Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

A „ráérzés nem minden

OTHÖNAPOS kép«* igen kevés ahhoz, hogy azonnali éti moly róható változásokat idézzen elő az emberben. Ahhoz viszont éppen elegendő, hogy az bt hónap alatt hallottak, tanultak nyomán ellenőrzés alá vegye az ember korábbi munkáját, módszereit.

IJat tette Dorogi Győző, a Kőbányái Porcelángyár balén* sagyaroiati telepe KlSZ-azer- vezetének titkára la, amikor január végén hazatért az öthónapos KlSZ-lskoláról.

A Porcelángyár KISZ-itag* léiszatna eddig la évről évre

gyarapodott, addig, míg az idén rászolgál már a imtrv mut-szervezet névre. A Kállai Éva alapszervezeit létszáma megközelíti u hetvenet.

— Lehetséges még ennyi fiatalt egy aktív közösségbe összefogni, együtt tartani?

— Egyre bajosabb — mondja Dorogi Győző. — Igaz, hogy nagyon aok nálunk a® bejáró és a családos fiatalasszony, de még így is lehetőséget látok további 30 fiatal bevonására. Egyre időszerűbb lesz hát az eddigi egy szervezetet háromfelé megbontani, és egy c&úcsve- aetőséget létrehozni. Kisebb közösséget könnyebben, jobban. lehet „mozgatni”, minden egyes tagját megbízatással ellátni. Ez persze mindenkeppen változtatásokat követel ft módszerekben is.

A® öthóinapos oktatás után egyébként is változtat módszerein a titkár. Maga is vallja:

— Amit eddig tettem, aat javarészt ösztönösen, „ráérzéssel” csinál/nam. És egyáltalán nem biztos, hogy ez az egyedül üdvözítő módszer. Az egyik legfontosabb dolog, ami az Iskolán mélyen belémvé- sődö'tt az, hogy irányítania kell a titkárnak, nem pedig mások helyett dolgozni. Sajnos, nálunk Is volt olyan, hogy a tervezget** szintjén minden egyes fiatal megígérte segítségét, munkáját, aztán amikor a tettekre került volna a sor, vagy a viszonylag szűk körű aktív mag fogta meg a munka végét, vagy jómagam, így aztán elveszik az ember a résrafUrtekben, felaprózódik m energiája,

MÓDSZEREKKEL megrakva a szellemi iaaá'kot tért meg Dorogi Győző. Kapott az iskolán Jó módszereket, ahogyan egy titkárnak dolgozni kell, és mutattak példaként rosszakat is, ahogyan nem szabad csinálni. Most már „csak” válogatás, alkalmazás kérdése az egész,

— Nagy segítséget kaptunk abban Is, hogy hogyan kell „megfogni" a fiatalokat. Hogyan kell úgy programot kínálni, hogy abban lelkesen, minden külön rábeszélés nélkül résért vegyenek. És egyáltalán: hogyan lehet egy kisebb kollektívához közel jutni anélkül, hogy okvetetlen- kodésnek vennék, vagy éppen melegebb tájakra kívánnák a KISZ-tttkárt. Mert ha ilyen a hozzáállás, akkor régen rossz a titkárnak is, meg a szervezetnek is,

A tudatos módszerekhez persze mindenekelőtt érdekes, vonzó program kell, ami

tetszik a fiataloknak, amire eljönnek. És ahhoz, hogy eljöjjenek, kell egy olyan helyiség, ami befogadja őket. Ilyen pedig a Porcelángyár gyarmati telepén egyelőit» nincs.

— És ez eddig Is nagyon hiányzott — teszi hozzá Győző. — Nincs klubunk, ahová a gyerekeket oda lehetne [szoktatni. Pedig már a tavalyi Igényfelméréskor 1» sokan kérték a kliubdélutánokat, a vitaesteket, a tartalmas, színvonalas társas összejöveteleket. Az egyetlen helyiséget a pártszervezettel, a szakszer • vezette! és a gazdaságvezetéssel közösen használjuk, s legyen a kapcsolatunk mégolyán jó. ez így nem jelenthet végleges megoldást

Kemény munkát hozott az öthónapus Iskola, de az élményeket sem mérték fukar kezekkel,

■— Hogy csak egyet mondjak, életemben először ültem lovon — meséli nevetve Győző, — Egy Szolnok melletti állami gazdaságba látogattunk, ahol megengedték a próbál óva glast. Ráütöttek o ló végéra, mire úgy megugrott, hogy alig győztem lekee- meregni róla. Sose hittem volna, hogy a ló ilyen labilis jószág!

PERSZE az öt hónap végeztével a kemény munkának nőm szakadt vágó. Sőt, a

java még most kezdődik! Az újonnan szerzett ismeret- anyag birtokában magasabbra került a mérce. Az eredmény bizonyára már az idén megmutatkozik.

—■ szénái —

Körzetesítés, centrumok kiépítése

Forintok a mőriog két serpon^öfó

Amikor az 1974-es község- komfortos művelődést köz- ott. ahol megfordul a szám- Feilesítási tervekről érdeklőd- pontra, egy 18U személyes szédos települések majd min- büííTtSgyéSrírásaiban, a óvexiára nem csak anyagi íe- den lakója. t.zámad at ok, beruházási össze- , szükség sincsen Az elképzeléseket nehéz

gok. dátumok halmazában 800—1000 lakosú községben. egy csapásra mindenütt meg- mindig akadt egy többé-kevé«- iparj munka olyan vonz- értetni. Vannak akadályozó Itel állandó arány. Nevezete- a™, beszippantja a kor- tényezők is, mint jónéhány sen: a fejlesztési összeg 90— nyezo te.epulesek lakóit, te- vonaton a gyors közlekedési 70 százalékát egymaga a já- a tejlesztési tervekhez lehetőség hiánya. Mindeneset*

rásszékhely kapja, s a többit “Ozzá kell kai hu Iáim a be- re_ ha a mérleg, ahová a fo* a számtalan község. Ért az lar°k igényéit, ©Uataiát. Azt Untokat rakják, a nagyközsé- ítrányt a lakosság száma nem a aoJí^e:f megterhelést, amit javára billen is, ez az indokolja ilyen nagy eltérés- a bejárók a székhelyen mint esztendő, de az egész ötéves sei. Akkor hát eltúlzott lokál- vev6£- tervidőszak új létesítményei

patriotizmus lenne, a járási munkások jelentenek. Ez pe azt bizonyítják, hogy szinte vezetők „maguk felé hajló dlf lslná.t„, csa?:,_#^:tá!^as.z ^ egyetlen község sem maradt keze” van a dologban? azt az elképzelést, hogy nem el az általános fejlesztési

A kérdés ionos hiszen sok- fjfzlaetelten, szétszórva, a kis ütemtől, £s a megnövekedett

a Keretes jogos, mszen sok lélekszámú községekben kell igényeknek is többé-kevésbé szór nemcsak panaszokat hal* ..... . . .. , , ‘«cnyeimtn w> rooue aevesoe

iani a kisebb községekből, de elsősorban fejleszteni — erre eleget tudtak tenni, sokszor vádak is elhangzanak anyagi erő sincs —, hanem o. j.

a fejlesztési összeg elosztásának „igazságtalanságát” megcélozva. De hogy igazságosnak tenni, sokféle szempontot szám előtt tartani, és évekre előre gondolkodni milyen nehéz feladat — azt kevesen tudják.

Azon senki nem csodálkozik. hogy Salgótarján, a város, a megyeszékhely kiemelt beruházási összegekkel gazdálkodhat. Az ugye más, az a megye központja, Nógrád ipari, szellőm! csomópontja.

Csakhogy: Rétedig, Szécsény, vagy Pásztó járási csomópont, mégha csak községek — bár nagyközségek — is. A következő évek fejlődési üteme mindenképpen a körzetesítést, ás nem a szétszóródást kívánja meg'. A változó, városiasodó életforma helyet kíván, és olyan körülményeket, ahol gyorsan meghonosodhat, ösz- szesen két városunk, és az Ipartelepítő szándék „utánpótlást” követel, olyan településeket, ahol a közművesítéstől az egészségügyi adottságokig minden rendelkezésre áU az esetleges várossá való „előléptetésre".

Ez persze hosszú évtized távlata, s nem is kell ilyen messzire menni, hogy a fejlesztés centralizálásának helyességét bizonygassuk. Az igények természetesen mindenütt nőnek, az apróbb községek lakói is modern életkörülményeket kívánna^. De igazán nagv létesítményeket nyilván csak nagyobb lélekszámú székhelyközségskbs-n érdemes építeni. Egy osszŰj szuperfilm

GLouiáe Lefouch, neves francia filmrendező (ő rendezte az „Egy férfi és egy nő" című filmet is), most egy „Mindent az életről" című szuperft'lm forgatására készül. A film egy férfi és egy nő sorsáról fog szólni az egész XX, századot felölelő időszakban. A két — mindvégig fiatal ember — sorsfordutatainak hátterét századunk legfontosabb történelmi eseményei fogják képezni, A felvételek Francia- országban kezdődnek, azután a film cselekménye áthelyeződik Moszkvába és Hongkongba. A szuperfilm. egyes epizódjait Olaszországban, Egyiptomban és néhány afrikai országban fogjak forgatni. A film alkotói a XX. század utolsó évtizedeinek ábrázolásánál a politikai prognózisokra fognak támaszkodni. A filmben körülbelül 300 neves filmszínész működik majd közre.

Hamarosan átadják az Autóalkatrész Kereskedelmi Vállalat új, 16 méter magas, 2000 négyzetméter alapterületű magasraktárát. Az új tárolóhelyiség 1000 vagon áru raktározására alkalmas. Az alkatrészeket minikonténerekben tárolják és a szállítóberendezéshez kapcsolt ICL Komputer a megfelelő kod alapján nyilvántartja, kikeresi, sőt egy rakodógép segítségével teherautóra rakja a megfelelő alkatrészeket. Az óriási raktárban — amelyben 15 ezer féle alkatrészt tárolnak — mindössze heten dolgoznak

Uj étterem — a barátság jegyében

Salgótarjánban, a Vadaskert vendéglő helyén nemrégiben új étterem nyílt, amely a Beszterce nevet viseli. Az étterem jellege, berendezése jól Igazodik a névhez; hangulatos íafaragású bútorok, szőttesek, faliképek fogadják a látogatót. A vendég akkor sem csalódik, ha belenéz az étlapba, hiszen a felsorolt ételek között néhány szlovák specialitás is kínálja megát. Hogy csak egyet említsünk; a nálunk is jól ismert, és nagyon kedvelt brinzés sztra- pacska.

>— Hogyan született meg a szlovákos étterem létrehozásának gondolata? — kérdezzük Nagy Lászlót, a Nógrád megyei Vendéglétóipari Vállalat áruforgalmi osztályvezető-helyettesét.

— Immár négy éve annak,

hogy vállalatunk együttműködési megállapodást kötött a Besztercebányai Vendéglátó- ipari Vállalattal. A kapcsolat túlnőtte a szűk szakmai kereteket, mivel sport- és kulturális téren is szoros az együttműködés a besztercebányaiakkal. Ami az agymás konyha- művészetének megismertetését illeti, nos, ennek is vannak már tradíciói. Gondoljunk csak a Salgó étteremben megrendezett szlovák napokra, vagy a Besztercebányán lebonyolít'ít m'tevar napokra. Ügy érzem, h :v a barátság szorosabbra fűzésének eredményeként jött létre a Beszterce étterem. A tervek szerint a testvérvárosban magya-< ros étterem nyílik majd,

— Közel vagyunk a határhoz; városunk idegenforgalma egyre növekszik, s az ide látogatók jó része szlovák. Ugyanakkor a város és környékének lakói is gyakran utaznak Szlovákiába. Éppen ezért — úgy gondolom — a magyarok megkedvelték a szlovákos ételeket, a szlovákok pedig nagyon érdeklődnek a magyar konyhaművészet iránt. Sokrétűek tehát az igények. Hogyan sikerül ezeket kielégíteni?

— Valóban arra kell törekednünk, hogy a szlovák ételeket kedvelő magyarok és a magyaros főztöt óhajtó szlovákok egyaránt megtalálják, amit keresnek. A közeljövőben bővítjük az ételválasztékot. Meghívunk egy besztercei szakácsot, aki bemutatta és betanítja a szlovákos ételek készítésének módjait.

— Sokan kifogásolják, hogy az étteremben nem kaphatók a speciális szlovák italok; pl. a Borovicska, a Slivovica és a nagyon kedvelt szlovák sör,

— Ezek árusítása eddig technikai akadályokba ütközött. A beszerzési lehetőségektől függően a jövőben kaphatók lesznek majd a röviditalok és a sörök.

— Nagyon szépek, esztétikusak a berendezési tárgyak, bútorok. Hol vásárolták ezeket?

— Az Ipolyvidéki Erdőgazdaság készítette, kifejezetten a mi rendelésünkre. ÉDoen ezért a szép íaragású székek, asztalok egyedi daraboknak tekinhetők.

— Többek véleményét tolmácsolom akkor, amikor elmondom, hogy a népi Ihletésű berendezéshez nem Illik a szalonzene, önnek mi erről a véleménye?

— Figyelembe kell venni, hogy az étterem nemrégiben nyílt meg, s így, mint minden „újszülött” további gondoskodást igényel. Az eddigi vendégkör elégedett a jelenlegi zenével. Ám, alakulóban van már az új vendégkör is; az ország más részeiből it’s látogatók szívesen keresik fel a Besztercét, a nyári szezonban pedig bizonyára sok szlovák vendég fordul majd meg az étteremben. Ha a vendégek igénylik a néni vagy cigányzenét. mi ez elől nem zárkózunk el.

— Az étterem minden e •- te fél tizenegyig tart nyitva. Nem lehetne szombaton és vasárnap meghosszabítani a nyitvatartási időt? Gondolom, ennek sokan örülnének.

— Ismételten csak a-t mondhatom, hogy az igénye’- nek megfelelően lehet változtatni a nyitvatartási rendéig. Ha szükség van rá, már u közeljövőben.

—s km—

S NÓGRÁD - 1974 február 19., kedd 5~