Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-27 / 48. szám

Mai kommentárunk «ez erdőben A megyei tanács mezőgazdaságii és éíelme­xéss^gyi hatósága felhívással fordult a lakos­sághoz és az illetékes szervekhez, hogy előz­zük meg a minden esztendőben több millió forin t kárt okozó erdei tüzet. Oka volt az ál­lamigazgatási szervnek e felhívás kiadására. •Még nem ért véget a tél, nem száradt fel a csapadék, máris Salgótarján határában fe- myőerdlőtüzet jelentettek, aminek a követ­kezménye több ezer forint kár. Az elmúlt esztendőben volt olyan nap, hogy egymást követően többször riasztották a tűzoltóságot, mert a várost környező erdők lángra lobban­tak. Nem csupán Salgótarján környékét ve­szélyezteti a tűz. A falvak környékét is, ahol az ártatlannak látszó gaz égetése alakul át — a szükséges elővigyázat elhanyagolása miatt — kárt okozó tűzvésszé Az elmúlt évi kár mérlege több millió fo­rintra rúgott. Volt olyan eset, hogy a tarlóra is átterjedtek a lángok, és az ott kazalba ra­kott takarmány is a tűz martaléka lett. Fel­mérhetetlen az is milyen veszteséget okoz egy növekvő, vagy éppen egy lábas erdő el­pusztulása. Az illetékes hatóságok egybehangzó véle­ménye, hogy a kora tavaszi kiszáradt erdő­ben keletkezett tüzet a gondatlanság szüli. Ha valaha száraz tavasz elé néztünk, akkor az idei sokszorosan szárazabbnak ígérkezik. Már i most is nagyon gyúlékony az avar. Az erdőt járó emberek tudják ezt legjobban. Egy eldobott égő cigarettavég is képes felgyújtani az erdőt. Nagyon jó. hogy hétvégeken egyre többen keresnek felüdülést a szabadban. Az már nem jó viszont, hogv gondolnak egyet, és tüzet raknak ahol érik. és az izzó Dara­zsat taikiaratlanul otthagyják. Tavasszal gya­kori a szél, csak egy parányi szikra keik lángba borul a környék. Az eldobált sörös-, vagy más üveg is kész tűzfészek. Az erdő a dolgozó nép javát szolgálja, azt mindenkiniek kötelessége megóvni a pusztu­lástól. Szigorú intézkedéseket is tettek a ha­tóságok az államigazgatási szerv felhívása mellett. Megerősítik a társadalmi erdei szol­gálatot. A természetbarátok úgyszólván min­den olyan helyen, ahol az erdőben emberek kirándulás céljából megfordulhatnak, ügyele­tet tartanak Szigorú utasítást kaptak a me­zőőrök az erdő védelmére. Nagyon jó lenne, há az iskolákban osztályfőnöki órákon fog­lalkoznának az erdő, mező tűztől való meg­óvásával. Az is üdvözlendő lenne, ha az út­törőcsapatok ügyeleteket tartanának a ki­rándulóhelyeken és azok környékén. Minden erőt mozgósítani kell a tavasszal gyúlékony erdő védelmében Akik társadal­mi munkában vállalkoznak, hogy védik érté­keinket, azok dicséretet érdemelnek. De jogot is kell nekik biztosítani, hogy felelősségre vonást eszközölhessenek. Vagy, ha a kárt okozókat tetten érik és feljelentik, azokat szigorúan vonják felelősségre. Az elmúlt év­ben. történt éppen a Salgó vár alatti fenyves szegélyén, hogv italos emberek veszélyes szél- járás mellett tüzet raktak, amely beleka­pott a száraz fűbe Néhány természetbarát mentette meg a környéket a tűz teljes mar­talékától. A tettesek még szembe is szegültek a tűzoltó társasággal, hogy. miért avatkoznak az ő dolgukba Aztán mikor látták, hogy so­kan mások is elítélik őket, odébb álltak. Legyen felelősségre vonás, méghozzá nagyon határozott, gyors és kemény. Ettől eltekintve, mégis legfontosabb megelőzni a tavaszi erdő­tüzeket. Ez lesz az igazi jó szolgálat. — B — Fiatalok összeíráson A haza vedelmét megtisztelő feladatnak tartják „Üdvözöljük az összeíráson megjelenít elvtáreakat’’ — olvasom a feliratot a pásztói Lovász József Művelődési Központ bejárata felett. Négy napon át itt jelentek meg az összeíró bizottság előtt a já­rás 1956-os születésű fiatal­jai. Az összeírás befejező nap­ján Orosz János alezredestől, a bizottság elnökétől, a ta­pasztalatokról, a fiatalok fel- készültségéről. fizikai állapo­táról érdeklődöm. — Minden nap eligazítás­sal. üdvözléssel kezdődött. Majd sor került az ímoki munká-a. az adatok egyezte­tésére. Ezt az orvosi ellenőr­zés követte, mialatt a többi­ekkel a foglalkoztató tiszt ismertette a legfontosabb rendeleteket, szabályzato­kat — mondja Orosz János alezredes. Aztán így folytatja: — Az összeírás során a fi­atalok hozzáállása jó Volt A honvédség 1975. őszén veszi őket igénybe, de közülük so­kan szeretnék, ha előbb meg­történne a besorozásuk. Iga­zolatlanul senki nem maradt távol. A községi tanácsok időben, felkészítve hozták a fiatalokat. A társadalmi szer­vek. a KISZ. az MHSZ kép­viselői minden nap jelen voltak, segítették munkánkat. A hadkötelesek fizikai álla­potát tekintve kedvezőbbek a tapasztalataink, mint az eLmúlt években Egészségileg jobbak a fiatalok. Ez azzal magyarázható. hogv már olyan körülmények' között nőttek fel. amikor a társa­dalom egyre többet tudott nyújtani nekik. Hasonlóan jó megállapításokat tehetünk az egész megyére vonatkozóan. Balogh Tamás Lajosnak, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium tanulójának fel­szabadult arca elárulta, túl van az orvosi vizsgálaton. Alkalmasnak találták a ka­tonai szolgálatra, amelyről ő így vélekedik: — Mindenképpen hasznos dolognak tartom. Az ember fizikailag, szellemileg, és jel* lembelileg előnyére megvál­tozik. Szeretek sportolni, sze­retem a népi táncot, s úgy gondolom, a honvédségnél is lesz erre lehetőségem. Egyéb­ként egyetemre készülök. Menczelesz Sándor, Szi- rákról elgondolkodva várja, hogy szólítsák. Ö még ezután jelenik meg a bizottság előtt. Vajon alkalmas lesz-e a szol­gálatra? A hosszú hajú ezi- ráki fiú az „esélyeit” jónak tartja. — Gondolom, alkalmas le­szek — mondja eltűnődve. Budapesten a Lakásépítő Vállalatnál dolgozok az ács- állványozó szakmában. Ott is jó fizikai állapotra van szükség. Idősebb barátaimtól tudom, hogy a katonai szol­gálat kell a fiataloknak. Leg­alább megkomolyodnak. Meg aztán háború esetén meg tudjuk védeni hazánkat. A Művelődési Központ nagytermében Leposa Lajos őrnagy tart egész napos tá­jékoztatást. — A fiatalok politikai tá­jékozottsága kissé hiányos, legalábbis a beszélgetések erről győztek meg. A hiá­nyosságok pótlására azonban még van idő. a szolgálat erre kiváló lehetőségeket nyújt Ifjúsági parlament A Z1M salgótarjáni gyára kultúrotthonában ma délután rendezik meg a gyárban dol­gozó KISZ-es fiatalok ifjúsá­gi parlamentiét. Először dr. Dianovszki Gyula, a gyár igazgatója számol be az ifjú­sági törvény igazgatói utasí­tásának időarányos végrehaj­tásáról, valamint a gyár 1973. évi eredményeiről, és az 1974. évi feladatokról. Ezután ke­rül sor, a mintegy 100 részt­vevő kérdéseire, vitáiéra. Ér­dekességként említHik. hogv az ifioarlament előkészítése­ként az elmúlt héten közös ri értekezletet tartottak a gyár­ban. Küldöttértekezlet A Pedagógusok Szakszerve­zete Nógrád megyei Bizottsá­ga éves beszámoló küldöttér­tekezletét március 7-én dél­előtt tartja Salgótarjánban, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának székházában. A kül­döttértekezlet alkalmat nyújt arra, hogy áttekintést kap­junk a bizottság sokirányú munkájáról, az éves tevékeny­ség eredményeiről, a még meglevő gondokról. A bizott­ság tevékenysége számos idő­szerű kérdésre ismételten rá­irányítja a figyelmet. A kül­döttértekezleten a bizottság munkájáról Hartlv Jánosné megvei bizottsági titkár ad szóbeli táiékoz+atV-t. ezótám a beszámoló megvitatására Ke­rül sor. majd — magyarázza. Munká­ját jól segítette a négy nap során a KISZ megbízásából Varga Gabriella és az MHSZ- től Dávid Gyula, aki a követ­kezőket mondotta: — Az általános előképzés során meggyőződhettünk ar­ról, hogy a fiatalok a tech­nikai . szakok — így a gép­jármű és rádiótechnikai sza’.: iránt érdeklődtek leginkább, a honvédelmi előkénzés iránt kevésbé. Az MHSZ részére az összeírás jó alkalom volt a hadkötelesekkel való talál­kozásra. s ezt mi. klubtag* szevezéssel is egybekötöt­tük. Az a derűs, igazi fiatalos hangulat, amely a négy ösz- szeírási napot jellemezte, ar­ról árulkodott, hogy a fiata­lok kellő magabiztossággal készülnek a katonai szolgá­latra. Szocialista hazánk vé­delmét megtisztelő feladó­nak tartják. Adorján László Furcsa helyzet, amikor a munkások az ellen tiltakoznak, vagy legalábbis nem tartják igazságosnak, hogy egyéni tel­jesítményük alapján bérezzék őket. A kollektív bérezés előnye — de hátránya is egyben —, hogy nincs kiugró teljesít­mény, átlagot számolnak, s mindenki az átlagteljesít­ményhez kapja a fizetését. Az viszont nyilvánvaló, hogy egy közösségben, egy üzemrészben vannak ügyesebb kezű, na­gyobb gyakorlattal rendelkező munkások. Velük szemben nem igazságtalan, hogy ugyanannyi pénz kerül a bo­rítékjukba, mint a kevésbé gyorsan dolgozókéba ? Ügy tűnik, a pásztói Szer­szám- és Készülékgyárban az ellenkezője okoz problémát. Mustó Miklós főmérnök ígv magyarázza a bérezés körül kialakult ellentéteket: — A lakatosüzemünkben dol­gozók csoportbérezés szerint kaniák a fizetésüket. Az egyéni teljesítmények átlaga adja a fi­zetés összegét. Mindenkinek érdeke tehát, hogy ez az át­lag magasabb legyen. A kol­lektív szellem, és egyáltalán a munkafolyamat azt követeli, hogy az idősebb, gyorsabban dolgozó szakmunkások segít­sék a többieket. Ezzel soha "robléma nem volt. mindenki természetednek veszi, hogv se- gft a más'knr,i{. ha az elma- "a-' a munkájával. És még eg­'-,an egvmá.sra utaltak a laka­tosok, annyira ragaszkodnak a A ccredi balladások Pállnkásné, a gyűjtés Irányí­tója. A kockás füzet lassan meg­telik. Egyre fogynak benne az üres lapok. Estenként az öregek széket tolnak maguk alá és énekel­nek. Sokszor gondolkodni kell a szövegen — hogyan is van. hogyan is énekeltük régen? Forog a magnótekercs, gyors kezek róják a sorokat a koc­kás füzetbe. Cereden nemrégiben elhatá­rozták. hogy összegyűjtik az eddig még Ismeretlen. vagy alig ismert régi szép népda­lokat, balladákat. A gyűjtő­körűt során az is kiderült, hogy a környéken nagvon sok balladát ismernek az öregek. * A gyűjtés irányítója Pálin­kás Sándorné, a művelődési ház fiatal igazgatója. Olyan lelkesen és odaadással végzi ezt a munkát, hogy már ő maga is sorra énekelhetné az összegyűjtött dalokat, a több változatban is élő balladákat. — Jobb az, ha maguk is az öregektől hallják — mondja és elindulunk. Bucsok Józsi bácsi régi, nagy énekes hírében áll a fa­luban. Először hozzá kopog­tatunk be. — Józsi bácsi, mindig ének- lős nép volt a ceredi? — Az bizony. Már fiatal ko­runkban is sokat danolgat- tunk egymás közt. Aztán meg úgy a harmincas években mű­ködött egv férfikórus ri — tagja voltam annak jómagam is. Emlékszem, eljártunk sze­repelni más falukba is. Vol­tunk Kazáron. Mátranovákon. Részt vettünk a kassai országos lalosversenyen — serleget is nyertünk. — Sok balladát ismer? — Régebben tudtam vagy hetet. De. ahogv öregszik az ember, úgy fogy az emlékeze­te. — No. azért egyet csak el­énekel nekünk! — Majd inkább a legkedve- ;ebbiknek elmondom a szöve­gét! Az a címe, hogy: ..Lá­nyom. lányom, de nagy a bá­natom ...” No. ez arról szól. hogy udvarol egv legény egv ■•én lánvr-’E r'e az anvja na­JózsI bácsi: — Sokat danol- gattunk... gyón makacs, nem engedi a lányt a szíve választottjához. Tudta ezt a legény, és agyon­lőtte a lányt. Bizony, kérem, régen ilyen dolgok meg is tör­téntek a valóságban ... — A legkedvesebb emlékét elmodaná-é? — Előadtuk a János vitézt 1947-ben. Én voltam benne a gazda. Nagyon jó szerep volt. Azt énekeltem. hogy: ..Jaj. nekem megesett. Ilyen kár. szenvedés, oda van a vetés, oda van a búza. oda van a zab... Akkor bukott le Jan­csi. Ül a szobában Kis Simon Béla és gondolkodik. — Tudják, ha két deci bo­rocskát leönt az ember, könv- nyebben előjönnek a régi dol­gok, hamarabb nyílik éneklés­re a száj. — A Vidróczkis nótát éne­kelje el, Béla bácsi! — biz­tatja Pálinkásné. i — „Nagy uüvc’a van i holdnak, nagy M-e van Vid- róczkinak. Tiribesen áll a csa­ta. Vidróczki is arra sétál. Utána megy Pintér Pista, a 'teltáját belevágja.” A híres betvár balladája megtölti a szobát. — A valóságban is így tör­tént? . — Mondják, hogy így. A betyárt a legjobb barátja Pin­tér Pista ütötte agyon. Mesélik a faluban, hogy ré­gen sok volt a körnvéken a juhász. Emléküket sok szén dal. ballada őrzi. A férfiem­berek naev része a bánvábop meg az ioarban dolgozott. Az asszonvok me“ messzi vidé­keken kerestek munkát. Elindult esv ceredi asszony a szerencsi cukorgyárba. A kecerű sorsát, a megnróhálta- tásait hal'adáha énekeltek meg. . Jaj de magas a cukor­gyár kéménye” — ígv kezdő­dik a dal. ★ A kockás füzet lassan meg. telik. Eddig harmincöt da't legyeztek le benne: négv-öt iuhásznótn a többi ballada. Egv ballon-mák több változa­ta is a felszínre került. A gvűités vezetői azt terve­zik. ha betelik a füzet, elhív­ják a faluba Vas Laiost Ne­ki adják a gyűjteményt Te­gye közkinccsé az eddig isme­retlen. régi dalokat. Kis Simon Béla gondolkodik. —felv.: fodor— Egyéni vagy csoporibérezés a jó? A fizetésről — őszintén kollektív formához a munka­időn túl is. Aktívabbak a kö­zösség dolgaiban, érdeklődők a politikai és gazdasági kérdé­sekben. Tehát minden szem­pontból leginkább megközelí­tik az ideális „munkástípust”, vagyis a nagyüzemi termelés­nek leginkább megfelelő mun­kásgárdát. S végül is ezeket az eredményeket úgy értük el. hogy ebben az üzemben cso­portbérezés van. A pozitívu­mok tehát abból adódnak, hogy hasonló munkakörülmé­nyek között dolgozó, egyfor­mán szakmunkás-bizonyít­ványt szerzett két lakatosunk fizetése között alig van kü­lönbség. — Ha már ezt így „kiélezte”, nyilván a gyárban megvan ennek a bérezési formának az ellenkezője is? — A forgácsolóban néhány esetben kétezer forintos kü­lönbség is van a szakmunká­sok fizetése között. Egyéni a bérezés egy munkás, egy gép, és amit ..ketten’’ meg tudnak csinálni Még csak' szakmai fö­lény, nagyobb elméleti tudás sem keil ahhoz, hogv valaki másfél e’er forinttal többet keressen, mint a társa. Csak kézügyesség. De ez még nem is a szakmai gyakorlattól függ, hiszen egészen fiatal, a szak­munkásképzőből frissen kike­rült gyerekek is sokszor töb­bet keresnek, mint egy régi szakmunkásunk, Ezen pedig változtatni kell. mert vitákra ad okot, és nem használ a kol­lektív szellem erősítésének. — De ha csak. a szakmun­kás ügyessége meg a gép tel­jesítménye számít, hogyan le­het változtatni az egyéni bé­rezésen ? — Nagy probléma ez ne­künk is. sőt, úgy vesszük, hogy ennek az évnek egyik legnagyobb belső feladata lesz. Elképzelések már vannak, csak pontosan ki kell dolgoz­ni, a gyakorlatban kipróbálni, és természetesen a hatást is figyelni később. Talán úgy le­hetne megoldani, hogy a mun­kafolyamatot részekre bont­juk. Amelyik részfeladatnál a rutin számít, oda begyakorlott embert állítanánk. A fino­mabb. több ügyességet kívánó folyamatot erre alkalmas em­ber véczj és ígv tovább. Min­denki hasznosíthatja hát va­lamelyik képességét, és a nor­mákat is az emberre és a munkafolyamatra szabjuk. így valószínűleg csökken az a kü­lönbség, ami a fizetések közt van — bár megszűnni nem fog. A Szerszám- és Készülék- gyárban sok fiatal dolgozik, az átlagéletkor harminc év alatt van. Ezt azért fontos megje­gyezni. mivel a jó kereseti le­hetőség vonzza a fiatalokat. Ez jó is, hiszen ha valaki ta­nult valamit, szeretné mielőbb hasznát látni — leginkább u fizetésben. De az egyéni bé­rezés hibái megmutatkoznak akkor, ha egy 18 éves fiatal ezer forinttal többet visz. ha­za. mint egy tíz éve dolgozó szakmunkás, aki persze annak idején ugyanannyit tanult. Aki kiugróan jól keres, an­nak valószínűleg nem nagy baj a többiek alacsonyabb kerese­te. De ahogy a lakatosüzem­ben a csoport bérezés nemcsak a termelékenyebb munkában mutatkozik, hadern kinek-ki- nek egyéni fejlődésében isi úgy valószínűleg a másik üzemben is segítene. Soha nem volt igaz, hogy a fizetés összege mindegy lenne bárki­nek is. De az is bebizonyo­sodott. hogy az egyéni érde­ken túl közösségiek is van­nak, s akik ezt észreveszik, azoknak már eszébe sem jut néhány forint többletkeres0'! miatt, vagy esvém adottságaik kihangsúlyozásával vite-mi. orosz NOGRAD - 1974. február 27., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom