Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-23 / 18. szám
Hétfőn Gustav Heinemann, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke fogadta Hamburger Lászlót, hazánk első bonni nagykövetét, aki átadta megbízólevelét Kissinger sajtóértekezlete Kissinger amerikai külügyminiszter kedden, közel-keleti tárgyalásairól visszatérve l rtott első washingtoni sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy az egyiptomi és az izra- e i haderők szétválasztásáról a áírt megállapodás részét alkotó. de nyilvánosságra nem hozott dokumentumokban az Egyesült Államok egyik félnek sem adott semmiféle formális garanciát az egyezmény betartására. "Magyarázata szerint Egyiptom és Izrael egvaránt köny- n'-ebbnek találta, hogy kiilön- k ‘lön hozzájáruljon egy amerikai részről megfogalmazott formulához, amelyet Nixon elnöknek mindkét kormányhoz intézett levele tartalmazott. Ennek aval a két fél p ‘ ij tűzsziineti \ a állomásozó hade 'esönös korlátozását kulor.óikéopen ezek támadóképességét illetően. Arra a kérdésre, hogy ily módon az USA a létrejött megállapodás garantálójává vált-e, Kissinger ezt válaszolta: ..nem vagyunk garantálói abban a jogi értelemben, hogy bármilyen formális kötelezettségünk lenne az egyezmény megszegése esetén”. Hozzátette azonban, hogy az ellenségeskedések esetleges kiújulá- sa. miként a múltban is, óhatatlanul érintheti az Egyesüli Államokat is, és további magatartását természetszerűles befolyásolná az, hogy melyik fél sértette meg a megállapodást. Kisaineer nagy nyomatékké1 hangsúlyozta: „a Szovjetunió nagyon. haszn.06 és nagyon konstruktív szerepet játszott a tűzszünet és a genfi értekezlet tetű alá hozásában”, továbbá, hogy „a Szovjetunió pozitív szerepe nélkül nem jöhetett volna létre megállapodás az egyiptomi—izraeli haderőszébválasztá&rál sem”. Hozzátette. hogy véleménye szerint a Szuezi-csatorna megnyitása „pozitív hozzájárulás lenne a közel-keleti békerendezéshez”. Az amerikai külügyminiszter szerint Damaszkusziban tett látogatása eredményeként javultak az Egyesült Államok és Szíria kétoldalú kapcsolatai. Reményét fejezte ki, hogy a továbbiakban Szíria és Jordánia is tevékenyen bekapcsolódik majd a közel-keleti rendezésre irányuló tárgyalási folyamatba. Egy kérdésre válaszolva Kissinger hangsúlyozta: „minden okunk megvan azt hinni, hogy a (haderósaétválasztásról folytatott) tárgyalások sikere fontos lépés az olajembargó feloldása felé”. Közvetve azt a reményét fejezte ki, hogy az olajembargó feloldásával az arab országok nem várják meg az egyiptomi—izraeli haderősizétválasztás teljes lebonyolítását. Más témákról szólva közölte. hogy az USA által február XI-re Washingtonba összehívott külügyminiszteri szintű energiaértekezlet .nagyon tevékeny előkészítés alatt áll”, s e hét végére az amerikai kormánnyak már módja lesz érdemben konzultálni a meghívottakkal az értekezlet tartalmáról. Megjegyezte, hogy „nem nevezheti konstruktívnak” a francia álláspontot a washingtoni energiaértekezlet tervet illetően. A SALT—II. megbeszélések folytatásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „rendkívül fontos a továbbhaladás'’ a stratégiai fegyverzetek korlátozását illetően, mert ennek hiányában ólhatatlanul folytatódik a fegyverkezési verseny. (MTI) Rövid plenáris illés Kedden Bécsiben megtartották az európai hade rőcsokken- tésá tárgyalások 18. plenáris ülését A 17 európai állam és két tengerentúli ország — az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek részvételével tartott tanácskozáson ezúttal dr. Radoslav Klein nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője elnökölt. Az ülés rövid ideig tartott, mert — mint a sajtóközpontban közölték — csak egy felszólaló volt: Tadeusz Strulak, a lengyel küldöttség vezetője fejtette ki kormánya állásfoglalását. A zárt ülésen elhangzott beszédről nem adtak ki hivatalos tájékoztatást, de értesülések szerint a lengyel küldöttség vezetője a szocialista országok korábban előterjesztett egyezménytervezetének realitásáról beszélt. A tárgyalófelek megegyeztek abban, hogy a haderőcsökkentési tárgyalások legközelebbi ülését csütörtökön délelőtt tartják. munka is éberség a VDK-ban Az 1973-as népgazdasági terv és állami költségvetés teljesítésének eredményeit összegezte a Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa Haoniban tartott ülésén. A minisztertanács ugyanakkor elfogadta az 1974- re szóló népgazdasági tervet és költségvetést. Az ülésről közleményt adtak ki. amely megállapítja, hogy a VDK fő feladata 1974ben továbbra is a háború következményeinek gyors felszámolása, a népgazdaság helyreállítása és aktív fejlesztése. A közlemény rámutat annak szükségességére, hogy az országban tovább erősítsék a szocialista termelési viszonyokat A minisztertanács egyidejűleg felszólította a VDK népét, hogy fokozza éberségét, erősítse az ország védelmi képességét (MTI) Új unionista vezér Űj vezért választott kedden az észak-írországi unionista párt Harry (Henry William) West személyében. Az ötvenhat éves West parlamenti képviselő, s legutóbb földművelésügyi miniszter volt az 1972-ben feloszlatott, úgynevezett Stormont-kor- mányban. Az ülésről Brian Faulkner, a volt pártvezér támogatói távolmaradtak. Harry West vezeti az unionista párt úgynevezett „el nem kötelezett” szárnyát. A csoport másik vezéralakja a szélsőséges nézeteiről ismert John Taylor volt belügyminiszter. A frakció visszaköveteli a régi protestáns egyeduralmat, és harcol a suruning- dale-i paktum ellen, amelyben Faulkner az angol és a katolikus északír politikusokkal, valamint az Ír Köztársaság vezetőivel együtt kötelezettséget vállalt az asszírországi tanács felállítására. A szélsőséges unionisták úgy látják. hogy a tanács egy lépéssel közelebb hozza Írország egységét, amelyben katolikus többség lenne. Dublinban kedden a bűnügyi fellebbviteli bíróság elutasította a Littlejohn-fivé- rek 20 évi, illetve 15 évi börtönbüntetésük ellen benyújtott fellebbezést. Littlejohné- kat agusztusban ítélték el bankrablás miatt. A fivérek mindvégig az állították, hogy az angol titkosszolgálat fogadta fel őket az IRA „ideigleneseinek” tevékenységét lejárató provoká torügynöknek. (MTI) Gotda Melr beszéde Reálisabb hang? Az újonnan megválasztott izraeli parlament (knesszei) keddi megnyitó ülésén Golda Meir miniszterelnök beszédben folgalkozott a január 18- án aláírt osapatszétválasztási megállapodással. Kijelentette* hogy a megállapodás aláírásával szemben csak egyetlen alternatíva létezett, a harcok felújulása, s ezt egyik kormány sem vállalhatta magára. Azt hangoztatta, hogy a megállapodás Izrael katonai győzelmének bizonyítéka, ugyanakkor — mondotta — nem lehet elhallgatni, hogy a háború első napjaiban Egyiptom is katonai sikereket ért el a harctéren. A miniszterelnök kijelentette, hogy az izraeli haderők által a Sinai-félszigeten elfoglalandó új vonalak nem jelentik majd Izrael végleges határait, mint ahogy maga a megállapodás is csak első lépésnek tekinthető a tartós béke felé. A miniszterelnök szükségesnek találta hozzáfűzni az előzőkhöz, hogy az űj vonalakról Izrael bármely időben képes lesz támadást indítani, vagy esetleges támadást visszaverni. Az új határok kijelölésénél — mondotta a továbbiakban — figyelemmel leszünk arra. hogy ezek „védhető vonalak” legyenek. Feszültség szenátorok között Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: A kongresszus új ülésszakának megnyitásával a két ház demokratapárti többségének vezetői álltak a Nixon elnök lemondását szorgalmazó törvényhozók élére, miután a republikánus kormánypárt hangadói, elsősorban Barry Goldwater szenátor, a múlt héten világossá tették, hogy — a Nixon mellett kitartó szavazók elidegenedésétől tartva — nem hajlandók szorgalmazni az elnök leköszönését. Thomas O’Neill, a képviselőház demokratapárti többségének vezére hétfőn este felszólította Nixon elnököt, hogy mondjon le az ország érdekében. Szerinte Nixon elnök elvesztette minden hitelét a nemzet szemében, és lemondása, segítené helyreállítani a bizalmat a kormányzat iránt és ez gazdaságilag is az ország legjobb érdekeit szolgálná. O’Neill, teljes bizalmát felezte ki Gerard Ford alelnök iránt. Hasonló értelemben foglalt állást Robert Byrd, a szenátus demokratapárti többségének a rangsorban második számú vezetője. Carl Albert, a képviselőház demokratapárti elnöke lényegesen óvatosabban nyilatkozott Hangsúlyozta, hogy az alkotmányos vádemelési eljárás kérdésében a „gyorsaságot alá kell rendelni az alaposságnak, és — mondotta —, még sokáig fogok gondolkodni, mielőtt tanácsolnám az elnöknek, hogy mondjon le.” John Rhodes, a képviselőház republikánus kisebbségének vezére „elsietettnek” minősítette az elnök lemondását sürgető felhívásokat. Barry Goldwater szenátor, a republikánus párt konzervatív szárnyának hangadója kedden ismét hangot változtatott. Az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy nem szólítja fel ugyan lemondásra Nixon elnököt, de — mondotta —, nem látnék semmi rosszat abban, ha az USA elnöke Gerald Ford lenne, aki nagyon becsületes, tellvér amerikai. Goldwater szerint, nagyon sok republikánus szívesebben menne az elnök nélkül az idei kongresszusi választási hadjáratba. Indoklásként elmondta, hogy egy általa rendelt közvélemény-kutatói felmérés szerint a Watergate- ügy miatt a republikánus törvényhozóknak országosan szavazataik 10 százalékos csökkenésével kell számolniok, ami azt jelentené, hogy ősszel tömegesen veszítenék el mandátumukat. Goldwater kijelentette, hogy még saját, mindeddig holtbiztosnak tekintett mandátumát sem tekintheti többé sebezhetett ennek. (MTI) Egy esztendős a párizsi Vietnam-konferencia befejezésekor aláírt 23 clkkelyes egyezmény, amelynek ez a hivatalos címe: „Megállapodás a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról”. Valamivel több mint háromszáz nap alatt Saigon fegyveres erői 301 097 alkalommal sértették meg az egyezményt — állapítja meg az a Fehér Könyv, amelyet a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma most hozott nyilvánosságra, s amelyben összefoglalják az egyezmény megkötése óta eltelt egy esztendő tanulságait. Amikor 1973. január 27-én a párizsi Hotel Majestic kristálycsillárai alatt aláírták a béke helyreállításáról megkötött egyezményt, a világ fel- lélegzett. De sajnos már az aláírást követő 8—10 napban is kiderült: csak tűzszünet született, a harcok még egyáltalán nem értek véget, A VDK Fehér Könyve a többi között arról is beszámol, hogy még ma is huszonnégyezer amerikai katona teljesít szolgálatot Thieu kormánya mellett — igaz, hogy egyenruha nélkül, „polgári szakértőként”, elsősorban a légierők és a páncélosegységek oldalán. Jó néhány olyan politikai megnyilatkozás, tanulmány, elemzés jelent meg 1973 utolsó heteiben, amely keserű reAz egyesztendős párizsi egyezmény zignácioval állapította meg: a párizsi egyezmény aláírása óta a szembenálló feleknek, a Thieu-rendszernek és a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány haderőinek legalább ötvenezer halottja volt. Ha ma mindazokat a várakozásokat felidézzük, amelyek most egy éve eltöltötték a békét akaró embereket, azt kell leszögezni: a saigoni rezsim a megállapodások első pontját, a tűzszünetet formailag ugyan tudomásul vette (ha napról napra meg is sérti), de az ezt követő Intézkedésekről hallani sem akar. Az volt ugyanis a remény, hogy a tűzszünet után a két dél-vietnami fél tárgyalásaival megteremtik a sokat szenvedett országban a politikai rendezést is. Ezért kellett volna megalakítani a „nemzeti megbékélés tanácsát”, ezért kellett volna konkrét megállapodásokat kötni a két dél-vietnami fél tárgyalásain számos kérdésről, mindenekelőtt a szabad és demokratikus választások megszervezéséről. Tulajdonképpen még meg sem száradt a tinta a párizsi megállapodás alatti aláírásokon, amikor Thieu NÓGRÁD - 1974. január 23., szerda Saigonban máris azt mondotta néhány amerikai újságírónak : szó sem lehet arról, hogy szabadon hagyják mozogni az ideiglenes forradalmi kormány híveit, mert „ha hagyjuk őket cselekedni, az a veszély fenyeget, hogy a lakosság a kommunistákra szavaz .. Az amerikai propaganda, megszabadulva a vietnami nyílt beavatkozás belpolitikai és nemzetközi terheitől, azt próbálja elhitetni a világközvéleménnyel: ami Dél-Vietnamban folyik, polgárháború. Pedig a 24 000 amerikai „polgári szakértő” közreműködésével teljes egészében amerikai hadianyag, felszerelés segítségével próbálják meg Thieu katonái a felszabadított területek egy részének visszafoglalását. A párizsi megállapodásokban ott szerepelt az is, hogy Washington segítséget nyújt Vietnam mindkét részének a háború okozta károk helyreállításához. A VDK-val szemben ezt a kötelező megállapodást az Egyesült Államok nem tartotta be. és ma is zsarolásra próbálja felhasználni. Francia kommentátorok állapították meg a múlt esztendő végén: az 1973 januári 23 cikkelyből tálán csak kettőt vagy hármat tekintettek valóban végrehaj tandónak az amerikaiak és a saigoni kormányzat emberei — a többi még csak megvalósulatlan szöveg, ígéret, be nem váltott «zó. Az eleve megszegett egyezmény egyik legsúlyosabb problémája, amiről Ho Ngoc Nhuan saigoni képviselő beszél: a saigoni kormányzat börtöneiben 202 000 politikai foglyot őriznek. Ez a kétszázezer ember aligha mind kommunista. vagy a DIFK fegyvert fogni kész híve. Saigon fél szabadon bocsátani a politikai foglyokat, mert hiszen azok — együtt az elmúlt esztendőkben a kormányzattal mindinkább szembekerülő városi értelmiséggel, középpolgársággal, kereskedőréteggel, buddhista tömegekkel és a Thieu által üldözött szekták híveivel — elsöprő többségben lennének a hadsereg és a milícia jól fizetett tisztikarával, az államapoarátus legfelsőbb rétegével szemben. Egy esztendeje írták alá a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról .szóló párizsi egyezményt — ám a 365 nap csak a nyílt háborút változtatta át frontok egész során, zajló összeütközés-sorozattá. A valódi béke helyreállításához az kell. hogy Saigon és Washington becsületesen tartsa be az egy esztendővel ezelőtt aláírt megállapodást. Gárdos Miklós A párizsi tőzsdén ugrásszerűen emelkedett az arany ára. Kilogrammonkénti ára 21 800 frankról — mint a táblán is látható — 27 450-re emelkedett
