Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-17 / 13. szám

Ilunlíd és művelődés Sikeres volt a Madách-hónap B efejezéséhez közeledik a Madách-hónap a sal­gótarjáni Madách Imre Gim­názium és Szakközépiskolá­ban. Egy évtizede minden évben megrendezik a Ma- dách-hónapot, egvre bővülő programmal. Az eseménysoro­zat tisztelgés az iskola név­adójának szelleme előtt. De nemcsak az! A hónap alkalmat ad arra, hogy koncentrált erőfeszítés történjék évről évre n tanu­lók irodalmi, zenei, képzó­művészeti stb. ízlésének fej­lesztésére, a tanulói öntevé­kenység kibontakoztatására. Ezen túl pedig a pályázatok a tantárgyaknak, illetve ér­deklődési köröknek megfele­lően lehetőséget adnak arra, hogy a tanulók a nekik meg­felelő témában elmélyülteb­ben foglalkozzanak, tehetsé­güket kibontakoztassák. Ez­által a tehetségekkel való foglalkozás, a tehetséges gyér. mekek támogatása az egész iskolai oktató-nevelő munká­ban konkrétabbá, hatékonyab­bá válhat. Külön is góndot fordítanak a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek tá­mogatására. A teljesség igénye nélkül érdemes néhány versenyről, pályázatról is szólni. A Madách-hónao eseményei december 19-től január 19-ig zajlanak. A napokban több versenyt is rendeztek. A vers- és prózamondó verseny elő­döntőiében csaknem kilenc­ven tanuló vett részt, heten kerültek a döntőbe. Tapaszta­lat szerint az utóbbi négy-öt év legszínvonalasabb verse­nye volt ez. Idén kötelező volt egy Csokonai-, vagy egy Csokonairól szóló költemény elmondása is. Sikeresek volt- tak az ének- ég hangszere zó­ló-bemutatók. a prózamondók közül négyen kerültek az iskolai döntőbe. A színlátszók versenyén több. mint tíz cso­port mutatta be tudását, s adott elő drámarászletet, je­lenetet, dramatizált irodalmi művet, önálló összeállítást. Üj színfoltot jelentett a Madách-hónap eseményei so­rában az anyanyelvi vetélke­dő megrendezne amelyen harminchatan indultak. Ez játékos formájú csoportver­seny formájában zajlott le. Az anyanyelvi kultúra fej­lesztésében, a szép magyar be­széd megszerettetésében igen hasznos kezdeményezésnek tartjuk az effajta vetélkedő­ket. Időszerűségüket pedig a tanulóifjúság körében is fel­lelhető pongyola nyelvhasz­nálat indokolja. Külön néhány szót a pá­lyázatokról. Elbírálásukra a mai napon kerül sor. Száz pályamunka érkezett be. Már az eddigiekből is leszűrhető az az örvendetes jelenség, hogy a természettudomány körébe tartozó pályamunkák az átlagosnál magasabb szín­vonalúak. Egyébként szám­ban Is figyelmet érdemlő a fejlődés, hiszen tavaly ötven, azelőtt pedig mindössze hu­szonöt pályamunkát készítet­tek az iskola tanulói. A pá­lyázatokat díjazzák, szerzői' ezen kívül témacsoportonkér előadják munkáikat tanuló társaiknak, s a tervek közöl szerepel az is, hogy a leg jobb pályamunkákat év ve­gén kiadvány formájában is közreadják. E tanévben fejezik be ta­nulmányaikat az első építői­pari szakközépiskolai negye­dik osztályok tanulói. A- építőipari tervpályázatok amelyeket ők készítettek szintén kitűnnek masa; színvonalukkal. A pályázók többi között, kiejthették V leményüket írásban, fotók és rajzok mellékletével a salgó­tarjáni városépítéssel kapcso­latban is. A pályaművek dílazására a Művelődésügyi Mi­nisztérium is ajánlott fel pénzt, s az építőipari vállala­tok ugyancsak értékes díja­kat (rajzlcészletek, szakköny­vek stb.) ajánlottak fel az építőipari szakközépiskolások pályamunkáinak díjazására. A Madách-hónap záróünne- oálvére ianuár 19-én kerül sor a Megyei József ' Attila Művelődési Központban. Az üvegcsarnokban, mint hírül­adtuk, e naoon délután kiállí­tás is nyílik a klubban pe­dig beszélgetésre kerül sor a meghívott vendégek, a me­gyei és városi vezető testüle­tek képviselői és az iskola tanárai között. Ezúttal a szakközéoisko’ai képzéssel kapcsolatos törekvéseket be­szélik meg. (tóth) I Gyermek- és ifjúsági irodalmi napok az NDK-ban Az NDK-beli Schwerin ben az idén is megtartották az írószövetség, a Művelődés és az Oktatásügyi Minisztérium, az Űttörőszövetség, a Művé­szeti Főiskola, valamint a gyermek- és ifjúsági könyvki­adó-vállalatok közös rendezé­sében a gyermek- és ifjúsági irodalmi napokat. A kulturá­lis intézmények és könyvkia­dók annál is nagyobb jelentő­séget tulajdonítanak az ese­ménynek, mert az NDK-ban az összes korosztályok közül a gyermekek olvasnak a leg­többet. Évente 300 gyermek- könyv jelenik meg, hétmillió példányban. Alig akad író, aki ne írt volna már gyer­mekkönyveket. A gyermek- és ifjúsági iro­dalmi napok gazdag program­ja keretében 40 neves író közreműködésével, több mint 150 felolvasást és vitaestet tartottak, azonkívül könyvvá­sárt. irodalmi fejtörőket, szak­mai vitákat, író-olvasó talál­kozókat, rajzversenyeket, vi­dám zenés-irodalmi előadáso­kat, film- és színházi premie­reket, hangversenyeket ren­deztek. Az immár 11 éve szervezett irodalmi napok történetében idén először rajzolóművésze­ket is meghívtak, akik írók­kal. könyvtárosokkal, óvónők­ké! és diákokkal eszmecserét folytattak a gyermekkönyvek illusztrálásáról. Pedagógusok, kiadók és szerzők arról tárgyaltak, ho­gyan lehetne az irodalmat fo­kozottabban az iskolai nevelés szolgálatába állítani. #A gyermekek egyébként az irodalmi napokon nemcsak mint hallgatók, vagy beszél­gető partnerek vettek részt, hanem saját irodalmi alkotá­saikkal is. amelyeket maguk adtak elő. Sok gyermek tag­ja a neves írók vezetése alatt álló irodalmi szakköröknek, s most először léptek fel írása­ikkal „valódi” közönség előtt. Pályásat Egy évi szünet után a Bor­sod megyei Tanács művelő­désügyi osztálya más szer­vekkel együttműködve az idén újra pályázatot hirdetett, a híres matyó hinuoasszo.iy, Kis Jankó Bori emlékére ala­pított díj elnyerésére. Mező­kövesden tizenegyedik alka­lommal kerül sor az ország legjobb népművészeinek és díszítőművészeti szakkör tag­jainak találkozójára, akik a pályázaton a maguk által ter­vezett és hímzett térítőkkel, párnákkal, falifutókkal, ru­hákkal és más tárgyakkal vesznek részt. A pályázat cél­ja, hogy az ügyeskezű asszo­nyok a régi motívumok fel- használásával, illetve azok variálásával olyan népi hím­zéseket készítsenek, amelyek úgy művészeti, mint használa­ti szempontból megfelelnek a mai igényeknek. A legszebb három alkotást Kis Jankó Bori emlékérem­mel és hét-hétezer forint nívó­díjjal jutalmazzák. Ezenkívül két kategóriában tizenhárom pályamunkát összesen mint­egy ötvenezer forint pénzju­talommal díjaznak. Szolu iVleiia Amikor a legjobban, dolgo­zó brigád iránt érdeklődtem az Ipoly Bútorgyár szécssényi telepén, mindenki, szinte gon­dó’ kodás nélkül, azonnal Szo- ta Mária szociálisba brigádját említette. A brigád a „zecco- lóbam.” dolgozik, és „zieccol". őszintén szólva az egészből egy szót sem értettem, mint­ha kínaiul mondták volna. En­nek megfelelően igen furcsa képet vághattam, mert rög­vest megsajnáltak, és meg­magyarázták. hogy „zeccolás- nak” a színfumériapok össze­illesztését és -ragasztását hív­ják. Ezt a munkát azonban csak a brigád egyik része vég zi, a másik a gépteremben a furnérokat szabja és egyenge­ti. A brigádvállaiások tava Lyl félévi értékelésénél ők ér­ték el a legjobb eredményt Jó egy évvel ezelőtt alakultak s Kilián György nevét válasz­tották névadóiul. —- Általában mindenki tú ismert nevet választ és így sok az azonos nevű brigád Mi ezt nem akartuk. Nekünk tetszett Kilián György neve meg az, amit csinált Neves munkásmozgalmi ember volt fiatal — Indokolja mindjárt ? névválasztást Stverteczky Bé láné, aki 39 évével az ifjúság brigád legidősebb tagia. aki • nek már katona fia és me­nyecske lánya van. — Nagyon jól érzem ma­gam Itt a brigádban, a fiata­lok között. Mindenben részt veszek, amiben Ők. Elmegyek velük társadalmi munkára, filmankétra, író-olvasó talál­kozóra, kiállításokra is. A májusi ifjúmunkásnapok művészeti rendezvényeinek látogatása nem szerepelt kul­turális vállalásaik között, de becsülettel vették részt ben­ne. Nem kényszerítésből, de kényszerből, arai belülről, az emberből fakad. — Érdekelték a rendezvé­nyek. A feleségemmel, aki szintén a brigádban do'go-zik, vittük az ötéves kisfiúnkat is, mert nem volt kire hagynunk — meséli Kolonics Sándor Imre Lászlót Két év ' nyo’c hónap Kisregény 9 Odamentem, nézem a kis csajt, egész le volt hervadva, de igazság szerint nem is ezen akadt meg a szemem, h'anem a babáján, miket ér­nek meg a négerbabák itt a Kis-Duna-parton. Akár hiszed akár nem. Kapelláró — ne­ked ez a rendes neved? —, megfogadtam, kiszállok a ban­dából ez nekem nem gilt, elég. menjen a bánatos franc­ba az Orgonás. Néztem a kis- . lányt, körülötte az elhánvt ruhadarabjait, ha kést emel­nek rám, akkor se tudtam volna megtenni, na! — szól­tam neki — öltözz föl, elfor­dulok, itt- a cuccod. látod, hiába volt felhúzva a farme­red cipzárja, na gyere! El is indultunk, hanem akkor előkerült valahonnét Betyár, később az óberhén azt val­lotta ott. horgászott a közel­ben. Kétszáz métert halad­tunk. akkor a kislány kezét lefogták, majd hátracsavar­ták. Orgonás megint rámpa­rancsol, Kicsi, őrködni. Azt mondtam, bízzák másra, ne­kem most el kell mennem, erre kaptam egy akkora frászt, hogy elnyúltam ott a fűvön. Könnyű pofozkodni az erőseknek! Amikor föltápász- kodtam valameddig nyilván hevertem ott, a zsebemből valami kidudorodik, nézem, hát a négerbaba, na jól van, itt most már csak haza lehet menni, különben ez volt Or­gonás utolsó ügye, legalábbis ebben az évtizedben, mert a csai befújta az egészet a nő­vérének. az meg egyenesen a rendőrségre ment. összeszed­tek bennünket egymás után, hát így volt. Ha láttad vol­na Orgonást a tárgyaláson! Pléh pofával beismert min­dent. azt is, hogy kétszer egy­más után lefogta a kis sző­két. csak a tárgyaláson tud­tam meg. hogy nem tud írni, olvasni, és még ő dumált ne­kem. akinek egyszer azt mondta Tarzan, a matekta­nárunk, ez a csúf neve volt. a nagy hajáról neveztük el. különben egy gyomorbajos ürge volt. és biztos nem tu­dott úszni se, na mindegy, elég az hozzá, jelest adott, meg hogy nekem érdemes foglalkozni a matekkal, ott­hon eltettem a négerbabát, csak anyám el ne dobja, kész. — Nagy marha vagy te. Ki­csi — mondta Kapelláró, ■ azon az estén nem beszéltek semmit. Első naptól kezdve kemé­nyen dolgoztak. Kapelláró számára ez nem volt újdon­ság. hiszen amióta az eszét tudja, mindig dolgozott. Aki­nek pedig a keze jár, a dol­gán van az esze, az általában kevés beszédű. Ha beszéltek neki. szívesen hallgatta, ahány fiatalkorú társa volt. annyiíelől jött, torzonborz emberkék, zömük fiatalabb nála. Amikor pedig — néhány hét elmúltával — megnövesz­tette a bajuszát, ő lett „az öreg”, 6okan nem is tudták, mit keres a fiatalkorúak kö­zött. ha az „egyenruha” nem lett volna rajta, börtönőrnek nézhette volna akárki. A ko­molysága miatt is. Meg aho­gyan dolgozott. összezárt szájjal, rendesen. Követ tört. fát vágott, tuskót hasogatott, kertet ásott, mikor hová ve­zényelték ki őket. s ha meg­törölte izzadt homlokát, s né­hány percre megállt, hogy ki­fújja magát, egy idő után nem szólt rá a felügyelő, hol­ott a többieket örökké abrik- tolta. Olykor már hiányzott neki. őt miért nem tolják le valamiért. ífolyiatjuk) NÓGRAD — 1974. januái 17„ csütörtök fiatalok brigádja az élen — Bálint András műsora tet- zett a legjobban. Ritkán lát­ni olyan neves művészt Szé- sányben, mint ő. El is jöttek okán az előadásra. — Az Ifjúmunkásnapokon szocialista brigádvetéikedő is volt a saécsényi üzemek fia­taljainak részvételével — szól közbe Szota Mária, a brigád- vezető. — A vetélkedő előtt pontokat kellett gyűjteni, A mi brigádunk gyűjtötte a legtöbbet... De alig volt ren­dezvény, ame’yen ne lettünk Stverteczky Béláné volna ott teljes létszámmal. Nem kellett noszogatni senkit, jöttek maguktól. — És a vetélkedőin, hogyan szerepeltek?/ — Sajnos, sehogyan* Azon nem vettünk részt — ? — Mert abban az időpont­ban már üdülni voltam, és így nem mentek el a többiek sem. — Nem sajnálják? — Hát... sajnáljuk, mert biztos jól szerepeltünk volna, de így jött ki. Reméljük, legközelebb más­képpen lesz Mert nem lett volna szabad most sem, hetek lelkes munkájának eredmé­nyét ilyen könnyen kihaszná­latlanul hagyni. A brigád átlagéletkora 26— 27 év. Betanított munkások. A nyolc általánost mindannyi­an elvégezték. Fiatalok: jól dolgozók, érdeklődők. Átlago­san kétezer forint körül ke­resnek Elégedettek a kerese­tükkel és a munkával is. Né­ha nyan mán egy évtizede itt dolgoznak, és ezt csinálják, annyira megszerették. A sze- retetről, a gondoskodásról árulkodik az egész terem. A fehér faiakon dekorációk, szí­nes tablók, színész- és film- képekkel tele ragasztva. Ér­deklődésükből ez is^e Lárul va­lamit. — Nemrég voltunk szín­házban a férjemmel — újsá­golja Stverteczkyné. — Az el­adott menyasszony című dal­játékot néztük meg. Nagyon tetszett. .. Szeretem a zenés vígjátékokat, szép volt a szín­pad és jók voltak a színészek is mind. egytől-egyiig. A gyár­tól kaptuk a jegyeket — teszi még hozzá. — És ha a gyár nem adott volna...? — kapaszkodom utolsó mondatába, de be sem hagyja fejezni, azonnal vála­szol. — Akkor talán ezt a dara­bot nem néztem volna meg. De nehogy azt gondolja, csak nkkor megyek valahová, ha jegyet kapok. Elmentem a fi Limánké tra is, pedig oda je­gyet kellett venni — mondja önérzetesen, én pedig bocsá­natot kérek, ha szándéktala- nul megbántottam volna. A Kilián György szocialista brigád tagjait nem kell Lasz- szóval fogdosnii, hogy a kultu­rális rendezvényekre elmenje­nek. Ezt bizonyítja szavuk, minden megnyilatkozásuk is. Dolgukat úgy intézik, hogy maradjon idejük a művelő­désre. szórakozásra. Két-há­rom órát időnként az ember szakítani tud. Csak akarni kell — mond ják, mert a hoz­záállás nemcsak a munkában, hanem a szabad idő helyes és hasznos eltöltésében is fontos. —ok— Kolonics Sándor Mai tévéajánlatunk 21.20: NYITOTT KÖNYV. Űjhelyi János: Svédország messze van. A Nyitott Könyv ezúttal elsőkönyves fiatal írót mutat be a nézőknek: Űjhelyi Jánost. Az író, néhány hónap­ja megjelent kötetében a mai harmincévesek problémáit, életét igyekszik bemutatni. A téma nem könnyű. Korosztá­lyokat nem lehet egészben szemlélni és bemutatni, mert ellentmondásos ugyanazon korosztály élete, magatartá­sa, erkölcsi felfogása. Hozzá kell azt is tenni, hogy a mai fiatalok némely „szakmában’ néha ötven éves korukig is fiatalnak számítanak, má­sutt húszegynéhány évesen „kiöregednek”, a sport né­hány ágában az utóbbi, 'm irodalomban, költészetben az előbbi az uralkodó szemlé­let. Gyakran hallunk, fiatal költőről, íróról, aki jócskán felül van a negyvenen. Újhe­lyi János is felteszi ezt a kér­dést: meddig tart ma, a fia- talság, mikor lesz" az ember felnőtt? A regényből Eszter-* gályos Károly rendező (egyéb­ként harmincegynéhany éves; fiatal, — öreg?) filmet ké­szített, amit az adásban le­vetítenek Az Íróval Szabó P. István kritikus beszélget. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom