Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

Két díjat is nyertek Szándék és Jelenet ■Látható saororugással léptek színpadra a balassagyarmati színjátszóik otthonukban, a legutóbbi országos irodalmi színpadi napok versenyén. Mi is szorítottunk nekik, hiszen ez volt a tavaly márciusban teljesedi kezdő színjátszókból újjáalakult együttes első ko­molyabb bemutatkozása. Rá­adásul a csaknem másfél év­tizedes múlttal rendelkező Madách Imre Irodalmi Szín­pad mai fiataljainak a szá­mos hazai és nemzetközi si­kerrel büszkélkedő elődök emlékével is meg kellett küz­deni: vajon méltók lesznek-e a nagy hírű elődökhöz, vajon azok nyomdokában járnak-e? A háromnapos eseménysoro­zat a kérdéseikre igennel vála­szolt: a pécsiek mellett a so­kaik által, természetesen is­meretlenül, így joggal, esély­telennek tartott balassagyar­matiak nyerték el aiz orszá­gos fesztivál egyik nagydíját. Ezzel az ismeretlenségből egy- csapásra az országos ismert­ségbe léptek elő. Mennyi lemondás, mennyi — néhány kívülálló szerint talán haszontalannak és fe­leslegesnek tűnő — munka rejlik egy ilyen fellépés és si­ker mögött! — A heti két próbán kívül otthon még nagyon sokat gya­koroltam, — meséli most már nyugodtan Demus József au­tószerelő ipari tanuló; az egyik főszereplő. — A mozgást egye­dül gyakoroltam, a szöveget viszont az öcsém segítségével. Előremondta a partnerek szö­vegét, én meg utána az enyémet. Megérte a fáradságot: játé­kát a zsűri a legjobb férfi ­a nagydíjas darabból, A két szereplők díjával jutalmazta. Szakonyi Károly A két róka című novellájának hetyke, öntelt férfi rókáját — túlzás nélkül állíthatom — nehezen tudnám másképp elképzelni; csak az ő megjelenítésében. Affektáló hanghordozása, pi­piskédé mozgása sokáig emlé­kezetes marad nemcsak szá­momra, de— úgy vélem — a fesztivál egész közönsége szá­mára. — Amit elért, azt elsősor­ban a saját szorgalmának és kitartásának köszönheti — jegyzi meg elégedetten Molnár László né, Merczel Erzsébet, a színpad új vezetője, aki ren­dezőként ezzel a darabbal de­bütált, máris figyelmet keltő érdeklődéssel. — ölömmel mondhatom, hogy a színpad minden egyes tagját ez a szor­galom és felelősség hatja át. Persze nem volt mindig így. Aki nem bírta erővel, vagy nem- vette komolyan a mun­kát, az kiesett a csoportból, elment... Mert a tudásért, a sikerért keményen meg kell dolgozni, a tehetség önmagá­ban nem elég. A csoport jelenleg egy újabb magyar novella dramatizált változatának betanulására ké­szül. valamint a „Szóljatok szép szavak” rádiós vetélkedő idei versenyére, mépfeallada- műsorraL — A balladaműsor egészen más lesz. mint a „róka”, — mondja a rendezőnő. — Eb­ben drámai megoldásokról és hatásokról van szó, míg a „rókában”, vígjátékiakról volt. A felkészülés nagyon igény­be veszi a gyerekeket. Min­denesetre azonban szeretnénk ezt is jól megcsinálni. Nem­csak azért, mert a nagydíj kötelez bennünket, hanem azért is, mert akkor tudnám, hogy olyan csoportot sikerült létrehoznunk, amelyik épp­oly’ otthonosan mozog a drá­mában, m.nt a vígjátékban. Ez biztonságérzetet adna a csoportnak. Az együttes a munka során rendszeresen igénybe veszi Karsai János budapesti panto­mim-művész segítségét is: időközönként lejár Balassa­gyarmatra és a kifejező, jó színpadi mozgásra tanítja a szereplőket. A helyes légzést és a szép beszédet a rendező Merczel Erzsébet tanítja, ak; számos országos és megye' szavalóverseny győztese volf már. Az új tagoknak soka. kell tanulniok. Az alakulás­kor mindjárt a mély vízbe dobták őket Az egyik kislány, a szavaié­nak is tehetséges Gólya Erika így beszél erről: — Amikor először elmentem a próbára azt hittem nekem csak ülnöm kell és figyelnem a többieket. Nagyon örültem aztán, hogy nem így történt hogy bíztak bennem és mindjárt szerepet adtak. A Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ irodalmi szín­játszói nehéz körülményei: között dolgoznak. Kicsi és ré­gi a kultúrházuk, nagyok a követelmények. De a fiatal együttestől nem várt nagy dí­jat senki. Annál nagyobb most az öröm. A színpadosoké is, akiknek ezután fokozott erő­bedobással kell dolgozniok, hogy bebizonyítsák: az elisme­rés nem volt Véletlen, megér­demelték. S. L. • p’ z Egyetemi Számító- özpont a Művelődés- ügyi Minisztérium megbízá­sából, a Felsőoktatási Pe­dagógiai Kutató Központ köz­reműködésével idén is feldol­gozta a középiskolák III. ősz tályosai előzetes Pályaválasz­tásának adatait. Ennek alap­ján a végzős diákok számára hasznos tájékoztatót jelentet-' tek meg Szándék és valóság címmel az egyetemi, főisko­lai felvételi vizsgák tapaszta­latairól. s az 1974-ben vég­zők pályaválasztási szándé­kairól. A Művelődésügyi Mi­nisztérium továbbá egy rész­letesebb könyvet t is kiadott a középiskolákba!! folyt vizs­gálatról. E kiadványok a Nógrád megyei középiskolákban Is rendelkezésre állanak, s — természetesen — tartalmaz­zák a megyei adatokat is. Miért tartjuk hasznosnak őket? Mindenekelőtt azért mert a tanulók végleges dön­tésének kialakításában nyújt­hatnak igen hasznos segítsé­get. Múlt évben az ország összes középiskolájában meg­kérdezték a harmadikosakat pályaválasztásukról, s az eh­hez kapcsolódó iskolaválasz­tásról.’ Néhány adat ide kívánko­zik. Múlt év tavaszán mint­egy 52 ezer, 1974-ben érett­ségiző diák felelt a kérdések­re, szólt terveiről, szándékai­ról. Választ kaphat az érdek­lődő arra. hogy az 1974-ben végzők hogyan választanak i lehetőségek között. Közismert, hogy felsőokta­tásban a jelentkezőknek mintegy fele részesülhet, a munkába állók száma pedig Plusz nyolcezer kilométer vezeték Automatizált gázgyűjtő ál­lomás kezdte meg működését a Komi Autonóm Köztársa­ságban. A pecsorszki tajgá- ban, a gazdag buktilszki gáz­lelőhelyen épült fel. A két hozzákapcsolt fúrólyukból az „Észak fénye” gázvezetékbe naponta másfél millió köbmé­ter földgáz jut. A gázkitermelés a Szov­jetunióban ebben az évben az előző évhez viszonyítva 17 milliárd köbméterrel emel­kedik, a gázvezeték-hálózat pedig nyolc ezer kilométerrel bővül. Imre Lászlót Két év nyolc hónap Kisregény 5. Én csak ütöttem, mert féltettem a bőrömet 'attól a vadállattól, ha megszűr, most ki pnné a bablevest a vizs­gálatiban? Na tessék, még meg is hajoltam, jó. hogy a bokámat nem ütöttem össze, igaza van a védőnek, én eav alkalmazkodó ürge vagvok. akit most mindenki gyilkos­nak néz. pedig én nem akar­tam semmit, én szerettem vol­na mindjárt szabadulás után harminckét korsó sört fizetni a szaki bácsinak, amiért anv- nvit vesződtek velem, már spóroltam is rá bizonvisten. az öreg szakik rendesek. m°rt a bicskájukkal csak szalonnát, meg kolbászt, meg kenveret vágnak. Jaj a fejem, úgv fáj a fejem