Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

PT isltolis N éhány éve született a kezdeményezés: televí­ziót minden iskolának. A Hajdú-Bihar megyéből indult akció rövidesen országos mé­retűvé vált,» üzemek, termelő­szövetkezetek segítsége nyo­mán az iskolák tetőin sorra emelkedtek az antennák, az oktatás modern, hatékony tá­mogatást kapott a patronálók- től. Ez volt a kezdet, s ez volt tulajdonképpen az alap­ja az Egy üzem — egv iskola mozgalomnak is, amely azóta szintén országosan elterjedt. Az üzemek dolgozói közö­sen, a szocialista brigádok jelentős segítséget nyújtanak a 'patronált iskolának, példá­ul a szünidőkben értékes kar­bantartási, felújítási munká­kat végeznek. Szemléltető­eszközöket, mérőműszereket, laboratóriumi felszereléseket készítenek, s mindezzel hozzá­járulnak a tanórák hatékony- ságán-’k emeléséhez. Egyetlen adat is jól példázza a segítő- készséget: 1972-ben a főváros P44 üzeme 38 millió forint ér­tékű társadalmi munkát vég­zett a^ iskolákban, oktatási intézményedben. És hasonló a segítőkészség, támogató kedv a megyékben, a városokbap, falvakban egyaránt. Tény vi­szont az is, hogy nem min­den iskola részesül egyformán ebben a támogatásban. Előfor­dul, hogy egy ,iskolának több patronáíója is van, míg a má­siknak egy sem jut. A kao- ejolat kialakítása önkéntes, nyilván ennek tudható be az ilyen zavar, de ezen a tanács, a helyi pártszervezet segítsé­gével könnyén lehet változ­tatni. A lényeg viszont az, hogy az Egv üzem — egy is­kola mozgalom sikeres, s to­vábbi jelentős feladatok meg­oldására alkalmas. A forintokban kifejezhető segítség egyik szála az üzem és iskola közötti kapcsolat­nak. Nyilvánvaló, hogy erre a jövőben is szükség lesz, de ennél sokkal többre; a fo­rintokkal ki sem fejezhető tar­talmi kapcsolatra! Csakis ez lehet a továbblépés útía. Az állami oktatásról szóló párt- határozat , az oktató-nevelő munka tartalmi színvonalának emelését tűzte ki célul, ennek a gyakorlati életbe való átül­tetésére az egyik le^iobb mód az iskolák kapcsolatának sok­rétűbbé tétele a „külvilággal”. A tartalmas, sokoldalú kap­csolat önmagában már poli­tikai jelentőségű tett. Tudatos megértése és vállalása annak, hogy a . közös úton egymás kölcsönös támogatásával lehet csak előbbre jutni. Mi az, amit az üzem, a ter­melőszövetkezet az eddigieken túl adhat a patronált, szom­szédos iskolának? Megismer­tetheti az üzem, a termelő- egység munkáját a diákokkal, bemutathatja a * szakmunká­sok, technikusok tevékenységét — ezzel' segítheti a tanulók pályaválasztását. Nagy jelen­tőségű az ilyenirányú együtt­működés megteremtése, mert ma még nagyon sok diáknak meglehetősen hiányos, olykor zavaros ismerete van a ter­melőmunkáról, általában a Munkáról! Nem kis dolog, ha a végzős diák nem „tiblábol” idegenül egy szerelőcsarnok­ban, vagy gépműhelyben, ha­nem ismerősként léDi át a gyár, az üzem küszöbét. Az üzemek vezetői, irányítói részt vehetnek osztályfőnöki órá­kon, a fiatal értelmiségiek ve­zethetik a KISZ politikai vi­takörét, a gyári MHSZ-szer­vezetek hatékonyan segíthetik az iskolában a honvédelmi nevelést. Közös klubdélutá­nok, sportversenyek — ezer­nyi szállal kötődhet egymás­hoz üzem és iskola, ezernyi szál ez az igazán tartalmas kapcsolatokhoz. És mit adhat a „túlsó- ol­dal”? Nem csupán köszöne­tét a támogatásért, hanem ér­tékes ellenszolgáltatást, vi­szonzást. Az iskola lehetősé­get teremthet az üzem fiatal szakmunkásainak továbbta­nulásához, az üzemi rendhez, feltételekhez igazodva a szo­kásosnál kötetlenebb formá­ban is. Helyet adhat a tovább­tanulóknak, az oktatás tárgyi, személyi feltételeit biztosít­hatja. Kitűnő lehetőséget nyújthat a kapcsolat arra is, hogy az üzem dolgozóinak gyermekei a patronált isko­lába kerüljenek, a munkás­származású gyermekek segí­tése már a tanév kezdete előtt megtörténhet, részükre elő­készítő tanfolyamok kezdőd­hetnek. Az üzemek, termelő- szövetkezetek anyagi támoga­tását tehát sokféle, hasznos módon „törleszthetik” az is­kolák. A diákokon, munká­sokon kívül szoros kapcsolat alakulhat ki a pedagógusok és az üzemek vezetői között, és végül, de nem utolsósor­ban az üzemi és az iskolai párt-, KTSZ-szervezet kell, hogy mindezek kezdeménye­zője, irányítója legyen. N agyszerű alapokon áll, jelentős eredményeket tudhat magáénak országszerte az Egy üzem — egy iskola mozgalom. Erről az alapról bátran lehet és érdemes is to­vább lépni! E. Gy. Diósjenőn, a VIEI.TF.SZ telepén az eddigi, nyolc fős KI IZ-szervezetbe most tizenkct- ten jelentkeztek, így az új esztendőben már 23 fiatal tevékenykedhet az üzem politika! szervezetében. „Eddig csak lányok voltak tagjaink, de nem lehet ezt sem a fiúk közre­működése nélkül csinálni!” —válaszolta a KISZ-titkár, Alt.ách Margit. „Klubdélutánt rendezni vagy társadalmi munkát végezni könnyebb lesz ezentúl a fiúk társaságában”. Azonnal politikai tanfolyamot is szerveztek a legifjabb dolgozók, a KISZ-csek számára, ahol az üzem társadalmi és gazdasági vcze'ői tartanak mijd előadásokat. Képünkön: Altsách Margit, nemrégen választott KISZ-titkár a müszerészműhelyben Rakbvszki Ferenc csoportvezetővel. —kulcsár— A Vöröskereszt a népesedéspolitikáért Az országos elnökség határozata a megvalósulás útján SZABAD SZOMBAT = szabad id37 A kérdőjel nem véletlenül került a cím végére. Mert a szabad szombat szabad jellege sok embernél megkérdőjelez­hető. Persze attól is függ, hogy mit értünk a „szabad” fogalma alatt. A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémia Kiadó Bp. 1972) szerint, szabad idő I. mn.; „kötelező elfoglalt­sággal ki nem töltött idő.” öt ember nyilatkozik arról, hogy mivel tölti a szabad szombatjait, hogyan használ­ja ki az ajándékba kapott hétvégi üres napokat? Tóth Szőllős Elemér 25 éve jár dolgozni Karancsberény- ből Salgótarjánba. Három éve annak, hogy minden má­sodik szombatja szabad. — Mindenki örült a gyár­ban, de főleg a nők. amikor bevezették a szabad szomba­tot Nekem olyan még nem volt, hogy ne munkával töl­töttem volna el a szabad hétvé­gét. Nyáron kapálok, kaszálok, van egy kis házam, néhány állatom, azokkal is sok a ve- sződség. Ilyenkor meg fát vágunk, elkészítjük a tüzelőt télire, ne fagyoskod jón a csa­lád. A következő szabad szombatra is favágás van be­ütemezve. — Volt már olyan, hogy szabad szombaton csak pi­hent? — Ritkán fordul elő, de volt ilyen. Pl. akkor, amikor a brigáddal elmentünk Egerbe kirándulni. Ott nagyon jól éreztük magunkat. — Nagyon egyhangúak a szabad szombatjaim — kezdi a beszélgetést Vanó Sándorné. — Szinte mindégyik egyfor­ma. Mondom időrendben. A délelőtt elmegy a bevásárlás­sal. 11 óra, mikor elkezdem a főzést. Ebéd után nagymo- sást csinálok, mindig össze­gyűl a sok ágynemű. Aztán vacsorakészítés és hét órakor már majd leragad a sze­mem. Alig van erőm a Tv-né- zéshez. Ha‘meg beütemezünk a 'családdal valami kirándu­lást. a munka megmarad a hétköznapokra. Nem éri utói magát az ember... • Amikor Angyal Istvánt, az Állami Biztosító fiatal dolgo­zóját a szabad szombatjairól kérdezem, gondolkodás nélkül mondja a választ; — Általá­ban 11—12-ig alszom, kipi­henem az egész hét fáradal­mait. Bőségesen megebédelek és vagy másfél órát tanulás* sál töltök. Átismétlem a biz­tosítással kapcsolatos tudni­valókat, mivelhogy kétheten­ként vizsgázunk belőle. A délután a kedvelt időtöltése­mé; rádiót, tv-t javítok. Este? Este elmegyek a Karancsba vagy más szórakozóhelyre. Így a szombat mindig a ki- kapcsolódás napja. A 27 éves Molnár Lajosné Salgótarjánban lakik, a ZIM- ben, a zománcozóban dolgo­zik. Két gyermeke van. — Nem mondom, a szomba­ti nap nálunk íe a munkával, a gyerekekkel telik el, de azért este mindig szakítunk időt arra. hogy elmenjünk a moziba, vagy a Karancsba. A férjem is szeret szórakozni. Tudja, nálunk az a legna­gyobb baj, hogy a férjemmel nem egyszerre vagyunk sza­bad szombatosak. így nagyobb kirándulást, vagy túrát nem ütemezhetünk be. Különben sem tervezzük meg előre a szabad szombatok programját. Ügy jön magától az ötlet... És mivel tölti a szabad szombatjait Pampurik György, a ZIM salgótarjáni gyárának KISZ-bizottsági titkára? — Vannak hivatalos és ma­szek programjaim. Mint ma­gánember, mindig későn ke­lek szabad szombatokon, ren­geteget eszem és nagyokat sé­tálok a városban. Olvasni na­gyon szeretek; van úgy, hogy egy könyvet egy szombaton elolvasok. Persze majd min­den szabad hétvégére jut a hivatalos programokból. Nyá­ron a hét végén vannak a KISZ-esek kirándulásai, ilyen­kor télen pedig a klubestek foglalják le az időmet. A kö­zeljövőben egv filmklubét akarunk létrehozni a KTSZ- eseknek. a vetítés mindig a szabad szombat délutánjai!’" esik majd. Vagyis: szabad szombaton sem kapcsolhatja ki magát az ember teljesen Ez számomra nem is jelen problémát. * Tehát? A fent elhangzotta1 azt bizonyítják, hogy az em berek általában azt csiiiál'á' a szabadnapjaikon, amire hétközbén nem jut idejűi És mikor válna a szaba szombat igazán szabaddá Ha mindenki abban a helyzet ben lenne, hogy az ajándékb: kapott szabad szombatok? nem ajándékba kapott mun kanapnak, hanem ajándék szabadnapnak tekinthetné. — vkm — VARRODAI asszonyok, ebédidőben. — Azt hittem, nem is fogok ebédelni, aztán mégis, mek­kora darab szalonnát meg­ettem! — Nagyon jó volt ez a hagyma, kár, hogy nem vet­tem többet. Főzéshez nem is használom, ezt enni legjobb. Letelik az ebédidő, ismét a villanyvarrógép és a vasaló a gondolatok középpontja. Egé­szen addig, míg le nem telik a műszak. Csak azután jöhet az otthon gondja. A Pannónia Hsz rétsági varrórészlege 1966 tavaszán alakult. Ma már mások a munkalehetőségek, de akkori­ban asszony könnyű munkát csak itt találhatott. Ez az üzem valahol megőrizte az egyetlen munkalehetőség el nem szalasztható értékét. Többen itt dolgoztak életük­ben először, s talon ma sincs olyan a 78 asszony között, aki másutt akarna munkát keres­ni. Alagsori kis „szükségiroda”, Juhász Lászlóné részlegveze­tő: — Felsőruha készül itt, job­bára exportra, de belföldre is. Egy műszakban dolgozik min­denki, helybeliek és a kör­nyékről bejárók. Ma már többnyire csak olyan problé­mák vannak, hogy sokszor nem kapunk áramot, kevésbé látnál: cl munkával — ez be­folyásolja a keresetet. Régeb­ben, az indulás után sok baj A Magyar Vöröskereszt or­szágos elnöksége még múlt év őszén megtárgyalta a népes­ségpolitikára vonatkozó kor­mányhatározatból adódó fel­adatokat és állást foglalt az ntézkedések végrehajtásának hatékony, sokoldalú támogatá­sa mellett. Brr Vidosfalvy Magda, a Vöröskereszt főtit­kárhelyettese tájékoztatta az MTI munkatársát arról, mit Mttek eddig, és mik a továb­bi tervek. — Mindenekelőtt a 'ivilágcsításban az egászség- i.gyi nevelő munkában, a köz- elemén y helyes irányú for­málásában kívánunk a ren- 'elkezésünkre álló eszközök­ül közreműködni. — A Vöröskereszt-szerveze- ?k tevékenysége — folytatta r főtitkárhelyettes —. a több- - yermekes család társadalmi egbecsiilésének fokozását íivatott szolgálni. Részt ve­szünk a tanulóifjúság családi életre nevelésében. Lehetősé­geinkhez mérten hozzájáru­lunk ahhoz, hogy minden fia­tal nő és férfi megfelelő is­meretekkel, egészségügyi és gyermekgondozási. nevelési kultúrával rendelkezzék, mire családot alapit. Ehhez nyújta­nak segítséget az 1974-ben megjelenő különféle kiadvá­nyaink is: kézikönyvek, tan­könyvek, az aktivistaképzés témái, az ismeretterjesztő anyagok, ilyen például az „Anyák iskolája” című könyv I—II—III. kötete, amelyek a terhes nő. » családtervezés, a terhesgondozás, valamint a kisgyermekgondozás (3 éves korig) témakörét dolgozzák fel. Mintegy 50—50 ezer példány­ban készül a tanfolyamok hallgatói részére. A középis­kolás lányoknak és fiúknak szól a „Nagylányok iskolája” és „A családi élet iskolája” című kiadvány. Ezekből 25— 25 ezer készül. — Ismeretes, hogy igen fon­tos szerepet töltenek be a távoli tanyákon élő. gyerme­ket váró nők látogatásában, a nekik szóló tanácsadásban a védőnők. Az ő munkájukat könnyíti, segíti a „Levél a tanyasi anyáknak” című, módszertani jellegű kiadvány, amely 30 ezer példányban lát napvilágot szintén ez évben. Ugyancsak még az idén meg­kezdődik a bölcsödé« gyere­kek szülei számára a szerve­zett tanácsadás, szülői érte­kezlet keretében. Az üzemi Vöröskereszt-szervezetek meg­különböztetett figyelemmel kí­sérik a leendő anyák munka­helyi foglalkoztatását, élet­módját. testedzését, higiéné­jét. A korábbinál jobban tö­rődnek aktivistáink a gyer­mekgondozási segélyt igénybe vevő anyákkal. Kezdeménye­zik majd a munkahelyi veze­tesse! közösen kismamák időnkénti összehívását. OltEiosi és volt. Nehezen szokták meg az asszonyok a kötöttséget, > a pontos munkakezdést, és a'gé- pen való munka kicsit ijesz­tő volt. JUHÁSZNÉ elmondja még, hogy mennyi az évi árbevéte­lük, hogy bedolgozókat is fog­lalkoztatnak, hogy van szabad szombat kéthetente, hogy a munkakörülményeken lenne javítanivaló, és hogy talán jű- nlusban-júliusban javítanak is. Ilyen az üzem, de milyenek az asszonyok? Kit, hogyan köt a munka, a kereset, főként akkor, ha régebben csak a családi teendőket látta el? Milyen a munkahely és az otthon kapcsolata? Bán Jánosné fehér köpeny­ben, jó kifejezőkészséggel, őszintén: „ — Anyagi okokból jöttem nyolc éve ide dolgozni. Most is szükség van a keresetem­re. Ha van Rétságon bölcső­de, már a gyermekgondozási segélyről is előbb visszajöt­tem volna. Hiába, két gyere­kem van, iskolába jár mind­kettő, és bizony a 4600 forin­tos összjövedelmünk minden hónapban elmegy. De azért már nem bírnám otthon ak­kor se, ha netán ,.memigrana” a férjem fizetése. K"'1 a mun­katársak közössége, kell a nap ngp utáni állandó kapcsolat. musikalielf Azt hiszem, ez is közrejátszik abban, hogy tanulok, A mar­xista—leninista középiskolába járok, most volt a félévi be­számoló. Áz otthon? Mit mondhatok egyebet, mintamit más dolgozó asszony is mond: az olvasásra, szórakozásra ke­vés idő jut De az itteni és az otthoni munkát mindig sike­rült úgy egyeztetnem, hogy akár itt. akár ott — számít­hassanak rám. Fitus -Istvánná előbb nem akar leülni, aztán kicsit elfo- gódottan: — Az utóbbi két-három hó­nap gyenge volt, keveset ke­restünk. Mégis jobb már, mint akár négy éve volt. Tolmács­ról jártam be. Később OTP- lakást vettünk itt, Rétságon. Lehet, hogy furcsa, de én nem megyek sehová, nem akarom egyedül hagyni a gyereket. Pedig már 12 éves. Jól tanul. A férjem — igaz, Vácott dol­gozik —, segít a háztartás­ban, erre is marad ideje. Egy éve, hogy a-varroda patronál­ja a felsőpetényi gyermekott­hont. Van néhány asszony, aki időnként ki is szokott hozni gyerekeket. En is szoktam. Csak az a baj — a többiek is mondják —, hogy rossz ar­rafelé a buszközlekedés, rit­NOGRÁD - 1974. kán tudunk kimenni a kicsik­hez. A munkahely? Én bizto­san nem megyek el innen. Ha valaki tud varrni, néhány nap alatt megtanítják a gépkeze­lésre, s ha van érzéke, nehe­zebb munkafolyamatot végez­het — és többet keres. Még ma sem kapnék itt, Rétságon ilyen tiszta, fizikailag köny- nyü munkát. Sági Sándoihié, mosolyogva, még a. panasz is úgy hang­zik, mintha nem róla lenne szó: — Reggel fél hétkor indu­lunk a kislányommal Teres­kéről. Egy földes szoba koiiy- hás, fölül fapallós házban la­kunk. A kicsit elviszem az óvodába, aztán jövök ide. Nem hiszem, hogy sokszor el­késtem volna a fél nyolcas munlcakezdést. Dolgoztam en már Vácott is, több volt a ke­reset. de a buszköltség elvit­te. És sokat kellett utazni. Ide 1971-ben jöttem, a férjein ts Rétságon dolgozik. Délutánon­ként mindig én megyek a gye­rekért. Hatra érünk haza. ak­kor vacsorát főzök. Tercsiién is van szombat-vasárnap mo­zi, de hát... Minden kezdet, nehéz, majd összeszedjük ma­gunkat, Hg helyrejövünk, még egy gyereket szeretnénk. ILYENEK HÁT az asszo­nyok, akik az üzemben dol­goznak. Oroz ■ Júlia őr 15., kedd 5 / «*

Next

/
Oldalképek
Tartalom