjszaka szépen feltöltődött volna, volt egy trafója hálózati áramra. De neon, nem volt semmi baj, a kontroll-lámpa biztatóan fénylett, még az önindító használatakor is csak egy pillanatra halványult el. Csupán csak desztillált vízzel kellett feltölteni a cellákat, de ez nem volt vészes, volt fenn a lakásban két liter desztillált vize. A liftet persze ilyen korán nem használta, nem szerette volna, ha az egész ház rá morog. Hat fordulóval mindent elintézett, utoljára két szeleptűért kellett megtennie az utat. Ellenőrizte az olajszintet, utánapumpálta egy kicsit a gumikat, letörölte az ablakokat, a rendszámtáblákat, a lámpákat, a villogókat. s fél nyolckor már útinak is indulhatott. A tankolás még elvett jó félórát, millió kocsi állt a benzinkútnál, az idő meg közben erősen felmelegedett, így csak lassan mert menni, nehogy besüljenek a gyűrűi, de tízre már ígv is Székesfehérváron volt. Itt megállt egy feketére, hogy hűljön a motor. Fél tizenegykor indult tovább. Aligánál a bal hátsója defektet kapott, talán nem is igazi defekt volt, csak egy régi saller vált le az aszfaltolvasztó melegben, de nem vizsgál gáttá, feltette a póbke- reket. s a defektest bevágta a csomagtartóba. Ekkor csapta meg a szag. Megszagolgatta a tenyerét is. Az is húgyszagú volt. Hogy az a keserve^!... Persze az ilyen kopott, hajszálrepedésekkel teli gumi aztán beveszi a szagot. Na most nem vacakol 'ezzel. Lemosta kezét benzinnel, a gumit meg majd a Balatoniban kiáztiatja. Háremmé eved kettőkor fordult be az üdülőhöz vezető homokűtra. Egy biciklista vágott át előtte, megnyomta a dud&gorrabot. Vagy a gomb ragadt be, vagy a vezetéknél támadt érintkezés, de a duda még akkor is magas fejhangon üvöltött, miikor az üdülő előtt fékezett. A felesége már ott állt a kapuban. — Misikém! Eszeveszetten ugrott ki a kocsiból, felrántotta a motor- fedőt — ha ez az átok duda még egy-két percig így üvölt, akkor lőttek az akkujának. — Mislkémü — már neheztelés, sőt némi fenyegetés is érződött az asszony hangjában. „Édes istenem, persze azt hiszi, hogy a dudát az országúiból idáig üdvözlésképpen nyomtam, mint egy őrüit!” — gondolta magában a férfi, s nem is kiáltotta, inkább a dudával szinkronban vonította: — Az akkumi!! Hol is van ez a drót?.,. Az asszonnyak nem volt,türelme várad, túlkiábált mindent — Már azt hittük nem is jössz! Zolika lenn vari a vizen. Zolika! Hol vagy te kurva drót? Végre meglelte, belemarkolt, vad erővel kitépte a csatlakozó csavarok alól. Phü! Ebéd alatt sorra vette, mit is kell okvetlenül elvégeznie. Leellenőrizte az akkut A dudát bekötni. Gumit kiáztatni. — Miér hittétek, hogy nem jövök? — Ne haragudj, még a vonat is leér ide három óra alatt. — Ahá — mondta' férfi, a gyomra remegett. — Igen. A vonat. A személy. Hiába aházol, így van. És nekem gyanús ez az egész... — Bárcsak... — kiáltotta Staff, lecsapta villáját. Felállt, kiment az autóhoz, mire az asszony is odaért, már a drótokkal matatott. Az asszony figyelte, rrtajd jó hosszú idő múltán, de mintha éppen csak az imént hagyták volna abba, megszólalt: — Hát akkor mi történt, ha szabadna megkérdeznem? Elengedte hirtelen a drótokat a férfi. Most tulajdonképpen nem is itt állt, hanem otthon az előszobatükör előtt, nem, nem is ott, nem is ő volt, hanem a hirdetőoszlppnak dülleszkedett, s pimasz sündisznóhaja volt. — Megmondom — mondta jelentőségteljesen. — Lepisálták a ponyvámat! Érted, Lenke? A Lenke külön is megrendítette az asszonyt, dermedten áüt, valami rettenetes yisszavágásen törte a fejét. De gondolkodni sem tudott. A férfi kihasználta az alkalmat, a csomagtartóhoz ugrott, előrántotta a kereket, s odadugta a gumit az asszony orra alá. — Szagold! — mondta Ha nem érted a szót, hát szagold! — Hát ez... Hát ez már! — dadogta az asszony, majd sziszegő-kaményen: — Tudod mit, szégyélld magad! Szé- gyelld' — Megfordult, s befutott az üdülőbe. Azért mire mindennel végzett, estére, indulásiig, megenyhült valahogy a Hangulat. Mikor begyújtotta a motort, az asszony még külön is szól a gyereknek: — Zolika, integess apukának szénen. Visszafelé semmi különösebb esemény nem történt, s bár csak éjfél előtt öt perccel került ágyba — a megszáradt ponyvát leemelte, miegymás —, mire a bim-bam óra a tizenkettőt .