Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-12 / 290. szám
Ä régi. gépeket korszerűbbek váltják fel Mikita Lajosné a présműhelyből került az új automata - bakelitpréshez Egész termelésünk a jár- síolja Diósjenőn a VILLTESZ műprogramhoz kapcsolódik. Ipari Szövetkezet párttitká- Autóbuszlámpákat, -irányjel- >■». Varga Sándor, tokét és autóteszt-bemérő — Mennyi az éves tervük? műszereket gyártunk — újsá- — Nyolcvanmillió az egész Sebaj'telepsn sok a baj szövetkezeté. A telephely tervét, termelését nem szoktuk különválasztani. Nehéz is lenne. Mi is gyártunk alkatrészeket. a budapesti telephely számába, és ők is nekünk. Itt is végzünk végszerelést, és ott is. Az idei tervet' túlteljesítjük. jövőre pedig mintegy tíz- százalékos termelésnövekedéssel számolunk. — Megrendelőik? — Az Ikarus és az AUTŐ- KER Vállalat. Olyan termékek ezek. amelyekből mind több kell, nem félünk attól, hogy munka nélkül maradunk — mondja a páttitkár, és még megemlíti, hogy a szövetkezet mintegy 350 dolgozója közül H0 a diósjenői telephelyen tevékenykedik. — Korszerűsödünk — kapcsolódik. a beszélgetésbe Németh Sándor üzemvezető, aki műhelylátogatásra invitál. Már kialakult a szerelde, a revol- vereszterga-műhely. Ezen kívül van automataműhely présüzem, festőműhely és újabban bakelitprésműhély. — Ez a három ú j gép. R— 16-os revolvereszterga, most van szerelés alatt. Egyébként több régi gépet selejtezünk Üjakat, modernebbeket, nagyobb termelékenységűeket állítunk a helyükre. — Két hete működik a két új lengyel bakelitprés gép. Önkéntes jelentkezés alapján kerültek ide a nődolgozók. Mosi a betanulási időszakban egy- gépet kezelnek, de később egy személy két gépet is ki tud szolgálni. Ezekből még újabb gépek jönnek és akkor a sző. vetkezet egész bakelitalkat- rész-igényét ki tudjuk elégíte ni. Egyébként az a cél, hogy ezzel is csökkentsük a kooperációt. Három műszakban termelünk ' a bakelftpréseknél. mert ezt kívánja a technológia. Ezek a gépek ugyanis nagy hőfokkal dolgoznak, felfűtésük időt igényel — mondja a párttitkár. Nem tudom, hogy Sefoaj- telep honnan kapta nevét, de azt meggyőződéssel' állíthatom, névadóját többszörösen meg* hazudtolja. Salgótarján északi lakótelepén hangulatos, norvég típusú házak mellett családi jellegű társasházakat építenék. Kicsit távolabb szén sorházak sorakoznak. Ez utóbbi egész utca vagy inkább kisebb lakótelep, amelynek 152 lakásából 57 már majdnem teljesen elkészült. Csak a fűtéssel. pontosabban a gázszereléssel. -bekötéssel és különféle hatósági eljárással van baj. Leginkább szembeötlő a B— 5-ös jelű épület, ha egyáltalán fokozatot lehet még érzékelni a késedelem, a baj és a hitelét vesztett ígérgetés között. Jelentős vállalati segítséggel négy családnak építettek itt lakást. Az épület még a nyár végén elkészült, kisebb huzavona után beköltözhettek a lakók. Mondták, ígérték, hogy a lakások falától négy-öt méterre húzódó gerincvezetékről a gázt bekötik. Teltek a hónapok, egyre hűvösödött az idő. majd november utolsó napján beköszöntött a tél. de az ígéret csak ígéret maradt. A Tsz-ek Szerelő- és Építőipari Közös Vállalkozása (Ludányhalászi) nem készítette el a csatlakozást. Telefonon és személyesen mi is többször kerestük a vezetőket, de hiába. Tegnap délelőtt két munkást találtunk az építkezésnél, űk azt mondták, hogy még aznap befejezik a munkát, rajtuk már nem múlik, a TIGÁZ és más hatóság átveheti a munkát. Ha gázt adnak, akkor fűthet- nek a lakásokban. Valóban így lesz. nem jön közbe semmi baj és akadály? A lakók véleményét nem kérdezhettem meg. mert a tűtetlen lakásokban nem bírták tovább. Először a két kisgyermekes család költözött vissza a nagyszülőkhöz. A többiek albérletbe vagy ki tudja hová menték. Mit éreztek ezek az emberek, akik ezt a tortúrát elszenvedték, akiket becsaptak, akiknek ígérgettek? Mi a véleményük a ludányhalászi TÖVÁLL-ról és általában a jelenlegi lakás- építkezésekről? A vitathatatlan eredményeket saját sorsuk rideg valósága eltakarja. Jó lenne, ha a felelősök mulasztásuk következményeit végiggondolnák. Az említett eset kivétel és csak négy családot érint? Nem tehetnek róla. mert nem kaptak anyagot? Vajon más mulasztás nem történt? Az esetet lehet magvarázgatni. De inkább a tanulságokat kell levonni, de a mulazstást nem szabad megismételni. Ugyancsak a Sebai-télepen dolgozik a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Háromszor négy lakás két hónapja elkészült, de a gázbekötés hiányzik. villany sincs. További 57 lakást még ebben az évben át szeretnének adni. de a művezető, a helyi technikus semmit sém tud arról., hogy a gázt ki és mikor szereli. A vállalat főmérnöke azt yálaszolta. hogy végre megszerezték a szükséges csöveket, ma vagy holnap a helyszínre szállítják, saját csőszerelő részlegük haladéktalanul elvégzi a bekötéseket. A sebaj-telepi elkészült lakásokban az idén valóban lesz gázfűtés? Ha okunk lenne is, de nincs jogunk eleve kételkedni. Az elhangzott ígéretet feljegyeztük, és a lehető legszélesebb körben a nyilvánosság elé tártuk. Azt is kötelességünk szóvá tenni, hogv a ludányhalászi TÖVÄLL és a Tanácsi Építőipari Vállalat szerződés szerint elvállalta a munkát. Ismerték az anyag- beszerzési lehetőségeket, tehát ennek megfelelően kellett volna intézkedni. <F. L.) — Űj termékük van-e? — Nincs, hacsak a csomag térvilágító lámpa alkatrészeit nem vesszük új terméknek Ebből ötszáz egységre való már elkészült, most egy kétezres szériába kezdünk. B. J. Természetes kötelességként A »• „Tegnap találkoztam az öreg Bozókuval — jegyezte meg beszélgetésünk közben váratí»- mul a tanácsi vezető, s valami különös melegség csengett a hangjában. — Tudod, ő volt a szakszervezeti bizalmi abban a műhelyben, amely életem első munkahelye volt. Bozóki szaktárs vezetett el engem a munkásmozga- lomhoz, ő vitt el a munkásotthonba, ő adott először a kezembe értékes, szocialista szellemű könyveket. Nem sajnálta az időt ró, szárnyai alá vett engem és a műhely hozzám hasonló többi ifjúmunkását is. Néha eszeimbe jut az öreg — folytatta némiképpen eltűnődve —. s ilyenkor elgondolkozom azon vajon a mai fiatal munkások találkoznak-e ilyen Bozóki szaktársakkal, akik egyengetik _ az útjukat a mozgalomhoz.” Különösnek tűnhet aiz első pillanaibbani e töprengés. Hiszen, ma az üzemekben erős pártszervezetek, ifjúsági szervezetek működniük, amelyek szinte „hivatalból” alapvető teendőik közé sorolják a törődést a fiatalokkal. A pártszervezetek mindűntaLan arra sarkalják a KISZ -szervezeteit, hőgy legyenek bátor és határozott képviselői az üzemi fiatalok érdekeinek, s egyúttal fejlesszék politikai fogékonyságukat, közéleti érdeklődésüket. Faggassuk akáimely üzemi pártszervezet vezetőit — tanácskozások, napirendek, akciók egész sorát említik válaszként, melyek mind az ifjúságpolitikád határozat megvalósulását szolgálják az adott' munkahely, kollektívájában. S a ’kérdés — melyet nemcsak etóbb említett ismerősöm fogalmaz meg eképpen — mégis jogosult. Okkal töprenghetünk el rajta: vajon mindenütt kellőképpen fáradoznak-e azon, hogy a munkásság új generációiban kialakuljon a szó teljes és. igaz értelmében vett osztályöntudat? Vajon eléggé felkészítjük-e a munkásfiatalokat arra a felelősségre, amely a hatalmon levő, a társadalmat vezető osztályhoz való tartozással jár? Bizonyos, hogy sok kedvező eredménnyel találkozhatunk, s a párt ifjúságpolitikai határozatának megszületése óta a 'fejlődés e tekintetben is meggyorsult. Üzemi pértszer- vezfeimk azonban tovább javíthatnák e munka eredményességét, növelhetnék hatását, ha néhány dologra jobban gondolnának, s ha egyes jó elgondolások, törekvések általánossá válnának. Kezdtjük ott, hogy némelyik üzemi RISZ- szervezet ma még nem eléggé otthona a munkásfiataloknak. Akadnak egyébként olajozottan működő eredeti kezdeményezésekkel büszkélkedő, olykor látványos eredményeket is felmutató KlSZ-szervazetek. amelyek többnyire a műszaki, vagy adminisztratív területen, dolgozd fiatalok igényeit, érdeklődési körét elégítik ki, s nem jut elóg erejük, figyelmük az ifjúmunkásokra. Természetesen hibás és káros dolog lenne mesterséges megkülönböztetéseket tenni az ifjúsági mozgalomban. de az is biztos, hogy nem lehet jó az az Üzemi ifjúsági szervezet, amelynek programja, a Legfőbb tennivalóikat illetően nem az ifjúmunkásokra szabott. Ennek pedig feltétele, hogy valamennyi szintű vezető tesfcületber. kellőképpen legyenek képviselve a munkás- fiatalok. Ez nem statisztikai., hanem politikai, kérdés — s jól teszik azok a pártszervezetek, amelyek a KISZ most folyó választásai idején erre külön figyelmet fordítanak. , s Nem elegendő azonban, ha a munkásfiatalokkal való törődés leszűkül a KLSZ-ne. A fiatalok nevelése, politikai megedzése nem csupán az ifjúsági szervezet dolga. Azok a pártszervezetek járnak helyes úton, amelyek követelményként szabják ezt minden gazdasági, munkahelyi vezető, valamennyi- társadalmi szervezet számára. Hiszen a mi körüi- ményeink között — de sokszor elmondták, leírták már ezt! — a vállalati, üzemi, gyárt szervezetben irányító tisztséget betöltők mindegyike politikai felelősséget is vállal. S talán nem. túlzás azt mondani, ha áltáléiban nem tekinthet közömbösen az irányítása alá tartozó terület politikai hangulatára, állapotára, úgy kétszeresen 'igaz ez az ott dolgozó fiatalok tekintetében. Nem háríthat tehát minden teendőt és felelősséget aiz ifjúsági szervezetre. S ha esetleg probléma akad, nein kérdezheti csupán azt, hogy „hol volt a KISZ?” — aizt is .meg kell kérdenie: „hol voltam én, hol voltunk mi?” E gondolkodásmód kialakítását a páriszer- vezet külöpEéle módszerekkel segítheti: például azzal; hogy egy-egy vezetőt — vagy társadalmi szervet — külön beszámoltat a munkásfiatalok nevelésében kifejtett tevékenységéről, vagy ha mási, átfogóbb beszámoltatások kapcsán ezt is szerepelteti a kérdések között. De még fontosabb az olyan légkör kialakítása, amelyben ez mind a vezetők, mind a szocialista módon gondolkodó munkások számára magától értetődő kötelezettséggé válik. Amelyben természetes, hogy az adott műhely, üzemrész régejbbjr dolgozói nemcsak a gyakorlati eljárásokat, szakmai fogásokat mutatják! meg a pályakezdőknek, hanem bevonják* őket a közösségbe, a mozgalmi szervezete® életébe, s nemcsak szakmai ismereteik bővítését segítik, hanem világszemléletük esiszív lódását, mélyülését is. Olyan légkör szükséges; ehhez, amelyben minden kommunista munkás ezt külön pártmegbízatáB nélkül is eleve kötelezettségének érzi, s amelyben a pártcsoport, az alapszervezet ezt magától értetődően várja el és kéri számon tőle. S nemcsak a párttag, hanem a pártonkívüli szak- szervezeti aktivisták, szocialista brigádveze- tök is hasonló termesaeteeséggel törekednek Ügy, ahogyan ezt az a bizonyos szaktárs tette annak idején... Bézők: Gyenes László Dejtári kertész Hát nekünk mit hozol?” ír KELLEMES, kora nyári képeket elevenít fel brigádjáról farkas Ferenc. Szinte látni, amint az asszonyok szorgos kezei nyomán cseperedő palánták zöldellnek a dejtári termelőszövetkezet földjén. A másik kép frissebb. A szocialista brigád tagjai közül né- hányan az éjszakát is kinn töltik a bereki-dűlői paprikatábla mellett. Gyengén pislákoló tüzek, égfelé törő vékony füstcsíkok árulkodtak róluk. Hogy ne vesszen kárba a hosszú hónapok munkája, a korai fagytól óvták a zöldségféléket. A kertészkedés gondos munkát és nagy szakértelmet igényel. Sokszor egykét évnek kell eltelnie, amíg megismerik az újfajta növény tulajdonságait. A felelősségből Farkas Ferenc dupláin is kiveszi a részét. Először mint a kertészet, másodszor, mint a szocialista brigád vezetője. Pontosabban fogalmazva, az asszonyokért, mert az „Erdei Ferenc” szocialista brigád mind a tizenhat tagja asszony. Első hallásra furcsának tűnik, hogy vezetőjük pedig férfi. — Nincs ebben semmi kivetnivaló — mondja Farkas Ferenc — még jó is, mert az asszonyok nyugodtabban mondhatnak véleményt, s én is bátrabban szólhatok, nem húzzák fel az orrukat. Ritkán fordul az elő, hogy a brigádvezetőnek valamiért szólnia kell, de azért akad erre is példa: — Édes lelkem! Beszélgessünk valami másról — szokta mondani, ha munkaközben egyik-másik asszony valamelyik falubeli dolgát veszi a szájára. Mostanában már másról folyik a szó, az öltözködésről, a gazdálkodásról... A szocialista brigád tagjai nemcsak a munkában léptek előre, szemléletük is nagyot fejlődött. A hétköznapok I unkája összetartó közösséggé kovácsolta őket. Amikor például tavalyelőtt jutalmat kaptak, két betek is volt a brigádban, akik emiatt nem vehették ki részüket a brigád vállalásainak teljesítéséből. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy a jutalomból ők is részesüljenek. Ez nem valamiféle gesztus volt az asszonyoktól, így fejezték ki együvé- tartóV.ásukat. A közelmúltban pedig Teplánszki Sándomét látogatták meg, aki a balassagyarmati kórházban feküdt. :— Szükség is van az összefogásra, mert csak igy tudunk eleget tenni az egyre növekvő követelményeknek. Azon vagyunk, hogy jó minőségű zöldségfélék kerüljenek standjainkra, a munkások asztalára — jegyzi meg a brigádvezető, aki korábban a balassagyarmati termelőszövetkezet kertészetében dolgozott. Onnan jött haza Déjtárra. Kedve áll a brigád élén. Az új vagy inkább a régebbi kör nyezetbe való illeszkedé gyorsan ment, mert Farka Ferenc tősgyökeres dejtári Annyira jól sikerült, hogy küldöttnek választották a me zőgazdaságban dolgozó szocialista brigádvezetők II. országos tanácskozására. Az asszonyok, — köztük r felesége — azt kérdezték tő le: — Hát nekünk mit hozol Pestről? A brigádvezető titokzator arcot vágott, úgy válaszolt. — Majd meglátjátok... Tapasztalatokat hozott. Vas kos füzetet tele jegyzetekké' tapasztalatokkal, amit Dejtá- ron szeretne hasznosítani. Egyelőre azonban az idei vállalások teljesítése foglalkoztatja. Személyenként húsz óra társadalmi munka elvégzését tűzték célul. Bosszankodnak, mert eddig erre kevés lehetőséget találtak. Most azt kutatják, hol lelnek ilyen alkalmat. Csak ez hiányzik már. hogy bizonyosnak látsz- szon a Szocialista brigád cím újabb elnyerése. Az asszonyok, és Farkas Ferenc is bizakodó. Ügy érzik, erejükhöz mérten mindent megtettek, hogy a kertészetből minél több hasznot hozzanak a termelőszövetket- zetnek. A SZOCIALISTA BRIGÁD vezetője évente egyszer kerül nehéz helyzetbe, a nők napján. Ilyenkor tizenhat csokor hóvirággal és tizenhat csomag cukorkával állít be az asszonyok közé, s a munka mellett szakítanak pár percet az ünneplésre is. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1973. december 12., szerda
