Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

Győri Zsuzsa;

Téli emlékezés a

Itt a tenger, ameddig a szem ellát, tengerből van.

Mint a gyermek meseországban a kolbászból font ke* ritésnek, úgy örültünk a víznek. És a fogalmaknak, melyek otthon elvesztették már jelentőségüket: víztiszta, tengerkék. Itt a víz tiszta és a tenger kék.

í y l

Megérkeztünk. Elkezdünk élni. valahol a tengernél.

CAL 4MBOS L4JOS:

Mit ugat el a kutya!

Hódi Laci mindjárt, ahogv felszaladt a testvéréhez, Gáborhoz, azzal állt elő:

— Mondtad nekem egyszer, hogy van egy ismerősöd, aki mellett jól lehet keresni.

— Arra az építésvezetőre gondolsz, aki társasházakat éoít?

— Pontosan.

Gábor már technikus volt annál az építővállalatnál, ahol az öccse szakmunkás.

— Csak nem akarod itthagyni a vállalatunkat?

— Ott akarom hagyni — mondta László. — Jön a második gyerek, szeretnék a lakásomhoz felhúzni még egy szobát. De sürgősen.

Gábor bort vett elő, töltött.

y — A törzsgárdához tartozol

— mondta az becsének. — Megvan havonta a kétezer- n .'olcszázad. Megbecsülünk. " avaly kitüntetést kaptál. Nem múlik év, hogy a nyereségrészesedésnél szép pénz ne ütné a markodat. Mit akarsz? Négy-ötszáz forint bizonytalan többletet havonta? Avagy megbántottunk valamivel?

— Ugyan.

— Nyughass akkor, ne ugrálj.

— De lényegében én már elintéztem, hogy kilépek — mondta Hódi Laci. — önkényesen. — És az asztalra dobta a munkakönyvét.

Gábor csak nézte:

— Mit szóltak a munkaügyin?

— Levágták ugyanazt adumét, amit te most.

Poharakat emeltek.

— Barom — mondta az öcs- csének Gábor.

— Szólsz annak az építés- vezetőnek?

— Ha már ilyen ökör vagy

— nyelte indulatát a borral Hódi Gábor —, szólhatok éppen.

Hatlakásos családi házat kellett építeniük a hegyoldalban. Terv szerint féloldalas volt a ház, vagyis a földszint az egyik oldalon az első emeletnél kezdődött, s csak a másik oldalról, a lejtőről nézve tűnt kétemeletesnek az éoü- let. Ilyenformán a hegyoldalt precízen be kellett vágni, s be kellett oda éoítenl egv nyolc méter magas betonfalat, hogy a hegy a majdani épületet meg ne nvomla Amikor Hódi Laci odakerült, a segédmunkások a földmunkát és az alapozást már elvégezték.

— Na. ember — mondta neki Schütz Zsiga építésvezető —. ahogy a papírjaidat látom, nélkülem is boldogulsz majd. Adok neked húszas órabért, de erről senkinek egy kukkot se. Papíron tizennégy lesz, világos? Nekem úgyis annyi a dolgom. adminisztráció, anyagbeszerzés satöbbi, minek is mondani? Gazdálkodj. Parancsolj az embereknek Estére fél méter falat akarok látni.

örült Hódi Laci. hogyne örült volna? Nani kétszáz forint- »v>v'e már belefér a reg- \ geli f°ld»oi meg az esti korsó sör!, Fejedelmi állapot lesz ez, s mire itt a gverek, meglesz a lakáshoz az újabb szoba., így kell ezt csinálni. Az okos emberek mind így csinálják; holmi állami vállalat, ahol ehhez a keresethez képest éhenkórász az ember, kit érdekel?

Schütz Zsiga a szomszédos

állami építkezéstől bérelt su- tyiban, külön pénzért, napi néhány órára betonkeverőt. Hódi Lacit ele'nte az építésvezető módszerei nemigen érdekelték. Csak amikor jobban odafigyelt a keverőbői kijövő masszára, akkor tűnt fel neki, hogy talán nem megfelelő betonkeverékkel dolgoznak. Ehhez a hegyoldalhoz kettőötvenes minőségű beton egyáltalán nem lesz jó; ha a hegy csak egy picit is megnyomja a falat, vajon mi lesz akkor? Este föl is vetette Schütznek:

— Nem tetszik nekem a támfal betonjának a minősége.

— Vajon mi nem tetszik rajta, ember?

— Nem a megfelelő cementtel. nem a hozzávaló sóderral dolgozunk.

— Ne nevettess.

— Igen lazának találom a hegyoldalt, könnyen mozdulónak.

— Na és? — mondta Schütz. — Nem a mi dolgunk. A tervezők dolga.

— ök milyen betonminőséget adtak?

— Semmilyet, ember. Rám bízták.

Valami félelem, valami gyanú költözött Hódi Laciba. Tisztességes, becsületes munkás volt, a szakmájához a közösségben kiválóan értő; ezt a felületességet mindeddig az ő brigádja, a testvére vállalatánál nem ismerte. De hét végén ezerötszázhatvan forintot számolt a markába Schütz Zsiga, s ettől korábbi érzéseit a kutyák szájába dobta. Egy hétre ezerötszázhatvan!

Dolgozott, mint a fürdött bivaly, és dolgoztatta az embereket. Szedett-vedett népség volt ez, oda se bagóztak semmire, egy-két napig tűrték csak Hódi Laci fegyelmezését, aztán továbbálltak. Helyükbe másokat állított Schütz Zsiga, hasonlókat. Már délben a közeli kocsmából alig lehetett kirángatni őket. Este aztán? Rókabőröket terítettek az útra, mint a lakodalmas kutyák.

— Nem lehetne itt állandó gárdát szervezni? — kérdezte egyszer Schütztől, aki általában csak reggel meg este jelent meg az építkezésen. — Egy tisztességes brigádot.

— Ember — mondta Schütz Zsiga —, ilyen népségből brigádot? Hol élsz te? Nem állami szektor ez, nem patika, nem szanatórium. Hajtás egy kis dohány után. Ismerni kell az életet.

így hát Hódi Laci alig-alig ismerhette meg a szüntelen változó munkatársait. Némelyek a korábbi hetiből visszavisszatértek, rendszerint italos állapotban, s csak annyi munkáért könyörögtek, hogy legalább egynapi betevő falatjuk - -italjuk legven. F.gvébként estére általában Schütz Zsiga

is részeg lett Nagy, veres haja az égnek ágaskodott, apró vérerekkel teli arca égett, szeme kicsire zsugorodott, és panaszkodott ilyenkor:

— Hiába! Az egész napi hajsza. Munkások után, anyag után, pénz után. Mindenütt kenni kell a kereket.

— Miből? — kérdezte Hódi Laci.

— A számláim nekem tiszták, ember! De egy hét alatt hetvenezer úgy elmegy, mint a pinty. Na, persze, most még a kezdetén vagyunk, hát ilyenkor megy is. A végére, ember, minden ki lesz kalkulálva, elfogadva, elfogadtatva, ide kell bízni.

Az ötödik héten a betonfallal már hét méter magasságban jártak. Kijött a tervező- mérnök is, megnézte, azt mondta:

— Jó.

Ennyit mondott. Aztán beült a kocsijába, és elment.

Reggel a falon Hódi Laci hajszálvékony repedéseket vett észre. Szétbontott egy cigarettát, és annak papírját az egyik repedésre ragasztotta a nyálával. Délre a cigarettapapír szétszakadt.

Ekkor Hódi Lad félelme visszatért. Hogyan viselem el, ha valami baj lesz, hogyan nézek majd a saját szemembe?

Este szólt Schütz Zsigának:

— Nézze meg a cigarettapapírt, főnök.

— Csak nem tojtál be, ember.

— Meg kell nézni, főnök.

— Na Jó, ha nagyon akarod, megnézem.

Átöltözött, és leszállt a falhoz László nem ment vele. Schütz személyi papírjai az építkezésre vonatkozó dokumentációkkal együtt voltak a felvonulási kalyiba asztalán. Hódi Laci önkénytelenül nézett azokra. És láthatta, hogy Schütz Zsigának csupán kő- művesi segédlevele van. Semmi más. Engeiri, gondolta, kétévenként legalább továbbképzésre küldött az én vállalatom, hogy lépést tarthassak a szüntelen új meg új technikával. Néhány év még, és technikus lehettem volna én is, akár a bátyám. És most ide keveredtem. Hogy több pénzt keressek. Sok pénzt.

Schütz után nézett. S látta, hogy Schütz Zsiga egy vakolókanál cementtel láthatatlanná teszi a még amúgy sem nagyon látható repedéseket.

— Mit csinál a főnök? — kiáltott rá.

— Nem károgunk — szólt vissza Schütz. — Eléie húzunk egy betonnal kötött, vékony téglafalat. Az úristen se veszi észre. S akkor megáll ez.

— És ha majd ráhúzzuk az emeletet?

— Nem károgunk, ember. Megmondtam.

Még két hétig dolgozott az építkezésen Hódi Laci. s akkor a fal mindkét réteg- le- 'omlott, Megkezdődött a vizsgálat. Ö. mint a vert kutva. úgy somoolveott ■ el onnan. Teremtő isten, mit tettem, én gondolta. Hová keveredtem? Lumpen csavargók közé. gátlástalan pénzhaíhászok közé.

én a tiszta ember! Ámbár tiszta vagyok-e. ha ide jutottam? Nem akkor lennék-e tiszta. ha ott feküdnék a leomlott fal alatt? Hisz tudtam. láttam, éreztem, hogy nem lesz jó. És még akkor is maradtam. A pénzért

Fölment a hegytetőre, és lenézett a folyóra. Oly közelinek tün,t a folyó, mintha innen mindjárt beleugorhatna. A híd játékszernek tűnt. Rajta a fény. alatta egy el- sikló hajó. Mi lenne, ha valóban ugranék egvet? De bármily közelinek tűnt a víz. józanul föl kellett mérnie', hogy innen nem lehet bele* ugrani. S miért is? E hirtelen rászakadt, nagyon nagy magányból vajon nincs kiút? Még akkor is. ha a dolgok nem egyszerűek. Mert egy hirtelen, felelőtlen lépésnek is annyi ága-boga következménye van. hogy az ember szinte beleőrül. Azt a szobát a meglevő lakáshoz tán nem húzhattam volna föl e magány nélkül? Pénz! Uramisten.

Rohant a bátyjához. Hódi Gáborhoz.

— É* ha visszatérnék? —

kérde/.te űzötten.

— A te dolgod — mondta Gábor. De azért bort vett elő.

— Visszavesztek?

— Kevés a munkás, bizonyosan visszavesznek.

— A törzsgárdába?

— Emlékezz csak a kutyánkra, öcsém — koccintott Gábor. — Kimentünk .szántani a drága falunk határába. Gyerekek voltunk. A kutvánk velünk jött. A tág mezőn felhajtott egy nyulat. Már talán csak két centiméter választotta el őt a nvúltóL És akkor mit tett a mi kutyánk ?

— Ugatott örömében, hogy már övé a zsákmány.

— Az övé lett?

— Míg ugatott, megugrott a nyúl.

— S aztán?

— Zsákmány nélkül, sírva jött vissza hozzánk.

Csend volt.

— No lám — ivott egv kortyot Gábor —. hogy miktől estél el a kiléoéseddel. bele sem gondolok. Prémium, szabadság. s mit tudom még. Ámbár. amilyen jámborok vagyunk lehet, hogv megbo- csájtanak, és úgy veszik az egészet, mintha, meg sem történt volna.

Hódi Laci egvhajtásra itta ki a borát:

— Beszélnél velük?

— Én?

— Ha nagyon kérlek.

— Annyira szégyenled a dolgot?

— Annyira.

— Hát akkor pláne nem beszélek senkivel. Gvere csak szépen vissza és égien le a te oofádon a bőr.

Hódi Laci kérés nélkül töltött magának:

— Igazad van. bátvó — mondta. — Égnie kell még a pofámnak egy darabig. Hadd égjen.

JUGOLINIJA

BÚCSÚZIK

Három másodperchosszan tart egy tülkölés. Az elsőt követi még egy. még egy, még egy. Kiszaladunk a tenger fölötti teraszra és úgy nézzük: Jugolinija. a nagy

fehér hajó beúszik a kis öbölbe. Az éiiel megjött a szél, a bóra. Talán baj történt Jugoliniját mentőhajónak hisszük. Megijedünk „Semmi baj” — mondja a szállodaportás. Nagy a családja a kapitánynak sok a gyerek. Tőlük búcsúzik a hajnali hajókürttel. A hegyen állnak és integetnek neki, míg Jugolinija, a nagy fehér hajó visszaköszön: bú-ú-ú, bú-ú-ú, bú-ú-ú... Egyre halkabban.

FÉNYKÉPEK

A pici kalaposüzlet tükrében el sem fér a nagy sárga kalap. Nézem magam; kissé jobbra húzom a kalap bal szélét majd ugyanígy a másik peremét. Mosolygunk. majd nevetünk, ahogyan csak nyáron lehet nevetni, nagy sárga kalapok vásárlása közben. Az ősz boltos, meg én. Kint már sötét van. zárás előtt ráér beszélgetni velem.

Jól megy az üdét. Idén a tengerészsapka volt a sláger. Rengeteget eladott belőle. Általában öt hónap alatt megkeresi az egész évre valót. Aztán: Becs, Párizs — utazik. Bécsben vásárol, Párizsban sétál, és pihen kedvenc kávéházaiban. A háború előtt úriszabó volt. Szerette a puha, finom anyagokat. A ruháit mind maga varrta.

A kis fehér asztalfi ókból fényképet vesz elő. A kép hatszor kilences. Inkább barna-szürke, mint fekete-fehér. „A fehér flanellnadrágot nézze és a zakót. Nem'tettem bele kemény vásznat, lazán- szerettem”. Nézem a képet: harminc évvel ezelőtt megy a sirdiji hídon, könnyű fehér ruhában. Mögötte szürkén a tenger, legyezőpálmák szegik az utat. Mosolyog valakire, aki elkattantotta a gépet, mosolyog most rám. Visszaadom, s 6 tartja a kezében néhány pillanatig. „A laza ruhákat szerettem”.

A fénykép mindig a kezeit gyében van. kis zöld borítóban. Ez ő igazán, akkor, amikor még tökéletes állapotban volt-*r

1940. Nyár.

Még mindig rajtam a nagy, sárga kalap: meglátom arcom a keskeny tükörben.

Vajon nekem melyik fényképem lesz ilyen, ahol megállók. ami én leszek, most és mindörökké.

HALÁL

Fekvő, aprócska embert állnak körül. Kicsi öregember fekszik a napon. Mintha napozna. Csak az arca, az arca sötét. Francia fiú és lány cselekszik először. A lány fölfelé tartja a kicsi öreg lábait, a fiú mesterséges légzést alkalmaz. Semmi eredmény, forgatják, nyomkodják. Én úgy vélem, békén kellene hagyni. Nyugodtan.

Vékony szakállas fiú jön. Ráhajlik az öregre. Szájból- szájba levegőt fúj a fekvőbe. Két fekete szerb fiú undorral fordul el és kön egyet. Valaki fehér zsebkendőt nyújt a szakállasnak, tegye a maga és a haldokló szája közé.

Dél-Dakota államiban a Rushmore-hegyen rendkívül balesetveszélyes sziklába vágott út vezet át. amelynek egvik oldalán mélv szakadék húzódik. Az út eleién jelzőtábla áll a következő felirattal:

„Az úton áthaladni tilos: a

nyárra

Nem teezl, nem is figyel oda.

Levegőt vesz és adja tovább, hátha segít. Az öregember nem mozdul. Mentőautó érkezik. hordágyra teszik. A szőke fiú felegyenesedik. Tántorogva indui el. Tétován, dol- gavégezetlenül. Lassan megyek utána, szeretném látni, lemossa-e arcáról szájáról a haldokló nyomát. De elmegy a zuhanyozó mellett, föl, föl a fák közé.

MUNKA

A parton kis sziklák között fekszünk, lábunkra csap újra meg újra a hullám. Pici barna lánykával játszom: két kőből értjük egymást. Ö ugyanis köveket keres keskeny nyakú üvegébe. Színes köveket. Találok egvet. felmutatom. Rázza a fejét: nem jó! Űjat keresek, pici kezével érte nvúl: igen! S bele- tuszkolia az üvegbe. Amikor megtelik, föláll, odamegy a vízhez és kiszórja az egészet. Kezdjük élőiről. Naponta három—négy üveg. Ráér. Megvolt a napi munka. Kövek, tele üveg, kész. Befejezettség. Ennyire gyermek ez?

ÜDVÖ7?«M

ÜDV*i7LÖM,

ÜDVÖZLÖM

— Üdvözlöm önöket, honfitársaim! — hangos, páto- szos kiáltásra figyeltünk fel, s máris mellettünk a fehér blúzos öregasszony.

Mire megjön a busz. mindent tudunk: A halókirándulás gyönyörű volt, de fél, hogy megint eltéved, mint már annyiszor, a szoba drága az útitársaival elkerülték egymást indulás előtti naoon derült ki, hogy neki nem foglaltak szobát, ezért ő most külön lakik egyedül, nagyon rossz, dehát hogyan is számolták ei magukat és miért éppen ő nem fért el. ma sem érti.

Az elmúlt télen beteg volt Naigy beteg. Akkor határozta el, hogyha meggyógyul és újra látni fog eljön a tengerhez. A szigeteket akartam látni a kis szigeteket, tudja, úgy emelkednek ki n vízből, mint a zöldhátú halak. Jesz- szusom, hol lehetünk, csak megyünk a buszon és én nem tudom hol kell leszállni.

Kis szótárt vpsz elő. abban kész mondatok, azokat mond- ja-mondja. Gondolom, arról szeretne beszélni, hogy 6 magvar. nem érti az idegen ország nyelvét, itt és itt lakik. Valaki mondja meg hol kell leszállnia. Fékez, maid óira Indul a busz. Áll az ajtóban. fogja a korlátot, kezdi élőiről a hosszú, érthetetlen. dadogó szöveget. Hiába. Egv szót kellene csak mondania. Fgv szót, ami fontos. Sajnáljuk őt, amikor leszál- lunk. Egyedül áll és szavak, szavak veszik körül.

Senki sem érti őket.

AZTÁN HOVÁ?

A kis öböl keleti partján alámosott meredek sziklafal. Kicsi teraszain. mint fiatal kecskék, szökellnek, keringenek a fiúk. A legbátrabb ugrik először. Ki kell próbálni milyen magasról kerülhetik még el a kiugró sziklát. Még innen is. innen is. följebb, följebb. Még a tetőről is leérnek lendületből vett fejessel, Alinak a kopár tetőn lihegve. félelemmel és győzelemmel telten tapsolnak az ugrálóknak és néznek fölfelé.

Innen hová?

túlélőkre kemény kézzel suit le a törvény!”

*

„Istenem, müven csodálatos lenne ez a világ, ha a férfiak ugyanannyi gondot fordítanának arra. hogv lók legyenek. mint a nők arra. ho?v szének legyenek” — mondta Coco ChaneL

8 NÓGRAD - 1974. január 6., vasárnap

Anekdoták