ütni kezdte, már mélyen aludt Staff Mihály. Almában a hirdetőoszlopnak támaszkodott, tü&kehaját borzolta a «ZéL., __________________' ' . b ékesség , kedvéért. Elli engedett férje akaratának. Jusztusz lecipelte a tükröt az udvarra, kért a házfelügyelőtől egy kézikocsit, rátétté a tükröt és kihúzta az utcára. Az üzlet ahová igyeA fiú a zsebébe nyúlt, előhúzott egy papírba csomagolt, félliteres üveget és odasúgta! — Nem akarja megvenni? Kristálytiszta, megbízható, szer. Egy húszasért odaadom, Jusztusz elővette a pénztár----------— m pv-üziiiai. k ezett, egy kilométernyire cáját, s az üveg máris a zsevolt a házuktól. Fél évszá-, bében volt. zaddal ezelőtt egy ilyen kis —Ha finomnak találja Itt kiruccanás jelentéktelen ap- a telefonszámom — mondta róságnak számított volna. De bizalomgerjesztőén az Idegen. 1974-ben egy kézikocsit vonszoló férfi már sokkal ne- , j. ,01*. Jusztusz magyarázhezebb helyzetben van. és többszörös veszélynek teszi ki magát. Autók robogtak el mellette, s a kipufogógázzal „dúsított” levegőben alig kapott lélegzetet. A forgalomkodásba kezdett: — A szakértők szerint rokokó tükröd legfőbb értéke — a kerete. Az üveg ugyanis torzít, több helyen teljesen homályos, így aztan belegyezirányító rendőrök — a köz- tem, hogy kidobják. Hazahozlekedési szabályok megsértése miatt — négy alkalommal figyelmeztették Jusztuszt. Forgalmi dugó szándékos okozásáért kétszer kapott szigorú megrovást. A gépkocsivezetők . megelégedtek a folyamatos dudálással... Jusztusz már félúton tartott, amikor elhatározta, hogy kifújja magát. Nagyot sóhajtott, majd a kézikocsival1 le tam viszont ezt a nagyszerű keretet. De úgy döntöttem, hogy nem rakunk bele új tükröt. Így üresen, jobban Illik a szoba összhangjához. Két hónap múlva lesz az ezüstlakodalmunk, akkorra belevágatjuk a te kinagyított fényképedet. Elli szeme könnyben úszott. Odament férjéhez és kedvesen átölelte. Most már húzódott a járda meüé. Emiatt tökéletesen osztozott hitvese aztán újabb forgalmi fenn- véleményében, miszerint akadást idézett elő. Pillana- „megteszi” nekik egy kis tok alatt körülállták a gyá- zsebtükör is. Hiszen ha látni logosok, s nézegetni kezdték akarja magát tetőtől-talpig, magukat a tükörben. Egy fi- lemegy az utcára és megáll atal hölgy előhalászta réti- egy kirakat üvege előtt... küljéből kozmetikai felszere- _ Erre innunk kell — lését, átfurakodott a tömé- mondta Jusztusz, és előhúzta gén, s a tükörhöz hajolva zsebéből a becsomagolt üve- rúzsoznl kezdte magát. A get. a poharakat másik — utat törve magá- töltötte hak — haját tupírozta, egy harmadik — szinte belebújva szinültig az átlátszóan tiszta folyadékkal, és visszanyerve a tükörbe — levált műszem- pilftját igyekezett visszaragasztani, a negyedik megcsavarodott harisnyáját igazgatta. jó kedélyállapotát, magasra emelte. poharát — HOL VETTED EZT V/. ÜVEGET drágám? Hiszen ez egyszerű csapvíz — csodál-v ,,, c-„ kozott Elli. Hamarosan egy vállas fickó csatlakozott a tömeghez. — Az az érzésem, hogy Félretolta a hölgyeket, elő- hckó, átvert. Na, de mott adta, hogy megivott tíz üveg alaposan ellátom a baját! sört, és haladéktalanul be Jusztusz a telefonhoz ug- kell jutnia abba a bizonyos rótt és tárcsázta a cédulára helyiségbe. A nők — mint- írt számot. A vonal másik végén csengő női hang szólalt meg: — Halló! Szivattyútelep . Fordította: Kádas Gézáné ha a föld nyelte volna el őket — eltűntek, az ittas férfi pedig adaállt a tükör elé. Abban a hitben volt. hogy megtalálta a „Férfiak” í NÓGRÁD *** o* «■». 1! 3., vasárnap
