Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
99 Interjú Karinthy Ferenccel Nagy sikerű drámák, remekbe szabott elbeszélések teszik emlékezetessé Karinthy Ferenc írói munkásságának utóbbi évtizedét. „Bösen- dorfer” című egyfelvonásosa világsikert aratott: csaknem negyven országban játszották. Másik színpadi műve a „Gőz” hasonló szériához közeledik, mind az európai, mind az amerikai színházak sorra műsorra tűzik. Az író hazai népszerűségét bizonyítja. hogy valamennyi megjelent kötete hetek alatt „eltűnt” a könyvesboltokból, a decemberben kiadott „Leányfalu és vidéke” című novellas kötetét például egy hét alatt elkapkodták. „Hosszú xveekend” című új drámáját márciusban mutatja be a Madách Színház, a Szépirodalmi Kiadó még ebben az évben megjelenteti „Európa Amerikában” című elbeszélés-gyűjteményét s hamaroson ismét kiadják legtöbbet dicsért és kritizált regényét az „Epepét”. Közben rengeteget utazott, kétszer járt az Egyesült Államokban, a múlt év végén pedig az őshazába, a vogu- lokhoz és az osztyákökhoz látogatott. Karinthy ugyanis megmaradt nyelvésznek is, és ezzel a legutóbbi útjával régi álma teljesült. Harminc éve, hogy nem Járt nyelvész az őshazában. — mondja. — Csodálatos találkozás volt, amiben az volt a legizgalmasabb, hogy szegényes vogul és osztvák tudásommal mennyire tudom megértetni magam. Nagyszerű érzés volt felfedezni a rokonhangzású szavakat az ugor nyelvcsalád kis lélekszámú közösségének nyelvében. Utazásomról az Új írásban számolok majd be A szovjetunióbelí átázást újabb út követte: január 25- én az USA-ba repült. Egy nemzetközi irodalmi díj odaítélésében kapott jelentős szerepet, zsűritag lesz. — Minek tulajdonítja drámáinak külföldi sikerét? — Köztudott, hogy a magyar íróknak — éppen a nyelvi sajátosság miatt — nagyon nehéz a dolguk a nemzetköz! piacon. Sokkal jobbat, vagy érdekesebbet, kell írnunk, mint angol, német, francia, orosz vagy olasz nyelvű kollégáinknak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a magyar irodalom csak akkor lesz versenyképes, ha nem utánozza a divatot, hanem ahogy Illyés Gyula megfogalmazta: a magunk problémáiról kell beszélnünk. — világszinten. Meggyőződésem, hogy akár a Lágymányosán, akár Afrikában fúrunk le a földbe, a fúrási pont közös. Az a fontos, hogy nagyon mélyre fúrjunk le, nem szabad a felszíni réteg kiásásával megelégedni. Hogy felfigyeljenek ránk, ahhoz persze szerencse is kell, őszintén mondom, nem számítottam ilyen hangos nemzetközi sikerre. — Prózaírónak, vagy drámaírónak vallja magát? — Elsősorban prózairónak. Nem véletlen, hogy drámáimnak túlnyomó többsége prózai munkából született. A prózai mű sikere attól függ, hogy tetszik-e vagy nem, kiadják-e vagy nem. A színpadi siker ennél sokkal összetettebb: melyik színház mutatja be, ki rendezi, kik játszóik, ki a díszlet- és jelmez- tervező. S még ott a közönség: minden este, ahányszor játszók a darabot, le kell győzni. Ez egyben viszont a varázsa is a drámaírásnak, a sikert tapsban, előadásszámban is mérik, — Prózai, vagy színpadi munkáinak a témája legtöbb esetben a jelen, illetve a közelmúlt. Mi ennek a magyarázata? — Nagyon egyszerű: csak a mai élet érdekel. Ügy érzem, kötelességem, hogy s máról beszéljek. —■ Az Epepe, mintha kilóg- *% a Karinthy-képből? — Én is azt hiszem, nem tudok mást mondani, bennem volt ez a regény, mert nemcsak a jelen, a jövő is izgat — .^Szorgalmas” írónak tartja magát? — Ez nézőpont kérdése. Sokak szerint nagyon termékeny vágyók. Pedig erről sző sincs. Nagyon lassan dolgozom, általában naponta 20-— 30 sort, de ezt következetesen, konokul végrehajtom. Máskülönben nyári és téli időszakom van. Télen kizárólag délután és éjszaka dolgozom, későn kelek. Nyár elején Leányfalura költözöm, itt már hajnalban fenn vagyok és asztalhoz ülök. A nap további részét focizással, fejeléssel, lábtenisszel, úszással töltöm. Élvezem az életet, játszótársaim 10—20 éves fiúk. A sport egyébként is hozzátartozik életemhez, nem tudok létezni nélküle. Életfilozófiám: élni az életet, minél lazábban. — Korábban több írása ti megjelent a Magyar Nemzet hasábjain, az „Epepe” foly tatásokban került a lapba. — Tíz évig „nyelveltem" az újságban, s ma is a lap munkatársa vagyok. Nagy fájdalmam, hogy az újságírás és az irodalom elszakadt egymástól. Apám idejében ra- gyogóbbnál-ragyogóbb regények jelentek meg folytatásokban az újságokban. Igaz, akkor az irodalmat nem tartották el, a megélhetés biztosítása az írók dolga volt. Számomra öröm, hogy az íróknak nem kell gürcölni a megélhetésért de úgy érzem, több írót „tart el” az állam, mint ahány író van. Az a különös helyzet alakult ki, hogy legtöbben lenézik az újságokban közölt folytatásos regényeket, szerzőik „gyanússá” válnak, mintha kizárólag a pénzre utaznának. Boldog lennék, ha sikerülne feléleszteni álmából Kosztolányiék hagyományát, mindenki nyerne vele: az újság, az irodalom. s tecíóbbképpen az olvasóközönség. —- Mint. nyelvész: hogy látja. a magyar nyelv változását? Gyakran hallani, a fiatalok elcsúfítják a nyelvet. . „ —- A fiatalok mindig „elcsúfítják” a nyelvek Mégsem féltem a magyar nyelvet, mert hallatlanul nagy az ön- tisztulási készsége. A nyelv örökösen változik, s ez nem baj. Még a hivatali nyelvtől sem kell félni, mert időtlen idők óta nyekereg és magyartalan: az élő nyelvet nem képes megfertőzni. Pettea Sándor Épülőben a nizzai prehisztorikus múzeum A Terra Amata elnevezésű múzeumot 1974 folyamán nyitják meg a nagyközönség számára. A nizzai kikötőtől 300 méternyire fekvő Rosemont parkban négy évvel ezelőtt egy bérház alapjait kezdték ásni. Munka közben egy 400 000 éves emberi település nyomaira bukkantak. Az ásatási munkákat Hen- ry de Lumley vezette. A kutató csoport állati csontokat. tűzégette tárgyakat, 21 egymás fölé emelt épületsort és mintegy 35 000 különböző használati tárgyat hozott felszínre. 300 szakértő dolgozott a feltárt régészeti leletekkel Összesen 210 m3 földet mozgattak meg, 9000 fényképet készítettek és 1200 m^-nyi vázlatot rajzoltak. Az ásatási és feldolgozási munkálatokat a legkorszerűbb eszközökkel végezték. Ugyancsak korszerű módszereket vesznek igénybe ahhoz, hogy a feltárt leleteket bemutassák a látogatóknak. A múzeum bejáratánál több nyelven ismertetik magnószalagról a település és az ásatás történetét. A szakértők a felszínre hozott tárgyakból egyértelműen megállapították, hogy az ős- ,korban az emberek erre a vidékre, csak tavasszal és nyáron jöttek. A hideg évszakban nem laktak itt. Imre Lásxlót Két év nyolc hónap Kisregény 24 Némi kezdeti súrlódások után viszonylag rövid idő alatt eljutottak oda. hogy az őrizetesek között, meglehetősen szokatlan munkatársi kapcsolat alakult ki közöttük, mégpedig a szó legjobb értelmében. Éz alatt azt értem elsősorban, hogy amiben csak tudják, segítik egymást. érzik az egymásra utaltságukat, mi több, a szabadulás utáni időről is úgy beszélnek. mint amelyben megpróbálja kiköszörülni, az életükön esett csorbát. Valószínűnek tartom, bár nem szeretném. elkiabálni. hogy ez a brigád — itt benn csak Ka- pelláró galerinek nevezi őket mindenki — együtt fog dolgozni kiszabadulás után is, feltéve, hogy őszinte az a vélekedésük, miszerint Kapel- láró megszerettette velük a szakmát, mármint a szobafes- tő-mázoló mesterséget. Amikor időm engedi, napjában legalább egyszer megkeresem őket, s lehetőség szerint úgy intézem, ne vegyék észre mindjárt, hogy ott vagyok Kérem, ne gondoljon arra hogy ez a figyelés valamiképpen. a mesterségemmel függ össze, az igazat megvallva ezt szégyelleném, megalázónak tartanám magamra. Emberi érdeklődés van bennem, több az egyszerű«- kíváncsiságnál, szurkolás értük, nekik, főként Kapelláróért, szeretném, ha előbb szabadulÍratna, ha sikerülne elérni, hogy büntetése egyrészét elengednék, ha a karácsonyt már odahaza tölthetné .. Odahaza... ön valószínűleg közelebbről ismeri a gyerek otthoni körülményeit. A magam részéről nem lennék meglepve, ha azt hallanám tőle, nem akar a szülőd házban élni többé. Fel is vagyok készülve arra, hogy segítenünk kell rajta ebben a vonatkozásban, kapjon helyet valami normális j munkásszálláson, nem tudom Bereczki úr, rud- na-e segíteni, akár egy jó ötlettel. mert az is sokat ér. írja meg, kérem, mi a véleménye erről, várom a válaszát, ne engedjük el ezt a gyereket, amint mondani szokás, csak úgy a vakvilágha ... Még valami. Tessék elképzelni, tegnap délután, már a szolgálatom aznapra letelt, táskarádióval a kezemben arrafelé sétáltam, ami pénz ná4 NÓGRÁD — 1974. február vasárnap „Pígan, vígan, vígan hazafelé... „Lehullott a tearózsa levele, Gyenge vagy még babám a szerelemre. Gyenge vagy még levelemet megírni, megírni. Gyenge vagy még hű szerelmet ígérni. Énrám hallgass barna legény, ne másra. Ne arra a vászongan- gás anyádra” — énekli — még mindig szépen csengő hangján a hetvennégy esztendős özvegy Sulyok kopár Lászlóné. nagybátonyi énekes. Az éneit első sorai az ismert népdalt idézik, a vége azonban más: — Én írtam így, válaszképpen, mert a fiúnak, akihez hozzámentem vottna, nem engedték, hogy elvegyen. — Máskor is költött dalokat? — Hogyne költöttem volna —. mosolyodik él a sok dalt tudók ösztönös büszkeségével. — De nemcsak én, a többiek is. Régen summás- nak jártunk, meg a íonóhá- zakba. Ott énekeltünk sokat. Hogy meghallják a legények. Jöttek is aztán, zenéltek, mókáztak, énekeltek. A maguk költötte dalok szövegét rendszerint egy-egy ismert népdal dallamára írták. Együtt formálták, csiszolták a mondatokat. A mindennapok átélt —, de néha csak beleérzett — öröméről, bánatáról szóltak a „nóták.” özvegy Sulyok kopár Lászlóné több száz dalt ismer. Borsai Ilona, a Magyar Tudományos Akadémia népzenei csoportjának tudományos munkatársa először a hatvanas évék elején járt nála; máig tartó kapcsolat alakult ki közöttük. Nagyon sok dalt énekelt már magnetofonra a népzenekutatóinak. Többször készítettek vele rádiófelvételt is. Legutóbb dr. Manga János néprajztudós Élő népdal ipűsorában szerepelt. Nagy Zoltán salgótarjáni tanárnak eddig ismeretlen bányászdalokat énekelt, melyek — több más népi énekes dalával együtt — a közelmúltban füzetben megjelentek. — Kitől tanulta a dalokat? — A szülémtől, aki dalos asszony volt. még tízéves koromban. Tanultam én még Kodálytól is... — Hogy-hogy? — kapom fel erre a fejem. — Hát az úgy volt. hogy az egyik pajtásnőmmel juhte- jért mentünk az Ágasvárra. Ügy tizenhat éves formák lehettünk. Énekeltünk... Egyszeres ak egy fiatalember szólít meg bennünket: mit csinálunk. Megijedtünk, nem tudtuk ki az. Aztán bemutatkozott, hogy ő Kodály Zoltán. és énekelt nekünk. Akkor aztán mór mi is neki- bá törődtünk. — És büdös benne, hogy Kodály volt az a fiatalember? — kérdezem. Elb.i« zony talankod ik: — Hát, nem tudom... Mintha úgy mutatkozott volna be. De csak úgy később, mikor már híres lett, akkor gondoltam igazán arra, hogy ő lehetett. .. Ki más akkor? De azt hiszem, nem is az a lényeg, hogy az emlékezet híven őrzi-e a leánykori történet dalgyűjtő fiatalemberének nevét, hanem az, hogy a kislányban, a népdalok iránti szeretet egy életen át megmaradt. — A múlt nyáron meghívták a kecskeméti népzenei találkozóra. Mit énekelt akkor? — Itthoni népdalt. Azt. hogy: „Vígan, vígan, vígan hazafelé. A7 bátonyi iroda elé...” —s mint az igazi dalszeretők, végig is énekli a dalt. Újból megesodálon. S talán nem is a hangja, adu tetszik Igazán, hanem az egyszerű természeteséggel vett éneklése, az ízes palóc előadásmód. Ezzel aratott tetszést Kecskeméten is. A nagybátonyi Röpülj páva körnek hosszú ideig tagja volt. Sajnos, csak volt: mert a bátonyi pávások „szétrepültek”. Pedig ő is, és többen még — idős és , kevésbé idős asszonyok, akik említették — szívesen szerepelnének, mert szeretik a népdalokat, a játékot. Hogy miért, bizonyára azért, amiért beszélgető partnerünk is. aki nyílt egyszerűséggel, tömören így fogalmazott: — Mert ebben élem ki magam. A közösségi éneklés nemes szenvedély — lehetőségét biztosítani kellene Nagybá- tonyban is, mint eddig... De inkább jobban, — S — Művelődési ház Somlyó-bányatelepen Tínenegymóhány percnél alig kerül többe, míg a kis autóbusz felköhögi magat a meredek Úton, néha .még el is akad. Mesélik, ha frissen esett hó borítja az utat, fel sem megy a telepig. Hegyoldalhoz bújva, összevissza fordított homlokzattal állnak itt a házak. Házszámok vannak, de szabályos utcákat nehéz lenne felfedezni. Száztíz család, valamivel több mint négyszáz lélek él itt. Legjelentősebb részük, mintegy negyven százalék nyugdíjas. A telepen munka- lehetőség nincs, akik dolgoznak, bejárnak Salgótarjánba, vagy el egészen Kányáság. Az általános iskola négy osztálya összevontan tizenhárom tanulót számlál — Az a legnagyobb bajom, — mondja Barjék János. — hogy nincs ittlakó pedagógus. Mikor bemegyünk értekezletre, ettől az igazgatótól, attól is hallom, hogy a pedagógusok besegítenek. Szakköröket vetam volt. néhány százas bankjegy, gondoltam, próbát teszek. Odaértem, beszélgetünk csupa közömbös dologról, látom, a szemük a táskarádión. Végül megkérdeztem tőlük, elővéve a százasokat, no fiúk mit szeretnétek, ezt a pénzt, vagy inkább fogjak valami jó zeniét? Tessék elképzelni, rá se néztek a pénzre, szinte egyszerre szólaltak meg: jó tánc- zenét! Alighanem fegyelmit kapok, ha ezt meghallották volna a feletteseim, mert mi ott olyan muzsikálást csaptunk! S ha látta volna őket! Mint aki fölér a hegytetőre és mélyeket lélegzik a tiszta levegőből, olyan boldogan fogadták azt a sok banális dallamot, a szövegről nem is szólva, amitől mi, idősebbek fejfájást kapunk, persze nem tudni, hogyan viselkednénk, ha egyszer megtiltaná valaki, hogy zenét hallgassunk, táskarádión, ami számukra természetesen tiltva van. Igen, azt írom boldogan hallgatták, mert a boldogsághoz, soha nem a nagy fordulatok extá- zisa kell, inkább apró történések végtelen és jogfolytonos láncolata, esakhát ez nem mindenkinek adatik meg. (Folytatjuk) sietnek. Támogatják a műnkét. Itt meg letanítja a négy órát, azután megy haza. Nem mondom, itt marad, ha saoiok, hogy csináljunk például egy gyermeknapot Van szülők fóruma is, a szülőd munkaközösség szervezi, de ezzel is baj van. Pontosan azok nem jönnek el, akiknek leginkább kellene. Pedig úgy szeretnénk, ha megjelennének. Legtöbbjük nem nagyon tud segíteni a gyermekének a tanulásban. Próbáltunk már mindenféle eszközt, nem sikerült. Inkább kivették a gyerekeket az iskolából, és beíratták egy salgótarjániba. Barják János Lassan, megfontoltan beszél. Nem fiatal ember már. de még energikus. Huszadik éve igazgatója a telep knltúrházának. Azt megelőzően öt évig igazgatóhelyettes volt. Vele beszélgetek a telepről és a művelődési házról. Barjákék konyhájá/ban . ülünk. Kettőnkön kívül itt van még az igazgató felesége és Agnes, a nagylányuk. — A kultúrházat 1960. augusztus 20-án avattuk, egy része már régebben is megvolt, a nagytermet építettük hozzá Két éve renováltuk. No, de közben történt valami. Eredetileg a bánya volt a fenntartónk, most pedig a városi tanács művelődésügyi osztályához tartozunk. Ezt követte a felújítás. Sajnos, ezzel megjártuk. Egy maszek vállalta el, de csak a pénzt vette fel, azután rossz munkát végzett. Vizes a fal, dobja le magáról a festéket. A tető sem jó. \ — Milyen programjaik vannak? — Minden napra jut valami Hétfőn politikai oktatások vannak. Egy üzemi, egy területi pártszervezeti és egy KISZ-csoport tanul. Kedden mozi van a nagyteremben. A szerda egyelőre üres, a jövő hónapban indul a kézimunka- szakkör. Ez tulajdonképpen nők klubja, ugyanis a szakkör tagjai számára előadásokat szervezünk majd. Csütörtökön és hétfőn a könyvtár tart nyitva. A megyei könyvtár letétje. Péntek a TIT-előadások napja. Általában havonta kerül rá sor. Van ezenkívül egy ifjúsági klubunk. A fiatalok alakították ki a színpad alatti használaton kívüli szenespimoéből. Leparkettázták, kife»-' tették. Rendezünk balokat, van saját zenekarunk. Mi is a nevük? — Ágnes segíti ki — North Star. A művelődési ház L alakú épület Udvarára lépcsőn kell leereszkedni. A lejarat felett roszdaette tábla. A lekopott festés nem őrizte meg az intézmény nevét az igazgatótól tudom, hogy a kultúrotthon ílákróezi Ferenc nevét vise;!. A névadó képe a két épületé g találkozásánál levő helyiségben függ Ez a telep italboltja. Rexasztal áll benne, az ,s a kultúrházé. Ennek az épületágnak a végén van a könyvtár. Nedves helyiségben, szabadpolcon a könyvek. Mivel a nagyterem nehezen kifüthetó, itt zajlanak le télen a kisebb rendezvények. A kettő között lakás! A bérlő nem szándékozik k;- költözai. Valamikor szoigálatt lakásként bírta a négy helyiséget, azóta ott lakik. A felesége már elköltözött, Zagyva- pálfaiván vett lakást. Ö sem nagyon tartózkodik a telepen. Ha kiköltözne, jobb lehetőségei lennének a művelődési háznak. A nyugdíjasok régen szeretnének egy klubot, de nincs helyiség. A fiatalok irodalmi színpadot is akarnak, de ahhoz helyiségen kívül vezető is kellene. A másik épületág, a nagyterem, bálok, mulatságok, mozielőadások színhelye. Lapos tetejű beton épület. A nagyterem végében ruhatár, pulttal és függönyökkel leválasztva. Tv-teremnek mondják, de jó. ha tizen elférnek benne. A színpad alá egy oldalbejáraton lehet lemenni. Miniklub, egyszerre húszán ha elférnek. A sarokban jó tízéves zene- szekrény. működőképtelen, ..kibelezve”. A falra virágos ágaikat festettek. A helyiség menyezetét kézzel el lehet érni. : Peremkerületi művelődés. Országszerte nem tertoz-k a megoldott kérdések közié. Sok helyen még a somlyó-bánya- telepi feltételek sincsenek meg. pedig. mint kiderült, ezek sem kielégítőek. Vagy csak a szervezés nem elég ha- tékony?^ Több gondot kellene fordítani a módszertani támogatásra hogy a szűkös lehetősegek mine' iohban kihasználhatók legyeneik. P