tisztelt tárgyalóterem, legvenek szívesek kisegíteni egv aszpirinnel, négv év múl­va megadom, az lesz az első, utána sörivás. Bandi bácsi- vak Zoli bácsivii! lobogta 'iák a ceg-s-pevelet. itt van. fiú. most már fölvállalhatod az eget' ás. meszelni, lemehetsz a kétágú létrán Szc-rcdig. mert a segédek azt is meg tudnák 4 SJQGRÁD - 1974. tenni, ha olyan marhák len­nének. hogy tudnak mozogni a létrával. Talán az egyetlen kivétel Keserű Bálint volt. de miért, mert mindig nitvóká- san szállt fel a létrára, egy­szer aztán zsupsz. ki a Szent István körútra a harmadik emeletről, kész., vissza is le­hetett küldeni a mentőket, ide másfajta kocsi kellett, az a nagy fekete, csak a vödör ma­radt ott. meg a pálinkaszag. Kéremszépen. ha Gvevinek vérátömlesztésre van szüksé­ge csak tessék szólni. Az íté­letben megnyugszom, akkor is. ha megcsapolnak. — Kapelláró Ferenc! — Jelen! — Beszélőre. — Az anyám van itt? Mert akkor nem megyek. — Beszélőre. — Jó. de akkor nem szólok egy szót se. — Látogatója érkezett. Be- reczki Zoltán. A finom vasháló túlsó felén idősebb, törődött arcú férfi állt. Ünneplőrühája úi lehetett még. nem sokszor volt rai+a. mégis, valahogy hétköznaois- nak tűnt. talán, mert nem január 12., szombat viselt nyakkendőt, s a sötét­kékhez nem illett a világos­zöld pulóver. Levett kalappal állt ott furcsa mesilletődött- séggel a szemében, amely fénymeleggel telt meg. mi­helyt a fiatalembert meglátta. Nézték egymást, úgv tűnt. hosszú percekig. Aztán Kapel­láró lehajtotta a fejét — Na. Ne itassuk az egere­ket fiú. Lesz ez még ígv se — mondta Beyeczki. valami hiába palástolt szeretettel a hangiában. — Ezt jól megcsi­náltad magadnak. Mi lesz a segédlevélből, a harminckét korsó sörből? Hát. te nem gondoltál erre? Mi meg csak várunk a. munkán, ott van kétszázötven új lakás, három akkora épület, hogy a végét alig lehet belátni, erre hívnak az építésvezetőségre. Zoli bá­csi. ne vár.ia Kapellárót. Azt hittem a villamos ütött el. szaladtam, ahogy a lábaim bírták. A legjobb inasom, nem mindegy az! Na. aztán, amit odabenn hallottam. Agyonverted a mostohaapádat, bevittek, azt hittem ott vágó­gom hanvat azonmód. Mi tör­tént? Hogyan történhetett? Mit mondjak a többieknek? Kapelláró röviden elmesél­te a történteket. — Elhiszi, vagy nem szaki bácsi, én csak akkor ütöttem, amikor megláttam nála a kést. — Hátha csak ijeszteni akart. — Köszönöm az ilyen ijeszt­getést. Maguk nem tudiák azt. miiven életem volt nekem odahaza. Nem volt megállá­som a nevelőapám előtt. Se­hogy nem vplt ió neki. pe­dig, ha csak egy kicsit' ismer, tudhatja hogv nem vagvok nagvoofájú. csak hagyjanak békén. — Ha nem ismernélek édes fiam. akkor most nem lennék itt. De nem is azért iöttem. hogy erről faggassalak, elég neked most a magad baja. Hanem, tudod-e. hogy beszél­tem a bíróval? Olyanokat mondott, hogy a fellebbezést még nem tárgyalták, de könv- nyen lehet, hogy új momentu­mokra derítenek fénvt. « ak­kor. számíthatsz rá. hogy ke­vesebbel megúszod. — Nem akarok én megúsz­ni semmit. — Ki vagy borulva, mi? El­hiszem fiam. A helyedben én is így lennék. De azért nem kell elveszíteni a fejünket. Még nem haltunk meg. Jóra fordulhat minden. Bereczkit hallgatva Kapel­láró tisztulni érezte a gondo­latait, hetek óta először. Igen. igen. föl kellene ébredni, tisz­ta fejjel körülnézni, hogyan is állunk? Mi veszett eL mi az. ami megmaradt? — A bíró járt odakinn. ná­lunk. Megkeresett, hogy az? mondja, nekem tudnom kell milyen ember vagy. elvégre a kezem alatt dolgoztál. Ne fé semmit, elmondtam neki a késügyet. Azt felelte, tudja, de arra nincs tanú. És hogv azt igazán megfigyelhettem volna már. eleget éltem ah­hoz. hogy a világban sokmir­den re nem akad tanú. Fonto* dolgokra. Nahát, mondom. it‘ arra sok tanú volt és van hogy az a gyerek nem vét”*' senkinek. Dolgozott, rá lehetett bízni akármit, megcsinálta rendesen többet ért. mint há­rom másik, annak fát lehelj* vágni a hátán. Hát csak azé’-t mondom. Ügy bánjanak vele odabenn. (Folytatjuk) a szándék szerintieknek két­szerese volt az elmúlt évelő­ben is. Fels óoktatásba az 1974-ben végzők közül 28 197­en jelentkeznek, számuk két­szerese a rendelkezésre álló helyeknek. ez körülbelül 14 000-re becsülhető. Az 1973- as tapasztalat is figyelmez­tető. A felsőoktatási intéz­ményekbe pályázók, illetve a jelentkezők 37,8 százalékát vették fel. Ugyanakkor érdemes meg­jegyezni, hogy á szakmun­kásképzésre jelentkezők szá­ma (2 724) az 1974 őszére előirányzott keretnek keve­sebb mint 40 százaléka, bár néhány „divatos” szakmá­ban túljelentkezésre lehet számítani ismételten. Az úgy­nevezett egyéb oktatást vá­lasztók száma is jóval keve­sebb. mint az előirányzott keret. Munkát vállalni 13190- en szándékoznak, de miután a felsőfokú intézményekbe legalább kétszer annyian je­lentkeztek, mint amennyi a hely, számuk jóval magasabb­nak ígérkezik. 1973-barf minden 100 tanuló közül 33-nak kellett szándé­kát megváltoztatni, közülük 29 felsőoktatásra jelentkezett. E szám — úgy véljük* — szintén önmagáért beszél. Egyébként is érdemes elgon­dolkodni az Egyetemi Szá­mítóközpont .által rendelke­zésre bocsátott adatokon, statisztikai táblázatokon. Mi­ért? Elsősorban tóért, mert nyilvánvalóvá válik, amit bár sokszor hangoztattunk, mé­gis érdemes újra megjegyéz- ni: a pályaválasztási tanácso­kat adók — legyenek bár szülők, pedagógusok, társa­dalmi szervek, munkahelyek megbízottai stb. — tanácsai­kat jobban hangolják össze a számokkal, azaz a realitások­kal. Az összefoglaló adatok sze- -int évente minden száz fel­sőoktatásra készülő diák kö­zül csak 30—40-et vehetnek fel ezen intézmények. Ugyan­csak adatok bizonyítják, hogy a társadalomtudományi ér­deklődési terület jobban te­lített mint a természettudo­mányi-műszaki. S különösen érzékelhető . az érdeklődés csekély volta az agrár- és a műszaki területeken, s a ma­tematika szakos tanári pá­lyán. Már ebből is kiderülhet tehát, hogy bizony számos olyan egyetemi, főiskolai szak létezik, ahol — éppen a túljelentkezés következtében is — nem vesznek fel min­den ió tanulót. Például irre­álisan sokan pályáznak a bölcsészettudományi karra. Ugyanakkor érdemes lenne elgondolkodni azon hogy mi­után kívánatos a műszaki és agrár egyetemet végzett mér­nökök számának növelése a népgazdaság számára. s a főiskolát végzett üzemmér­nökökre is Jelentős számban szükség van. inkább e lehe­tőségek iránt érdeklődjenek nagyobb száfnban. a fiatalok. E szakembertípust ugyanis nagy számban várják. TTgy véljük, az itt emlí­^ tettek is utalnák arra. hogy a középiskoláinkban igen nagy gondossággal ta­nulmányozzák a fiatalok e kiadványokat, hiszen ez jól felfogott egyéni érdekük is. CT.) A magyar dráma ügye a Nemzeti Színház ügye Marton Endrének, a Nemzeti Színház igazgató-főrendező/ének nyilatkozata A Nemzeti Színház új tö­rekvéseiről. az írókkal való együttműködésről nyilatko­zott Marton Endre, a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője az MTI munkatársának. — Két—három évre van még szükségünk ahhoz, hogy a 6zínház törekvései beérjenek, hogy munkánk eredményei szemlbeötlőek legyenek, míg kialakíthatjuk . azt az írói gárdát, amélynek alkotó köz­reműködésével színházunk szándékait, mondanivalóját ’égj óbban szolgálhatjuk. A magyar dráma ügye a Nem­zeti Színház ügye is. — A bemutatásra váró, a benyújtott, az előkészületben evő darabok mindenképpen optimizmusra jogosítanak. Színházunknak az utóbbi évek­ben igazán visszatérő írója csak Dobozy Imre volt. El­sőrendű féladatunknak tart- ’uk. hogy társulatunkat von­tává tegyük a magyar írók ■ zámára. Meggyőződésünk. em arra kell várjunk, hogy íz írók kopogtassanak dra- natungiánk ajtaján, hanem éiébük kell menni. Minél több írót kell foglalkoztassunk, s eközben. fokról fokra maga­sabbra emeljük a mércét a színvonalat illetően is. — Jelentős vállalkozásnak ígérkezik színházunkban Ga­lambos Lajos „Mihály Rozália csókja” című Adyról szóló költői ihletettségű sajátos al­kotása. amely a fantázia és a realitás elemeit váltogatja. Vál­ságos történelmi korszakot elevenít fel másik szerzőnk, Nyárádi Gábor „Margaréta 1” című drámájában. amely Hitler és Horthy utolsó talál­kozását választotta témájául. Áprilisban hagyományainkhoz híven ismét megrendezzük a magyar dráma hetét. Ennek lesz ünnepi eseménye Katona József „Bánk bán”-jának fel­újítása, új rendezésben és új szereplőgárdával. Távolabbi terveinkben szerepéi Az em­ber tragédiájának műsorra tűzése is. Szeretnénk a to­vábbiakban folytatni azokat a „felfedezéseket”, amelyeknek sorát a Mózes, a „Czillei és a Hunyadiak” és más előadá­saink nyitottak meg. Mai tévéajánlatunk 17.35: Híres szökésék. A koprodukciós filmek kö­zött is ritkaságnak számít ez i 13 részes, most induló tévé­filmsorozat, mivel nem keve- 3 :ib, mint öt ország művé­szei és televíziósai vettek részt az elkészítésében: fran­ciák. olaszok, svájciak, bel­gák és magyarok. Minden epi- ' lot más írt. más rendezett, mások a szereplők is. Volta- -ánoen 13 teljesen különálló történetet láthatnak a nézők. ,z egyes daraboknak csak annyi a közük egymáshoz —. ettől válnak sorozattá —. hogv mindegyik történet szökésről szól. Az írók. akik között He­gedűs Géza személyében ma­gyar alkotót is találhatunk, történelmi ténvek, dokumen­tumok, életrajzok és vissza­emlékezések alapján, több mint ezer év leghíresebb fo­golyszökéseit dolgozták fel, kalandos, izgalmas formában. A tizenhárom részben a leg­leleményesebb elgondolások valóra váltását kísérhetjük fi­gyelemmel. Akad közöttük kétségbeesetten elszánt kísér­let, s van ami sikertelen lett volna a véletlen segítsége nélkül. Az első történet idő­számításunk után 500-ban játszódik, az utolsó a múlt században. A most vetítésre kerülő epizód címe: A gall rabszolga, s a főszereplők szinkronhangjait Fillér Ist­ván, Horváth Pál, Korbuly Péter, Tyll Attila, Tarsoly Elemér és Balogh Emese ala­kítják. Az epizód írója Henri de Turenne és a rendező^ Jean-Pierre Decourt volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom