Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

! így repfiltoh *1.) «■SPORT ™ Egy értésed a ekepályán Nem tartozik éppen a leg­fiatalabbak közé, hiszen már túl jár a negyvenen, mégis a legjobb síküveggyári tekézők között ebilegetik. Az elmúlt évben több mint 400 fás át­lagteljesítményt ért el a me­gyei csapatbajnokság küzdel­mei során. Ott volt az osztá­ly özön is — amelyre ugyan nem emlékszik szívesen visz- sza —, ahol 1973-ban sem sze­repelt sikerrel az St. Síküveg­gyár tekeegyüttese. így hát az NB II. helyett be kell érniök az NB Ill-mal, mivel most az új szervezés szerint ebbe az osztályba jutott a síküveggyá­ri csapat. Gálái István az egyik leg­régibb tekézö Zagyvapálfal- van. Tíz éve folyamatosan tagja « csapatnak. Korábban ‘a labdarúgásnak hódolt, de azt megelőzően is döntötték rava­szul csavart golyói a bábukat. /■I tekét azért kedveli — mint Főtitkári elismerés Az elmúlt évben negyedév­százados fennállását ünnepid MHSZ sportolói 1973-ban is kiemelkedő teljesítményekkel vétették magukat észre. Kö­zülük említésre méltó ered­ményt ért el Simkó Rezső és Katkó Pál a salgótarjáni Zalka Máté Lövésziklub sport­pisztolyosa, valamint Hodur Károly, a salgótarjáni rádió­klub tagja. A közelmúltban, amikor a jubileumi év értékelésére ke­rült sor, Kiss Lajos vezérőr­nagy. az MHSZ főtitkára elis­merésben részesítette a szö­vetség fenti sportolóit. Avas Kupa Megilletődötten kezdtek az SBTC lányai Lokomotív Presov — bBTC 11:9 (5:4) Miskolc, v.t Faggyas, No­vak. SBTC; Znak — Halska, Kotrocó (2), Oláhné (3), Lu­kács (4). Szenes, Szandai, cs,: Kollárné. Edző: Szabó Gá­bor. A tartalékosán (Nagv. Kiss- né. Sulyok. Takács hiányzott) és csere nélkül kiálló SBTC kézilabdázói megilletődve kezdtek a magasabb osztály­ban játszó külföldi csapat el­len. (4:0). Később fokozatosan megnyugodtak és végig jól tartották magukat. Biztatóan mutatkoztak be a „kicsik” (Szandai, Szenes), s ha a vé­delemben és a támadásban (három büntető kimaradt!) akadtak is hibák, az ered­ménnyel elégedettek lehetünk. A csapat további mérkőzé­sei: január 5.: Nyíregyházi TK; január 20.: Debreceni Közút; január 27.- Ózdi Ko­hász SE és SÜMSE. Idehaza edzőtáboroznak Az SBTC NB I-es labdarü- zőtáborban tovább folytatják, gól az előírásoknak megfele- Az együttes szűkebb, 16-os ke­lőén még 1973. decemberében rete Eresztvényben, a Salgó megkezdték az előalapozást. A Hotelban ütötte fel szálláshe- Iabdarúgók felkészítését Ko- lyét. Tornatermi edzéseiket a vács Imre mesteredző irányi- gépipari szakközépiskolában fásával január 2-től hazai ed- tartják. Nagy az érdeklődés Az MHSZ lövészklubjaiban mind nagyobb az érdeklődés e sportág iránt. Erről tanús­kodik az is, hogy a klubok egyre több kispuskát vásárol­nak, melyekhez a helyi taná­csi szervek biztosítanak anya­gi támogatást. Különösen a TOZ 8. típusú szovjet kispus­kák iránt nagy az érdeklődés. Ezekből a sporteszközökből már alig tudják kielégíteni az igényeket. „Tücsfík” a májusi sereg* zem l én Az elmúlt évben gazdag rendezvénysorozattal ünnepel­tük az MHSZ negyedszázados jubileumát. Megyénkben a 25 év történetében kimagasló he­lyet foglalt el a több ezer if­júmunkást foglalkoztató repü­lős sport. Ez a sportág tizen­hat éven át jelentős eredmé­nyeket ért el a fiatalok haza- és sports zeretetre való nevelésében. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek és más vállalatok fi­ataljai is sokan nagy érdeme­ket vívtak ki a megye repü­lős életének megteremtésében. Szuhacsev Vladimir és Szeré- mi Kálmán birtokában levő dokumentumok, valamint visszaemlékezések alapján je­gyeztük le, állítottuk ößsze az alábbi sorozatunkat. A felszabadulást követő években a munkásfiatalok előtt is megnyíltak olyan sportolási lehetőségek, ame­lyeket 1945 előtt csupán a kiváltságosak gyerekei űzhet­tek. Élve a régen várt alka­lommal 1947. szeptember 1-én a budapesti sportrepülők tá­mogatásával — akik tisztában voltak a Mátra északnyugati részének vitorlázási körülmé­nyeivel — Salgótarjánban megalakult a Munkás Sport­repülő Egyesület. A maroknyi munkásfiatalt ekkor még csak a repülés iránti érdeklődés, lelkesedés kovácsolta össze. Érthető ez, hiszen ebben az időben sem repülőgép, sem repülőtér nem volt a megye közvetlen közelében sem. Néhány hónap elteltével 1947—48 telén egv félig kise­lejtezett „TÜCSÖK” típusú vi­torlázó iskolarepülőgépet ka­pott az egyesület A fiatalok serény munkával, nagy lelke­sedéssel rendbe hozták az is­kolarepülőgépet, úgy annyira, hogy 1948. május 1-én a Ma­gyar Szabadságharcos Szövet­mondja —, mert a labdarú­gáshoz hasonlóan, itt szintén szükséges a gömbérzék. Ezért vonzódom a „dámák" világá­hoz. A magas, kimért mozgású, szűrős tekintetű sportoló nem csupán a tekének a mestere, hanem munkahelyén is felte­kintenek reá. Telepkezelő be­osztásban alkalmazzák a sík- i. veggyárban, de emellett négy szakmája is van. Szabad idejében azonban szívesen lá­togatja a tekepályát, amely jelenleg a gyár kerítésén be­lül „üzemel”. Tehát azt is mondhatjuk, hogy az alkotó élet zajában hódol a tekének, ott gyakorolja szinte nap mint nap a különböző nehéz állá­sokra a dobásokat. A megyei bajnokságban hosszú ideig nagy csatákat ví­vott Hajdú Ferenccel, az St. Dózsa ugyancsak jó hírű teké- zőjével. Tízéves tekepályafu­tása alatt ezekre a mérkőzé­sekre emlékezik vissza a leg­szívesebben. Nyugodt játékos, de a szavakat sem kapkodja el. A higgadt tekézö az osztá­lyozó előtt is elővigyázatosan tolmácsolta véleményét. — Nagyon nehéz jósolni, nem biztos, hogy feljutunk az az NB Il-be. Azonban minden lehetséges. A pillanatnyi for­ma dönti majd el a továbbju­tást. Sajnos, de igaza volt, hi­szen a Síküveggyárnak a jó játékerő ellenére sem sikerült jól s~erepelnie az osztályozón. Gá'di István azonban hű ma­rad a csapathoz, és ez értben már az NB lll-ban gyümöl- csözteti majd teketudását, — demény — A VOLÁN 2 sz Vállalat ipari csoportja, jó kereseti lehetőséggel. esztergályosokat keres felvételre, 3 műsza­kos foglalkoztatásban. Je- : lentkemi lehet a vállalat központjában, az ipari cso­portvezetőnél A Magyar Államvasutak Budapest! Igazgatóságának FELHÍVÁSA! Somoskőújfalu—Salgótarján—Kisterenye— Nagybátony—Pásztó—Balassagyarmat környéki íiatalokl A személy- és áruszállítás, a Somoskőújfalu—Salgótarján- külső—Hatván állomások között közlekedő helyi vonatok zavartalan, kulturált körülmények közötti lebonyolítása érdekében, azonnali belépéssel felveszünk érettségizett, il­letve 8 általános iskolát végzett 18—40 év közötti férfidol­gozókat : — kocsirendező, — váltó-, jelzőberendezést kezelő, — vonatfékező, — vonatvezetői munkakörbe. Női dolgozókat: — Salgótarján—Hatvan, Vác—Balassagyarmat állomásig és vissza közlekedő személyvonatokhoz jelzőberendezést kezelő, — vonatvezető, — forgalmi szolgálattevő utánpótlásra forgalmi tanulónak. Jó kereseti lehetőség! Jelentkezni lehet a fenti állomások vezetőinél. Magyar Államvasutak Igazgatósága Budapest. A volt repülők mindig öröm.nel emlékeznek vissza ezekre » feledhetetlen órákra. ség szervezetével együtt vo­nultak fel. Büszkén menetel­tek a felújított „TÜCSÖK” típusú gép mellett. Az egyen­ruhás ifjúmunkások tisztelgő bemutatkozása tehát nagysze­rűen sikerült. A főleg acél­gyári fiatalokból álló repülő­sök a május elsejei felvonu­lást követően azonnal mun­kához láttak Kezdetét vette a gyakorlati kiképzés. Ennek során a gumiindítási móddal kezdték az oktatást Karancs- keszi, Marákodipuszta dim- bes-dombos terepén. Még ugyan ez év nyarán a salgó­tarjáni Munkás Sportrepülő Egyesület tagja lett az Orszá­gos Magyar Repülő Szövet­ségnek. Az egyesületben sok lelkes fiatal szorgoskodott. Közülük ezúttal is ki kell emelni Koós Pál, Szuhacsev Vladimir. Ki­rály István, Jávor Béla. An­gyal András, Nyerges Gyula, Szerémi Kálmán személyét. A legtöbben 1948 nyarán a budapesti Hármas-határhegyi sportrepülőtéren Tóth György — későbbi repülőtér-parancs­nok vezetésével — igazi sport­repülőkké váltak. Itt kóstol­tak bele a repülés szépségei­be. Itt ■ ismerkedtek meg az alapelvekkel. Itt sajátították el a legfontosabb tudnivaló­kat, majd sikeres „A" vizsgát tettek. Ez további biztatást adott a repülősöknek és ennek volt köszönhető, hogy 1949- ben a repülés újabb fejlődési szakaszába lépett megyénk­ben. Ebben az évben más jelen­tős eseményre is sor került. Közvetlen a Mátra alján Hasznos Gombás-tetői síkon jelölték ki a megépítésre ke­rülő repülőtér helyét. A sal­gótarjáni fiatalok éjt nappal­lá téve dolgoztak és repültek. Pontosabban, ebben az idő­szakban inkább a munkából jutott bőven. Minden szabad percüket ünnepnapon és hét­köznap egyaránt az építéssé) töltötték. A repülésre sem a marakodipusztai.' sem a pécs- kői siklások korántsem nyúj­tottak jó alkalmat, hiszel) ehhez valódi repülőtér kellett. A hasznosi repülőtér megte­remtésére szinte társadalmi összefogás bontakozott ki. Se­gítettek a központiak, a kü­lönböző szervezetek és ott voltak a fiatalok. Hónapokon át egyengették a talajt, irtot­ták a bokrokat és szerelték a régebben vizihangárt célt szolgáló vasszerkezetet, ame­lyet az OMRE vezetői jóvol­tából kaptaka tarjáni repülő­sök. A gigászi munka köze­pette azonban ismét Buda­pestre „vezényelték” a leg­jobbakat. A Farkashegyi re­pülőtérért. táborozott a kicsi, de lelkes tarjáni gárda és nagy izgalom közepette ké­szültek a „B” vizsga letételé­re. Az igazi nógrádi repülőélet lényegében 1950. május elseje után vette kezdetét, bontako­zott ki. Ekkor nagy esemény­re készültek a lelkes repülő­sök. Serény munkájuk nyo­mán elkészült a repülőtér, va­lamint a hangár és megtör­tént az avatás. A repülőklub tagjai azonban még abban az időszakban is másutt. Miskol­con a közforgalmi, valamint a sajókápolnai repülőtéren gya­koroltak fáradhatatlanul. Az­tán többen sikeres „C” vizsgát tettek. Ez tulajdonképpen már a vitorlázó repülő címet jelentette. Az ..első generáció” 1950 őszén bevonult katoná­nak. Dicséretükre legyen mondva, hogy közülük töb­ben élethivatásul választották a repülést. Számosán még ma is a néphadsereg különböző posztjain, felelősségteljes be­osztásban gyakorolják főtiszti, tiszti hivatásukat. (Folytatjuk) Puszta, ahol az asztalitenisz a sláger Pösténypuszta. mint ahogy a neve is jelzi, nem tartozik a nagy települések közé. Pár száz ember, tucatnyi fiatal él az Ipoly-parti kis településen. A sportolási lehetőségek sze­rények a faluban, A fiatalok a szécsényi Vörös Meteor sportkör tagjai. A egyesület keveset törődik a pöstényi fi­atalok sportolási lehetőségei­nek megteremtésével. így az­tán „autodidakta” módon old­ják meg a fiatalok a lehetősé­geket. Pintér Ferenc, a kul- túrház igazgatója örömmel adott helyet a kultúrházban a pinpongasztalnak. A fiatalok előbb csak kedv­telésből, aztán már verseny­szerűen Is ütötték és ütik a kaucsuklabdát. Legkülönfé­lébb háziversenyeket és baj­nokságokat írnak ki. Így az­tán Pösténypusztán a tízéve­sektől fölfelé a harmincasok­ig mindenki hódol az asztali- tenisznek. A legjobbak: Pin­tér Ferenc. Kiss Péter. Sipos Gábor. Baranyi Béla, a Krista testvérek, a leányok közűi Kiagyivik Mária, Kiss Sarol­ta. Dudás Mária szerették volna tudásukat összemérni más település fiataljaival, így született meg az a gon­dolat, hogy más községekben felkeresik a sportkör vezető­it, az asztalitenisz kedvelőit, hogy közös találkozót szer­vezzenek. Az elmúlt évben már megmérkőztek Magyar- géc, Nógrádszakál, Varsánv csapatával, most folynak a tárgyalások Endrefalvával és Litkével Azt már mondanom sem kell, hogy az útiköltsé­get és az egyéb kiadásokat a játékosok fizetik. Befejezésül két gondolatot. Bármilyen kicsiny is egy tele­pülés. az ott élő fiatalok is szeretnek és akarnak sportol­ni. Érdemes lenne ezekre az „alulról” jövő kezdeményezé­sekre odafigyelni. Szervezett formában nagyobb lehetősé­get biztosítani a versenyszerű sportolásukhoz. Szenográdi Ferenc Szakmai előadás Az SKSE meghívására korú fiatalok szakmai felké- Schulek Ágoston a Bp Va- szítésével kapcsolatban tájé- sas sportiskolái edzője Salgó- koztatja majd az érdeklődő- tarjánban tart majd szakmai két. Előadásában beszámol az előadást január 8-án. A NDK-ban szerzett sportta- sportszakember a serdülő- pasztalatadról is. r I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom