Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

Mesterségek dicsérete Vadrezervátum a város peremén A hen A mi megyénkben is talál­hatók vadrezervátumok. Az elmúlt esztendő elejéig azon­ban nem mondhattuk, hogy abból valamelyik is közvetlen a megyei vadgazdálkodást szolgálta volna. Az elmúlt év­ben megváltozott a helyzet. A MAVOSZ megyei intéző bi­zottsága országos és különbö­ző helyi támogatással létesí­tett vadrezervátumot tízezer hektáron, a Pécskő-hegy ke­leti lejtőjén, Vízválasztótól Mártaszeléig. Ott, ahol a Zagyva völgye vonja meg a határt az inászói és a bárnai hegyek között. Távoli múltba nyúló törté­nete van ennek a vadászterü­letnek. Bégen gazdag volt a vadállománya. Többségében apróvad tanyázott itt, de volt özállománya is. és nem hiány­zott a gímszarvas, vaddisznó sem a területről. Korabeli {eljegyzések szerint értékes muflonállománv is tartózko­dott a zeg-zugos, sűrű erdő­vel borított sziklásokon. Ide idegeneknek belépni szigorúan tilos volt. Legfeljebb az esz­tendő során rendezett nagy­vadászatokon juthatott idegen a területre, de csak mint haj­tó. Így vált lehetővé megles­ni titkát az erdőnek. Annyi bizonyos azonban: a vadorzó­kat az erdőből semmilyen szi­gorral kitiltani nem tudták. Áz idősebb generáció nem fe­lejtette el a harmincas évek­ben itt lezajlott tragédiát. B. J. salgótarjáni lakos az éjszaka leple alatt bemerész­kedett a vadászterületre és ott a tilalom ellenére a ma­ga készítette botpuskával el­ejtett egy vadat. A vadőr tet­ten érte. Egymásra lövöldöz­tek. B. X megsebesítette a vad­őrt és menekült, de a sötét­ben megbotlott egy tuskóba és elesett. A kisebb sebtől vér­ző üldözője utolérte. Ott. nyomban agyonlőtte a szeren­csétlen, többgyermekes csa­ládapát. Kegyetlen világ védte az urak érdekeit. A gyilkost nem is vonták felelősségre. Nagy múltja van tehát ennek a va­dászterületnek. A vadállo­mány akkor apadt le, amikor az inászói völgyben is kiter­jesztették a bányászatot. Az ezzel járó örök mozgás, zú­gás messzibb vidékre terelte az értékesebb vadakat. A te­rületet bérlő vadásztársaság sem tudta már a régi vadsű­rűséget visszaállítani. De mi­vel a környék igen alkalmas vadgazdálkodásra, kitűnő a vad táplálkozására a növény­világa, nincs bányaművelés sem, úgy döntött a megyei MAVOSZ, hogy a nógrádi va­dásztársaságok támogatására a Pécskő keleti oldalán Vízvá­lasztótól Mátraszeléig vadre­zervátumot létesít. Egymillió forintot költöttek rá. Fácánt tenyésztenek, vad- nyulat és őzet nevelnek. Egy esztendő leforgása alatt lát­ható sikereket értek el. Szép a fácánállomány. Az első idő­ben volt ugyan elhullás, de Mede János telepvezető gon­dos munkájával sikerült ezt megállítani. Harmincötezer fácántojást termelnek egy esztendőben. Ebből húszezer darabot saját keltetőgépük­kel kikeltetnek. A tojást is és a fáeáncsibéket is értékesítik. A megyei vadrezervátum­ban tehát elkezdődött a példa­mutató vadgazdálkodás. Na­gyon szépen elszaporodtak a vadnyulalc Is. Az őzek száma egyre emelkedik. Gondozott cserkelő utakon közelíthetők meg a gyanútlan vadak. Jó a takarmánykészletük. És nem utolsósorban hozzáértő vad­őrök őrködnek az állomány háborítatlanságán. Megyénkben ez az első. a helybeli vadásztársaságokat szolgáló rezervátum, amely sokat ígérő a vadállomány szakszerű gyarapítására. Jó lenne, ha majd lehetőség nyí­lik, és már lesz mit megmu­tatni a nagyközönségnek — mint Gemencén — időközön­ként megnyitnák a rezervá­tum kapuját. Aki ide eljuthat, még kirándulásnak is tartal­mas programot mondhat ma­gáénak. B. Gy. Kerítés mögött a tojók Kulcsár József felvételei A Pécskő utcai hentesüzlet­ben rövidzárlat fogadott. Az utolsó vevőket még kiszolgál­ták gyertyafényinél, azután Nagy László, az üzlet helyet­tes vezetője bezárt. — így nem lehel pontosan mérni — mondta bocsánatké- rően a későn érkezetteknek, azután felém ford-ulva ma­gyarázta: — Ha ég a villany, élég rá­néznem a mérlegre, es már mondom is az árat, de így... — Van valami trükkje a gyors fejszámolásnak? — Van. Az. hogy nem szá­molunk. Belénk i-degződtek már az árak, mint másokba a kisegyszeregy. Én már 17 éve: 14 éves korom óta va­gyok hentes. Azalatt igazán meg lehet tanulni. — Próba­képpen megkérdezem: — Mennyibe Ikerül huszon­hat deka párizsi? — Kilenc forint harminchat fillér — várja rá tüstént. — Fillérre pontosan kell számol­nunk. — Számít az a néhány fil­lér? — .Mondjuk, negyven filler nem sok pénz. De ha nincs annyija, nem leap egy skatu­lya gyufát — válaszol tömö­ren. Enyhe időjárással folytatódik a tél... A Kárpát-medence, s így hazunk időjárását a nyugat felől érkező enyhe és a kelet­ről áramló valamivel hűvö­sebb légtömegek találkozása határozza meg. Ennek megfe­lelően a hajnali és reggeli órákban, felhős. helyenként ködös az idő, főleg az ország nyugati, felében. Napközben országszerte plusz 1. plusz 6 fokc* hőmérsékleti értékek alakultak ki, sőt Szenögott- hárd téli rekordmeleggel di­csekedhet, csütörtök délben és délután is 12 fokot mértek. j A meteorológiai intézet elő­rejelzése szerint változóan fel­hős, párás, de valószínűleg csapadék nélküli időre lehet számítani. Időnként megerő­södik majd a déli-délkeleti szél is. A hét végére es a jövő hét elejére is enyhe marad az idő. A legalacsonyabb hajnali hő­mérséklet 0, mínusz 5, legma­gasabb nappali hőmérséklet plusz 3, plusz 8 fok között lesz. (MTI) SZÉLKAKAS ÉS TÁRSAI Az öreg Tallin tornyait és bástyáit díszítő szélirányjel­zők népes családja újabb taggal szaporodott. A Törté­nelmi Múzeum tetejére az észt főváros ősi címerével ékesített kovácsoltvas zászló került. A zászlórúdra négy aranyozott gömböt, közéjük szélrózsát erősítettek. A szélirányjelzők már a KV. század óta ismertek a vá­rosban. Formájuk rendkívül változatos, úgy vélték, a szörny és az orrszarvú védi a házat, a kakas az éberség szimbóluma. A halász és tenge­rész talliniaiaknak mindenkor hűséges, barátja volt a szél­irányjelző. Előre jelezte a vi­har közeledtét. v legújabb szélirányjelzőt Voodele Temel helybeli mes­ter készítette, aki fél évszáza­dos munkássága alatt számos kovácsolt remekművet alko­tott. A szovjet éjeiből SZEMÉT CSÖPOSTÁN A moszkvai háztartási sze­métszállítás földalatti pneu­matikus rendszerének terveit japán mérnökök a lehető leg­jobb nagyvárosi megoldásnak tekintik. A csőposta jellegű, de annál sokkal nagyobb Transzprogressz-rendszer bár­hol. ömlesztet áru szállításá­ra is .jól alkalmazható. Nagy szolgálatot tehet az építőipar­ban. a bányászatban és a mezőgazdaságban. Az első ipari kísérleti be­rendezést a grúz Sulavert vá­ros bányájában helyezték üzembe. A tapasztalatok sze­rint egy hat konténerből álló, 25 tonna összsúlyú szerelvény továbbításához mindössze hét század atmoszféra túlnyomás szükséges. A levegő hajtotta szerelvények óránként 45 ki­lométeres sebességgel közle­kednek a csőrendszerben, amelynek átmérője 1020 mil­liméter. A konténerek ki- és berakodása mindössze 1 per­cet igényel- Az új szállítási forma kizárja az útközbeni veszteséget és független az időjárástól, további előnye, NÓGRÁD — 1974. február 2., szombat hogy teljesen zajtalan. A szakemberek nagy jövőt jó­solnak az új szállítóeszköz­nek. A Transzprogressz szaba­dalmát a japán Sumitovo tár­saság vállalatai megvásárol­ták. HAHt A SZÚNYOGOKKAL Tyumenyben megnyílt a Szovjet Agrártudományi Aka­démia Állategészségügyi Tu­dományos Kutatóintézete. Az országos állategészségügyi in­tézetnek működött itt, ko­rábban egy kis részlege és évek óta azt vizsgálta, ho­gyan lehet hatékonyan ki- pusztítani, az állatállomány számára nagy veszel}1, j öleit 15 rovarokat, a szúnyogokat. a muslincákat, a kullancsot és a bögölyt. Áz új intézet e te­rületen most átfogó kutatáso­kat végez. A szibériai tudo- mánjms központ közép-ázsiai, távol-keleti és más körzetek­ben egy sor fiö'tintozetet, ku­tatórészleget is létesít. MŰVÉSZETE AR ÁT PARASZTOK Szovjet Kirgizia 700 ezer pa rasztja közül minden harma­dik volt 1973-ban színházban, vagy a köztársasági fiíharmó- niá koncertjein. A hivatásos előadóművészek, versmondók táncosok, énekesek, a falusi művelődési házakban lépnek u legtöbbször a közönség elé. A köztársaság hét, állandó színházi társulata rendszere­sen segíti a falvak amatőr színjátszóinak munkáját. 1917 előtt Kirgizia minden 100 la­kosa közül mindösze 3 tudott ími-olvasni. SZAZGRAÍMMOS puskák Izsevszkben J. Gubin, a mechnikai gyár lakatosa mi­niatűr fegyvermodelleket ké­szít. Az Udmurt Autonom Köztársaság fővárosában a XVIII. század elején kezdő­dött a fegyvergyártás. Ennek ti mesterségnek a történetéről ad képet az a Irat ptisIcnmD- dell. amelyet a lakatos készí­tett. Egyiknek a súlya sem haladja meg a 100 grammot- A miniatűr puska modellek hamarosan helyet kapnak a gvár múzeumában Az izsevszki vrd ászfegyve­reket jelenleg 50 ország vásá­rolja. A hentes persze nemcsak ke­reskedő. Nem csak eladnia keil a húst, hanem fel is da­rabolni, ez pedig komoly szak­értelmet igénylő munka. — Aki már ismeri a mód­ját, nyolc-tíz perc alatt szét­darabolhat egy fél disznót — bólint rá. — Csontfűrész, kés, bárd: eaete a szerszámaink. — Kicsit véres mesterség ez... — Meglehet — mondja vál­lat vonva —. de ez semmit sem jelent. Mi úgy vagyunk véresek, ahogyan, az autósze­relő olajos. Nem szabad érzé­kenykedni. Én például nem lennék mészáros, mert az na­gyon nehéz, fárasztó munka. De nem tölt el viszolygással, ha látom, amikor a marhát le­ütik a pikkerrel. vagy amikor az árammal elkábított disznó­kat leszúrják. Az állat arra való, nem? Annit szükséges­nek tartunk, azt természetes­nek is kell tertamunik. Hamis dolog az, ha valaki bedugja a fülét, amikor visít a disznó, azután ő falatozik elsőnek. — Megkérdem Nagy Lász­lót: szereti-e a húst? — Nem — válaszolja el­mosolyodva. — Inkább a tész­taféléket, tejtermékeket ked­velem. Húst csak nagyon rit­kán. eszem. — De az előbb hallottam, hogy rábeszélt valakit a ve- sevelőre. Nagyon meggyőzően érvelt... — Mert ezt kívánja a szak­mám. Jó eladónak kell len­nem, és azért, mert én. nem rajongok a húsért, még tud­hatom, mások mit tartanak jónak, nem igaz? Nekem a hús a munkaeszköz, miért kellene szeretnem? — És a munkáját szereti? — Nem választottam ezt a szakmát, belecsöppentem. A munka mellett le is érettsé­giztem, mégsem tudnék elkép­zelni más munkakört. — Miért? — Ne kívánja, hogy szépe­ket mondjak a szakmámról — tarja szét a karját. — Mond­hatnám, hogy azért szeretem, mert sok arcot látok, mert megbecsül a vállalat, s e* mind igaz is. De ez sok máa emberre és más szakmákra is érvényes. Falun nőttem fel, as édesapám parasztember. A munka fontosabb volt, mint a tanulás. Nem értem rá válo­gatni a szakmák között, ne­kem ezt a szakmát kellett megszeretnem. És meg is sze­rettem. Higgye el, nem az a fontos, mit csinál az ember. Csak az. hogy magát a mun­kát szeresse... — szüghy — A névtelen levél A postabontás után tizen­két levelet tettek Kovási fő­előadó asztalára. Az egyik magánlevél volt. Ebben az állott: ján, te beképzelt, basás- ján, te, beképzelt basás- kodó alak”. Aláírás persze nem volt a kétsoros levél végén, és Ko­vási azon töprengett, ki ír­hatta. ki gyűlöli ennyire? Rövid önvizsgálat után megállapította saját magáról, hogy jó ember, a légynek sem vét. és a levél két vád­ja is alaptalan, mert nem be­képzelt. és nem basáskod ■. Azután nevenapjára gondolt. Holnapután lesz. a levélíró kívánsága tehát az. hogy hol­napután pukkadjon meg. Kovási ezután azon kez­dett töprengeni, hogy nem bírálta-e túl enyhén magát? Tényleg, nem vagyok bekép­zelt? — nézett önmagába. Persze, hogy nem. És bábás­kodó? Nem! A középiskolá­ban kitűnő tanuló volt. A hi­vatalban pedig mindig oko­san alkalmazkodott felette­seihez. Arra a megállapításra ju­tott, hogy valaki a hivatal­ból küldte. De ki haragszik rá? A Korponai? Igaz, a múltkor jól összeszidta ezt a Korponait. de meg is érde­melte. Két tételt kifelejtett a karcagi kimutatásból. Vagy valakj kívülálló? A közért­ben veszekedett mert sonka­végeket kapott. De inkább mégis valaki innen a hivatal­ból. Talán a Kramács? Az mindig olyan gúnyosan mo­solyog. amikor ő valami hi­bára figyelmezteti. A múltkor pedig' megkérdezte ez a Kra­mács, hogy arányban van-e a kis hiba a nagy letolássa,. ö lesz az! Kovási Károly jött be a bérelszámolásból egy kimuta­tással. Megpillantotta a név­telen level két sorát, és elne­vette magát. — Nini, a sógorom level«! Megismerem a levélpapírját Ö is csuda vicces ember, akárcsak én. Két hét óta tré­fából mindennap küldözge­tünk egymásnak ilyen go­rombaságot. Hogy került ez ide? Persze tévedésből, hi­szen névrokonok vagyunk. A főelőadó most megnézte a borítékot. Hát igen. .. Ko­vási, Kovási. Tehát így jutott az ő postájába! — Na, itt van a levele, vi­gye. véletlenül jutott hozzám — adta oda mosolyogva, meg­nyugodva, felszabadultan. Tenni ne ő pukkadjon mtg és nem ő a beképzelt basán- koaó. _ Dolgozni kellett, és egv Kramacs-jelentés került a kezébe. ■— Hallatlan — morogta. — Kivont egy tételt összeadás nelyett! Es ilyen tonlos Ügy­ben! Felvette a telefont; Kramács kérem, iöiiön be. Amikor beosztottja belé­pett, alaposan, úgy isteniga- zaban meg akarta neki mon­dani lesújtó véleményét. — Hát idefigyeljen, Kra­mács — kezdte vészt jósló hangun, de azután eszébe jutott a névtelen levél. A basáskodás... — Hát idefi­gyeljen,/kedves kartársam — folytatta halkabban, — ba nem tévedek, ezt a két tételt össze kellene adni. Kérem, legyen szíves, nézzen utána és javítsa ki. Kovásinak most szinte fá­jó hiányérzete volt. Még h :>gy kerem és legyen szíves ., Fegyelmin Áthelyezés a se­gédhivatal alagsor; barlang­jába. Igen, ezt kellett volna! De ő jó ember. Hiszen az imént állapította meg önma­gáról. Ezért kellett olyan szépen, halkan beszélni ez­zel a lehetetlen Kramác-sal. Dühösen nézett utána. Meg tudta volna ölni... Palásti László Régi ko'ompoE gyűjteménye Ritka hobbynak hódol a Heves megyei Tiszatiána köz­ségben Tóth Ferenc, aki évek során a kisebb és nagyobb kolompok egész sorát gyűj­tötte. Szíjakra felfűzve, a la­kása padlásán helyezte el féltve őrzött tárgyait. Van, amelyik vaslemezből, vaev báic- • készült. több -"!• dánvt . élig rézből öntöttek. Tóth Ferenc gyűjteménye ritka néprajzi érdekességnek számít. A legrégibb kolomp családi emlék: több mint százéves. Tóth Ferenc ugyan­is ősi parasztivadék, nagyap­ja és édesapja örökébe lé­pett, amikor pásztorkodni kezdett. A Tisza árterén őrzi az állatokat kora tavasztól a havazás beálltáig. A kolom­pok többségét a környékbeli falvakban gyűjtötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom