Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

■íj,. - «*•>, *»*$.

5 #

Filmbemutatok ■

’ i f&V '. A.'W

•W^‘ $3

hm. >.v»

j.annürban

CSÍNOM PALKÓ

Színes, zenés, magyar történelmi kalandfilm 3—5. Balassagyarmat 6—9. Salgótarjáni

VÁRUNK, FIÜ Szovjet film

3—5. Salgótarján 7—9. Balassagyarmat

NfiMÓ KAPITÁNY ÉS A VÍZ ALATTI VÁROS

Színes angol kalandfiim 10—16. Salgótarján

FELSZARVAZZÁK ŐFELSÉGÉT Színes francia—olasz—spanyol—NSZK filmvígjáték

12—16. Balassagyarmat

' SUTJESKA

Színes jugoszláv történelmi film

17—20. Salgótarján , 24—26. Balassagyarmat

VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT Színes USA—olasz western

31,—lebr. 6. Salgótarján 3d.—febr. 4. Balassagyarmat

4 NÓGRÁD — 1974. január 4., péntek

Egészségűéi

dolgozók

búcsúztatása

Bensőséges ünnepség színhelye volt a múlt héten a balassagyarmati rendelőintézet várócsarnoka. A rendelőintézet dolgozói búcsúztatták nyugdíjba vonuló munkatársaikat, d-r. Klein Gyula sebész főorvost, id. Mogyorósi János gépkocsivezetőt, Felföldi Já- notsné takarítónőt és Marosvölgyi Jánosné főelőadót. Az ünnepségen megjelent a kórház igazgató főorvosa és a szakszervezet vezetősége is. A nyugdíjba vonulókat dr. Schulde János intézeti főorvos búcsúztatta; megköszönte a fáradságot nem ismerő, lelki- ismeretes jó munkájukat, melyet a szocialista egészségügy érdekében fejtettek ki. Külön megemlítette id. Mogyorósi Jánost és Marosvötgvi Jánosnét, akik az „Egészségügy Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapták kiemelkedő munkájuk elismeréseként. A szakszervezet részéről Fogarassi Gvörgyné köszönt el a nyugdíjba vonulóktól. Ezután került sor az ajándékok átadására, amelyeket' az igazgató főorvos nvúitott át a nyugdíjba vonulóknak.----------------------------------------r

A

nekdoták,

tréfák

Látod ézt a képet? Képzeld, eladtam! Gondold csak meg. három év kemény munkája!

— Három évig dolgoztál ezen a képen?

— Igen. Két nap alatt megfestettem. a többi pedig az eladásra kellett.

+

A velencei játékkaszinóban a zöld asztal mellett megszólal a feleség:

■— Most már igazán szeretnék nyerni! Mit tanácsolsz milyen számot tegyek me»?

— Az életkorodat — válaszol a férj.

Az asszony a 36-os számra tesz és kijön a 42. A férj dühösen felmordul:

— Hát nem megmondtam? Csak te sohasem hallgatsz rám!

★

Választás előtti este egv trentói városkában. Áz egvik jelölt választási beszédében ismerteti programját. Egyszerre csak a hallgatóságból megszólal valaki:

— Mondja csak, részt vett a háborúban?

— Természetesen, mind a kettőben és még kitüntetést is' kaptam.

— Gyereke van?

— Hogyne! öt.

— Akkor én az ellenfelére sz.avazok. Azt hiszem, maga már éppen eleget tett a hazáért.

Filek Franiisek sí;;*a

Az öreg jellegzetes csoszcgó-billegő járásával a színpa-’ közepére jött. szembe fordul a közönséggel és sípjába fúj: Szlovák népdalokat játszott közben-közben énekelt is. A barázdált arcú, de még fiatalosan csillogó szemű férfi a Tesla-Orava Televíziógyár öntevékeny művészeti csoportjának műsorában szere pelt a pásztói és a salgótar jani közönség előtt. Többsrö is visszatapsolták, olyan sikere volt.

— Hogyan tanúit meg a sípon játszani? — kérdeztük előadás ufón -a 68 esztendőd Filek Frantíseket, aki nyugdíjas, de segédmunkásként csökkentett munkaidőben a televíziógyárban dolgozik.

— Magamtól. Elég neheze»' ment; Kezdetben csak próbái gattam a hangokat. majd könnyű dalocskákat kezdtem játszani. Mindig jobban ér jobban sikerült. Egyszer az tán, sz'nte észre sem vettem, már simán ment minden.

— Milyen ez a síp?

— Hegyi pásztorok- használják, kéthangú sípnak hívják Két hüvelyrésze van. hat lyukkal. Jól el lehet vele szórakozni. Az állatok is szeretik a hangját. Ez már nyolcvanéves. Tizenkét éves gyerek voltam, amikor meglát tarn egy lengyel juhásznál,

aki nálunk, Zuberecben a

legyek között legeltetett. Na* :yon megtetszett, könyörögtem apámnak, vegye meg ne* em... Két kosár krumplit és ■>t koronát adott érte.

— Drága volt?

— Hát, az... Nagy volt ak- ;or a szegénység, nagyon ke* .és korona jutott a szegény embernek.

Filek Frantisek 17 évig /olt juhász a Nyugati-Tátrá- >an, aztán földet művelt, riajd gyárban dolgozott. Az ’többi néhány évtizedben az élete is megváltozott. Rá* íosolygott a szerencse is: 'elfigyeltek játékára és többször is meghívták a sztráp- vicei nemzetközi folklór- fesztiválra. sőt a pozsonyi te* '^vízióban is szerepelt. Három 'yermeke közül már minde- wik önálló, független életet él.

— A családból örökölte-e /alaki a muzsikálást?

— Senki — rázza meg saj- - álkozva ősz fejét. — Pedig lyan örömmel adtam volna t nekik a sípomat, a „tudó* irányomat”.

— Talán, majd a csoportból

valakinek.

— Hát. az jó lenne, — nonclja. s örömre mosolyo- Jdk ajka.

Simon Laioss _ Kalapomi, kalapom...

Kebelbeli barátom majdnem letérdelt elém, úav kö- nyör gött: mentsem meg. találjak ki valamit, mert veszély fenyegeti. Napok óta üldözi a felesége: „Fiacskám, akár tetszik, akár nem, de még a napokban veszek neked egy kalapot. Szép szürkét. nyúlszőrt, vagy velúrt, az nekem már teljesen mindegy.’’

— No, és! — mondottam —. teljesen igaza van a nejednek. Egv komoly, negyvenéves ember fejére igenis illik a kalap.

Barátom toporzékolt. mint a rossz gyerek:

— Nem kell kalap! Nem akarok kalapot!

Nyugtatóan vállára tettem a kezem, saját kalapomat pedig a fejére húztam, majd a tükör elé vezettem.

— Nézd meg. te nyomor rult, ez a kalap ugyan kicsi a te kobakodra, de mégis úgy nézel ki benne, mint egy lord. Valósággal feldob. Pardon: lehúz. Tíz évet húz le az életkorodból. Becsszóra mondom, hogy a tisztességes nők is megfordulnának utánad az utcán.

— Értsd meg! — kiáltotta ingerülten a barátom — elveimbe ütközik a ka lapviselet. Megfogadtam, hogy süly- lyedjek el. ha még egyszer kalapot teszek a fejemre. Ennek van már vagy öt éve. Facér legény voltam. Azokban az időkben ott ebédeltem, ott vacsoráztam, ahol éppen utolért a levesnóta. Azon az estén, amikor a fogadalmat tettem, egyik kocsmában falatoztam a rántott halat. Már éppen a sör utolját kortyolgattam. fizetni akartam, amikor az egyébként csöndes, családias kiskocsmában vad lárma ütötte meg a fülemet. Egy szemmel láthatóan is tökrészeg, tagbaszakadt pasas hadonászott és rikácsolt az étterem közepén:

— Hol a kalapom?! Hol a szép. szürke kalapom?!

ltt-ott kitört a röhögés, mire a tagbaszakadt felrúgta az előtte levő asztalt a négy székkel együtt, majd így mennydörgőit a jelenlevők felé:

— Csibész banda! Ellopják a magyar ember magyar kalapját! Ezt a magyar kalapot az édesanyám vette nekem a Jézusba születésnapjára.

Néhány száj mosolyra húzódott. mire a magyar kalapost elöntötte az eve. tört. zúzott, s ököllel támadt bol~ dogra-boldogtalavra. A kedves, családias kisvendéglő pillanatok alatt csatatérre emlékeztetett. Végül eav fiatal pincér próbálta megmenteni a helyzetet. A fogashoz ugrott, s találomra leemelt onnan egv szürke kalapot, s azt a tagbaszakadt fejebúb- jára, nyomta. Ö ettől megenyhült. dülöngélve megin’ dúlt az ajtó felé, de a küszöbről még visszakiáltotta:

— Csibészek! Csak visszaadtátok a szürke kalapomat!

Az üzletvezető — aki irtózott a botránytól — meg- dicsérte az ötletes pincért, aztán elnézést kért tőlünk, majd kérte, hogy az a vendég. akinek hiányzik a kalapja jelentkezzék az irodában. természetesen megfizetik a kárát. Ezzel vége lett volna a botránynak. Am, nem sokkal később megjelent a küszöbön a magyar kalapos magyar. Kezében tartotta a szürke kalapot. Éppen az én kalapomat. Végignézett rajtunk, és szinte józan hangon így szólt:

— Ez nem az enyém. Kié ez a kalap?

Örömmel felugrottam és a

magyar emberhez rohantam. Erre ő szétvetette a lábát, arca kivörösödött és ismét üvöltött:

— Te csibész! Elcserélted a kalapomat?! Át akarod verni a magyar embert?

Kalapomat a fejembe csapta, aztán a fülemre húzta, azután ütött, ütött és ütött. Néhány szenzációs rúgással is értésemre adta, hogy az én magyar kalapom nem azonos az ő magyar kalapjával. Pedig az enyémet is az édesanyám vette, mert mint mondottam, akkor még nem voltam neiezett.

A közelmúltban adták át rendeltetésének Ludűnyhalá- sziban az átalakított és korszerűsített Petőfi-iklubkönyv- tárat. A lakosság társadalmi munkájával együtt mintegy 800 ezer forint értékű munkálatokra bizony már nagy szükség volt: ezzel a Ludányhalá- sziaknak közel kétévtizedes gondja oldódott meg. A régi 80 férőhelyes mozibelyiség helyett 180 személy kényelmes befogadására alkalmas nagy termet építettek. Itt már színházat is tudunk fogadni — büszkélkednek a falubeliek.

Az intézmény tevékenységével kapcsolatos elképzelésekről Nagy Ferenc tanácselnök a következőiképpen beszélt:

— Szeptemberben szakképzett, függetlenített népművelőt állítottunk munkába, mert közművelődési célkitűzéseinket csak jól képzett, tehetséges és áldozatkész szakemberrel tudjuk megvalósítani. Az ismeretterjesztés, a klubok, szakkörök megszervezése, a község fiataljainak összefogása teljes embert kíván.

Kovács György fiatal népművelő — pedagógus feleségével — Szentendréről, pályázat útján került a községbe. Ötödik hónapja él itt. Más környezet, másfajta szokások.

Új köntösben a klubkönyvtár

Most ismerkedik velük, hogy aztán munkájával minél teljesebben szolgálhassa. Lesz dolga bőven, hisz’ a megnagyobbodott ház sok lehetőséget kínál. Rendszeres próbákra kell szoktatni a „Rárósi na- pok”-ról a környékben jól ismert citerazenekart és férfikórust, az ifjúsági klub foglalkozásait tartalommal kell megtölteni, az igények szerint szakköröket alakítani. Ebben, a munkában bátran támaszkodhat a község vezetőinek és a pedagógusoknak segítségére.

Várszegi István pedagógus, a községi pá rta lapszerv e ze t

titkára; fő része van a jelenlegi kedvező változások elindításában és véghezvitelében. Az ifjúsági klub berendezéseihez, a megyei KlSZ-bizottság, a községi klubkönyvtár könyv- állományának gyarapításához pedig a Balassi Bálint Megyei Könyvtár járult hozzá jelentős anyagi összeggel. A több mint egy évvel ezelőtt kezdett közös építőmunka gyümölcsei most érlelődnek.

Néhány hónappal ezelőtt a könyvtárnak még csak 3&0Ü kötete volt. Tetemes mennyiségben elhasznált, megrongálódott állapotban levő könyvek. Ma pedig a könyvállományba már közel hatezerkötet tartozik. Javítottak az összetételen is: a diákok — de bármilyen korosztályú és érdeklődésű olvasó — itt, helyben megtalálhatják azokat a lexikonokat, legfontosabb kézikönyveket és ismeretterjesztő műveket, amelyek nélkülözhetetlenek tanulmánvaikhoz. mindennapi munkájukhoz.

Az utóbbi időben nincs probléma a társadalmi és politikai ünnepek látogatottságával sem.

— Szakáli vagyak én is, meg a titkár is — mondja Nagy Ferenc tanácselnök. — A közös tanács megalakulása óta vagyunk itt. Kezdetben nagyon csodálkoztunk, hogy egy- egy ünnepségre alig jöttek el az emberek. Szakáiban ez nem így volt szokás, ott teltház volt mindig, mert volt aki összefogja, mozgósítsa az embereket. De most már itt sincs nehézség. Az iskolások, a KISZ- esiek, sőt még az óvodások is műsorral lépnek fel, és jönnek a szülők, nagyszülők is, mert kiváncsiak, hogyan szerepelnek a gyerekek.

Puszta Istvánná pedagógus két éve igazgátja a könyvtárat: tiszteletdíjas népművelő. Ismeri az itteni embereket, sok a tapasztalata, nagy segítségébe lehet fiatal kollégájának. A tervek szerint a könyvkölcsönzésben és a szervezésben fog tevékenykedni. Ha ők ketten összefognak és mérnek kezdeményezni — amire a község vezetői bátorítanak —, akkor figyelemre méltó kul. irális tevékenység bontakozhat ki a községben, olyan, amilyenre az új ház megnyitása után a lakók is számítanak.

Mester Zsuzsa kereskedő- tanuló — a többi ludányhalá- szi fiatal nevében is — így fogalmazta meg az új művelődési házzal kapcsolatos benyomásait és vágyait: — Nagyon tetszik az új kultúrház. Sokkal jobb, tágasabb, mint a korábbi volt. Jobban fogom itt magamat érezni. Remélem jobb lesz a programja is... És akkor majd gyakrabban járok ide. — ok —