Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-16 / 12. szám
Megyei filmbemutatók Látványos filmek Izgalmas csatakép a SutjeskábóL A hét legnagyobb szabású produkciója mindenképpen a Stipe Delic által rendezett jugoszláv partizánfilm, a Sut- jeska. A hatalmas költségvetéssel (8 millió dollár), nemzetközi szereposztással és a helyi erők összoontosításával készített filmalkotás azt a szenvedést és szinte hihetetlen méretű erőfeszítést mutatja be, amellyel a Tito vezette Partizánhadsereg gvőzni tudott a hatszoros túlerőben levő német és olasz fasiszta csapatokkal szemben. A monumentális tablók mellett megejtően határosak a kis, emoeri epizódok, amelyek sokszor többet mondanak a legizgalmasabb csatajelenetnél is, amelvekben a film szintén bővelkedik. Az operatőri munka, Tomls- lav Pinter nemzetközileg elismert képei, kiemelkedők. Teodorakisz emlékezetes zenét alkotott. Richard Burton Tito emberi vonásait hangsúlyozta úgy, hogy közben a partizánvezért is megismerjük. Megragadó alakítások (Irene Papas, Bata Zivojinovic, Milena Dravic, Bert Sotlar) és a nagyszerű ritmusú, nagyvonalú rendezés még mindig tudott újat mondani a háborúról és annak emberellenes voltáról. A XX. pulai fesztiválon a film a nagydíjat. rendezője pedig a bronzdíjat kanta, r.jubisa Samardzic a filmben nyújtott alakításáért a „legjobb férfi színész” kitüntető címet kapta. Az 1973. évi moszkvai nemzetközi film- fesztiválon a Sutjeska elnyerte a zsűri különdíját. A XVI—XVII. század fordulóján, a végtelen kazah sztyeppékén játszódik a kalandos, színes, szélesvásznú szovjet film, a Nyílhegy és aranyöv. A mű irddalmi, illetve népköltészeti ihletésű: alapja a kazahok egyik népszerű és kedvelt naiv eposza, a Kiz-Bek. Ebben két vitéz küzd a kán szépséges leánya kezéért, amely végül egyiküké sem lesz. Szerelem és féltékenység határozza meg a szereplők cselekedeteit, amit végzetszerűen a halál követ. A történetben sok a közös vonás Rómeó és Júlia históriájával. A kazah legenda és a Shakes- peare-tragédia egyaránt tartalmazza az első szerelem megindító költészetét és a szituációk heves drámaiságát, a két csoport ellenségeskedését, ahová a szerelmesek tartoznak, és végül a tragikus befejezést. A film fényképezése és zenéje külön dicséretes. Az Elefántkirály. Simon Trevor amerikai dokumentumfilmje Kenya, Uganda és Tanzánia növény- és állatvilágával ismerteti meg a nézőket. Középpontjában egy itt élő elefántcsorda élete áll, ezzel összefüggésben az afrikai elefántok életmódja, é’etlebe- tőségei és szokásai. De villanásszerűen bemutat más állatokat is: majmokat, vadászó gepárdot, oroszlánokat, madarakat, s másokat. Simon Trevor, aki korábban állat- gondozó és szafari vezető is volt. s innen származóan alános ismeretekkel rendelkezik, kitűnő őserdei idegenvezetőnek bizonyul. Mai tévéajánlatunk 13.35: Lehet-e. érdemes-e? Nemrégiben hozott határozatot a Központi Bizottság a munkaverseny-mozgalom- mal kapcsolatban. A kamerák három vállalathoz látogattak el, hogy megkérdezzék a dolgozók véleményét a jelenleg: helyzetről, a problémákról. A három helyszín: a Heves megyei Állatforgalmi Vállalat, az öntödei Vállalat és a Goldberger Vállalat textilnyomó részlege A műsorban a dolgozók elmondják véleményüket a munkaszervezésről, az anvagi és erkölcsi elismerésről. a szocialista brigádmozgalom szerepéről. Megelégedés fogadta azt a döntést. hogy a munkaverseny-mozgalom szervezése és ösztönzése ma már a vállalatok gazdasági vezetésének feladata, amely korábban a szakszervezeté volt. A műsort bevezető filmben szereplő munkások mondják: még sokszor visszatetszést kelt körükben egy-egy, a versenyeredményekkel kapcsolatos intézkedés, például egyes szocialista brigádok —, öt év alatt elérték a legmagasabb fokozatot, az aranyat —, ám ezért a ritka és nehéz *el- Jesítményért mindössze 100,— Ft-tal jutalmazták őket. A filmet követő stúdióbeszélge- tés résztvevői állást foglalnak, hogy a versenyből száműzni kell a formális elemeket. 7/7 •szerveiét a Kohászban önálló Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alakult a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A TIT elnöke Szilágyi Dezső, a titkára pedig Kecskeméti Sándor. Az elnökség kidolgozta és meghatározta az idei év tennivalóit. Tartalmas, érdekes programot állítottak össze a gyár dolgozóinak. A munka már januárban megkezdődik, ekkor egyszerre tizenhat tagozaton rendeznek ismeretterjesztő előadásokat. A vállalat tapasztalt szakembereit is szeretnék megnyerni előadások tartására. Imre Lászlói Két év nyolc hónap Kisregény s — Volt. aki veled akart ismerkedni ? — Naná! Miért, tifelétek talán nem lehet leszólítani akármelyiket? Nyomni kell a sódert és kész. örülhetsz, ha aztán a nyakadon nem marad. Egyik délután tépegetjük ott a fűszálakat. az úton feltűnik egy kis szőke, kicsi volt azon minden, csak a haja nőtt nagyra. Megáll ott. majdnem az orrunk előtt, bennünket persze nem láthatott, egy bokor mögül lestük, láttuk, a kezében fog egy négerbabát. azt babusgatja ott, járkál „föl és 1° srácok, hétszentség, ez valakit vár. Or- sonás intett. Kicsi, te jössz. Nézek rá, adjon még valakit. kezdetnek jobb, ha ketten vagyunk, nem szájai annyira, nem játssza meg magát.. Akkor intett Jezsónak. jó ketten már elegen leszünk. — Szép babád van. Mi az, eltévedtetek? — kezdte JeZ£Ó — Várok egy fiúra — csipogja. na. gondoltam, ez még az általánost se járta ki. mégis, kész nő, fogja a néger- babát és vár a fiújára. — Téged még anyukád fé- sülget. mi? — Meg tudok én fésülköd- ni magam is — mondja és hátraveti a frizuráját, dacosan. — -Fogadjunk, hogy a hat húszassal jöttél — mondom neki.- mert a beszédjéből mindjárt hallottam, hogy vidéki. — Nem igaz, mert a hét negyvenessel. — Gyere. sétálj velünk, úgyse jön az a srác. Közbejött1 neki valami, biztos túlórázik. — Te azt honnan tudod? — kérdezte elbizonytalanodva. Így szövegeltünk ott. már tudtuk a nevét, azt is, hogy í» nővére itt dolgozik a városban. hozzá jött látogatóba, csak pár napig mavad. a fiú, akire vár ott lakik a házban, egv fiú a házból ismerjük ezt a mesét. Aztán hogy elindultunk. mintha menni készülnénk, hát frankón jön velünk. mint a kiskutya nézem Jszsót, alig bírja a röhögést viszafojtani, el ne röhögd magad. te állat, még gyanút fog, Orgonás fölemel és otthagy, megnézheted magad. Elindultunk, hármasban a kiserdő felé. — Ne arra menjünk — húzód akodott — Ne viccelj, ott mindjárt a fákon túl irtó klassz maszek fagylaltos van. Nem szereted a fagyit? Hiszen nyár van! Adunk a babádnak is. Attól kezdve szégyellte. hogv nála a baba. Amikor az erdőhöz értünk, visszafordult, ő nem megy tovább, neki haza kell menni, a nővére várja. Még jókor előlépett Orgonás, NÓGRAD — 1974. január, 