Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-23 / 18. szám
Réti Zoltán Csongrády Bólo Csukly László Hibó Tamás Bemutatjuk a Madách- emlékolakett és -ösztöndíj ez évi kitüntetettjeit 1964-ben, Madách Imre haláléinak centenáriumán adtan át első ízben Madách-emlék- plaketteket Nógrád megyében a költő életművével foglalkozó íróknak, irodalomtörténészeknek, művészeknek, s mindazoknak, akik megyénk szellemi életében kiemelkedő szerepet játszanak. Azóta több mint féiszázan részesültek ebben a rangos megyei kitüntetésben. Az alapítás tizedik évében hárman kaptak emlékplakettet. ketten pedig az 1973-ban alapított Madách- ösztöndíjat kapták. Őket mutatjuk be olvasóinknak a következőkben. Marton Endre, a Nemzeti Színház kétszeres Kossuth-dí- jas igazgató-főrendezője 1941- ben szerzett rendezői diplomát. Tehetsége, önmagával szemben támasztott következetes és kíméletlen művészi igényessége korán színházi rendezőink élvonalába emelte. 1949-ben került a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1956 óta főrendezője. 1949-től folyamatosan a Szín- művészeti Főiskola rendezői szakán tanít. Számos nagy színházi siker fűződik nevéhez. Klasszikus és mai modem darabokat egyaránt rendez. S egyik fő feladatának a régi, elfeledett magyar drámák mai színpadra állítását tartja. Ennek a nemes törekvésnek kiemelkedő példái: a két Madách-mű, a Mózes és a Csák végnapjai, valamint Vörösmarty Chilei és a Hunyadiak című drámájának rendezései voltak. A Mózest tavaly a Szegedi Szabadtéri Játékokon is bemutatták, ahol 22 ezer néző gyönyörködhetett a Nemzeti Színház előadásában. A színház terveiben egyébként további Ma- iách-művek színpadra állítása szerepel: 1975-ben kívánják bemutatni Az ember tragédiáját, utána pedig A civilizátort és a Mária királynőt. Réti Zoltán, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója a város és a megye zenei, képző- művészeti életében tölt be kiemelkedő szerepet. Zenetörténeti kutatásokkal is foglalkozik. Balassagyarmat szülöttjéről, Rózsavölgyi Márk zeneszerzőről és virtuóz muzsikusról készülő tudományos munkáját a Zeneműkiadó Vállalat 1975-ben tervezi megjelentetni. Zenepedagógusi és zenetörténeti munkásságának mintegy elismeréseként a Liszt Ferenc Társaság tagjai közé meghívták. Képzőművészként is elismert. Rendszeresen állít lei megyei és országos tárlatokon. Az elmúlt esztendőben önálló kiállítással jelentkezett a budapesti Fényes Adolf Teremben. Csongrády Béla tanár, a salgótarjáni városi pártbizottság munkatársa a salgótarjáni Madách gimnáziumban érettségizett. Madáchhoz és írói-költői életművéhez igazán közel azonban az egyetem elvégzése után került, amikor népművelőként a Salgótarjáni városi Tanács művelődésügyi osztályán dolgozott. A Palócföld című megyei művészeti, művelődéspolitikai folyóiratban 1963-ban jelent meg először írása. Azóta rendszeresen publikál, időközönként lapunk hasábjain is. 1967-ben a Palócföld rovatvezetője lett; s ezt a megbízatását az 1973- ban újjászervezett Palócföldnél is megtartotta. Munkájában Salgótarján és a megye szellemi élete további fellendítésének törekvése vezeti. A Madách-ösztöndíj először került kiosztásra: egy irodalomtörténész és egy fiatal grafikus kapta. Csukly László irodalomtörténész, a mátraverebélyi álta- látos iskola tanára Mátravere- bély és Szentkút történetének megírására nyerte el az ösztöndíjat. Eddigi munkái jobbára irodalomtörténeti, esztétikai jellegűek voltak. 1948- ban elnyerte a Minisztertanács 48-as centenáriumi pályázatának irodalmi díját. 1964-ben Madách élete és munkássága címmel tanulmánya jelent meg a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek sorozatban. Ugyanebben az évben az elsők között kapta meg a Madách-emlékplakettet Előadóként is jelentős tevékenységet fejtett ki megyeszerte a madáchi és a mikszáthi életmű közvetítésében, a palócföld irodalmának népszerűsítésében. Népművelői munkásságát a „Szocialista kultúráért” és a „Kiváló népművelő” kitüntetéssel ismerték e' írásai rendszeresen jelenne’- meg a Nógrád és a Palócföld hasábjain. Hibó Tamás graflkustnűvés- a városról szóló grafikai sorozatának tervével szolgált rá az ösztöndíjra. Kora gyermekkorától él Salgótarjánban. A’ érettségi után képzőművészet5 akadémiára járt. Grafikai szakon fejezte be tanulmányait 1972-ben. Már főiskolás korában rendszeresen szerepelt kiállításokon. Művészetében meghatározó szerepéi tölt be az épülő, a fejlődő város a maga mindennapi örömeivel és gondjaival. —ok— Imre Lá»xlót Két év nyolc hénap Kisregény 14. Vannak, akiié úgy élik le az életüket, hogy csupa láthatatlan barát veszi körül őket, az Ilyenek a koporsóban is mosolyognak, és magukkal viszik a barátságok megfejthetetlen titkait, misztikumát, várakozásaikat és a beteljesülést, ami mind, mind a láthatatlan barátokkal kapcsolatos. De mit tudhatnánk kezdeni a láthatatlan ellenségeinkkel. akik egyszer majd, a legváratlanabb pillanatban letépik rólunk az inget, megnézik ott-e a tetovált kereszt a bal váltunkon és akkor megbánjuk, hogy a világra születtünk, szeretnénk a földdel eggyé válni, őrjöngünk a kíntól, hogy lám, most sem, még most az egyszer sem látjuk az arcát, annak az árnyéknak, amely annyi éven át, talán egész életünkben szemmel tartott bennünket. Kapelláró, amikor láthatatlan ellenségére gondolt, alig várta a reggelt, az első napsugarat, az árnyék nélküli világosságot. Rémképek üldözték álmában, vizek fölött futott, sziklákon kapaszkodott fölfelé, s nem tudta őt üldözik-e, vagy ő az üldöző. Beleizzadt a göncbe, hánykolódott, némelykor saját kiáltozására ébredt, arra, hogy jajgatva hívja az anyját. Kicsi szólt is neki, ez így nem lesz jó, tisztára úgy néz ki, mint aki kezd becsavarodni, minek, marhaság, akinek nincs arca, attól csak a bolondok félnek. NÓGRÁD - 1974. januái 23., szerda — Hiszen, ha félnék! De nem félek. Ha csak attól nem. hogy egyszer félni fosok — válaszolta Kapelláró, s ez az érzés akkor sem csitult benne, amikor meghallották, hogy Bikát másik csoportba helyezték, itt már túl sole galibát csinált, a szabadulásig hátralevő egy esztendőben, nem őket boldogítja majd. Tábora fokozatosan Kapelláróékhoz pártolt át, s ez egyúttal azt is jelentette, hogy — legalább is átmenetileg — végetértek a tetoválásnak nevezett szertartások, s ez annyira valószínűtlen volt, hogy a felügyelők nem is mertek hinni benne. Eljött a tél, közeledett a karácsony, csomagküldések ideje, aiki megkapta a maga csomagját, majd kiugrott a bőréből örömében, akinek nem jött csomagja, odavolt a szomorúságtól. Kicsi is nagy örömmel mutatta egy napon a négerbabát, attól kezdve a párnája alatt tartotta, a többiek kinevették, nem törődött vele. azt mondogatta, egyszer ő úgyis megkeresi, aki ezt a babát nála felejtette, hiába mondta neki Kapelláró, hogy a lány hozzátartozói agyonverik, ha meglátják, mire Kicsi annyit mondott, nem biztos az. addig még sok víz lefolyik a Kis-Dunán, míg ez bekövetkezik, de az is lehet, megszökik és meg sem áll Megyei filmbemutatók ITT A SOLARIS Jelenet A szerelem botorai ci mii filmből Két új film kerül ezen a héten megyénkben, bemutatásra: egy szovjet és egy magyar filmalkotás. Andrej Tarkovszkij müvét az 1972-es canm.eS ~i filmfesztiválon a zsűri különdíjávai kitüntetett SoLarist a salgótarjáni Art Kino mutatja be. A film az ismert és népszerű lengyel író, Stanislaw Lem azonos című tudományos-fantasztikus regénye alapján készült, s alapvetően az emberi felelősségről, a Lelklismeret kínzó gyötrelmeiről szól. Tarkovszkij jelentős filmrendező, akinek eddig még csaknem minden munkája valamilyen kitüntetésben részesült. Az Iván gyermekkorát, legutóbb pedig Andrej Rubljov című filmjét nagy sikerrel játszották Magyarországon is. S érdeklődésre tarthat számot újabb munkája is. amelyről a rHumaníté kritikusa írta: „A film valójában hatalmas kérdőjel a kalandos elbeszélésként megszerkesztett történeten keresztül: az emberi megismerés határa az emlékezet és a tudatnélküli szerepe, a vétkesség súlya az egyén viselkedésében, magának a tudománynak a fogalma __” A film főszerepei,ben a világhírű Donatasz Banioniszt, Juri Jarvetet és Natalja Bon- darcsukot láthatjuk. Szűcs János, elsőfilmes rendező munkája — Fenékéi Judit Vetkeztető című novellája nyomán készült — A szerelem határai című film. Fonákéi Judit novellája — mely ugyan a filmnek néhány percre zsugorodott részlete — egy védtelen fiatal nőt állít középpontba, akit irigy, kicsinyes és ostoba emberek faggatnak meglehetősen embertelenül őszinte, tiszta és tartalmas emberi kapcsolata felől, mely főnökéhez fűzi, miközben a szomszéd terem,ben cigánygyerekeket vetkőz, tétnek, s öltöztetnek új ruhába. Az elbeszélés párhuzamosan futó két szála közül a filmben az utóbbi úgyszólván teljesen elhalványodott, jóval nagyobb hangsúlyt kapott viszont azoknak a motívumoknak a kidolgozása, amelyek az adott mikrotársadalomban a főhősnőt eddig a kapcsolatig majd annak megszakításáig az adott helyzet megvál- toztathatatiamságának felismeréséig, tettei következményeinek következetes vállalásáig eljuttatták. A film szerepeit olyan neves művészek alakítják, mint Drahota Andrea, Bitskey Tibor. Szirtes Ádám, Káldy Nóra, Nagy Anna. •» Párnak a% ajtónál... Bai k ácsműhely a művelődési házban Megszaporodott az ezermesterek. házibarkácsolók száma. A megnövekedett szabad időben egyre többen „bütykölnek” otthon. Ha nem is mindig szebb, és néha nem is olcsóbb a házilag készített virágtartó, könyvespolc. vagy más berendezési tárgy, test- reszabottságával és azzal, hogv „ezt én csináltam”, sokkal jobban hozzánő az emberekhez. Szellemi munkát végzőknek gyógyszerpótló, nyugtató elfoglaltság az otthoni ezermesterség, fizikai dolgozóknak pedig egy kis ujjgyakorlat, változatosság. Számtalan, jobbnál jobb szerszám és készlet kapható a boltokban. Sajnos, az árúk nem teszi mindenki számára odáig, ezen nevetett maga is. karácsenyfagyújtáskor az ebédlőben az egész társaság olyan volt mint a zárdaszű- zek gyülekezete, ha azt mondták volna nekik csókolják meg egymást, alighanem megteszik, a felügyelőket is beleértve, abban a nagy ellá- gyulásban, ami arra a néhány órára hatalmába kerítette őket. mert eszükbe jutott a gyerekkor, az otthon. Hazulról érkezett három levelével, egyet Bereczki írt, a másikat Bonzó, mint irta, a többiek nevében is, a harmadikat anyja, Kapelláró úgy ringatódzott az ünnep hajóján, mint akinek többé soha nem kell leszállnia onnét. Könyveket küldtek neki, Bereczki egy csoportképet a brigádról, a kép abból az alkalomból készült, hogy valami oklevelet kaptak, amivel pénz is járt. a szemük állásából látszott, ez a kép már az áldomás után készülhetett, vagy épp aközben, mert nagyon vi- doran tekintettek a világba. Anyjától kesztyűt kapott, jó, irhabéláses kesztyűt, amilyen neki sose volt még. el is tette szabadulás utánra, meg pulóvert, amit állítólag Gyevi vett neki, de ezt Kapelláró nem hitte, nem tudta elhinni, félretette ezt is a szekrényébe, (Folytattuk) elérhetővé azokat. így aztán nagyon sokan kimaradnak az otthoni „fusizás” örömeiből. Aki teheti — üzemben dolgozik — az a munkahelyén készít ezt-azt magának. A barkácsolás igénye társadalmi igény, emelkedő élet- színvonalunk egyik következménye. A szabad idő kulturált, hasznos eltöltésének egyik formája. Ezt az igényt ismerték fel Salgótarjánban az öblösüveggyár művelődési házában, amikor elhatározták, hogy barkácsműhelyt, bar- kácsszakkört hoznak létre. Önerőből nem ment. A gépek, felszerelések pénzbe kerülnek, ahhoz, hogy megfelelő munkakörülményeket te- remsenek sok minden kellett. Segítségért az üzemhez, a szakszervezethez fordultak. Nem hiába. Anyagi támogatás mellett a gyárból kiselejtezett, de még nagyon jól használható gépeket kaptak, szocialista brigádok segítettek az épület átalakításában, elvégezték az elektromos szerelési munkálatokat. A műhely megnyitása óta több mint két hónap telt el. Ez alatt lassan kialakultak a profilok. A műhelynek pedagógiai céljai is vannak. Egy fa- és egy fémmegmunkáló szakkör működik, a Rákóczi úti Általános Iskola diákjai járnak ide. A „fásokat” Petró Gábor mintaasztalos — faipari technikumot végzett — vezeti, a vasmegmunkálóknak ifj.- Kiss Pál nyújt szakmai ismereteket, ő is technikumot végzett, őket is a gyár „adta”. A szaktanári pedagógiai irányítást Lakatos Géza tanár látja el. A gyerekek jelenleg az iskola által patronált óvoda számára készítenek pohártartókat. játékokat javítanak. Készülnek az 1974. évi országos iskolai barkácsltiál- lításra. emellett a művelődési ház számára aoró aiándék- tárgvakat. az iskolának szemléltető eszközöket készítenek, 5nvítanak. Közben meeismer- kednek a fa. illetve a fémmunka alapvető fogásaival. Három naoon szolgáltatást végez a műhely. Az üzem dolgozóit fogaHia, kinek-kinek kedve szerint bármelyik szerszám a rendelkezésére álL Sok minden van. Villanyfúrók, forrasztók, hegesztőkészülék, esztergapad. Van üllő és kovácstűzhely is. Egyszerre 10—15-en dolgozhatnak a műhelybe. Több nem nagyon férne, és balesetvédelmi szempontból sem engedhető meg. Élnek-e a dolgozók a felkínált lehetőségekkel? Vratni József, a művelődési ház igazgatója ezt válaszolta: „Mindennap, amikor kinyitom a műhelyt, négyen-öten már ott vannak az ajtóban. Virágtartókat. polcokat, ezt, azt készítenek”. Az üzem támogatására most is szükség van, a műhely fenntartása költséges, szükség van anyagra is. Amikor erről kérdeztem, az igazgató válasz helyett egy papírlapot tett elém. Engedélyt arra, hogy a gyárban található hulladék fém és faanyagot a művelődési ház barkács szakköre megkaphassa. Az engedélyt Varga Gyula igazgató írta alá. „Az üzemtől minden segítséget megkapunk. Felismerték és támogatják, hogy társadalmi igényt elégítünk ki. Emellett saját érdeküket is felismerték, a gyárban fusizók 80 százaléka inkább hozzánk jön. Más vállalatokkal is kötöttünk megállapodást, vagy tárgyalunk hulladékanyag beszerzése ügyében”. Salgótarjánban több Ipari üzem van. Legtöbbjének van saját művelődési háza. Jó lenne, ha az öblösöveggyári példa másutt is követésre találna. Az üzemeknek nem lenne nagy gond megteremteni a lehetőséget legalább a saját dolgozóik számára, és az is jó lenne, ha üzemen kívüliek is hozzájuthatnának szerszámhoz, „ügyeskedhetnének”. Érdeklődés van. Mikor a művelődési ház igazgatója a síküveggyárban járt legutóbb, megkereste a KISZ-titkár, s egy fiatal mérnök, érdeklődtek: hogyan lehet hasonló létesítményt működtetni. Ez a műhely megvei szinten egyedülálló. országosan is kevés hasonló van. Reméljük, nem sokáig lesz egyetlen a városban, a megyében. — gáspár —