Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
Meri kommentárunk Bizottságok munkája A napokban sorra kerülő zárszámadó közgyűléseken nemcsak a termelőszövetkezeti vezetőségek beszámolója hangzik el. A közösség elé állnak és számot adnak elmúlt évi munkájukról a gazdaság választott bizottságai is. Az ellenőrző, nő-, döntő- és versenybizottságok elnökei elmondják a tagság előtt, hogyan tettek eleget feladataiknak, miként képviselték a tagok érdekeit, hogyan éltek a termelőszövetkezeti demokratizmus adta lehetőségekkel? A tapasztalatok azt mutatják: nincs miért szégyenkezniük. Az ellenőrző bizottságok egész évben rendszeresen végezték munkájukat, nyitott szemmel járták a határt, őrködtek a közös vagyon felett. A tavaszi gépszemléktől az év végi leltározásokig mindenütt jelen voltak. Élve jogaikkal, javaslatokat tettek a vezetőségnek, hol szükséges gyors intézkedés. Munkájuk eredményét nehéz számokban kifejezni. A nőbizottságok sem tétlenkedtek. A nők érdekében elsősorban a szociális körülmények javítását kezdeményezték. így volt ez Balassagyarmattól Hasznosig. A nőbizottság elnöke ott „bábáskodott” a nőkkel kapcsolatos intézkedések születésénél, méltóan képviselte a lányok, asszonyok érdekeit. Munkájukat szép akciók jelzik: nőnapok, öregek napja, ismeretterjesztő előadások. Talán a nők szakmai és politikai képzése terén tehettek volna többet. A döntőbizottságok még gyerekcipőben járnak. Ennek ellenére gondos körültekintéssel a tagok és a termelőszövetkezet érdekeit egyaránt szem előtt tartva döntöttek a vitás kérdésekben. A versenybizottságok is elvégezték munkájukat. értékelték a szocialista munkaverseny- mozgalmat. Az eredményeket a zárszámadó közgyűlésen ismertetik. Beszámolhatnak a brigádmozgalom fejlődéséről. Elmondhatják azonban azt is, hogy az e területen meglevő lehetőségek koránt sincsenek kihasználva. A különböző bizottságok munkatervben szabták meg feladataikat. Mindnyájuk szándéka volt: a maguk eszközeivel, társadalmi munkájukkal segíteni a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését, a termelőszövetkezeti demokratizmus szélesítését, s közvetve a falu arculatának formálását. Rendszeresen ösz- szegyűltek, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, célkitűzéseik végrehajtásának módját.' Ennek végrehajtásáról adnak most számot. Az elmúlt esztendők tapasztalata, hogy a tagság a zárszámadó közgyűlésen főként a gazdálkodás eredményeivel, tennivalóival foglalkozik. A hozzászólások során kevesebb idő jut a választott bizottságok munkájára. Ez kifejezője lehet az elégedettségnek is. Ahhoz azonban, hogy a bizottságok munkája az idén javuljon, nagy szükség van a közösség véleményére, értékelésére, javaslataira. A tagság hogyan látja? Elégedettek-e az ellenőrző bizottság tevékenységével, idejében jelezték-e a problémákat, tolmácsolták-e a vezetőségnek megbízóik, a tagság véleményét? A nőbizottságok mennyiben javasoltak intézkedéseket a nők munkájának könnyítésére, életkörülményeiknek javítására? Ezekre a kérdésekre a bizottságok csak saját szemszögükből adnak választ, s kíváncsiak ők is, hogyan értékelj fáradozásukat a tagság. Már csak azért is, mert az idén újabb feladatok állnak a bizottságok előtt. Ezeknek csak úgy tudnak eleget tenni, ha a tagságot hátuk mögött érzik egész évben, s persze a közgyűlésen is. Sz. Gy. Egyre több olajkólyhát használunk ZJj tárolóhelyek megyénkben — Cjuhb nemseíkosi szervesetek Á technika gyors fejlődése, a kényelemmel párosult korszerűség vaskos meglepetéseket okozhat. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt adatai szerint hazánkban 1973 végén a fogyasztók már kétmillió olajkályhát használtak, többet, mint amennyit 1975 végére terveztek. Mennyi olaj kell ehhez? A négy téli hónapban legalább 2,2 millió tonna. Az utóbbi négy év alatt több mint kétszeresére nőtt a forgalom. Az ember bekapcsolja a televíziót, kinyitja az újságot: olajválságról, az árak gyors emelkedéséről hall és olvas. Ezzel a gonddal küszködnek Amerikában és a legtöbb nyugat-európai kapitalista országban. Egyre többen kérdezik nálunk, hogy mi meddig bírjuk, határainkon fel tudjuk-e tartóztatni a nyugati áremeléseket ? Mindenképpen jogos a kérdés. de előbb nézzük az itteni helyzetet. A hazai olajbányászok túlteljesítették az 1973. évi termelési tervet. Eddig is a Szovjetunióból kaptuk a szükséges olajat. Az elmúlt évben elkészült a Barátság II. távvezeték és olajháború ide, olajháború oda, zavartalanul és növekvő mennyiségben érkezik a Szovjetunióból hazánkba a kőolaj. Milyen intézkedések történtek még, hogy fennakadás sem a lakosság, sem az ipar es mezőgazdaság ellátásában ne legyen? Jelentősen fejlesztették hazánk kőolaj-feldolgozó iparát és ezek a világ legkorszerűbb technikájává, felszerelt üzemek közé tartoznak. olyan bő kapacitással rendelkeznek, hogy a hazai igényeket ki tudják elégíteni. Mégis, amikor hirtelen hidegre fordult az idő, vagy az ünnepek előtt, itt-ott nehézség támadt, a kutaknál átmenetileg nem lehetett olajat kapni. Ezt nem készletháány okozta. Salgótarjánban például egyszer elromlott a tankkocsi, máskor a kút mérőórájával vált baj. Kevés a kút és az egyéb tárolóhely, különösen a depóktól távolabb eső helyeken fordul elő szállítási nehézségekből adódó átmeneti hiány. Megyénk területén 1972-ben 32 ezer tonna. 1973-ban 36 ezer tonna olajat értékesítettek. Tehát a fogyasztás növekedése jelentős, bár elmarad- az országos átlagtól. Az elmúlt évben új tárolókat létesítettek Drégelypalán- kon, Romhányban, Nőtincsen, Szirákon, Nagyorosziban. Ör- halmon. Hugyagon, Nádújfalun. Litkén. Somoskőújfalun. Nagylócon, Karancssá- gon és Nógrádmegyeren. További olajtárolókra lenne szükség: Szendehely, Nézsa, Dejtár. Csitár, Nógrád, Diós- jenő. Cserhátsurány. Szügy, Kalló. Ecseg, Endrefalva, Var- sány, Ludányhalászi, Homok- terenye. Sámsonháza, Etes Van-e olaj ? községekben, A lakosságnak szüksége van rá, ezért indokolt, hogy az ÁFÉSZ saját erőből áldozzon rá és kértek központi támogatást is. Az ÁFOR Szécsényben 400 köbméteres tárolóbővítést kezdett. Szükséges, hogy az idén befejezzék, mert ez a környék jobb ellátását és a megyei tartalék biztosítását oldja meg. Az előzetes tárgyalások szerint nem Somoskőújfalunál, hanem Salgótarjánban, a litkei elágazónál épül meg a megyeszékhely második nagy benzinkútja. Nálunk nem volt sem benzin-, sem olaj korlátozás és nem emelték az árakat se. Január elmúlt és a tél kedvezőnek ígérkezik. És úgy tűnik, hogy a közel-keleti viszályok is békés eszközökkel rendeződnek. Reméljük, felszámolják az olajháborút is. F. L. Néhol a gumicsizmában is bokáig ér a sár a Regionális Vízmű építkezésén, a mihály- gergei központban. Az enyhére fordult időjárás nagyobb ütemre ösztönzi az építkezés dolgozóit. Bokros János 10 fős ácsbrigádja a szélrózsa minden irányában dolgozik. A brigád- vezetőt úgy szólítják el a szolgálati lakás feljárójának építésétől. — Egy, vagy fél órára való munka van még hátra — kezdi a beszélgetést. Ketten dol- goznak a szalagfűrésznél, a többiek a dobszűrőháznál és az 500 köbméteres víztárolónál. A dofoszűrőháznál készen van az alsó rész, most állítják a pillérek tartóit Az 500 köbméteres víztároló zsaluzást munkáit még december első felében kezdtük meg. Mindkettővel az első negyedév végére végzünk ... — Sikerülni fog? — Ha lesz elegendő anyag és az idő sem fordul zordabbra. — Most hiányzik valami? — Nem! Tudunk folyamatosan dolgozni. A brigád többsége öt-hat éve van együtt. Gyöngyös. Salgótarján után Miháivgerge volt az újabb állomás. ahol 1978-ig lesz munkája a brigádnak. Annak idején hatan kezdték, A brigád legidősebb tagja Kárpáti János, aki négy év múlva megy nyugdíjba. A többiek a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. — H»'"!iei:ekl — Nem. A KGST fennállásának 25 éve alatt már sok tapasztalatra tettek szert a tagországok az együttműködés hatékonyabb módjait illetően, s ezen tapasztalatok felhasználásával hoznak létre újabb szervezeteket, vállalkozásokat azokon a területeken, ahol a továbbfejlődés ezt a leginkább megkívánja. A közelmúltban 3 új nemzetközi szervezet megalakításáról olvashattunk. Mindegyik olyan területen jött létre, ahol az együttműködés fejlesztésének szükségessége nyilvánvalóvá vált, s ahol az új szervezet megalakításának feltételei is megértek. Szakosítás az erősáramú iparban Az erősáramú ipar rendkívül széles gyártmányskálát ölel fel. A listán az erőművekhez szükséges turbógenerátoroktól kezdve az elektromotorokon, nagyfeszültségű és kisfeszültségű készülékeken keresztül kábeltermékekig, elektrotechnikai anyagokig mintegy 70 ezer féle termék szerepel. Ezek közül sokat — részben régi hagyományok alapján — Magyarország is és több más szocialista ország is gyárt. Ez még önmagában nem lenne baj, ha az egyes országok ennek a rendkívül széles választéknak más-más termékeit állítanák elő. Ámde az elmúlt évek során sok termékből párhuzamos gyártás alakult ki, ugyanakkor jó néhány termék hiánycikk, mert egyik ország sem gyártja, vagy ha igen, akkor nem elegendő mennyiségben. A szükséges koordináció megteremtésére hozta létre a KGST végrehajtó bizottsága az Interelektro nevű államközi gazdasági szervezetet, amelynek Magyarországon kívül Bulgária, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia a tagja. Vezető szerve a tanács, ebben az illetékes ágazati miniszterek vesznek részt. A tanács határozza meg az erősáramú ipar azon területeit, amelyeken az egyes országok elektrotechnikai iparcikkek iránti igényeit hosszabb távra fel kell mérni. A tanács hangolja össze az együttműködésben részvevő országok — Honnan járnak be? — En Pásztóról, van aki Rimáéról, Cserhátszentivánról, Tarról, EcsegrőL — Mivel? — Busszal, A vállalat biztosítja mindennap az ide- és hazautazást. A menetidő egy óra ide, egy vissza. — Mivei foglalkoznak a buszban? — Kártyázni szoktunk, meg beszélgetni. Mikor kit, mi érdekel. — Újságot olvasnak? — Csak otthon. Főleg este. Nekem jár a NÓGRÁD, azt mindennap elolvasom. Ha jut idő, akkor megnézem a tv esti műsorát is. Korán fekszem, mert korán, háromnegyed ötkor csörög az óra. Most a téli időben rövidebb a műszak. Március 15-e után pótoljuk azt a munkaidőt, amivel most korábban hagyjuk abba. — A kollektíváról sok jót mondanak az építkezés vezetői. — Igyekszünk. Azért tartanak bennünket, hogy jól dolgozzunk. — És ez sikerül? — Általában igen. Igyekszünk mert az építésvezető, meg D“ nes elvtárs, az OVIBER hely kirendeltségének vezetője nr. gyón megnézi, mit, hogyan vea KGST-ben elektrotechnikai termelését, koordinálja a fejlesztési terveket, egyezteti az iparág területén a gyártásszakosítási és kooperációs javaslatokat, elfogadja a hosszú távú szabványosítási programot stb. A tanács javaslatai alapján a tagországok érdekelt vállalatai kötik meg egymással a szállítási, a kooperációs stb. szerződéseket. Koordináció és önálló vállalkozás Az Interelektroval egy- időben létrehozott két másik szervezet több szempontból is eltér a fentiekben ismertetett formától. Az Intertextilmas és az Interatomenergo nem államközi gazdasági szervezet, hanem — a komplex programban szereplő megnevezéssel — nemzetközi gazdálkodó egyesülés. A kétféle szervezet között a különbség természetesen nem csak az elnevezésben mutatkozik meg, hanem működésük alapelveiben is. A nemzetközi gazdálkodó egyesülésben nem minisztériumok, illetve miniszterek vesznek részt, hanem az adott területen érdekelt vállalatok. Ezek a vállalatok az egyesüléshez történt csatlakozásuk után is megtartják jogi, szervezeti, vagyoni önállóságukat, de az egyesülés tevékenységében a megállapodásban rögzített alapelvek szerint közösen vesznek részt. Belépéskor hozzájárulnak az alaptőkéhez, s osztoznak az egyesülés tevékenységével elért nyereségből. Már az eddigiekből is kiderül, hogy ez a két egyesülés olyan — vállalkozás jellegű — tevékenységet is folytat, amiből nyeresége keletkezhet. Ilyen vállalkozás például az, hogy szervizállomásokat, alkatrészgyártó üzemeket hoznak létre, gondoskodnak a szakemberek oktatásáról, továbbképzéséről. Az Interatomenergo szerelő-javító brigádokat is létesít. Mindezt a tevékenységet — a kezdeti, szervezési idő eltelte után — gazdasági vállalkozásként végzik, s természetszerűleg érdekük, hogy a tevékenységük végül is nyereséget eredményezzen. Emellett mindkét egyesülésnek vannak koordinációs feladatai is. Az Intertextilgeztünk el. Majd mondandója megerősítésére a következőket fűzi hozzá. — A termelési tanácskozáson Csider János építésvezető bejelentette, hogy megkapjuk a szocialista brigádnak járó címet, mivel teljesítettük a feltételeket. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — A jó munkán kívül azt, hogy nincs igazolatlan mulasztó, nem. kapott senki sem fegyelmit. Italozás? — ismétli, majd igy folytatja. — Majdnem mindenki családos. Amit keres, azt hazaadja. Nem kell az ital, mert senki nem akar leesni az állványról. Még józanul is vigyázni keil, nehogy baj legyen-. — Mondana néhány szót a kulturális vállalások teljesítéséről is? — Ilyen, nekünk' nincs. Mindenki önállóan képezi magát. Nyolc általános iskolája. — kivéve Kárpáti bácsit —, mimdannyi-unknak megvan.. Én elvégeztem a művezetői iskolát is. — Miért nem dolgozik mű- '-“zetőfcént? — így többet keresek. — Mire kell a több pénz? mas, a textilgépgyártás koordinálására alakult egyesülés kezdetben a szövőipari gépek fejlesztésének és termelésének összehangolásával foglalkozik, vagyis arról gondoskodik, hogy e gépcsalád gyártásában megvalósuljon a gazdaságossági követelményeknek és a felhasználói igényeknek megfelelő szakosítás és együttműködés. A kezdeti tapasztalatok után az egyesülés tevékenységét kiterjesztik a köt-j szövő ipar, a fonó- és a konfekcióipari gépek termelésének, felhasználásának koordinálására is. Textilipari gépekre mindegyik szocialista országnak szüksége van, s valamennyi szocialista országban gyártanak is különféle textilipari gépeket. Az ésszerű munkamegosztás kialakítása a termelőknek és a felhasználóknak, tehát valamennvi testvéri országnak egyaránt érdeke. Inferatomenergoegyesülés A következő években mindegyik szocialista országban megkezdődik az atomerőművek építése; ennek a tevékenységnek az elősegítésére hozta létre a KGST végrehajtó bizottsága az Inter- axomenergo nevű egyesülést. Az Interatomenergo alapvető feladata az atomerőművekhez szükséges berendezések és részegységek gyártáskooperációjának megszervezése és a megépítendő atomerőművel, felszerelésével kapcsolatos fő- vállalkozói tevékenység ellátása. Az egyesülés tevékenységének fő célja, hogy a KGST-országok igényeit a meglevő berendezésgyártó kapacitások maximális összehangolásával és az adottságoknak megfelelő fejlesztésével elégítsék ki. Különösen a két utóbb ismertetett egyesülés, de bizonyos fokig az Interelektro is, továbblépést jelent már a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésben. Azonkívül, hogy a saját területükön várhatóan nagy lépést tesznek az integráció megvalósítására, egyben utat is mutatnak, tapasztalatokat is nyújtanak a más területeken létrehozandó hasonló jellegű szervezetek megalakításához. — Házat építettem. 70 ezer forint kölcsön, van rajta. — Neon talált lakóhelyéhez közelebb munkahelyet? — Találtam volna, de minek hagyjam itt, amikor azok is visszajönnek, akik korábbam továbbólltak. Sándor Ferenc hat évvel ezelőtt ment el, nemrég jött vissza. Dolgozni viszont mindenütt kell Máshol sem jobb. Itt ismerjük egymást, nincs köztünk - felesleges vita, veszekedés, jól kijövünk a vezetőkkel. Érthető, hogy ilyen munkahelyi körülmények között valóban nem esik nehezére a hajnali ébredés és a délutáni buszozás. Ennek az időnek okos hasznosítása azonban még nem sikerült. Se neki, sem többi társának. Talán majd később kitalálják, hogy az utazásra szánt idő egy részét az eddiginél még okosabban töltsék el. Mert a munkáiban eddig jeleskedtek. Kárpáti János, Noskó Elek és a brigádvezető birtokosa a kiváló címnek, oklevélnek. Beszélgetés közben Bokros János időnként arra tekint, ahol társai dolgoznak. Nem volt már sok hátra a munkaidőiből. Elbúcsúzott. Ott folytatta a munkát, ahol az előbb abbahagyta. Mire végzett, addigra indulásra készen állt a busz is. V. K. Szabó Melinda Munkásarcok ÁCSBRIGÁDVEZETŐ NÖGRÁD — 1974, február 1., péntek 3