16., szerda u Zöld fa" művelődési ház? Zagyvapó1 falván alig kőha- jításnyira a bányagépgyártól áll az egykori kaszinó, ötven éve építették, szép nagy ház. Annak idején egyik fele a tisztviselőké volt, a másik fele a munkásoké és középen a kocsma. »Ez utóbbi most is megvan, habár azóta italbolt lett a neve. A „Zöld fa” névre hallgat. Az épület sok mindenen keresztülment. A felszabadulás után kultúrház lett, pezsgő élet folyt benne. Volt népi tánccsoportja, színjátszói télen a nagyteremben, nyáron a szabadtéri színpadon tartottak előadásokat. Volt mozi is. Mi van most? Egy általános klub, egy öregek klubja a kocsma két oldalán, az épület egy részét lakásként adták bérbe. A mozitermet is bérlik, itt tartja az SBTC asztalitenisz-szakosztálya edzéseit. Az épület állaga egyre romlik. A tető több helyen beázik, a falak a vízvezetékcsövek körül mállanak, a hálózatot ki kellene cseréim, elöregedett. A pénztárosfülke ablaka betörve, a parkett egy része hiányzik. A színpadon néhány mozisraéksor, ennyi maradt a háromszázból, a többit széthordták, eltüzelték. Hasonló sorsra jutott a szín nádi kör- függöny is, elszenesedett maradványai „díszítik” a felerősítő gerendát. / — Hogy mehetett így tönkre egy művelődési létesítmény? A választ a tiszteletdíjas igazgató, Molnár János mondja el, aki a bányagépgyárban dolgozik és 1950-tól területi párttitkár. — ötven éve épült ez a kul- túrház. Eredetileg a bányáé volt. A hatvanas években már nem sokat törődött vele a „gazdája”. Ha valami segítségre volt szükség, a gyárhoz fordultunk. Itt dolgoztam én .s, a könyvtáros is. Egyszer aztán úgy adódott a dolog, hogy az egyik kérésünk előterjesztése után ezt mondta az akkori igazgató: szívesen adnak amire szükségünk van, még többet is, ha a művelődési ház az üzemé lesz. Hozzunk papírt a bányától, hogy lemondanak róla. és akkor átvesszük. Meg is lett a papír, megcsináltuk a költségvetést, a gyár adott volna 130 ezer forintot. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa is adott támogatást, renoválni kezdtünk. Ráfért az épületre. Közben aztán a vállalati szakszervezet felettese, az országos szerv megtiltotta a ház átvételét. Amikor én ezt a szakszervezeti ülésen felvetettem, azza' torkolt le a pesti küldött, hogy mit szólnak a munkások, ha az ő nyereségükből levonják a fenntartási költségeket, így aztán a 130 ezer forintot sem kaptuk meg elakadt a felújítás. Az üzem sem a gazdánk, a banyának meg akkor már nem kellettünk. Most az SZMT-től kapunk évente 30 ezer forintot, éppen hogy a javításokra, tisztelet- díjakra, tízegynéhány ismeret- terjesztő előadásra elegendő. — Milyen tartalmi munka folyhat ilyen körülmények között? — Nagyon kevés. Ünnepségeket rendezünk nőnapra, november 7-re. Volt szülök iskolája is, de az egyetlen itt lakó pedagógus, aki vezette, egy éve nem vállalja, nincs rá ideje. Van egy nyugdíjasklub, de egyre kevesebben járnak oda is, már nem nagyon merünk előadásokat rendezni — pedig régen sok volt —, mert csak náhányan jönnek el egy- egy alkalommal. Talán az általános klubunk működik a legjobban. Itt naponta 60—80- an is megfordulnak. Kártyáznak, sakkoznak. Aztán van egy könyvtárunk. — Közel négyezer kötet könyvünk van — veszi át a szót Kalocsai Gyula, a tiszteletdíjas könyvtáros. — Olvasóink sizúma 150. Ez igen kevés, de meg lehet érteni, hogy fiatalok nem szívesen jönnek, nem is beszélve a nőkről. A könyvtárat két úton lehet megközelíteni, vagy a klubon keresztül, vagy az italbolton és a klubon át. Aztán néha a klubban is olyan a hangulat, állandóan nyitva van az ajtó az italbolt felé az asztalokon ott a pohár bor, vagy korsó sör. Az állomány elsősorban szépirodalomból áll. Szekrényekben tartjuk — két sorban, mert kevés a hely —. ugyanis nincs a könyvtárnak önálló he'yisége. A terem elég nagy volna, de teli van székekkel Itt . tartják a mulatságokat is. előfordult már. hogy a könyvszekrény üvegablakát benyomták. így aztán nem tudom az állományt eléggé hozzáférhetővé tenni, pedig lenne itt olvasó. — Megkérdeztem a gyár szakszervezeti titkárát, Takács Ferencet, mi a véleménye a kul- túrházról, miért nem lett belőle gyári intézmény? — Nem bírtuk volna anyagilag. Régebben adtunk nekik hat-nyolcezer forint támogatást egy évben, de néhány éve azt is letiltotta a költségvetésből a felettes szervünk.' Nagyon sokáig 50—60 ezer forint volt a kulturális alap és ebből fenn kellett tartani egy megyei futballcsapatot. Az elmúlt évben 90 ezer for.ntot kaptunk, emelkedett az összeg, de most van egy olyan gondunk, hogy kevés a melegfürdőhelyre az üdülési beutalójegy, a dolgozók igénylik, hogy vásároljunk valahol üdülőtelket. Van rá pénzünk, de megipótoljuk az alapból is. A bányagépgyár környékén sorra épülnek az új házak. Az egykor csak \ öregek lakta terület fiatalodik. Elképzelhető, hogy a gyár dolgozói közül is egyre többen költöznek közelebb a munkahelyükhöz. Ilyen körülmények között túlságosan nagy fényűzés egy még rossz állapotban is több milliós értékű, tágas helyiségekkel rendelkező létesítményt sorsára hagyni. Többek között az italboltnak kellene más helyet keresni hogy egy-egy ünnepségen, jelölő gyűlésen, vagy más rendezvény alkalmával ne verjék ötpercenként a szónokra az ajtót, mint annyiszor. A legfontosabb azonban az, hogv legyen gazdája a kul tárháznak. Ne szoruljon arra. hogy lakbérből és bérleti díjból egészítse ki a fenntartásához szükséges támogatás összegét Jó megoldás lenne, ha például a város venné át az intézmény vezetését. Lehet, hogv erre 1975-ben sor kerül. Ügy vélem, megéri a ráfordítást. — Táspár — tyiéém fmiCQúlém mellette Bütyök, a kövér pofájával. mintha mindig zsírt j zabáina, zsíros a szája széle örökké, harmadiknak, hogy le ne maradjon. Bölény, na srá- > cok együtt a nép. Mondom a kislánynak. miről van szó. Hogy innen nem lehet elmenni csak úgy. Hol piros lett hol fehér, mint a meszelt fal. elkezdett sivalkodr.i, segítségért kiabálni, ahogv a torkán kifért, nagy mázlink volt. nem járt arra senki. Orgonás megfogta neki aztán hiába kapálódzott. mentek, vitték, én meg ott maradtam falazni. Hallottam', hogy sír. nyüszít, jajgat, az anvját hívja, aztán a nővérét, hülye egv nővéred lehet kisanyá.m. neked a szoknyádra kellett volna. hogy üljenek. . mert közben sajnáltam, ez ragvon rohadt érzés volt de hirtelen csönd lett. na Hven csönd lesz az esküvődön is. ott állsz majd talpig fehérben az anya- könyvvezető előtt, nézed a hímzett címert, meglátod, addigra e! is felejted az egészet, a csöndben azután léoés»k hallatszottak, ,el 5ol dalost ak esymás után a srácok, nem néztek egymásra. Orgonás megszólalt. Kicsi, te kscz Látta, hogy nem mozdulok, erre lökött egvet rajtam. nem volt mese, menni keltett {Folytattuk)-kj-
