Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

V EErdelces pcnrin<ip A vezerlöteremben gyüle­keztek a dolgozók. A rendezők lócákat, székeket készítettek elő. Borostásan, gumicsizmá­ban, munkaruhában érkeztek a vizesek. Fontos munkát vé­geznek. A város szélén elte­rülő telepről biztosítják Ba­lassagyarmat vízellátását. Az országút és az Ipoly között el­terülő réten fúrott kutakból nyerik a vizet. Másfél évtize­de kap Balassagyarmat veze­tékes vizet — mondotta Kon- esek Károly helyettes üzem­vezető. Összesen 1880 épüle­tet látnak el. Az iparosodó vá­ros egyre több édesvizet kí­ván. Igyekeznek lépést tarta­ni az igényekkel. Ezen a kora délutánon párt­napra gyülekeztek a dolgozók. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Nem voltak sokan, mindössze huszonötén. A vize­sek különböző településeken dolgoznak, Szécsénytől Nőtin­csig, leginkább rádiótelefonon érintkeznek egymással. A pártnapi előadót — di­csek Lászlót — régi ismerős­ként üdvözölték a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat balassagyarmati tele­pén. A- gazdasági élet idősze­rű kérdéseiről kéthetenként oolitikai tan folyamot vezet a Kőbányai Porcelángyár helyi t.ptepének fiatal energetikusa. Határozott fellépésű, jól tájé­kozott. a dolgozók nvelvén beszélni tudó nropaeandista. A helyi TÖVÁLL-nál is vezet politikai tanfolyamot. Elmond­hatja, hogy „nyakig” van a munkában. \ megnyitó után elkezdő­dött a tájékoztató. Világos, közérthető szavak, sok helyi példával. Van, ki bólogatott, mikor a propagandista leszö­gezte, hogy hazánkban a X kongresszus óta számottevően fejlődött a szocialista demok­rácia, viszont kevésbé az üze­mi demokrácia. Emelkedett a dolgozók életszínvonala. Nyílott a vasajtó. belépett egy barnakalapos munkás. Kissé elkésett, minden hely foglalt. Számított rá. Farön­köt hozott, azon foglalt he­lyet. Szó esett a gazdaság exten- zív és intenzív útjának fej­lesztéséről is. Nem pontosan ezekkel a szavakkal, de a dol­gozók értik, hogy miről van szó: a munkerő-tartalékok ki­merülőben vannak, a meny- nyiség helyett a minőség te­rén kell előbbre lépnünk, hogy termelékenyebben dol­gozzunk. Az életszínvonal emelkedé­sével párhuzamosan a keres­kedelmi ellátás is fejlődött — például Balassagyarmaton. Húsból és húsféleségekből ugye nem volt hiány sem kará­csonykor, sem újévkor? — tette fel a kérdést a propa­gandista. Mindenki egyetér­tőén bólogatott. A pártnapon természetesen szóba került a lakáshelyzet is. Hazánkban tavaly nem keve­sebb, mint 85 ezer. új lakás épült fel. Balassagyarmatnak sincs miért szégyenkeznie. A legutóbbi öt évben több mint ezerkétszáz család költözött új otthonba. A közéletünkben ta­pasztalható néhány fonákság­ról is beszélt a propagandista. Okos fiú — jegyezte meg mellettünk egv borostás arcú. mokány dolgozó. A vizesek reagálásából kitűnt, hogy egyetértenek a túlzott jövede­lem megadóztatásával, a tisz­tességtelen haszonszerzők fe­lelősségre vonásával. A mindössze huszonöt per­cig tartó tájékoztatóban szóba kerültek a tennivalók is. A kongresszusi határozatok vég­rehajtása, a demokrácia fej­lesztése, a termelékenység fo­kozása, a népesedéspolitikai határozat megvalósítása és még sok minden. Érdekes, frappáns, figyelmet lekötő minitájékoztató volt. Ez érző­dött a reagálásokban is. Győ­ri Balázs például megkérdez­te. hogy miért kérte visszahí­vását a külügyminiszteri posztról Péter János, aki ha­zánk nemzetközi tekintélyé­nek kivívásában jelentős ér­demeket szerzett. Megrendült egészségügyi állapota miatt — válaszolta az előadó. György János a tisztességtelen haszon fogalmának lényegéről érdek­lődött. A tavalyi diplomáciai tevékenységről kérdezett Ra- dos Sándor. Házon belüli kér­dést tett fel Lőcse János. Több víz kellene Balassagyar­matnak, mi lesz az új kutak fúrásával? A propagandista a válaszadásra Koncsek Károly helyettes üzemvezetőt kérte meg, aki elmondotta, hogy márciusban két úi kutat kap­csolnak be. és további két ku­tat fúrnak. Jól sikerült oártnao volt. Találkozott a dolgozók érdek­lődési körével, és ők nem fu­karkodnak a kérdésekkel. Őszinte véleménycsere volt, sok értékes tanulsággal. Rozgonyi István Szénbányászat... Talán ismétlésnek tűnik, de nem árt hangsúlyozni a megyei pártbizottságnak azt a megállapítását, hogy az iparstruktúra előnyös válto­zása ellenére a megye ipará­ban a szénbányászatnak még ma is jelentős a szerepe- Sorsa, jövője tehát rendezést kíván. Kezdeményező lépés Miért fogadta el ezt így a megye legmagasabb politikai vezető testületé? Mert a több­szöri tárgyalások ellenére sem tisztázódott a további vissza­fejlesztés mértéke, a segéd­üzemek jövője. Mert a kívánt alatt maradt a termelés ha­tékonysága, nem csökkent kellőképpen az alkalmazotti állomány, a derékhadat kite­vő középosztály átirányítása más üzemekbe, az eddiginél több nehézséget okozhat, a fejlesztési eszközök pedig nem tették lehetőivé a jövőben is működő aknaüzemek műsza­ki színvonalának emelését. Az előbb említett kérdések­ben a megyei pártbizottság, a Nógrádi Szénbányák Válla­lat. párt-, gazdasági és szak- szervezeti vezetése kezdemé­nyező lépést tett a gondok megoldására. A legszembetűnőbb válto­zás mégis a szemléletben kö­vetkezett be. Ennek eredmé­nyeként a vállalat vezetői a felsőbb szervek segítségét igényéivé jobban körülnéz­tek saját portájukon. Első és legfontosabb követelmény­nek a hatékonyság növelését jelölték meg mind az alapte­vékenységnél. mind pedig a segédüzemeknél. Az utóbbi időben több, sokat ígérő in­tézkedés látott már eddig is napvilágot, s van születőben. Zsuffá Miklós, a vállalat igazgatója egyik megyei szin­tű tanácskozáson a többi kö­zött ezeket mondta: — Az önköltségcsökkentésnél kell keresni a megoldást. Érthető, mert a széntermelésben nem volt fejlődés, a kisegítő üze­mek nyereséghányada sem volt valami nagy. s az abból képezhető nyereség egy részét az alaptevékenység finanszí­rozására fordították. Mindkét helyen alaposan megvizsgál­ták a jövedelmezőség emelé­sének lehetőségeit. A segéd­üzemeknél, ahol szükség volt, ott a termékösszetétel meg­változtatását határozták el. Megszigorították a gazdálko­dás követelményeit, az alap- tevékenységnél is. A különbö­ző szervezetek munkájában a nagyobb összhang megte­remtésére törekednek. A szak­mai tervhez kapcsolják az üzem- és munkaszervezést, a műszaki tervet, az új techno­lógiákat stb. Felülvizsgálják az érvényben, levő 190 igaz­gatói utasítást. Ezekből kiik­tatják azokat a homályos megfogalmazásokat. amelyek megnehezítik az ellenőrzést, csökkentik az egyszemélyi fe­lelősséget. Kell a szén is Az energiahelyzetben bekö­vetkezett változások tovább­ra is megerősítik azt a he­lyes megyei gazdaságpolitikai koncepciót, hogy a szénhidro­gének, erőteljes fejlődése mel­leit, az atomerőművek építé­sének kezdetén a szénre, mint energiahordozóra a jövőben is nagy szükség lesz- Az előrete­kintés céljából azonban szük­ség van viszonylag fix elkép­zelésekre legalább ötéves tá­von belül. Még akkor is, ha erűre pontosan meghatározni sok mindent nem lehet, a sok tényező miatt. Amikor azt mondjuk, hogy a meglevő bányák adottságai jók. egyúttal azt is jelezzük, hogy a hatékonyság növelésé­hez az egyik fontos feltétel megvan. A másik a technika, es ahhoz ügyesen értő, keze­lő emberek sokasága. Ma már a bányászok nem idegenked­nek az új technológiáktól. Ennek köszönhető, hogy a gé­Zárt rendszerű szarvasmarhatartás Legelőválló gazdálkodáson alapuló húshasznosítású szarvasmarhatartási zárt rend­szert dolgozott ki a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetke­zet részére a keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem. A szö­vetkezet határának 36 száza­léka gyepterület. A rendszer­ben meghatározott módszer­rel művelve 200—220 napig legeltethetnek ' majd rajta, s így a szaporulatával együtt mintegy 3500 tehén, tehát együttesen körülbelül 5500 ál­lat gazdaságos eltartását biz­tosítja. A termelőszövetkezet min­den 100 hektár takarmányter­mő területtel 293 mázsa hús előállítását oldhatja meg. A rendszer bevezetése természe­tesen tetemes — 105 millió forintos — beruházást igényel, s így hosszabb időt vesz igénybe. A kéthelyi Egyesült Aranykalász is úgy tervezi, kogv bár már az idén meg­kezdi az előkészítését, csak a következő ötéves tervben lesz meg minden feltétele az al­kalmazásának.- Ki — pti jövesztésben a vállalat fel­zárkózott az országos átlag­hoz. Elismerésre méltó ez az eredmény, azért is mert rend­kívül elavult gépparkkal ol­dották meg. A gépek között, van olyan, amelynek értéke a nullával egyenlő. Ha a meglévő gépállomány- nyai ezt az eredményt el tudták érni, cikkor az idei gépi beruházásra szánt húsz­millió forint értékű új gép­parkkal ezt a folyamatot csak gyorsítani lehet. Megyénk bányászat jövő­beni munkájukban sem lesz­nek egyedül- Az újabb kor­mányhatározat alapján az illetékes szervek külön fej­lesztési alapot biztosítanak a bányászat korszerűsítésére. Amikor ezt jóleső érzéssel nyugtázzuk, nem szabad ar­ról sem elfeledkezni, hogy az előbb említett célra biztosí­tott összeget elsősorban oda­adják, ahol a befektetés gyor­san megtérül, -ahol a nagy teljesítményű, korszerű gé­neknek megteremtik a kifu­tási lehetőségét, ahol h-osz- szabb időre van biztosítva a termelés folyamatossága, ahol jól elő vannak készítve a munkahelyek, ahol leggyor­sabban megtérül az ú.j gépek­re szánt sok millió forint. Bizonyítani kelt Ezért megyénk bányászai akkor cselekszenek helyesen, da már most kétszeresen bi­zonyítanak. Megmutatják, hogy a jelenlegi lehetőségek­kel is jól élnek, ugyanakkor felmutatják azokat az intéz­kedéseket, és azok várható eredményeit. amelyeket, a gyorsabb fejlődés érdekébe» eddig tettek. Az előbbiekből adódik az újabb következtetés: a jelen­ben kell megmutatni a jövőt. A tények sokaságává]. — es nem a gyakori lemaradások pótlásával — kell elismertet­ni életrevalóságukat. Ha bizo­nyítanak, akkor kevesebb lesz a jövőt illető bizonytalansági tényező, még egyértelműbb a fejlődés távlata. Ez viszont megköveteli, hogy a régmúlt iránti nosztalgiával, mint az előrelépés fékezőjével szakít­sunk. száműzzük gondola­tunkból és szemléletünkből. Figyelmünket kizárólag a lé­tünket megteremtő új felada­tok jó elvégzésére iránvRduk. V. K. A ininis/lcr véleményt; a köziek? délről TÖRTÉNELMI ELÉGTÉTEL „Hánninonégy községben fiatal tsz-tagokkal beszélgetve, megkérdeztem: kit tiszteljünk a tsz atyjaként. Harmincnégy községben nem tudják” —ol­vasom a kitűnő újságíró ri­portjában. Egyetértéssel olva­som az egész riportot: a pio­nírok emlékezetét kéri szá­mom; ismerjük el a csaknem három évtizede indult csata „nözlegénytábornokalt”, a negyvenötbe földosztóit, a párt- alapítót, a tsz-szervezőt az el­ső tíz tsz-tagot, az államosított gyár első igazgatóját, az első kombájnost, mert ők már tör­ténelmi alakok, ha úgy tetszik „Béphőöök”, mérványtáblát és utcanevet érdemelnek. Egyetértéssel olvasom a ri­portot és némi szőkébb —ha­zai büszkeséggel; bizonyosan tudom ugyanis, ha szülőfalum­ban, Üj kígyóson kérdezne meg bárkit az újságíró: kit teszteljünk a " tsz atyjaként, már röpülne is a válasz. Csík Pátert, Ö lett az 1948-ban ala­pított Dózsa elnöke. Harminc család, száz hold bérelt földön, két kölcsön lóval, a világ leg­szegényebb földbirtokosai; a gépállomány mindössze egy kultívátor. Harminc család el­indult, hogy a legendából föl- verekedje magát a máig, ad­dig a szövetkezetig, mely Aranykalász néven csaknem tízezer holdon gazdálkodik most, és közös vagyona százöt­venmillió forint. Dicsérnem kéne most. Csík Péter elnököt, hiszen megille­ti, de aligha venné jónéven. Dicsérem hát azt a közössé­gei, melynek élén áll s mely úgy látszik, emlékezni akar önmaga történetére, itt van rá a bizonyság a kezemben: egy kékfedelű, százharmincöt ol­dalas könyvecske, „Az újkí­gyóst Arany-kalász negyedszá­zada”. Ha ismertetném, szá­mokat kéne sorolnom: hét traktor 1960-ban, hetven trak­tor tíz évvel később. Ha ér­zelmes ismertetésbe fognék, kihagyhatnám a számokat, de akkor meg belevesznek egy tanító célzatú mesébe a bizo- mányossággá testesült egykori agitációs jelszóról: „A nagy­üzemé a jövő!” (Valahányszor hazamegyek, szinte nevetnem kell, mennyire szóról szóra valósult meg mindaz a jólét­ről, biztos kenyérről, kényel­mesebb munkáról, emberibb körülményektől, nyugodt öreg­korról szóló ígéret, amiben nemhogy az agitállak, még az agitálok is csak bizonytalanul hittek egykor.) Ha személyessé oldanám az ismertetést, akkor odatolakodnék a közösségtör­ténet helyszíneire, afféle bot­csinálta narrátorként, akkor elmondanám, hogyan arattunk a munkáskéz-hiánnyal küzdő szövetkezet túlérett búzatáblá­jában a József major mellett 1951. nyarán, akkor részlete­sen elmesélném a 60-as nagy szervezés izgatott napjait, hi­szen láttam a furcsa nevetős- sírós lázban didergő falut, hal­lottam, hogy a Templom utcai Zsótér Jóska fejszével fogadta az agitátorokat, és beszéltem Gera Balázs bácsival, aki le­ültette az agitátorokat, el­mondta helyettük az összes el­képzelhető érvet, majd ráírta nevét a belépési nyilatkozatra, s közölte: reggel munkába áll; és jól emlékszem arra a. disz­nótoros vacsorára, melyen az agitátor Seres Miska bácsi tar­tott hiteles beszámolót az az­nap esti fronthelyzetről, az agitált Czédli Pista bácsi pe­dig javasolta: lakjunk jól utoljára, jövőre már úgysem ehetünk. (Valahányszor most hazamegyek, ezen Is nevet­nem kell: mivé szelídültek az egykori indulatok, hová fosz­lottak a riadt és riasztó jós­latok, mennyire természetesen mozognak a szövetkezetben egykori ellenfelei is, micsoda elégtétel ez azoknak, akik már 1948-ban természetesen mo­zogtál? benne Nem megyek bele tehát sem az adatszerű, sem. az érzelmes, sem a személyessé oldott is­mertetésbe, elmondok inkább egyetlen tanulságot azok kö­zül, amelyeket" számomra ez a szerény külsejű, suta fogalma- zású, sajtóhibákkal teli. s mégis olyannyira kedves könyv kínál: Ügy látom, hogy a sokféle változással együtt változóban van saját történelmünkhöz fűződő viszonyunk is. Nagy szó ez, de kimondom: az úgy­nevezett egjnszerű emberek­ben most támadt fel először a készség arra, hogy ne csalt csi­nálják, hanem éljék is a ma­gúit történelmét. Hogy törté­nelemiben gondolkodjanak. Hadd próbáljam megmagya­rázni. A nép emlékezetére minded­dig egyfajta történelmietlen- ség volt jellemző. Az unokák emlékezete legfeljebb a nagy­apákig kalandozott vissza, a korábbi események már legen­dába vesztek, ami fél évszáza­da volt, fél évezrede is lehetett, az időtávolságok egymásba mosódtak, az adott viszonyok visszavetődtek a régmúltra, ami volt, semmiben sem kü­lönbözött attól, ami van, a kétezer évvel ezelőtti betlehe­mi pásztorok pontosan olya­nok a népi ábrázolásokon, mint az ábrázolások készítése idején voltak, hiszen a nép mindenkori alapélménye: a '.-szörnyök változatlansága és változtatnatatla-nsága. A mos­tani alapélmény viszont ép­pen a változásé. A szinte föld­rengésszerű változásé. A tulaj­don- és munkaviszony, meg uz életmód gyökeres átalaku­lásáé, egyetlen, nemzedék éle­tében. Ez okozhatja a törté­nelmi érdeklődés és gondolko­dás feltámadását. Csík Péter felesége elmeséli a könybea, hogy ami.iíor összeházasodtak és önállósodtak: egy fél ke­nyeret és két liter zsírt kap­tak útravalóul, „menjetek is­ten hírével!”. Hol vannak már ettől Csík Péterek? Történel­mi távolságra egyrészt, kar­nyújtásnyira másrészt; tegnap történt, de mintha ezer éve történt volna, ezért idézik fel olyan izgatott és jóleső érdek­lődéssel. Ezért nézhet húsz vagy tíz évvel ezelőtti fotójá­ra e könyviben minden újkí­gyós) úgy, mintha történelmi dokumentumot nézegetne. Ezért eshetett meg az, hogy a jubileumi kiállításom múzeumi tárgynak kijáró érdeklődéssel állta körül a falu apraja- n-agyja a tegnapi Hoffer-trak- tort, az ökörjármot, a kubikos talicskát. a lovas kocsit — a saját tegnapi munkaeszközei ágaskodtak eléje, a saját „cájgnadrágja”, a saját kéz- aláírása nézett vissza rá a tab­lókról. A saját történelme. Azé ai közösségé, mely utca­neveknél és márványtáblák- nál maradandóbb nyomot hagy maga után. Egy új falut és egy új szövetkezetét, melyben semmi más nem emlékeztet már a régire — csak a doku­mentumok. Faragó Vilmos í A Közlekedési és Szállítá­si Dolgozók Szakszerveze: e- nek központi vezetősége pén­teken folytatta ülését, ame­lyen dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyá minisz­ter ismertette a szakszerve­zethez tartozó közlekedési ágazatok idei legfontosabb tennivalóit. A miniszter egyebek között megalapította, hogy a közle­kedés az idén is képes lesz a szállítási igények kielégítésé­re. a szolgáltatások színvona­la azonban még nem fejlő­dik a kívánt mértékben. A személyszállítási teljesítmé­nyek 2 százalékkal növeked­nek, s mintegy 7,5 százalék­kal magasabb az árufuvaro­zási terv. A számítások sze­rint kis mértékben csökken a tömegközlekedési eszközök zsúfoltsága, erőteljesen fej­lődik nemzetközi forgalmunk. A közlekedési szakágiak mun­kamegosztása is tovább erő­södik; 9 vasútvonal forgalmát terelik közútra. Nagy tenge­ri hajóink egész évben folya­matosan közlekedve növelik teljesítményüket. A miniszter részletesen szólt az egyes közlekedési ágak feladatairól, fejlesztési lehetőségeiről, a dolgozók szociális helyzetéről, majd felkérte a központi vezetősé­get, hogy nyújtson segítséget a közlekedési vállalatoknak az idei feladatok, a közleke­déspolitikai koncepcióban meghatározott célolt, s a vá­rosi közlekedéssel szemben támasztott követelmények megvalosi fásához. NÓGRÁD — 1974. február 2., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom