Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

Virágzó amatőr színjátszás Az elmúlt két hónapban csaknem minden hét végén volt valamilyen rangosabb eseménye az amatőr színját­szásnak. Január 25—26-án Debrecenben került sor a Műhely ’74 elnevezésű orszá­gos szakmai találkozóra, amelynek keretében a legjobb színjátszó csoportok léptek fel, s kiosztották a „Szóljatok ját­szók, regölők”, a Népművelési Intézet által meghirdetett for­gatókönyv-pályázat díjait. Ez­zel egyidőben országszerte megkezdődtek a „Szóljatok játszók, regölők” elnevezésű verseny területi elődöntői- A megyei döntőket március kö­zepén Balmazújvárosban, Szol­nokon, Salgótarjánban, Zala­egerszegen, Tatáin és Buda­pesten rendezik, s ezekről a rádió vasárnap délelőttönként és hétfő esténként helyszíni közvetítést ad. Az országos döntő színhelye és időpontja: Debrecen, április 29. Ugyan­csak áprilisban kerül sor egy másik nagyszabású sereg­szemlére: az immár hagyomá­nyos Csokonai diákszínj átsző napokat, a Somogy megyei Csurgón rendezik 11 és 14-e között. Az országos színját­szó fesztiválok idei „menet­rendjébe” tartozik még a kar zincbarcikai ifj. Horváth Ist­ván fesztivál júniusi találko­zója, a tatabányai országos munkásszínjátszó seregszem­egy része közönség nélkül maradt. A fordulat 1968-ban kezdődött, a Népművelési In­tézet szárnyai alá vette az amatőr színjátszó mozgalmat és szervezett keretek között fejlesztette tovább. 1970-ben hirdette meg a „Szóljatok szép szavak” elnevezésű, több évre szóló közművelődési progra­mot. 1971-ben 700 öntevékeny együttes nevezett az országos versenyre, amelyet a rádió is pártfogásába vett. A sok jó színjátszó csoport közül is ki­emelkedett a Tatabányai Bá­nyász Színpad (1972-ben 15 különböző műsort mutattak be és 206 előadást tartottak az országban), a Budapesti Csili Sós Imre Színpada, a szen­tesi Horváth Mihály Gimnázi­um Diáksizínpadia, a zalaeger­szegi Reflex Színpad, a debre­ceni Alföld Színpada. A szen­tesi gimnazisták meg is nyer­ték a vetélkedő nagydíját (megérdemelten, hiszen a szájhagyományokon alapuló népi rigmusokból gyűjtöttek össze csokorra valót, amiből aztán színpadi játékot kerekí­tettek), ami nem volt más, mint egy mikrobusz. Mostaná­ban ezzel járják a Szentes környéki falvakat, tanyaközr pontokat, olyan helyekre vi­szik a kultúrát, ahová eddig még a Déryné Színház sem lá­togatott el- A próza, az ének, a tánc, a mozgás nagyszerű le, a balassagyarmati irodalmi és eredeti megnyilvánulása a r •- - . 1_ . X. : 4-„1—1— 13» színpadi napok az egyetemi színpadok országos fesztivál­ja és a szakmunkásképző in­tézetek diákszínpadjainak or­szágos találkozója. Egyszóval: nem múlik el hónap az év­ben fesztivál nélkül! Közönség nélkül Az amatőr színjátszás előre­törése és fejlődése tulajdon­képpen azzal magyarázható — tájékoztattak erről- a Népmű­velési Intézetben —, hogy az 1967-es egri. konferencia óta sikerült megfékezni a gomba- módra szaporodó irodalmi színpadokat, amelyek az utób bi évtizedben „arisztokrati­kus” módon teljesen elkülö­nültek az amatőr színjátszás­tól Működésüket már-már az unalomba fúló szavalatok és oratóriumi előadások jelle­mezték. Műsoraikat kizárólag az évfordulókhoz, az ünnep­ségekhez igazították, mert számukra az volt a legkényel­mesebb. Ám ez nem volt szín­játszás, legfőképpen nem az, ami az öntevékeny színját­szást kell. hogy jellemezze. S az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi színpadok taktaszadai „Röpülj páva ___i” k ör Csárdázás című műsora. A zömmel idős emberekből álló együttes a bu jdosók, be­tyárok és pásztorok életéből villantott fel képet, egy foga­dóban töltött est dramatizálá- sával. Forgo. tóköny v- pályúzat A Népművelési I nézet má­sik kitűnő ötlete volt, hogy az országos vetélkedők előtt meg­hirdette a fogratókönyv-pályá- zatot. Ez serkentőleg hatott az együttesek vezetőire, mert a beküldött. pályaművek igazol­ják, hogy a népköltészeti ér­tékeket, a néphagyományokat és életszokásokat színpadra le­het és kell is állítani. A for­gatókönyv-pályázatoknak azon­ban semmi „közük” az együttesek produkcióihoz, az esetek többségében az fordult elő, hogy a pályázaton díj­nyertes forgatókönyveket be­mutató színjátszó csoportok­nak csak helyezésre futott te­hetségükből, az érdekesebben és jobban játszó együttesek megelőzték őket. De nemcsak a kiosztott dí­jak, elismerő oklevelek jel­zik, hogy az amatőr színját­szó csoportokat és irodalmi színpadokat hivatalosan is el­ismerték, hanem az az intéz­kedés is, hogy ezeket az együtteseket az idén már mi­nősítik is. Az erről szóló sza­bályzatot — a Művelődésügyi Minisztérium jóváhagyásával — a Népművelési Intézet dol­gozta ki. A minősítés nem kö­telező érvényű, tehát attól még nem lesz „kisebb”, vagy „harmadrangú” egy színjátszó csoport, hogy nem kéri a hi­vatalos minősítést- Az intéz­kedés elsőrendű célja, hogy a Népművelési Intézet hű ké­pet kaphasson arról; a hasz­nos és fontos művelődéspoli­tikai funkciót betöltő együtte­sek milyen színvonalon és mi­lyen hatókörben, továbbá mi­lyen tartalommal működnek. A minősítésnek azonban alap­vető feltételei vannak, így alapminősítést csak azok az együttesek kaphatnak, ame­lyék legalább fél éve működ­nek és részt vesznék a megyei fesztiválokon, bemutatókon. Országos minősítésben pedig azok az együttesek részesül­hetnek, amelyek legalább egy év óta rendszeres színjátszó tevékenységet folytatnak, s en-ől a területileg illetékes járási, városi, államigazgatási szervek igazolást adnak. A minősítés különböző kategóri­ánként történik és minden két évben megismétlődik. a kivá­ló együttesi cím eléréséhez két alkalommal kell elnyernie egy együttesnek az aranydip­lomás minősítést. Ezen kívül létezik még egy úgynevezett „Kiemelkedő Együttes”-! cím is, ezt: azok a színjátszó cso­portok és irodalmi színpadok kapják, amelyek a közműve­lődés területén módszertani­lag és művészileg egyaránt kiemelkedőt nyújtanák. Hamarosan versenykiírás Az országban pillanatnyilag 2000 amatőr színjátszó csoport működik. Hazánk felszabadu­lásának jövő évi, 30 éves év­fordulójára „Hazánkról szólja­tok szép szavak” elnevezésű vetélkedőt rendez a Népműve­lési Intézet- A versenykiírást hamarosan elküldik az ama­tőr színjátszóknak. A téma: a felszabadulás, amelyet hely- történeti dokumentumokkal, dramatizált- riportokkal, lírai és drámai műsorokkal lehet felidézni Pethes Sándor A zongoraművész riporter Antal Imre zongoraművész néhány éve egyre gyakrabban szerepel a televízió zenés mű­soraiban. De sohasem zongorá­zik. Nagyon sok levelet kap — meséli —, szemére vetik, hogy hiú, sikerhajhászó ember, el­hagyta a klasszikusokat, Ba- chot, Mozartot.. A levélírók nem tudják, hogy Antal Imre élete legválságosabb időszakát éli, miközben mosolyogva konferál és ismertet egy-egy műsort. Három évvel ezelőtt, egyik napról a másikra jobb kezén megbénult három újjá, többé nem zongorázhatott. — Az ilyen esemény ketté­törheti egy ember életét. Mi segítette át az első hónapo­kon? — Ma sem járok zongora­hangversenyekre. És legalább egy évig nem bírtam zenét hallgatni. Ha beszélhetek még­is szerencséről, azt a Halló fiúk, Halló lányok című televí­ziós műsorsorozatnak köszön­hetem. Abban a munkában, népzenét még főiskolás ko­romban megszerettem. A nép­zene, melyet tanultunk, elve­zetett a népművészeti tárgyak szépségének felfedezéséhez is. Nagy élmény számomra meg­ismerkedni a vetélkedőn részt vevő népművészekkel. — Ügy gondolom, különös felelősséget jelent, amikor oijxn fiataloknak tart beve­zető, ismertető előadást a ze­néről, akik semmiféle zenei képzésben nem részesültek. Milyen módon készül ezekre az előadásokra? — Jó iskolát jelentett szá­momra az a sok éves gyakor­lat, amelyet én is, mint na­gyon sok fiatal zeneművész, — Többnyire igen. A televí­zióban sokszor mulatnak raj­tam a munkatársak, mert fél napokat is ott ülök az írógép előtt, és válaszokat írok. Tisz­telem az embereket. És úgy gondolom, ha valaki legszemé­lyesebb problémájával hoz­zám fordult, nincs jogom elu­tasítani a kérő szót. — Mit ben? csinál szabad idejé­— Zenét hallgatok. Arra mindig találok módot és id't. Most éppen Mozartot h (Uga­tom legszívesebben. De na­gyon szeretem Ravel müveit, és általában az impresszión is­tákat. Szeretem a társaságit, de legalább annyira a ma- még főiskolás korunkban vál- gányt is. Régebben megtanul­ialtünk. Körülbelül tizenöt esztendővel ezelőtt megalakult a Művészeti Dolgozók Szak- szervezetének védnöksége alatt működő ifjúsági bizott­ság, melynek én is tagja vol­tam. Három-négytagú brigá­dokat alakítottunk és rendsze- melyet még egészségesen vé- résén ellátogattunk ipari tanúi őr geztem, kiderült, hogy alkal- intézetekbe, kollégiumokba. más vagyok ilyen feladatok megoldására is. Amikor bebi­zonyosodott, hogy nem zongo­rázhatok, a Televízió szórakoz­tató' és zened osztálya mun­katársnak hívott. Ez volt az a kapaszkodó, amely új munka, pontosabban életlehetőséget teremtett számomra. — A legkülönfélébb televí­ziós műsorokban, vetélkedő­kön, ifjúsági koncerteken vál­lal műsorvezetést. Van-e ele­gendő ideje a. felkészülésre? — Igen. A kötelező munkán kívül, vannak olyan műso­rok, amelyeket a saját örö­mömre is elvállalok. Ilyen pél­dául az Arany Páva népzenei vetélkedő műsorvezetése. A Beszélgettünk a fiatalokkal, muzsikáltunk nekik. Azokon a koncerteken megtanultam, ho­gyan lehet közönyös, unatko­zó arcokon is felvillantani az érdeklődést. — ön népszerű ember, jő érzéssel tölti el? Ez — Kezdetben természetesen örültem neki. Ma már egé­szen különös „feladatot” is jelent a népszerűség. Nem tudja elképzelni, milyen ügyekben kémek tőlem taná­csot, segítséget emberek. Né­ha megrendülök, néha zavarba jövök egy-egy levél tartalmá­tól. — Válaszol a levelekre? tam a könyvkötés mesterségét. Van néhány könyvem otthon, melvet masam kötöttem be \ mostani munkám mellett saj­nos. nincs időm ilyen foglala­tosságra. — Van remeny arra. hogy meggyógyulhat a keze? — Igen. még van. Ez a le­hetőség segít át rossz hangu­lataimon. Alapjában véve ot>- timista vagvok. Nagyon sze­retek élni, és mert tudom, hogv az élet egyszeri, nem engedem, hogy a körülmények uralkodjanak felettem. — Mire vágyik a legjob­ban? — Hogy leülhessek a zon­gora mellé, és megint órákon át kettesben Beethovennel, —* Ha sikerül, reshetem? Beleegyezésül, széttárja karját. maradhassak újból felke­mosolyogva László Ilona KISS DÉNES: Őrségben Gyermeteg lobogóm alatt magam vonulok fegyvertelen sereg Magamtól vedlettem lé pajzsot és fegyverzetet Szívem fölött már semmi sincs csak az ember bőre eget érintik puhán a szívverések lábam nyugodni jár füves mezőkre s kezem virágok egek őre V. Klimovica: T £ YE DIBS n útorok? ö Azt mondja az ember: — Az asztal tölgyfából, az ágyak fenyőfából készültek. Egész Nógrád ar­ról volt nevezetes, hogy hatalmas er­dők terültek el határai közt. A nagy­kiterjedésű erdőkről Bél Mátyás is meg­emlékezik. 1847-ben írt Nógrád megyé­ről szóló monográfiájában már emlí­tést tesz arról, hogy a hatalmas tölgy­erdők alkalmat adnak a nógrádi pa­rasztságnak, hogy nemcsak bútorait ké­szítheti fából, hanem házait Is. A Salgótarján története (1972) című monográfiában is szó esik az erdőkről. Eszerint az 1727-ben készített irtásföld kimutatása arról ad hírt, hogy tizennyolc családfőnek voltak irtásföldjei a falu határában. Mit csináltak a kivágott fa­anyaggal? Nemcsak tüzelésre, építke­VASÁRN4PI JEGYZET Bútorok szobában volt, a konyhabútort nem merték. is­Az életforma alakulásával változik a bútor, változik az asztal is. S persze, a bútorkészítő mesterség. Nemrég fejező­dött be a televízióban a bútorstílusok­ról szóló sorozat, amely a stílusokat fej­lődésükben vizsgálta, érzékeltetve a stí­lusirányzatok harcát is. Kiderült, a bútortörténetet sem hihetjük önmagá­ban békésen alakuló jelenségnek. A Bogdán István Régi magyar mestersé- bútor formafejlődése sem választható el a társadalmi fejlődéstől. A stílusfor- mák igen erősen kapcsolódnak koruk­hoz, a korabeli társadalmi igényhez, technikai lehetőségekhez, és így tovább. A sorozat e szoros kapcsolatot is érzé­keltette a bútortörténetet az általános művészettörténet, az ipartörténet, a mű­velődéstörténet egyik ágaként kezelte. (Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstí­Intézményünk kollektívája élenjáró volt. Egy akciót kez­deményeztünk­Elsőként tettünk olyan fel­ajánlást. miszerint „nem kí­nozzuk a vadállatokat, a ma­darakat és a rovorokat.” És nem is kínoztuk A tévében is foglalkoztak velünk. És mit gondolnak, ki volt az ababua nyelv tanulási lázának kez­deményezője? Szintén mi. A mi kollektívánk. Erről az új­ságba is jelent meg egy fény­kép. Mi szerveztük a „meg ne mukkanj éjfél után” mozgal­mat is. Sokan nem hitték el, hogy mi szerveztük, de bebi­zonyítottuk- A napokban ösz- szejöttünk, énekeltünk és ki­abáltunk egészen éjfélig, aztán elhallgattunk, mint halott ke­zében a gitár. Avangardizmusunkért sze­retett minket az igazgató is. Minden negyedévben prémi­umot kaptunk, új évre pedig kitüntetést. Az egyik gyűlésen felszólalt a mi Szundovszkijunk. Fel­ment az emelvényre, kiitta az igazgató részére odakészített toroktágító vizet, majd el­kezdett beszélni: — Javaslom, hogy a követ­kező negyedévi vállalásunk az legyen, hogy néha itt a munkahelyen dolgozzunk is, nehogy elveszítsük szakmai jártasságunkat. Mindnyájunknak elállt a lélegzete- A gyűlésen jelen voltak a felsőbb szervek kén- viselői és újságírók is. A fő­nökség kezdeményezte a tap­sot. az újságírók feljegyezték a vállalást. Nem volt kiút: mindenki mellette szavazott. Most apránként fizetünk meg túlbuzgóságunkért. Minden nap dolgozunk. A fizetésért. Csak a fizetésért, mert prémi­um nincs­Fordította: Saiga Attila gek című könyvében szól a hajdani asz­talosokról. Az asztalról szólván idézi József Attilát: „Óh kerek világ kerek asztala, éhessen ültem én melletted mindig. Terülj most nékem, kezemből behinti szürkeséged rózsák zuhataga. ÄÄÄÄ Ä5ÄÄJ5Ä ^tegeti, két asz- lusokat címűkönyvi az érdeklődőknek és épületfát is készítettek belőle. 1715 ben például a pásztói apátság Salgótar­jánban szerezte be zsindely- és faszük­ségletét, amint ezt a monográfia fel­jegyzi. Később már nem készültek faházak e tájon sem. A múlt század második fe­lében Nógráidban az erdők jelentős ré­szét kiirtották, a parasztságnak mind talmotívum is vegyül a költőnek e ver­sében, a mesei, a „terülj, asztalkám”, s egy mondái Artus király kerek asztaláé, amely mellett rangkülönbség nélkül foglalhattak helyet a lovagok. Otthon, a falumban volt egy nagy­asztalunk a szobában, ha most gondo­lok rá, a gyermekkor ..terülj, asztal- kám”-ja ez a bútord^"^b. vastag lap­ugyancsak sok örömet jelenthet, gazda­gítva ismereteiket, alakítva ízlésüket.) C algótar jánban épülő w »Hint Bútoráruház áll városban élünk. Bútoráruház áll rendelke­zésre, a Képcsarnok Vállalat salgótar­jáni üzletében is vásárolhatunk búto­rokat. Nem mindegy, hogyan válasszuk ki őket. Az ember igényes környezeté­nehezebb volt fához jutnia. Ekkor kezd- jával, öreg lábaival, fiókjával. Egy nagy nek kialakításán szívesen kezdi otthon. te vásárolni bútorait iparosoktól. Azóta is vásároljuk. Régebben kedvelt bútor volt e vi­déken a szuszék, a tornyos ágy, a „kasz- nyi” és a tulipános láda. Amikor a lány férjhez ment, összes ruháját a szuszék­be tették. A „kasznyi” a férfiak ruhane­műinek tárolására szolgált. A bútoro­kat ekkor általában Gyetva és Zólyom környékén készítették. A parasztok a bútorokat nem pénzért vásárolták. Volt egy fatál, többször töltve gabonával. Az volt a bútor ára. A bútorokhoz tartoz­tak a járóka, az állóka is, mindez a repedés volt rajta, golyókat lehetett azon gurítani. Fölötte a halványzöld bú- rájú luszterlámpa hintette a fényt. Per­sze, nem,túl nagy fényt. Azért látszottak téli estéken a körülötte beszélgetők alakjai, apám és a Varga Józsi beszél­gettek sokszor körülötte. Régi asztal volt ez, azért nem olyan öreg, mint ma­ga a ház, mert azt még Tóth György telkesjobbágy „tsinaltota” 1846-ban. így állt ä mestergerendán. Hányféle asztál mellé ülünk során! az évek S ha otthon megvalósította', ezt az igé­nyességét kiterjeszti tágabb környeze­tére, végső soron egész életvitelére. Persze, a legfontosabb az emberi igény. Akiből ez hiányzik — vastag pénztárcá­val is —. legfeljebb csak „fogyasztója” lehet a bútoroknak, amelyek nem fe­jezhetik ki őt igazán legszűkebb kör­nyezetében, otthonában sem, harmoni­kus keretet adva érzelmi és értelmi gazdagodásának. De ez már talán nem is csak e jegy­zet témája. Tóth Elemér Kertész László rajza NÓGRÁD - 1974. februát 24., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom