Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

„Rekord év99 a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat történetében Legyen egy gyermekkel több Pr. Vonsik Gyula főtitkár nyPatkorata — Nyári egyetem Salgótarjánban A számszerű adatokat és a minőséget tekintve eevaránt sokat fejlődött az elmúlt év­ben a Tudományos Ismeret* terjesztő Társulat munkája — mondotta dr. Vonsik Gvula főtitkár az MTI munkatársé* nak. Első alkalommal fordult elő a TIT történetében, hogy a tanfolyami órák száma jó­val meghaladta az előadások számát: ez különösen azért örvendetes, mert így megfe­lelőbb. szervezettebb körül­ményeket tudunk teremteni a tudományos ismeretterjesztés számára. Az előzetes becslé­sek szerint tavaly 120—130 ezer óra hangzott el a külön­böző komplex programokon, a munkavédelmi felkészítőkön és más tematikus sorozatokon és mintegy 100 ezer órában tartottak különböző egyedi előadásokat. — Ebben az évben jöttek létre alsóbb szinten a külön­böző üzemi, hivatali, intézmé­nyi TIT-szervezetek is — mondotta dr. Vonsik Gyula. — Ezeknek kettős előnye van. egyrészt egy adott cél érde­kében jobban össze tudják fogni az illető terület értelmi­ségét. másrészt lehetővé te* szik. hogy a társulat közelebb kerüljön a mindennapi élet­hez. nem utolsósorban a ter­melési gyakorlathoz, azáltal pedig könnyebben felismer- tietők a helyi igények és prob­lémák. Az új szervezési for­mával tovább nőtt a TIT tag­létszáma is. 1973-ban két belső kiadvány látott napvilágot a társulat életében. A tájékoztató az in­tézmény szervezeti életéről ad információt, míg a műhely módszertani segítséget nyújt az érdeklődőknek. Nagy munkát végzett a vá­lasztott testületekben dolgozó 4500 főnyi aktíva. A társulat ilyen hatalmas létszámmal eddig még nem dolgozott. Rendkívül jól sikerültek ván­dorgyűléseink is. a nyári egye­temek részvevőinek száma elérte a 2200-at. amire ugyan­csak nem volt még példa. Va­lamennyi szocialista ország­ból és 23 tőkés országból vet­tek részt az elmúlt nyáron szervezett 17 társadalmi, gaz­dasági. művészeti szabadegye­temen. Az idei évben tovább kíván­juk folytatni 1973. sikereit — folytatta a TIT főtitkára. — Munkánkat elsősorban a me­zőgazdasági fizikai dolgozók, az üzemi munkások és áz if­júság körében kívánjuk erő­síteni. Eddig a tudományt akartuk megismertetni az em­berekkel. most azt mondjuk — hogy az embereknek prob­lémáik vannak a hétköznapi életben, amire tőlünk várnak tudományos választ. Ebben kell segítségükre lenni orszá­gos szinten. Jövőre szervezet­té kívánjuk tenni az előadók módszertani felkészítését, biz­tosítják a rendszeres mód­szertani tájékoztatást. Tovább erősítjük a tanfolyam jellegű tevékenységet. Sok újdonságot ígérnek a nyári egyetemek is. A tervek szerint 17 működik majd 21 tagozattal. Üj nyári egyetemek várják maid az érdeklődőket Salgótarjánban. Miskolcon. Kecskeméten és kísérletképpen Baján. (MTI) Megyei filmbemutatók Jelenet Nemo kapitány és a víz alatti város cfmfi filmből. A hét három filmbemutató­ját az elpuskázott lehetőségek jellemzik; mindegyik ötleté­ben. témájában több gondolat és művészi szépség rejlik, mint amenyit alkotóik meg­valósítottak. Hogy mégsem érzünk különösebb csalódást, vagy megbánást a művek né­zése közben, az annak köszön­hető, hogy szeretjük a kalan­dokat, a kuriozitást és a vi­dámságot, és ha egy csipet­nyit már kapunk belőle, haj­lamosak vagyunk az esztéti­kai értékek számonkéréséről megfeledkezni. A Nemo kapitány és a víz alatti város című látványos angol kalandfilm a széles körben népszerű, francia if­júsági regényíró, Jules Verne műveinek felhasználásával készült. A James Hill rendez­te film igazi, káprázatos, nagyprodukció. s különösen tetszeni fog a kalandfilmek és a tudományos-fantasztikus filmek kedvelőinek. Pompásak a díszletek, szépek a felvéte­lek, remekelnek a színészek — ennyi az egész: másfél óra könnyed mese és csevegés. Francia—olasz—spanyol- nyugatnémet koprodukcióban készült Gérard Ourv: Fel­szarvazzák őfelségét című munkája, amelyben két jeles színész, Louis de Funes és Yves Montand játszik együtt. A film Victor Hugo; A ki­ró?ykis asszony lovagja című romantikus drámájának per- sziflált változata, a kalandos­ság és a mulattatás felé terel­ve az édesbús történetet. Az Humanité Dimanche kritiku­sa is csak a film könnyedsé­gét tudta — joggal — dicsér­ni: „Olyan film, amely kikap­csolódást jelent És a kikap­csolódás olyan jó dolog!” A Farkashorda Ivanka Gribcseva bolgár filmrendező­nő alkotása, 1948-ban. a bol­gár történelem nagy sorsfor­dulójának idején játszódik, s azt a pillanatot mutatja be, amikor az egyén választása állásfoglalás is. A film azok­ról szói, akik a történelem ellen választottak, ez lesz tragédiájuk forrása. A ren­dező népszerűén, közérthető­en, — sajnos nem sablon mentesen — dolgozta fel ezt a jelentős témát, s filmje a fi­atal korosztály érdeklődésére számíthat. Imre Lái»ló: Két év nyolc hónap Kisregény , megvertem. Azt hiszem agyonvertem Gyevit. — Mondd, te teljesen hülye vagy? Be vagy rúgva? — Nekem jött. Késsel. Hagyjam magam agyonszúr­ná? — És anyád? Csák nézte és ringatta közben az öcsédet? — Jobb, hogy nem avatko­zott bele. Különben is, később jött. — Az ájtatos szentség. En­nek is ő az oka. Az egésznek. 2. Nincs dohányod? Kell a lórvé a csajokra, mi?” Nem a pénz, a csönd kell, az a csönd, amit csak az apja mellett érez az ember, amikor nem muszáj szövegelni, csak él az ember, éppen csak hagyja, nézzék, megsimogiassák a nézésükkel a szülei és a pillantásukból az -látszik; hozzájuk tartozik. Ehelyett kapott egy húszast, mehetett, nem marasztalták. Az a nő volt az oika minden­nek, ő hát, féltékeny volt a férje előző életére, buta mó­don, primitíven, tehet 5 róla, hogy beleszületett a világiba? Ugyan, süket duma ez is, bán­ja is ő már az egészet, elkö­szönni megy, csak elköszönni, ettől meghatódott, marták a könnyek a szemét, Jó estét 4 NÓGRÁD - 1974. apám, így és így jártam, me­gyek és az első zsarnyáfcnak elmondom, mi van, agyonver­tem Gyevit, dugjanak a sitt­re.” A szobába be sem engedték, apja kijött a sötét konyhába, hol vastag ételszag úszott, vendégség, no igen, burkolnak a tökfejek, eszükbe sem jut, hogy az a nő kinézi a szájuk­ból a falatot, az hétszentség, hogy sajnálja, ilyen a termé­szete, mit csináljon, biztos há­zat akar venni, ahol a kert­ben az ő apja fog ásni, ha megunja újra kezdi, elülteti a tegnapot, holnap lesz belőle. — Mi van. rosszkor jöttél — mondta köszönés helyett az apja, két ezüstfoga meg­villant a félhomályban. — Ci'kis a helyzet. Gyevit január 9., szerda — Te csak hagyd az Anyá­mat, elég a maga baja. Na, szia. Apja a zsebében keresgélt, gyűrött papírpénzt kotorászott elő. — Nesze. De engem hagy­jál ki a buliból. Előléptetnek, odabenn piál a góré. En­gem hagyjál ki mindenből Hallod? Meg se csókolt. Na, nem a smár hiányzik. De akiknek van apjuk rendesen, azok úgy mennek a kétnapos kirándu­lásra. hogy telerakják a tás­kájukat kajával, a szüleik — egyik a másik tudta nélkül — tömik dohánnyal, vigyázz ma­gadra kisfiam, aztán írjál, meg kell dögleni És egész úton zabáinak kétpofára. pu- sziszkodnate a világgal, be­céloznak. amikor akarnak, kisfiam add ide, amit keres­tél, ne félj nem veszünk el belőle egy fillért se, tudod, örömmel kopogtattak be hozzánk karácsony első napja reggelén szomszéda­ink: megszületett a kisfiú, az unoka, és egészséges. Gyermekáldás — mondja a nép régóta. Valóban, bol­dogság sugárzott az apa, a nagyszülők arcáról. Minap kedves kolléganőm lepett meg a hírrel; várják a har­madik kisbabát, és igen örül a család a legkisebb testvérke érkezésének. Ezek a hírek választ is adhatnának a Nők Lapja nemrég felvetett kérdésére — egyik cikk címe volt; Legyen-e egy gyerekkel több? A mi családunkban is három gyermek van. Sok-sok öröm, gond, aggo­dalom nekünk, szülőknek nevelésük, tanításuk, gon­dozásuk. Mégis nemcsak a fenyőfa, gyertya fénye mel­lett, de a hétköznapok küzdelmei között is meg­megállapítjuk: egyik nélkül sem lenne teljes a család. Valamikor, évekkel eze­lőtt még igen sokkal volt kevesebb a szülési szabad­ság. Nem volt gyermekgon­dozási segély. Igen sok kedvezményt adnak napja­inkban az új rendelkezések a gyermekeket vállaló szü­lőknek. Ez így van jól. Természetesen igen sok múlik azon is, hogyan va­lósítják meg a dolgozó anyák számára a munka­helyeken a rendeletek, sza­bályok, előírások kedvez­ményeit. Sok anya talán nem is tudja, hogy eg", vagy több gyermeke után számára mi jogos, mi ille­ti meg, de akad számos olyan munkaterület, ahol igen gondosan törődnek a szabad szombat, a szabad­ságot biztosító előnyök és egyéb sok gondoskodás, segí­tés kérdéseivel. Könnyebben jobban tudják így ellátni, nevelni kisgyermekeiket az édesanyák. Hiszen nem csak nagy öröm, áldás, hanem sok tü­relem, odaadás, törődés és gond is a gyermek nevelé­se. Azok érzik igazán, akik már vállalták, csinálják — és igen lelkiismeretesen — egy, két, vagy több gyer­mek felnevelését a család­ban. „Felnevelni”, emberré nevelni, „kenyeret adni a kezébe”. Milyen sok év el­telik addig. A szülők felett is eljár közben az idő. El­telnek fiatal éveik. Le kell mondám sok mindenről: szórakozás, jobb ruha, fi­nomabb falat, talán még az anyák számára a mun­katerületen, a hivatásban a siker, az előrehaladás, a ..karrier” is bele kerül az áldozat „kosarába”. Sok ál­matlan éjszaka, csalódás, fáradozás és új reménnyel újrakezdés kell ehhez. ruhát veszünk. Aztán kabátot veszünk és új fu szelei it a bü­dös lábacskádra kisfiam és anyád kínját veszünk, lila lesz piros mintákkal, csupa divat­szín, a vége begöndörödve, olyan csak neked lesz kisfiam, na. mit szóltak a műhelyben az új izédhez? Tartsd egyene­sen magad, hisz ember vagy te már, úgy. szépen, na látod kisfiam, most úgy beszélek ve­led,. mint férfi a férfival, ezt más. mint az apád nem fogja elmondani neked, hát csak vigyázz, nehogy trippert kap­jál, a mi időnkben hiperman- gánt használtunk, naigy kék lavórban állt a hipermangán, filmre lehetett volna venni abban a kék lavórban egy egész tengeri csatát, és vi­gyázz a haverokra kisfiam, nehogy elpiálják a pénzedet, úgy, most megmosom a háta­dat, jaj, mikor kicsi voltál, mennyit mostam én, hol hit, ott szeretet, hol szeretet ott béke. fehér galamb száll a fa­lu felett, viszi az én bánatos telkemet, p.irossal hímezve szekrénycsíknak is jó. — Meg akarok dögleni em­berek ! ■ Nem csókolt, meg az apám! — kiabált, tömködte a zsebkendőjét a szájába. — Fiatalember, mit ordíto­zik maga itt összevissza? Álljon csak meg! Igazolja magát! (Folytattuk) Mégis, ha mérlegre ten­nénk, az egyik oldal kie­gyenlíti a másikat még matematikai nyelven is. Hiszen az egészséges, nyu­godt, derűs gyermek vagy gyermekek csillogó tekinte­te, tetteik, kedvességük, nyiladozó értelmük oly sok apró, de észrevehető örö­met is szereznek számunkra szülőknek, pedagógusoknak, és minden felnőttnek, akik a gyermekeket igazán sze­retik. Nem teljes a család gyer­mek nélkül. Sok szülőnek egy életre szóló bánat, fáj­dalom, ha nincs, nem lehet gyermeke vagy meghalt, külföldre ment a fia, lá­nya, vagy reménytelen szá­mára már „gyermekáldás”. „Egy gyermek, nem gyer­mek” mondja a szólás­mondás. Harmincötös lét­számú első osztályomból tavaly húsz gyermeknek nem volt testvére. Az idén az egyik családban „test­vérke” született. Később egy másik kislány örömmel újságolta, hogy második „kistestvére” lett. Sugárzott az arcukról az elégedett­ség: lesz már társuk a já­tékban, többen lesznek ki­csinyek a családban. Kisebb lesz a lehetőség az önzésre, az unatkozásra, és mégis szívesen megosztják majd a játékokat, az eddig egyedül vagy egy testvérrel együtt élt gyermekek. Ahol egy-két gyermek ül áz asztalnál. elfér ott a TÉVÉM Mottó: Minden változik, épp a tv-műsor ne tenné? Zsigmondi Boris, Balázs Bé­la-díj as rendező, akinek Egry József festőművészről készí­tett alkotását láthattuk nem­régiben a képernyőn, jelenleg Nagy István portréfiimjének utómunkálatait végzi; január közepétől pedig ismét újabb munkába kezd. Kondor Bélá­ról készít tv-filmet. A mo­dern magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja mindössze 41 évesen teljes életművet hagyott hátra, nem­csak festőként, grafikusként. Cikkeket írt, hangszert épí­tett, muzsikált, sőt még ver­seskötetet is publikált néhány éve. E költeményekkel mint­egy „egybehangszerelve” al­kotja meg a rendező az isko­la- és stiíusteremtő Kondor Béla emlékfilmjét. Forgató- könyvíró: Dávid Katalin mű­vészettörténész. ★ A Balettcipő című műsor újabb részét is januárban ve­szi feí a televízió kamerája. Ez alkalommal Harangozó-ko- reográfiák elevenednek meg a felvételeken. A Bednai Nán­dor rendezésében forgatásra kerülő táncfilmbea többek között Delibes: Coppélia; Csajkovszkij: Rómeó és Jú­lia; Bartók: A fából faragott királyfi, Kene6sey: Keszkenő; De Faíia: A háromszögletű kalap című müveiből is szere­pelnek majd részletók. A je­leneteket megelevenítő tán­cosok: Orosz Adél, Róna Vik­tor, Kékesi Mária, Havas Fe­renc, Periusz Sándor, Pongor Ildikó, Sipeky Levente, Keve- házi Gábor és Sebestyén Ka­talin. ★ Vámos László mondja az ál­tala rendezett, néhány hét múlva bemutatásra kerülő „Tökéletes alattvaló” című zenés tv-játékról: „Ezúttal egy allegorikus, játékos tör­ténettel örvendeztetett meg a szerencse. Cselekménye vala­hol — valamikor Dál-Ameri- kában játszódik. De csak a helyszínnek van jelentősége. Minden egyéb kortalan. Amit az ugyancsak általam rende­zett. Karinthy Frigyes—Lend- vay Kamillo alkotta „Bűvös szék”-ben tavalyelőtt a gro- teszkség jelentett, azt jelenti most, a „Tökéletes alattvaló”- ban a fantasztikum! Hidas Frigyes rendkívül szellemes, csipkelődő, egészen különös harmadik is. Egy fekvő­hellyel kell több — bár ez a szűk lakásban elég nagy gond a szülőknek —, de „sok jó ember elfér kis he­lyen”. Talán jóval kevesebb lesz az egy főre jutó kere­seti átlag — különösen, ahogy nőnek a gyermekek és nagyobb ruha, cipő kell — de kárpótlásul a terített asztalnál ott ül a szép, „nagy család”, a több gyer­mek, a több öröm forrása. Este, amikor alvó gyer­mekeimet betakarom, ami­kor fáradtan a napi mun­ka és gond után lepihenhe­tek, elgondolom sokszor: mi is lenne, ha ők nem lennének. S ilyenkor min­dig megállapítom: üres, tartalmatlan, szomorú len­ne az életünk nélkülük. Ha nem lenne a Judit, a Sán­dor, vagy a kis kedves Zsu­zsi. „Igaz, sokat kell fáradoz­notok’’ írja költőnk, Petőfi Sándor. Ez napjainkban is így van, de a „Családi kör” kedves, meleg hangulata is igaz: ......aztán elvegyül a g yermek-társaságba, mint csillagok közé nyájas hold világa”. Arany János ked­ves sorai mellett még számtalan irodalmi példa is igen komolyan azt fo­galmazza meg: gond és öröm a gyermek a család­ban, de a jövő is, a követ­kező nemzedék, melynek sorsa a mi kezünkben van. Kocsis Józsefné O Z A I K bravúrokkal teljes zenéje pe­dig valósággal rámkénysaerí- tette a televízió gazdag elek­tromos trükklehetőségeinek használatát.” S, hogy mi a Ze­nés Tv Színház új alkotásá­nak témája? A fenti „Or­szág” diktátora tökéletes alattvalót szeretne, vagyis olyan automatát, amely min­dent gondolkodás nélkül vég­rehajt. Csakhogy a gépnek is vannak hibái... S, hogy miért? Mert a gép tulajdon­képpen — ember.,. ★ „Vendégségben’’ — ez a te­levízió tervezett új ifjúsági műsorának címe. A kamera ellátogat különböző diákottho­nokba, munkásszállásokra, amatőr együttesekhez, amelyek meghívnak például egy-egy ifjúsági klubot, esetleg fiatal művészt, vagy más híres em­bert. A színes és minden bi­zonnyal szórakoztató, havon­ta jelentkező beszélgetésben valamiképpen minden fiatal részt vehet. Ki levéllel, ki te­lefonozva, ki pedig úgy, hogy legközelebb talán épp az ő diákotthona, munkásszállása, közössége látja vendégül a „barátségköavetí tő” kamerát. * • — A televízió valóban fő­szereplő Amerikában — mondja Tarján! Ferenc kürt­művész, aki nemrég turnézott a rádiózenekarnal a tenge­rentúlon — színes tv-készti- lék van szinte minden szállo- daszabé'bam, amely szüntele­nül önti a legkülönfélébb mű­sorokat, információkat és per­sze, az adásokat állandóan és erőszakosain megszakítva, a hirdetéseiket. Mindenki úgy­szólván mindent a képernyő­ről tud meg hiszen az utcá­kon egyáltalán nincsenek hir­detőoszlopok, sőt számos he­lye még gyalogjárda sincs! S, hogy mit látni a képernyőn? A rágógumi-, sör- és egyéb reklámokon kívül showműso- rokat, különböző kvízeket és — sportot. Közvetítenek re­mek kosárlabdameccseket, ke­vésbé remek amerikai foot- ballt. Látható aztán „fenéken csúszó” bajnokság és úgyne­vezett roller-derby. Ez utóbbi igen brutális vetélkedés: gör­korcsolyáin kergetőznek a versenyzők, s kegyetlenül, a szó szoros értelmében „csont­törő” eszközökkel akadályoz­zák egymást az előrejutásban. Ehhez kénest a legvadabb jég- korongozás is kisasszony-ciró-

Next

/
Oldalképek
Tartalom