Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-20 / 42. szám

Emelkedő reálbérek Az idén meggyorsul az élet­színvonal-emelés üteme az előző évekhez képest. Az egy keresőre jutó reálbérek ta­valy 2,a—3, az egy lakosra ju­tó reáljövedelmek pedig 4,5— 5 százalékkal növekedtek 1972-höz képest. Az idei terv 3,7 százalékos reálbér- és 5— 5,5 százalékos reáljövedelem­emelkedést irányoz elő az 1973. évi tényleges szinthez mérten. Ezek az előirányza­tok összhangban állnak mind a gazdaság fejlesztésivel, mind a negyedik ötéves terv életszínvonal-politikai célkitű­zéseivel. Ha az életszínvonal alaku­lását jelző két mutatót szem- ügyre vesszük, mindenekelőtt figyelemre méltó a reálbérnö­vekedés gyorsulása. Az idén — a tavalyi lépések folytatá­saként — sor kerül újabb munkásrétegek központi bér­emelésére az állami szektor iparon kívüli területein. Nö­velik a kisegítő állományúak és még néhány más dolgozó­réteg bérét. Az előző évek átlagánál na­gyobb arányú reálbérnöveke­dés magyarázatát az idei ár­politikai tervekben találjuk meg. Tavaly 3,5, azt megelő­zően 1972-ben 3 százalékkal nőt* az átlagos fogyasztói ár­színvonal. Viszont az idén és — az 1972. novemberi párt- határozat szerint — 1975-ben az átlagos fogyasztói árszín­vonal növekedése nem halad­hatja meg a 2 százalékot. A fogyasztói árszínvonal vi­szonylagos stabilizálása nem lesz könnyű feladat. Minde­nekelőtt az energiaválság ha­tására meggyorsult tőkés vi­lágpiaci infláció határainknál való megállítása okoz gondot és a költségvetésnek többlet- kiadásokat. Ma még pontosan számba sem tudjuk venni a kibontakozóban levő tőkés gazdasági válság várható ki­hatásait hazánkban. A gyor­suló tőkés infláció, s a pet­rolkémiai termékek különösen magasra szökött árai miatt keletkezett új helyzetet bo­nyolítja a növekvő turistafor­galom. Csupán gazdasági meg­fontolásból sem örülhetünk a tőkés világ olajkrízisének, a „fogyasztói társadalom” csőd­jének. De örülhetünk — ha nem is önfeledten — a hazai árpolitika szerény eredmé­nyeinek, az önként kínálkozó összehasonlításokban jobban és többre értékelhetjük azo­kat. A különbségek eltúlzá- sa azonban felesleges és ká­ros. Mert az árstabilizálásnak nálunk is ára van, s mert az olajválság és a gyorsuló inf­láció hatásának ránk npzve is lehetnek negatív következmé­nyei. De térjünk vissza témánk­hoz, a reálbér alakulásához, illetve az életszínvonal-politi­kához. Az idén — éppen a fogyasztói árszínvonal mérsé­keltebb növekedésének hatá­sára — csökken a reálbérek és reáljövedelmek nem kívá­natos differenciálódása. Aaial, hogy a foriht vásárlóértéke legfeljebb két százalékkal csökken 1974-ben, így azok, akik az idén sem béremelés­ben, sem a növekvő szociál­politikai juttatásokban nem részesülnek, kevésbé kerül­nek hátrányos helyzetbe, mint nagyobb mértékű árszfnvonal- emelékedés esetén. A béreme­lések értéke — köztük a ta­valyi munkásbéremeléseké, továbbá az új szociálpolitikai juttatásoké, — pedig növek- szik. Míndez lehetővé teszi, hogy a vállalati saját erőből szár­mazó béremeléseket fokozott mértékben a teljesítmények­nek megfelelően, differenciál­tan hajtsák végre. Tehát az kapjon többet, aki maga is többet ad a vállalatoknak, a társadalomnak. Az anyagi ösztönzés elvének következe­tes érvényesítése a jó mun­ka. a tehetség, a szorgalom, erkölcsi elismerésének is alap­ja. Ha a béremelésekre szánt összegekkel mindenütt jól sá­fárkodnak. s ennek hatására növekednek a teljesítmények, hatékonyabbá válik a munka, a gazdálkodás, akkor létrejön az életszínvonal-növelés és a viszonylag stabil árszínvonal anyagi fedezete. Vezető szerep és ideológia Lesz-e pedagógiai múzeum Hamarosan költözködünk.. Húsz év korkülöobség AZ MSZMP NÓGRÁD MÉGYfl BIZOTTSÁGA ÉS A M f G Y í I, T A NÁ C;S.l AP.iA XXX. ÉVF„ 42. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1974. FEBRUÁR 20., SZERDA Világ proletárjai, egyesüljetek! Két éa fél ér tapasztalatai Előbbre léptünk a nőpolitikái határozat megvalósításában Amikor négy esztendővel ezelőtt megjelent a nők társa­dalmi, gazdasági és szociális helyzetének javítását szolgáló határozat, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy évekre szóló, hosz- szú ideig tartó föladatokat tartalmaz. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága több mint kct évvel ezelőtt készítette el, és fogadta el azt az intézkedési tervei, amely a tanácsok tenni­valóit szabta meg. Az azóta eltelt idő tapasztalatait, az eredményeket és a további tennivalókat vitatta meg tegnap délelőtti ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A napirend tárgyalásá­nál jelen volt dr. Boros Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára, és meghívták Bodor Lászlónét, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa nőfelelősét is. közük a nők gazdasági és szo~ Az intézkedési terv végre­hajtásának. tapasztalatait nagy érdeklődés kísérte, sokan mon­dották el véleményüket, javas­lataikat a résztvevők közül. A tanácsok, a tanácsi válla­latok és az intézmények több­sége az ügy politikai fontossá­gának megfelelően, foglalkozott a határozatok végrehajtáséval. Gyakorlati feladatokat meg­szabó intézkedési tervek ké­szültek. A jó tapasztalatok mellett a végrehajtásiban, il­letve az ellenőrzésben adódtak hibák is. Főkénre a kis vállala­tok és a kisközségek fogal­mazták meg feladataikat álta­lánosan, amiből nem derült ki, mit akarnák megvalósítani, s így ellenőrizni sem lehet azo­kat. Hiba az is, hogy nem. ér­vényesült megfelelően az ösz- szehangolás. A feladatok leszű­kültek a tanácsokra, az ott dolgozó nőkre, illetve a nőlbi- zottságokra. A végrehajtó bizottság ezt követően részletesen foglalko­zott az egyes feladatokkal. Megállapította, hogy Nógrád megyéiben jelentős eredménye­ket értünk el a nőik foglalkoz­tatásában. A tanács negyedik ötéves területi és tanácsi fej­lesztési terve kiemelten, foglal­ciális helyzetének javításával. Ma már ott tartunk, hogy min­den," munkát igénylő nő elhe­lyezkedhet a neki legmegfele­lőbb munkahelyen. Az utóbbi hat évben harmincöt új válla­lat, Intéz kezdte meg a terme­lést, négyezer nőt foglalkoztat­va. Számos tapasztalat bizonyít­ja, hogy a nők a társadalom Igényeinek megfelelően helyt állnak a mmnkáiban, a közélet­ben és a vezetésben. Ehhez azoitbea sok segítségre, támo­gatásra van szükségük. Az említett nőpolitikái határozat megjelenése óta a munkahelyi és társadaltmd szervek komoly erőfeszítéseket tettek, annak érdekében, hogy a nőket bevon­ják a vezetésibe. Jelentősen, nö­vekedett a női tanácstagok száma, és a tanácsi testületek­ben a nők aránya harminc százalék. A mostani Iskolaév ben / hat új iskotáigazgatónőt neveztek ki, a helyettesek száma meg­haladja a negyvenet. Mindez nem jelenti azt, hogy rózsa­színben lássuk a dolgokat. A köziigazgatásban rossz a női vezetők aránya, és a fentebb említettek ellenére még min­dig kevés a női iskolaigazgató. Az okok jórészt közismertek. Van, ahol nem számítanak a nőkre, van ahol a nők nem vállalják a vezető beosztást, különféle elfoglaltságukra, csa­ládi okokra hivatkozva. A nők munkáját bölcsődék, óvodák, napközi otthonok könnyítik meg, főként az óvo­dai. férőhelyek száma növeke­dett örvendetesen a megyében. Ami a kereskedelmi és ipari szolgáltatásokat illeti, bőven van még mit tenni, hogy a nők háztartási munkáját válóban megkönnyítsék. Külön szükséges említeni a szakmai-politikai műveltség emelését, amely legfőképpen akadályozza a nők előrelátását. A nők között sok a betanított munkás, és nagyon, kevés a szakmunkás. A végrehajtó bizottság ép­pen ezért felhívta a figyelmet az intézkedési terv további végrehajtására, a legfontosabb tennivalókra. Külön hangsú­lyozta, hogy az intézkedések nem máról holnapra javítják meg a nők élet- és. munkakö­rülményeit. azok még hosszú időt vesznek igénybe. Az ülé­sen felszólalt dr. Boros Sán­dor és elmondotta, hogy rend­szeresen szükséges vis6zaitémi az intézkedési terv megvalósí­tására, mert újabb és újabb feladatok jelentkeznek, ame­lyeket a mindennapi murikéba kell beleilleszteni. Felhívta a figyelmet a nők közéleti mun­kájának segítésére, és ismé­telten a dolgozó asszonyok, lá­nyok, szakmai műveltségének emelésiére. A végrehajtó bizottság ezt követően egyéb ügyeket tár­gyalt. Készülnek a falburkoló csempék a Finomkerámiaipari Válla­lat romhányi eserépkályhagyá rában — kulcsár íelv. — Budapestre érkezett Dzsalíud líbiai A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására kedden hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Ab­duszalem Dzsalíud, a Líbiai Arab Köztársaság miniszter- elnöke. A líbiai kormányfő kíséretében van Dzsadalla Az- zuz Talhi iparügyi miniszter és Taha Serif Benamer köz­lekedési és vülamosságügyj miniszter. A líbiai miniszterelnököt ünnepélyesen fogadták a Fe­rihegyi repülőtéren. Az épü­let homlokzatát líbiai és ma­gyar zászlók, arab és magyar nyelvű üdvözlő felirat díszí­tette. A miniszterelnök tiszte­letére a betonon csapatzászló­val felsorakozott a magyar néphadsereg díszőrsége. A vendégek fogadására megjelent Fock Jenő. a Mi­nisztertanács elnöke. Fehér Lajos és Huszár István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesei, dr. Bíró József külkereskedel­mi miniszter, Pulya Frigyes külügyminiszter, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, miniszterelnök Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke, s a politi­kai élet több más vezető sze­mélyisége. Jelen volt a fogad­tatásnál Ezzedin \ Ali Mah­moud al-Ghadamsi, a Líbiai Arab Köztársaság budapesti nagykövete. Ott volt Abdul- Halim Kaddour, a Szíriái Arab Köztársaság, Wagih Mo­hamed Roushdy, az Egyipto­mi Arab Köztársaság nagykö­vete és Widad A. Ajjam, az Iraki Köztársaság nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője. A líbiai kormányfő külön- repiilőgépe néhány perccel fél 4 után szállt le a Ferihegyi repülőtéren. A gépből kilépő miniszterelnököt Fock Jenő szívélyes kézfogással üdvö­zölte. A felsorakozott díszőr­ség parancsnoka jelentést tett a líbiai kormányfőnek, majd felcsendült a líbiai és a ma­gyar Himnusz. Abduszalem Dzsalíud, Fock Jenő társasá­gában, eliépett a díszörség előtt, s üdvözölte a katoná­kat. Piros nyaklcendős úttö- rők virágcsokrokkal kedves­kedtek a vendégeknek, akik ezután üdvözölték a fogadá­sukra megjelent magyar köz­életi személyiségeket. Az l'n­Zdrszámadösí küsgyfilés Lucfalsdn Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött. nepélyes fogadtatás a díször- ség dfszmenetével fejeződött be, majd a vendégek magvar államférfiak társaságában gépkocsikon szállásukra kaj­tattak. ÍMTI) A lucfalvai Kis-Zagy vavöl- gye Termelőszövetkezetben az 1973. gazdasági évet záró köz­gyűlés a közös gazdaság meg­alakulásának 25. évfordulója jegyében zajlott le. A Himnusz elhangzása után két szavalat következett; az egyik magyar, a másik szlo­vák nyelven, majd a tagság és a meghívottak egyperces néma felállással adóztak az elhunyt alapító tagok emléké­nek. Az elnökségben a többi kö­zött helyet foglalt Romany Pál dr. az MSZMP Központi Bizottság tagja, a pártközpont területi gazdaságfejlesztési osztályának vezetője, Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára, megyénk ország- gyűlési képviselője, Gerbács István, a csehszlovákiai nagy­kürtösi járási bizottság titká­ra, továbbá a salgótarjáni já­rási pártbizottság és a járási hivatal vezetői. Gáli László elnök elsőnek a történelmi fordulópontot je­lentő eseménnyel, a közös gazdaság 25 évvel ezelőtti megalakulásával foglalkozott. A párt hívó szavára akkor hét család 14 taggal, 180 ka- tasztrális holdon alakította meg Nagvkeresztúron, a Nyárjáé völgyében Petőfi né­ven az első termelőszövetke­zetet, vállalva a gondokat, nehézségeket, bízva a párt szavában, az állam segítségé­ben, és két dolgos kezükben. Többszöri egyesülés után a mai formájában 1969 végén alakult ki a termelőszövetke­zet. Ma már csaknem 9 ezer holdon gazdálkodnak, a közös vagyon meghaladja a 38 mil­lió forintot, *z elmúlt évben a halmozott ^bruttó termelési érték majdnem eléri a 37 milliót. A közös gazdaságot 1970- ben szanálták. Az eltelt évek­ben évről évre javult a gaz­dálkodás színvonala, rendsze­resen fizették a hiteltörleszté­seket, az elmúlt évi munká­juk eredményeként eljutot­tak addig, ha keveset is, de már saját pénzükből tudtak 447 ezer forintot biztosítani a fejlesztési célokra. Az elmúlt esztendőt 2 mil­lió 522 ezer forint nyereség­gel zárták, melyből a mérleg szerinti szövetkezeti ered­mény 773 ezer forint volt Az állattenyésztést kivéve — ezen belül is a tehenészetet —, mindegyik nyereséget ho­zott. Elismerésre méltó, hogy a termelési érték növekedésé­vel együtt. egy százalékkal csökkent a költség. A gazdálkodás kedvezőbb eredményei és az állami dotá­ció lehetővé tette, hogy a tag­ság jövedelme az előző évhez képest, 2027 forinttal növe­kedjék, s az egy tízórás mun­kanap értéke a tervezett 93 forint helyett 95 forint le­gyen. A tagok az alapfizeté­sen kívül megkapták még a 20 százalékot, s azon felül 3 százaléknak megfelelő nyere­séget. Az elnöki beszámoló utána különböző bizottságok adtak számot munkájukról, majd megkezdődött a vita. Dr. Romany Pál elöljáró­ban nagy tisztelettel és meleg szavakkal emlékezett meg az alapító tagokról, akik bátran vállalkoztak az úttörő fela­datra, nem félve a gondok­tól és nehézségektől, megva­lósítva a párt elképzeléseit. Az eltelt rövid emberöltő alatt három agrárforradalmi folyamatnak voltunk tagjai a magyar mezőgazdaságban. Első volt a földreform, ezt követte a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, a har­madik pedig a paraszti jöve­delmek emelkedésében tükrö­ződik. A párt helyes politiká­ja mellett a felemelkedés út­ja eddig is a jó munka volt, s ez lesz a jövőben is. Ehhez a jó vezetés mellett szorgal­mas tagságra is szükség van. Utalt arra, hogy a párt nagy gondot fordít a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek gazdálkodásának segítésé­re. A jövőben is ezt fogja tenni az anyagi lehetőségek birtokában. Felhívta a figyel­met a termelési szerkezet egyszerűsítésére, majd meleg szavakkal köszöntötte a tsz nődolgozóit, a kommunistá­kat. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták eddig is élenjá­rói voltak az újnak, és így cselekszenek majd a jövőben is. Végül a szakmai tudás növelésére hívta fel a figyel­met. Molnár István, a rakodó­munkások bérének rendezé­séről szólt, majd munkaruha­problémát tett szóvá. Nagy László, az erdőgazdálkodás­ban bekövetkezett változáso­kat említette meg. Tandel László, a csehszlovákiai Szklabonya tsz-elnöke testvé­ri üdvözletét tolmácsolta, majd jókívánságait fejezte ki. Az elnöki válaszadás után dr. Romany Pál Gáli László elnöknek a Mezőgazdaság' Ki­váló Dolgozója kitüntetést és a jubileumi emléklapot nyúj- tott át. A tsz elnöke több dolgozónak a Szövetkezet Ki­váló Dolgozója kitüntetést . (Folytam» a 2. oldalon) _ Abduszalem Dzsalíud életrajza Abduszalem Dzsalíud, Li­bia 29 éves miniszterelnöke katonai iskolát végzett Líbiá­ban mérnöki szakon. Ösztön­díjasként az Egyesült Álla­mokban tanult tovább. Tagja volt a királyi hadseregben megalakult szabad tisztek mozgalmának. Miután az e mozgalomba tömörült katonai csoport megdöntötte a mo­narchiát, az 1970 elején meg­alakult kormányban a bel­ügyminiszteri, gazdasági mi­niszteri, ipari és tervezésügyi miniszteri tárcákat kapta. 1971-ben miniszterelnök-he­lyettessé nevezték ki; ebben a minőségben termelési kérdé­sekkel foglalkozott. 1973-ben nevezték ki miniszterelnökké. Abduszalem Dasaíhső, * Líbiai Arab Köztársaság mi­niszterelnöke. a forradalmi parancsnoki tanács tagja kedden látogatást tett Fock Jenőnél, a Minisztertanács el­nökénél az Országházban. A látogatást követően meg­kezdődtek a magyar—líbiai tárgyalások «MTS» j

Next

/
Oldalképek
Tartalom