Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
„A mai svéd A műsorát pénteken újra„A történelem nem etikai fórum” Tnterin F. Fehér Pál irodalomtörténésszel kezdő salgjtarjáni filmklub ezze] a címmel ad egy reprezentatív csokorravaló válogatást c2 utolsó két évtized svéd filmterméséből. Igaz, az eiső bemutatásra kerülő produkció nem svéd filmalkotás, hanem egy 1968-ban forgatott olasz dokumentumfilim. amely széles körű betekintést nyújt 3 mai Svédország mindennapi életébe. A svédek életszínvonaláról, erkölcsükről valóságos legendák keringenek közszájon. Ezek sok valós elemmel rendelkeznek, de minden valószínűség szerint nem mentesek a félreértésektől, a tévhitektől sem. Ezért is gondoljuk, hogy dicséretes elképzelés volt az ólasz dokumentum- fűmet műsorra tűzni: mindenképpen hozzásegít bennünket egy reálisabb svédországi kép kialakításához. A svéd filmművészetről hallva, mindenkinek akaratától függetlenül elsőként Ingmar Bergmiain. neve jut eszébe. Ez afféle feltételes reflex, melyet a második világháború utáni nagy Bergman-filmsike- rek alakítottak ki bennünk. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Bergman — látszólag bármennyire is annak tűnik — nem gyökérte- len, magányos rendezője az egyetemes filmművészeinek, es a svéd filmnek sem. Előzményei a húszas években, Victor Sjöström és Mauritz Stiűer műveiben fellelhetők. Amit viszont a filmszakma a svéd film „második virágzásának” nevez. Bergman nélkül valóban el sem képzelhető. A fellendülés kezdetét 1949-től, Bergman Börtön című első olyan filmjének megszületésétől számítják, amelynek forgatókönyvét is ő írta. A programban négy filmje szerepéi, többek között az 1968-ban rendezett Szégyen és az 1969-ben forgatott Rítus. Filmjeit általában a legszélesebb körben kedvelik, a filmszakmában és a közönség körében egyaránt. A titok nyitját maga a művész adja meg egyik korábbi nyilatkozatában . A közönségnek — amely megnézi filmjeimet, és így mindennapi kenyeremet szolgáltatja — joga van a szórakozásihoz, izgalomhoz, örömhöz, lelki élményhez. Én felelek azért, hogy ez a lelki élménye meglegyen. Ez tevékenységem egyetlen iga- zoiója. Azonban ez nem jelenti azt. hogy tehetségemet árúba bocsássam...” Állandó témái: a férfi és a nó kapcsolata, a háború. Jellemzője a gondos és mély lélektani rajz. „Műveiben olyan emberekkel találkozunk, akik félnek, nem érzik jól magúkat saját bőrükben, sem a társadalomban, mert nyomasztóan hat rájuk a környező világban uralkodó káosz” — írja róla a francia filmszaklap, a Cinéma. A fiatalok: Vilgot Sjöman, Jörn Donner, Bo Widerberg, valamennyien az ő árnyékában nőttek jelentékeny filmrendezőkké. Volt. aki — mint például Widerberg — szembefordult hideg és szenvtelen racionalizmusával. Öt hangulatos, lírai íi'lmstüusa alapján a svéd film. költőjének is nevezik. Az irodalom területéről, a hatvanas évek elején jött a filmhez. Első munkája, film a Gyerekkocsi, egy leányanya viszontagságos életét mesélte el révbe jutásáig, nagy emberi együttérzéssel. A film annak idején a mi mozijainkban is sikert aratott. Hasonlóan a filmklub műsorában most vetítésre kerülő két film, a romantikus fogan tatású Elvira Madigan és az 1931-es nagy svédországi munkásszt rajkot íeldogozó Adalen 31. Bemutatják még Jörn Donner 1966-ban, részben Budapesten forgatott munkáját, Bergman egyik kedvelt színésznőjével, Harriet Anderssonnal a főszerepben. A filmsorozat, ha nem is teljes, de mindenképpen hű képet fest a mai svéd film- művészetről, annak valóságos keresztmetszetét adja. A svéd film a világ egyik legjelentősebb, legfigyelemreméltóbb filmművészete, amelynek legfőbb fontosságát — a szakemberek — a nemzeti és a nemzetközi vonások kapcsolatában, vagyis az azonosság és különbözőség egyensúlyában látják. Magyar Bálint, A svéd film lelke című könyvében így ír erről: „A nemzeti filmgyártásnak azonos vonásokat • kell mutatni az egész világgal, jelezve, hogy olyan világot tükröz, amelyben a távolságok eltűnőben vannak. A külsőségeik bemutatása pedig azt jelzi, hogy mégis vannak el nem tűnt különbségek, sajátos vonások.. Joggal reméljük hát, hogy a jelenkor legjelentősebb svéd fitoialkotóinák munkáit, így együtt látva, ritka filmcsemegében lesz részünk. — S — — ítélkezni felelősségteljes dolog. Egy-egy irodalmi müvei elemző, értékelő munka, milyen etikai magatartást kíván a kritikustól? — Nem érzem magam kritikusnak. Hírlapíró vagyok, akinek az irodalom a „területe”. Azért tartom különösen fontosnak. hangsúlyozni ezt, mert manapság az irodalom világában is valami különös rangkórság érvényesül: ifjabb és idősebb. írásból élő emberek, akik sokszor a szakma, — mert az újságírás természetesen szakma is — elemi fogásait elmulasztottak megtanulni, kinevezik önmagukat esztétáknak, kritikusnak. Pedig először a közvéleményt befolyásoló leghatásosabb eszközök egyikének, a sajtónak a sajátos törvényeit kellene megtanulniuk. — Azt hiszem, nem állok egyedül ezzel a meggyőződésemmel, bár olykor eléggé paradox szituációkba keveredem miatta. Nemrég az írószövetség kritikai szakosztálya hívott meg előadást tartani a szovjet kritika állapotáról. Magán az előadáson azután — egy hozzászólásból — megtudhattam, hogy a zsu mai izmus micsoda nagy veszély, hogy a hírlapírók milyen nagymértékben veszélyeztetik a kritika tekintélyét. Holott szerintem a kritika tekintélyét semmi nem veszélyezteti annyira, mint a nagyképűség, a szakmai zsargon, a közérthetetlenség. — Mit tart a hírlapírók elsődleges kötelességének? —■ Nem szeretném fölmenteni azokat a kollégáimat, akik a hírlapíró státuszát felmentésnek hiszik mindenfajta felkészültség kötelezettsége alól. Ha egy újságíró az irodalmat választja „területének” — az a kötelessége, hogy ismerje ezt a világot, lássa e világ sajátságos törvényeit, legyen otthonos ennek történetében. Enélkiü nem lehet rendesen, tisztességesen dolgozni. Nem hiszek abban, hogy a zsurna- lizmus — a felületesség, a pontatlanság szinonimája lenne. Vannak felületes, pontatlan irodalomtörténészek is. A hírlapírásra ugyan az érvényes, mint az irodalomtörténet művelésére és általában mindenfajta munkavállalásra. lelkiismeretesen kell művelni. tehetséggel, fölkészülve a feladatokra. — Miért tartja szükségesnek megismerni — és ismertetni — a bennünket körülvevő országok irodalmát? — Szűkebb munkaterületem a szocialista világ irodalmának tanulmányozása. Elsősorban a szovjet irodalom érdekel — ebben a tárgyban jelent meg a legtöbb írásom de állandóan foglalkoztat a környező népek irodalma. Hadd valljam meg elsősorban nem esztétikai okokból, Hanem azért, mert úgy hiszem, az irodalom alkalmas eszköz arra, hogy megismerjük a népeket, nemzeteket. A magyarság — a nyugati emigrációt nem számítva — Magyarországon, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Romániában, Jugoszláviában él. Ahhoz, hogy jövőjét biztosítva láthassuk: meg kell ismerni azokat a népeket, amelyekkel együtt él. Ezért érdekel engem a szomszédos népek irodalma: hiszem, az irodalom jó eszköz arra, hogv kölcsönösen megismerjük egymást. Hiszem, hogy ezen az úton elkerülhető annak a veszélye, hogy korunk legveszedelmesebb betegsége, a nacionalizmus — a mi tárainkon — újra fertőző járvánnyá legyen. Ez a magyarság és minden itt. Kelet Európában élő nép elemi érdeke. — Milyen lehetőséget jelent önnek a hírlapírás? — A Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja vagyok és a lap kulturális rovatának vezetője. Ez a késő éjszakai órákba nyúló munkát ad. Nem érzem kínos kötelességnek a szerkesztőségben való tartózkodást, és bár tizenhetedik éve művelem a hírlapírást, még mindig minden este örülök, hogy lemehetek a nyomdába tördelni. A kitűnő jugoszlávisf kommunistát, az 1967-ben elhunyt Sinkó Ervint szeretném idézni: „A történelem nem etikai fórum, a történelmet csinálni kell — ez a korával, kora embereivel szolidáris ember álláspontja...” Én is a történelmet szeretném elítélni azokkal az eszközökkel és lehetőségekkel. melyek számomra megadattak. László Ilona A munkásmííveltség emelése jegyében A balassagyarmati társastáncklubban A balassagyarmati társastáncklub tagjai tanulják a különböző táncok alapelemeit. Tanítójuk Fella Edéné, a klub vezetője. —kulcsár — Imre Lá ,xló: Két év nyolc hónap Kisregény 12 Ezt nagyon rühelltem, főleg amikor egyszerűen ha- zazuva.ru pirult a pofám helyette is a kollégái előtt, persze, hogy elkotród taim, haza se mentem estiig, csináltuk a cirkuszt a galerivel a téren, mire hazamentem, ott húzta a lótoőrt az ágyon, felöltözve, mint rendesen, ahogy ilyenkor — egyre sűrűbben — szokása volt. Kérlek szépen, a végén már odáig süllyedtünk, hogy Anyám egyszerűen nem tudott főzni, még egy üres paprikás krumplit sem, a kicsik őbégattak az éhségtől, ha egy zokni kellett, azt se tudtuk megvenni, ha jött a gázszámlás, tőlünk ugyan egy vasat-se látott, amíg anyám saegény nem hajtotta föl a dohányt valahaimét. Bevitte a gyűrűjét, a nyakláncát, az óráját a zaciba, aztán, hogy nem volt már mit bevinni, elkezdett kölcsönt kéregetni, rokonoktól, ismerősöktől, a házban a szomszédoktól, cukorra, tejre, krumplira. Másfél év se telt el és mi úgy lerobbantunk, hogy az nem igaz. És egyszer egy estén, olyasmi történt, ami betette az ajtót az egész életünkre. A kéglihez legközelebbi köpködőben időzött az apám, a szomszédok jöttek mondani Anyámnak, menjen ha pénzt akar látni, maga helyett most is engem küldött. El is mentem, szövegelek ott az apámnak, jöjjön, siessen, kihűl a vacsora az meg csak küld el, tudni se akar rólam, közben a íarzsebbőí szedi aló a bukszát, fizet ennek is, annak is, mint akinek teljesen elment az esze. Gondoltam egyet, ha szép szóval nem megy, majd viszek én haza pénzt másképp. Amikor nem figyelt rám, odanyúltam a farzsebhez, kikaptam belőle a rossz bőrtárcát és usgyi, amennyire csak bírtam, húzni kezdtem a csíkot hazafelé. Az apám részegségében ordítani kezdett; tolvaj!, fogják meg!, kiraboltak!, utána! Az utcán a sötétben elébem álltak hárman is. Amit én ott kaptam! Mire apám odaért, már föláll- ni se bírtam a két lábamra, azt se tudom, hogy kerültem haza. Én aztán jól kihúztam a gyufát. De nem emiatt kerültem sittre. Elhatároztam, valamiképpen megpróbálok segíteni Anvámon és úgy intézem a dolgot, mintha az öreg adná a dohányt, így nem fog gyanút. Hallottam srácokról, autókat rámoltak ki, menő külföldiek kocsijait, gondoltam, megpróbálkozom ezzel. Egy ideig ment is a bolt, Budára jártam át, bagóért elcsencseltem a szerzeményt Pista bácsinál, ez egy reszketős lábú, idős ürge, azóta biztosan kinyiffant már a börtönben, a külső Józsefvárosban lakott, hozzá vittem a szairét. táskarádiót, autótakarókat, volt közte báránybőr is, külföldi cigit, mikor mit. Egyszer is megyek, hát Pista bácsi helyett egy nyomozó van ott, mit hoztál kis- öreg? — kérdezte — és jó erősen megfogta a karomat, amikor el akartam spurizni. Nem volt mese, oda kellett neki adni az egész cuccot, úgy ahogy volt, a Pista bácsival egyszer találkoztam a vizsgálatiban, azt vallotta, nem is ismer, de a házból, ahol lakott, rámvallottak többen is, mert volt olyan hét, amikor kétszer-három- szor is ott voltam nála, én aztán nem is tagadtam, lefáradtam, ez az igazság, ha csak rám néztek is, összecsuk- lottam, mindig a muteromat láttam magam előtt, a sírástól vörös arcát, látod ilyen nagyfiad vagyok én neked, szégyent hoztam rád, pedig elég a magad baja úgyis. Hallottam később, hogy apámat kényszerelvonóra vitték, a kis srácok állami intézetbe kerültek, úgv kellett kitenni őket az Anvám kezéből utána injekciókat kapott: itt volt nálam beszélőn, hát alig ismertem rá, annyira megöregedett. nem baj, anyu, mondtam neki. maid kiszabadtok és akkor kihozzuk a kis kraoeknkat is. mert álltba megvek és nem fogok piálni soha. Érted? Soha! (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1974. január 20., vasárnap Közeleg a szakmunkástanulók 1973/74. tanévi szakmai és tantárgyi tanulmányi versenyeinek Nőgrád megyei döntője. A közeljövőben egyéb kultúrál is rendezvényekre is sor kerül a szak- mukástanulók körében. Jórészt tanévenként ismétlődő eseményekről van, szó. mégis újra es újra érdemes .szót ejteni arról, hogy ezek az események milyen nagy jelentőségűek a jövő szakmunkás-generációja általános és szakmai műveltségének gyarapításában. ízlésének fejlesztésében. Ma — indokoltan — egvre több fórumon esik szó a munkásműveltségről, s a gyakorlatban is erőfeszítések történnek annak további fejlesztésére a kor és társadalmunk mai fejlettségének követelményei szerint. Ügy tűnik, e szempontból is fontos szerep jut a szakmunkástanulók ilyen irányú versengéseinek, amelyek módot nyújtanak a különböző ismeretek elmélyítésére, gyakorlatban való alkalmazására stb. Ezen túl, az iskolai a megyei versenyeket felhasználják a szakmák és a szakmunkáshivatás népszerűsítésére, a pályaválasztás előtt álló fiatalok helyes döntésének segítésére, az adottságoknak megfelelően. A megyei versenyt a szakmunkásképző intézetekben iskolai szintű versenyek előzik meg. A Szakma kiváló tanulója megyei versenyt tizenöt szakmában rendezik, tantárgyi, tanulmányi verseny pedig tizenhárom tárgyból folyik majd megyei szinten. Ezen túl megrendezik a Szép magyar beszéd verseny megyei döntőjét, továbbá sakkversenyre is sor kerül majd. A versenyek a megyei KTSZ-bizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, s a megyei művelődésügyi osztály szervezésében és irányításával bonyolódnak. Ezek — s mind ezt a korábbi évek tapasztalatai megerősítik — kitűnő fórumot jelentenek megyénk szakmunkástanuló ifjúsága számára tehetségének megmutatására. A felélénkülő versenyszellem egyúttal előkészítheti a fiatalokat majdani munkahelyeiken a szocialista brigádokban való munkára is. S természetesen az sem utolsó szempont, hogy a versenyek a tanulmányi színvonalat emelik. A Szakma kiváló tanulója verseny az ipar különböző területeiről tizenöt szakmát fog át., elméleti és gyakorlati síkon egyaránt. Az elméleti részből a megyei versenyt rendező intézmény, a salgótarjáni 21. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tantermeiben, a gyakorlati ismeretekből pedig a vállalati tanműhelyekben mérik össze tudásukat a résztvevők. A rendező iskola tanulóin kívül a balassagyarmati és nagybálonyj intézetek szakmunkástanulói vesznek részt a megyei versenj'en február 13-án, és 14-én Salgótarjánban. Az eredményhirdetésre február 14- én ünnepélyes keretek közölt kerül sor a Kohász Művelődési Központban. A versenyen legjobban szereplők, természetesen, országos döntőbe kerülnek. Ezzc4 párhuzamosan kerül sor a tantárgyi tanulmányi versenyekre is a rendező iskolában, Salgótarjánban. Tizenhárom közismereti és szaktantárgyban mérik ösz- sze tudásukat a szakmunkás- tanulók február 14-én, E versenyek Írásbeliből és szóbeliből állnak. Tantárgyanként bizottságok értékelik az eredményeket. E versenyen a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző Iskola tanulói is részt vesznek. A Szép magyar beszéd verseny megyei döntőjét a nagybáton.yi szakmunkásképző intézetben tartják, majd február 20-án A versenyben az „A és B” tagozatos tanulók vehetnek részt. A megyei versenyt megelőző iskolai versenyen a tanulók szabadon választott néhány perces prózai szöveget olvasnak fel. A munkásműveltségről szót ejtve, gyakran talál rank azzal a nézettel, mintha csak az olvasott könyvekről <zín- ház- és moz; látogatásról stb. lenne szó. A munkásm" éhség — általában „ műveltség — ennél jóval többet jelent. Ide tartozik a végzett munka, a társasérintkezés, a srakebb és tásabb kö—vezet alak'tá'.a esetünkben a tanulásban, a pá’yára való felkészülés során kialakított viszonyok alakulása, s még nagvon hosszan sorolhatnánk. Mindenesetre, a szakmunkástanulók idei szakmai és tantárgyi tanulmányi versenyeit. s az em-éb — ezúttal nem js emb'trti _ kulturális rendezvényeket e s-o-w,útból is érdemes fokozottan figyelemmel kísérni. ítóth)
